Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-30 / 119. szám, szombat

f A M E R R E A FE \$U BA DITÓ ÍZO VJ BT KATO NAKJA RTAK Si ^fi^vy 1 Keletről jött a szabadság Bafeiezzük o községek viilooyosítdsót O" \stravára utaztam. Szlovákia egyik legnagyobb vasúti gócpont jún, Zilinán kellett csatlakozásra várnom. A peronon egy jelenetre lettem figyelmes. Egy házaspár kilenc-, hat- és négyéves gyermekeivel egy nénikét vett körül, akinek hálán fehér kendőbe bugyólált batyúcska volt. Ráncos, öregedő jóságos arcáról szinte sugárzott az öröm, a mosoly, amikor a két kisfiú és a kislány körülugrálva kérdésekkel ostromolták: - Nagymama, mikor jössz el újra? Nagymama, mit hozol nekem? Sagymama, miért könnyes a szemed? A vonat ablakából sokáig integetett az öreg néni, még akkor is, amikor a vonat már Kysuca felé robogott. Majd amikor leült s ölébe rakta fáradt kezeit, körülnézett. Meglátszott arcának kifejezéséről, hogy szeretne most valakivel elbeszélgetni, elmondani örömét, bánatát. Bíztatóan néztem rá, majd megkérdeztem: - A lánya, vagy a fia volt ? - A fiam ... - majd beszélni kezdett, s meg sem állt a mondókájával egész Kysuca egyik kis állomásáig Elmondta gyermekeinek életsorát, felfelé ívelő útjukat. - Kilencet hoztam a világra. Heten ma is élnek. Milan, akit a žilinai állomáson látott, vegyészmérnök. Jóska pedig ugyanott tanító. Két fiam Ostraván bányász. Három lányom már férjnél van. Annyi az unokám, hogy alig győzöm őket meglátogatni. Mindenütt alig várnak, de hát otthon is akad még tennivaló, ezért sietek haza.. . - Mennyi időt töltött Žilinán? - Két hetet, Milánnál egyet és Jóskánál egyet. Hej, ha látná, micsoda szép, komfortos lakásuk van mindkettőjüknek! Ott laknak a Hltn\i negyedben ahol csupa új ház épült az elmúlt években. Milan azt mondta, hogy több mint ezer ilyen lakás épült már városukban s hogy öt év múlva ehhez még további kétezer lakást építenek az új lakótelepen. Hiába, jó dolguk van ma a fiataloknak. Nem úgy mint nekünk valamikor. A férjem ha világgá ment drótos ládájával, úgy több mint fél évig hírét sem hallottam. Csak ősszel jött haza. Addig bizony gyakran krumplik tengettük életünket. Es most? Nézzen ide! Vittem Milánóknak és Jóskáékriak egy kis szalonnát meg egy kis 'zsírt... Hál nem visszaadták?! Azt mondta a menyem, hogy csak vigyem vissza, nálunk biztos jobban elkel. Még vettek is hozzá vagy három kilogramm kolbászt, meg sajtot, hogy vigyem el az öregnek. A

z anyóka ajkáról csak úgy ömlött a szó. Öröméről, gyermekei iránti szeretetéről és Žilina város szépségéről beszélt. Elmondta, hogy járt a Jilemnický Színházban is, ahol egy a múltat felidéző darabot mutattak be. - Szóról szóra igaz volt, még keveset is mutattak az akkori nyomorúságból, — emlékezett vissza a színdarabra, melynek címe sehogy sem jutott eszébe. Elmondta, hogy látta azt a gyönyörű iskolát is, amely inkább kastélyhoz hasonlít, mint iskolához. — Olyan tiszta, világos és nagy. hogy majd eltévedtem benne - vallja be mosolyogva. Majd hozzáteszi, hogy nemhiába négymillió koronába került az építése A gyerekekkel volt az új futballpályán is, majd a gyönyörű Sedláček-parkot is megmutatták neki. amelyet a hős žilinai partizánról neveztek el. - Azt mondja Milan, hogy nemsokára a gázt is bevezetik a lakásba, hogy ezzel fognak majd főzni. Jaj, csak meg ne fulladjanak• tőle a drágáim -, sopánkodik a nénike, de csakhamar új gondolatok jutnak eszébe. Csodálatos módon többet tudott a városról, mint a fülkében ülök. Figyelmesen hallgattuk minden szavát, hisz az élet örömeiről, egy város fejlődéséről beszélt, a maga módján, de annál érdekesebben. Igaz, azt nem mondta, hogy 1945 óta tizenötezerrel növekedett a žilinai munkások száma, hogy az egykori négy iizem helyett Zilinán ma már 30 ipari üzem létezik, olyanok mint a Slovena, az Északszlovákiai Vegyiipari Kombinát, hogy a dolgozók számára felépült a kerületi és a városi kultúrház és még sok-sok más kulturális célokat szolgáló létesítmény. De hát fontos-e ez most számára. Az a fő, hogy gyermekei, Milan és Jóska jól élnek, van gyönyörű lakásuk, bútoruk, televíziós készülékük Ebből - az anyai - a szemszögből nézve nagyon szépnek találta Zilinát. Olyannak, amilyenről férjével valamikor fiatal korukban ábrándoztak . .. C

sak amikor már készülődött kiszállni, akkor hagyta abba a beszélgetést. De hirtelen, mintha valami eszébe jutott volna, újra hozzánk fordult s bátyúját megigazítva ennyit mondott: - Az első fiam, Jano ott halt meg Žilina mellett a felszabadítási harcokban. Azokkal a derék orosz fiúkkal hozta keletről a szabadságot, akik szovjetországból jöttek el hozzánk. Amikor a nénike kiszállt, a távol robogó vonat ablakából sokáig néztük a kis kysucai falut. Gondolatainkat, amelyeket a felszabadított Zilinára, a nénike gyermekeire és életére összpontosítottunk, csak a tova futó vonat kerekeinek zakatolása zavarta. Horváth Sándor Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája 1956 júniusában egyéb fontos intézkedések között határozatot hozott arról is, hogy az 1960. év végéig hazánkban teljes egészében fejezzük be a községek villanyosítását. Kormányunk legutóbbi ülésén megállapította, hogy pártunknak a nép életszínvonala emelését szolgáló ezen fontos határozatát sikeresen váltjuk valóra. Az országos pártkonferencia által kitűzött cél elérése nem volt könnyű feladat. Az 1955. év elején ugyan a községek 90,3 százaléka már be volt kapcsolva a villanyáram-hálózatba, a hátralévő nem egészen 10 százalék, 1372 község azonban döntő részben mezőgazdasági, a fő vezetéktől távolesö helység volt. Legtöbb esetben tehát nemcsak a bekötést kellett elvégezni az egyes községekbe, hanem néhány kilométer hosszú vezetéket is ki kellett építeni. Az energetikai dolgozók jó munkáját dicséri, hogy a kitűzött feladatokat már a nyári hónapokban teljesítik. Az áramelosztó vállalatok alkalmazottai munkaversenyének, a helyi nemzeti bizottságokkal és az EFSZ-ekkel való sikeres együttműködésnek eredményeként hazánk lakosai már az idei nyár folyamán teljes mértékben kihasználhatják a vilianyosítás áldásait. Országunkban újabb győzelmet aratunk, a nép életszínvonalának emelése terén újabb jelentős előrehaladást könyvelhetünk el. A villanyosítás magas foka hazánkat e téren is a világ gazdaságilag legfejlettebb országai közé tmeli. \ községek villanyosításának befejezése, a második ötéves terv egyik jelentős feladatának megvalósítása számottevően hozzájárul a mezőgazdasági termelés fokozásához is. A szövetkezetekben a villanyáram bevezetése megteremtette és megteremti a munkák gépesítésének feltételeit. A villanyhálózat kiterjesztésén munkálkodó dolgozók ezt a szempontot mindig szem előtt tartották és arra törekedtek, hogy az egységes földművesszövetkezetek minél előbb kihasználhassák a villanyáram előnyeit. A felszabadulás jubilet"ii évfordulójának évében hazánkban az utolsó községből is eltűnik a petróleumlámpa. Méltán mondhatjuk, hogy e téren is jó munkát végeztünk. S a jó munkának fölötti öröm annál nagyobb, mert a villany áldásait az árcsökkentés és számos villanyos háztartási cikk árának leszállítása következtében a jövőben még olcsóbban élvezhetjük. (g.) Megjelent a Béke és Szocializmus új száma ÉS INTELEM K

ét hős szovjet katona 15 évvel ezelőtt tűzte ki a náci fenevad barlangjára, a Reichstagra a győzelem viharvert, egyszerű vörös zászlaját. A Reichstag eleste az egész gyűlölt náci rendszer bukását jelképezte. A Reichstaqban testesült meg az a sötét hatalom, mely több mint egy évtizedig rettegésben tartotta Európát: innen indullak ki a pogromok ; és a villámháborús hődí; tó tervek. A nácik szempontjából teljes csőddel : végződött antikommunista Dimitrov per hátterében is a Reichstag állt. Megértjük, hogy amikor a szovjet hadvezetőség a Reichstag ostromára" készülődött. a szovjet harcosok legjobbjai reménykedve várták: talán nekik jut ki az a megtisztelő szerep. hogy kitűzhetik a győzelem zaszlaját a Reichstagon. A náci belügyminisztérium elfoglalt székhelyén, az ún. Himmler-házban gyülekeztek a felszabadító szovjet csapatok az utolsó rohamra. Kemén.v harcok előtt álltak. Zincsenko ezredes katonái azonban nem ismertek lehetetlent. Roham előtt a tisztek több egyszerű síma vörös zászlót osztottak szét azok között a katonák között, akiknek az a megtisztelő feladat jutott, hogy elsőként vehessék be az ellenség fő hadállását. Megszólaltak a 150—300 méterre elhelyezett szovjet ágyúk, hogy kellő tüzérségi előkészület után megkezdődhessék a roham. Felüvöltöttek a „katyusák". Az ellenség makacsul védekezett. Tizenöt erődítmény mögül, előnyös pozíciókból elkeseredett ellenállást fejtett ki. V'aszilij Dávidov és Sztyepan Nyeusztrojev kapitányok és Konsztantyin Szarnszonov főhadnagy vezette a rohamosztagokat, melyek minden lépcsőfokért megküzdöttek. Dűlt az emeleteken a harc, marcona germán ősök és hadvezérek szobrait forgácsolták szilánkká a lövedékek, amikor két bátor szovjet altiszt: Mihail Jegorov szakaszvezető és Meliton Kantarija tizedes vörös zászlóval a kezükben felfelé törtek a Reichstag rommálőtt kupolája irányában. Lövedékek szakadatlan záporában. orvgyilkosok támadásának kitéve igazi hőstettet hajtottak végre. 1945. április 30-át írtak. Délután 14,25 órakor lengette meg a szél a vörös győzelmi zászlót a Reichstag csonka ormán. Tizenöt év telt el a népek első tavasza óta. A romok fokozatosan eltűnnek, de a béke még nem költözött be teljesen az emberek szívébe. Újra felemelik a fejüket azok. akiknek sikerült elkerülniük a gyászos véget. De Hitler örököseinek — bár nem akarnak beletörődni a megváltoztathatatlan helyzetbe — számolniojí kell a valósággal. Nem robbanthatnak ki új, még véresebb háborút. Nagy erő ál! velük szemben: a békeszerető emberiség mely feltétlenül támogatja a Szovjetunió igazságos és őszinte béketörekvéseit. A Szovjetunió nagy erejének és békementő szerepének tudata erősíti ma a békevédők mozgalmát: a szovjet leszerel" tervek a májusi csúcsértekezlet küszöbén azt a reményt töltik az emberiségbe, hogy újra elkövet-^ kezik a népek másodil' a háború fogalmát végleg kizáró tavasza. L. L. A Béke és Szocializmus 4. számában több cikk foglalkozik Lenin születésének 90. évfordulójával. A vezércikk, O. Kuusinen. J. Duclos, E. Dennis, E. Kolman, Ny. Pagagyin elvtársak cikkei és több más anyag emlékeztet Leninre. Ottó Kuusinen elvtárs, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára A jelenkori kapitalizmus tendenciái és távlatai című cikkében választ ad arra a kérdésre, hogy az állammonopolista kapitalizmus miért bontakozott ki ennyire az utóbbi évtizedekben. Jacques Duclos elvtárs Lenin és a Francia Kommunista Párt című cikkében megvilágítja a Francia Kommunista Párt létrejöttének, kialakulásának körülményeit, rámutat Lenin szerepére, utal arra a segítségre, amelyet Lenin nyújtott a francia kommunistáknak fiatal párt

: juk megszilárdításához. E. Dennisnek, az Egyesült Államok Kommunista Pártja Országos Bizottsága elnökének A békés egymás mellett élés avagy egy nyugati álláspont bírálata című eleven, polemikus hangú cikke válasz Kennan amerikai politikus cikkére. E. Kolman professzor A mai természettudomány megerősíti Lenin előrelátását című cikkében a természettudomány legújabb eredményeit elemezve rámutat, hogy a természettudomány fejlődésének lenini filozófiai általánosítása fényesen igazolódott a természettudományok további fejlődése során. N. Pagogyin szovjet drámaíró Hogyan látja a művész Lenin alakját című cikkében beszámol sokéves munkájáról, amelynek során a színpadi művészetben igyekezett megformálni Leninnek, a forradalom vezérének, az embernek az alakját. A könyvekről és folyóiratokról című rovatban olvashatjuk P. Dutt elvtárs recenzióját Strachey „A birodalom vége" című könyvéről. F. Claudin elvtársnak, Spanyolország Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottsága tagjának, a központi bizottság titkárának cikke Spanyolország Kommunista Pártja VI. konggresszusának eredményeivel, a spanyol kommunisták harcával foglalkozik. L. Longo elvtárs „Olaszország demokratikus megújhodásáért, a szocializmusért" című cikkében ismerteti az Olasz Kommunista Párt IX. kongresszusának eredményeit. A folyóirat ebben a számban ismét visszatér a 17 európai kapitalista ország kommunista pártjainak római tanácskozására és e tanácskozás jelentőségére. Űj módszerrel is A Kráľov Brod-i EFSZ tagjai hazánk felszabadulásának 15. évfordulója tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy 100 hektáron kukoricát vetnek, ebből 60 hektáron a négyzetes vetést alkalmazzák. Negyven hektáron még a szokott forma szerint vetik el a kukoricát s ezt május l-re be is fejezik. Bakó János, Kráľov Brod Múlt év szeptember 18-án Ny. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke az ENSZ New York-i palotájában olyan beszédet mondott, amelynek világvisszhangja minden eddigit felülmúlt. Hruscsov elvtárs ezen a napon az ENSZ elé terjesztette a Szovjetuniónak a teljes és általános leszerelésre vonatkozó javaslatát. A világ népeinek régi óhaját fejezte ki ez a javaslat, az emberek millióinak békevágyát, amelyet ma már egy ország kormánya sem hagyhat figyelmen kívül. Azon a szeptember 18i gyűlésen minden orsztíg kéoviselöje tapsolt, s az USA és számos más állam képviselői is kénytelenek voltak felszólalásaikban elismerni. hogy .komoly, a béke megőrzése szempontjából jelentős" javaslatról van szó. Az ENSZ-közgyűlés eme szovjet javaslattal kapcsolatban határozatot fogadott el egy tízhatalmi leszerelési bizottság megalakítására. E bizottság feladatául tűzte a teljes és általános leszerelés megtárgyalását, valamint azt. hogy dolgozza ki a leszerelés megvalósításának módját. A bizottság ez év március 16-án ült össze először Genfben. Ezen az első ülésen NagyBritannia képviselője benyújtotta az öt nyugati állam közös leszerelési javaslatát. A Szovjetunió képviselője az Ny. Sz. Hruscsov által az ENSZ-közgyűlés elé terjesztett leszerelési javaslatot nyújtotta be. Ennyi visszapillantást bevezetőül. Nemcsak a múlt hétre, hanem az értekezlet megkezdése óta eltelt egész időszakra jellemző a nyugati országok képviselőinek állásfoglalása. Ugyanarról a javaslatról, amelyről az ENSZközgyülésen kijelentették, hogy „koi nagyvilágban moly, a béke szempontjából jelentős", ma nem hajlandók tárgyalni és valamilyen részleges leszerelésről, leszerelés nélküli ellenőrzésről beszélnek. Az értekezlet lényegének és küldetésének tisztázásában múlt el a hat hét. A múlt héten végül is tisztázódtak az álláspontok. Ma már tudjuk, ki mit akar. Tény, hogy a nézetek számos vonatkozásban teljesen eltérők. Az ezekben a napokban benyújtott nyugati „elvi javaslat" alapján Zorin elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője kijelenthette, hogy ez már tartalmaz a teljes és általános leszerelés alapelveinek tisztázására tett szovjet javaslatokhoz közelebb álló pontokat. Idáig jutott a tízhatalmi leszerelési bizottság munkája a múlt héten. A szovjet küldöttség vezetője javasolhatta egy záróközlemény kiadását, amelyben rögzítenék a mostani helyzetet: a küldöttségek tisztázták álláspontjaikat, egyes kérdésekben bizonyos közeledés tapasztalható és két héttel a kormányfői értekezlet előtt hat .hétre felfüggesztették a tízhatalmi leszerelési bizottság munkáját. Hruscsov elvtárs többször hangsúlyozta, hogy a csúcsértekezletnek hozzá kell járulnia a leszerelés megoldásához. Ha a nyugati hatalmak ugyanilyen elhatározással mennek a csúcsértekezletre, akkor ez minden bizonnyal közelebb hozza egymáshoz a két fél álláspontját és jelentősen előmozdíthatja a hat hét múlva munkáját újra kezdő leszerelési bizottság tevékenységét. A kormányfői értekezleten minden bizonnyal megtárgyalják Németország kérdését is. E kérdés is alapvető fontosságú a világbéke szempontjából. A Nyugat a kérdés megoldását mindenekelőtt Németország egyesítésében látja. A Szovjetunió a békeszerződés megkötését helyezi előtérbe. Németország egyesítéséhez csak a békeszerződés megkötésén keresztül vezet az út. Minden józanul gondolkozó ember előtt ma már világos, hogy hiába egyesítenék a két német államot, ha nem küszöbölnék ki a német militarizmus veszélyét. A német militarizmus megsemmisítése, terjeszkedésének megakadályozása az elsőrendű feladat, amikor a béke megőrzéséről van szó. Az Utóbbi hét eseményeit figyelve kinek ne jutott volna eszébe az a mondás, mely szerint „a diktátorok jönnek, a diktátorok mennek, de a nép marad". Tanúi lehettünk ezen a héten egy további diktátor távozásának. A nép elűzte Li Szin Mant, Dél-Korea volt elnökét. Ebben a vonatkozásban ma egy igen figyelemre méltó tényt szeretnénk hangsúlyozni. A nép ugyanis Li Szin Man távozását az amerikai katonai egységek jelenléte mellett volt képes kiharcolni. A féktelen terror, a rendőri sortűzek, a statárium ellenére bukott meg végleg az USA dél-koreai ügynöke. Az a nagy népi megmozdulás, melynek tanúi lphettünk, tehát nemcsak Li Szin Man személye ellen, hanem azok ellen is irányult, akik uralipát lehetővé tették és támogatták. Abból, hogy az amerikai ügynök Li Szin Mant a nép az amerikai fegyveres erők jelenlétében buktatta meg, igen jelentős következtetés szűrhető le. Felvetődik a kérdés: mi lesz a többi diktátorral, akiket szintén csak az amerikai szuronyok tartanak hatalmon? Mi lesz Dél-Vietnamban Ngo Dinh Diemmel, Tajvanon Csang Kajsekkel? Nem kerülheti el ez a tény Japán dolgozóinak figyelmét sem, akik közül közel 30 millióan vesznek részt a japán-amerikai különszerződés ratifikálása elleni küzdelemben. A dél-koreai események minden diktatúra elnyomottjainak világosan megmutatják, hogy a tömegmegmozdulás, a nép egységes küzdelme még akkor is Eredményes lehet, ha a diktatúra a „megingathatatlannak" beharangozott amerikai támogatást élvezi. Az elmúlt Héten azonban nemcsak Li Szin Man távozása tette tisztábbá a légkört, amelyet minduntalan beszennyez a régi és új fasiszták ténykedése. Oberländer bonni náci miniszter szintén lemondott. Annak ellenére, hogy ez a világ közvéleménye nyomásának és mindenekelőtt a Szovjetunióban, az NDK-ban és Lengyelországban nyilvánosságra hozott bizonyítékok alapján megindult tömegmozgalomnak sikerét jelenti — nem jogosít fel különös derűlátásra addig, amíg Nyugat-Németország jelenlegi vezetői vannak uralmon. Hiszen Nyugat-Németországban továbbra is az a politika érvényesül, amely teljesen helyesnek tartotta hétpróbás nácik sokévi miniszteri ténykedését a bonni kormányban. Az az igyekezet azonban, amelyet Adenauer és társai Oberländer „megmentéséért" kifejtettek, sokaknak kinyitotta a szemét Nyugat-Németországban is. Az emberek mind jobban .látják, hogy Nyugat-Németországban oiyan körök ragadták magukhoz a hatalmat, amelyek csak a legvégső esetben, a teljes sarokba szorítottságban válnak el náci barátaiktól. A békeharc az utóbbi időben számos sikert aratott. E sikerek azonban nem nyugtathatnak meg bennünket, hanem további igyekezet kifejtésére kell, hogy serkentsenek. Hiszen azok az erők, amelyek húzták-halasztották a leszerelési értekezletet, amelyek ® -diktátorokat sok országban ma is uralmon tartják, amelyek a náci bűnösöket féltve óvják — még ma is léteznek. A békeharc ma sem tűr megszakítást, s közös ügyünk, a világbéke megteremtése és biztosítása továbbra is állandó igyekezetünk középpontjában kell, hogy álljon. V. G. ŰJ S70 4 * 1960. V-Ms 3Q.