Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-30 / 119. szám, szombat

f A M E R R E A FE \$U BA DITÓ ÍZO VJ BT KATO NAKJA RTAK Si ^fi^vy 1 Keletről jött a szabadság Bafeiezzük o községek viilooyosítdsót O" \stravára utaztam. Szlovákia egyik legnagyobb vasúti góc­pont jún, Zilinán kellett csatlakozásra várnom. A peronon egy jelenetre let­tem figyelmes. Egy házaspár kilenc-, hat- és négyéves gyermekeivel egy nénikét vett körül, akinek hálán fehér kendőbe bugyólált batyúcska volt. Ráncos, öregedő jóságos arcáról szin­te sugárzott az öröm, a mosoly, ami­kor a két kisfiú és a kislány körülug­rálva kérdésekkel ostromolták: - Nagymama, mikor jössz el újra? Nagymama, mit hozol nekem? Sagy­mama, miért könnyes a szemed? A vonat ablakából sokáig integetett az öreg néni, még akkor is, amikor a vonat már Kysuca felé robogott. Majd amikor leült s ölébe rakta fá­radt kezeit, körülnézett. Meglátszott arcának kifejezéséről, hogy szeretne most valakivel elbeszélgetni, elmon­dani örömét, bánatát. Bíztatóan néz­tem rá, majd megkérdeztem: - A lánya, vagy a fia volt ? - A fiam ... - majd beszélni kez­dett, s meg sem állt a mondókájával egész Kysuca egyik kis állomásáig Elmondta gyermekeinek életsorát, fel­felé ívelő útjukat. - Kilencet hoztam a világra. Heten ma is élnek. Milan, akit a žilinai állo­máson látott, vegyészmérnök. Jóska pedig ugyanott tanító. Két fiam Ost­raván bányász. Három lányom már férjnél van. Annyi az unokám, hogy alig győzöm őket meglátogatni. Min­denütt alig várnak, de hát otthon is akad még tennivaló, ezért sietek ha­za.. . - Mennyi időt töltött Žilinán? - Két hetet, Milánnál egyet és Jós­kánál egyet. Hej, ha látná, micsoda szép, komfortos lakásuk van mind­kettőjüknek! Ott laknak a Hltn\i ne­gyedben ahol csupa új ház épült az elmúlt években. Milan azt mondta, hogy több mint ezer ilyen lakás épült már városukban s hogy öt év múlva ehhez még további kétezer lakást épí­tenek az új lakótelepen. Hiába, jó dol­guk van ma a fiataloknak. Nem úgy mint nekünk valamikor. A férjem ha világgá ment drótos ládájával, úgy több mint fél évig hírét sem hallot­tam. Csak ősszel jött haza. Addig bi­zony gyakran krumplik tengettük éle­tünket. Es most? Nézzen ide! Vittem Milánóknak és Jóskáékriak egy kis szalonnát meg egy kis 'zsírt... Hál nem visszaadták?! Azt mondta a me­nyem, hogy csak vigyem vissza, ná­lunk biztos jobban elkel. Még vettek is hozzá vagy három kilogramm kol­bászt, meg sajtot, hogy vigyem el az öregnek. A z anyóka ajkáról csak úgy öm­lött a szó. Öröméről, gyerme­kei iránti szeretetéről és Žilina város szépségéről beszélt. Elmondta, hogy járt a Jilemnický Színházban is, ahol egy a múltat felidéző darabot mutat­tak be. - Szóról szóra igaz volt, még ke­veset is mutattak az akkori nyomo­rúságból, — emlékezett vissza a szín­darabra, melynek címe sehogy sem jutott eszébe. Elmondta, hogy látta azt a gyönyörű iskolát is, amely inkább kastélyhoz hasonlít, mint iskolához. — Olyan tiszta, világos és nagy. hogy majd eltévedtem benne - vallja be mosolyogva. Majd hozzáteszi, hogy nemhiába négymillió koronába került az építése A gyerekekkel volt az új futballpályán is, majd a gyönyörű Sedláček-parkot is megmutatták neki. amelyet a hős žilinai partizánról ne­veztek el. - Azt mondja Milan, hogy nemso­kára a gázt is bevezetik a lakásba, hogy ezzel fognak majd főzni. Jaj, csak meg ne fulladjanak• tőle a drá­gáim -, sopánkodik a nénike, de csak­hamar új gondolatok jutnak eszébe. Csodálatos módon többet tudott a városról, mint a fülkében ülök. Figyel­mesen hallgattuk minden szavát, hisz az élet örömeiről, egy város fejlődé­séről beszélt, a maga módján, de annál érdekesebben. Igaz, azt nem mondta, hogy 1945 óta tizenötezerrel növeke­dett a žilinai munkások száma, hogy az egykori négy iizem helyett Zilinán ma már 30 ipari üzem létezik, olyanok mint a Slovena, az Északszlovákiai Vegyiipari Kombinát, hogy a dolgozók számára felépült a kerületi és a vá­rosi kultúrház és még sok-sok más kulturális célokat szolgáló léte­sítmény. De hát fontos-e ez most számára. Az a fő, hogy gyermekei, Milan és Jóska jól élnek, van gyö­nyörű lakásuk, bútoruk, televíziós ké­szülékük Ebből - az anyai - a szem­szögből nézve nagyon szépnek találta Zilinát. Olyannak, amilyenről férjével valamikor fiatal korukban ábrándoz­tak . .. C sak amikor már készülődött ki­szállni, akkor hagyta abba a beszélgetést. De hirtelen, mintha va­lami eszébe jutott volna, újra hozzánk fordult s bátyúját megigazítva ennyit mondott: - Az első fiam, Jano ott halt meg Žilina mellett a felszabadítási harcok­ban. Azokkal a derék orosz fiúkkal hozta keletről a szabadságot, akik szovjetországból jöttek el hozzánk. Amikor a nénike kiszállt, a távol robogó vonat ablakából sokáig néztük a kis kysucai falut. Gondolatainkat, amelyeket a felszabadított Zilinára, a nénike gyermekeire és életére össz­pontosítottunk, csak a tova futó vo­nat kerekeinek zakatolása zavarta. Horváth Sándor Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak országos konferenciája 1956 júniusában egyéb fontos intézkedé­sek között határozatot hozott arról is, hogy az 1960. év végéig hazánk­ban teljes egészében fejezzük be a községek villanyosítását. Kormányunk legutóbbi ülésén megállapította, hogy pártunknak a nép életszínvonala eme­lését szolgáló ezen fontos határo­zatát sikeresen váltjuk valóra. Az országos pártkonferencia által kitűzött cél elérése nem volt könnyű feladat. Az 1955. év elején ugyan a községek 90,3 százaléka már be volt kapcsolva a villanyáram-hálózatba, a hátralévő nem egészen 10 száza­lék, 1372 község azonban döntő rész­ben mezőgazdasági, a fő vezetéktől távolesö helység volt. Legtöbb eset­ben tehát nemcsak a bekötést kellett elvégezni az egyes községekbe, ha­nem néhány kilométer hosszú veze­téket is ki kellett építeni. Az energetikai dolgozók jó munká­ját dicséri, hogy a kitűzött felada­tokat már a nyári hónapokban telje­sítik. Az áramelosztó vállalatok al­kalmazottai munkaversenyének, a helyi nemzeti bizottságokkal és az EFSZ-ekkel való sikeres együttmű­ködésnek eredményeként hazánk la­kosai már az idei nyár folyamán tel­jes mértékben kihasználhatják a vil­ianyosítás áldásait. Országunkban újabb győzelmet aratunk, a nép életszínvonalának eme­lése terén újabb jelentős előrehala­dást könyvelhetünk el. A villanyosí­tás magas foka hazánkat e téren is a világ gazdaságilag legfejlettebb or­szágai közé tmeli. \ községek villanyosításának befe­jezése, a második ötéves terv egyik jelentős feladatának megvalósítása számottevően hozzájárul a mezőgaz­dasági termelés fokozásához is. A szövetkezetekben a villanyáram beve­zetése megteremtette és megteremti a munkák gépesítésének feltételeit. A villanyhálózat kiterjesztésén mun­kálkodó dolgozók ezt a szempontot mindig szem előtt tartották és arra törekedtek, hogy az egységes föld­művesszövetkezetek minél előbb ki­használhassák a villanyáram előnyeit. A felszabadulás jubilet"ii évfor­dulójának évében hazánkban az utol­só községből is eltűnik a petróleum­lámpa. Méltán mondhatjuk, hogy e téren is jó munkát végeztünk. S a jó munkának fölötti öröm annál na­gyobb, mert a villany áldásait az ár­csökkentés és számos villanyos ház­tartási cikk árának leszállítása kö­vetkeztében a jövőben még olcsóbban élvezhetjük. (g.) Megjelent a Béke és Szocializmus új száma ÉS INTELEM K ét hős szovjet ka­tona 15 évvel ez­előtt tűzte ki a ná­ci fenevad barlangjára, a Reichstagra a győzelem viharvert, egyszerű vörös zászlaját. A Reichstag el­este az egész gyűlölt ná­ci rendszer bukását jel­képezte. A Reichstaqban testesült meg az a sötét hatalom, mely több mint egy évtizedig rettegésben tartotta Európát: innen indullak ki a pogromok ; és a villámháborús hődí­; tó tervek. A nácik szem­pontjából teljes csőddel : végződött antikommunista Dimitrov per hátterében is a Reichstag állt. Meg­értjük, hogy amikor a szovjet hadvezetőség a Reichstag ostromára" ké­szülődött. a szovjet har­cosok legjobbjai remény­kedve várták: talán ne­kik jut ki az a meg­tisztelő szerep. hogy kitűzhetik a győzelem zaszlaját a Reichstagon. A náci belügyminiszté­rium elfoglalt székhelyén, az ún. Himmler-házban gyülekeztek a felszabadí­tó szovjet csapatok az utolsó rohamra. Kemén.v harcok előtt álltak. Zin­csenko ezredes katonái azonban nem ismertek le­hetetlent. Roham előtt a tisztek több egyszerű sí­ma vörös zászlót osztot­tak szét azok között a katonák között, akiknek az a megtisztelő feladat jutott, hogy elsőként ve­hessék be az ellenség fő hadállását. Megszólaltak a 150—300 méterre elhe­lyezett szovjet ágyúk, hogy kellő tüzérségi elő­készület után megkezdőd­hessék a roham. Felüvöl­töttek a „katyusák". Az ellenség makacsul véde­kezett. Tizenöt erődítmény mögül, előnyös pozíciók­ból elkeseredett ellenál­lást fejtett ki. V'aszilij Dávidov és Sztyepan Nyeusztrojev ka­pitányok és Konsztantyin Szarnszonov főhadnagy ve­zette a rohamosztagokat, melyek minden lépcsőfo­kért megküzdöttek. Dűlt az emeleteken a harc, marcona germán ősök és hadvezérek szobrait for­gácsolták szilánkká a lö­vedékek, amikor két bá­tor szovjet altiszt: Mi­hail Jegorov szakaszveze­tő és Meliton Kantarija tizedes vörös zászlóval a kezükben felfelé törtek a Reichstag rommálőtt kupolája irányában. Löve­dékek szakadatlan zápo­rában. orvgyilkosok táma­dásának kitéve igazi hős­tettet hajtottak végre. 1945. április 30-át írtak. Délután 14,25 órakor len­gette meg a szél a vörös győzelmi zászlót a Reichs­tag csonka ormán. Tizen­öt év telt el a népek el­ső tavasza óta. A romok fokozatosan eltűnnek, de a béke még nem költö­zött be teljesen az embe­rek szívébe. Újra feleme­lik a fejüket azok. akik­nek sikerült elkerülniük a gyászos véget. De Hitler örököseinek — bár nem akarnak beletörődni a megváltoztathatatlan hely­zetbe — számolniojí kell a valósággal. Nem rob­banthatnak ki új, még véresebb háborút. Nagy erő ál! velük szemben: a békeszerető emberiség mely feltétlenül támogat­ja a Szovjetunió igazságos és őszinte béketörekvé­seit. A Szovjetunió nagy erejének és békementő szerepének tudata erősíti ma a békevédők mozgal­mát: a szovjet leszerel" tervek a májusi csúcsér­tekezlet küszöbén azt a reményt töltik az emberi­ségbe, hogy újra elkövet-^ kezik a népek másodil' a háború fogalmát végleg kizáró tavasza. L. L. A Béke és Szocializmus 4. számá­ban több cikk foglalkozik Lenin szü­letésének 90. évfordulójával. A ve­zércikk, O. Kuusinen. J. Duclos, E. Dennis, E. Kolman, Ny. Pagagyin elvtársak cikkei és több más anyag emlékeztet Leninre. Ottó Kuusinen elvtárs, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára A jelenkori kapitalizmus tendenciái és távlatai című cikkében választ ad arra a kérdésre, hogy az állammo­nopolista kapitalizmus miért bonta­kozott ki ennyire az utóbbi évtize­dekben. Jacques Duclos elvtárs Lenin és a Francia Kommunista Párt című cikkében megvilágítja a Francia Kommunista Párt létrejöttének, ki­alakulásának körülményeit, rámutat Lenin szerepére, utal arra a segít­ségre, amelyet Lenin nyújtott a francia kommunistáknak fiatal párt : juk megszilárdításához. E. Dennisnek, az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártja Országos Bizottsága elnökének A békés egy­más mellett élés avagy egy nyugati álláspont bírálata című eleven, pole­mikus hangú cikke válasz Kennan amerikai politikus cikkére. E. Kolman professzor A mai ter­mészettudomány megerősíti Lenin előrelátását című cikkében a termé­szettudomány legújabb eredményeit elemezve rámutat, hogy a termé­szettudomány fejlődésének lenini fi­lozófiai általánosítása fényesen iga­zolódott a természettudományok to­vábbi fejlődése során. N. Pagogyin szovjet drámaíró Ho­gyan látja a művész Lenin alakját című cikkében beszámol sokéves munkájáról, amelynek során a szín­padi művészetben igyekezett meg­formálni Leninnek, a forradalom ve­zérének, az embernek az alakját. A könyvekről és folyóiratokról cí­mű rovatban olvashatjuk P. Dutt elvtárs recenzióját Strachey „A bi­rodalom vége" című könyvéről. F. Claudin elvtársnak, Spanyolor­szág Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottsága tagjának, a központi bi­zottság titkárának cikke Spanyolor­szág Kommunista Pártja VI. kong­gresszusának eredményeivel, a spa­nyol kommunisták harcával foglalko­zik. L. Longo elvtárs „Olaszország demokratikus megújhodásáért, a szocializmusért" című cikkében is­merteti az Olasz Kommunista Párt IX. kongresszusának eredményeit. A folyóirat ebben a számban is­mét visszatér a 17 európai kapita­lista ország kommunista pártjainak római tanácskozására és e tanács­kozás jelentőségére. Űj módszerrel is A Kráľov Brod-i EFSZ tagjai ha­zánk felszabadulásának 15. évfordu­lója tiszteletére kötelezettséget vál­laltak, hogy 100 hektáron kukoricát vetnek, ebből 60 hektáron a négy­zetes vetést alkalmazzák. Negyven hektáron még a szokott forma sze­rint vetik el a kukoricát s ezt má­jus l-re be is fejezik. Bakó János, Kráľov Brod Múlt év szeptember 18-án Ny. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke az ENSZ New York-i palotájában olyan beszédet mondott, amelynek világvisszhangja minden eddigit felülmúlt. Hruscsov elvtárs ezen a napon az ENSZ elé terjesztet­te a Szovjetuniónak a teljes és álta­lános leszerelésre vonatkozó javasla­tát. A világ népeinek régi óhaját fe­jezte ki ez a javaslat, az emberek millióinak békevágyát, amelyet ma már egy ország kormánya sem hagy­hat figyelmen kívül. Azon a szeptem­ber 18­i gyűlésen minden orsztíg kéoviselöje tapsolt, s az USA és szá­mos más állam képviselői is kényte­lenek voltak felszólalásaikban elis­merni. hogy .komoly, a béke megőr­zése szempontjából jelentős" javas­latról van szó. Az ENSZ-közgyűlés eme szovjet ja­vaslattal kapcsolatban határozatot fogadott el egy tízhatalmi leszerelési bizottság megalakítására. E bizottság feladatául tűzte a teljes és általános leszerelés megtárgyalását, valamint azt. hogy dolgozza ki a leszerelés megvalósításának módját. A bizottság ez év március 16-án ült össze először Genfben. Ezen az első ülésen Nagy­Britannia képviselője benyújtotta az öt nyugati állam közös leszerelési ja­vaslatát. A Szovjetunió képviselője az Ny. Sz. Hruscsov által az ENSZ-köz­gyűlés elé terjesztett leszerelési ja­vaslatot nyújtotta be. Ennyi visszapillantást bevezetőül. Nemcsak a múlt hétre, hanem az ér­tekezlet megkezdése óta eltelt egész időszakra jellemző a nyugati országok képviselőinek állásfoglalása. Ugyan­arról a javaslatról, amelyről az ENSZ­közgyülésen kijelentették, hogy „ko­i nagyvilágban moly, a béke szempontjából jelentős", ma nem hajlandók tárgyalni és vala­milyen részleges leszerelésről, lesze­relés nélküli ellenőrzésről beszélnek. Az értekezlet lényegének és küldeté­sének tisztázásában múlt el a hat hét. A múlt héten végül is tisztázód­tak az álláspontok. Ma már tudjuk, ki mit akar. Tény, hogy a nézetek szá­mos vonatkozásban teljesen eltérők. Az ezekben a napokban benyújtott nyugati „elvi javaslat" alapján Zorin elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője kijelenthette, hogy ez már tartalmaz a teljes és általános leszerelés alap­elveinek tisztázására tett szovjet ja­vaslatokhoz közelebb álló pontokat. Idáig jutott a tízhatalmi leszerelési bizottság munkája a múlt héten. A szovjet küldöttség vezetője java­solhatta egy záróközlemény kiadását, amelyben rögzítenék a mostani hely­zetet: a küldöttségek tisztázták ál­láspontjaikat, egyes kérdésekben bi­zonyos közeledés tapasztalható és két héttel a kormányfői értekezlet előtt hat .hétre felfüggesztették a tízhatal­mi leszerelési bizottság munkáját. Hruscsov elvtárs többször hang­súlyozta, hogy a csúcsértekezletnek hozzá kell járulnia a leszerelés meg­oldásához. Ha a nyugati hatalmak ugyanilyen elhatározással mennek a csúcsértekezletre, akkor ez minden bizonnyal közelebb hozza egymáshoz a két fél álláspontját és jelentősen előmozdíthatja a hat hét múlva mun­káját újra kezdő leszerelési bizott­ság tevékenységét. A kormányfői értekezleten minden bizonnyal megtárgyalják Németország kérdését is. E kérdés is alapvető fon­tosságú a világbéke szempontjából. A Nyugat a kérdés megoldását min­denekelőtt Németország egyesítésé­ben látja. A Szovjetunió a békeszer­ződés megkötését helyezi előtérbe. Németország egyesítéséhez csak a békeszerződés megkötésén keresztül vezet az út. Minden józanul gondol­kozó ember előtt ma már világos, hogy hiába egyesítenék a két német államot, ha nem küszöbölnék ki a né­met militarizmus veszélyét. A német militarizmus megsemmisítése, ter­jeszkedésének megakadályozása az elsőrendű feladat, amikor a béke megőrzéséről van szó. Az Utóbbi hét eseményeit fi­gyelve kinek ne jutott volna eszébe az a mondás, mely szerint „a diktá­torok jönnek, a diktátorok mennek, de a nép marad". Tanúi lehettünk ezen a héten egy további diktátor távozásának. A nép elűzte Li Szin Mant, Dél-Korea volt elnökét. Ebben a vonatkozásban ma egy igen figye­lemre méltó tényt szeretnénk hang­súlyozni. A nép ugyanis Li Szin Man távozását az amerikai katonai egysé­gek jelenléte mellett volt képes ki­harcolni. A féktelen terror, a rendőri sortűzek, a statárium ellenére bukott meg végleg az USA dél-koreai ügy­nöke. Az a nagy népi megmozdulás, melynek tanúi lphettünk, tehát nem­csak Li Szin Man személye ellen, hanem azok ellen is irányult, akik uralipát lehetővé tették és támogat­ták. Abból, hogy az amerikai ügynök Li Szin Mant a nép az amerikai fegyve­res erők jelenlétében buktatta meg, igen jelentős következtetés szűrhető le. Felvetődik a kérdés: mi lesz a töb­bi diktátorral, akiket szintén csak az amerikai szuronyok tartanak hatal­mon? Mi lesz Dél-Vietnamban Ngo Dinh Diemmel, Tajvanon Csang Kaj­sekkel? Nem kerülheti el ez a tény Japán dolgozóinak figyelmét sem, akik közül közel 30 millióan vesznek részt a japán-amerikai különszerző­dés ratifikálása elleni küzdelemben. A dél-koreai események minden diktatúra elnyomottjainak világosan megmutatják, hogy a tömegmegmoz­dulás, a nép egységes küzdelme még akkor is Eredményes lehet, ha a dik­tatúra a „megingathatatlannak" be­harangozott amerikai támogatást él­vezi. Az elmúlt Héten azonban nemcsak Li Szin Man távozása tette tisztábbá a légkört, amelyet minduntalan be­szennyez a régi és új fasiszták tény­kedése. Oberländer bonni náci minisz­ter szintén lemondott. Annak ellenére, hogy ez a világ közvéleménye nyomá­sának és mindenekelőtt a Szovjet­unióban, az NDK-ban és Lengyelor­szágban nyilvánosságra hozott bizo­nyítékok alapján megindult tömeg­mozgalomnak sikerét jelenti — nem jogosít fel különös derűlátásra addig, amíg Nyugat-Németország jelenlegi vezetői vannak uralmon. Hiszen Nyu­gat-Németországban továbbra is az a politika érvényesül, amely teljesen helyesnek tartotta hétpróbás nácik sokévi miniszteri ténykedését a bonni kormányban. Az az igyekezet azon­ban, amelyet Adenauer és társai Oberländer „megmentéséért" kifej­tettek, sokaknak kinyitotta a szemét Nyugat-Németországban is. Az em­berek mind jobban .látják, hogy Nyu­gat-Németországban oiyan körök ra­gadták magukhoz a hatalmat, amelyek csak a legvégső esetben, a teljes sa­rokba szorítottságban válnak el náci barátaiktól. A békeharc az utóbbi időben szá­mos sikert aratott. E sikerek azonban nem nyugtathatnak meg bennünket, hanem további igyekezet kifejtésére kell, hogy serkentsenek. Hiszen azok az erők, amelyek húzták-halasztották a leszerelési értekezletet, amelyek ® -diktátorokat sok országban ma is uralmon tartják, amelyek a náci bű­nösöket féltve óvják — még ma is léteznek. A békeharc ma sem tűr megszakítást, s közös ügyünk, a vi­lágbéke megteremtése és biztosítása továbbra is állandó igyekezetünk kö­zéppontjában kell, hogy álljon. V. G. ŰJ S70 4 * 1960. V-Ms 3Q.

Next

/
Thumbnails
Contents