Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-24 / 113. szám, vasárnap

ÜJ s^ô 5 * 1960. április 24. „Semmi sem bánt..." Van egy perzsa mese, három utasemberről szól, akik együtt tartanak Iszfahánba. Mire a város kapui elé érkeznek, már éjszaka van. A kapu zárva. Tanakodik a három vándor, mit tegyenek. Az első szó nélkül egy palack pálinkát vesz elő és nagyot iszik belőle. A második ópiumos pipára gyújt. A harmadik hasist szí. Fél óra múlva újból tanácskozni kezdenek, hogy mit tegyenek. - Menjünk neki a kapunak és törjük be! — vitézkedik az első. - Feküdjünk le és aludjuk ki magunkat, reggelre úgyis kinyitják, — mondja üdvözült mosollyal a második. - Bebújunk a kulcslyukon! — jelenti ki a hasis szívó. - Kígyóktól és skorpióktól. És a víztől. Ha egy pohár teára néztem, attól rettegtem, hogy belefulladok. Délután majd mutatok maguknak egy keskeny öntözőcsatornát a baalbeki Akropolisz keleti falának a tövében. Az ember könnyen keresztüllép rajta. De mi óriási tengernek láttuk és egymás kezét fogtuk, hogy bele ne essünk. Orvos jött Európából Ne vegyék rossz néven, de a falu nevét nem árulhatjuk el. Megígértük Dzsámiinak, Ibráhimnak és Azíznak. Taxival utaztunk oda, hogy fölöslegesen ne keltsünk feltűnést. Pontosabban szólva két taxival. Az elsőben Dzsámil ült, úgy döntött, hogy előzetes bejelentés nélkül kelünk útra, talán csak nem kergetnek ki a faluból... A két kocsiban vidám a hangulat. A másodikban a sofőr bekapcsolja a rádiót, a ciprusi adóra állítja be. „Szajprus tajjib, tajjlb", dicséri a műsort félig angolul, félig arabul. (Szajprus angol kiejtés szerint Ciprusnak felel meg, tajjib pedig arabul annyit tesz: jó. nagyszerű.) A sofőr mellett Azíz ül, felkattintja a dohányos szelencéjét, kezét az ülés támlájára támasztja, és ujjai között valami sárga anyagot morzsol szét. A dohány közé keveri, s mesteri kézzel cigarettákat sodor belőle. Egymás ntán gyújtja meg őket, szétosztja az utasok közt. csak a messzi idegenből jött vendégeket nem kínálja. A cigarettákban hasis van. Ciprus jó, mondta pár perce a sofőr. Ez azt jelenti, hogy jó zenét sugároz, olyat, amilyen a hasis szívónak kell. hogy tökéletes legyen az élvezete. A hangszóró most is lágy tangót csurgat, fülbemászó halk zenét, selymesen búg a szaxofon. Tíz perc sem telik bele, és az emberek arca sugárzik a mosolytól, a sofőr csak bal keze kisujjával fogja a kormánykereket, az égimeszelő Azíz pedig olyan, mint egy boldog gyerek, aki tele ette magát tejszínes csokoládékrémmel. Az üdvösség ez. Időnként nagyot szív a cigarettából, néhány pillanatra viszszafojtja lélegzetét, aztán élvezettel. lassan fújja ki a füstöt. Csendesen dalolni kezdenek, a szövegből csak két szót érteni, amelyek állandóan ismétlődnek: Allah karím. Isten nagy, isten nagy ... Mint valami rohamosztag törünk be a faluba. Egyik kocsi a másik nyomában. Mindkét sofőr lenyomja a féket, az autók megtorpannak — s már mindnyájan kinn vagyunk az úton. Egyenesen egy ablaktalan agyagépület felé tartunk, amelyet jobb felől udvar övez. Dzsámil az ajtóban egy fejkendős férfiba ütközik. Olyan az arca, mintha sárgás szürke hamuval szőrszünk észre, férfiakat és asszonyokat, egy alacsony, felül hálóval borított nagy láda körül ülnek. Kezük* ben valami gombas2érű holmit tartanak - később kiderül, hogy fából faragott mozsártörő, amelyet őeska pneumatfkokból kivágott gumival vontak be - és a dróthálón száraz leveleket törnék össze, amelyeket a szomszédos fal mellett felhalmozott növényekről tépnek la Nem bírjuk ki sokáig odabenn. Fulladozunk a portól és a tüdőnket tépő szagoktól. Az emberek rongyokat kötöttek a szájuk elé, rongyba bugyolálták a fejüket, az asszonyok egész arcukat durva fátyol mögé rejtették, olyanok, mint valami porlepte jutazsák. Nem — fényképeznünk nem szabad, nem azé.t, mert a korán tiltja, de a gondnok, az a kendős embér attól fél, hogy elárulná a kép, méjj valaki ráismerne az alkalmazottaira. — A barátaink között van egy hakim, európai orvos, — súgja Azíz a fejkendős fülébe. - Hajlandó megvizsgálni az embereidet. Ezeknek e szavaknak meglepő hatásuk van. Még sohasem fordult elő, hogy orvos jött volna a faluba és Önként felajánlotta volna, hogy ingyen megvizsgálja az embereket. A porlepte férfiak egymás után jönnek ki a sötét helyiségből, vaksi szemmel hunyorognak a tűző napsütésben, és készségesen hagyják, hogy megvizsgálják a szemüket. A lelet valamennyinél ugyanaz. Összeszűkült pupillá, véres kötőszövet, felüléte az állandó ingerelj következtében teljesen kiszáradt, öt eSet közül négy azt mutatja, hogy a kötőhártya belenőtt a szivárványhártya szélébe. Nem tart sokáig, és hályog lepi a szemüket. Ha nem találnak magtárnak más munkát, egy napon kializik számukra a fény. Csoda a marokban Á fejkendős elmagyarázza, hogy a hasis nem fordul elő minden learatott növényben, csak a hímneműekben, vagyis a poržós virágúakban. Gyantás anyag, amelyét aprónyeles mirigyek választanak ki. Ogy nyerik, hógy a szinte mikroszkopikus nagyságú finom szemcséket egyre ismétlődő nyomkodással, zúzássál kiválasztják és élválasztják a Száraz növény többi részétől. A sziták egyre sűrűbbek, végül a három legfinomabb szövésű kerül sorra, ezek itt ni, tessék megnézni... A szita olyan, akár a muzslin, durvább szemű lisztet nem lehetne'-"" átrostálni rajta. A legsűrűbb szitából kerül ki a legfinomabb min«ségű hasis, de árusításba jut a második és a harmadik minőség is. Milyenek az árak? A hozam? A fejkendős emberből szinte harapófogóval kell kiszedni a szót. Nem szívesen beszél, elvégre üzleti, sőt gyártási titkokat árulna el. Dzsámil azonban jőí kiismeri tjjagát a hasiskereskedelemben, s szívesen segít a keridősnék, ha véletlenül „nem jut eszébe" válami. így tudjuk meg, hogy egy dunom — Például az autódudát. Vagy a gyerekek sírását. Vagy pedig... — Azíz összevonja szemöldökét, bal kezében a zsebkendőjét gyűrögeti, majd hirtelen hevesen az ajtó felé fordul: - Például az ilyen kalapácsolást, ezt az istentelen zajt, amit a bádogosok csapnak. Az is idegesített, ha két ember veszekedett egymással. Ezért ha hasist akartunk színi, a legszívesebben kimentünk a földekre, Baalbek romjai közé. Ott csend volt... Ismét eszünkbe jut a perzsa mese és egy bizonyos Gautier nevű úriember elbeszélése, aki azt írta, hogy egy pipa hasis elszívása után az az érzése támadt, hogy egész teste átlátszó és a saját gyomrába lát. A barátai furcsa szörnyetegekként jelentek meg előtte - félig emberek voltak és félig fák. Olaszul beszéltek hozzá, de szavaikat a hasis azonnal spanyolra fordította. Ogy érezte, egész teste megfinomodik, összezsugorodik, annyira, hogy könnyen keresztülbújna egy palack nyakán ... — Ostobaság, — indulatoskodik Azíz, — csak kitalálta az a Gautiér úr. Én ilyet sohasem éreztem. Másokkal is beszéltem arról, hogy milyen érzéseink támadtak a hasistól, de látomásai senkinek sem voltak. Csak féltünk. — Mitől féltek? Öt is az örök sötétség fenyegeti ták volna be. Vizenyős tekintettel mered a két kocsira és a néhány emberre, aki arabul nagy hangon magyaráz neki valamit. Azíz nyilván azt bizonygatja, hogy jó szándékkal jöttünk, nem kell félnie tőlünk. A kendős ember végre hátrább lép az ajtóból és int, hogy menjünk be. Odabenn fullasztó a levegő. Az első pillanatban tájékozódni sem tudunk, úgy érezzük magunkat, mintha kísérteties, süket malomba toppantunk volna be, fojtogat a szag, mintha gyanta és ménta illatát éreznénk és még valamilyen ismeretlen szagot, amely kellemes és izgató. Amikor szemünk megszokta a félhomályt, vagy egy tucat embert veföldről 200 - 250 kilogramm száraz növényt takarítanak be. A dunom 918 négyzetméter, vagyis egy hektáron 2-2

Vž tonna nyersanyag terem. Ennek a nagyja értéktelen hulladék, szalma és törek, ott van a szín alatt, ahol a tyúkok kapargálnak. A rostálás, aprítás következtében egy dunom termésből összesen 9 kilogramm hasist nyernek, három-három kilót mindegyik minőségű fajtából. Igaz, a hasist nem mérik kilóra, a régi libanoni mértékegységet használják: hoát és ratlt. A hoa 1250 gramm, a ratl a kétszerese. - Tulajdonképpen milyen is az a hasis? (Folytatás következik) B

űnügyi történeü vonzott Ide, a Bekaa völgyébe. Titokzatos történet, a rejtély, sőt fe misztikum homálya burkolja. Akivel szóba elegyedünk róla, kitérő válaszokat ad, vagy mielőtt beszélni kezdene, óvatosan körülnéz — szinte látni véltük, amint figyelmeztető mozdulattal a szája elé teszi az ujját. Olyan nyomon vágunk neki a Bekaa völgyének, amely nélkül egyetlen valamirevaló detektívregény sem lehet el: a gyilkos nyomán. A völgy északi felében, a mai Momsz városától északnyugatra különös emberek tanyáztak, valahonnan északról, a Kaspi-tenger partvidékéről vándoroltak ide, itt alapította meg fejedelemségét és fanatikus mohamedán szektáját a XI. század végén a „Nagy Főnök", Hasszán ibn asz-Szabbáh. A szekta hiszekegye az volt: gyilkolj, hogy üdvözülj. Rasid ad-Dín asz-Szinán, a „Hegyek Vénje" vezetésével ez a vallásos szekta tébolyult gyilkosok, szadisták, vérszomjas öldöklők seregévé fajult, akik nem ismertek irgalmat áldozataik iránt. Valamennyi szomszédjuk Jupiter oszlopai rettegett tőlük, rémévé lettek a Közel-Keletnek, ' s hiába öltöttek csillogó páncélt a keresztes vitézek, inukba szállt a bátorság, valahányszor csak hallottak a Hegyek Vénjének embereiről. A keresztesek érdeméből jutott el Nyugat-Európába az „assassin" szó, amely jó néhány nyelvben gyilkost jelent. Arab eredetije „hassásín" tulajdonképpen a hasis-evők elnevezése, így szólították egymást a hegyvidéki szekta tagjai. A mámorító hasis forgatta ki őket — a vallási fanatizmus mellett — emberségükből, csinált belőlük vérszomjas bestiákat; a tomboló véres csatákat, a biztos halálba vivő utat a hasis élvezői gyönyörteljes sétának érezték, amelynek végén az üdvözítő éden várta őket... A Hegyek Vénje, a Sejk el Dzsebel féltékenyen őrizte a hasis titkát, akár a szeme fényét Aki elárulta, biztos lehetett, hogy nem kerüli el társai kezétől az egyetlen méltó büntetést: a halált. Boldogító pipafüst Baalbekban, a szúkon kis kávéház van, egyben amolyan kifőzde is, olcsó falatozó. Akik ide járnak, túlnyomórészt törzsvendégek, jól ismerik a kávést és a kávés is ismeri őket: jó barátként fogadja az idegeneket is, akiket a régi vendégek hoznak a kávéházba. A falak mentén polcok sorakoznak, rajtuk palackokban kovászos uborka meg egymásra halmozott kétszersült, a pult mögött jégszekrény és két főző, amelyeken a kávés azon frissiben készíti el a pirított májat vagy siskababot, tessék parancsolni... A hasisról ugyan jobb lenne valahol kinn beszélgetni, például a baalbeki romok között, mint itt a kávémérésben; bármely pillanatban nem kívánt vendég toppanhat be, s kihallgathatja a beszélgetésünket. De az a bökkenő, hogy várnunk kell Dzsámilra, a hasis és a mi kedvünkért jön Baalbekba, ismerősei vannak a hasistermesztők között és megpróbálja rávenni valamelyiket, mutassa meg nekünk a titkot. laszolja kissé meglepetve Azíz, ez a csupa szenvedély égimeszelő akiből nagyszerű színész lehetne. Nemcsak a két kezével beszél — ez egyébként az araboknál nemzeti sajátosság - hanem a szemöldökével, a homlokával, a bajuszával, arca minden ráncával. — Annyi azonban szent, hogy verekedések, lövöldözések itt is voltak. Mégpedig nem is akármilyenek! Negyvenkilencben a hasistermesztők és a rendőrség csetepatéinak halálos áldozatai is voltak. Vagyis jobban mondva, - ránt egyet magán Aziz, és jobb kezével határozott vonalat szánt a levegőbe, — a termesztők sohasem fognak fegyvert, ők azzal harcolnak, hogy pénzt dugdosnak a képviselők meg a miniszterek kezébe. A puskákat meg a pisztolyokat helyettük a palesztinai menekültek pufogtatták, ezek az éhes földönfutók, akiket a háború űzött el otthonaikból. Egy falat kenyérért képesek voltak halomra lövetni magukat... Hogy megértsük: Baalbeknak ma kereken húszezer lakosa van, a fele palesztinai menekült, ami a gyakorlatban olcsó munkaerőt jelent. — Megbízhatóan érvényesül a kereslet és a kínálat törvénye, — bölcselkedik Ibráhim. Kiütközik belőle a tanító. Furcsa dolog ebben az országban a hasis. A nemzetközi megállapodások szerint Libanon egyike anr,«k a néhány országnak, ahol engedélyezték a termesztését. De egyetlen libanoni statisztika sem számol be róla, hogy mennyit termeltek egy év alatt. Hasissal kereskedni tilos. Ennek ellenére vidáman csempészik a hasist a szomszédos országokba, legnagyobb fogyasztója Szíria, főleg pedig Egyiptom. Ha valakit rajtakapnak, hogy hasist ad el, százezer fontig terjedő pénzbírsággal büntethetik. Ez a mi pénzünkön kerek negyedmillió koronának felel meg. — Ritkán fordul elő, - vág a szavunkba Azlz. — A hasiskereskedők keményen összetartanak, csak olyat fogadnak be maguk közé, akiben száz százalékosan megbíznak. Egyébként akadnak köztük nagy urak, még képviselők is. Mámor terem a Bekaa völgyében - Hogy megkóstoltam-e? - vet ránk kutató pillantást Azíz pillanatnyi meghökkent hallgatás után. Maguknak megmondhatom. Bizony i megkóstoltam. Mégpedig jócskán. Tíz pipát szíttam ki naponta. De amióta megtanultam írni, olvasni, abbahagytam. Pedig csábít, kegyetlenül csábít... Két havonta egyszer olyan erős bennem a vágyakozás, hogy nem tudok ellenállni és — rá kell gyújtanom. Aztán egy ideig nyugtom van megint... Barátságos, jó lelkű ember ez az Azlz. Pofont nem szívesen fogadna el tőle az ember, hatalmas, tagbaszakadt legény, keze akkora, mint a lapát. De mert látja, hogy minden szava érdekel, arcán valami belső elégedettség tükröződik és feszült figyelemmel kíséri francia nyelvű beszélgetésünk arab tolmácsolását. - A hasis nagyon gyorsan hat, ha az ember becsületesen mellre szívja. Tíz perc, negyed óra múlva mérhetetlen boldogságot érzel, semmi sem bánt, semmi gond nem terhel, a színeket sokkal élesebbeknek, teltebbeknek látod, énekelni és nevetni támad kedved. De a zűröket nem bírod. Tüstént ideges leszel tőlük, a legszívesebben odavágnál... - Micsoda zűröket? Ibrahim karcsú férfi, simára fésült hajjal és orra alatt a múlhatatlan bajuszkával; gondatlan képet vág ugyan, de minden pillanatban hátrafordul, ha valaki betoppan a kávéházba. A szava is halk, szinte suttogó. — A törvény szigorúan tiltja a hasis szívását. Akit a rendőrség rajtakap, azonnyomban viszik a dutyiba. Csakhogy — mi haszna ennek, hisz két hét múlva szabadon bocsátják és a jámbor vígan pipázik tovább. Szeretném tudni mi a helyzet tulajdonképpen a hasis megsemmisítésével. Történt-e itt is olyasféle, mint a libanoni partvidéken, ahol az emberek fegyverrel a kezükben védték párologtató medencéiket a külföldi konkurrencia bérencei ellen? — Hogy konkurrencia van-e, őszintén megvallva, nem tudom — váÍRTÁK: ZIKMUND és HANZELKA S De azt kérdezték, hogy áll a dolog a hasis megsemmisítésével. Előfordult, hogy a rendőrök és a katonák lekaszálták a földön a termést és ott helyben azonnal elégették. Vagy teherautón Baalbekba szállították és itt raktak belőle máglyát a főtéren, elrettentő példaképpen. Utoljára ötvenhatban volt ilyen nyilvános hasiségetés. Hogy mennyi pusztult el? Sok, nagyon sok, legalább tíz teherautóval. Rikkancs jon be a kávéházba, vagy tizenöt éves cingár fiúcska. — Jól nézzék meg, súgja Ibrahim. Amikor a gyerek elment, elmondja, hogy ez a kamasz is szenvedélyes hasis szívó. Szülei nincsenek. A pénzen, amit újságárusítással megkeres, hasist vásárol. Inkább nem eszik. Alig néhány napja bocsátották szabadon. *