Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-24 / 113. szám, vasárnap

•• rr £ LENINI ESZMEK FENYE BERAGYOGJA A TÁVOLI JOVOT MINT MÁR TEGNAPI SZAMUNKBAN JELENTETTÜK, OTTO KUUSINEN ELVTÁRS, A2 SZKP KÖZPONTI BlZOTTSAGA ELNÖKSÉGÉNEK TAGJA, A KÖZPONTI BIZOTTSÁG TITKÁRA ÜNNEPI BESZÉDET MONDOTT A LUZSNYIKI SPORTPALOTÄBAN RENDEZETT NAGYSZABÁSÚ ÜNNEPSÉGEN, MELYEN A MOSZKVAIAK LENTN SZÜLETÉSÉNEK «0. ÉVFORDULÓJÁRÓL EMLÉKEZTEK MEG. BESZÉDÉBEN A KÖVETKEZŐKEI MONDOTTA: LENIN NEVÉVEL gyökeres változásokra került sor hazánk történelmében és a nemzetközi munkásmozgalomban. É2 nemcsak a múlt történelmére vonatkozik: Lenin zseniális tanítása megbízható vezérfonal a haladó erők számára és mindenki számára, aki a társadalomnak a dolgozókat szolgáló átalakításáért harcol. A lenini eszmék fénye beragyogja a távoli jövőt és vitágosan feltárja előttünk a történelmi fejlődés távlatait. Ha valaki megkérdezné, hogy különösen miben éreztük mi, az idősebb nemzedék tagjai Lenin zsenialitását, akkor ezt a választ lehetne adni: „Ügy éreztük, hogy Lenin látnók a szó legjobb értelmében". Makszim Gorkij találó megállapítása szerint: „Lenin azzal a ritka tehetséggel rendelkezett, hogy a jövő magaslatáról tudta nézni a jelent". Lenin vezetésével a szocializmus először vált elméleti tanításból eleven gyakorlattá. Idő előtt ért véget Lenin élete. De Lenin halhatatlan történelmi műve. eszméi, lángelméjének fényessége ma is beragyogja pártunk útját. Lenin nagy tanítása, a leninizmus — korunk marxizmusa. Lenin hü marxistaként a változó történelmi feltételekkel összhangban fejlesztette Marx tanítását. Lenin azt írta, hogy a politika tudomány és művészet. Lenin kiemelte a marxista elmélet és gyakorlat elválaszthatatlansága! és azt tanította, hogy a marxizmus lényege annak tudásában van, hogy milyen politikát kel! folytatni bizonyos feltételek közepette. Milyen konkrét politikát folytat pártunk a jelenlegi körütmények közepette ? Hogyan valósul meg Lenin öröke? Hová irányul a párt és a szovjet kormány politikája? Első helyen a villamosítás A Szovjetunió dolgozói most a kommunizmus anyagi és technikai alapjait építik. Ezzel összefüggésben a párt azt jelölte meg központi feladatul, hogy villamosítani kell az ipar és a mezőgazdaság minden ágát. Lenin e feladatnak igen nagy jelentőséget tulajdonított. Ezért hirdette meg nevezetes tételét: „A kommunizmus — a szovjethatalom, plusz az egész ország villamosítása". Manapság, amikor a Szovjetunió a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének időszakába lépett, az SZKP Központi Bizottsága Hruscsov útján meghirdette, hogy a népgazdaság fejlesztésének legfontosabb alapja: az ország villamosítása. 1965-ig — a Szovjetunió villamosenergia-termelését 500 - 520 milliárd kW-órára emeljük. Ez azt jelenti, hogy villamosenergia-termelésünk több mint kétszer annyi lesz, mint amennyi áramot adtak 1959 ben, a hétéves terv kezdetekor a szovjethatalom éveiben épült összes villamos erőmüvek. 1980 ra pedig — a közgazdászok előzetes számítása szerint — villamosenergiatermelésünk eléri a 2 billió 300 milliárd kW-órát. E program teljesítése annyit jelent, hogy óriási lépést tettünk termelőerőink fejlesztésében. Elképesztő műszaki forradalom korszakába léptünk. A műszaki forradalom összefügg a termeléssel szervesen összeforró tudomány rohamos fejlődésével. Népünk és pártunk szereti a tudósokat, becsüli a tudományt, s eszközt nem kímélve támogatja merész kezdeményezéseiket. A kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtésében a párt és a sroviet kormány politikájának elért nagy sikerei a legjobb bizonyságai annak, hogy helyes ez a politika. melyet a dolgozók milliós tömegei lelkesen támogatnak. Tudományos haladás Sikereink ugyanakkor annak a győzelemnek biztos zálogát adják, melyet az Amerikai Egyesült Államokkal és a többi fejlett tőkés orszáOttó Kuusinen elvtárs beszéde gokkal folytatott békés gazdasági versenyben kivívunk. A kapitalizmus nem tud lépést tartani termelésűnk fejlődésével és műszaki haladásával. Persze a burzsoá országokban is alkalmazzák az üj technikát, de ez nem mindig felel meg a tőkés tulajdonosok érdekeinek és nem küszöböli k. azt, ami elmélyíti a kapitalizmus ellentmondásait. A tudományos és műszaki haladás nem szolgálhat két urat. A tőkés országok munkásai számára az ésszerűsítés és a további gépesítés fokozottabb kizsákmányolást jelent, az automatizálás pedig sokakat azzal a veszéllyel fenyeget, hogy kikerülnek az utcára. Nálunk azonban nincsenek és nem is lehetnek „fölösleges emberek". A2 egyes ágakbai elbocsátott munkások azonnal érvényesíthetik képességeiket más ágakban. A párt és az állam gondoskodik erről. A Szovjetunió és a szocialista táborhoz tartozó országok viszonyát, szoros testvéri segítést a barátság, a szocializmus és a kommunizmus építésében kölcsönös segítségnyújtás és barátság jellemzi. Tudjuk, internacionális kötelességünk az is, hogy segítsük a szocialista világrendszerhez nem tartozó felszabadult népeket. Sokoldalú, önzetlen segítséget adni politikai és gazdasági megerősítésükhöz — ez az újonnan keletkezett államokhoz fűződő kapcsolataink alapja. Magától értetődik, hogy senkire sem erőszakoljuk rá segítségünket, nem segítünk, ha erre nem kérnek bennünket. Kuusinen a továbbiakban rámutatott, hogy a szovjet segítség fő forV. I. LENIN SZÜLETÉSÉNEK 90. ÉVFORDULÓJÁN A MOSZKVAI SPORTPALOTÁBAN RENDEZETT ÜNNEPÉLYES NAGYGYŰLÉSÉRŐL. (Képtávírón érkezett.) <4 párt és a szovjetállam politikája következetesen, a lenini útmutatásoknak megfelelően, a dolgozók munkafeltételeinek iaiHtására irányai. A párt politikájának az a célja, hogy az ember végül is az alkotó munkának csupán azokat a funkcióit végezze, amelyéket a legokosabb gép sem tud végrehajtani. A párt hasonlóképpen fontos Intézkedéseket hozott a mur&anap lerövidítésére, anélkül, hogy a munkabérek csökkentek volna. Az Idén a munkások és ez alkalmazottak mindenütt áttérnek a hétórás munkanapra, a földalatti munkákon dolgozók pedig hat órát fognak dolgozni naponta, és 1964-tól megkezdődik a hatórás munkanapra való átállás. Ez sem j lesz azonban az alsó határ. Ez a dolgok rendje a szocialista tár! sadalombsn. A szocializmus szempont iá• ból a szabad idő nélkülözhetetlen a szej mélyiség sokoldalú fejlődéséhez. A szovj iet társadatom eltörli a fizikai és a szel• ; temi dolgozók közötti különbséget. A legutóbbi években a párt kezdemé! nyezésére a szovjet emberek jólétének 1 növelésére Irányuló fontos intézkedéseket léptettünk életbe. E tekintetben következetesen megvalósul az az Irányvonal, hogy re egyes csoportok és rétegek, hanem a tömegek helyzetét javítsuk meg, A Szovjetunióban sikeresen valóra váltjuk a lakásépítés gigászi programját Csupán 1959-tö! 1963-ig a szovjet városokban és a munkás lakótelepeken körülbelül 13 millió lakás, a falvakon pedig körülbelül 7 millió lakóház épül fel. Közeledik a2 az idő, amikor minden szovjet család külön lakásban él majd. A párt a legutóbbi években — hűségesen Lenin tanításához —, óriási munkát végzett a szocialista demokrácia fejlesztése és tökéletesítése területén. A párt és a kormány határozottan arra törekedett, hogy a szakszervezeteknek, a társadalmi szervezeteknek és a dolgozók kollektíváinak fokozatosan átadjon sok olyan funkciót, amely azelőtt az állam kezében volt. A párt- és a kormány ezután is a szocialista demokrácia fejlesztésének útján fog haladni. Kuusinen hangsúlyozta: Ilyenformán teljes joggal mondhatjuk, Nyikita Szergejevics Hruscsowal együtt: „Amiben Lenin élt, amit tervezett, amiről ábrándozott, azt most népünk, pártunk sikeresen megvalósítja!" A barátság politikája Elvtársak! Lenin hagyatékához híven pártunk mindig támogatta az elnyomott nemzetek felszabadító harcát, önrendelkezési jogát. Amikor pedig a második világháborút követően óriási arányokban a megvalósulás szakaszába lépeti Leninnek a keleti népek felszabadulásáról szóié jövendölése, amikor a gyarmat birodalmak rom hí n tucatjával keletkeztek az új független államok, akkor a szovjetállam előtt is új, fontos feladótok nyíltak meg. mái: korszerű ipari berendezések, szovjet segítséggel épülő nagy iparvállalatok szállítása, együttműködés a természeti kincsek feltárásában és feldolgozásában, nemzeti káderek és szakemberek kiképzésében. A nyugati hatalmak éppúgy, mint korábban, most is gátolják a kevéssé fejlett országok önálló fejlődését és iparosítását. „Segítségük" jellegét - mint ismeretes - katonai terveik határozzák meg és e tervek nyilvánvaló veszéllyel járnak a „megsegített" országok függetlenségére. Kétfajta segítség, két politikai irányvonal tárul fel a felszabadult népek előtt. Lehet-e csodálkozni, hogy ezek a népek egyre inkább eltávolodnak a Nyugat politikájától? Kuusinen kifejtette, hogy az a bizalom, amely a Kelet országaiban megnyilvánul a szovjet politika iránt, hatással van a béke és a szociális haladás további megerősödésére is. Ezt a bizalmat annak köszönhetjük, hogy a szovjet politika a nagy Lenin kidolgozta elveken alapszik. A békés együttélés elve a szovjet külpolitika alapja Elvtársak! Lenin halála előtt lelkére kötötte pártunknak, - minden kommunistának, hogy fáradthatatlanul küzdjenek a békéért, törekedjenek a háborúk felszámolására. Nyugaton most akadnak egyes közírók, akik azt állítják, hogy Lenin állítólag ellenezte a két rendszer békés együttélését. Ezek az urak gondosan elhallgatják a szovjet hatalom első békés éveiben folytatott lenini politikát, Leninnek a tőkés államokkal folytatott kereskedelmi együttműködésre irányuló törekvését, amely világosan megmutatkozik azokban az irányelvekben, melyeket az első nemzetközi értekezleteken, például az 1922-ben tartott genuai értekezleten résztvevő szovjet küldötteknek adott. Lenin ebben az időben fejtette ki a két rendszer békés gazdasági versenyének eszméjét. Lenin szavai szerint ez két társadalmi forma, két gazdaság, a kommunista és a tőkés gazdaság versenye. Bizonyítsuk be, hogy érősebbek vagyunk — mondotta Lenin. A békés együttélés elve mindenkor a szovjet külpolitika alapja volt. Kuusinen rámutatott, hogy az SZKP a legutóbbi években alkotó szellemben tovább fejlesztette ezt a lenini eszmét, majd hangsúlyozta annak döntő jelentőségét, hogy a párt XX. és XXI. kongresszusa arra a következtetésre jutott: korunkban már nem végzetesen elkerülhetetlen a háború, van lehetőség a háború megakadályozására. Ezzel a következtetésével a párt új gondolatot vitt be a marxizmusba. Hatalmas erők működnek, amelyek a háború ellen fejtik ki hatásukat. Visszavonhatatlanul elmúlt az az idő, amikor az imperializmus uralkodovt az egész világon. Az imperializmus ma már nem kényszerítheti az egész világot, hogy az ő törvényei szerint éljen. Létezik a hatalmas szocialista világrendszer, a gyarmatosító rendszer megingása meggyengítette az imperializmust, létrejött egy nagy kiterjedésű békeövezet, a béke és demokrácia erői az imperialista országokban szervezettebbé és összeforrottabbá váltak. Mindezek a hatalmas tényezők reális jelentőséggel rendelkeznek, hogy eldöntsék a béke vagy a háború kérdését. A szovjet külpolitika sikerei mindennél ékesebben bizonyítják az alkotó leninizmuson alapuló, a béke javát szolgáló összes tényekre támaszkodó külpolitikánk helyességét. A szovjet kormány állhatatos és harcos kezdeményezései meghozták gyümölcsüket. A nemzetközi feszUItség jelentősen enyhült. Kuusinen hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és más államok viszonyának megjavítása és a nemzetközi légkör enyhítése szempontjából nagy jelentőségűek voltak Nyikita Hruscsov történelmi fontosságú látogatásai. Az erőviszonyok megváltozása a nemzetközi porondon, a szocialista tábor erejének növekedése, valamint az. hogy nyilvánvalóvá vált, milyen katasztrofá'is következményekkel járhat egy új háború, mindez azt eredményezte, hogy felbomlott az imperialista államok vezető köreinek egysége. A katona-technikai fejlődésnek az a dialektikája, hogy a háború céljaira készített fegyver kezd nyomási kifejteni a béke javára. Á békéért vívott harcban aratott sikerek jó alapot teremtettek a további lépésekhez. Most az a fő feladat, hogy kivívjuk a leszerelést. Jellemző az a tény, hogy éppen a mi szocialista országunk, — amely katonailag elismerten fölényben van — vetette fel az általános és teljes leszerelés javaslatát és ezt a feladatot a világpolitika középpontjává tette. Mit tennének az amerikaiak Kénzeljenek el elvtársak olyan helyzetet, hogy a híres mesterséges holdak, lunyíkok és más égi küldötteink amerikai eredetűek lennének és hazánk olyan rakétákat lőne ki, melyek makacsul visszaesnek. Ki hinné el, hogy az amerikai hivatalok előállnának a teljes leszerelés javaslatával? Én nem hiszen, önök sem hiszik, bizonyára senki sem hisz benne. (Derültség). A makacs imperialisták persze a lehetőségekhez képest mindent megtesznek a szovjet javaslatok elfogadásának megakadályozására. A monopoltőke köreinek érdekeit képviselik, ezek a körök pedig nem akarnak lemondani búsás profitjukról, melyet a militarizálás és a lázas fegyverkezés politikájával érnek el. Pentagon, az amerikai hadügyminisztérium vezető tényezői nem szűnnek meg újabb háborús kalandokra lázítani és a NATO befolyásos tényezői tevékenységük értelmét abban látják, hogy Európa békés mezőit egy újabb pusztító háború színterévé változtassák. Militarista, revansista erők ütik fel a fejüket Nyugat-Németországban és Japánban. Igen, a békének még sok ellensége van. Ezért a népek nem ernyedhetnek aktivitásukban. Határozottan harcolni kell az agresszív imperialisták ellen, hogy megakadályozhassuk háborús terveik megvalósítását. Elvtársak! Századunk, a XX. század az emberiség történelmének legfontosabb szakasza, a nagy lenini eszmék megvalósulásának százada. Századunknak már első felében olyan óriási korszakalkotó átalakulások történtek a történelmi haladás terén, hogy az emberiség múlt történelmének egyetlen korszakát sem hasonlíthatjuk hozzájuk. Előbb a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tette munkás-paraszt állammá a cári Oroszországot, majd széleskörűen kibontakozott a szocialista építés, melynek eredményeképpen óriási hazánk gyorsan szocialista iparú és kollektív mezőgazdasági termelésű vezető szocialista országgá fejlődött. A második világháború eredményeképpen a szovjet hadsereg szétzúzta a fasiszta Németország és szövetségesei fő fegyveres erőit és biztosította az antifasiszta koalíció teljes győzelmét. A dolgozók 13 európai és ázsiai országban, köztük a nagy Kínában is kezükbe vették a hatalmat és ezek az országok megkezdték a szocializmus építését. Kialakult az egymilliárd lakosú szocialista világrendszer, felszabadult sok elnyomott ázsiai és afrikai nép, köztük India és Indonézia nagy nemzetei is lerázták a gyarmaturalom jármát. Ezek századunk első fele világtörténelmi korszakának eredményei. Ezek az óriási átalakulások határkövet jelentenek a leninizmus eszméinek diadalmas előretörésében és találóan igazolják a marxi-lenini tudomány által feltárt történelmi törvényszerűséget. Nincs okunk feltételezni, hogy századunk másik felének történelme eltérne a társadalmi fejlődés alapvető törvényszerűségeitől. A kapitalizmus túlérett gyümölcs A marokkói fellebbviteli bíróság a kommunista párt ellen lefolytatott per kapcsán nemrégen leszögezte, hogy a történelmi materializmus Marokkóban nem lehet érvényes. Mivel azonban a világ többi része nem tartozik a marokkői bíróság hatáskörébe, nyugodtan állíthatjuk, hogy a történelmi fejlődés törvényszerűségei még mindig érvényesek. (Derült* ség, taps). Az a lényeges, hogy a kapitalizmus, mint társadalmi rendszer, már túlélte magát. A veleszületett megoldhatatlan ellentmondások kiéleződésének hatására a jelenkori kapitalizmus egyre jobban elveszíti életerejét. Ez már túlérett,' rothadó kapitalizmus. Mi tudjuk, hogy az érett gyümölcs is, ha nem szedik le, rothadni kezd, annál inkább vonatkozik ez a kapitalizmusra. A jelenkori kapitalizmus nem képes teljesen kihasználni termelőkapacitásait, nem tud megszabadulni az egyre gyakrabban ismétlődő válságagoniáitól. Világos tehát, hogy kimerül a kapitalizmus életképessége. A monopoltőke szélsőséges képviselői tudják — mondotta beszéde befejező részében - milyen ingatag alapokra épült társadalmi rendszerük, mennyire erőtlen eszmei szempontból politikájuk. Ezért mindinkább azt követelik, hogy országaikban a reakciós osztályeröszak módszereit alkalmazzák. Csakhogy a történelmi tapasztalatok nemegyszer bebizonyították, hogy a fegyveres erőkre támaszkodó reakciós hatalom nem tudja biztosítani az életképességét vesztett rendszer fennmaradását. Az ilyen hatalom, bár kegyetlen, mégsem tartós. „Bennünket, Lenin tanítványalt és követőit annak tudata lelkesít - fejezte be beszédét Ottó Kuusinen —, hogy a történelem legnagyobb fordulatának idején élhetünk és dolgozhatunk. A XX. század: a lenini eszmék megvalósulásának százada, a mi nagy századunk". Mi világosan látjuk a történelmi haladás irányát. • ELŐSZÖR IS: a szovjet nép növek' vő sikerekkel fogja teljesíteni a kommunizmus építésének nagyszerű programját. A hatvanas évek végére a Szovjetunió a világon flső helyre kerül nemcsak a termelés mennyiségét illetően, lumem az egy főre jutó ipari és mezőgazdasági termelésben, továbbá a nemzeti jövedelem és a munkatermelékenység színvonalában is. .4 Szovjetunió akty)r a nép anyagi jótétének színvonalát tekintve, is az első helyet foglalja el a világon. • MÁSODSZOR: A Szovjetunióval együtt o szocialista tábor más országai is feljutnak ezekre a csúcsokra. Kuusinen megemlítette, hogy közgazdászok szémí'ásai szerint a szocialista tábor már 1955-ben a világ ipari termelésének több mint a felét adja maid. Gyorsan közeledik az az idő, amikor a szocialista népek nagy családja gazdasági versenyben döntő fölényt vív ki az imperialista államok táborával szemben és azután tovább hátad a kommunizmus felé. • HARMADSZOR: Minden iet arra mutat. hogy századunk második felében teljesen felszabadulnák majd az elnyomott népek és a függő országok. A gyarmati rendszer napjai megvan nak számlálva. • NEGYEDSZER: Minden évvel fokozódik és erősödik a népek nagyszerű harca a világ tartós békéjének biztosításáért. Lenin eszméje, hogy mentsük meg az emberiséget a háború szörnyű lidércétől, minden földrészen óriási néptömegeket ragadott magával és ezért reális nagy erővé vált: olyan erővé, amely feltartóztathatatlanul növekszik majd és végül tehetetlenné tesz mindenfajta háborús agressziót. Ami a mai tőkés országok távlatait illeti, legjobb, ha távlataik konkrét értékelését az illető tőkés országok marxistáira-leninistáira bízzuk. Hisz ok jobban ismerik országaik helyzetét. Mi csak azt állapíthatjuk meg, milyen általános irányban fognak hatni ezekben az országokban a társadalmi fejlődés fő törvényszerűségei, amelyeket a történelmi materializmus tudománya határozott meg. JJJ SZÖ 3 * 1960. április 21.