Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-16 / 106. szám, szombat

Az NDK-ban befejeződött a szövetkezetesítés ?;; Berlin (CTK) - A Kari Marx­íj! Sladt-I kerület parasztjainak át­!i; térésével a közös gazdálkodósra a jjj Német Demokratikus Köztársa­lii sághan befpjeződött mind a 14 jjj kerület szövetkezetesítése. A föld­íj: müví-sszövetkezetek és az állami jjj gazdaságok az NDK-ban Összesen :! 8,2 millió hektárnyi földet mü­™ veinek. Befejsződölt o nyugati kü 'ilgyminiszterek washingtoni értekezlete Csou En-laj Burmában Rangún (ČTK) - Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsá­nak elnöke április 15-én repülőgépen Rangunba, Burma fővárosába érke­zett. A becses kínai vendéget és kí­séretét a repülőtéren U Nu burmai miniszterelnök és Nei Win tábornok, a burmai fegyveres erők vezérkari főnöke fogadta. Marokkó nem vesz részt a katonai szövetségekben Rabat (ČTK) - Abdallah Ibrahim marokkói miniszterelnök és külügy­miniszter az arab államok rabati dip­lomáciai képviselőivel április 14-én folytatott beszélgetése során ismer­tette Marokkó külpolitikájának fő el­veit. Hangsúlyozta az arabok egysé­gének szükségességét s kijelentette. Marokkó betartja azt az elvet, hogy nem vesz részt katonai szövetségek­ben és nem tür beavatkozást bel­ügyeibe. Szukarno Magyarországon Budapest (ČTK) — Dr. Szukarno, Indonézia elnöke április 14-én délután repülőgépen Budapestre érkezett, A Ferihegyi-repülőtéren Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, dr. Münnich Fe­renc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke és több ezer buda­pesti dolgozó fogadta a kedves ven­déget. A budapesti parlament épületében Dobi István, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­part Központi Bizottságának első tit­ka-a, Kállai Gyula és Apró Antal, a miniszterelnök helyettesei üdvözöl­ték 'ndonézia elnökét. Dt Szukarno elnök este részt vett a budapesti Operaház díszelőadásán, amelyen a Mägyar Állami Népi Együt­tes szerepelt. Washington (ČTK) - Április 14-én délután véget ért Washingtonban a nyugati hatalmak külügyminiszterei­nek háromnapos értekezlete, amelyen azon lehetőségek keresésével foglal­koztak, hogyan küszöböljék ki az ellentétes nézeteket ama problémák tekintetében, amelyekkel a Nyugat a csúcsértekezleten akar fellépni. A ta­nácskozások eredménye szerint a Nyugat a párizsi csúcsértekezleten előterjeszti javaslatait Németország, Berlin, a leszerelés, valamint a Ke­let és Nyugat közötti kapcsolatok kérdéseiben. A záróülés után hivatalos közle­ményt adtak ki, amelyben az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kül­ügyminiszterei megelégedésüket feje­zik ki azon eredmény felett, amelyet a csúcsértekezlet előkészítésének céljából rendezett washingtoni ülésén elértek. A nyugati álláspont kidolgo­zásának előkészületei már jelentős mértékben előrehaladtak - fűzi hoz­zá a közlemény. A washingtoni értekezlet általában nem hozott semmi végleges ered­ményt a Nyugat azon törekvésében, hogy közös alapot teremtsen a pá­rizsi csúcsértekezlet számára. Egyet­len konkrét eredmény „a miniszterek azon szándéka, hogy megbeszéljék a NATO tanácsával a csúcsértekezlet előkészítését", „utasításokat adjanak a négy nyugati állam munkacsoport­jának Németország és Berlin kérdé­sében" és hogy „folytassák a NATO külügyminisztereinek istambuli meg­beszéléseit május 2 —4-én". A sajtó­ügynökségek jelentése szerint a mi­nisztereknek az a szándéka, hogy még egyszer összejöjjenek Párizsban, mégpedig a nyugati hatalmak minisz­terelnökeivel együtt. Ezt az összejö­vetelt május 16-án közvetlenül a csúcsértekezlet megkezdése előtt tartanák. Az amerikai öregek gondjai A Üj vízierőmű a Szovjetunióban Moszkva (ČTK) A tadzsikisztánl Vahsev folyón a jövő év elején kezdik meg a 2,5 millió kW teljesítményű nureci ví­zierómü építését. A Sztrojltyelnaja Gazeta jelentése szerint a vízierömü duzzasztó­gátja 1 kilométer hosszú és 300 méter magas lesz. A nureci vlzierömű építésének befejezé­se után. ami öt éven belül megtörténik, hozzálátnak a Vahsev folyó és az Amu­Darja folyam szabályozásához. napokban egy­re nagyobb mé­reteket öltött az ame­rikai választási kam­pány, amellyel kapcso­latban igen sok olyan probléma merül fel a2 amerikai sajtóban, me­lyeknek megoldása a választók leghőbb vá­gya. Nem titok, hogy „a korlátlan lehetőségek hazájában" már régóta komoly problémát okoz az öregek helyzete. Mi­re megélik öregségüket, megtakarított pénzecs­kéjük elúszik, az aggsá­gi segély pedig még a legelemibb létfeltétele­ket sem biztosítja. Hisz az idős házaspárok ese­tében csak heti 20 dol­lárt jelent. De 5 millió amerikainak még ennyi­je sincs. Havi 37 dollár­ból tengetik nyomorúsá­gos életüket. Hivatalos statisztikai adatok szerint az USÁ­ban 16 millió ember él­te túl 65. életévét. Te­kintélyes számuk senki számára sem lehet kö­zömbös, különösen nem a választások előtt. Mert hát nem minden amerikai aggastyán él­vezi úgy a nyugdíját, mint mr. Paul Getty, az ismert köolajkirály, aki az idén tölti be 65. évét. Egymilliárd dol­lárra becsülik vagyonát. Nincs gondja a jövőt il­letőleg. De felvetődik a kérdés: mi lesz a töb­bi öreggel? A választá­si kampány ezt a kér­dést is érintette. Tör­vényjavaslat kerillt a kongresszus elé, hogy segítse elő az öregek legégetőbb problémájá­nak: az aggkori egész­ségügyi gondoskodásnak megoldását. Ha meg­gondoljuk, hogy a kór­házi ápolás több száz dollárba kerül, világos, hogy a csekély segé­lyekből tengődő öregek szükség esetén nem tudják igénybe venni. Valaki a magánbiztosí­tókat említhetné ellen­érvül. Vannak, de igen nehezen terjesztik ki a biztosítást 65 évnél idő­sebb személyekre. Már a nevük: „magánbizto­sító" - elárulja, hogy nem emberbaráti intéz­mények, hanem közön­séges "kereskedelmi vál­lalatok, melyek számára jövedelmező üzlet az emberek egészsége. Az elaggottakról való egészségügyi gondosko­dással kapcsolatban elő­terjesztett törvényja­vaslat természetesen nagy figyelmet keltett. A szenátorok és képvi­selők tízezrével kapják a leveleket, amelyekben a törvényjavaslat elfo­gadását kérik az Öreg amerikaiak. A biztosí­tók, a kereskedelmi ka­mara, és az amerikai orvosok szöüefségre megérezte a veszélyt. Támadni kezdték a tör­vényjavaslatot, mely szerintük állítólagos vörös szocializmus kez­dete az Egyesült Álla­mokban. A temetkezési vállalatok tulajdonosai is csatlakoztak hozzá­juk. A kongresszus tag­jainak ülésén is heve­sen támadták a tör­vényjavaslatot. Sokan megváltoztatták néze­teiket, s olyan újabb törvényjavaslatok lát­tak napvilágot, melyek a valóságban mit sem változtatnak az elaggott amerikaiak súlyos hely­zetén. Így a néhány dol­lárra utalt öregek be­tegség esetén a jövőben is orvos, kórház és egészségügyi segítség nélkül magukra marad­nak. PR A HÉTÉVES TERV alapján 1300 auto­mata-gépsort kellett volna üzembehelyez­nl a szovjet Iparban A tervet azonban előreláthatóan jelen­tősen túlteljesítik. A kramatorszkl nehésr­szer«zámgépgyár Uzembehelyezte a vasúti kocsik komp­lex megmunkálását végző első szovjel automata-gépsort. A gépsor alkal­mazása 100 szer­számgépet szabadít fel és 56-szorosára növeli a tengely­gyártás munkater­melékenységét. A képen: A gorkll te­rlllet volgai motor­gyárában üzembehe­lyeztek egy új auto­matagépsort, mely a Volga-koc»lk hen­gerfejeit munkálja meg. A gépsor 11 megmunkáló-au­tomatából áll. (Foto' TASZSZ.) A szocia'ssla tábor országaiból Folyamatos hengerlés - a szovjet ipar újdonsága Moszkvai mérnökök szerkesztették azt az újrerMszerű hengerművet, amely a 2,5-3 mm-es profilírozott bádogot gyártó kohászati üzemek között egyedülálló a világon. Az elő­re hengerelt darabokat, amelyek 12 méteresek, egy különleges berende­zés összehegeszti, úgyhogy a henge­rek alá mér egy folyamatos végtelen fémszalag kerül. A nengerlés sebes­sége meghaladja a 12 métert másod­percenként. Ez az eddig használt módszerek kétszerese. Kazahsztánnak 140 milliárd tonna szénkészlete van Kazahsztán területén 140 milliárd tonna szénkészletét fedeztek fel. A hétéves terv végéig a Kazah SZSZK-ban a szénfejtés több mint a felével növekszik. A köztársaságban 15 óra alatt annyi tüzelőanyagot fej­tenek, amennyit 1913-ban az egész cári Oroszországban 24 óra alatt fej­tettek. Kamisev módszere négy üzemet takarít meg Kamisev szovjet mérnök öj mód­szert dolgozott ki a Volga személy­gépkocsik gyártásánál használt szer­számok köszörülésére. A küiö"féle szerszámok száma meghaladja << 25 ezer típust, amelyek elkészítéséhez négy szerszámkészítő-üzemre volna szükség. Az újfajta köszörülés! mód­szer teljesen gépesítette és automa­tizálta a szerszámkészltést. A mut. katermelékenység 200-400 százalék i kal növekedett. Csak a gorkiji nem­zetgazdasági tanácsban e módszer al­kalmazása 25 millió rubel évi meg­takarítást eredményezett. Kamisev mérnököt felfedezéséért Lenin-díjra terjesztették elő. Az egészséges fejlődés útján A Magyar Népköztársaságban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jelentős sikereket értek el a múlt évben. 1958-cal szemben a mezőzgaz­dasági termelés Magyarországon négy és fél százalékkal, a begyűjtés pedig 7,3 százalékkal növekedett. A szövet­kezetek egy hektárról átlagosan 4 mázsával több búzát takarítottak be, mint az egyénileg gazdálkodó parasz­tok. Az oszthatatlan alapok 1959-ben 1 millió forinttal gyarapodtak és sa­ját forrásaikból a szövetkezetek ta­valy 397 millió forintot ruháztak be. Londonban véget ért a nemzetközi ifjúsági értekez et London (ČTK) Londonban április 14-én ért véget az ifjúság nemzetközi leszere­lési értekezlete, amelyen 38 ország kül­döttei vettek részt. A szovjet ifjúság képviselői nem jöhettek el, mert Ňaqy­Britannia külügyminisztériuma nem adta meg számukra a beutazási engedélyt. Az öt napig tartó értekezlet befejező részében határozati javaslatot fogadtak el. amelyben követelték az atomfegyver­kísérletek és az atomfegyverkezés azon­nali beszüntetését. A küldöttek kifejel­ték azon reményüket, hogy a csúciérte­kezlet résztvevői az általános és teljes leszerelés kérdésében, — melyre most megvannak a kedvező feltételek — köl­csönösen megállapodnak. A párizsi csúcsértekezlet közeledtével a nemzetközi életben erősen megélénkült a diplomáciai tevékenység. Hruscsov elvtárs nagy jelentőségű franciaországi látogatása után de Gaulle elnök Londonban Macmillannal tanácskozott és a kö­zeli napokban Amerikába látogat, hogy Eisenhowerrel vitassa meg az időszerű nemzetközi kérdéseket. Ezenkívül a nyugati hatalmak kül­ügyminiszterei Washingtonban az el­múlt napokban újra megvitatták a csúcsértekezlet napirendjén szerep­lő kérdéseket. A hivatalos jelentés ugyan egyetértésről és azonos néze­tekről számol be, egyes lapok azon­ban azt állítják, hogy Nyugat-Berlin és Németország kérdésében még nem sikerült egyöntetű álláspontra jutni, amit a tanácskozásokon jelenlevő nyugatnémet külügyminiszter szám­lájára írnak. Éppen ezért valószínű­nek tartják, hogy a diplomáciai úton történő további egyezkedésen kívül a csúcsértekezlet előtt a három nyu­gati nagyhatalom vezetői még egy­szer megkísérlik egységes álláspon­tokká kovácsolni a vitás pontokat. Bonn közben nem titkolja, mindent el fog követni annak érdekében, hogy a csúcsértekezlet ne hozzon olyan döntést, amely megakadályozhatná Nyugat-Németország további fegy­verkezését és a jelenlegi veszedel­mes politikát. A világ békeszerető közvéleményének Jiangja azonban re­mélhetőleg erősebb tényező lesz a párizsi tanácskozásokon, mint Aden­auerék szava. A világ közvéleménye egyre nagyobb érdeklődéssel várja a csúcs­értekezletet már csak azért is, mert két nagyon fontos problémáról, a le­szerelésről és az atomfegyverek be­tiltásáról tárgyaló genfi értekezlet a nyugati hatalmak makacs álláspontja miatt zsákutcába jutott. Az immár négy hete folyó lesze­relési tárgyaláson kiderült, hogy a a nagyvilágban Nyugat annak ellenére, hogy az ENSZ közgyűlésén az általános és teljes leszerelésre tett javaslatra szavazott, a genfi tízes bizottságban nem haj­landó arról tárgyalni sem. Csakis a semmiféle konkrét leszereléshez nem vezető, mindent az ellenőrzésre épí­tő javaslatát erőszakolja tárgyalási alapul. Ez gyakorlatban a katonai po­tenciál kifürkészését jelentené, köz­ben pedig tovább folyna a fegyver­kezési hajsza. A Szovjetunió ezért legutóbb azt javasolta, hogy tisztáz­zák előbb az ENSZ-ben egyhangúan elfogadott leszerelési javaslat alap­fogalmait, és kíséreljék meg ezek­ben a megegyezést, hiszen a tíztagú leszerelési értekezlet éppen az ENSZ határozata alapján ült össze és a világ népei azt várják tőle, hogy dolgozzon ki konkrét javaslatokat a leszerelésre. Húsvét után ugyan folytatja mun­káját a leszerelési bizottság, azonban a hónap végén állítólag felfüggesztik és majd csak a csúcsértekezlet után ül újrg tárgyalóasztalhoz. Azt remé­lik, hogy a csúcsértekezleten sike­rül megtalálni a közös tárgyalási ala­pot, amelyen eredményes munkát le­het folytatni, mert a jelenlegi hely­zet, hacsak a nyugati álláspontban gyors fordulat nem következik be, nem kecsegtet sok reménnyel és valóban a leszerelést biztosító ered­ménnyel. A leszerelési tanácskozások tehát egyelőre holtponton vannak. De a Genfben tárgyaló atomértekezlet is egyre-másra halasztja el üléseit. Hír­ügynökségi jelentések szerint a nagy jelentőségű legutóbbi szovjet javas­latokra adott nyugati válasz értéke­lése folyik. Egyelőre azonban még itt sem bontakoztak ki a megállapodás körvonalai, noha a szovjet javaslatok ezt érthető közelségbe hozták. Az elmúlt hét egyik legje­lentősebb eseménye a Konakryban ülésező ázsiai-afrikai szolidaritási értekezlet. A tanácskozásokon részt vevő 70 ország küldöttségei felszó­lalásaikban a két földrész népei ösz­szefogásának szükségességét hirde­tik és csaknem kivétel nélkül köve­telik a még gyarmati sorsban levő országok teljes politikai és gazdasá­gi függetlenségét. Az imperializmus­sal szemben az éberség szükséges­ségére figyelmeztetnek. A felszólalók rámutatnak arra, hogy a gyarmattar­tő hatalmak már nem képesek ke­zükben tartani a leigázott országo­kat, ezért látszatfüggetlenséget ad­nak és közben megtartják, sőt kiszé­lesítik gazdasági pozícióikat és jo­got formálnak katonai támaszpontok fenntartására. Példaként megemlít­hetjük éppen a napokban független­séget kapott Mali Szövetséget és a Malgas Köztársaságot (Madagaszkár), amelyek függetlenséget kaptak a Francia Nemzetközösség köteléké­ben. Persze nem szabad lebecsülni ezt az eredményt. Ezen országok ki­tartó függetlenségi harcának gyü­mölcse, az hogy elindulhattak az ön­álló fejlődés útján. A függetlenné vált ázsiai és afrikai népek példája azonban azt bizonyltja, hogy igazi függetlenségről csak a gazdasági függetlenség fokozatos kiharcolásá­val lehet beszélni. S ennek elérése még talán nehezebb és bonyolultabb probléma, mint a politikai önállóság kiharcolása. Az ázsiai és afrikai szo­lidaritási értekezleten éppen a gaz­dasági önállóság szükségességét hangsúlyozta a legtöbb fiatal afrikai ország küldöttsége. Hiszen Marokkő és Tunisz példája bizonyítja, milyen nehéz eltávolítani az ország terüle­téről a külföldi katonai támaszpon­tokat és csaknem valamennyi afri­kai ország a saját bőrén érzi, mit jelentenek az Idegen monopóliumok. A konakryi értekezlet a népek kö­zötti barátságot és együttműködést szolgálja és ezért hozzájárul a kü­lönféle társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett éléséhez. A közel két hónapja tartó olasz kormányválság a hét végén újabb szakaszába lépett azzal, hogy a köztársasági elnök a keresztény­demokrata párt balszárnyának egyik vezetőjére,* Fanfanira bízta a kor­mányalakítást. A múlt héten pedig már úgy látszott, hogy megoldódik a kormányválság, amikor Tambroni mi­niszterelnök főleg kereszténydemo­krata miniszterekből álló kormánya az új fasiszták támogatásával meg­kapta a szükséges parlamenti több­séget. Azonban igaza volt annak az olasz újságírónak, aki a Tambroni­kormányt „halva született gyerek­nek" nevezte. Miért? Vessünk csak egy pillantást az előzményekre. Segni kormányát a nagybirtokos liberális párt buktatta meg, amikor február közepén a parlamentben megvonta támogatását a kormánytól. A liberálisok ugyanis még Segni kül­és belpolitikáját is túlságosan balol­dalinak tartották. Segni nem várta be a bizalmi szavazást a parlament­ben — lemondott. A köztársasági el­nök a pártok vezetőivel folytatott ta­nácskozások után újra őt bízta meg az új kormány megalakításával. Egyetlen életrevaló lehetőség kínál­kozott, az úgynevezett „balközép" kormány megalakítása, amelyben részt vettek volna a köztársaságiak és Saragat szociáldemokratái. Már egész kedvezően haladtak a tárgya­lások, amikor a klérus és,a nagytő­ke mozgósította erőit, hogy lehetet­lenné tegye a balratolódást. Segni ekkor feladta a harcot. Tovább foly­tak a tárgyalások, egyre nyilvánva­lóbbá váltak a kereszténydemokrata párton belüli súlyos ellentétek is. A párt vezetősége ekkor Tambronit szemelte ki a kormány megalakítá­sára, aki azonban a pártok vezetői­vel folytatott tanácskozások során és parlamenti beszédében sem tudott a többi pártok számára elfogadható programot adni. Hiába igyekezett kormányát „átmenetinek" feltüntetni. A bizalmi szavazásnál, mint már em­lítettük, csupán az újfasiszták támo­gatták. Ekkor kormányából lemon­dott több miniszter és Tambroni is követte őket. A hírügynökségi je­lentések szerint Gronchi köztársasá­gi elnök még egy utolsó kísérletet tesz a kormányválság megoldására Fanfanival, aki állítólag mégis csak „középbal" kormányt óhajt alakíta­ni. Ha ez sem vezetne eredményre, a köztársasági elnök három évvel határidő előtt kénytelen lenne kiírni az új választásokat. A klérus és a nagytőke minden bizonnyal újra harcba száll a „balközép" kormány megalakításával, azonban az olasz közvélemény egyre hatalmasabb erő­ként követeli az ország demokratizá­lását, a gazdasági helyzet javítását és a békeszerető külpolitikát. Az el­következő napokban kiderül, hogy kinek a javára dőlt el e fontos kér­dés. Sz. B. ŰJ SZÖ 2 * 1960. április 17. i * 4

Next

/
Thumbnails
Contents