Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-14 / 73. szám, hétfő

A tavasz virágai A fiatalok vezetnek (ČTK) - A jihlavai járásban a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyerésére törekvő 450 kollektíva közül 70 munkacsoport fiatalokból áll. A jihlavai járás mezőgazdasági ifjúsága e munkaverseny úttörője volt és a megtisztelő címet elnyert két brigád - a metini GTÁ brigádközpont traktorosai s a Jihlava melletti Kosovi Állami Gazdaság baromfifarmján dolgozó lányok — ifjúsági kollektíva tagjai. A Trebič —Borovina-i Gustáv Kiiment Üzemben már hét szocialista munkabrigád működik és további 21 kollektíva áll versenyben, hogy szintén elnyerje e megtisztelő címet. A hét brigád közül négy kizárólag fiatal dolgozókból áll. • •••••••••••••••(^•••••••ft* A BÜSZKE CÍM VISELŐI rásban ezrekre ment a munkanélküliek száma, és például az 1937. március 31-i kimutatás alapján 4710 munkás volt tétlenségre ítélve. Az ún. szlovák állam idején, amikor a szlovák dolgozók ezreit vitték munkára Németországba, sem sikerült a munkanélküliséget ebben a járásban megszüntetni; s 1941. áprilisában a zvoleni járásban 1886 munkanélkülit tartottak nyilván. Ezt a gyászos, mostoha korszakot zárta le a felszabadító szovjet hadsereg 1945 márciusában. S a szabad nép eddig nem látott lelkesedéssel fogott hozzá az új élet építéséhez. TVEHÉZ LENNE az elmúlt röpke tizenöt év eredményeinek és sikereinek mérlegét felállítani. Talán csak a fontosabbakat... Már 1946-ban megkezdték Zvolenban egy hatalmas korszerű fafeldolgozó üzem építését. Felépült a nagy fagyasztóüzem, az autójavltómühely és panelgyár. Az új tejfeldolgozó üzem sok terméket szállít külföldre is. Detván gépgyár épült. A zvoleni A II. ukrán front egységei felőrölve az ellenség ellenállását 1945. március 14-én elfoglalták Zvolen városát és vasútállomását - a német védelem fontos állását a Garam völgyében. (Szovjet hadijelentésből) LÁZADÁS Nyikolaj Kvolek derűs kék szemét sok apró ráncocska szegélyezi. Állandóan magam előtt látom őt. Fáradtan, kissé szaggatott hangon meséi életéről. Arról, hogy a háború alatt hogyan szökött haza, egy vlaszovista és a németek hogyan akarták meggyilkolni, hogyan• menekült családjával együtt szekéren erdőkön keresztül... s aztán mindnyájukat elvesztette. Olyan tekintettel nézett maga elé, mintha nem is lenne jelen, tekintetében nem volt sem fáradtság, sem jelindulás, mintha csak szerencsétlensége nem is volna a sajátja, hanem más emberé. Lábánál kutya hevert s barna, öregecske szemével figyelte gazdáját Esett az eső s a közeli hegyekre Ďorús felhők ereszkedtek. Huszonöt évvel ezelőtt itt alig tehetett megélni. Mindnyájan adósak, éhesek, s reménytelenek voltak.*) Akkor ö, Nyikolaj Kvolek — nemrég vetette le magáról a katonaruhát — a tanítóval együtt a potiskei síkság szrtájkoló földmunkásai számára pénzt gyűjtöttek Az összegyűjtött 1270 korona és 75 fiitért elküldték az idegen munkásoknak. *) Kvolek szavait néhány adattal szeretném kiegészíteni. Ezekről valószínűleg nem is volt tudomása. 1938 januárjában falukutató munkát végeztek Haburában, a Kvolek szülőfalujával, Čertižnével szomszédos községben, melynek szintén része volt az akkori forradalmi eseményekben, Ez áll a jelentésben: „Harminc gazdaságot vettünk számba. A tulajdonérték 272 ezer korona. Adósság 156 750 korona. Az utóbbi három esztendő alatt 24 gazdaságban 199 esetben tartottak végrehajtást. 30 helyiségben 212 személy lakik, egy helyiségre 7 személy jut. összesen 47 ágyuk van, vagyis négy és fél személyre jut egy ágy. Húst évente egyszer, némelyek kétszer esznek, karácsonykor és húsvétkor. 212 személy közül csak négyen ettek eddig narancsot, azt is a háborúban, avagy Amerikában, vagy Belgiumban. 30 család közül csak négy mosakszik szappannal, de csak vasárnap ..." S amikor a sztrájk elhúzódott, újra gyűjtöttek. Most csak 300 koronát gyűjthettek, s amikor az adományt a postára vitték, a pénzt nem fogadták el tőlük. Valaki megkérdezte: honnan vették a pénzt? Végrehajtókat küldtek a faluba, Haburára s hozzájuk, Čertižnére ... Kvolek szeme ekkor kissé ragyogni kezdett. Élete legnagyobb élményeiről mesélt. Dimun Dmitr elkergette az első végrehajtót. Aztán lecsukták. Ez 1935. március 13-án történtAz egész falu a csendőrállomás köré sereglett. Dimun Dmitret szabadon kellett bocsátaniok. Azután felkutatták a másik végrehajtót. Michal Fulčilnál akadtak rá. A végrehajtót a trágyadombra dobták és összetaposták iratait. Este mindnyájan ott voltak az agrár párt választási gyűlésén. Kvolek szeme kitágult. Mindent látni, hallani, érezni akart, a sötétséget, az emberi hangokat, a befüstölt meny nyezet alatt az egyetlen petróleumlámpát, a telt kocsmát. A levegő bűzlött az öreg darócködmönöktől, az átizzadt kábátoktól és a kortesek fizette pálinkától. — Emberek! - kezdett szónokolni a járási komiszár. — Nem ismerek magukra. Ügy ismertem magukat, mint vidám embereket s most olyanok, mint a dühöngök... Kvolek ekkor felkiáltott. Ordított. — Nem ismersz, de megismersz! — s összetörte a petróleumlámpát... Most is látja, hogyan kergették a teremben a járási hivatalnokokat, korteseket, földbirtokosokat. Végül is autón szöktek meg. Másnap visszatértek s újra gyűlésre hívták a népet. Csendörökkel jöttek. Sok csendőrrel. S újra megverekedtek. Kvolek szeme most nevet. Ügy volt mint a komédiában. Igen, mint a komédiában. A járási komiszár fejére éjjeli edényt tettek. Akár a komédiában. Az edényt ráhúzták a fejére, még a szeme sem látszott ki. Akár a komédiában. S a komiszár belepottyant a folyóba. Akár a komédiában. Aztán közbeléptek a csendőrök. De megkergették őket is. A laktanya kőfala mögé menekültek. Es lövöldöztek. Akár a forradalomban. A környékbeli falvakban összeálltak az emberek. De nem jöhettek a segítségükre, mert csendőrök és katonák jöttek a fellázadt faluba, elállták az utakat. Másnap megkezdődött a tisztogatás. A csendőrök lövésre kész fegyverrel jártak házról-házra. Mindnyájukat összefogdosták. Kvoleket is. Es verték őket. Verték őket a lázadásért, verték őket sebesült barátaikért és verték őket a megrendült tekintélyükért. S azért verték őket, mert itt ők uralkodtak. És verték őket az iskolában, aztán a városban, ököllel, gumibottal, szíjjal és bottal. Az iskola és a csendörállomás padlóján folyt a vér, és az asszonyok túlsivították férjeik kiáltását. Kvolek szeme egyszerre vörös lett. A vért látta. Az a kapitány aki a végrehajtást irányította, felismerte. A katonaságnál egy alakulatnál szolgáltak. Felismerte Kvoleket és saját autójába ültette. - Téged is megbolondították a kommunisták?! - kiáltott Kvolekre és le akarta szedni kezéről a bilincset. — Hagyja inkább, - mondotta Kvolek, — mert akkor magával is meg kell verekednem ... Humennében megálltak. A kapitány a kocsmában vodkát ivott. Feltüzesedett. — Igyál barátom, régi ismerősök vagyunk! — kiáltotta. A kocsma tele volt. A két embert figyelték. Egyikük szalonnát hozott és megkínálta Kvoleket. — Egyél elvtárs! — mondotta. Kvolek kezét bilincs kötötte. Állt és hallgatott. Kezét, megbilincselt kezét a háta mögött tartotta. Kvolek behúnyta szemét. Már nem néz maga elé. Saját magát látja. Saját magát látja, amint megalázottan megbilincselve áll. Saját magát látja, amint a megbilincselt és megvert elvtársak körében čM. Most saját magát látja. El még benne a fájdalom, a vereség, a bilincs, az összekulcsolt kezű aszszony, az éhség és reményteler\ség, éhező gyermekei, a tehetetlenség. A csendőrök őrjöngő ordítása, a derékszíjak suhintása és a kiáltások, mind él benne. Az egész környék fájdalma, a megaláztatásokkal teli évek s a lázadás nagysága. Forradalom volt az! A mához vezető út! Huszonöt év telt el azóta. Szeme ma is mindent visszatükröz. Sírt. Nem láttam sírni Janošíkot, Olexa DovbuMt, sem Nyikolaj Suhajt. De valószínű, hogy abban a pillanatban, amikor látnám, megérteném azt is, amit nem mondhatnak el hősi tetteik: a fájdalmat, mely űzte őket, az emberi fájdalmat, az emberi nagyságot. Még sohasem éreztem ennyire, hogy milyen kicsinyek tetteim és érdemeim. Kvolek tovább beszélt életéről. Aztán elém tette a bársonypárnácskán az aranyozott érdemrendet. Tekintete megnyugodott.. IVAN KLlMA Űj kiállítások Bratislavában (ČTK) - A bratislavai Hviezdoslav tér 6. sz. alatti kiállítási terembén pénteken megnyílt „Békét a világnak" címen 27 ország művészei grafikai alkotásainak nagyszabású kiállítása. A kiállított képeket azokból válogatták össze, melyeket a Lipcsében tavaly rendezett nemzetközi könyvkiállításon mutattak be. Ez alkalomból a világ valamennyi táján élő grafikusok állították ki alkotásaikat, hogy a béke gondolatának művészi érzékeltetésével az emberiség lelkiismeretét a háború elleni küzdelemre, a békéért vívott fokozott harcra buzdítsák. * * * A Szlovák Műszaki Főiskola épületében e napokban nyílt meg a Német Demokratikus Köztársaságban megjelent műszaki-irodalmi művek kiállítása. A kiállítás látogatóinak alkalma nyílik gépipari, vegyészeti, építészeti, szemészeti, finom mechanikai, faipari, könnyű- és közszükségleti ipari, valamint egyéb technikai szakkönyvek és szakfolyóiratok megtekintésére. AZ ELMÚLT NAPOKBAN a bratislavai Nemzetközi Nőnap Üzem két kollektívája — Júlia Ostrožlíková ifjúsági brigádja és Bohuš Chrapp karbantartó csoportja — nagy kitüntetésben részesült, kiváló munkájával elnyerte a szocialista munkabrigád büszke címét. Júlia Ostrožlíková cérnakészítő brigádja a múlt évben 258 ezer korona értékű árut termelt terven felül és 16.660 koronát takarított meg népgazdaságunknak. Képeink: (fent) Lýdia Krajčovičová, Farkas Margit és Cizka Wizingerová Ostrožlíková elvtársnő brigádjának tagjai. Lent: Cisár elvtárs, a szakszervezeti szövetség kerületi bizottságának elnöke átnyújtja a két kollektívának a szocialista munkabrigád cím odaítéléséről szóló oklevelet. (V. Prbil — ČTK — felv.) A VÁROS LAKÓI március idusát 15 évvel ezelőtt szabadon, a frissen született szabadság verőfényében üdvözölhették. Sok, a megkönnyebbülés nagyon sok óhaja szakadt fel ezen a napon. Sötét, sokszor elátkozott korszak után virradt az első szabad kikelet... Zvolen Ľudovít Štúr városa, ö képviselte a várost a magyar országgyűlésben is, ahol 1847-ben a nyomorgó nép panaszait tolmácsolta és az ipar felvirágoztatását követelte, mint a végtelen nyomorúságból kivezető egyetlen utat. Ám száz évvel ezelőtt kit is érdekelt volna a Magyar Országházban a szlovák, vagy akár a magyar nép keserű sorsa? Az egyszerű nép számára nem sok változást hozott a Csehszlovák Köztársaság megalakulása sem. Az idegen kizsákmányolókat a hazai cseh és szlovák gyárosok, földesurak váltották fel. 1923-ban leszerelték a járás egyetlen nagyobb üzemét — az Union Pléhgyárat is. Ezekben az években a sok ezer munkáskéz számára mindössze 800 munkalehetőség adódott*. 1918-tól egészen a felszabadulásig a járásban nem épült fel egyetlen nagyobb üzem sem. A földművesek nyomoráról hű képet ad az a tény, hogy a járás parasztcsaládjai 65 százalékának családonként egyetlen lakóhelyiség jutott. A gazdasági elmaradottság és a munkanélküliség ikertestvérek. Ezért nem is csoda, hogy a zvoleni jájárásban a földművesszövetkezeteken kívül ma 22 ezer dolgozó számára van munkalehetőség. Ezenkívül itt épül egy hatalmas, hazánk egyik legkorszerűbb húsfeldolgozó üzeme. Ez újabb njunkalehetőségeket biztosít a környék lakóinak. Tavaly nyáron adták át rendeltetésének az új, hatalmas zvoleni vasútállomást. A zvoleni kórház 1936ban 99 ággyal és három orvossal rendelkezett, ma a kórházi ágyak száma 426-ra emelkedett és 32 orvos gondoskodik a dolgozók egészségéről. A járásban összesen 71 orvos működik. Zvolen tavaly ünnepelte az erdészeti főiskoja, .mellett létesített fafeldolgozási tanszék megnyitásának 10 éves évfordulóját. A város délnyugati részén új főiskolai negyed épül 800 férőhelyes internátussal, műhelyekkel, kutatóintézetekkel, sportpályákkal, fedett úszódéval és tanári lakásokkal. A felszabadulás után épült fel a gépipari és az építészeti szakiskola, továbbá több középiskola. Csak az általános iskolákban (a szakiskolákon kívül) 5100 a diákok száma, az erdészeti főiskolán pedig csaknem ötszázan tanulnak. A felszabadulás után alakult meg a zvoleni Tajovský Színház és létesült egy hatalmas könyvtár, amely évente 8000 kötettel bővül. íme másfél évtized sikerei dióhéjban. S az eljövendő nemzedékek soha nem feledik, hogy mindezt 1945. március 14-nek köszönhetik, azoknak, akik ezen a napon új korszakot nyitottak a járás történetében. A ZVOLENI temetőben helyezték örök nyugalomra azoknak a szovjet és román katonáknak hamvait, akik a városért vívott harcban életüket áldozták. Sírjukon ma a hála, a tavasz — a tizenötödik szabad tavasz virágai pompáznak. ZSILKA LÁSZLÓ. - felvétele)' ÜJ SZÖ 2 * 1960. március 14.