Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-06 / 65. szám, vasárnap

Növeljük a kukorica vetésterületét, tárjuk fel a talajban levő tartalékot A takarmányellátás még ma sem teljesen megoldott kérdés. Még mrndig akad szövetkezet, amely nem rendelkezik elegendő takar­mánnyal, aminek az a következménye, hogy a fejőstehén csak any­nyi élelmet kap, mely alig haladja túl a létfenntartáshoz szükséges mennyiséget. Például a füleki járásban levő ső­regi szövetkezetben némely tehéntől csak fél liter tejet fejnek. Nagyon szolid számítással egy liter tej ki­termelése 3,60 koronába kerül. Ezek után nem csoda, ha a téli és kora tavaszi hónapokban a különben hasz­not hajtó állatállomány náluk te­herré válik. Nem lehet jobb a hely­zet más közösben sem, ahol nem vetnek eleget ÉS NINCS MEG A KELLŐ ÉS JÖ MINŐSÉGŰ TAKARMÁNY. Az is előfordul, hogy a szövetkezet elegendő területet vet be, de olyan takarmányfajtákkal, melyek hozama alacsony. Az ilyen eljárás sem ve­zet nagy eredményre, de nem is se­gíti elő a mezőgazdaságban rejlő tartalékok feltárását. Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az ilyen szö­vetkezetek elsősorban a saját maguk ellenségei. Hogy kiküszöbölhessük a takar­mányhiányt, fontos olyan növények termesztése, melyek minden tekin­tetben gazdaságosak. Egy kis számít­gatással mindenekelőtt a kukoricánál találjuk meg ezt az előnyt. NÉLKÜLÖZHETETLEN TÁPDÜS SILÖTAKARMÁNY az olyan helyeken, ahol a marhaállo­mány van túlsúlyban s mint erőta­karmány sem megvetendő ott, ahol sertéshizlalással foglalkoznak. Ha figyelembe vesszük, hogy ha­zánkban egy személyre 0,36 hektár szántóföld esik, s ezt a területet nem bővíthetjük nagymértékben, csak úgy érhetünk el jelentős eredményt, ha növeljük a hektárhozamot. A nagy hektárhozamok elérésére pedig a kukorica a legalkalmasabb. Hasonlítsuk össze - mint erő­takarmányt — az árpával. Az árpa 6,5 százalék emészthető fehérjét, 69 százalék keményítőt tartalmaz, ugyanakkor a kukorica 7 százalék emészthető fehérjét és 80 százalék keményítőt rejt magában. Tápértékéi nézve a kukorica az értékesebb. Ha figyelembe vesszük a két gabonaféle szemes hektárhozamát, senki előtt sem lesz kétséges, hogy A KUKORICÁBÓL UGYANAZON A TERÜLETEN MAJDNEM A KÉTSZERESÉT KAPJUK. Hasonló, vagy még jobb eredményhez jutunk, ha mint silótakarmányt érté­keljük, mivel a silókukoricánál a 650 mázsás hozam sem megy ritkaság­számban, sőt az Ifjúsági Falu több mint 1200 mázsás terméshozammal dicsekedhet, melynek jelentősége óriási, mivel 16 000 liter tej ter­melését biztosítja. A pozsonyivánk3i szövetkezet kísérleti földje pl. 105 mázsa szemtermést hozott. Tehát a mai termelési feltételek mellett szántóterületünket akkor használjuk ki legelőnyösebben, ha számottevő részén kukoricát termesztünk, főkép­pen mint silótakarmányt. A mezőgazdaságban dolgozó min­den kommunista és funkcionárius te­gye magáévá a kukoricatermesztés fontosságát, mint párthatározatot igyekezzék valóra váltani legszéle­sebb körben való termesztését, hogy szövetkezeteink rövid időn belül ÖNELLÁTÓK LEGYENEK A TAKARMÁNYOZÁS TERÉN s a rohamosan fejlődő ipar me'lett lépést tudjanak tartani. Élenjáró dolgozóink legyenek azon, hogy a ta­laj előkészítésekor a tagság már azt tartsa szem előtt, hogy milyen hek­tárhozamot akar elérni. Sok vele a munka, vetik fel néhá­nyan. A nagymegyeri JNB által ösz­szehívott konferencián, mely a kuko­ricatermesztés előnyeit volt hivatva megvitatni, az a nézet alakult ki, hogy a mai korszerű gépesítés mel­lett a kézierővel végzett munka a minimumra csökkent. Erről saját magunk is meggyőződhettünk. Nem egy szövetkezetben vagy állami gaz­daságban láttunk pontos négyzetes vetést. Ez a vetési mód felbecsül­hetetlenül megkönnyíti a munkát. Igazat adhat nekik mindenki, mert a vetés idején, még nem olyan sok a munka, hogy ne lenne idő négy­zetesen vetni. IGY A TRAKTOR KERESZTÜL-KASUL JÁRHAT, s a sorközöket gyönyörű tisztán tarthatja, ami pedig a tövek körül ma­rad, gyomirtó-szerekkel, legújabban simazinnal, ki lehet irtani. A sima­zin a kukorica, cirok és köles kivé­telével minden növényt elpusztít. Amint látjuk, gépierő és gyomirtó­szer alkalmazásával teljesen helyet­tesíthetjük a kézi művelést. A nagy­megyeri járásban az idén 800 hektá­ron végzik simazinnal a gyomirtást. Sajnos, korlátlan mennyiségben még • ••••• • • • • ••••• • • • AZ ORVOS TANÁCSOL Mit kell tudni a náthalázról ? A mostani vitaminokban, napsugárban szegény, változékony időjárású napokat az ember nem vészelheti át küzdelem nél­kül. A tavasz közeledtét a mai, előreha­ladott egészségügyi szolgáltatások idején rendszerint „csak" náthalázzal ússzuk meg. Ne becsüljük le azonban ezt a látszólag ártalmatlan betegséget. E betegség szinte kalandos kezdetét mindnyájan ismerjük; valamelyik nyir­kos napon haza megyünk és örülünk, hogy végre felmelegedhetünk. De vala­hogy a szvetter és a meleg papucs sem segít — mintha a hideg testünkben ütötte volna fel főhadiszállását. Az em­bert egyre jobban rázza a hideg, de ezenfelül kellemetlenül ég a szeme, visz­ket az orra és szúrást érez a mellében. Ha pedig köhögni próbál, az a benyomá­sa, mintha légcsövében izzó széndarab­kák hömpölyögnének. Amikor a betegség már ezt a fokot is elérte, rendszerint a család valamelyik nőtagja avatkozik a dologba, és rábírja a beteget, hogy mérje meg a lázát. Ez pedig azt eredményezi, hogy ágyba kell feküdnie. Másnap reggel rendszerint kis­sé jobban érzi magát a beteg, de erős fejfájása és az izmaiban érzett szagga­tás végül mégis arra készteti, hogy or­vost keressen fel. E betegség okozója az ún. filtrabilis ví­rus, azaz egy mérgező hatású fehérje. Ez a vírus gyorsan szaporodik az ember szervezetében, sokkal gyorsabban, mint ahogy a szükséges ellenmérget fejleszt­heti. Ezért a beteg állapota betegsége első napjaiban rohamosan romlik, láza emelkedik , és mellében fokozódik a szúró fájdalom. A máskülönben egészséges em­ber, ha betartja az orvos tanácsait, rend­szerint már harmadnapra jobban érzi magát, köhögése kevésbé száraz, láza csökken — más szóval a szervezetében képződött, ellenmérgek győzelmet arattak a szaporodó kórokozók fölött. Akadnak azonban kisebb ellenállóképességü, más betegségek avagy helytelen táplálkozás következtében legyengült szervezetű em­berek is. Esetükben ez a fertőző betegség tovább terjedhet s tüdőgyulladást okoz­hat, ami már komolyan veszélyeztetheti az embert. A náthalázat ezért mind az egyének, mind az egész társadalom ko­moly betegségnek tekintik, mivel töme­ges előfordulása esetén a nagymérvű munkamulasztások következtében mind­nyájunknak igen nagy kárt okoz. A tudósok világszerte fokozott figyel­met szentelnek a náthaláz elleni küzde­lemnek. A legkorszerűbb ismeretekre! fel­vértezett egészségügyi dolgozóink ezen alattomos betegség kiküszöbölésére egy­re hathatósabb intézkedéseket tesznek. Ne mellőzzük étrendünkben a nyers zöld­séget, a friss, aszalt és befőtt gyümöl­csöt, ne feledkezzünk meg a burgonyá­ról sem, amely — ha héjában főzik — szintén sok C vitamint tartalmaz. Aszta­lunkról a hagymának és a fokhagymá­nak sem szabad hiányoznia. Az italok közül a csipkebogyó-tea igen sok vita­mint tartalmaz. A náthaláz elleni védekezés tulajdon­képpen igen egyszerű: ne köhögjünk, ne tüsszentsünk a levegőbe, hanem tartsunk mindig zsebkendőt a szánk elé. Ezzel megóvjuk környezetünket a náthaláztól, mely a beszéd, tüsszentés és köhögés közben szerte repkedő nyálcseppecskék­kel jelentős távolságra is megfertőzi az embereket. A náthaláz elleni oltás is egyre hatha­tósabb óvintézkedésünkké válik, amelyet különösen az iskolákban, a kollektív szál­láshelyeken és a munkahelyeken alkal­mazunk. A megbetegedett embert haladéktala­nul el kell szigetelnünk az egészségesek­től, hogy ne fertőzhesse meg őket. A nát­haláz kórokozóit a szappannal való gya­kori mosakodás és a nap sugarai pusz­títják, a gyakori szellőztetés pedig csök­kenti a fertőzés lehetőségét. Ezért be­tegápolás közben gyakran mossuk ke­zünket szappannal, szellőztessük ki jól a beteg szobáját, és ha közelében tartóz­kodunk, szánkat, orrunkat kötszerből ké­szített védővel fedjük be. A betegnek mindig rendszeresen kifőzött, külön evő­eszközt adjunk. Tudatosítsuk, hogy a náthaláz házi kezelése szeszesitalokkal avagy sudfathiazollal és egyéb gyógysze­rekkel — orvosi kezelés mellőzésével — csak ártalmas lehet. Láthatjuk tehát, hogy bár a náthaláz járványos betegség, tömeges előfordulását különféle rossz szokások okozzák, melye­ket bizonyos jóakarattal kiküszöbölhetünk és így önmagunkat és az egész társa­dalmat is sok kártól, kellemétlenséá'ö! óvhatjuk meg. Dr. Milan Cílek nem áll rendelkezésünkre, de rövi­desen hazánkban is megindul gyár­tása. Nagy elvtárs az említett konferen­cián előadásában rámutatott, hogy az Ojmajori Állami Gazdaságban három éven át csak géppel kapáltak és gyomirtó-szert használtak — nem az említett simazint — és hektáronként 48 mázsa szemeskukorica-termést értek el. Ha egy kicsit tervszerűbb munka­beosztás és jóakarat mellett MAGUNKÉVÁ TESSZÜK A KUKORICATERMELÉST, ezzel a mezőgazdaságban rejlő tar­talékot tárunk fel, s így a ma még takarmány dolgában gyengén álló szövetkezetek rövidesen teljesen ön­ellátók lesznek s gazdaságilag nagy­mértékben erősítik közösüket, ami egyben biztosíték arra, hogy több hús, vaj és tej kerül a dolgozó nép asztalára. Benyus József t Az olomouci városi gazdálkodás hizlaldájában a közelmúltban új etetési tech­nológiát vezettek be. Az utóbbi hónapok folyamán a hússertés tenyésztésére fek­tették a fö súlyt. Nagy gondot fordítanak a takarmány előkészítésére, melyet me­leg vízzel keverve szivattyúkon keresztül juttatnak el a vályúkba. Ezzel a nedves hizlalási módszerrel egy kilóval csükkentették a napi takarmányszükségletet da­rabonként. Másik nagy előnye, hogy a tiOO hízó körüli munkákat egy munkaerő könnyen elvégzi. Felvételünk Ľudmila Uhlišová sertésgondozót mutatja az öncte­tő hizlaldában. (František Nesvadba ČTK felvétele) K ilenc éve már, hogy Egyházasmaróton 30 gazdálkodó megalakí­totta az egységes földmű­vesszövetkezetet. Három­százhuszonhat hektáron 18 szarvasmarhával és 8 ló­val kezdték a gazdálko­dást. Ekkor néhányan még gúnyt űztek belőlük. A tagság nem sokat tö­rődött a gúnyolódókkal, kedvvel fogott munkához, s még attól sem ijedt meg, hogy az első három évben a munkaegységekre járó előleg sem volt bizto­sítva. Évről évre javult a helyzet, a régiekhez új ta­gok csatlakoztak. Két év­vel ezelőtt még a legna­gyobb volt borúlátók is art-ól győződtek meg, hogy a közös gazdálkodás előnyt Kilenc évi közös goritois utón jelent. Ma a faluban egyé­ni gazdálkodó nincs, s szö­vetkezete a járás legjobb szövetkezetei kiké tarto­zik. Azt mondják az egyház­marótiakról, hogy „arany­bányájuk van". Menyhár elvtárs, a szövetkezet el­nöke mutat rá '„aranybá­nyájukra", ami nem más, mint állatállományuk. 261 ezer koronával teljesítet­ték túl az állatállományból tervezett bevételüket. De a növénytermesztők is ki­tettek magukért. A múlt évben gabonából 25 má­zsás átlagos termést értek el. A dohánytermelók cso­portja 125 ezer koronával több terményt adott el. Február 9-én az évzáró taggyűlésen értékelték a közös gazdálkodás ered­ményeit. A második ötéves tervet a főbb mutatószá­mokban teljesítették. El­ismerésül a járási nem­zeti bizottság vándorzász­lójával tüntette ki az igyekvő szövetkezet eseket. A szorgalom nem volt hiábavaló. Ezt mutatja a 446 ezer korona részese­dés, melyből egyes csalá­doknak nagyon szépen ju­tott. Például Kozma János családja 17 507, Málik Já­nos családja 16 208 koro­nát kapott. Az évzáró taggyűlésen vitatták meg a harmadik ötéves terv feladatait is, melyet négy év alatt fog­nak teljesíteni. 25 mázsá­ról 29 mázsára tervezik növelni a gabonatermés hozamát. Hogy ezt minél előbb valóra válthassák, mésszel, komposzttal ja­vítják a talajt, hat hektár kevéshozamú rétet fel­szántanak és 42 hektárnyi mocsaras területet csapol­nak le. A kilenc évi közös gazdálkodás és jö­vőbeni terveik arról győz­nek meg, hogy Egyházas­marót lakossága boldog életre lelt a szövetkezet­ben. (čik) Óvjuk a dolgozókat a balesetektől A Veíké Leváre-i Prefa n. v. tapasztalatai fit gazdasági dolgozók és a tömegszervezetek funkcioná­riusai a Prela n. v. Veľké Le­váre-i üzemében nagy gondot fordítanak a munkások egész­ségére. A munkahelyeken tíz­percesek, részleggyúlések és üzemi megbeszélések kereté­ben cserélik ki tapasztalatai­kat, beszélnek a balesetek okairól és intézkedéseket java­solnak a balesetek ellen. 1959­ben 498 ezer korona értékű munkavédelmi berendezést vá­sároltak. Ezen intézkedések következtében sikerült az üzemben csökkenteni a balesetek számát. 1958-ban 79, 1959­ben már csak 59 baleset volt és a balesetek miatt kieső munkanapok száma 134 nappal lett kevesebb. A Prefa dolgozói azonban ezzel nincsenek megelégedve. A Központi Szakszervezeti Tanács Kínában járt küldöttségének tapasztalaiból ők is merítettek. Az év elejétől kezdve 2, illetve 4-tagú munkabizton­sági őrsök váltják egymást 10 na­ponként. E munkabiztonsági örsök saját munkájukon kívül ügyelnek a tisztaságra és rendre, valamint a biztonsági és egészségügyi, higiéniai előírások betartására. Figyelmeztetik munkatársaikat, hogy elővigyázatosan és higiénikusán dolgozzanak, ellenőr­zik a készítmények minőségét, az anyaggal való takarékoskodást, a munkaidő rendes kihasználását és a gyártás technológiáját, ami mind szo­rosan összefügg a balesetek meg­előzésével. A munkabiztonsági őrsök ellenőrzik a kollektív szerződésekből eredő vállalások teljesítését is. Ügyelnek arra, hogy minden balese­tet, amely a munkahelyeken keletke­zik, rendesen kivizsgáljanak és le­vonják a következtetéseket. A mun­kabiztonsági őrsök feladata egyút­tal figyelmeztetni a gazdasági és felügyelő szerveket a munkabizton­ság terén előforduló fogyatékosságok­ra. Törődnek azzal is, hogy higiéniai és kulturális szempontból megjavul­jon a munkakörnyezet. A Prefa n. v. vezetősége és dolgo­zói az eddigi nem megfelelő szociá­lis berendezésekre való tekintettel és a munkabiztonsági őrsök javasla­tára megkezdik egy új szociális épület építését, melyben kor­szerű öltözőt és mosdóhelyiségeket rendeznek be. Az alkalmazottak ezt az épületet félmillió korona költség­gel önsegéllyel építik fel. A kínai példa nagyon vonz és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a munka eredményes. Januárban és februárban Veľké Leváreban csu­pán 5 könnyű sérülést szenvedtek a dolgozók. Természetesen a munka­biztonsági technikus és az őrsök mindent elkövetnek, hogy a lehető legalacsonyabbra csökkentsék a bal­esetek számát. A vállalaton belül az alapüzemben, az úszori és a dunaszerdahelyi üze­mekben is létesítettek munkabizton­sági kabinetot. Az év folyamán a munkabiztonságról oktatásban része­sítik az alkalmazottakat. A brnói és a sučanyi üzemekbe látogatnak ta­pasztalatcsere céljából. A vállalat vezetősége és a tömegszervezetek nem feledkeztek meg arról sem, hogy megjutalmazzák a jól működő munkabiztonsági őrsöket, amelyek a KSZT 105/1959. sz. határozata értel­mében legjobban dolgoznak s műkö­dési idejük alatt munkahelyükön sem fordult elő baleset. Máris látható, hogy a munkabiz­tonsági őrsök intézménye kellő biz­tosíték arra, hogy a balesetek szá­ma, valamint a belőlük eredő beteg­ségek és a munkából való kiesés ál­landóan csökkenjen. Azzal, hogy minden dolgozó felváltva évenként legalább négyszer-ötször tart szol­gálatot a munkabiztonsági őrsökben, fokozatosan érdekelve lesz e problé­mák megoldásában és a fogyatékos­ságok kiküszöbölésében. Nagyobb lesz a felelősségérzet a munkakollektívá­val szemben, hog\( minden szakaszon biztonságosan és higiénikusán dol­gozzanak. Meg lehetünk győződve róla. hogy a munkabiztonsági őrsök bevezeté­sével az építőiparban is sikerül lé­nyegesen csökkentenünk a balesetek számát. E célból a párt-, szakszer­vezeti és ifjúsági alapszervezetek­nek is több gondot kell fordítaniok erre a kérdésre. A munkabiztonsági őrsök tevékenységét negyedévenként kell értékelni. Villámhírekkel, fali-, üzemi újságokban, hangszóró segít­ségével kell népszerűsíteni munká­jukat, módszereiket és jó eredmé­nyeiket. Mikuláš Maťašeje Az ösztöndíjak engedélyezésének új feltételei Az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériuma a főiskolai hallgatók ösztöndí­jainak engedélyezése kérdésében február 1-től visszamenőlegesen új irányelveket léptet érvénybe. A szociális szükségletnek és az ösz­töndíj összegének megállapítása a közös háztartásban élő család egy tagjára eső tiszta jövedelem alapján történik. Az új irányelvek leszögezik, hogy családtagnak csak az ösztöndíjat kérelmező szüleit és önálló keresettel nem rendelkező testvé­reit számítják. Az ösztöndíj szükséges voltának és összegének megállapítására mértékadó havi jövedelemből 500 ko­ronát, — ezelőtt 300 koronát — le­számítanak azon főiskolai hallgatók ese­tében, akiknek apja eredetileg munkás foglalkozású s állandóan mint munkás dolgozik, vagy pedig mint munkás a gaz­dasági, politikai, esetleg közigazgatási apparátus fontos szakaszára kádererősí­tés céljából helyezték át. Ez az előny­ben részesítés azokra a diákokra is vo­natkozik, akiknek apja 1948 előtt munkás volt és azután egységes földmüvesszövet­kezetben vállalt munkát. A közös háztartásban élő család egy tagjára eső tiszta havi jövedelem a? ösztöndíjak mindhárom kategóriájában ál­talában 30 koronával nagyobb. A kerületi ösztöndíjak engedélyezése esetében a szülők jövedelme most már egyáltalában nem jön számításba. Az új irányelvek értelmében nagyobbak lesznek egyes külön prémiumok is, amelyeket az egyes főiskolai tagozatok dékánja a CSISZ tagozati szervezetének javaslatára és a? ösztöndíjról döntő bizottság meghallgatá­sa után az előző tanévben elért előme­netel elismeréseként engedélyez 1,5 átla­gos előmenetel esetében. Ez a prémium az első évfolyamban 100 koronával, a másodikban 200 koronával stb. emelkedik. Feltételezhető, hogy az új irányelvek bevezetése folytán főiskolánkon egyhar­madával növekszik az ösztöndíjasok szá­ma. Emellett szem előtt kell tartanunk, hogy a múlt évben a főiskolások 47 százaléka részesült ösztöndíjakban és e célra csaknem 56 millió koronát fizet­tek ki. ÜJ SZÖ 2 * 1960. március 434.

Next

/
Thumbnails
Contents