Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-31 / 90. szám, csütörtök

EGYESÜLT ERŐVEL KÜ

ZDJÜNK Ä BÉKÉÉRT —I^MMIMIIIM HRUSCSOV ELVTÁRS AZ ÉSZAK-FRANCIAORSZÁGI IPARVIDÉKEN " MINT MÁR KÖZÖLTÜK, Hruscsov elvtárs kedden Reimsbe érkezett. Fogadtatása után részt vett a városházán adott díszebéden, melyen beszédet mondott. A szovjet kormányfő és kísérete ezután megtekintette a reimsi Notre Dame székesegyházat. A vendégek nagy érdeklődéssel szemlélték meg a francia gótika kiváló alkotását, melyet a német légierők barbár bombázása, valamint a tüzérségi tűz az első és második világháború idején erősen megrongált. A lakosság tömegei lelkesen üdvözölték a Dómból kilépő Nyikita Hruscsovot. Hruscsov elvtárs és kísérete ezután Epernaybe, a híres francia pezsgő hazájába utazott. Az első világháború csatatereinek, Reimsnek és Epernaynek meglátogatása után Lille észak-franciaországi iparváros várta a szovjet vendégek látogatását. A környező bányász- és munkástelepek zászlódíszbe öltöztek, feliratokkal üdvözölték Hruscsov elvtársat. A sűrűn lakott vidék lakosságának ezrei sorakoztak fel a pályaudvar előtti téren a vendégek üdvözlésére. A szovjet vendégeket Auguste Laurent, Lille polgármestere és Hirsch, Nord megye prefektusa üdvözölte. A zászlókkal, továbbá Lille és Flandria címerével díszített téren közben ezrek gyűltek össze és hosszú sorfalat képeztek a prefektúra épületéig. A prefektúra épülete előtt összetömörültek a város s a környező iparvárosok és munkástelepek dolgozói, s várták a szovjet vendéget. Felhangzott a Marseilles és az Internationale, francia forradalmi dalokat énekeltek, békejelszavakat hangoztattak ä éltették a francia-szovjet barátságot és jó viszonyt. A rossz idő ellenére ezrek gyűltek össze Nyikita Hruscsov fogadására. Köztük voltak az észak-franciaországi szénmedence bányászai is, sokan munkaöltözetben, lámpával és védősisakkal jelentek meg. Hruscsov elvtárs a tömeg lelkes éljenzése közepette érkezett meg a prefektúra épületébe és részt vett a tiszteletére adott díszvacsorán. Lille dolgozói késő estig az épület előtt tolongtak, éljenezték Hruscsov elvtársat és kérték, lépjen ki az erkélyre. Hruscsov elvtárs feleségével a dijoni pályaudvaron megismerkedett e jetentijs vasúti csomópont munkájával. A szovjet miniszterelnök nagy figyelemmel szemléli a pályaudvar munkáját szemléltető modellt Hruscsov elvtárs beszéde a reimsi díszebéden SIMONEAU-RIBOT, MARNE MEGYE PREFEKTUSA KEDDEN DÍSZEBÉDET ADOTT NYIKITA HRUSCSOV SZOVJET KORMÁNYFŐ TISZTELETÉRE. Az ebéden Louis Jaequinot államminiszter mondott beszédet. Szívélyesen üdvözölte a szovjet kormányfot, majd elmondta, hogy Metz, Reims, Verdun és Valmy, ahová ugyanaz nap látogatott el Nyikita Szergejevics Hruscsov, a múltban nemegyszer voltak kitéve idegen hódítók támadásának és visszaverték a támadásokat. — És ki volt a támadó? — kérdezte Hruscsov elvtárs. — Talán nem hallottam jól, kinek a támadásait verték vissza? — Ugyanannak az ellenségnek támadásait, amely ellen együtt küzdöttünk önökkel, — mondotta Jaequinot. — De hát ki volt az a névtelen támadó? — Metz, Reims és más francia városokat szomszédunk támadása — német agresszió érte. — Most már értem, — jegyezte meg Hruscsov elvtárs. Az élet nem tür megalkuvást és olyan kérdéseket tehet fel, melyek elől lehetetlen kibújni. Jaequinot így folytatta: Együtt küzdöttünk a közös ellenség ellen, együtt éltük át a háborús gyötrelmeket. Meggyőződésem, hogy jó bajtársak leszünk a békeharcban is. — Helyes! — mondotta Nyikita Szergejevics Hruscsov, Ezután Jacquniot miniszter Hruscsoy elvtárs egészségére ürítette poharát. Nyikita Hruscsov a következőket mondotta válaszbeszédében: Tisztelt .Jaequinot miniszter úr! Tisztelt prefektus úr! Tisztelt polgármester úr! Hölgyeim és uraim! Az a szívélyes fogadtatás, melyben a gyönyörű" Reimsben részesítenek bennünket, nagy örömmel tölt el és úgy vélem, a franciaországi körút.amon elkísérő elvtársaimnak is örömet okoz. Eljöttünk hazájukba, hogy felelevenítsük a történelem során országaink között kialakult jó hagyományokat. Barátságot, igazi barátságot akarunk önökkel. A történelem arra tanít, hogy valahányszor országaink együtt tartottak, együtt védekeztek a közös ellenség ellen, győztesként távoztak a harc mezejéről. Néha sajnálom, hogy nem végezhettem el a diplomaták iskoláját. Életem olyan volt, hogy gyermekkoromat és ifjúságomat ércbányában, bányászgyerekek között töltöttem. Az élet nem kényeztetett el, kemény volt hozzám. Ezért bizonyos dolgokról nem diplomataként beszélek, hanem egyenesen, talán kissé keményen úgy, ahogyan munkások között szokás, akik nem használnak burkolt frázisokat, finom kifejezéseket. Nevén akarom nevezni a gyermeket. Tudjuk, hányszor támadta meg Németország Franciaországot. Elfelejthetik-e ezt a franciák? Értsenek meg: Nem szándékom Németország ellen hangolni önöket. Nálunk azonban az a mondás járja, hogy nem lehet a dalból kivenni a szöveget. A történelmet nem a történészek alkotják, ők csak leírják, elkönyvelik azt, ami a történelem során történik. Németország Franciaország ellen intézett támadásai nem koholmányok, hanem történelmi tények. Németország kétszer támadta meg hazánkat. Ezt sohasem felejtettük el. Éppen ezért, Jaequinot úr beszédét hallgatva nem ismertem ki magam, vajon ön hívta-e meg a németeket Franciaországba, vagy ők egyszerűen betörtek önökhöz. Ön válaszul ellenvetésemre kijelentette, hogy legyek türelmes. Megnyugtatom, hogy eléggé türelmes vagyok, jók az idegeim. Tudok várni és várok is. (Derültség.) Bizonyára más iskolához tartozom, mint ön. Bocsássa meg Jaequinot úr, hogy vitába szállok önnel. Ön azonban arról az agresszorról, aki háromszor támadta meg Franciaországot, úgy beszélt, isten ments, meg ne sértse, nehogy valami rosszat gondoljon önről. Talán csak nem egy negyedik támadásra csinál neki kedvet? Jaequinot miniszter: Békét akarunk. Hruscsov: Mi is. A békét azonban nem lehet kikönyörögni, a békéért küzdeni kell, a békét ki kell vívni. Igen, küzdeni kell a békéért az agresszor ellen, de nem fizikailag, hanem a támadó leleplezésével, küzdeni kell a népek megmentéséért. Nálunk az a mondás járja, erőszakkal nem teszed a szépet. Senkire sem kényszerítjük rá a barátságunkat. De nem felejthetjük el a német militaristáknak a Szovjetunió ellen intézett barbár támadását. Azt akarjuk, hogy minden békeszerető nép összefogjon egy újabb agresszió ellen és soha többé ne engedje meg. Nyíltan megmondom önnek, hogy nem félünk az agressziótól és saját erőinkkel fel tudjuk tartóztatni az agresszor ellenünk irányuló támadását. Ha azonban az agresszor mégis támadást kísérelne meg ellenünk, o!yan intézkedéseket tennénk, melyek a támadásnak még a gondolatától is elvennék a kedvét és lehet, hogy létét is lehetetlenné tennék. Fogjunk össze, de nem azért, mintha háborút akarnánk viselni a németek ellen, hanem azért, hogy tudják meg a német militaristák: sem a Szovjetuniót, sem Franciaországot, sem a többi országokat nem támadhatják meg. Fogjunk össze, hogy életet teremtsünk, hogy egyenlő lehetőséget adjunk minden népnek. Nem szabad azonban szemet hunynunk a valóság előtt. Én saját nézetemet fejtem ki önnek, Jaequinot úr. A következtetések levonása Franciaországnak, a franciáknak az ügye. Franciaország ősrégi, gazdag és kultúrált ország. Nem szándékom kioktatni önöket, franciákat. Tapintatlanság volna tőlem. Tudatosítom Franciaországnak a világban betöltött szerepét, tudatosítom jelentőségét és nagyságát. Nem tudom, hogyan vélekedik ön, Jaequinot úr és hogyan vélekednek a franciák e kérdésről, engem azonban nagyon nyugtalanít Adenauer kancellárnak nemrég tett római látogatása során elhangzott kijelentése. Nyíltan kijelentette; „isten kiválasztotta a német népet arra, hogy megmentse Európát". Ezt az elméletet nem fogadhatjuk el. Ez Hitler Herrenvolk-elméletének újjászületése, amely szerint a német felsőbbrendű faj, a többi pedig szolganép. Jó lenne elgondolkodni afölött, miért kellett Adenauer kancellárnak ilyen beszédet mondania: A római pápa áldását kereste a német nemzet valamilyen különleges szerepérc. Gondoljuk meg, amíg van időnk a gondolkodásra. Ha a diplomáciában valaki ravasz játékot űz. akkor tudni kell, hogy mások is így játszhatnak vele. Hisz megtörténik, hogy ma önök játszanak, holnap pedig az önök sorsáért folyik a játék. Háborúval azonban nem lehet játszadozni Közösen törekedjünk a leszerelésről való megegyezésre. Ne a lázas fegyverkezésben, hanem az ember életéhez szükséges javak termelésében versengjünk. (Taps.) Ne féljenek hazánktól, próbálják megérteni, hogy törvényesen született gyermek vagyunk. A történelem szült bennünket. A szovjetország megszületése korszakjelző esemény az emberi társadalom fejlődésében Az is ismert tény, i hogy sokaknak nem tetszett a mi születésünk. A szovjetország megszületése' kor Amerika. Japán, Anglia és Francia! ország olyan intézkedéseket tettek, hogy ' ne fejlődjünk, sót szűnjünk meg létezni. ! Emlékezzenek vissza, hogyan végződtek j ezek a kísérletek. I Forradalmi népünk kiűzte a megszál: lókat és beavatkozókat, felszabadította : hazáját, s már 42 éve él és sikeresen fejlődik. Ma már nem vagyunk gyermek. hanem hatalmas Herkules, aki meg tudja védeni elveit, létét. Uraim, barátaim! Örülök, hogy tisztelettel adózhatom az ősrégi Reimsnek. Kalapot emelek és meghajlok azoknak emléke előtt, akik az első világháborúban Franciaország nagyságáért elestek. Kegyelettel adózom azoknak az orosz katonáknak, akik a franciákkal együtt küzdöttek a közös ellenség ellen az első világháborúban és hamvaik francia földön maradtak. Kegyelettel adózom azoknak a szovjet katonáknak, akik a második világháború idején megszöktek a hitleri fogságból és a francia partizánokkal vállvetve küzdöttek a közös ellenség ellen francia földön. Szeretném, ha az államférifak mindenkor emlékezetükben tartanák a történelmi leckét, s olyan politikát folytatnának, hogy nekünk nagyapáknak, akik két világháborút éltünk át, ne kelljen szégyenkeznünk unokáink előtt, hogy ezek ne vethessék szemünkre, nem vontuk le a tanulságot e két háborúból, újra megengedtük, hogy ugyanaz az ellenség, amely nemegyszer megtámadta Francia országot és hazánkat is, újra felfegyverkezhetett és ismét agresszív támadást intézhetett. A franciák és a szovjet emberek igen sokat szenvedtek a két világháborúban. Egyetlen szovjet család sincs, melynek valamelyik, tagja nte esett volna el, vagy nem szenvedett volna sebesülést. Én is elvesztettem fiamat a háborúban. Repülő volt, először bombázógépen repült és a németek megsebesítették. Másfél évig feküdt a katonai kórházban és amikor felépült, vadászrepülőtant'olyamot végzett és újra bevetették. Az egyik hadiakcióban elpusztult. De ne szítson bennünk gyűlöletet az, amit a háború lángjai felemésztettek. Keresnünk kell a lehetőségeket annak a kérdésnek megoldására, hogyan zárjuk ki a háborút. Önök tudják, hogy Nyugat-Németországban most feltámasztják a revansista erőket. Ez természetesen aggaszt bennünket. A nyugatnémet VVehrmacht atomfegyvert követel. Nyugat-Németország most az önök szövetségese, Viszont mi, a Németország ellen viselt két világháború volt szövetségesei, szemben állunk egymással. Ez nagyon gondolkodóba ejt. A nyugatnémet kormány mindent elkövet, hogy megakadályozza a békeszerződés megkötését. Nem feltételezem. hogy bárki, aki józanul jondoü valamiképpen is megmagyan ;á nekem, hogy a béke megszilárdítása érdekében meg kell hagyni a második világháború maradványait, mert én semmi esetre sem tudom ezt felfogni. Minden paraszt leégett gazdaságán előbb a hamut kotorja szét, keresi az üszköket és szikrákat, leönti vízzel és eloltja a tüzet. Tudja, hogy ha az üszkös romok között tovább lappanganak a szikrák, elég -egy kisebb szélfúvás és újra kitörhet a tűzvész. Aki nem akarja eloltani a szikrákat, az egy újabb háború lángját akarja felszítani. Miért? Azért, hogy megváltoztathassa a második világháború után kialakult határokat? Ezzel azonban sohasem érthet egyet a Lengyel Népköztársaság, sem Csehszlovákia, sem a Szovjetunió, de úgy vélem, Franciaország sem. Erőnktől telhetően mindent megteszünk és a jövőben is elkövetünk, hogy politikánk megértésre találjon, hogy kivívjuk a német békeszerződés megkötését. Ismétlem, mindent megteszünk ez irányban. Ha a nyugati hatalmak mégsem értik meg békeszerető álláspontunkat, kénytelenek leszünk megkötni a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Ma nem félünk Nyugat-Németország fenyegetéseitől. Nem féltünk a második világháború előtt a hitleri Németország fenyegetéseitől és elszántan kijelentettük, hogy romlás vár az agreszszorra. így is történt. Most egészen más a helyzet, más az erők viszonya, mint a második világháború előtt. Cgy véljük, hogy ezt végre a német militaristák is felfogják, akik meg szeretnék változtatni a második világháború után a fasiszta állam szétzúzása következtében kialakult helyzetet. Francia barátaim! Legyünk barátok és fogjunk össze a békeharcban. Ha létrejön Franciaország, a Szovjetunió és a többi békeszerető népek szilárd barátsága, senki se állhat ki Európában a háború mellett. Vágyunk barátságukra és egyáltalán nem akarjuk, hogy ne barátkozzanak szövetségeseikkel, ha tetszenek önöknek. Nekünk is vannak méltó, hü és' jó szövetségeseink, akikkel örökké fog tartani barátságunk. A szovjet-francia barátság nemcsak nekünk és önöknek, hanem minden európai, országnak, a világ minden országának kedvezne, mert célja Európa és az egész világ békéjének biztosítása.' Franciaországra, Franciaország nagyságára ürítem poharamat! A Szovjetunió és Franciaország barátságáért, a világbékéért! Azért, hogy ne legyen háború, hogy minden ország a maga társadalmi és politikai bázisán virágozzék! ítéljen a történelem. hogy melyik társadalmi, politikai rendszer a jobb. Az ön egészségére, Jaequinot úr, felesége egészségére, a prefektus és felesége egészségére, a város polgármesterének és feleségének egészségére, az önök egészségére, drága francia barátaim! A békére, de minden nép békéjére! (Viharos taps.) Hruscsov elvtárs beszéde a reimsi városházán Tisztelt hölgyeim és uraim! Champagne szívének, ősrégi és dicső városuk lakóinak meleg fogadása és szívélyes vendégszeretete mélyen meghatott minket. Őszinte hála az irántunk, a Szovjetunió népeinek képviselői iránt tanúsított barátságukért. Ütban Reims felé, áthaladtunk Verdunön és megtekintettük a két legutóbbi háború emlékezetes csatamezőit. A Champagne mezőin vívott harcokban az orosz expedíciós hadtest szintén hozzájárult a közös műhöz: a császári Németország leveréséhez. Sok híres ember küzdötf e hadtest soraiban: R. J. Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, G. J. Gyegtyarjov, vezérezredes, G. D. Obicskin szovjet tudós és mások. A közös ellenség ellen vívott harcban 1943-tól a második világháború végéig a híres Normandie —Nyeman vadászezred keretében a szovjet repülők mellett francia pilóták is küzdöttek, köztük Poujade és Delfino tábornokok. A szovjet emberek hálásan gondolnak vissza azokra a francia hazafiakra, akik az orosz föld légiterében népük becsületéért és szabadságáért, Franciaország nagyságáért harcoltak. A második világháború alatt sok szovjet katona küzdött francia területen a közös ellenség ellen. Mielőtt Franciaországba utaztam volna, levelet kaptam Leningrádból Oleg Dmitrijevics Vejcmantól, a Nagy Honvédő Háború egyik résztvevőjétől. Felolvasom önöknek a levelet. „Ön csakhamar Franciaországba utazik. Az újságokból megtudtam, hogy Verdunben meg akarják mutatni önnek az első világháború nevezetes csatamezejét. A Nagy Honvédő Háború idején katoI nai tolmács voltam a szovjet hadsereg egyik harckocsizó alakulatánál. 1945 tavaszán Glogau város közelében találkoztam a koncentrációs tábor volt foglyainak csoportjával. A csoport francia hadifoglyokból állt, volt köztük egy olasz és egy német kommunista. Az egyik fiatal francia a német és francia nyelvet keverve elmondta, hogy Nlarséilleben született, Michelnek nevezik és a fasiszta hordák támadásainak első napjaiban esett fogságba, szökést kísérelt meg, de elfogták. Így kezdődött szörnyű vándorlása egyik táborból a másikba. „E pokol borzalmai közepette is megőriztem azt az érmet, melyet apámtól kaptam ajándékba a mozgósítás napján. Verdunért kapta. Kérem, ön az első szovjet tiszt, akivel találkoztam, fogadja el tőlem ajándékba." E szavakkal kigombolta a blúzát, szétfejtette a varrását, kivette és nekem adta az érmet. Megöleltük és megcsókoltuk egymást. Megértettem, hogy ezzel az ajándékkal nem nekem, hanem a leigázott európai népeket felszabadító hadseregünknek fejezi ki háláját. A búcsúzáskor Michel így szólt: „Átkozott legyen az a nap, amikor a háború megkezdődött! Én és társaim a békeharcnak szenteljük életűnket, s a béke minden napja ünnep lesz számunkra." „Egy nagy kérésem van önhöz — írja a levélíró. — Kérem adja át ezt az érmet. melyet a fasiszta kínzókamrákban is sikerült megőriznie Michelnek, és amelyet drága ajándékként éveken át őriztem, adja át Verdun lakóinak, mint a szovjet és francia nép barátságának jelképét." A levélíró kérelmére most ezt az érmet, melyet egy francia hazafi kapott a verduni csatában tanúsított vitézségéért, átadjuk a verduni polgármesternek. A Szovjetunió és Franciaország a két világviszáiyban közös táborban állt, és ez nem véletlen Országaink hagyományos barátsága népeink békevágyából ered, abból, hogy jöjjön létre Európa és az egész világ szilárd békéje. Azt akarjuk, hogy Franciaország eros legyen és felvirágozzék. Hisszük és reméljük, hogy a múlt súlyos megpróbáltatásaiban megedződött hagyományos szovjet-francia barátság tovább fog fejlődni. Reméljük, hogy a Szovjetunió és Franciaország együttműködése a szovjet- és francia nép erdekében, az európai és a világbéke biztosítása érdekében elmélyül. Engedjék meg, hogy ú.ira őszintén megköszönjem de Gaulle köztársasági elnök meghívását, .azt a lehetőséget, hogy láthatom hazájuk városait és vidékeit, találkozhatom a francia néppel. Kérem uraim, fogadják őszinte hálámat rendkívül nagy figyelmességükért és a szívélyes fogadásért. Jártunk az épernayi bortermelőknél. Készítményeikkel, több üveg champagnei borral ajándékoztak meg minket. Nem tudom, hová soroljam a bort. Lehet-e emléktárgy. Az emléktárgyat meg szokták őrizni. Dc ha sokáig őrizzük a champagnei bort, megromolhat. De ha az elvtársakkal megisszuk, semmi se marad belőle, és a champagnei bor megszűnik emléktárgy lenni. (Derült élénkség a teremben.) Engedjék meg, hogy ezt a kérdést elvtársaimmal oldjam meg. Talán úgy döntünk — s ezt már előre mondom önöknek, — hogy az ajándékba kapott champagnei borokat az önök egészségérc, a mi barátságunkra kiisszuk. (Taps.) Engedjék meg. hogy a Szovjetunió népeinek őszinte üdvözletét és jókívánatait adjam át a hős Champagne lakóinak. Éljen Franciaország és a Szovjetunió népeinek barátsága és szoros együttműködése! (Taps.) (JJ SZÖ 3 * 1960- március 17.