Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-22 / 81. szám, kedd

'"r-'tTrmrv V. I. LENIN SZÜLETÉSÉNEK 90. ÉVFORDULÓJÁRA Lenin az ifjúság nagy tanítója B Új televíziós központok és a színes TV 1919. május elseje, A moszkvai Vörös téren sokezres tarka tömeg hömpölyög. Gondterhelt arcok, megvi­selt emberek tekintenek a szónoki emelvény felé. A világháború elmúlt, de a megtépázott országban dúl a pol­gárháború, minden irányból garázda, idegen csapatok jönnek az ellenforra­dalom segítségére. Az ifjú szovjet or­szágnak még sok nehézséggel és ádáz ellenséggel kell megküzdenie. Ám Moszkvába már beköszöntött a virágbontó tavasz. A szónoki emelvényre Lenin elvtárs lép. Hangja ércesen zeng a téren. „A jelenlévők többsége, akik nincse­nek még túl a 30-35 éven látni fog­ják a kommunizmus virágzását... Ed­dig, mint valami meséről, arról beszél­tünk, amit gyermekeink majd látni fognak, de most, elvtársak, világosan látják, hogy a szocialista társadalom épülete, amelynek alapjait leraktuk, nem utópia. Gyermekeink még buz­góbban építik majd ezt az épületet." Mennyi erő, mennyi bizalom áradt ezekből a szavakból'. Az ifjúság én­jébe vetett bizalom! Akkor, amikor az ország még ezernyi sebből vérzett. Amikor idegen országok korszerűen felszerelt zsoldosaival szemben egy kifosztott, éhező ország fiai álltak szemben. De akaratuk, elszántságuk és jövőbe vetett hitük elsöpört mindent, ami a forradalom győzelmének még útjában állt. Győzött a forradalom! Megnyílt az út a sokat ígérő szocialista holnap felé . .. V. I. Lenin már akkor az ifjúság­hoz, a reményteli holnap leendő építői felé fordul. 1920. október 2-án a Kom­munista Ifjúsági Szövetség III. össz­oroszországi kongresszusán történelmi jelentőségű beszédében vázolta az if­júság feladatait: ,,.. .a kommunista társadalom meg­teremtésének igazi feladata éppen az ifjúságra vár. Világos ugyanis, hogy a dolgozóknak a kapitalista társadalom­ban felnevelkedett nemzedéke a leg­jobb esetben is csak azt a feladatot oldhatja meg, hogy megsemmisíti a kizsákmányoláson épült régi, kapita­lista életforma alapjait. Ez a nemze­dék ... szilárd alapot teremt, melyen csak az a nemzedék tud majd építeni, amely már új feltételek mellett lát a munkához, olyan körülmények közt, amikor nincs már az emberek között kizsákmányolási viszony. , ... a kommunista . ifjúsági szövet­ségnek és mindén' más ifjúsági szer­veaetnek feladatait különösképpen, egyetlen szóval lehetne kifejezni: a feladat — tanulni." A párt és Lenin szavára az elma­radott ország fiataljainak ezrei, száz­ezrei láttak tanuláshoz. Sokat kellett pótolniok és még több egészen új, ed­dig ismeretlen nehézséggel kellett megküzdeniük, amit a szocialista tár­sadalom építése hozott magával. Az újonnan meginduló gyárak, a virág­zásnak indult mezők új szakemberekre vártak. A forradalom győztes hőseinek fiai megbirkóztak a leglehetetlenebbnek tűnő feladatokkal is. Az ország felvi­rágzott, a szocialista életforma visz­szavonhatatlanul teret hódított. Ezt a gigászi fejlődési folyamatot nem tudta megakadályozni a német fasizmus vé­res háborúja sem. A forradalom tapasz ­talt katonái és a forradalom hőseinek utódai megsemmisítő csapást mértek az ellenségre, megvédték szocialista hazájukat és egész Európát megsza­badították a fasiszta veszedelemtől. A szovjet ifjúság Lenin nagy örö­két életre keltve újabb nagy feladatok megoldására indult. A végeláthatatlan szűzföldeken a fiatalok tízezrei talál­tak új otthonra és az elhagyott ugaron virágzó gazdaságokat létesítettek. Az ország elhagyatott vidékein szinte a földből nőttek ki új ifjúsági városok, települések. Az egész szovjet hon felett hasad a kommunizmus hajnala ... Csaknem négy évtized telt el Lenin május elsejei beszéde óta. A moszkvai Vörös téren állok. Felette a történelem szele suhant át. A téren tarka néptömeg nyüzsög. Lenin és Sztálin mauzóleumába akarnák jutni. Már kora reggeltől hosszú sorok kí­gyóznak a mauzóleum előtt. Csupa fiatalok — a Világifjúsági Találkozó résztvevői. Csendben álldogálnak, csak suttogva beszégetnek. Ez is a kegye­lethez tartozik. Négerek, rézbőrűek, fehérek, Európa, Ázsia, Afrika, Ameri­ka szülöttei állnak egy sorban. Majd megindul a végtelen sor. Las­san kígyózik a mauzóleum felé. A félhomályban kirajzolódik Lenin arca, előreugró homloka. Keze béké­sen pihen a takarón. De mintha ez a kéz most kinyúlna és a nagy országra mutatna: íme, amiről mi még mint meséről beszéltünk, a szocialista társadalom ország-világ szeme láttára felépült. Az új nemzedék építette fel! S vonulnak a fiatalok százai, ezrei, hogy láthassák a forradalom nagy alakját, az emberiség szebb hol­napjának kiváló harcosát. Lenin még holtában is tanít. Tanít, hogy az új, szebb, emberibb társadalom felépítése elsősorban az ifjúság feladata. Előttem szőke svéd lány lépeget. A mauzóleum előcsarnokában leveszi blúzáról a vörös- szegfűt, amelyet, né­hány perccel előbb egy ismeretlen francia fiú tűzött a mellére és oda­helyezi a többi sok-sok virág kőié. Az őszinte gyermeki szeretet virá­gp az emberiség, az ifjúság nagy taní­tójának. Zsilka László ÄRMERRE IS JÄRUNK, házte­tőkön karcsú televíziós an­tennákat látunk. Mind több van be­lőlük, s meggyőzően tanúskodnak ar­ról, hogy jelenleg hazánk mjnden hu­szonharmadik lakosa televíziós készü­lék tulajdonosának vallhatja magát. Összesen 600 ezer készülék működik, és csak 1960. januárjában 40 ezer televíziós készülék talált gazdára. Ezzel kapcsolatban érdekes megje­gyezni, hogy pl. Ausztriában összesen 137 ezer televíziós készülék tulajdo­nost tartanak számon. Ez a kérdés egyik, kedvező oldala. Kedvezőtlenebb a helyzet, ha a csehszlovák televíziót abból a szem­pontból értékeljük, mit nyújt hívei nagy táborának. Joggal bíráljuk a gyenge műsorszámokat, a technikai szempontból nem egy esetben meg nem felelő adást, a régi filmkópiákat. Mindez indokolt. A televízió dolgozói ezzel kapcsolatban rámutattak arra, hogy központjajk műszaki felszerelé­se nem eléggé tökéletes s így nem tudják megfelelő formában azt nyúj­tani a nézők tömegének, amit szeret­nének. Szükség van a technika segítségére. Az elkövetkezendő években ebben a vonatkozásban nagy változások vár­hatók. Oj televíziós központ létesül Prágában, Bratisíavában és Košicén. Bratisíavában a Malom-völgyben 1963-ban kezdik meg a televíziós köz­pont építését. Három nagy stúdió, próbatermek és később még egy to­vábbi csarnok épül fel itt, Jelenleg a terven dolgoznak, úgyhogy az építke­zést idejében megkezdhetik és be­tarthatják a határidőket. Prágában a legnagyobb csehszlovák televíziós központ épül fel, ahonnan kísérletileg színes televíziós küldése­ket is lebonyolítanak. Az épületek egész komplexuma készül itt el, töb­bek között műhelyek, müszakj helyi­ségek, raktárak, rádió- és filmstú­diók, valamint öt nagy televíziós stú­dió. Az előzetes hírek szerint ezt a korszerű televíziós központot rákap­csolják a Moszkva-Prága-i koaxiális kábelre. Gyakorlatilag ez annyit je­lent, hogy közvetlen szemlélői lehe­tünk majd a két, illetve három moszk­vai program egyikének. Természetesen ez a prágai stúdió közvetlen kapcso­latban áll majd Berlinnel, Varsóval, Budapesttel, később pedig Szófiával és Bukaresttel is, vagyis a szocialista Intervízió egyik fontos láncszemét fogja képezni. (Szó van arról is, hogy Prágát Moszkván és Szibérián keresz­tül összekapcsolják a pekingi televí­ziós adóállomással is.) A prágai tele­víziós központ felépítése három idő­szakban zajlik le. Az építkezés első részét 1963-ig fejezik be. Akkor már megkezdik — minden valószínűség szerint - a színes televíziós kísérleti adásokat is. A z OJ TELEVÍZIÓS KÖZPONTOK építése minden bizonnyal rendkívül kedvező feltételeket hoz létre, s erre vár a televízió kedvelői­nek népes tábora. A. R. Altmanský . 7///////// j _ _. •. / aaH-wíl V tíém 1 „•i mmmnnM »ro " A prágai televíziós központ modellje MM MI NEMRÉGEN JELENT MEG Mar­tin Vietor: A Szlovák Ta­nácsköztársaság c. művé­nek magyar fordítása a Szlovákiai Politikai Könyvkiadó gondozásá­ban. örvendetes a tény, hogy ez a munka a magyar olvasók kezébe ke­rül. örvendetes elsősorban azért, mert szerzője...e könyvében első íz­ben ad egységes marxista szemlé­letet a csehszlovákiai és a magyar­országi forradalmi proletariátus tör­ténelmének egyik legdicsőbb fejeze­téről, a proletariátus diktatúrájáért vívott harcáról — a Magyar Ta­nácsköztársaságról és a Szlovák Ta­nácsköztársaságról. A most megjelent mű az 1959. évi második rövidített és átdolgozott szlovák kiadás fordítása, amelyet a szerző számos fontos dokumentum­mal egészített ki. Behatóan taglalja az 1918-as forradalmi mozgalmat, a burzsoá államhatalom kiterjesztését Szlovákiában, a Magyar Tanácsköz­társaság keletkezését és jelentősé­gét, a magyarországi kommunista párt cseh és szlovák szekciójának tevékenységét, a csehszlovák bur­zsoázia ellenforradalmi háborúját a Magyar Tanácsköztársaság, ellen. Do­kumentumok alapján megvilágítja e beavatkozás előkészítését, annak gazdasági és politikai hátterét. Ugyancsak okmányok alapján mu­tatja be a cseh és a szlovák pro­letariátus ellenállását e beavatko­zással szemben, elemzi a magyar vörös hadsereg ellentámadásának, a Szlovák Tanácsköztársaság megala­kulásának okait, részletesen taglal­ja a Forradalmi Kormányzótanács és a tanácsok tevékenységét, a szo­cialista párt szlovák szekciójának programját, valamint a Szlovák For­radalmi Kormányzótanács program­nyilatkozatát. Végül értékeli a Ma­gyar Tanácsköztársaság és a Szlo­vák Tanácsköztársaság jelentőségét a csehszlovákiai munkásmozgalom to­vábbfejlődése szempontjából. A FENTI TÉNYEK ÉS ESEMÉNYEK, helyes marxista értékelése annál is szükségesebb, mert a csehszlovák és A csehszlovák és a magyar proletariátus testvériségének dokumentuma a magyar burzsoá történelemírás mindenféleképp leplezni igyekezett igazi lényegüket. E történelmi ese­mények meghamisításában a burzsoá­zia különféle történészei lényegé­ben három kérdésre összpontosítot­ták figyelmüket: Először is, hogy a nép előtt a Magyar Tanácsköztársaságot „truc­nacionalizmus" megnyilvánulásaként, nem pedig a magyar proletariátus­nak és falusi szegénységnek Ma­gyarország forradalmi átalakítására irányuló törekvései betetőzéseként mutassák be. Másodszor „meggyőzni" igyekeztek a közvéleményt arról, hogy a cseh­szlovák-magyar háború a Magyar Tanácsköztársaságnak Csehszlovákia elleni „támadása" után robbant ki. Említésre méltó, hogy a Csehszlovák Köztársaságnak a Magyar Tanácsköz­társaság elleni intervenciója után — amikor sor került Szlovákia terüle­te egy részének felszabadítására és később a Szlovák Tanácsköztársa­ság kikiáltására — hogyan írt a ma­gyar vörös hadsereg visszavágó tá­madásáról az akkori szlovák burzsoá sajtó. így a „Slovenské ľudové no­viny" 1919. június 13-i számában ,„Nézzétek és lássátok meggyalázta­tásunkat" című cikkében a követke­zőket írja: az országutat sze­gélyző fákon akasztott parasztok hullái függnek. Négyezren vannak. És azért akasztották fel őket, mert faluikba magyar bolsevikok jöttek és meg akarták őket fosztani tulajdo­nuktól. S nézzünk csak körül a szlovák Kelet községeiben, ide is el­ment a lelkiismeretlen tolvaj, a ma­gyar bolsevik és megfoszt bennün­ket mindattól, ami apáink után ma­radt ránk és ami szent és drága nekünk. Megtámadja oltárainkat, megbecstelenlti és semmibe veszi isten törvényeit. Vagyonunkat el­rabolja, asszonyainkat, gyermekein­ket legyilkolja, fivéreinket és nővé­reinket keresztre feszíti, falvainkat felperzseli." Hogy ez milyen csalás volt, nem is kell mondani. Célja azonban világos: a nacionalizmus mákonyával akarták összetapasztani az imperialista Csehszlovákia omla­dozó katonai gépezetét. A harmadik kérdés, amelyre a burzsoázia történelemírói figyelmü­ket összpontosították az volt, hogy a Szlovák Tanácsköztársaságot a ma­gyar nacionalisták „csalásaként" mutassák be, amellyel a Csehszlo­vák Köztársaság szétzúzását és Szlovákia uralmának megszerzését akarták állítólag elérni. ' EZ AZ A HÄROM ALAPVETŐ SZEMPONT, amelyeknek szemszögé­ből Martin Vietor munkájának jelen­tőségét keresni kell. Az a gazdag dokumentum- és forrásanyag, ame­lyet a szerző összegyűjtött, átta­nulmányozott és marxista módon elemzett, lehetővé tették számára, hogy kimerítő választ adjon a fenti kérdésekre. A szerző helyesen mu­tatott rá, hogy a Magyar Tanácsköz­társaság és később a Szlovák Ta­nácsköztársaság keletkezése a ma­gyar és szlovák proletariátus for­radalmi tette volt, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ál­tal keltett forradalmi hullám ma­gyarországi és csehszlovákiai mun­kásosztályra gyakorolt befolyásának oszthatatlan része volt. Helyesen kö­vetkezteti belőle, hogy ez az időszak a két ország proletariátusa forra­dalmi harcának egyik jelentős ha­tárköve azt bizonyítja, hogy Cseh­szlovákia népe és a magyar nép már akkor követni akarta a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom példáját Azt bizonyítja, hogy egy Síkban ál­lott nemcsak Oroszország, hanem a többi ország proletariátusával is. A mű szerzője így helyesen mutat rá, hogy a Magyar Tanácsköztársa­ság és a Szlovák Tanácsköztársaság hagyománya forradalmi hagyomány, amely méltó helyet foglal el Cseh­szlovákia és Magyarország munkás­osztályának a munkásság és a sze­gényparasztság uralmáért, a proleta­riátus diktatúrájáért vívott történel­mi harcaiban. Rámutatott, hogy a CSKP keletkezésétől fogva nem mon­dott le a forradalmi hagyományról, hanem sajtójában népszerűsítette e harcokban szerzett tapasztalatokat. A mű szerzője érdem szerint nagy jelentőséget tulajdonít a Szlovák Tanácsköztársaságnak. A dokumen­tumok részletes elemzésével rámu­tat a Csehszlovák Köztársaság im­perialista jellegére ebben az idő­szakban, valamint arra, hogy a cseh­szlovák imperializmus volt az, amely hitszegő támadással meg akarta sem­misíteni a tanácsuralmat Magyar­országon. Ez az akció, amint a mű szerzője a dokumentumok alapján helyesen hangsúlyozza, a felháboro­dás hullámát váltotta ki a cseh­szlovák proletariátus soraiban. Ez a proletariátus nemcsak lelkesen üdvözölte a magyarországi forradal­mi eseményeket, hanem Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia beavat­kozásának idején a magyarországi proletáruralom védelmére kelt, és a magyar vörös hadsereg ellentáma­dásakor Szlovákia felszabadított te­rületein kezdeményezően forradalmi tanácsokat kezdett alapítani és ke­fébe vette a hatalmat. A műnek ez a része okmányok ilapján rámutat, hogy a Csehszlo­'ák Köztársaság területén a cseh­szlovák vörös katonák nem a Magyar Tanácsköztársaság területének ki­szélesítéséért harcoltak, hanem az új társadalmi rendért a Csehszlo­vák Köztársaság területén. A ma­gyar vörös hadsereg nemzetközi kö­telességének eleget téve támogatta a csehszlovák proletariátust ebben a harcában. E harc eredménye volt a Szlovák Tanácsköztársaságnak mint önálló, teljesjogú államnak ki­kiáltása. Prešovon megalakult a Szlovák Tanácsköztársaság igazga­tására teljhatalommal felruházott Forradalmi Kormányzótanács, amely rendeleteket adott ki és megszer­vezte a szlovák vörös hadsereget. A mű szerzője így meggyőzően bi­zonyítja, hogy itt nem a Magyar Tanácsköztársaság valamilyen „fiók­járól" volt szó. A dokumentumok elemzése alapján továbbá helyesen állapítja meg Vie­tor, hogy a Szlovák Tanácsköztársa­ságnak kiinduló ponttul kellett vol­na szolgálnia az egész Cc-hszloválf Köztársaság tanácsköztársasággá vá­ló átalakítására. Egyéb dokumentu­mok mellett ennek bizonyítékául a szerző idézi a Szlovák Forradal­mi Kormányzótanács nyilatkozatát, amely szerint végső céljául a prole­tariátus diktatúrájának felállítását tűzte ki Csehszlovákia egész terüle­tén. VÉGÜL NEM KEVÉSBÉ JELENTŐS a műnek az a része, amely a Szlo­vák Tanácsköztársaságot a forradal­mi tevékenység és nevelés iskolája­ként mutatja be, hangsúlyozva, mily gazdag forradalmi tapasztalatokkal gazdagította a csehszlovákiai prole­tariátust és mennyire elmélyítette osztálytudatát. Ugyanakkor hozzájá­rult a marxista balszárny kialakulá­sához, később a CSKP megalakításá­hoz. M. Vietornak A Szlovák Tanács­köztársaság című műve népünk tu­datában n.eparősíti a Magyar Ta­nácsköztársaság és a Szlovák Ta­nácsköztársaság szeplőtelen forra­dalmi hagyományát - a proletár nemzetköziségnek Csehszlovákia és Magyarország proletariátusa kölcsö­nös szövetsége megtestesülésének hagyományét. DARMO J. ÜJ SZÖ I * 1960. március 21 \

Next

/
Thumbnails
Contents