Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-19 / 78. szám, szombat

-KÖNWEM Regényes önéletrajzi vallomás Konsztantyin Pausztovszkij: Nagy várakozások kora Több mint két évtizeddel ezelőtt a „Nyugat" dekameron sorozatában egy kötet orosz elbeszélőt is megjelentetett „Mai orosz dekameron" címmel. A magyar olvasó ebben a kötetben találkozhatott először Pausztovszkij nevével. A nyolcoldalnyi Hőstett című elbeszélése elé írott rövid életrajzi adatokból megtudhattuk, hogy 1893-ban született, Kijevben és Moszkvában tanult, az egyetem befejezése után gyárimunkás és villamosvezető volt. Élső könyve 1912-ben jelent meg, de írói pályáját az 1927-ben kiadott novelláskötete óta számítják. 1928-ban ifjúsági regényt bocsátott közre (A hajó, melyet eltaláltak), 1929-ben kalandregényt (A csillogó felhők), 1932-ben pedig történelmit (Charles Lonceville sorsa). A szovjet írók első sorába Kara-Bugasz című kötetével lépett, melyben a Káspi-tó körül élő népek régi és új életét festi. Jellegzetes, egyéni hangja, amely oly szerencsésen társítja a romantikus pátoszt a realizmussal, teljes erejével ebben a művében szólalt meg először. Ezek a világháború előtt írott adatok természetesen kiegészítésre szorulnak. Pausztovszkij az orosz raznocsinyec társadalom fia. A nem nemesi származású polgári értelmiséget nevezték így, a hivatalnokokat, gyári alkalmazottakat, sőt a cári tisztek ama rétegét is, amely nem származott a nemességből, a főúri világból. Ez a raznocsinyec társadalom nem rajongott a cári önkényuralomért, mert az nem juttatta sem vagyonhoz, sem magasabb ranghoz. Bizonyos értelemben „forradalmár" volt ez a réteg; azt vallotta, hogy a cári rendet meg kell dönteni, de nem azért, hogy a dolgozó ember, a proletariátus jusson hatalomhoz. Forradalmi ábrándjaikban több szerepe volt az „orosz léleknek", mint a munkának, a megbecsülésre váró alkotó erőknek. Pausztovszkij túl van már élete delén, amikor az érett művész biztonságával megírja gyermekkorát, ifjúságát, emberré érésének eseményeit. Két esztendővel ezelőtt Nyugtalan ifjúság címmel magyarul is megjelentek visszaemlékezései, amelyekben szépítgető szándék nélkül vallotta, hogy 1917-ig csak igen ködösen látta, mi történik hazájában, s hogy a februári forradalomig voltaképpen semmit sem tudott a munkásság forradalmi mozgalmáról. Nem volt benne az a tudatosság, mint Gorkijban, Korolenkóban, Szerafimomicsban, Katajevben, Gladkovban, akik a proletár írók tudatos szellemével elenevítik fel gyermekkorukat, beszélnek nehéz küzdelmeikről, arról az útról, amely a munkásmozgalom kellős közepébe vezette, forradalmárokká tette őket. Az Életem regénye című önéletrajzi mű újabb kötetében, a Nagy várakozások korá-ban Pausztovszkij hű marad önmagához és talán még nagyobb műgonddal festi le további életútját a forradalom első hónapjaitól, a régi rend megdőlésétől 1921 teléig. Nehéz évek ezek, tele Ínséggel, nyomorral, éhezéssel és fázással; a sokfelől megrohant, blokád alá vett, Gyenikin és Kolcsak hordáitól, intervenciósoktól, Mahno és Petljura véreskezű pogromhőseitől fenyegetett fiatal szovjetország a lét és nemlét öldöklő napjait éli és fennmarad, mert — ahogy Lenin írta: „Sohasem fogják legyőzni azt a népet, amelynek munkásai és parasztjai nagy többségükben felismerték, megérezték és tisztába jöttek vele, hogy saját hatalmukat, a szovjethatalmat, a dolgozók hatalmát védelmezik, amelynek győzelme nekik és gyermekeiknek biztosítja a kultúra minden áldását, mindannak élvezetét, amit az emberi munka létrehozott." Az az olvasó, aki a kor ismeretében azt várja, hogy a polgárháborúnak irgalmatlanul kemény éveit monumentális eposzban lehet csak megörökíteni, és nagy tetteket végrehajtő hősöket kell felvonultatni, talán csalódással lapozza az önéletrajzi regény első fejezeteit, terhesnek érezve az élmények közé szőtt sok elmélkedést. A továbbiakban azonban az apró részletek drámaisága, a személyes élmények izgalmassága és az egész vallomásnak mély emberi lírája meggyőzik arról, hogy Pausztovszkijnak így is sikerült e forradalmi évekről rendkívül találó rajzot adnia. Izgalmas és hiteles az is, amit az író önmagáról mond és ehhez hozzáfűzhetjük Pausztovszkij ritka írói erényét: bár a közel ötszáz oldalas könyv előterében mindig ő maga áll, egyetlen sorában sem érezzük, hogy személyét fontosnak vagy bármiben is jelentősnek és kiemelkedőnek tartaná. Olyan író szerénysége ez, amely lebilincsel, hitelessé teszi a vallomást és egyúttal különös varázst ad az apró személyes élményekből összerakott műnek. Amikor Pausztovszkij 1917-ben vonatra ült, hogy eljusson Moszkvába, egyetlen szenvedély vezette: vágy, hogy íróvá legyen. „Csak azt az egyet tudtam, hogy lelkemnek minden erejével arra törekszem, hogy író legyek. Azért tő rekszem erre, mert ezzel akarom szolgálni népemet, mert szeretem a varázslatos orosz nyelvet, a nagyszerű orosz földet. Dolgozni fogok mindaddig, amíg ujjaim fogni tudják a tollat, míg meg nem áll a szivem, míg szét nem feszíti a túlcsorduló életöröm." így vallott a Nyugtalan ifjúság befejező soraiban és négy év elmúltával, az éhségtől szinte félholtan a fagytól jéggé dermedve Anton Pavlovics Csehov jaltai háza előtt a közeli boldogság reményének víziója ragyogja be leikét: „Mi hozta magával — nem tudom. Talán a hó tiszta csillogása, mely távoli tündérország sugárzására emlékeztetett, talán az a lelkemben régóta feszülő, de soha ki nem mondott fiúi ragaszkodás, amellyel Oroszországot és Csehovot szerettem. Csehov sokféleképpen szerette hazáját, de olyannak is látta, mint azt a szemérmes menyasszonyt, akiről utolsó elbeszélését írta. És erősen hitte, hogy az igazság, szépség és boldogság felé halad. Hittem én is, hogy ez a boldogság elkövetkezik, boldog lesz a hazám, az éhező, jégbe dermedt Krím-félsziget, s boldog leszek magam is. Ez az érzés olyan erős, diadalmas volt, mint egy szerelmes pillantás. Átmelegítette szívemet és felszárította a magány és kimerültség könynyeit." Pausztovszkij még nem tudja, merre vezet ezek után az útja, s azt sem tudja, hová tartozik, de az egész műből félreérthetetlenül kiviláglik, hogy a nép oldalán áll, a nagy várakozás korában semmi közössége azokkal, akik önző érdekeiket védik, s tisztán látja, hogy egyedül a bolsevikok képviselik a nép érdekeit, csupán az ő hősies, önfeláldozó munkájuk teremthet a dolgozó ember számára emberséges jövőt. A párton kívül álló Pausztovszkij ezért vállal pártmunkát, cikkeket ír és dolgozik, hogy szűkre határolt munkahelyén segítsen a zűrzavart eltüntetni és rendet teremteni. Alekszej Tolsztoj vagy Mihail Solohov monumentálisabban festették meg ezt a forrongó korszakot, tudatosabban írták meg, milyen emberfeletti küzdelmekkel és önfeláldozással építette fel az új életet a bolsevista párt, ám ez az összehasonlítás nem kisebbíti Pausztovszkij nagyságát: írói rangban jellemző erejével alig marad* le mögöttük, érzékletes stílusával, igazi emberségével és bölcsességével teljesen egyenrangú velük. Külön említést érdemelnek a regénynek azok a részei, amelyek az Ogyesszában élő írók életét ecsetelik. Bunyin, Bagrickij, Ilja Ilf, Valentyin Katajev úgy szerepelnek, hogy életük apró mozaikdarabjaiból elénk áll az alkotó ember, ők, ezek a sápadtarcú, kopottruhás tollforgatók, ők, a szép szónak rajongó szerelmesei mind tudják, hogy a blokád nem tarthat örökké, az életnek és igazságnak győznie kell és Ogyessza kihalt kikötője hamarosan újra megtelik sürgéssel, tengerészek és rakodómunkások vidám lármájával, s hajók füstjével. De különösen felejthetetlen az a fejezet, amelyben az akkor már nagynevű Bábel beavatja Pausztovszkijt az írás műhelytitkaiba és felfedi előtte, milyen önkínzó fegyelmet követel tőle a fogalmazás, a kifejezés ötvösmunkája. Pausztovszkij regénye a boldogságról, a közös munkáról, az emberi méltóság megőrzéséről és a szabadságról beszél ihletett szépséggel. Szöllőssy Klára fordításának érdeme, hogy ezeket a költői szépségeket hiánytalanul tolmácsolja és csiszolt nyelvezete hűen tükrözi a könyv hangulati elemeit is. EGRI VIKTOR Mi foglalkoztatja a szovjet tudósokat? Gyomirtószertől a földrengésbiztos házig • •> f T • f • t t • t • • (vil.) - Olvasóink - s tegyük hozzá a világ minden táján élő újságolvasó emberek — előtt nem ismeretlenek a szovjet tudósok sikerei. Eltekintve az olyan eredményektől, mint a szputnyikok, holdés űrrakéták, amelyek ámulatba ejtették a világot, a Szovjet tudomány világhírneve olyan felfedezéseken és eredményes kutatásokon alapszik, mint amilyenek Pavlov fiziológus, Micsurin és számos más világhírű tudós kutatásai voltak, valamint olyan műszaki sikereken, mint a fogalommá vált TU-104-es repülőgép, az atomjégtörő, a világ első atomvillanyerőműve, stb. Mindez, mint mondottuk, ismeretes olvasóink előtt. Ma a könnyebb és jobb élet feltételeit megteremteni igyekvő emberek — a szovjet tudósok és konstruktőrök munkájának szélesebb skálájára szeretnénk figyelmeztetni, olyan dolgokra, amelyek felett könnyen e Isiklik az újságolvasó, de amelyek megérdemlik, hogy megismerkedjünk velük. Az alábbiakban néhány érdekes műszaki és tudományos eredményt mutatunk be, amelyek mind merész megoldásukkal, mind a gyakorlat és a hatékonyság szempontjából átgondolt mivoltuk kai sok esetben például szolgálhatnak a mi kutatóinknak is, mégpedig nemcsak a tudományos intézetekben, hanem az üzemekben, a fejlesztőműhelyekben is. Négy év helyett egy év alatt Az uráli ércbányákban 750 ezer tonna vasérc kifejtése egy bányában kb. 3-4 évig tartott. A közelmúltban az uráli Magnetyitnaja bányában egy olyan módszert fedeztek fel, melynek segítségével néhány A leningrádi hidrotechnikai intézetben erőpróbáknak vetik alá a krasznojarszki vízivillanyerőmű gátjának modelljét. A Jenyiszej folyón épülő erőmű modellje és az egész ellenőrző berendezés nagysága nem haladja meg a 4,5 métert. (TASZSZ felvétele) másodperc alátt egyszerre robbantanak 750 ezer tonna ércet. A robbantást meg is valósították, mégpedig 200 tonna amonit segítségével. Eddig is alkalmaztak robbantásokat, de kisebb mértékben. Az említett robbantás segítségével a bánya kollektívája egy év alatt olyan mennyiségű ércet szállíthat a népgazdaságnak, mint azelőtt négy év alatt. vele, amelyre más vegyszerek egyáltalán nem hatnak. Gyegtyarjov-féle ércszállító A Gyegtyarjov nevet a híres szovjet tárcsás géppisztoly tette ismeretessé — ezt ugyanis Gyegtyarjov szerkesztette. E névvel most a békés termelés egy új módszerével kapcsolatban találkozunk újra. Gyegtyarjov és Vinogradov mérnökök egy berendezést szerkesztettek, amely a lökfiajtásos repülőjép-motorok rendszerén alapul és amelynek segítségével több száz méterre csöveken szállítható a kifejtett kőzet. A tervezet szerint egy lökhajtásos repülőgép-motorhoz hasonló berendezés fél méter vastag acélcsőbe hajtja a gázsugarat. A gázsugár magával ragadja a kibányászott ércet és nagy sebességgel — 4 ezer köbméter egy óra alatt — több száz méterre elszállítja. Hogy a kődarabok ne sértsék meg a cső belső falát, gyűrűket szereltek bele, amelyek spirális mozgást biztosítanak a szállított kőzetnek. Az eddig alkalmazott berendezések - szállítószalagok — gyakran 1200 tonna súlyúak. Az új berendezés 60-szor könnyebb és 60szorta olcsóbb is. A szállítási költségek háromszor kisebbek. Ahol már semmi sem hat, ott hat az „Intrafén". Moszkvai kutatók vegyi hulladékból olyan szert állítottak elő, amely igen jó eredménnyel alkalmazható a kártékony rovarok és növényi betegségek ellen a mezőgazdaságban. Az új szert „Intrafénnek" hívják. Sűrű sötétbarna folyadék, amely vízben jól oldódik. A burgonyaföldeken olyan gyomot is sikeresen irtanak Fényóra A moszkvai őraipari kutatóintézetben egy olyan órát szerkesztettek, amelyet fényelem működtet. A fényelem igen kis helyet foglal el s a rávetődött fénysugár elektromos áramot fejleszt benne. Ezt egy akkumulátorba, majd az óraművet hajtó motorba vezetik. Az ilyen óra megálás nélkül járhat, ha naponta legalább 14 órán át fényt kap. Télen, amikor a nap rövidebb, a nappali világosságot mesterséges fénnyel póDnyepropetrovszkban megkezdték egy űj gumigyár építését. Az új üzem főleg gépkocsiabroncsokat fog gyártani. Az építők felajánlást tettek a Nagy Október 43. évfordulójának tiszteletére, hogy határidő előtt teljesítik feladatukat. Képünk a központi termelőcsarnok építését ábrázolja. tolhatjak. Az óra megvilágítására napfény hiányában 109 wattos villanyégő szükséges. Földrengésbiztos ház Nemrégen járta be a világot a hír az agadiri borzalmas földrengésről, amelynek közel 13 ezer áldozata volt. A 10 másodpedcig tartó földlökés 12 ball erősségű volt. Frunzeben, a Kirgiz SZSZK fővárosában a kutatók nemrégen egy olvan háromemeletes háztípust szerkesztettek. amely 9 hallos földrenqést is kibír. A gyakori földrenaésekkel sújtott vidékeken az ilyen lakóházak sok emberéletet és értéket menthetnek meg. A földrenoésbiztos házat 12 tonnás betontömbökből szerelik. Az alkatrészek különös elrendezése teszi biztonsáaossá az énületet. Eov ilyen ház szerelése kb 28 naoig tart. A frunze! tudósok sikerének nagy jelentősége van, mert a Szovjetunió területén 221 erer négyzetkilométeren gyakori a 9 ball erősségig terjedő földrengés. Meg kell jegyeznünk, hogy 9 hallos földrengésnél a kőépületek is összeomlanak. Á bakteriológusok szputnyikja Prevosť tanár francia mikrobiológus kijelentette, hogy a szovjet Krissz tanár tudományos munkája a tengeri mikrobiológia terén a szakemberek körében olyan szenzációs hatást váltott ki, mint a mesterséges holdak az asztrofizikusok körében. Krissz „A tenger mikrobiológiája" című művében feldolgozta a baktériumok terjedésének és létezésének törvényszerűségeit a világóceán egész területén. Krissz tanár munkáját az 1960-as Lenin-díjra terjesztették fel. „Szaturnusz-gyűrű" a Föld körül?' A technika ma már olyan fejlett, hogy az ember az északi félteke éghajlatát állandó nyárrá változtathatja. Ez Valentyin Cserenkov szovjet tudós gondolata, aki kiszámította, hogy a 70. és 80. északi szélességi fok között az éghajlatot a korszerű rakétatechnika segítségével megváltoztathatják. Feltevése szerint finom port hintő különleges rakétákat kellene e földsáv fölé kilőni, úgyhogy az elszórt por részecskéi köralakü pályán a föld körül mozogjanak és így a Szaturnusz gyűrűjéhez hasonló szalagot vonjanak a föld köré. Ez a fantasztikus gondolat reális célt szolgál. A napenergia hatalmas mennyisége, amely a Földre jut, szétszóródna az apró porrészecskéken. Ha ezek a porrészecskék fehérek lennének, a gyűrű egész földünket állandóan megvilágíthatná. Ha e részecskék képesek lennének viszszaverni a rádióhullámokat, akkor ez a televíziós adások vételét az egész Földön lehetővé tenné. Cserenkov számításai azt mutatják, hogy egy 100 km széles gyűrű 1000 — 1500 km magasan kb. 226 milliárd kilowattóra energiát sugározhatna a Földre, ami 110 ezer olyan villanyerőmű teljesítményének felel meg, mint amilyen a volgai Lenin Erőmű. A fényerősség azon a földterületen, ameiy fölött a mesterséges por-gyűrű mozogna, 540 lux lenne. (Az olvasáshoz kb. 30 luxra van szükség, finommunkához kb. 200-ra.) Együtt nő a kukorica és a burgonya L. Hodkov leningrádi növénynemesítő egy burgonyát és három szem kukoricát ültetett egyazon fészekbe. Tavasszal a gyorsabban növő burgonya védte a kukorica zsenge hajtásait a hidegtől, később pedig a kukorica erős szára és levelei védték a burgonyát a forró napsütéstől. A szovjet szakértők igen előnyösnek találják a két növény közös fészekben való termesztését s már ehhez szükséges űj vető- és megmunkáló-gépeket is szerkesztenek. (JJ SZÖ 8 * 1960- március 17.