Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-02 / 32. szám, kedd

Az országban első ként rövidítették le a munkaidőt • Mindenki előtt ismeretes, hogy a harmadik ötéves terv időszakában >sor kerül a munkaidő lényeges lerövidítésére. A rövidebb munkaidőre való • zavartalan átmenet biztosítására, s azért, hogy emellett nemcsak a mun­•kásbérek, hanem ellenkezőleg, tovább emelkedjék a munkatermelékenység ,és a termelés, kiválasztottak egyes üzemeket a rövidebb munkaidő kí­sérleti bevezetésére. Hazánkban elsőként az Ostrava-Radvanice-i Ludvík £ Bányában hétfőn, február 1-én kísérletileg bevezették a rövidebb munka­iidőt. A Ludvík Bánya dolgozói alaposan felkészültek az úttörő feladat sikeres teljesítésére. Hosszú hónapokon át készítették elő a rövidebb munkaidő bevezetésének megfelelő feltételeit. Ennek eredménye kezdve mind a bányában, mind a külszíni munkáknál már a rövidebb munkaidő szerint dolgoznak. Az eddi­gi 46 órás munkahét helyett a bá­nyában dolgozók 40 órát, a külszínen dolgozók pedig 42 órát dolgoznak hetenként. A munkahetet úgy osztot­ták be, hogy öt napot a fejtési mun­kákra, két napot pedig a nem pro­duktív munkákra fordítanak, amilye­nek a karbantartás, anyag- és gép­szállítás, az előírt ellenőrzés és más hasonlók. A bányászok tehát öt nyolc­órás munkanapot dolgoznak le egy héten. Egyúttal némeiy munkahelyen folytatják a négymüszakos üzemelte­tés (napi négy hatórás műszak) be­vezetésének kísérleteit. Most az a kérdés, sikerül-e a Lud­^•vík Bánya bányászainak a rövidebb munkaidő alatt is megtartaniok a magasabb fejtést, sőt később ezt még fokozni is. A Ludvík Bánya bányászai e kérdésre a feleletet már megadták. A munka jobb megszervezésével és a technika jobb kihasználásával már azelőtt túlszárnyalták a kifejtett szén előirányzott mennyiségét — * napi 2550 tonna szén helyett 2800 tonnát fejtettek és e hónap folyamán 3000 tonna fölé emelkedik a napi termelés. Minden bizonnyal felvetődik a kér­dés, hogyan lehet ezt megvalósítani? Ügy, hogy az ötnapos munkahét le­hetővé teszi ez idő alatt minden erő­nek és eszköznek a tulajdonképpeni fejtésre való összpontosítását, míg a nem termelő munkák elvégzésére a hét fennmaradó két napján összpon­tosítják az erőket. A fejtési munkák jobb megszervezése és a gépi esz­közök jobb kihasználása lehetővé te­szi, hogy az új munkaerők szükség­letének felét saját tartalékaikból fedezzék. , ... A jobb munkaszervezés eredménye­id tói ként elért n ag yob b teljesítmények """ ° lehetővé teszik, hogy az átlagos bé­rek magasságát megtartsák, sőt az átlagbérek bizonyos mérsékelt emel­kedésére kerül sor. Míg ugyanis a hatnapos munkahétnél az átlagos munkabér 2207 korona volt, a mun­kahétnek egy műszakkal való lerövidí­tése mellett az átlagbérek 2234 koro­nára emelkednek. A Ludvík Bányában tehát február elsejétől rövidebb a bányászok és a külszíni dolgozók munkahete. Az első hónapok eredményei utat mutatnak majd a munkaidő lerövidítésében ha­zánk többi bányáinak és igazolják, hogy nálunk lehetséges a munkaidő lerövidítése a munkásbérek magas­ságának és a termelés fokozódó szín­vonalának biztosítása mellett. Z ÚJ szft PI8TÁ1ÁBÉ szilárdan egybeforrva Kalsán megfeledkeztek a fiatalokról A vágsellyei és a szomszédos vecsei w A vágsellyei és a szomszédos vecsei szövetkezet egyesült s a tavaszi munká­kat már közös erővel fogják végezni. A társulás következtében földterületünk 1736 hektárra növekedett. A két szö­vetkezet tagsága február első napjaiban megválasztja a vezetőséget, mely ezután egy fedél alól, Sellyéről irányítja majd a gazdaságot. Az egyesülés nagy előnyt jelent számunkra, hiszen sokkal jobban kihasználhatjuk a gépek erejét és rá­térhetünk a termelés szakosítására, ami mindkét szövetkezet előnyére szolgál. Hanlcó József, Vágsellye Eredményekben gazdag kilenc esztendő Rapp község dolgozóit 15 évvel ezelőtt szabaditották fel a fasiszta járom alól a szovjet hadsereg katonái. Azóta a falu­ban hatalmas változások történtek. Az évek folyamán megalakult az EFSZ, mely az egész község parasztságát tömörítette. A közös összefogásnak ma már kézzel­fogható eredményei tanúskodnak a lakos­ság megváltozott életéről. Tavaly 2 millió 469 ezer korona értékű terményt termel­tek a szövetkezetek derék tagjai saját maguk él a társadalom javára. Ez idén még tovább fokozzák a termelést, hogy hozzájáruljanak az ország kenyerének biztosításáhaz. Szanyl József, Losonc A kassai járásban sikeresen folynak a pártszervezetek évzáró taggyűlései. A kommunisták az elért eredmények ér­tékelésén kívül azokról a nagy felada­tokról tárgyalnak, melyeket második öt­éves tervünk utolsó évében kell megva­lósítani. Nagy előkészület elűzi meg ezeket a gyűléseket. Kalsán is több csoportban készítették a beszámolót, értékelték, ho­gyan teljesítették az eddigi határozato­kat Célkitűzéseiket általában teljesítet­ték Csak a fiatalságról feledkeztek meg, arról, hogy a legjobbakat bevonják a tömegpolitíkai munkába. Pedig a faluban szép számban vannak fiatalok. Szerve­zetük is van, de nem tevékenykednek. A gyűléseket sem tartják meg rendesen. Ha összejönnek, annak sincs látszatja, mert addig sohasem jutnak el, hogy va­lamilyen határozatot célul tűzzenek. A kalsai CSISZ-szervezet egész éven át semminemű kultúrtevékenységet sem fej­tett ki és szervezetten más munkába sem kapcsolódott be. Nem volna helyes, ha csak az ifjúsági szervezetet hibáztatnánk. A falusi párt­szervezet évzáró taggyűlésén a kommu­nisták magukban is keresték a hibát SZÉP SIKEREK Hazánk legnagyobb vlzierőművének, az Orliki vízierőműnek építői a múlt évben szép sikereket értek el. Több mint 380 ezer köbméter betont helyeztek el az erőmű gátjába és gépházának falaiba. A pénzügyi tervet is sikeresen telje­sítették. 20 millió korona értékű munkát végeztek el terven felül. A sikerben az építőkön kívül nagy érdemük van a ČKD Blansko, a Králové Pole-i Gépgyár, a VŽKG üzem szerelőinek is. T adislav Zedniknek, a L gottwaldovi Finomme­chanikai Gépgyár szer szám ­műhely vezetőjének az a fel­adata, hogy gyártási számo­kat véssen a sorozatgyártás­ból kikerülő sok ezer alkat­részre, amelyeket szinte ezer­számra ontják a félautoma­ták, esztergapadok, maró- és más bonyolult szerkezetű gé­pek. A be nem avatottnak meg kell mondani, hogy a gépiparban minden kis- és nagy alkatrésznek megvan a maga száma, hogy nyilvántar­tásuk, vásárlásuk könnyebb legyen. Ezért gépipari üze­meinkben, ahol sorozatban gyárják ezeket az alkatrésze­ket, a számvevők kalapács segítségével megjelölik mind­egyiket, lehetőség szerint szép sorban levő számokkal, így aztán a szerelésnél nem keverödhetnek össze. A ZPS Gottwaldov üzem szerszámműhelyében már két évvel ezelőtt gépesítéssel megoldották ezt a hosszadal­mas, fárasztó munkát. Hogy tényleg elhiggyük, milyen fá­radságos és hosszadalmas az ilyen munka, próbáljunk meg egy kerek vasalkatrészre acélszámverővel egymás után MILLIÓSZOR kalapácsütés nélkül ráverni, mondjuk, 18 számot. De úgy, hogy szép sorban kö­vessék egymást, hogy a mi­nőségi ellenőr ne ráncolja homlokát a táncoló számok láttán. Nos ilyen fárasztó műszak után a munkásnak majd leesett a keze a sok kalapácsolástól. De milyen gépgyártók len­nének Gottwaldov ZPS üze­mében, ha ezzel a látszólag könnyű feladattal nem tudtak volna megbirkózni. František Hurnik és Jan Blažek gép­szerkesztők már 1958 első hónapjaiban elkészítették az első számozó gépet, mely a gömbfelületű alkatrészeket néhány pillanat alatt megszá­mozza, még hozzá egyenle­tesen. Ma az üzemben vala­mennyi sorozatgyártásból ki­kerülő alkatrész számozásá­hoz egyetlen munkaerő ele­gendő, oki könnyen elvégzi az azelőtt néhány munkás fárasztó munkáját. Egyszerű az egész. Az alkatrészt két henger közé helyezik, meg­nyomnak egy fogantyút és a számtartó mint egy vasaló sza­lad végig az alkatrészen. Az­előtt 18-szor kellett kalapács­osát a számozóra ütni, most pedig a gépkezelő alig szá­mol egyig és kész az egész. Sok millió kalapácsütést taka­rítottak meg tavaly Zedník mester műhetyében, a gépe­sítés bevezetésével. A goU­waldovi ZPS üzemben azon­ban több tízezer olyan alkat­részt gyártanak, melyek nem gömbölyűek, hanem egyenes felületűek és amelyeken a számozást hasonló kalapács ­ütésekkel kellett elvégezni. Igaz, részben ésszerűsítették ezt a munkamenetet is, úgy, hogy a számozőkat kis ke­retbe szedték, de még így is megmaradt a kézzel való ka­lapácsolás, a napi 10—15 000 kalapácsütés, mely kimerítet­te a munkást. Hurnik és Bla­žek gépszerkesztők ezt a két­kézi munkát is ötletesen gé­pesítették. A laposfelületü al­katrészek számozására egy légnyomással működő beren­dezést szerkesztettek, mely a hengerhez hasonlóan nyomja rá a számokat az alkatrészre. A gépberendezést segédeszkö­zökkel is ellátták, hogy szükség esetén a számokat félkörben is elhelyezhessék. Ezt a munkát ma könnyen el­végzi egy munkás, azelőtt ha­tan csinálták. Anička Malá, aki a légnyomással számoz­za az alkatrészeket, még na­gyon jól emlékszik a sok ezer kalapácsütésre, melytől csak­nem minden nap fájt a keze. Ettől a nehéz munkától sza­badították meg ötletesen Hur­nik és Blaíek elvtársak. Mit szólnak ehhez Szlová­kia gépipari üzemeinek dol­gozói? Nem lenne gazdasá­gosabb nálunk is bevezetni az alkatrészek géppel való számozását? Hisz a jó ta­pasztalatok átvétele népgazda­sági érdek. A gottwaldovi ZPS-ben dolgozó elvtársak pedig nagyon szívesen elkül­dik a rajzokat és ötletes ta­nácsaikat az egyes munka­folyamatok gépesítésére. H. S. Főleg a pártbizottság tagjait illeti bírá­lat, hiszen nem jártak az ifjúsági szer­vezet gyűléseire, nem foglalkoztak az ifjúság munkájával, nem bízták meg őket feladatokkal. Az évzáró taggyűlés után ezt a mulasztást helyre kell hozni. A kalsai falusi pártszervezet az új tagjelöltek felvételénél is mellőzte a fia­talokat. Bár az előző évzáró taggyűlés ha­tározata úgy szólt, hogy a tagjelöltek számát a legjobb szövetkezeti tagokkal, fiatalokkal növelik, de nem úgy csele­kedtek. Felvettek ugyan öt tagjelöltet, de nincs közöttük szövetkezeti tag, és nem is fiatalok már az új tagjelöltek. Pedig erre szükség van még akkor is, ha a szövetkezet fejlődését illetően a pártszervezet teljesítette a kitűzött feladatokat Iváa Sándor, Kassa. Értékes kötelezettségvállalás A Szovjetunió nagyjelentőségű bé­ketette, haderői létszámának 1 millió 200 ezer fővel való csökkentése nagy visszhangra talált bányászaink köré­ben is. A karvinai Nagybánya Májút 1 üzemében Karel Michalec munka­kollektívája ez alkalomból a hazánk felszabadításának 15. évfordulója tisz­teletére tett kötelezettségvállalását - mely 2000 tonna szén terven felüli kifejtését tűzte ki - újabb 1200 ton­nával emelte és így 3200 tonna ter­ven felüli szénnel gazdagítja népgaz­daságunkat. Kezes József, Karviná A munka tökéletesítése érdekében A nyitrai Áramelosztó n. v. érsek­újvári felügyelőségének dolgozói is szép eredményeket érnek el az újítómozga­lomban. Számos újítást dolgoztak már ki, melyek hozzájárultak a munkabiztonság fokozásához és az áramszolgáltatás töké­letesítéséhez. A napokban is nagy örömmel értesül­tek vállalatunk dolgozói arról, hogy a kollektíva két tagjának, Ján Zajíčeknek és Kotrusz Sándornak újítását, mely a betonoszlopra való feljutást lehetővé tevő mászóhorog modelljének kidolgozásából áll, — országos viszonylatban elismer­ték és fejenként háromezer koronával jutalmazták. Ez a siker vállalatunk dol­gozóit további újítások kidolgozására ser­kenti. Szabó István, Érsekújvár HAZÁNK DOLGOZÖI nagy érdeklő­déssel és helyesléssel fogadták pár­tunk Központi Bizottságának január 13 — 14-i ülésén hozott határozatait. Az állam területi átszervezéséről és a nemzeti bizottságok felépítésében és tevékenységében a szocialista de­mokrácia további elmélyítéséről szó­ló határozat mindnyájunkat közvet­lenül érint. A benne foglalt intéz­kedések léhetővé teszik, hogy a dol­gozó nép még tevékenyebben ve­gyen részt a gazdaság és az állam irányításában. A területi rendezés egyik fő célja, hogy az irányító szer­vek még közelebb kerüljenek a ter­meléshez, oda, ahol a dolgozók alko­tó munkája dönt népgazdaságunk fejlesztésében. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy a fejlődés törvényszerű útja, mint pártunk ha­tározata mondja: „a szocialista de­mokrácia fejlesztése a nemzeti bi­zottságok munkájában és felépítésé­ben megkívánja, hogy intézkedések történjenek a dolgozók tevékeny részvételének további fokozására a gazdasági és kulturális országépítés­ben, a nemzeti bizottságok vállala­tainak, kulturális és társadalmi léte­sítményeinek vezetésében." Pártunk Központi Bizottsága ennek érdeké­ben intézkedéseket tesz, hogy a nemzeti bizottságok plénumai és ta­nácsai jogkörének további bővítésé­vel egyidejűleg növekedjék a nem­zeti bizottságok albizottságainak — az állandó bizottságoknak — szere­pe és jogköre is. Ezek az albizottságok eddig is ar­ra voltak hivatva, hogy bevonják a dolgozók tömegét a nemzeti bizott­ságok tevékenységébe és észrevéte­leikkel, javaslataikkal segítséget nyújtsanak az államhatalom helyi szerveire háruló feladatok teljesíté­sében. AZ ÁLLANDÓ BIZOTTSÁGOK ed­áig a nemzeti bizottságok segéd­szerveként működtek. Hogv eddig is mily nagy jelentőséget tulajdonítot­tak nekik, elég ha rámutatunk arra, hogy a nemzeti bizottságok 216 ezer tagja közül kb. 197 ezren vettek részt az állandó bizottságok munká­jában. Rajtuk kívül 150 ezer polgár Mit jelent az állan dó bizottságok jogkö ré nek bővítése ? A szocialista demokrácia elmélyítésének fontos láncszeme is tagja volt e bizottságoknak és to­vábbi 95 ezer aktivista támogatta őket tevékenységükben. Ha csak az állandó bizottságok tagjainak számát vesszük figyelembe, láthatjuk, mily nagy erőt jelentenek ezek az orszá­gos és helyi érdekű feladatok telje­sítésében. Eddig azonban nem min­dig tehettek eleget küldetésüknek. Tudjuk, hogy az állandó bizottsá­goknak, mint a nemzeti bizottság kezdeményező és szervező tényezői­nek jelentős helyet kellett volna be­tölteniök a nemzeti bizottságok munkájában. Igaz, hogy munkájuk­ban csaknem mindenütt megkapták a kellő segítséget, támogatást, még­is azt tapasztalhattuk, hogy egyre csökkent tevékenységük. Ennek az volt az oka, hogy a nemzeti bizott­ság e fontos szerve nem dönthetett azokban az ügyekben, amelyekről tárgyalt. így nem is csodálkozha­tunk azon, hogy munkája formálissá vált s idővel megcsappant a tagok érdeklődése is. Ez nem jelentette azt, hogy a bizottság tagjai elvesz­tették érdeklődésüket a közügyek iránt. A munkarendszerben volt a hiba, abban, tíogy nem volt döntési joguk és így nem is érezhettek fe­lelősséget a bizottság munkája iránt. A nemzeti bizottságok felsőbb szer­vei gyakran meg is kerülték az ál­landó bizottságokat, melyeknek a nemzeti bizottság plénuma vagy ta­nácsa elé kellett volna terjeszteniük a munkakörükbe vágó problémák megoldására irányuló javaslataikat. A felsőbb fokú nemzeti bizottságok a határozati javaslatokat maguk dol­gozták ki és az állandó bizottságok­tól csak kiegészítő javaslatokat kér­tek. Ez igen kevés volt ahhoz, hogy az állandó bizottságok aktivizálód­hassanak. De találkozhattunk jó, kö­vetésre méltó tapasztalatokkal is, különösen a helyi nemzeti bizottsá­goknál, ahol az állandó bizottságok a tanács tagjaival együtt a plénum­ülések előtt közösen dolgozták ki a határozati javaslatokat, utána pedig hatékonyan segítették a nemzeti bi­zottságot valóra váltásukban. PÁRTUNK KÖZPONTI BIZOTTSÁ­GA mindezeket a tapasztalatokat fi­gyelembe vette s januári ülésén hozott határozatából kitűnik, hogy a dolgozóknak az államhatalmi szer­vek munkájában való tevékeny rész­vétele további fokozása érdekében tett intézkedésében következetesen érviényesülnek a lenini alapelvek. Lenin elvtárs gyakran hangsúlyozta, a szovjetek tagjainak kötelessége, hogy a szovjetek ülésén való rész­vételük mellett szüntelenül vegyenek részt az állam igazgatásában. Ez a régi burzsoá parlamentáris rend­szer végleges megszüntetését je­lenti, azt, hogy a képviselőtestüle­tek már nemcsak a határozatok ho­zatalára korlátozzák tevékenységü­ket, hanem tevékenyen részt vesz­nek azok valóra váltásában is. Ez lett a nemzeti bizottságok tevékenységé­nek is legfőbb alapja. Jogkörük te­hát nemcsak abból áll, hogy törvé­nyes joguk van a határozatok meg­hozatalára, hanem joguk van az ál­lamhatalom gyakorlásában a demok­ratikus centralizmus alapelveinek következetes betartása mellett a ha­tározatok végrehajtására is. A nem­zeti bizottságok ezt nem végezhetik egyedül, csak a dolgozók tömegére támaszkodva tehetnek ennek eleget és így lettek hazánkban a dolgozó tömegek legszélesebb szervezeteivé. Pártunk határozata azért tűzte ki a nemzeti bizottságok plénumai, ta­nácsai jogkörének bővítése mellett az állandó bizottságok hatáskörének növelését, hogy a nemzeti bizottsá­gok a dolgozók tevékeny részvételé­vel és ellenőrzésével ez eddiginél még sikeresebben tehessenek eleget az államhatalmi szervekre háruló, életünk minden szakaszára kiterjedő feladatoknak. A jogkör terjedelmét törvény fogja szabályozni. Az állandó bizottságok jogkörének növelését az országépítés gyorsüte­mű fejlődése tette szükségessé. A plénumra és a tanácsra háruló jog­kör bizonyos részét meghatározott kérdésekben az albizottságokra ru­házzák át a döntés jogával, mégpedig olyan kérdésekben, amelyekben a plénum vagy a tanács előzőleg elvi jelentőségű határozatot hozott. Ez azt jelenti, az állandó bizottságok — afnellett, hogy kezdeményezően, te­vékenyen vesznek részt a nemzeti bizottságok tagjaival, az aktivisták­kal együtt a plénum elé kerülő ha­tározatok kidolgozásában s e javas­latoknak a dolgozókkal, a választók­kal való előzetes megtárgyalásában — segítséget nyújtanak a nemzeti bizottságnak minden fontos kérdés valóra váltásában, a nemzeti bizott­ság terve és költségvetése keretén belül, és sok fontos kérdésben, mint pl. az ipar, a mezőgazdaság, a szol­gáltatások, a népművelési és iskolai, az egészségügy és társadalombiztosí­tás szakaszán a tervfeladatok bizto­sításában, a nemzeti bizottság irányí­tása alá tartozó vállalatok és intéz­mények fejlesztésében stb. maguk fognak jogerősen dönteni. E döntő­sekhez kell majd a nemzeti bizott­ság apparátusának igazodnia. S mi történik, ha bizonyos kérdésekben az állandó bizottságok tévednének, határozataikban megsértenék a helyi vagy országos érdekeket, ellentétbe kerülnének a nemzeti bizottság plé­numának és tanácsának határozatai­val, valamint a felettes szervek irányelveivel? Ilyen esetben sem ke­rülhet sor a szocialista törvényesség megszegésére. Pártunk határozata világosan leszögezi, ilyen esetben a plénum és a tanács joga s köteles­sége az állandó bizottság döntését felfüggeszteni és dönteni a további eljárásról. AZ ÁLLANDÓ BIZOTTSÁGOK jog­körének növekedése egyúttal teher­mentesíti a plénumot és a tanácsot, melyeknek a jövőben nem kell majd annyi időt fordítaniok a részletkér­dések megtárgyalására, mint azt ed­dig tették s így lehetővé válik szá­mukra, hogy hatékonyabbá tegyék Irányító-szervező tevékenységüket a lényegbevágó, alapvető problémák megoldásában, a felsőbbfokú nemzeti bizottságok pedig tovább tökélete­síthessék az alájuk rendelt nemzeti bizottságok irányítását. Pártunknak a szocialista demokrá­cia elmélyítésére irányuló új határo­zata még jobban kidomborítja a nemzeti, bizottságok küldetésének je­lentőségét, hatékonyabbá teszi a la­kosság körében végzett politikai szervező munkájukat. Az állandó bi­zottságok jogkörének növekedése így a szocialtsa demokrácia elmélyí­tésének fontos láncszemévé válik, hiszen ez az a szerv, melyben a nemzeti bizottsági tagok a lakosok­kal együtt kezdeményezően oldják meg és váltják valóra a gazdasági és kulturális építés sok fontos kér­dését. Pártunknak ez az intézkedése megszünteti az állandó bizottságok munkájában eddig tapasztalt formális tevékenységét és felelősségük növe­lésében tovább szilárdítja, erősíti a nép képviselői és a választók kö­zötti kapcsolatot. Ez pedig építő feladataink még sikeresebb teljesí­tését fogja eredményezni. (pb) ŰJ SZÖ 4 * 1960. február 2.

Next

/
Thumbnails
Contents