Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-10 / 40. szám, szerda

ZJÖJ szó Gazdálkodók a javából Bodrogmező — a Latorca balpartján fekvő bodrogközi kisközség — szövetkezete kilenc éves múltra tekinthet vissza. Most az év végi zárszámadás után elmondhatjuk, hogy a helyi EFSZ több, tíz évnél is régibb szövetkezetet hagyott maga mögött a mezőgazdasági termelés fokozásában és a közös gazdálkodás megszilárdításában. A zárszámadási közgyűlésen a lelkes tagság egyöntetűen elhatározta, hogy a következő ötéves terv mutatóit három év alatt teljesítik. Bátran megtehetik ezt, hiszen az elmúlt évek eredményei mindennél jobban beszélnek a termelés tervszerű növekedéséről. Az állattenyésztés részaránya a közös bevételekben több mint 50 százalékot tesz ki, de a növénytermelés sikerei sem lebecsülendők. A szövetkezet gazdálkodásának szilárd alapját a termelés képezi. A múlt évben 240 hektár alacsony hozamú rét feltörésével tovább gyarapították szántóterületüket és az idén kisebb talajjavítás) munkák elvégzésével teszik termőbbe földjeiket. Ahol ennyi a szorgalom és a lelkesedés, nem csodálkozhatunk azon, hogy a szövetkezet az 1959-es év eredményei után több mint 3 millió koronát fizetett ki részesedésként tagjainak. A közös gazdaság eredményei a falu kulturális életét is nagymértékben befolyásolták. A szövetkezet tagjai villaszerű családi házai mellett emeletes kultúrotthon emelkedik, mely a falu lakosainak egyik büszkesége. KORNEL KOBAK, Bratislava Baráti találkozó Ipolynyéken Ipolynyéken a CSISZ helyi szervezete a napokban találkozót szervezett a palásti ifjúsági szervezettel. A találkozó célja a tapasztalatcsere, .a közelebbi megismerkedés. Bár az utóbbi években az ipolynyéki ifjúsági szervezet munkája meglehetősen javult, a jelenlegi állapottal mégsem lehetünk elégedettek. Az évzáró gyűlésen ezzel kapKihasználják a helyi tartalékokat Bés község határa 1500 hektár kiterjedésű, de sok olyan területet foglal magában, mely a közös gazdálkodást megelőző években kihasználatlanul, parlagon hevert. Ám nem azért, mintha nem akadt volna gazdája. Inkább azért, mert a homokdomb nagy részét azok birtokolták, akiknek nem okozott fejtörést a megélhetés. A szakemberek megállapítása szerint a 60 hektárt kitevő dombterület gyomrában felbecsülhetetlen mennyíiégű, az építkezésre alkalmas kiváló minőségű homok rejlik. A helyi nemzeti bizottság kezdeményezésére szövetkezetünk feltárta a homokbányát, ahonnan naponta sok száz köbméter homokot fuvaroznak el az építkezésekre. Szövetkezetünk ebből a melléktermelési ágból busás jövedelemhez jut. Az idei bevételi tervben a vezetőség csupán a homokból 120 ezer korona bevételt irányozott elő. Palányi Sándor, Bés ,M f fl csolatban elhatároztuk, hogy ez év folyamán utolérjük a palásti fiatalok munkájának színvonalát. Elhatároztuk, hogy az új kultúrház építéséből kivesszük a részünket. Ezenkívül részt veszünk a községfejlesztési akcióban, a szövetkezetünkben több munkaórát dolgozunk le. A találkozón a palásti CSISZ-szervezet elnöknője elmondta, hogy szövetkezetükben ifjúsági csoportokat alakítottak. Példának állította a kertészeti csoportot és ajánlotta, hogy hasonlót Ipolynyéken is lehetne szervezni, ahol szintén több fiatal dolgozik a szövetkezetben. Továbbá beszámolójában megemlítette, hogy a helyi szövetkezet egy televíziós készülékkel ajándékozta meg a CSISZszervezeteket, amit társadalmi munkájukkal érdemeltek ki. Megemlítette, hogy Paláston sem ment minden egyszerre. A múltban ott is akadtak olyanok, akik a kultúr, illetve társadalmi munkába nem kapcsolódtak be. A vezetőség ezeket a fiatalokat úgy vonta be a munkába, hogy többször teaestet és kultúrműsort rendezett. A fiatalok megkedvelték ezeket s ma már az építőmunkába is aktívan bekapcsolódnak. A találkozó keretében a palásti fiatalok bemutatták „Ha az asszony kezében a gyeplő" című színdarabot, amit az ipolynyéki közönség nagy tapssal fogadott. Lukács József, Ipolynyék Ä titkárnő bemutatására készölnek a losonciak A Csemadok losonci helyi csoportjának színjátszói a Bástyasétány 77 című Baróti-Eisemann operett otthoni sikerei után — a Vigadó nagytermének belső javítási munkálatai miatt — most vidéken folytatják a darab bemutatását. A Csemadok losonci színjátszói egyébként már felkészültek másik darabjuk bemutatására is. Vészi Endre: A titkárnő című 3 felvonásos színművének losonci bemutatóját február elejére tervezték. Sajnos, közbejöttek a Vigadó nagytermének javítási munkálatai, s emiatt a losonci bemutatót bizonytalan időre el kellett halasztani. A titkárnő bemutatására így először vidéken kerül sor. Az országos versenyen is ezzel 'indulnak. A darab Béres László és Dedák Sándor rendezésében, kitűnő szereposztásban kerül bemutatásra. A címszerepet a Bástyasétány 77 című operettben nagy sikerrel fellépett Vámos Anikó játssza. Mellette Humenszky Lajosné, Bíró Gy

Krgyné, Csák Istvánné Losonczi Ernőné,. Marőthy Marika, Béres László, Hrugyan Ferenc, Viczian István, Szabó László, Szluka Béla, Leviczky István, Alexay István, Losonczy Ernő, Hahn József, Takács István és Papp Zoltán jutnak hálás szerephez. A Csemadok losonci színjátszói dicséretet érdemelnek, hiszen rövid két hónap alatt már a második bemutatót tartják. Sólyom László Több segítséget a művelődési otthonnak Nemrégen tartotta meg a komáromi hajógyár FSZM üzemi bizottsága a művelődési otthon évzáró konferenciáját. Ezt a konferenciát már a hajógyári II. lakótelepen az ősz folyamán befejezett és rendeltetésének átadott új kultúrházban tartották meg. A gyönyörűen, modernül berendezett kultúrház nagytermében sorakozó asztalok mellett helyet foglaltak az üzem kiváló dolgozói és funkcionáriusai. Figyelmesen hallgatták az üzemi bizottság titkára, Guzmický elvtárs szívélyes üdvözlő szavai után a termelési tömegszervezeti bizottság elnökének, Pekarik elvtársnak beszámolóját. Jóleső érzéssel hallgatta mindenki az elért eredményekről szóló részt, de tudomásul kellett venni azt is, habár az elért eredmények szépek, még éppen elég fogyatékosság van. Pekarik elvtárs nemcsak az eredmények méltatásával, hanem a hibák és azok gyökerének felfedésével is foglalkozott. Novák elvtárs a gazdasági mérleget állította a dolgozók elé, melyből kitűnt, hogy Hovorka elvtárs - a művelődési otthon új vezetője — nagy körültekintéssel gazdálkodott. A vitában Snirc elvtárs, az üzemi bizottság elnöke helyesen mutatott rá arra a sajnálatos tényre, hogy az üzem vezetősége közömbös magatartást tanúsít az üzemi művelődési otthonnal szemben. Ez a tény megmutatkozott ezen a konferencián is, amelyen egyetlen egy gazdasági dolgozó sem képviselte az üzem vezetőségét. Sőt az egyes részlegek vezetői közül is csak néhány jelent meg. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a meghívottak egyharmada jelent csak meg. A sok közül okvetlen ki kell emelnünk még egy felszólalást. Egy elvtás bírálta, hogy helytelen a szeszes italok árusítása az üzemi művelődési otthon büféjében. Rámutatott arra is, hogy miért: a szesz — mint tudvalevő — a kultúra esküdt ellensége. Bizony nagyon sok családiasnak induló műsoros est. vagy táncmulatság fulladt a szó legszorosabb értelmében „pálinkagőzbe". A szesz mértéktelen élvezete és káros utóhatásai arra intenek bennünket, mielőbb lépéseket tegyünk annak érdekében, hogy a kultúra otthonában lelket és testet felüdítő szórakozásra találjon minden becsületes hajóépítő. A további felszólalók az előttünk álló kultárlis feladatok megvalósításával, hazánk' ielszabaáításának 15. évfordulója 1 méltó megünneplésére irányuló felkészüléssel foglalkoztak. A vita arról is tanúskodik, hogy minden hiányosság ellenére jelentős eredményeket, sikereket könyvelhetnek el a komáromi hajóépítők kulturális tevékenységükben. Például, amint már említettük, jórészt brigádmunkával felépítettek a II. lakótelepen egy kultúrházat. Az üzemi kölcsönkönyvtár több mint 15 000 korona értékben vásárolt új könyveket, amelyekkel jelentős mértékben felfrissítette könyvállományát. Ez a múlt évhez viszonyítva óriási lépés, mert akkor csak kb. 3000 koronát fordítottak könyvvásárlásra. A városi művelődési otthon könyvtárának idén már fiókja is lesz a II. lakótelepen. A lakótelep dolgozóinak régi vágya teljesül ezzel. A legjobban működő körök elismerő oklevelet kaptak tavalyi lankadatlan és lelkes munkájuk jutalmául. Méltán kapta a magyar színjátszó kör, mert az év folyamán közel 30 előadást tartott. A szlovák színkör elismerő oklevelét Skok elvtárs, a képzőművészeti körét, Mester elvtárs, a kitűnő eredményeket elérő, tevékeny fényképészkör oklevelét Gráféi elvtárs vette át. Kitüntetésben részesült még a tánckör is lankadatlan Szorgalmáért, tevékeny munkájáért, fellépéseinek sikeréért. Pekarik elvtárs ezután helyesen mondotta: az üzemi művelődési otthon váljék minden hajóépítő második otthonává. Feltétlenül szükséges, hogy mindent megtegyünk családiassá, barátságossá tétele érdekében. Ez az üzemi bizottságon és főleg a dolgozók segítségén múlik. Minden erőt kifejtünk annak érdekében is, hogy az üzem vezetősége részéről eddig tanúsított közömbös állásfoglalás megváltozzék és az üzem részéről biztosítsuk a szükséges anyagi és erkölcsi támogatást. Ezt követően az üzemi művelődési otthon bizottságának megválasztása került napirendre, majd jól sikerült kulturális műsorral véget ért az évzáró konferencia. Szénássy János, Komárom Fordítsunk nagyobb gondot az iskolák építésére S

Az iskolai beruházási építkezések múlt évi tervének teljesí[BJ téséről és az Iskolai épületH

típusok fejlesztéséről Peter Marušlak, az Iskola- és Kul[V

] turálisügyí Megbízotti Hivatal dolgozója tartott tegnap sajtóértekezletet. Az iskolák építésével kapcsolatban a beszámoló hangsúlyozta, hogy a múlt évben az iskolák építésére tervezett költségvetést a főberuházó szervek nem merítették ki, a beruházási építkezések tervét csak 96,4 százalékra teljesítették. Mindennek ellenére az iskolák építése terén eredményeket értünk el, mert a tervezett 900 tanterem helyett 958 tantermet adtak át rendeltetésének az 1959-es évben. Az iskolák építéséhez ugyanakkor érdemlegesen hozzájárult a lakosság is, mert a „Z"akció keretében mintegy 90 iskolát építettek fel 176 tanteremmel. Az iskolák építésének gyors ütemét bizonyítja az is, hogy a múlt évben kétszer annyi iskola épült Szlovákiában, mint az ún. szlovák állam alatt. Ez annak is köszönhető, hogy a nemzeti bizottságok, az építőmunkások és a lakosság helyesen értelmezik pártunk Központi Bizottságának határozatát s az építkezési terv teljesítését állandóan szem előtt tartották. A prešovi és a--nyitrai építkezési vállalatok példái azt bizonyítják, hogy ha az építőmunkások és a lakosság saját ügyüknek tartják az iskolák építését — szép eredményeket lehet elérni. így például a prešovi építkezési vállalat az iskolák építésénél 126 százalékra teljesítette tervét. Azonban a bratislavai körzetben 13 millió koronát nem merítettek ki az iskolák építésére. Az iskolák építése terén fennálló hibák főleg abban mutatkoztak meg leggyakrabban, hogy az építkezéseket t nem látták el idejében építőanyag; gal, az építkezéseken nem vezetj ték be a kétműszakos munkát, stb. i Az iskolák építésénél a főberuhá' zók részéről bizonyos hanyagság mutatkozott s gyakran a lakásépítkezést helyezték előtérbe az iskolák építésének rovására. Terv szerint ebben az évben 160 iskola építését kell megkezdeni s ebből át kell adni 146 iskolát, a harmadik ötéves tervben pedig 9500 tantermet kell átadni rendeltetésének. Ez komoly feladatot ró nemcsak a főberuházókra, hanem az építkezési vállalatokra, nemzeti bizott| Ságokra és nem utolsó sorban a la1 kosságra is. Komoly és sürgős feladat az iskolák típusainak fejlesztése is. Ezen a téren jelenleg hiányosságok mutatkoznak, mert a gyakorlat bebizonyította, hogy az eddigi típusok nem gazdaságosak, s több esetben sem pedagógiai, sem pedig higiéniai szempontból nem megfelelők. Pl. 1957-ben egy régi típusú kilencéves iskola felépítése 30 hónapot vett igénybe — az új típus szerint azonban ugyanilyen iskola 19 hónap alatt felépíthető. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük, hogy a legközelebbi években 24 különféle típusú iskolára készítik el a tervrajzokat. Az iskolák építésére fordított költség csökkentését elősegíti majd a félnehéz és könnyű panelok bevezetése. Az új típusú iskolák építésénél jelenleg az az irányzat érvényesül, hogy az egyes osztályok - az alsóbb osztályos gyermekek a felsőbb osztályos gyermekektől - legyenek elkülönítve, továbbá, hogy az iskolák mellett politechnikai berendezések is legyenek, hogy az iskola közelebb kerüljön az élethez s hogy iskoláink jobban betöltsék hivatásukat szocialista társadalmunkban. (ks) 1938. szeptember 30. Nyilvánosságra hozták az éjszaka aláírt müncheni diktátum jeltételeit, ami Csehszlovákia népének megalázását és véres kálváriájának első állomását jelentette. Az országot megtépázták és koncul Hitler lába elé vetették. Köztársaságunk jövőjéről nélküle a fasiszta szörnyeteg odújában döntöttek. A nyugati „szövetségesek" Hitlernek udvarolva népünk rovására kedveskedtek a történelem legelvetemültebb gonosztevőjének. A végső szó azonban nem hangzott el. A nép túlnyomó többsége elutasította a szégyenteljes diktátumot. A kommunista párt akcióra szólított fel. Az önvédelem eszközei adva voltak, korszerűen felszerelt hadsereggel rendelkeztünk. A dolgozók készek voltak az elszánt ellenállásra. A háború után nyilvánosságra került adatok szerint a csehszlovák hadsereg hadifelszerelése, a légierőt kivéve, semmivel sem volt rosszabb a németekénél. Ismert tény, hogy a hitleri Németország angyondicsért haditechnikájának jelentős részét éppen a megszállt területek gyárai szállították. Ezenkívül a Szovjetunió kész volt vállalt kötelezettségei • teljesítésére Csehszlovákia védelmében. 1938. szeptember utolsó napján 11 óra 15 perckor jött össze a csehszlovák kormány, amelynek ülését Beneš köztársasági elnök nyitotta meg. Az ülésen jelen volt a kormány minden tagja — Zenkl minisztert kivéve. E történelmi jelentőségű ülésen írt jegyzőkönyv megmaradt. Néhány részletet idézünk belőle. „A döntés szörnyű, de számunkra nem becstelen, mert túlerővel állunk szemben... A köztársasági elnök nem javasolhat mást, mint az ultimátum elfogadását. Elmondom gyermekeimnek Amennyiben nem fogadnánk el, vállalnánk a háborút, s ezzel eleget tennénk becsületbeli kötelességünknek, de elvesztenénk függetlenségünket és népünket pusztulásra ítélnénk." íme, akiknek a sorsdöntő pillanatban is, amikor a nép léte, jövője forog kockán, egyedüli problémájuk az volt, hogy szégyenteljes döntésüket tisztázzák a történelem előtt. További részlet: „A közlekedésügyi miniszter kérdésére, vajon sikerül-e a kommunistákat jékentartani, a köztársasági elnök azt válaszolja, hogy már hatnak rájuk és fognak is hatni szépszerével és erélyes intézkedésekkel is a felforgató tevékenység megakadályozására." Lám, mitől félt a burzsoázia! Nem a müncheni diktátum megvalósításától, nem az ország feldarabolásától és nem a nép szabadságának feláldozásától, hanem a kommunistáktól, akiknek e kritikus pillanatokban a szabadság védelmére foganatosított lépéseit felforgatásnak minősítették. Benešék a nép ellenállásának letörésére törekedtek és ezzel is szabad kezet biztosítottak Hitlernek. Ez a készség bizonyára még Hitlert is meglepte. Hisz Benešék a nép ellenállásának meghiúsításával olyan feladatot oldottak meg, ami a fasiszta hadsereg számára is komoly gondot okozott volna. A kormány pontosan 12 órakor befejezte ülését. Igen gyorsan döntöttek az ország sorsáról... A behódolást Hitlernek nemzeti érdekekkel támasztották alá, különben elvesztenénk függetlenségünket és népünket kiirtanák." A valóság? Felesleges részletezni a fasizmus és a német megszállás szörnyűségeit. Erről földdel egyenlővé tett falvak, koncentrációs táborok és népünk leghűbb fiai sírjainak tízezrei tanúskodnak. Beszéljenek ismét a tények! Eichmann, a Gestapo különosztályának főnöke 1940 tavaszán személyes képviselőjeként Dieter Vislicenyt küldte Bratistavába a szlovákiai „zsidókérdés" megoldására. Visliceny a a nürnbergi bíróság előtt így vall: „1942 elején 17 ezer szlovákiai zsidó munkást deportáltak Lengyelországba. Ügy hírlett, hogy a szlovák kormány beleegyezésével. Később a szlovák kormány kérésére a már kinnlevő 17 ezer zsidó munkás családtagjait is elszállították. Az ügy lebonyolításával kapcsolatban 1942 májusában Eichmann személyes látogatást tett Machnál és Tukánál... A szlovák kormány nagyon jól tudta, hogy Lengyelországban a zsidók tömeges pusztítása folyik. Valószínűleg erről akart' meggyőződni, amikor további 35 ezer zsidót küldött Lengyelországba és Berlintől engedélyt kért azok meglátogatására. Berlin azonban e kérésnek nem tett eleget. Visliceny erre vonatkozó vallomásából: .Jlosszabb vita után Eichmann közölte velem, hogy semmi körülmények között sem engedélyezheti a lengyelországi gettók megtekintését. Kérdésemre elárulta, hogy a kihurcolt zsidók nagy része már nem él". A bíróság kérdésére, hány zsidóra vonatkoztak a Gestapo intézkedései az ö hatáskörébe tartozó területeken, a tanú így válaszolt: „Szlovákiában 66 ezer, Görögországban 64 ezer és Magyarországon 500 ezer emberre." Természetesen a zsidók előtt és után is tervszerűen irtották a kommunistákat és az ellenállás résztvevőit. A Gestapo az „önálló" szlovák államban ugyanolyan otthonosan tevékenykedett, mint Németországban, vagy a megszállott Csehországban. Egyre fokozódtak a fasizmus embertelenségei, szörnyűségei. A koncentrációs táborokban halálgyárakat rendeztek be, ahol milliószámra pusztították a fasizmus ellenségeit. A gyermekeket élve dobálták a krematóriumok tüzébe, a foglyokon, főleg aszszonyokon, a legembertelenebb orvosi kísérleteket végezték. A fasizmus pusztít. Ám nő az ellenállás is. Szlovákiában kitör a felkelés. És egészen természetes, hogy a szlovák kormány, amely már megalakulásánál is Hitler „oltalmába" ajánlotta Szlovákiát, német haderőket hív segítségül a felkelés leverésére. A foglyul ejtett felkelők és segítőik további ezreit hurcolják a haláltáborokba. Amennyire erejükből telik, a német fasizmus hazai szekértolói is segítik az ellenállás elfojtását, természetesen a maguk módján: tarkólövéssel, tömegsírokkal, mészégetőkkel. Erre a Hlinka-párt külön osztagai vállalkoznak, akiknek aljas gaztetteire az 1958-ban lefolyt per derített fényt. E kegyetlenségekről, az emberi könnyek tengeréről, halottak ezréről tanúskodik a Szlovák Múzeumban megrendezett kiállítás a német imperializmus hazánk elleni aknamunkájáról. Mellettem fiatal asszony áll két gyermekével. Az asszony szeme könynyel telik meg, amint az egyik szekrényke előtt megáll. Benne rongyra írt üzenetek a haláltáborok lakóitól, amelyeket sikerült onnan kicsempészni. íróik már rég nem élnek. Emlékük és a fasizmys szörnyű emléke azonban él. A múlt felelevenítése hegedő sebet tép fel a fiatal anya lelkében is. Akkora lehetett, mint most gyermekei, amikor édesapját, a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevőjét, koncentrációs táborba hurcolták. Nem volt sem zsidó, sem kommunista, népe szabadságáért ragadott fegyvert. Akkor látta utoljára ... Két gyermeke nem ismerhette nagyapját. Ettől a fasizmus fosztotta meg őket. A két kicsi ezt még nem érti. Talán jobb is. De mégse ... Ha megnőnek és egyszer szép hazánk épülő tájhin fogunk bolyongani, elmesélem nekik, hogy ezt a földet is egykor fasiszta csizma taposta és nagyapjuk is életét áldozta, hogy én és ők, és a Tátra alatt mindenki szabadon, boldogan élhessen. S ha ez nekik legalább parányi vigaszul szolgálna, azt is elárulom, hogy én sem ismertem a nagyapámat. Az meg az első világháború áldozata lett, amelyet szintén a német imperializmus robbantott ki. Ezt mondom el nekik. Mert a könnyes szemű asszony az én feleségem, és a két gyermek az én gyermekem. ZSILKA LÁSZLÖ ÜJ SZÓ 5 * 1960. február 10.