Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-06 / 36. szám, szombat

Nem lehetne egyszerűbben? A Szlovák Nemzeti Színház ebben az esztendőben ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. Az operaegyüttes ez alkalomból be fogja mutatni Eugen Suchoň szlovák zeneszerző Svätopluk című új operáját V. Prybil felvételén a próbák egyik szünetében láthatjuk balról jobbra Ladislav Vychodil díszlettervezőt, Ivan Turzót, a színház igazgatóját, Eugen Suchoň zeneszerzőt, Tibor Frešo karmestert és Šimon Jurovskýt, az operaegyüttes vezetőjét. \Cinos liistória Válasz egy szülőnek Hivatásszeretetem arra ösztönzött, hogy szerény hozzászólásommal tisztázzam Szénássy János komáromi szülő féves nézetét. Az Űj Sző 1960. január 16-án „Nem lehetne egyszerűbben" címmel cikket közölt, melybén a kedves szülő a 2. évfolyam számtankönyve alapján bírálta a tankönyvszerzőket, fordítókat és szerkesztőket. Az igaz, hogy a tankönyvekkel kapcsolatban akad bőven megoldásra váró feladat. Szakmai felkészültségünknek meyfelelően igyekszünk is ezeket megoldani. De... Szénássy elvtárs hozzászólásából kitűnik, hogy olyan „hibára" mutat rá, amely csak akkor lenne súlyos módszertani hiba, ha úgy tennénk, ahogy ő javasolja. A kedves szülő ti. a valahánnyal több vagy kevesebb matematikai kifejezések helyes értelmezése helyett, e kifejezések felületes leegyszerűsítését javasolja. Ha sorra vesszük e számtani kifejezések magyarázatát, azt látjuk, hogy az összeadási és kivonási féladatok megoldásánál a tanulók az összeget és a maradékot keresték. A valahánnyal több vagy kevesebb kifejezés helyes értelmezése az öszszeadási és kivonási műveletek fogalmának kibővítését, új értelmét jelenti. E fogalmak tisztázása feltételezi az ugyanannyi (egyforma tárgyak száma) fogalmának Ismeretét. Hogy miként jutunk el e fogalmak végső fokon való tisztázásához, arra e cikk keretén belül nem kívánok rámutatni, mert ez módszertani jellegű kérdés. Hangsúlyoznom kell, hogy az ilyen és hasonló felületes leegyszerűsítésből helyrehozhatatlan hibák származhatnak. Állításom túlzott formában történő szemléltetésére megjegyezhetném azt is, hogy az egész tananyagot átdolgozhatnánk úgy, hogy ilyen kérdések szerepelnének benne: Milyen folyó folyik a Duna hídja alatt? Hol folyt le a fehérhegyi — csata? Hány évig tartott a harmincéves háború? stb. stb. Ebből következik az a tény is, hogy ez nem róható fel a tankönyv hibájául s főként nem fordításból eredő hiba, mert a Szénássy elvtárs által említett feladatok a valahánynyal több vagy kevesebb fogalmak elsajátítását, és nem pedig az egyszerű összeadás és kivonás gyakorlását szolgálják. Erre azért is szükség van, mert enélkül tanítványaink nem tudnák megérteni a valahányszor több vagy kevesebb kifejezések értelmét. így azután különbséget sem tudnának tenni a valahánynyal és a valahányszor több vagy kevesebb kifejezések között. Arra kérem Szénássy elvtársat és mindenkit, aki hasonló módon igyekszik tankönyveink színvonalát emelni, hogy kellő módszertani felkészültség nélkül ilyen formát ne válasszanak, mert visszafelé sülhet el a fegyver. VARSÁNYI LÁSZLÖ, ig. tan. Fél Még egy számtanpélda Az Oj Szó, január 16-i számában olvastam a „Nem lehetne egyszerűbben"? c. cikket. Mint nem szakos, csak érdekelt fél küldöm hozzászólásomat. Én is figyelemmel kísértem több éven keresztül a 8, most 9-éves iskolák számtankönyveit. Tényleg vannak e tankönyvekben olyan fogós példák, hogy egy felnőtt, természetes eszű, gondolkozó embernek is időt ad a megfejtésük. Vannak köztük teljesen hibásak is. >— Az előbbiek, a fogós példák az ész csiszolását célozzák és mint olyanok, helyénvalók lennének. Nehézséget viszont okoznak. A példák megválaszlllllllllllllllllllllllllllIIIIIIIIIMIIIIIIlllll III Fritz Grübel (NDK): Békét az emberiségnek JJJ SZÓ 6 * "BO. február 6, Éppen három héttel ezelőtt lapunkban közöltük Szénássy János komáromi levelezőnk írását, amelyben bírálta egy II. osztályos matematikai tankönyv — nézete szerint túl bonyolult, a gyermekek értelmi képességeivel összhangban nem álló — példáit. Ugyanakkor helyet adtunk Hamar K. elvtárs, a Pedagógiai Tankönyvkiadó magyar szerkesztősége vezetője, rövid megjegyzéseinek és Grellneht Ilona nagymegyeri tanítónő válaszának. Azóta szerkesztőségünkbe számos hozzászólás futott be. Az alábbiakban kissé rövidítve közlünk néhányat közülük. Különben szeretnénk, hogy a yita ne csak erről az egy tankönyvről szóljon, hanem az érdekeltek, vagyis elsősorban a tanítók, a szülök rámutassanak mindarra, ami hasznos és értékes új tankönyveinkben, de főleg arra, ami hibás, amit javítani, tökéletesíteni kell. Végül megjegyezzük azt, hogy a leközölt hozzászólások valamennyi nézetével nem értünk egyet és véleményünket majd szerkesztőségi vitazáró cikkünkben kifejtjük. tása a tanítótól függ. Vannak iskolák, ahol a tanító az ilyen nehéz, fogós példákat kihagyja, minek terheljé velük a gyermekeket. Vannak viszont, akik házi feladatnak adják fel, küszködjék vele a tanuló. A fogós példákat a tanulók 1—2 százaléka, tehát a kiválóan tanulók oldják meg, a diákok zömét e példák nem foglalkoztatják. Ez nevelési szempontból sem helyes, mert a törekvő közepes tanulókat ez nem buzdítja, de elcsüggeszti és elidegeníti a tantárgytól. Az ilyen példákat, mint a fentemlített újságcikk és a tapasztalat is bizonyítja, nem a gyerekek dolgozzák ki, hanem a szülők, vagy a „családi tanács" Tehát a tanító nem a tanuló, hanem a szülő munkáját osztályozza. A tanuló szerepe az egészben annyi, hogy igyekszik kötelességét teljesíteni. Házi feladatnak tehát nem való, s szerintem csak a tananyag elvégzése után, mint fejtörő gyakorlatokat az iskolában lehet megtárgyalni és átvenni. A 8. osztály tankönyvében van a többi között egy példa, amely a valóságtól és a reális gondolkodástól nagyon eltér. A példa a következő: Az apa 50 éves. Egyik fia 24 éves, a másik 29. Mikor lesz az apa olyan idős, mint a • két fiú évei együttvéve. A példát az iskolában itt Nyitrán, egyenlet alapján kiszámították, mert a példa a szóbeli egyenletekhez tartozott. Az eredmény az volt, hogy 2 év múlva, pedig ez ellenkezik a valósággal. Az apa 2 év múlva 52, a fiúk pedig összesen 56 évesek lesznek. SZVIDT MÁRIA, Nyitra-Zobor A gyakorlati dolgozók jobb bevonásával szerkesszék a tankönyveket Még mindig az a helyzet, hogy sok rossz tankönyvünk van, amely megnehezíti gyermekeink tanulását. Igazat adok Szénássy elvtársnak abban, hogy a tankönyvekből a feleslegest ki kellene hagyni. Véleményem szerint a „javított kiadások" egy része még ma sem felel meg a követelményeknek. Ezzel a kérdéssel már 1957. június 13-án foglalkozott a CSKP Központi Bizottsága és Hendrych elvtárs bírálta azt, hogy a tanítók az 1953-ban jóváhagyott tantervek és tankönyvek alapján fognak dolgozni, amelyek nem felelnek meg teljes mértékben. Az Iskola és a Kulturális Ügyek Minisztériuma néhány intézkedést tett a fogyatékosságok orvoslására, főleg, ami a tananyag terjedelmét és helyes kiválasztását illeti. Ez az intézkedés úgy látszik nem minden esetben tükröződött vissza még a többször „javított kiadásokban" sem. Hogy ez így van, bizonyítja ezt a CSKP Központi Bizottsága 1959. április 22-i ülésén hozott határozata az Iskola és az élet szoros kapcsolatáról, amely hangsúlyozza, hogy célszerűen kell kiválasztanunk a tananyagot, meg kell szüntetnünk a diákok túlterhelését, stb. Azt hiszem, hogy e határozat eredményeképpen az iskolaügyi szervek és a pedagógiai tudományos dolgozók az új tantervek és tankönyvek kidolgozása során felhasználják a tanítók tapasztalatait, valamint dolgozóinknak a sajtóban, vagy más formában kifejezésre juttatott javaslatait. Én azt javaslom, hogy a tankönyvek szerzőinek munkásságát kiváló tanítóink is megvitassák, akik gyakorlati szemszögből tudják megítélni a tankönyvet és hozzászólásaik alapján javítsák ki a tankönyveket. Sőt. szerintem nem lenne helytelen, ha a gyakorlattal rendelkező tanítók jobban kivennék a részüket a tankönyvek szerkesztéséből s az elméleti szakemberek ezeket recenzálnák. Bizonyosan vannak olyan tanítók, akik meg tudnak birkózni ezzel a feladattal is. Ezzel a kérdéssel érdemes volna foglalkozni a 9 éves iskolarendszer koncepciójának épp most folyó megtárgyalása során. Sok dologban egyetértek a másik cikk írójával is, főleg abban, hogy nem mindig a tankönyv a hibás. Már csak azért sem, mert nem minden tankönyv rossz, vagy nem az egész tankönyv. Én is feltételezem azt, hogy a tanítók túlnyomó többsége az anyagot megmagyarázza, vagy ahogy a cikk hangsúlyozza, logikus gondolkodásra neveli a tanulókat. Azonban a logikus gondolkodásra való nevelésnek lehet könynyebben vagy nehezebben felfogható módja. Ha a tanító szemléltetően magyarázza meg a példát, akkor ez sokkal eredményesebb, gyorsabb lesz. Sok tanító a szemléltető oktatással szép sikereket ér el, sőt vannak olyan tanítóink is, akik saját maguk igyekeznek különböző szemléltető oktatási segédeszközöket készíteni. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a módszer még nem talál mindenhol megértésre, pedig a CSKP Központi Bizottságának áprilisi határozata szintén felhívja a figyelmünket arra, hogy minél több szemléltető segédeszközt használjunk. Ezért szükséges lesz, hogy a felsőbb szervek az iskolaügy szakaszán minél több módszertani útmutatást és egyéb tanulmányi segédeszközt adjanak ki, hogy ezáltal megkönnyítsék a tanulást. Természetesen támaszkodni kell azokra a segédeszközökre, amelyeket tanítóink szerkesztettek és amelyek beváltak és ezeket központilag kell elfogadni és elterjeszteni. Még néhány szót a gyerek szülői ellenőrzéséről és a közvetlen segítségről a házi feladatok elvégzésében, lapasztalatból tudom, ez nehéz probléma főleg akkor, ha a szülőknek kevés az idejük, vagy ha nagy a család. Ezt a kérdést azért vetem fel, mert a szülök együttműködése az iskolával fontos feltétele a tanuló sikeres előmenetelének és ez sokat segít a tankönyvek kisebb hibáinak kiküszöbölésénél is. Elkerülhetetlenül fontos, hogy a szülők a házi feladatok elkészítésében gyermekeik segítségére legyenek. Azonban nem olyanformán, hogy a szülők odahaza átvegyék a tanító feladatát. A tananyagot a tanulóval átvenni és egy bizonyos mértékben begyakorolni a tanító feladata. Véleményem szerint a szülőknek a házi feladatok elkészítésében kétféle segítséget kell nyújtaniok. Egyrészt alkalmas környezetet biztosítani a gyermek munkájához, másrészt közreműködésükkel elősegíteni a munka elvégzését. A tanítók szerint kell egy harmadik tényező is, mégpedig megfelelő idő a munkára. Vagyis nagyon fontos kérdés, vajon a tanulóknak ugyanazon a napon kell kidolgozniok a házi feladatukat, amikor azt megkapták vagy csak később. Logikus dolog az, hogy a legalkalmasabb idő erre akkor van, amikor a gyermek a tananyagra még frissen emlékezik. Ezért a tanítók azt ajánlják, hogy a házi feladatokat mindjárt a tanidő után dolgozzák fel, 'természetesen rövid otthoni pihenés után. Ezzel egyet lehet érteni. Tapasztalatból tudom azonban, hogy nehéz ott egy állandó házirendet létrehozni, ahol a tanulás kétváltásos. Képzeljük csak el annak a tanulónak házirendjét, aki egyik héten délelőtt jár iskolába, a másik héten pedig délután. A nézetem az, hogy végre már meg kel! kezdenünk a kétváltásos rendszer fokozatos leépítését, mégpedig az alsóbb osztályoknál. Szerintem nem egészséges az alacsonyabb osztályok tanulóinál a délutáni iskola-látogatás, mert ez a diák tanulásának a rovására megy. Gyakorlatilag a tanítás 17.00 óráig is elhúzódik és a gyermekeknek azon a napon már nincs idejük otthon átvenni a feladatokat. Másrészt pedig ez megbontja a rendszerességet a napi munkában. Ezen hibák ellenére is azt mondhatjuk, hogy iskolaügyünk összehasonlíthatatlanul jobb, mint a volt burzsoá demokratikus Csehszlovákia idején és mérföldes léptekkel haladunk előre. A hibákat is megszüntetjük, nehogy megnehezítsék gyermekeink előmenetelét. A tanítók és a szülők az új 9-éves iskolarendszer koncepciójának a megtárgyalása során értékes hozzászólásaikkal ebben komoly segítséget nyújthatnak. SZIGETI JÖZSEF, Nagymegyer. Döcög a szekér a két lovacska nyomában. Ritka látvány ez Bratislava utcáin, de megesik. A kocsis mellett idős, hatvan körüli házaspár. Költözködnek. A kocsin retye-rutya, kopott szekrény, vizespad, néhány fahasáb. Es még valami... Hogy, hogy nem, éppen ez a valami szúrt szemet az útkereszteződésnél szolgálatot teljesítő forgalmi rendőrnek. — Hé, bátya! A kocsis megrántja a gyeplőt. — Mit visznek bácsika? — Tetszik tudni, lakást kaptunk. Eddig fiammal laktunk. Hosszú história lenne. Egyszóval, külön mégiscsak jobb ... — Ez rendjén, de mit visz a szekéren? - kérdezi a rendőr másodszor is. — Csak egy kis lim-lom — restellkedik az öreg. — Nem is az értéke, inkább a megszokás. Van már új bútorunk. — Jó, jó, de mi az ott a kocsin? — Mondtam, meg láthatja is — kredenc ... — De a kredencen? Azok a fazekak, meg a hajlított csövek? — A kredencen ? — álmélkodik az öreg gyanút fogva. Leszáll a kocsiról, tesz néhány Upést és ebből a távolságból veszi számba kevéske holmiját, akárcsak számadó juhász a birkáit. Ráncos arcán a harag pírja lobban. — Innye! Az asszony... — böki kalapját a tarkójára, szeme pedig villámot szór a felesége felé. — Veled világéletemben csak bajom volt. Ej, ej. Hát nem fölbiggyeszti oda a legtetejére, világ csúfságára! Ha nagyon haragos is, nem kiabál, csak szolidan szemrehány. Az asszony meg csak lapul, mert igaz, ami igaz, azt a kezdetleges házi pálinkafőzőt ő hajította a kredenc tetejére. D,e hát ki gondolta volna, hogy még azon is megakad valakinek a szeme? — Főhadnagy úr, — veszi kérőre a szót és igyekszik a legmagasabb ranggal titulálni a szolgálatost, hátha ez is megengeszteli egy kicsit — oszt, mit kóstál ez a, hogyis mondjam csak... — mutat a kredenc felé. — Szeszpároló! - toldja meg a kérdezett, de választ nem ad. Ez már nem az '6 jogkörébe tartozik. • Néhány hét múltán mind g ketten a harmadik körzeti bíróság előtt állnak. Ünneplőbe öltöztek, mert hát nem kis dolog a bíróság. Életükben az első eset. — Ennek se kellett volna megtörténnie, ha nem az asszony... — morjondírozza az öreg. — Hát tán magamnak főztem azt a pálinkát ? — védekezik amaz. Az öreg közben a bírót figyeli. Arca, tekintete jóságra, megértésre vall. Talán nem is kerül olyan sokba. Csakhát a bíró is — asszony! Ez egy kicsit aggasztja. Mert a hatvan év tapasztalata azt bizonyítja, hogy az asszony hivatalos megbízatásban nem igen engedékeny. — Tudja-e, hogy kihágást követett el

ľ - csendül a bíró hangja. — Tudom hát! — vágja rá az öreg nemi szünet után, de hangjából bizonytalanság érződik. — Megkárosítottam az államot... — Ez az igazság! De nem úgy, ahogy maga gondolja. Ej, ez az a hang, amelytől mindig tartott. Alig van remény, hogy ez a nőszemély megjámborulna. Defter most mindenképpen övé a fölény. — Tudja, milyen káros az efféle hazai szeszfőzés? Vannak esetek, hogy fogyasztói elvesztik látásukat, megbénul az idegrendszerük. Pillanatnyi szünet. Az öreg felesége töri meg a csendet. — Nem árt ennek semmit, hatvan elmúlt, de szemüvegre sincs szüksége ... — Nem csak róla van szó. Mások is isszák. Családok esnek szét és az utódokra is kihat ez, akik semmiről sem tehetnek. Az öreg nagyon restelli magát. Ez a fiatal asszony oktatja öt, a nagyapát! Es ... igaza van. Nem is bánni már akárhogy, csak vége szakadna ennek a kínos históriának, mert majd a föld alá süllyed szégyenében. Meghozzák a döntést. - Háromszáz korona pénzbírság! Az öreg nejn is tiltakozik. Igaz, sok, mert annyi pénzért már kiváló itókát is vehetett volna. Hej, ha tudta volna. — És a főző? — kérdezi ártatlan hangon. - A főző? - pattan fel a bíró. — Azt ócskavasba adjuk! Ahová való! Hát még ez is! Szólni azonban nem mer. Fél a bíró puszta tekintetétől is. A teremből kimenet csak annyit bök az asszony felé: - Tudtam én, hogy asszonnyal nem lehet zöldágra vergődni! Fejébe nyomja kalapját és szapora léptekkel lohol hazafelé. A pénzbírsággal, a főző elvesztésével megbékélt, de az a megalázó szerep a bíróság és egy idegen asszony előtt. S mint az életben már annyiszor, most is az asszonynak volt igaza... Ebbe egy hatvanéves ember se tud egykönnyen beletörődni! ZSILKA LÁSZLÖ JÍW/////////W////////W////////////////////// r $ | Gyurcsó István: Tüzek éneke \ Semmi tűz, kicsiny tűz: ^ lángot fog a szalma, ^nagy fénnyel föllobog, de csak pillanatra. ^ az acélt, a vasat nagy tüzek hevítik: $ semmi tűz, kis tüzek, ^ éppen melegítik. ^ Lassú tűz, tartós tűz: ^ — szerelem, szerelem — § $ de kevésszer hevít ^ az acél értelem! ^Lobog a láng, lobog: $ pernyét hordoz a szél. ^ Apró tűz, szalmaláng: § a himnusz az acél. — ^ Mikor jössz, mikor ég ^ a szívek kohója! ^ hogy végre a nagy tűz adóját lerója? ^Hegesztik, ragasztják: füstöl ezer kémény, $ csak a szív kohója apró-tüzű élmény. ^ Kalapács! ...hiába: ^ a koksz kivirágzik, |De a szó nem törvény, ^ ^ csak rőzseláng látszik. ^ Szerelem, szerelem, ^ te mindent megértő, ^ mindent szétválasztó, ^ mindent egyenlítő: ^ ^ Mikor fényesülsz már, mint acél az égen! ^ Simulj, légy szerszám ^ az ember kezében! ^ *//yy/////////////////////////////////////////////J