Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-28 / 58. szám, vasárnap

IllllŕC MFCC7F A7 A NAD amikor a népek örökre lerázzák mnij noj« HA H WHr, a gyarmaturalom lealázó igáját (FolvtafSs az 1. oldalról) afrikai országok közötti barátság, hisz mindenki tudja, hogy társadalmi és gazdasági rendszerükben, ideológiájukban nagy különbségek vannak köztük. Csak sajnálhatjuk azokat, akik nem tudják megérteni, hogy a szocialista államok és az ázsiai, afrikai országok barátsága a fő létkérdésekben népeink törekvéseinek és érdekeinek egységére épül. Mi és önök ahhoz a nagy sereghez tartozunk, amely elszántan harcol a béliéért és a békés együttélésért. Amikor a Nagy Szocialista Forradalom eredményeként megszületett a szovjet állam, első szava a béke volt. Ha a szovjet állam fejlődésének történelmét nézzük, büszkén állapltjuk meg, hogy fennállásának évei alatt határozottan küzdött a békéért és a népek barátságáért, a háború ellen. Zászlainkra mindig a nagy Lenin szavait írtuk: Békét a népeknek. Az ázsiai és afrikai országok népeinek is fő érdekük a béke megőrzése és megszilárdítása. Béketörekvésük világosan megnyilvánult a Bandunig Értekezlet határozatában, amely leszögezte, hogy a baráti együttműködés és a békés együttélés váljék a nemzetközi kapcsolatok alapjává. Az ázsiai és afrikai országok nagy pozitív szerepet játszottak és" játszanak a nemzetközi küzdőtéren. Felemelték szavukat és érvényesítik jogaikat a latin-amerikai országok népei is. Egyre hangosabban tiltakoznak a háborús kalandok politikája ellen, ama imperialista kísérletek ellen, hogy újabb háborúba sodorják a népeket. Itt küllönösen szeretném kiemelni Indonézia népének hozzájárulását a békéért és a népek barátságáért folytatott küzdelemhez. , A békeszerető államok erőfeszítésének eredményeképpen komoly változások történtek a nemzetközi helyzetben. Mindenki látja, hogyan omlanak össze egyes nyugati hatalmak reakciós köreinek tervei, melyek az eröpolitikát folytatták külpolitikai téren. Felülkerekedik a józan ész és annak felismerése, hogy a mai körülmények közepette a háború peremén táncolás politikája veszélyes politika. A béke és a békés együttélés eszméi egyre nagyobb teret hódítanak a népek körében és reális erővé válnak, mely óriási hatást gyakorol a történelem folyására. A békés együttélésen kívül ma már senki sem javasolhat más utat az államok kapcsolatainak fejlesztésére, hacsak nem vesztette el érzékét a valóság iránt. Friss áramlat — leszerelés A világ népei nem akarnak többé a katasztrófával fenyegető lázas fegyverkezés fojtó légkörében élni. Sürgetően követelik kormányaiktól, hogy szüntessék be azt a politikát, mely a pusztító fegyverek gyártásában és milliós hadsereg fenntartására irányuló esztelen tékozlásában merül ki. Igazság, hogy a fullasztó levegő megnehezíti a légzést. Sarkig kell tárni az ablakokat és ajtókat, szabaddá kell tenni a friss levegő áramlását, hogy jól kiszellözzék a helyiség. Hogyan tisztítható meg ma a lázas fegyverkezéstől és a kölcsönös gyanúsítgatástól megfertőzött nemzetközi légkör? A leghatékonyabb eszköz a legszélesebbkörű ellenőrzés mellett történő általános és teljes leszerelés. A szovjet kormány megbízásából tavaly szeptemberben megtárgyalás végett az ENSZ elé terjesztettem az általános és teljes leszerelés programját. Nagyon elégedettek vagyunk, hogy az ENSZ-közgyűIés 14. ülésszakán e szervezet összes tagállamai egyetértettek az általános és teljes leszerelés gondolatával. Olyan egyöntetű határozatot hoztak, mely felszólítja valamennyi ország kormányát, törekedjék a leszerelés kérdésének konstruktív megoldására. Leszerelési javaslatunk ma a világ közvéleményének központjában áll. Egyre többen támogatják a Szovjetunió kezdeményezését. Ez érthető is. Kiszámították, hogy csak a legutóbbi 10 év alatt a NATO-országok több mint 500 milliárd dollárt fordítottak háborús előkészületekre. Ez az óriási összeg az adófizetők vállát terheli. Az általános és teljes leszerelés megtelel minden ailam és nép erdekeinek, a gazdaságilag elmaradott országok érdekeinek is, mert egyre nagyobb gazdasági segítségben részesülhetnének a leszerelés következtében felszabadult eszközökből. Szilárd meggyőződésünk, hogy a leszerelés problémájának megoldása új korszakot a tartós béke korszakát nyitja meg. A világ parlamentjei nagy szerepet játszhatnak és kell is betölteniük az általános és teljes leszerelési program teljesítésében. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa 1959. október 31-én és "960. január 15-én felszólította a világ parlamentjeit, tegyenek meg mindent, hogy megszabadítsák a népeket a lázas fegyverkezéstől, hogy kivívják a leszerelést és hogy az egész emberiség előtt megnyíljék a tartós béke útja. Minden parlament, nagy vagy kis oRzág parlamentja hozzájárulhat e történelmi mii megvalósításához. A szavakat tettek kövessék Ha a leszerelés szükségességéről beszélünk, elsősorban az atomtöltésü rakétákhoz, atom- és hidrogénbombákhoz hasonló típusú borzalmas fegyverekkel felszerelt legerősebb hadseregeket tartó államokra gondolunk. A Szovjetuniónak határozott szándéka, hogy mindent elkövet a kitűzött program teljesítéséért. Ez a szándék parlamentünk 1960. január 15-én jóváhagyott történelmi jelentőségű törvényében öltött testet. A szovjet parlament döntése értelmében a Szovjetunió 1 millió 200 ezer fővel, tehát egyharmadával szállítja le ismét a szovjet fegyveres erők létszámát. E lépéssel figyelmeztetjük a nyugati hatalmakat, itt az idő, hogy tettek kövessék a szavakat. A népeknek elegük van a végtelenségig húzódó meddő leszerelési tárgyalásokból, konkrét gyakorlati intézkedéseket követelnek. A békeszerető államok és népek nagy sikere a nagyhatalmak megegyezése a kormányfői értekezlet megtartásában. Úgy véljük, hogy ezen az értekezleten mindenekelőtt olyan égető kérdést kell megtárgyalni, mint amilyen az általános és teljes leszerelés. Hasonlóképpen nag.v jelentőséget tulajdonítunk a német békeszerződés és a nyugat-berlini kérdés megtárgyalásának a csúcsértekezleten. Az értekezlet a jóakarat és a kölcsönös megegyezésre irányuló őszinte törekvés mellett sok vitás probléma gyakorlati megoldásának kezdete lehet és a nemzetközi feszültség további enyhülését eredménvezheti. Az államférfiak személyes kapcsolatai és megbeszélései, mint pl. Macmillan angol miniszterelnök szovjetunióbeli látogatása, az én amerikai látogatásom volt, s amilyen Eisenhower elnök küszöbönálló szovjetunióbeli látogatása s az én elkövetkező franciaországi látogatásom stb., jelentős szerepet játszanak a tartós béke megteremtésében. Óriási jelentőséget tulajdonítunk Nehru indiai miniszterelnökkel, Szukarno úrral, az önök köztársasági ejnökével és más kiváló ázsiai és afrikai államférfiakkal tartott eredményes baráti összejöveteleinknek és megbeszéléseinknek. Ügy véljük, hogy az államférfiak személyes találkozói legyenek általánosan bevett gyakorlat a nemzetközi kapcsolatok terén. A nemzetközi légkör általános javulása azonban még nem jelenti az összes nehézségek leküzdését. Tudjuk, vannak még olyan nyugati körök, amelyek nem akarnak beletörődni a nemzetközi feszültség enyhülésébe, megkísérlik visszafordítani az események alakulásának irányát, visszatéríteni a világot a hidegháború korszakába. E téren különösen veszélyes a NATO-, SEATOés CENTO-katonai tömbök tevékenysége, a világ különböző részein tartott hadgyakorlatok és további katonai támaszpontok, köztük rakétaés atomtámaszpontok folytonos építése. Ezzel kapcsolatban nem kerülheti el figyelmünket a japán kormánykörök békét veszélyeztető akciója. Semmi sem szolgálhat a Kisi-kormány mentségére, amely a közelmúltban új japán- amerikai katonai szerződést írt alá, melynek semmi köze sincs Japán reális szükségleteihez, csupán megerősíti Japán idegen megszállását. Hisz tudvalevő, hogy senki sem fenyegeti,, senki sem akarja megtámadni Japánt. Miért akarja tehát a japán kormány továbbra is meghagyni az idegen katonai támaszpontokat területén és jelentősen bővíteni fegyveres erőit? Talán csak nem akarják a japán kormánykörök újra előhúzni a Tanaka-tervet? Talán komolyan azt hiszik, hogy a népek elfeledték a japán militaristák agresszív cselekedeteit, melyekkel még nemrégen le akarták igázni a kelet-ázsiai népeket? Kereken és nyíltan ki kell jelentenünk, hogy ez nagyon veszélyes játék, elsősorban Japán szempontjából. Nem hiába mondja a nép, aki szelet vet, vihart arat, mégpedig olyan vihart, amely elsöpörheti a föld színéről azokat, akik szeretnek a széllel játszani. Am a szovjet kormány meggyőződése, hogy a békeszerető államok és népek közös törekvése meghiúsítja a nemzetközi feszültség enyhítése ellenségeinek terveit és szemfényvesztő üzelmeit, melyek a békét veszélyeztetik. A gyarmati uralom végórája ütött Ma a legfőbb kérdés a béke kérdése. Szorosan összefügg vele a gyarmati rendszer felszámolásának kérdése. Minél előbb vesztik el a gyarmati hatalmak gyarmataikat, s a gyarmatosítóknak nem lesz lehetőségük más népek kifosztására és elnyomására, annál hamarabb sikerül megteremteni a világbékét, annál tisztább lesz a levegő. Az emberi társadalom fejlődésének tanulmányozásában a történészeknek minden okuk meglesz arra, h°gy egy Új világnak, a szabadság és függetlenség korszakának nevezzék a XX. század közepét. Az emberiség leggyalázatosabb jelenségének, a gyarmaturalomnak összeomlása korunk egyik jellegzetes vonása. Szilárd a mi barátságunk az ázsiai és afrikai országokkal. Egy fronton küzdünk azért, hogy, mint Szukarno elnök képletesen mondotta, a gyarmaturalom „eltűnjék a föld színéről". Tisztségemből kifolyólag gyakran találkozom a gyarmati hatalmak politikusaival. Egyesek néha megkérdezik, miért küzd a Szovjetunió oly elszántan a gyarmati rendszer felszámolásáért, hisz a gyarmatok sorsa nem érinti közvetlen érdekeit. Szeretnék röviden válaszolni erre a kérdésre. A szovjet nép a marxi-lenini tanításból indul ki. A kommunizmus a leghumánusabb, legemberibb Ideológia. Határozottan elitéi mindenféle elnyomást, mindenféle kizsákmányolást. A szovjet nép igazságtalannak, az emberi történelem szégyenének tartja a gyarmati rendszert, melyben a világ lakosságának többsége nyomorra és jogfosztottságra van kárhoztatva. Ezért tehát Lenin örökét teljesítve mindenkor határozottan szorgalmazzuk és fogjuk szorgalmazni a jövőben Is a népek felszabadulását a gyarmati uralom alól. Kétségtelen, hogy az utóbbi években megsemmisítő csapások érték a gyarmaturalmat és ebben nem kis érdeme van az indonéz népnek. India, Indonézia, Burma, Kambodzsa, Tunézia, Ceylon, Marokkó, Ghana és Guiena megdöntötte a gyarmatosítók uralmát. Az a másfél milliárd ember, aki még a közelmúltban a gyarmati elnyomást nyögte, felegyenesedik és a nemzeti megújhodás útjára lép. Ma szemtanúi vagyunk az afrikai gyarmati rendszer folyamatos bomlásának. Ütött a gyarmati uralom vég órája. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika lakosságának milliói új életre kelnek, kivívják nemzeti függetlenségüket, s ezzel önálló nemzeti fejlődésük jogát. Egyre magasabbra csapnak a nemzeti felszabadító mozgalom hullámai. Hatalmas csapásuk alatt meginognak és összeomlanak a gyarmati uralom alapjai azokban az országokban, melyeknek népei — hitelt adva a gyarmatosítók állításának — nemrégen még nem is gondoltak arra, hogy megszabaduljanak európai „jótevőiktől." A szabadságszerető népekkel egyetemben örülünk az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek nagy nemzeti felszabadító mozgalma sikereinek, s azt a meggyőződésünket fejezzük ki, hogy nincs messze az a nap, amikor a népek véglegesen lerázzák magukról a gyarmaturalom gyalázatos igáját. A gyarmatosítók ma nem járhatnak el úgy, mint a múltban, amikor az európai fővárosokban döntöttek a világ népeinek sorsáról. Űj módokat és eszközöket keresnek azoknak az országoknak leigázására, melyek nemrégen vívták ki függetlenségüket és még nem tudták szilárdan megvetni lábukat. Az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek szempontjából különösen veszélyesek a kollektív gyarmaturalom különféle formái. Rá kel! mutatnunk a gyarmaturalom olyan megnyivánulásaira, mint amilyenek a katonai-politikai tömbök. Ezt különben nem kell önöknek, az indonéziai nép képviselőinek magyarázgatnom. Az Indonézia, Kambodzsa és Laosz ellen szőtt összeesküvésekkel és provokációkkal korántsem merül ki a térségükben tevékenykedő SEATO gyalázatos akcióinak sokasága. Nincs kizárva, hogy előfordulhat az az eset, amelyet ez az indonéz közmondás jellemez: „Kimászott a krokodilus kelepcéjéből és lépre ment a tigrisnek." Talán nem történt ez meg egyes ázsiai országokkal, melyeket bevontak a nyugati hatalmak katonai-politikai csoportosulásaiba ? Határozottan nem tartjuk befejezettnek a gyarmatosítók elleni harcot. Csak naiv emberek feltételezhetik, hogy a gyarmatosítók önként lemondanak pozícióikról. A gyarmatosítók mindenképpen igyekeznek megtartani uralmukat. Eszembe jutnak Szukarno elnök szavai: „... mondogatják, hogy a gyarmaturalomnak vége, és döglött lovat ostorozunk. A mi válaszunk egyszerű. Jöjjenek Ázsiába és saját szemükkel győződjenek meg mindenről. Menjenek Afrikába és saját szemükkel győződjenek meg mindenről. Amíg csak egyetlen rab ország is létezik, a gyarmaturalom klasszikus formájában sem pusztul el... A gyarmaturalom nem szűnik meg, amíg nem ér véget egyik nemzet uralma a másik fölött." Három éve hangzottak el e szavak, de még ma is érvényesek. örülünk, hogy Indonézia népe kivívta szabadságát. Viszont tudjuk azt is, hogy Indonézia területe és népe még nem egységes. Nem oldódott meg Nyugat-Irian visszacsatolásának kérdése sem. Rokonszenvezünk az indonéz néppel és mellette vagyunk Nyugat-Iriannak Indonéziához csatolásáért folytatott igazságos küzdelmében. (Taps). A kommunizmus ragyogó távlatai Uraim! A hazájukban tett rövid látogatásom és megismerkedésem derék népükkel, feljogosít arra a határozott kijelentésre, a független fiatal Indonéz Köztársaságnak minden lehetősége megvan ahhoz, hogy virágzó állam legyen. 90 millió munkaszerető emberük, kimeríthetetlen természeti kincsük és kedvező éghajlatuk van. Közel áll és érthető számunkra az indonéz nép sorsa. Mi is nehéz harci utat tettünk meg és nem kíméltük erőinket, hogy erős, virágzó hatalommá fejlesszük hazánkat, mely ma a szovjet szocialista köztársaságok egységes családja. A szovjet nép rövid történelmi idő alatt korszerű ipart, nagyfokúan gépesített mezőgazdaságot, haladó kultúrát és tudományt teremtett. Nem jellemző-e, hogy 1959-ben csak terven felül annyi ipari cikket termeltünk, amennyi meghaladja a forradalom előtti Oroszország egész ipari termelését? Iparunk 1960-ban 40szer annyi terméket termel, mint a cári Oroszország. Az egész világ tudja, hogy a szovjet űrrakéták távoli, eddig fel nem tárt, titokzatos világok felé irányulnak. Egy rakétánk a Nap bolygója lett, a másik a szovjet felségjelvényt felvitte a Holdra, a harmadik lefényképezte a Hold túlsó oldalát. Ma a szovjet tudósok és konstruktőrök olyan óriásrakéta szerkesztésén dolgoznak, mely a nehéz szputnyikok fölbocsátására és a naprendszer bolygói felé irányuló űrhajózásra fog szolgálni. A világ első atommeghajtású jégtörője, a Lenin-jégtörő már töri az északi tengerek jegét. Rendkívül fejlett ipar, tudomány és kultúra nélkül persze nem értUk volna el e sikereket. A szovjet népgazdaságban dolgozó mérnökök száma az idén meghaladja a milliót, tehát kétszer annyi, mint az USA-ban. A Szovjetuniónak 5200 tudományos intézete van. A tudományos intézetekben és főiskolákon 310 000 tudományos dolgozó munkálkodik. A szovjet főiskolákon ma négyszer annyi diák tanul, mint Angliában, Franciaországban, Nyugat-Németországban és Olaszországban, e fejlett európai országokban együttvéve. Óriási sikereket értünk el mezőgazdaságunkban. Míg a szovjet hatalom első éveiben a nagy Lenin százezer traktorról álmodozott Oroszország számára, ma több mint 1 millió 700 ezer traktor dolgozik földjeinken. 1960-ban befejezzük a 7 órás és 6 órás munkaidőre való áttérést. A Szovjetunió a közeljövőben bevezeti a heti két szabadnappal járó hétórás munkaidőt. Egyre világosabban kirajzolódnak az új gyönyörű kommunista társadalomnak, a világ legtökéletesebb és legigazságosabb társadalmának vonásai, amelyről az emberiség legnagyobb lángelméi álmodoztak. Éppen ez a társadalom biztosít azonos feltételeket minden embernek és ad meg mindent, hogy boldog életet éljenek. Békés építésünk hétéves terve éppen ezeket a nemes célokat szolgálja. A Szovjetunió önzetlen segítsége A szovjet nép készségesen megosztja ipari, mezőgazdasági és kulturális tapasztalatait és sikereit a többi népekkel. Támogatjuk a saját népgazdaságukat építő fiatal, független államokat. Öröm számomra annak megállapítása, hogy a Szovjetunió, valamint az ázsiai és afrikai országok már évek óta sikeres gazdasági és műszaki együttműködést folytatnak. A Szovjetunió 1960-ban a világ 22 országában 383 különféle iparvállalat építésében segít. Rendszerint nem közszükségleti cikkekben nyújtunk segítséget, mint a nyugati országok. Hisz világos, hogy a közszükségleti cikkek gyorsan elhasználódnak és csakhamar újabb szállítmányokat kérnek belőlük. Ilyen segítséget is adunk, de ez még nem lendíti fel az elmaradott országok gazdaságát. A Szovjetunió segítsége elsősorban arra irányul, hogy a segítségben részesülő országok tényleg kiépíthessék közszükségleti cikkeket, de elsősorban termelőeszközöket gyártó iparukat, hogy megteremthessék szilárd anyagi alapjukat s így megszilárdíthassák országaik politikai és gazdasági függetlenségét. Ma mindenki saját szemével győződhet meg a Szovjetunió és a keleti országok gazdasági együttműködésének eredményeiről. Nem is szólván arról a példáról, melyet a Szovjetunió és az ázsiai szocialista államok, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Mongol Népköztársaság valóban testvéri kölcsönös segítsége és elvtársi együttműködése mutat. Mint tudják útban hazájuk felé' meglátogattam a baráti Indiát. A szovjet és indiai szakemberek és munkások felépítették a technika legújabb vívmányai alapján berendezett bhilaji kohászati kombinátot, mely a szovjet-indiai barátság jelképe lett. Szovjet kőolaj-munkások támogatják indiai barátaikat a hazai kőolaj-ipar kiépítésében. A napokban írták alá a számos gépipari üzem és gyógyszeripari vállalat építéséről kötött egyezményt. A szovjet nép örül, hogy India és a többi keleti országok oly nagyra becsülik a Szovjetunió testvéri segítségét. A szovjet nép reméli, hogy a gigászi hétéves népgazdaságfejlesztési terv teljesítése, valamint a katonai célú kiadások csökkentése lehetővé teszi, hogy a Szovjetunió még több ipari berendezéssel és további technikával lássa el az ázsiai és afrikai országokat, s így hozzájáruljon népgazdaságuk fejlesztéséhez. Gazdasági és műszaki segítséget nyújtottunk és nyújtunk a jövőben is az elmaradott országoknak. Nem a haszonért tesszük. Mint tudják, a Szovjetunió nagyon előnyös feltételek mellett nyújt kölcsönöket. A Szovjetunió nem köti olyan politikai követelményekhez segítségét, melyek sértenék az illető ország szuverenitását. A kommunisták nemcsak azért küzdenek, hogy saját országuk népei egyre jobban éljenek, hanem azért is, hogy minden nép jól éljen. Azt akarjuk, hogy, mint az indonéz nép mondja, mindenkinek legyen hízott bivalya, teli magtára, s mindenki békességben éljen (derültség, taps.). De hogy őszinték legyünk, meg kell mondanunk, hogy a nyugati országok, melyek évekig fosztogatták a gyarmatokat és rendkívül nagy kincseket facsartak ki, s facsarnak ki különféle módon még ma is belőlük, bár e gyarmatok már visszaszerezték politikai függetlenségüket, az igazságosság kedvéért e kincseknek legalább egy részét az elmaradott országok megsegítésére fordíthatnák. Hisz arról van szó, hogy az elrabolt kincseknek legalább egy részét adnák vissza a volt gyarmatoknak. Napról napra szorosabb Indonézia és a Szovjetunió gazdasági és műszaki együttműködése, amely, reméljük, hozzájárul az Indonéz Köztársaság fejlődéséhez és felvirágzásához, nemzeti iparának, mezőgazdaságának és kultúrájának megszilárdulásához. Ennek az' együttműködésnek sajátos fő vonása az, hogy a békés együttélésnek történelmi jelentőségű bandungi értekezleten jóváhagyott elveire épül. Fejlődnek a szovjet és indonéz nép kulturális kapcsolatai. A szovjet népet rendkívül érdekli az indonéz nép gazdag kultúrája. Ugyanakkor örömmel állapítjuk meg, hogy az Indonéz Köztársaság népe élénk érdeklődést tanúsít a szovjet kultúra, a Szovjetunió tudományos és műszaki sikerei iránt. Hiszünk a csúcstalálkozó hasznosságában Meggyőződésünk, hogy jelenlegi indonéziai látogatásom, közvetlen megismerkedésem az indonéz néppel, gazdag kultúrájával, ipari és mezőgazdasági sikereivel. Szukarno testvérrel és más neves indonéziai tényezőkkel folytatott beszélgetéseink kedvezően hatnak a szovjet és indonéz nép barátságának további megszilárdulására. Egyetértek Szukarno elnökkel, aki a szurabayai nagygyűlésen kijelentette, hogy a május 16-án kezdődő kormányfői találkozó nem lesz kimondottan reprezentatív jellegű. Nemcsak jogos, de egyedül helyes az a nézete, hogy az értekezletnek népesebbnek kellene lennie. Miért veszünk részt ezen az értekezleten ? t Ha a képviselő urak figyelemmel követték a Szovjetunió külpolitikáját, bizonyára emlékeznek arra, hogy annak idején a csúcsértekezlet részt-, vevőinek bővebb összetételét javasoltuk. Szükségesnek tartottuk, hogy mind az ellentétes csoportosulások, mind az Indiához, stb. hasonló semleges országok képviselői is részt vegyenek a kormányfői értekezleten. E javaslat azonban nem talált megértésre és támogatásra a másik tárgyalófélnél. Nyilván még nem érettek meg egy szélesebb képviseletű értekezlet feltételei. Ügy véljük, hogy a kevésről sem mondhatunk le, nehogy a nagyot hajszolva még a keveset is elveszítsük, azaz azt, amit a nemzetközi helyzet rendezésében, az országok közti jobb megértésben már most elérhetünk. Ezért egyeztünk bele a csúcsértekezletbe, és reméljük, hogy hasznos lesz e találkozó. Határozottan kijelentjük, hogy mindent meg(Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÖ 3 * 1

960- február 28.