Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-26 / 56. szám, péntek

IQendes, megbízható emberek Mielőtt bemutatnánk Nagy Jánost, a nagyborsai szövetkezet dolgozóját és családját, néhány szemléltető adattal be kell mutatnunk az 1950ben alakult szövetkezet jejlődését. Akkoriban a beadott közös vagyon értéke mindössze 93 ezer korona volt. E vagyonban benne volt a tagoktól beadott állatállomány - a 27 szarvasmarha — is, amivel megkezdték a közös gazdálkodást. Azóta állatálloNAGY JÁNOS... hiányuk 191 szarvasmarhára, 457 sertésre és ezer baromfira növekedett. Összvagyonuk értéke ma meghaladja a három milliót. A szövetkezet vagyonával párhuzamosan nőtt természetesen a tagok vagyona is. Szemléltető példa erre, hogy az 50 családból - amely a szövetkezetben dolgozik - 22 új családi házat épített a szövetkezeti keresetből. Mind ebből kiderül, hogy a tagok szép keresetre tesznek szert. Tavaly 22 koronát és 2 kg gabonát adott a szövetkezet a ledolgozott munkaegységért. A szép és követendő példa ebben a szövetkezetben az a tény, hogy a tagok - az egykori béresek, részaratók és kisgazdák - fegyelmezettek, kötelességtudók és nemcsak számolni tudnak, de azt is tudják, hogy a számok csak közös munkájuk révén kapnak értéket, értelmet. Ezért sikerült a szövetkezetnek az év elején tervezett U korona előleget és 11 korona részesedést juttatni a tagoknak. Érthető ezek után, hogy a 9 állatgondozó - név szerint Nagy János, Tornyai József, Vlahi Ferenc, Maár Alojz, Untermayer Imre, Nagy Gyula, továbbá Horváth György, Vlahi József és Gál János - új, korszerű családi házat épített a szövetkezeti keresetből. Már valamennyi benn is lakik új házában, csak Gál János építi most psaládi fészkét. Az adatok nagy részét Snoha Károly elvtárstól, a szövetkezet elnökétől kapjuk, aki a szövetkezet megalakulásától kezdve ott áll a szövetkezet vártáján és szívén viseli a szövetkezet sorsát, fejlődését. „Szívén viseli" ezt már nem mi mondjuk, hanem Nagy János, aki 1952 ősze óta, mint állatgondozó dolgozik a szövetkezetben. Tisztán a véletlenen múlott, hogy őt látogattuk meg új otthonában. A névsorban ö szerepel elsőnek, így hát rá esett választásunk. Nagyék éppen ebédre készülnek, amikor betoppanunk. Ahogy ez ilyenkor a falun szokásos, az egész család a konyhába szorul. Az asztalon nagy porcelántálban párolog a tészta mert diósmetéltet főztek - az aszszony biztos és gyors mozdulatokkal a tűzhely körül foglalatoskodik, figyelmét az ebédkészítés szertartása köti le. A két szőke kislány, a 8 esztendős Éva és a 6 éves Magda elmerülten egy képes füzetben lapozgat. Noha alkalmatlan időben érkeztünk, hisz jövetelünkkel megbontjuk a meghitt családi csendéletet, Nagy János, a családfő igen szívélyesen fogad bennünket Néhány perc alatt helyet foglalunk, néhány szót váltunk a két kislánnyal és a konyhában újra helyrebillen a szokott rend, asszony és gyermek ott folytatja munkáját, ahol abbahagyta, a férfi pedig tájékoztat bennünket munkájáról, körülményeiről, életéről. A tájékoztató az asszonyt is érdekli, egyetlen szó sem kerüli el a figyelmét, ahol szükség mutatkozik, ott beleavatkozik és kiegészíti férje mondanivalóját. E közbeszúrt szavakon az idegen is megérzi, hogy tökéletes összhang uralkodik a házaspár között és hogy mindazt, amijük van, közös megegyezéssel erőfeszítéssel, közös munkával szerezték. Mind a férfin, •mind az asszonyon látni, hogy szeretik a munkát, szívesen elvégzik vállalt feladataikat a szövetkezeiben és a fáradsággal együtt az alkotás öröme hatja át testük minden porcikáját, ha munkájukat jól, közmegelégedésre elvégezték. Az elejtett szavakon és az őszinte közvetlen hangon kívül mindennél többet mond, többet árul el a férfi és az asszony kidolgozott keze. Csttpa izom és erő. Beszélgetésünk során pillantásunk számtalanszor jóleső érzéssel pihent meg ezeken a kezeken, amelyek a szövetkezet iránti hűségről, a szocializmus építéséről adtak hírt. Jó, megbízható kezek, birtokosaik rendes, megbízható emberek. Az asszony is dolgozik a szövetkezetben. Igaz, tavaly csak 145 munkaegységet szerzett és ez férje 995 munkaegysége mellett kevésnek tűnik, de azért az asszony sem pihent, sógora is új házat épített, tehát segítenie kellett ott is. Egyébként szép új házuk 70 ezer koronába került. Építése két évig tartott, 1954-ben kezdték és 1956-ban befejezték. Ezt a családfő mondja. — Ugyan, miért mondod, hogy befejeztük - szól közbe az asszony amikor a fürdőszoba sincs kész. Hát az igaz — válaszolja nevetve a férj - ez idén, ha minden jól megy, megszerezzük a villanymotort és üzembe helyezzük a fürdőszobát. — Bizony még sok tennivaló akad nemcsak a szövetkezetben, hanem a ház körül is - folytatja az asszony, - most kell ebédlöt vennünk. A pénz már megvan. A zárszámadáskor 12 400 koronát kaptunk. Ezt a pénzt bútor vásárlására fordítjuk. Ebben már megegyeztünk. — Már tavaly megvehettük volna a bútort. — Megvehettük volna — bólint az asszony — de inkább kifizettük a 13 ezer korona adósságot. Nem volt szívem bútort venni, amíg ez az adósság nyomta a vállunkat. Hiába, Nagyék szeretik a rendet, ' f "i*';. V ' *»A FELESÉGE... bent is, kint is... Amikor beszélgetésünk a szövetkezettel való kapcsolatukra terelődik, megkérdezzük, hogy milyen tapasztalatokat szűrtek le a szövetkezeti életről... és vajon szeretik-e a szövetkezetet?... - Hogyne szeretnénk — vág rá az asszony — hisz mindent, amink ma van, szövetkezeti munkánkkal szereztük. A férfi pedig meggondoltan így válaszol: — Őszintén meg kell mondanom, amikor a szövetkezet 1950-ben megalakult, én nem sokat bíztam benne. De 1952-ben, amikor apám hat hektár földjével be akart lépni a szövetkezetbe és a szövetkezet csak azzal a feltétellel vette fel, ha én otthagyom a kísérleti állomás méhészeti telepét és ide jövök dolgozni, akkor már tudtam, hogy a szövetkezeté a jövő. Örömmel jöttem ide családommal együtt. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy nálunk Nagyborsán nemcsak én, de minden tagunk szereti a szövetkezetet. Nálunk mindenkinek pontosan be van osztva, hogy mit kell csinálnia és ezt a munkát minden ellenőrzés nélkül jól végzi el. Hogy is mondjam... - keresi a megfelelő kifejezést - kötelesség dolga ez az embernél. Nem kell nálunk noszogatni senkit a munkára. Szégyen is lenne, hisz felnőtt emberek vagyunk, nemcsak értjük, de tudjuk is, hogy mit jelent a közös munka. Mi hatan például, akik egy csoportot képezünk és 97 szarvasmarhát gondozunk, minden téren segítjük egymást. Mondhatnék egy másik példát is. Amikor a házat építettem, 18 napot hiányoztam a munkából. Ebben az időben másvalaki helyettesített ugyan, de ugyanakkor 5 társam is mindent elkövetett, hogy ne álljon be zavar a munjfában. Így volt ez a többieknél is, amikor házat építettek. Hiába, a belátás, a megértés sokat segít és ez nálunk megvan. Jó hallgatni Nagy Jánost, csupa segítőkészség és jóindulat cseng ki a hangjából. Arra gondolunk, bizonyára a többi szövetkezeti tag is hasonló magatartásról tesz tanúságot. Ez a kérdés egyébként igen izgatja, mert némi szünet után így folytatja! - Es hogy visszatérjek a szövetkezetre, meg kell azt is mondanom, hogy a szövetkezet jelentőségét csak akkor mérhetjük fel, ha összehasonlítjuk egykori életünkkel. A mi családunk nem tartozott a falu legszegényebb családjai közé, mert hiszen volt 6 hektár földünk, ennek ellenére apám mégsem gondolhatott arra, hogy taníttasson bennünket. Nem gondolhatott rá, mert egyszerűen örültünk, hogy éltünk. Ami pedig a házépítést illeti, az megvalósíthatatlan álomnak tűnt. Apám csak 1937-ben vett házat 20 ezer koronáért. Nagyon jól emlékszem erre a döntő lépésre, mert apám a testvérétől vett fel 10 ezer 'korona kölcsönt. Mihelyt a vétel megtörtént és nevére írták a házat, nyomban 10 ezer korona bankkölcsönt vettünk fel a házra, hogy a kölcsönt kifizethessük. Ekkor történt az, hogy 10 ezer helyett csak 9 ezer koronát kaptunk. Ezer koronát a bank mindjárt kamatra vont le. Ettől a bankkölcsöntói bizony már csak a felszabadulás után tudtunk végleg megszabadulni. Ezekután érthető hogy ragaszkodunk a szövetkezethez, ahol nem vagyunk többé kiszolgáltatva egy ember kénye-kedvének. Hiába, - folytatja őszinte meggyőződéssel - ez a mi munkásosztályunk sokat tett fejlődésünkért. Az a biztonság, amit mi szövetkezeti tagok ma érzünk, teljesen ismeretlen volt egykor a földműves előtt. - De ismeretlen volt - kapcsolódik az asszony újra a beszélgetésbe — a rekreáció is. Tavaly áprilisban hétnapos prágai üdülésre küldött bennünket a szövetkezet. A Hotel Párisban laktunk, szép volt. A csehek igen barátságosak voltak hozzánk, vendégekhez méltó bánásmódban részesítettek bennünket. Szívesen gondolok vissza a prágai napokra. Szép, napfényes város ez a Prága. AZ ÚJ SZÓ Hogyan dolgoznak a fiatalok ÉS KÉT KISLÁNYA. Lelkesedés izzik az asszony hangjában, az új ismeretlen szó, rekreáció, úgy ragyog, fénylik, kering a konyha meghitt légkörében, mintha valami kisebbfajta szputnyik lenne. SZABÓ BÉLA Kiváló dolgozó Az istállóban, munkahelyén találtam rá. A 33 éves K. Szabó Jánossal sok mindenről elbeszélgettünk, azonban a legtöbb szó a tejtermelésről esett. — Az úgy van, hogy a gondozónak alaposan ismernie kell a gondjaira bízott állatokat és megfigyelések alapján pontosan meg kell tudni állapítani az egyedek takarmányadagját - világosít fel munkamódszereiről. Szabó János nem véletlenül ért el a múlt évben tehenenként 2956 literes fejési átlagot. A jó gondozás. a pontos etetési technika betartása gazdag gyümölcsöt hoz... Szabó János azonban eddigi eredményeivel nincs teljesen megelégedve. — A tejhozam fokozásában még nem mondtam ki a végső szót. Ebben az évben már jóval túl szeretnem szárnyalni a 3000 liter — fejezi be határozottan. Ezt nem is vonhatjuk kétségbe, hiszen ebben a szövetkezet vezetősége is segíti K. Szabó Jánost és minden tehenészt. A jó munkáért azonban nemcsak elismerést nyújt a perbenyíki EFSZ. K. Szabó János elért eredményei után példás jutalmat kap. Havonta 90 munkaegységet szerez, így a a pénzbeli és természetbeni járandóságok gondtalan életet biztosítanak a Szabó-házaspárnak és három fiuknak. — ki — Az ifjúság is ki akarja venni a részét a szocializmus építésének befejezéséből. Erről tanúskodnak a hozzánk beérkezett levelek. A zempléni CSISZ-szervezet munkájáról ír Molnár János bolyi levelezőnk. A szervezet 28 tagja a szövetkezetben dolgozik. A tagok munkája jó úton halad. Amióta felépült a művelődési otthon, a fiatalságnak több lehetősége van a szórakozásra, kulturáltabb életre. A színjátszó csoport előadásra készül. A szervezeten belül komoly munka indult meg. Tagsági és vezetőségi üléseiken különféle problémákkal foglalkoznak; hogyan lehetne az egyes munkaszakaszokon többet és olcsóbban termelni. A fiatalok, akik a fejősteheneknél dolgoznak, azt vállalták, hogy a tejhozamot növelni fogják. Szavukat betartották, mert 1400 liter helyett már 1600 litert fejnek. Más csoport 325 hektár legelót és rétet Eredmények, sikerek A ragyolci nőbizottság évzáró taggyűlését a napokban tartották. Az építőmünkából tevékenyen kivették részüket. A HNB kisegítésében és a községi EFSZ megalakításánál nem kevesebb mint 200 órát dolgoztak. A nemzetközi nőnapot is méltón ünnepelték meg a múlt évben, melynek keretében három többgyermekes anya megajándékozására is sor került. A nőbizottság tagjai a nyár folyamán nem egy esetben nyújtottak segítséget a helyi EFSZ-nek. Aratáskor és a lóhere betakarításakor összesen 820 brigádórát dolgoztak. De ott szorgoskodott a tagság az új nyolcéves középiskola rendbetételénél is. Kulturális téren is van mit felmutatni a szervezetnek. Két esetben rendezett olyan esztrádot, melyen a község cigányszármazású polgárai szép sikerrel mutattak be egyfelvonásos színmüveket. Itt szeretném megemlíteni, hogy nemes és célszerű dolog lenne ezt a kezdeményezést tovább folytatni. A gyűléseket mindig terv szerint tartották. Nem kis mértékben ennek köszönhető a tekintélyes munkaeredmény. Csaba Zoltán, Ragyolc hozott rendbe. Dicséretre méltó munkát végeztek az állattenyésztés terén dolgozó fiatalok is. Plešinský, Wormpachyi levelezőnk dicsé, i az építkezésen dolgozó ipari tanulókat. Mind a tizenheten tagjai a CSISZ-nek. A kőműves tanulók jól dolgoznak és ha valami hiba történik, ott van szakoktatójuk, Dominik elvtárs, aki atyai jóindulattal bánik a gondjaira bízott tanulókkal. Nyugodt, csendes, de ellentmondást nem ismerő utasításait szó nélkül teljesítik. A legnagyobb hidegben is jó munkát végeztek a i építkezésen. Kifogásolják, hogy üzemrészükön nincs üzemi konyha, úgyhogy a két kilométerre levő üzemi konyhára járnak, ami hetenként kb. 20 óra időveszteséggel jár. A PS igazgatósága megvizsgálhatná a dolgot és megoldást találhatna erre. Ján Hustatý kassai levelezőnk, a Hron dolgozója beszámol a fiatal épületvashajlítókról, akik alighogy elhagyták az iskola padjait, máris értékes munkát végeznek Kassa építkezéseinek különféle szakaszain. Dolgoznak a Keletszlovákiai Kohómű, a bočiari, a šaeai lakásépítkezésen, vagy a Tomašik utcai ipari tanonciskola épületén. Jasaň és Kochan elvtársak munkacsoportja — összesen 52 fiatal munkás, — a szocialista munkabrigád címet akarja elnyerni. Ünnepi névadás Leleszen Nemrégen a Leleszi Helyi Nemzeti Bizottságon kedves ünnepélyt tartottak, amelyen a két község funkcionáriusai vettek részt. A HNB elnöke üdvözölte a szülőket és a vendégeket, pionírok virágcsokrokkal, szavalatokkal és énekkel fogadták az újszülött Ragány Katókát. A szülök megilletődve írták be nevüket az anyakönyvbe. Pistike és Gellértke nagyon megörültek testvérkéjüknek. Édesanyjukat megajándékozták. A névadási ünnepély pohárköszöntővel és víg szórakozással fejeződött be. R. G. r Építészeti dolgozóink feladatai MINT ISMERETES, a szlovákiai építészeti dolgozók ugyanúgy, mint a csehországi kerületek dolgozói, múlt évi feladataikat sikeresen teljesítették. A lakásépítés szakaszán terven felül 236 lakást és a figyelemmel kísért .építkezések keretében további 435 lakást adtak át rendeltetésének. Az iskolaépítésben 866 tanterem helyett 910-et adták át. Ezenkívül 13 szlovákiai építészeti vállalat terven felül 35 millió korona munkát végzett. Az építészeti dolgozók jelenleg még igényesebb feladatokat teljesítenek. Az építkezési munkák terjedelme ez idén 15,5 százalékkal nagyobb, emellett 40 százaléka központosított építkezésekre — a Keletszlovákiai Kohómű, a Slovnaft, a nitrogéngyár, a nikkelkohó, a lipoveci vízierőmű, a bratisíavai II. turboközpont stb. építésére — jut. A terv sikeres teljesítése érdekében az említett építkezéseket elegendő munkaerővel, a szükséges gépekkel, berendezésekkel kell ellátni és a munkát két, esetleg három műszakban kell megszervezni. A munkások számára — különös tekintettel a dolgozó nőkre és az ifjúságra — megfelelő elszállásolásról, étkeztetésről és a munkaidő utáni kellő kulturális életről kell gondoskodni. Az Építészeti Megbízotti Hivatal hatáskörébe tartozó vállalatoknak ez idén 676 tanteremmel többet kel! rendeltetésüknek átadniuk, mint tavaly. Ezenkívül át kell adniuk 12 812 lakást, melyek közül 3 750 lakás építését a szövetkezeti és vállalati építkezések keretében végzik. Az építészet azonban a tervben előirányzott 343 lakás helyett januárban csak 111-et, azaz 232-vel kevesebb lakást adott át rendeltetésének. A terv teljesítésében a legnagyobb mértékben a Kassai Műszaki Építészeti Vállalat, a Kassai Magasépítészeti Vállalat, a bratisíavai Priemstav és a Nyitrai Magasépítészeti Vállalat maradt le. A TERVBEN FOGLALT feladatokat nemcsak a cementgyárak és mészégetők, hanem számos téglagyár és részleg sem teljesítette. A terv teljesítésében már az év első hónapjában mutatkozó lemaradozást figyelmeztető jelnek kell tekinteni. Az építészeti vállalatok egyes üzemeiben, munkahelyein olyan műszakiszervezési intézkedéseket kell javasolni s megvalósítani, amelyek segítségével az építkezéseken s az építőanyagot gyártó részlegeken mutatkozó lemaradozás megszüntethető. A párt és szakszervezetek, az ifjúsági szervezetek és gazdasági dolgozók ez idén ne tűrjék meg az olyan eset megismétlődését, melyre a műit évben került sor. Annak következtében, hogy két építészeti vállalat - közöttük a bratisíavai Priemstav, a Hron vállalat, a Poprádi Magasépítészeti Vállalat — nem teljesítette feladatait, 54 milliós kárt okoztak a népgazdaságnak. Sem a bratisíavai Hydrostavban, sem a Termostavban, vagy a Stavoindustriában, ahol sikeresen teljesítik a tervet, nincsenek csodatevő emberek. Az e vállalatokban működő tömegszervezetek funkcionáriusai azonban igyekeznek megtenni minden tőlük telhetőt a terv teljesítése érdekében. A trineci Hengergvár építésén, ahol a tervezési felkészületlenség következtében lemaradozás mutatkozott, a Hydrostav dolgozói megmutatták, hogy hat hónapi lemaradást is be lehet hozni. Az építészeti dolgozókra ez idén az anyaggal való gazdálkodás és az anyagmegtakaritás terén is komoly feladatok hárulnak. Ezzel kapcsolatban különösen sokat tehetnek a tervezők, mert már a beruházási építkezések előkészítése idején hozzájárulhatnak az anyagszükséglet csökkentéséhez. Az építkezés helyének kellő kiválasztásával, az építkezések konstrukciójának megfelelő megoldásával ez idén az ipari építkezéseken szükséges betonacél mennyiségének legalább 10 százalékát, a lakás és polgári építkezéseken legalább 5 százalékát takaríthatjuk meg. Határozottan szükséges, hogy minden vállalatban, üzemben és építkezésen kibontakozzék a szocialista munkaverseny, melynek célja a példás rend betartása, az anyaggal való kellő gazdálkodás és az anyagmegtakaritás legyen. A žilinai és prešovi kerület CSISZ tagjainak példáját követve a többi kerületben is meg kell szervezni a példás minőségű építkezéseket. AZ ÉPÍTŐANYAGOT GYÁRTÖ vállalatok további fontos, elodázhatatlan feladata, melyet ez év április 30-ig tcljesíteniök kell - a munkásbérrendszer átépítésének befejezése. Ezt a feladatot eddig a legjobban a cementgyárak teljesítik. Szlovákiában — a Banská Bvstrica-i cementgyár kivételével — már valamennyi cementgyárban a munkások 81,9 százaléka az új bérrendszer alapján dolgozik. A szlovákiai építészeti vállalatokban azonban a csehországi vállalatokkal ellentétben, ahol a munkásoknak már több mint 50 százaléka az új bérrendszer alapján dolgozik, mindeddig a munkásoknak csak 34 százalékát díjazzák az új rendszer szerint. A bérrendszer átépítését a téglagyárakban és kőbányákban, elsősorban a Banská Bystrica-i és a kassai kerületben kell meggyorsítani. Mikuláš Matašeje. JjtJ SZÖ 3 * 1960. február 4.