Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-24 / 54. szám, szerda

A munkához való viszony a szocializmusban Gondolatok Lenin : A munkáról írt művének gyűjteménye felett A nagy Lenin születésének 90. évfordulója előtt újra és újra be­lelapozunk a munkáról írott ér­tekezéseibe, tanulmányaiba, beszé­deibe. Ismételten áttanulmányozva a felbecsülhetetlen művet, csak azt mondhatjuk: Sokat és eredmé­nyesen tanultunk Vlagyimir Iljics Lenintől. TV aponta újabb hírek érkeznek a széles dolgozó tömegeknek a termelésben elért sikereiről. A dol­gozó tömegeknek ez a lendülete, al­kotó kezdeményezése vajon véletlen jelenség hazánk gazdasági életében? Nem, nem véletlen. A szocializmus szükségszerű velejárója, a dolgozók­nak a munkához való új viszonyából fakad. De hogy ezt megérthessük, vi­lágítsuk meg - Lenin nyomán ­kissé részletesebben, mi a munka új jellegének objektív alapja a szocia­lizmusban, miért és hogyan alakul ki a munka iránt az új, kommunista magatartás. A társadalom léte szükségessé te­szi, hogy a társadalom tagjai minden­napi szükségleteik kielégítése céljából anyagi javakat termeljenek. Minden társadalom létalapja a munka. Az emberek az anyagi javak előállítása­kor nemcsak a természettel, hanem egymással is kapcsolatba kerülnek, termelési viszonyok jönnek létre. A termelési viszonyok rányomják bé­lyegüket a termelési folyamatra, meghatározzák a munka jellegét. Á munka jellege meghatározza a munkához való viszonyt is, az embe­rek magatartását a munka iránt. A munkaerők kizsákmányolása eseté­ben a dolgozók sem anyagilag, sem erkölcsileg nincsenek érdekelve ab­ban, hogy jobbat és többet termelje­nek, hisz munkájukkal csak a kizsák­mányolók hasznát növelik. Az új tech­nika bevezetését közömbösen, sőt el­lenségesen nézik. A termelőeszközök minden tökéletesítése a kizsákmányo­lás tökéletesítését, a szenvedések és a nyomor fokozását eredményezi. A társadalmi haladás minden eredmé­nyét a kizsákmányolók fölözik le. • A magántulajdon és a tőkés terme­lési viszonyok felszámolása gyökere­sen megváltoztatja a munka jelle­gét. A szocializmusban a munka új jellege mindenekelőtt abban jut kife­jezésére. hogy kizsákmányolástól mentes munka. Lenin ezzel kapcsolat­ban a következőket írja: „..ez az emberiség egész történetében a leg­nagyszerűbb változás, amikor a kény­szermunkát felváltja a saját magunk javára végzett munka ... Évszázado­kon át idegennek végzett munka, a kizsákmányolók javára folytatott kéft/szermunka után először nyílik lehetőség arra, hogy sajátmagának dolgozzék, méghozzá úgy dolgozzék, hogy a modern technika és kultúra minden vívmányára támaszkodhatik." (Lenin-Sztálin: A munkáról, 99. ol­dal, Szikra kiadás, 1950.) A munka jellegének gyökeres megváltozása, a munka új jel­lege a szocializmusban gyökeres vál­tozást eredményez az embereknek a munkához való viszonyában is. A szo­cialista tulajdon, a szocialista terme­lési viszonyok megteremtik a munká­hoz való új magatartás objektív szük­ségességét és objektív alapját. A tömegekben, amelyek csak nem­rég rázták le magukról a kizsákmá­nyoló osztályok elnyomását, mélyre­ható változás és széleskörű forrás, er­jedés megy végbe. Persze ez a változás nem mehet végbe önmagától, spontán módon, súrlódások, nehézségek nélkül. A szo­cialista ternlelési viszonyok megte­I remtik a munkához való új viszony 1 kialakulásának lehetőségét. Ezt a le­hetőséget azonban valósággá kell át­változtatni. Természetesen a kapita­lizmus megdöntésével még nem vál­tozik meg egy csapásra a dolgozók­nak a munkához való viszonya, nem tanulnak meg egyik napról a másikra a társadalom érdekében dolgozni. A munkához való új viszony kérdé­sét taglalva Lenin azt tanítja, hogy ez a változás nehezebb, mélyrehatóbb, alaposabb, döntőbb jelentőségű, mint a burzsoázia megdöntése, mert ez a magunk renyhesége, fegyelmezetlen­sége, kispolgári önzése feletti győzel­met jelenti azokon a szokásokon, amelyeket az átkozott kapitalizmus hagyott örökségül a munkásoknak és parasztoknak. A munkához való új vi­szony kialakulása szükségessé teszi a széles dolgozó tömegek kommunis­ta nevelését, a tömegek átnevelését. A proletárdiktatúra egyik funkciója éppen a dolgozó tömegek nevelése. A jelenkori idealista, revizionista burzsoá pedagógusok és pszichológu­sok az emberi természetet vizsgálva azt állítják, hogy az ember természe­te megváltozhatatlan. Az ember ter­mészetét állítólag az ösztönző és az öröklés, a veleszületett tulajdonságok határozzák meg. Szerintük a haladás csak az anyagi javak termelése terü­letén lehetséges, az erkölcs terén az emberiség egy helyben topog. Ez az „elmélet" a tőkés társadalom valósá­gát, a kapitalista erkölcsök emberte­len jellegét tükrözi. Ezeknek az állí­tásoknak valótlansága nyilvánvaló. \ valóságban, ahogy arra a mar­xizmus-leninizmus rámutatott — „a lét határozza meg a tudatot", az emberek tudatát, erkölcsét, maga­tartását az őket körülvevő társadalmi viszonyok határozzák meg, mindenek­előtt a termelési viszonyok. A terme­lőerők jellegének, valamint a terme­lési viszonyok jellegének megfelelően, minden társadalom kialakította a ma­ga tipikus, sajátos embertípusát. A tőkés társadalomban az individua­lizmus, az önzés, a kapzsiság a ki­zsákmányolók jellemvonása. Mindeze­ket a sajátosságokat a termelőeszkö­zök magántulajdonán alapuló terme­lési viszonyok hozták létre. A magántulajdon és a kizsákmányo­lási viszonyok felszámolása szüksé­gessé teszi a szocialista termelési vi­szonyok jellegének megfelelő új tí­pusú ember kialakítását, aki mentes legyen mindazoktól a szocializmussal össze nem egyeztethető jellemvoná­soktól, melyek a kizsákmányoló tár­sadalmak alatt az emberekben kiala­kultak. Az új, felsőbbrendű szocialista társadalom a termelőerők óriási ki­fejlesztése mellett az új típusú ember kialakításának is nagy figyelmet szentel. A széles dolgozó tömegek nevelése és átnevelése bonyolult, sokrétű fel­adat. A szocializmusban — mint a kommunista társadalom első szaka­szában — alapvetően megváltozik a munkához való viszony. A munka megbecsülést, dicsőséget, hősiességet jelent. A szocializmusban a munkához való új viszony a szocialista munka­versenyekben, az újítómozgalomban, a szocialista és kommunista munka­brigádokban jut kifejezésre. A dolgo­zó tömegek saját ügyüknek tekintik a technika tökéletesítését, számos újítással, ésszerűsítéssel, a gépek, szerszámok és berendezések tökélete­sítésével lehetővé teszik a munkater­melékenység emelését, a termelés növelését. Hogy milyen jelentős té­nyező az újítómozgalom hazánk gaz­dasági életében, az kiderül az alábbi táblázatból: A feltételezett megtakarítás összege Benyújtott újítási ja­vaslatok száma Megvalósítc újítási ja­vaslatok száma A feltételezett megtakarítás összege 1956-ban 166 968 80 514 1 009 412 902 1957-ben 192 330 39 381 1 320 785 132 1958-ban 226 652 108 685 1 398 629 066 Az Állami Statisztikai Hivatal most közzétett közleménye szerint 1959­ben több mint 250 000 újítási javasla­tot nyújtottak be. A burzsoá tollforgatók egész papír­hegyeket írtak és írnak össze, hogy felmaqasztalják a konkurrenciát, a vállalkozói szellemet. Azt állítják, hogy a magántulajdon felszámolásával megszűnik a vállalkozói szellem, meg­szűnik a verseny. Lenin ezeket az álokoskodásokat szétzúzva a követ­kezőket írja: „A szocializmus nemcsak nem fojtja el a versenyt, hanem el­lenkezőleg, először teremti meg an­nak lehetőségét, hogy a versenyt va­lóban széles, valóban tömeg­méretekben alkalmazzák, hogy való­ban' a dolgozók többségét vonják be az olyan munkába, ahol megmutathat­ják, mit tudnak, ahol kifejleszthetik képességeiket, ahol megnyilvánul­hatnak azok a tehetségek, amelyek a népben, e frissen buzgó forrásban megvannak, s amelyeket a kapitaliz­mus ezer és ezer, millió és millió esetben eltiport, elnyomott és elfoj­tott. A mi feladatunk most, amikot szocialista kormány van hatalmon, az, hogy megszervezzük a versenyt." (Lenin, idézett mű 98. old.) A szocialista verseny — ezt év­ről évre mutatkozó mind nagyobb eredményeinken mérhetjük le — az az emelő, amelynek segítségével a munkásosztály egész gazdasági és kulturális életét gyors ütemben ki­fejleszti. A szocialista verseny és a tőkés konkurrencia között lényeges különbség van. A szocialista verseny célja nem a magasabb profit, hanem a szocialista termelés fejlesztése és tökéletesítése. A tőkés verseny, a konkurrencia eredménye az egyik ve­resége és a másik győzelme, a gyen­gébbek eltiprása. A szocialista ver­seny ezzel szemben segítséget nyújt az elmaradottabbaknak, hogy az élen­járók színvonalára emelkedjenek. Ha­zánkban is a szocialista munkaver­seny, az eredményes szocialista mun­kabrigád mozgalom és Gagaňova kö­vetői nagy mértékben hozzájárulnak a tervek teljesítéséhez és túlteljesí­téséhez, a munkatermelékenység sza­kadatlan növekedéséhez, az önkölt­ség csökkentéséhez. Dártunk nagy jelentőséget tulaj­donit a szocialista munka brigádjainak. Jelenleg a legkülönbö­zőbb szakmák százezernél több dol­gozója vetélkedik, több mint tízezer élenjáró kollektívában a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért és az érdeklődés a dolgozók részéről egyre fokozódik. Örömmel és elégtétellel állapíthatjuk meg, a versenyző kol­lektívák tisztában vannak azzal, hogy a munka mellett nem kevésbé fontos a szocialista életforma. Ez a feltétele — és ezt nyomatékosan hangsúlyoz­zuk minden alkalommal - az új, ma­gasabb színvonalú öntudatnak. E nél­kül nem születik meg az új ember, e nélkül a szocialista munka bri­gádja nem eleven valóság, A párt-, ifjúsági- és szakszervezetek felada­ta, hogy minden vonalon, ez idő sze­rint különösen a mezőgazdaság sza­kaszán, hatékonyan támogassák a bri­gádmozgalmat. • * * A kommunizmus első szakaszában, első fokán, vagyis a szocializmusban, a munka jellege gyökeresen megvál­tozik és a dolgozóknak a munkához való viszonyában is gyökeres vál­tozás következik be.- ' 1 A munkához való új viszony a leg­szebb és legnemesebb vonása az-ftj típusú embernek. Ennek ellenére a szocializmusban a munka még nem kommunista munka. A szocializmus­ban — napjainkban — a munka még mindenekelőtt a megélhetés eszköze. A kommunista társadalom felső fokán a munka kommunista munka lesz. Lenin a következőképpen hatá­rozta meg a kommunista munkát: Kommunista munkán, a szó szoro­sabb és szigorúbb értelmében, a tár­sadalom érdekében kifejtett ingye­nes munkát értjük... a kommunista munka önkéntes munka, normák nél­küli munka, olyan munka, amely nem számít díjazásra, nem szab fizetési feltételeket, amelyet azért végeznek, mert a közösség érdekében végzett munkát megszokták, amely abból a (szokássá vált) tudatos belátásból fakad, hogy a közösség érdekében dolgozni kell — a kommunista mun­ka nem egyéb, mint az egészséges szervezet szükséglete." (Lenin, idé­zett mű, 200. oldal.) Hogy ez nem utópia, azt bizonyítja az is, hogy ez a kérdés már felvetődött, hogy ezt az élenjáró proletariátus (a kommu­nista párt) és az államhatalom egy­aránt felvette. Ahogy Lenin mondta: „Hogy nagy dolgokat érjünk el, ki­csinyekkel kell kezdenünk." Az új munkafegyelmet megterem­teni, az emberek közötti társadalmi kötelékeknek új formáit létrehozni, új formákat és módszereket terem­teni az emberek munkába való be­vonására — ez évekre, évtizedekre terjedő munka. Ez a munka — a leghálásabb és a legnemesebb munka. ügész történelmi korszakra van szükség ahhoz, hogy az em­berek áttérjenek a kommunista mun­kára. Ennek az áttérésnek objektív anyagi alapjai a kommunizmus mű­szaki-anyagi alapjainak kiépítésével valósulnak meg. A Szovjetunióban szemünk láttára megy végbe ez a történelmi jelentőségű átalakulás és nincs túl messze az az idő, amikor velünk együtt a többi szocialista or­szág is rátér erre az útra. Ehhez azonban kitartó, türelmes és sokol­dalú nevelőmunkára van még szük­ség. De ez a hálás és nemes neve­lőmunka megéri a fáradságot. Szily Imre íl ÚJ szó Állampolgári kötelesség Hetente egyszer — pénteken este — kivilágosodnak az Ajnácskői Nyolcéves Középiskola egyik tantermének ablakai. A tábla előtt a helybeli iskola fiatal ta­nítónőjét, Nagy Ágnest láthatjuk. A pa­dokban meglett emberek, férfiak, nők, a szlovák nyelvtanfolyam résztvevői szo­ronganak a gyermekek számára mérete­zett szük padokban. Pál Lajos és felesé­ge, Jakub István szintén a feleségével, Kati Lajos, Pál Magda és sokan mások pontosan megjelennek az iskolában, hogy tanuljanak. — Gépész vagyok és fontosnak tartom, hogy a cseh és a szlovák szakirodalom termékeit eredetiben olvassam — mon­dotta Szamos Dezső. — Azonkívül állampol­A tömegszervezetek életéből Szerkesztőségünkbe naponta ér­keznek levelek, melyek a különféle kéréseken kívül • értékes tudósítá­sokban számolnak be a tömegszer­vezetek életéről is. A nőbizottság Bélyben írja Illés Bertaián bacskai levelezőnk — jól dolgozik az utolsó időben. Az asszonyok a HNB fogadótermét kidí­szítették s ott tartják már a nép­szerűvé vált névadási ünnepségeket, melyeken a nőbizottság tagjai is részt vesznek, a csecsemőt és a szülőket üdvözlő beszéddel fogadják és átadják az ajándékokat. A királyhelmeci járás alkotóverse­nyére már nagy szorgalommal ké­szülnek az egyes községek. Eddig 50 csoport, köztük 7 színjátszó, 27 tánccsoport, 4 zenekar és 3 egyéb csoport jelentkezett. Ezer személy részvételére számítanak. A CSISZ-szervezetekrőI többen írtak. Hicér Barna Kőrösről a jólészi fiatalok munkájáról szá­mol be. Az alapszervezetnek eddig 25 tagja van. Ugy látszik, mintha téli álmukat aludnák, pedig most lenne itt az ideje, hogy kulturális tevékenységet fejtsenek ki. Nem törődnek a falu problémáival, nem látogatják a gyűléseket és a kul­túresoport sem működik. Pedig — írja — volna sok megvitatni való dolog a falufejlesztés terén és az EFSZ-ben is. A komáromi KerUleti Fémmeg­munkáló Üzem CSISZ-szervezetének munkája - Illés Valentin levelezőnk szerint — megjavult, amióta új ve­zetőséget választottak. A felszaba­dulás 15. évfordulója alkalmából fel­ajánlást tettek 60 óra ledolgozására e hónap végéig, ezenkívül össze­gyűjtenek 2000 kg ócskavasat. Poli­tikai kört szerveztek — „A párt­tól tanulunk" címen, az ifjúsági al­kotóversenyre kulturális műsorral több tag jelentkezett, továbbá egy szobrot és egy kukoricaszárltót ké­szítenek el. Régi, az első köztársaság idejéből való párttagok gyűléséről számol be Kovácsi István érsékújvári olvasónk. A CSKP 40. éves évfordulójára, gyűjtik össze a helyi- és vidéki mun­kásmozgalom történetéhez szükséges adatokat. I gíri kötelességemnek Is tartom az állam­nyelv megtanulását. A hallgatók között vannak olyanok is, akik már kissé jártasak a szlovák nyelv­ben. így például Sznyida Kálmánné. Ő azonban nem elégszik meg azzal, hogy megérti az ún. konyhanyelvet. A cseh és a szlovák irodalom is érdekli. Verseket, regényeket akar olvasni — eredetiben. Ezért tartozik a szorgalmas hallgatók közé. A legjobb tanulók egyike a fiatal Mt­kus István. A borbély-szakmában tanonc­kodik. Ez is olyan munkakör, amely­ben igen fontos a szlovák nyelv tudása. Egyben valamennyi hallgató megegyezik. Köszönet jár Nagy Ágnes tanítónőnek, aki példás türelemmel magyarázza a szlo­vák nyelv titkait, aki tudja, hogy ezzel is hazánk népeinek egymáshoz való kö­zeledését segíti elő. Agócs Vilmos, Ajnácskő Kedves vendégek A napokban a Szovjetunióból komszo­molcsoport látogatott el Modrára, ahol egy napot töltött. Meglátogatták a hely­beli mezőgazdasági szakiskolát, ahol a tanitók és a diákok nagy szeretettel vár­ták őket. Bartoš elvtárs, az iskola igazga­tóhelyettese fogadta a csoportot. Utána Rácz elvtárs, a CSISZ elnöke beszélt. A jelenlevők kis emléktárgyakkal aján­dékozták meg a vendégeket. A barátko­zás táncmulatsággal fejeződött be, s nagyban folyt az ismerkedés, a víg szó­rakozás. Beszélgetés keretében megismer­kedtek a szervezet és az iskola munká­jával, s az iskola gazdaságában meglá­togatták az egyes termelési ágakat. Szalontay László, Modrg A polgári ellenőrzés feladatairól Zselízen járási értekezletet tar­tottak, amelyen 42 község képvisel­tette magát mintegy 110 küldöttel. Az értekezleten a polgári ellenőrök fontos feladatainak és megszervezé­sének kérdésével foglalkoztak. A Jednota igazgatója arról beszélt, hogy a bonyolultan szétágazó üzemi hálózatnál igen jelentős segítséget nyújthatnak a polgári ellenőrzés köz­ségenkénti szervei, amelyek hivatot­tak lesznek minden üzletben s ven­déglátó-üzemekben, textil-, vegyes­kereskedésekben, élelmiszerüzletek­ben, éttermekben, elárusítóhelyeken és általában minden olyan boltban ellenőrzést tartani, ahol közsükség­leti cikkek kerülnek eladásra. Az ellenőrök jogköre az árellenőrzésen kívül kiterjed az eladásra kerülő cikkek minőségének ellenőrzésére, ezek árainak pontos betartására; a személyzetnek vevő iránti viselke­désére, az üzemek tisztántartására, stb. A vitában 22 küldött szólalt fel. Igon figyelemre méltó felszólalások voltak a járás egyes községeiben előforduló helytelen kiszolgálásokról, a higiénikus követelmények elmu­lasztásáról stb. A sérelmek megszüntetésében s a hibák kiküszöbölésében azután még nagyobb segítséget nyújthatnak a polgári ellenőrzésnél megbízott sze­mélyek. Patyolat Sándor, Oroszka A tavaszi munkák megkezdéséig minden szövetkezetben el kell készíteni a; évi gazdasági és pénzügyi tervet A z egységes földművesszövet­kezetek tagságával minden részletében megtárgyalt és elfogadott évi termelési és pénzUgyi terv a biztosítéka a termelés foko­zásának és a közös gazdálkodás fej­lődésének. Ennek érvényesülnie kell különö­sen ebben az évben. Az 1960. évi mezőgazdasági termelés döntő éve kell, hogy legyen. Ez idén a termelés fokozásával megalapozzuk a jövő évben kezdődő harmadik ötéves tervünk sikeres elindulását. A kassai kerületben, az előző évekhez viszonyítva, most sokkal több szövetkezeti funkcionárius és tag kapcsolódott be az évi terv ki­dolgozásába. A termelésben és a munkaszervezésben nyert értékes ta­pasztalatokkal segítettek reális ter­veket kidolgozni. A kerületi, járási szervek és üze­mek a legjobb szakembereket, ösz­szesen 200 aktivistát küldtek a fal­vakba a szövetkezetek megsegítésé­re. A mezőgazdasági termelés ösztön­zését előmozdító prerovi felhívást a kassai került magáévá tette. 343 szövetkezet szocialista kötelezettség­vállalása meghaladja a 66 millió ko­ronát. Ezt az értékes felajánlást 31 ezer egyéni és 2600 kollektív köte­lezettségvállalással támasztották alá. Az évi pénzUgyi és termelési terv kidolgozásánál mindenütt figyelembe vették a termelés növelésére tett felajánlásokat és belefoglalták az egyes szövetkezetek tervébe. A kerületben a JNB földművelési osztályai már jóváhagyták 156 szö­vetkezet évi tervét. Lassabban halad a tervek előkészítési és jóváhagyási munkája a szövetkezetekben. Ez ideig mindössze 94 szövetkezet hagy­ta jóvá az egész évi pénzügyi és gazdasági tervet. Nagy a lemaradás a levočai, kež­maroki és Spišská Nová Ves-i járá­sokban. Az előző évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a legjobban kidol­gozott tervek sem mozdítják elő a mezőgazdaság feladatainak teljesíté­sét, ha a dolgozók nem ismerik őket kellőképpen. M inden szövetkezetben meg kell értetni a dolgozó parasztság­gal, mit vár tőle az ország és mit kell tennie, hogy a szocialista nagy­üzemi termelés nagyobb eredménye­ket érjen el és teljesítse a mező­gazdaság fokozott feladatait. MÖZES SÁNDOR ÜJ SZÖ 5 * 1960. február 18.

Next

/
Thumbnails
Contents