Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-23 / 53. szám, kedd

Tudósítások az évzáró párttaggyűlésekről A hibákra is rámutattak Az .ajnácskői falusi pártszervezet évzáró taggyűlésének beszámolója jól tükrözte a szervezet múlt évi munkáját. A kommunisták nevelőmunkájának egyik pozitív eredménye, hogy a múlt évben szép számú fiatal szövetkezeti paraszttal erősödött a falusi pártszervezet. Hiba azonban, hogy a szövetkezet kiszélesítésére indított egészközségi akciók során a pártbizottság tagjain kívül csak néhány elvtárs kapcsolódott be a rendszeres agitációs munkába. Sajnos, még mindig két kisebbségi EFSZ gazdálkodik a faluban, s éppen ez a kisebbségi állapot a legnagyobb fékezője az eredményesebb szövetkezeti munka kibontakozásának. Erre a tényre nem egy felszólaló mutatott rá és bírálta a falu kommunistáinak munkáját. Ďurica elvtárs többek között a pártfegyelem gyengeségével is foglalkozott. Rámutatott, hogy a fegyelmezetlenség rányomta bélyegét az esti pártoktatásra, a tagsági és a pártbizottsági gyűléseken való részvételre is. Margócs elvtárs, az ajnácskői téglagyár üzemi pártszervezetének elnöke a szövetkezettel, illetve falusi pártszervezettel való kapcsolatról mondott önbírálatot. Hangsúlyozta, hogy az üzemi és a falusi pártszervezet együttműködése hiányos volt, s ennek mindkét szervezet kárát látta. Arról is beszélt, hogy az üzemben még mindig akadnak párttagok, akik annak ellenére, hogy földterülettel rendelkeznek, még mindig kívülállók, nem segítik az EFSZ megszilárdítását. Ez is egyik fékezője a sikeres pártmunkának. A beszámoló és a felszólalók túlnyomó része foglalkozott a CSISZszervezet munkájával is. A CSISZ falusi szervezete a múlt évben nem fejtett ki olyan tevékenységet, mint az előző években. Csak az év vége felé állt be jelentős javulás. Oj tagokkal gyarapodtak, fellendült a kulturális munka, soraikból többen kérték a pártba való felvételüket. Jakub elvtárs, a CSISZ-szervezet elnöke, felszólalásában azokról az intézkedésekről beszélt, amelyek a CSISZ-szervezet munkájának állandó javulását eredményezik. Ilyen például a pártoktatás megszervezése a fiatalok számára. Behatóan foglalkoztak az elvtársak pártunk levelével is. A levélnek a községek, illetve a szövetkezetek egyesítésével foglalkozó részével faolnár elvtárs, a csevicepusztai EFSZ tagja foglalkozott, aki hangsúlyozta a község két szövetkezete között fennálló viszony javulásának lehetőségét az egyesítés után. A beszámoló és a felszólalók behatóan foglalkoztak az ifjúság nevelésének kérdésével, különösen az ateista nevelés fontosságával. A falusi pártszervezet munkájának javulását jelenti az iskolai pártcsoport megalakítása, amelynek munkájáról Szókovács elvtárs, az iskola igazgatója és Bodon elvtárs, a pártcsoport bizalmija beszélt. Többek között rámutattak, hogy igen károsan hat a község tanulóifjúságára a kétirányú nevelés. A fiatalság iskolai, materialista szellemben való nevelésével szemben jelentős gátként merednek a családi maradi, a fejlődést gátló nevelési módszerek. Kétségtelen, hogy a falusi pártszervezet bizottsága a tagok bevonásával e problémák megoldásában is eredményeket ér majd el. Agócs Vilmos, Ajnácskő Jobb politikai munkával a fokozott feladatok teljesítéséért A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat rimaszombati üzemében a kommunisták évzáró taggyűlésükön értékelték tevékenységüket. A pártbizottság beszámolója áttekintést adott a pártszervezet eddigi munkájáról. Ami a gazdasági eredményeket illeti, elismerőleg említették meg a múlt évi terv határidő előtti teljesítését. A politikai munkában is voltak sikereik, főleg ami a pártsajtó terjesztését illeti. A Lenin műveinek terjesztésében ugyancsak szépek az eredmények. Az üzem 23 dolgozója megrendelte Lenin műveit. Dicséret illeti a faliújság és a munkáslevelezők körét is. A beszámoló azonban bírálta, hogy a pártoktatási körök nem érik el a kívánt színvonalat. Főleg a részvétellel volt baj. Az egyik körben 51, a másikban 70 százalékos a részvétel. Kár, hogy a vitában az elvtársak nem foglalkoztak részletesen ezekkel a problémákkal s főleg gazdasági kérdésekről tárgyaltak. A vitából tanulságot kell levonni. Gyakrabban kell termelési értekezletet tartani az üzemben. A rimaszombati Autóközlekedési Vállalat felszabadulásunk 15. évfordulójának évében fokozott feladatokat teljesít. A tervezett feladatok 12-16 százalékkal nagyobbak, mint tavaly. A pártszervezet előtt nagy feladatok állnak ezzel kapcsolatban. Az üzem vezetőségét és a tömegszervezeteket hathatósabb munkára kell serkenteni s a kommunistáknak jobb politikai tevékenységgel elő kell segíteniök, hogy a tervet az üzem ebben az évben is becsülettel teljesítse. Štefan Kováč, Rimaszombat A pártcsoporttal a nagyobb eredményekért A csornai falusi pártszervezet tavaly legfőbb feladatának az egységes földművesszövetkezet új tagokkal való megerősítését tartotta, — állapította meg az évzáró párttaggyűlés beszámolója. A pártbizottság valóban nagy gondot fordított a tagok agitációs tevékenységének rendszeres irányítására. Az eredmény nem maradt el. A faluban alig van már egyéni gaz'dálkodó. A falu kis- és középparasztjai meggyőződtek a közös gazdálkodás előnyeiről. A párt levelével kapcsolatban több szó esett a kommunisták további feladatairól, a szövetkezeti tagok politikai neveléséről. Rámutattak arra, hogy a tavaszi, nyári munkák és a betakarítás idején nyújtott segítség, bár fontos, de még fontosabb az emberek látókörének kiszélesítése, a nagy területen való gazdálkodásra, a közös vagyon megbecsülésére való nevelése. A felszólalók túlnyomó része a nevelőmunka megjavításának útját a pártcsoport megalakításában látja, amely a pártbizottság irányításával eredményes politikai agitációs munkát fejthet majd ki a szövetkezet megszilárdítása, a hektárhozamok emelése és az állattenyésztés, különösen a súlygyarapodás növelése érdekében. Veres János, Fülek Jó szervezőmunka - gazdag eredmények Az ipolysági járásban tavaly nagyon szép eredményeket értek el a községfejlesztés terén. Az eredeti terv e célra 800 ezer koronát irányozott elő a költségvetésben, az év végéig azonban ezt az öszszojjet több mint félmillió koronával túlteljesítették. Az ipolysági HNB tavaly példásan vizsgázott a lakosság társadalmi munkájának megszervezéséből. A városban két tizenegyéves középiskola működik - szlovák és magyar nyelvű. Pár évvel ezelőtt még az is megtörtént, hogy ezeknek az iskoláknak diákjai a községfejlesztési műszakok idején — kijelölt munkahely hiányában — a város főterén szedegették a szétszórt papírhulladékot „társadalmi munkával". Tavaly viszont már a környéken lakó diákok szülei is bejártak Ipolyságra, hogy önkéntes munkájukkal hozzájáruljanak az öreg iskolák bővítésével kapcsolatos új tantermek építéséhez. A helyi lakosság . nagy tömegeit mozgatta meg a szabadtéri színpad építése. Régi álma volt ez az ipolyságiaknak. Tavaly még csak a vén megyeház udvarán volt lehetőség nagyobbszabású színműveket előadni, de az idén már tágas színpad áll a fellépő ének- és táncegyüttesek rendelkezésére. A művészet után vágyó közönséget is méltóbb nézőtér fogadja. Három község kivételével — Súdovce, Horváti és Magyarád — a járás többi községében is számottevő eredmények születtek a községfejlesztés terén. Merovce és Opátove Moravce községekben, valamint Deménden és Egegen új kultúrházat adtak át rendeltetésüknek. Gyerken és Topán községház épült. Ipolyfödémesen és Inámban tűzoltószertárat avattak. Ipolynagyfalun egészségügyi állomás alapjait rakták le, Szécsénykén pedig az épülő tűzoltószertárat helyezték fedél alá. Lassan végéhez közeledik a második választási idő. A nemzeti bizottságok tagjai valamennyi választókörzetben számot adnak tevékenységükről. Többségük az ipolysági járásban is megfelelt a választók bizalmának, s most a lelkiismeretes munka gyümölcseit tárhatja választói elé. (-es) mmmfflMim Vastag István háza előtt. Tornaija felöl érkezünk Harkácsra. Első benyomásra úgy érzed, mintha szenderegne a falu. A korszerű istállók körül sincs a megszokott sürgés-forgás, csupán egy szalmával' megrakott szekér áll a közelben, két búsuló lóval. .. Pedig a februári tavaszias napsugár márciusvégi ragyogással terpeszkedik a falura ... A látszat csal, mert bent a falu szívében már mozgalmasabb az élet, traktor dohog, gurul a pótkocsi nagy terhével a határba, viszi a földnek az éltető erőt, az érett istállótrágyát ... Ülünk a szövetkezeti elnök lakásán a konyhában. Most kicsit szünetel a munka az irodában, Vastag István elnökkel is az utcán hozott össze bennünket a véletlen, s meginvitált, menjünk el hozzá, mert hát csalóka ez a tavaszias idő, fűtetlen helyiségban azért nem kellemes beszélgetni. Az újságírót minden érdekli. Megkérdezi: — Mondja, mit szól majd a felesége, hogy szó nélkül lefoglaljuk birodalmát ilyenkor főzés idején. Nevet. — Megszokta már — mondja a szép szál bőbeszédű, határozott ember. — Tudja, falun így van ez, különösen az ilyen kis szövetkezetben, mint a mienk, az elnök olyan mindenesféle, ha egy szög kell valakinek, okkor is hozzám jönnek. így van ez, ezekben a hetekben is sokan keresik fel az elnököt. Két okból. Közeledik a zárszámadás napja, s ez eléggé foglalkoztatja az embereket, no meg a másik, a nyomósabb ok is mindennapi téma Harkácson. De nem csupán Harkácson, Sánkfalván is, mert a két község népét már együtt csalja majd ki a tavaszi szellő a határba. Együtt, közösen erösebbek is lesznek ... Az élettárs megszokta a mindennapi „vendégfogadást". Azt se veszi zokon, hogy a jövőben majd még több látogatóra számíthat. A két falu egyesült szövetkezetének az elnöke Vastag István lesz. Megbeszélni való pedig mindig akad, s az elnökhöz bizalommal fordulnak, ló gazda volt az apja is tíz hektárján, sokat tanult tőle, meg az sem megvetendő, hogy Vastag István egyéves mezőgazdasági iskolát végzett Rimaszombatban. Amióta elnök, jól látja el felelős tisztjét a jövő, a falu, a szövetkezet jövője a szívén fekszik most is. Másképpen kell tán megfogalmazni, mert ezek után már két falu gondjabaja nyomja majd a vállát. — Hát igaz, két faluból kell majd egyet csinálni - mondja, de hát nem lesz ez oly nehéz dolog. Kultúrházunk már úgy épült, hogy mind a két falu megtalálja benne a szórakozást, a kultúrát. A távolság sem nagy, most is majdnem egy falu vagyunk. Nálunk tizenkét ház állt öszsze az utóbbi években. Sánkfalvaiak szintén összehoztak néhányat. Közigazgatásilag tehát nincs nagyobb akadálya a két falu „házasságának", de két szövetkezetből egyet, jobbat formálni elég munkát ad majd, az emberek sem egyformák, még egy községben sem, hát még két falu népét egy nevezőre hozni! — Nem mondom - lesznek akadékoskodok, okoskodók, mintahogy voltak abban az időben is, amikor megszületett a két szövetkezet egyesítésének a gondolata. Mert tudja, hogyan van? Ők, már mint a sánkfalvaiak jobb állattenyésztők, több tejet termeltek a múlt esztendőben is, mint mi. Aztán náluk a részesedés is több az idén ... — Szóval jobb gazdák, jobban sáfárkodtak a közös vagyonnal? Se áro - Azt azért nem mondanám feleli sértődötten - dolgos emberek lakják Sánkfalvát, 'de szorgalomban nálunk sincs hiány. - Akkor mi az oka, hogy az idén csak egy koronát adnak a részesedésre, a hat korona előleg sem oly sok? — kérdem. - A természet kegyetlen szeszélye vámolja a mi határunkat évtizedek óta. Nézze, mi is szántottunk, vetettünk, rendesen ápoltuk a növényeket, de hiába, a víz kiölte a kukoricát, olyannyira, hogy a kilenchektárnyi éppenhogy annyi termést adott, mint máshol a három hektár. De ahol a víz nem ölte meg a növényeket, ott volt ám gazdag aratás. A cukorrépánk csaknem 350 mázsát adott hektáronként ... Erre nagyon büszkék vagyunk. - De hát ma már van jó orvosság a víz ellen is?! - Van ám! A múlt esztendőben „letétettük vele a kanalat", vagyis, hogy úgy mondjam, elpusztítottuk, annyira, hogy többé a mi jószágainknak sem kell savanyú szénát adnunk. Mert ne higyje, hogy nálunk nincs elég takarmány, az volt, s van most is bőven, de nincs minőség. Csatétól bizony vékonyan szivárog a tej, de a jó szénától vastagon csurog a dézsába. . Most már kezdem érteni, miért jobb állattenyésztők a sánkfalvaiak s arra is rájöttem, miért csak egy korona a részesedés. Hadd beszéljen azonban erről az elnök, ö jobban tudja, mire fogyott el a sok pénz a múlt esztendőben, - Nyolcvanhat hektár földet alagcsöveztünk ' - mondja felcsillanó szemmel - másfél millióba került, de úgy, ahogy én nem sajnálom ezt az összeget, nem sajnálja senkisem a faluban, mert soká, hosszú évekig vártunk arra, hogy a mi határunkban ne a víz, hanem mi legyünk az úr. - Egyéni gazdálkodó korukban nem törődtek a vízzel? Sokat elrabolt akkor is a termésből, nem? - Gondoltunk mi elvtárs, s amennyi erőnkből tellett, meg is tettünk mindent ellene. Az első republikában, huszonötben az állam is felfigyelt falunk határára, s az a hír járta, hogy lecsapolják a vizet. Hej, de nagy volt az öröm! Nem sokáig. Hogy ne hazudjak, tényleg segített az állam, le is vezették a vizet,, de nem a mi földjeinkről, hanem a Spanyol-féle birtok szabadult meg a talajvíz fojtogatásaitól. Jártunk akkor Ponciustól Pilátusig, hogy velünk is tegyenek valamit, segítsenek rajtunk is, de nem hallgatott meg senki. Ki törődött akkor a kisparaszttal, vagy a középparaszttal ? - Valamit mégis csak tettek, hogy legalább enyhítsenek a vízkáron? - Mit tehettünk mást, árkokat ástunk a földek között, hogy ezzel is fékezzük a víz kirobbanásait... Tudja hogyan van az ilyen árkokkal, amennyit nyertünk a réven, annyit, M egyúttal eltemettük vele a múltat, a sok fájdalmat is... Nem lesz most már a mi határunkban sem árok, sem víz, de lesz jó termés, zamatos széna, mert nagyon hálás a mi határunk talaja, megadja majd a 400 mázsás termést is cukorrépából, a kukoricánkat sem ölheti meg többé a talajvíz. — így hát mégis Tesz részesedés az idén, csak más formában, mint a korábbi években. — Többet ér az nekünk bármenynyi pénznél. S ezt mindenki tudja, megérti szövetkezeteinkben. Talán úgy mondanám, hogy mindenki, legalábbis azok, akik gondolnak a holnapra is, a jövőre, s nemcsak a mának élnek. Emberek vagyunk, bevallom őszintén, nálunk is morogtak egyesek, hogy „eltemetjük" a milliókat ahelyett, hogy szétosztanánk a tagságnak. Ezek azonban egyre nem gondolnak, arra, hogy a szerintük „eltemetett" milliók néhány esztendő múlva kamatostól megtérülnek. Persze meggyőzéssel, okos szóval sokat lehet tenni. S itt segítettek a falu kommunistái abban, hogy a falu népe meg tudja érteni, mit jelent az állam segítsége nekünk, ennek a kis falunak. Mert mit gondol, csupán ' saját erőnkből meg tudtuk volna csinálni ezt a nagy munkát? Nyolcvan hektárnyi föld alagcsövezése nem kis dolog. Mennyi erő, mennyi munka kellett ehhez. — De ugyebár végül mégiscsak részt vállalt a falu népe a „határújítási" munkákból. — Nem lehet panasz senkire, megérdemlik a dicséretet, mert Gregor Istvánnal együtt, — őt bíztuk meg a talajjavító munka irányításával mindenki úgy szorgoskodott, ahogyan a közös ügyért dolgozni kell. — Talán ez is megkönnyítette a sánkfalviak közeledését, mert nem kell most már attól tartamok, hogy az ő jószáguk is savanyú szénát kap. — Ez is segített, meg más is. Először az, hogy a két falu pártszervezete egyesült, a két falu gondja-baja a kommunisták közös ügye lett. Segítettek nekünk. Meg aztán mire mehet két kis falu a külön-külön gazdálkodással. Technika, gépi munka nélkül nincs terméshozam-fokozót„ még ha megfeszülünk is a níunkabaA. — Együtt hány hektárt tesz ki a gazdaság? — Ötszáz hektárt mondhatunk most már magunkénak a 230 helyett. — Ötszáz hektárra már több gépet is lehet beállítani. — Ügy, ahogy mondja az elvtárs. Mert bizony eddig még kevés gépünk volt, a növényápolást csak kézzel végeztük. Ipari növényt: cukorrépát, lent keveset termeltünk gépek hiányában. Most már veszünk lánctalpas traktort is, meg lentépő gépet. A növényápoláshoz is megvesszük az univerzális traktort... Ha úgy elgondolkozom, azt mondom magam. — ' - V :™

:-]iSf? Épülnek a szövetkezet korszerű istállói. vesztettünk a vámon, mert az árkokat nem vethettük ám be. Szűk, kétszázötven hektárnyi határunkban így évente 10 — 15 hektár föld nem adott egy szem termést se. - Akkor nagyon kellett már az alagcsövezés, hiszen a közösség, a szövetkezet is sínylette a víz garázdálkodását. — Talán még jobban mint azelőtt, mert, tudja, amikor megalakultunk, nemcsak a barázdák fogytak el a határból, hanem az árkok is, a víz féktelenül ölt, pusztított, áztatta, rontotta a szénát. Tizenöt hektár oly rétünk volt, amelyen nem termett egy fűszál sem, hiába árkoltuk keresztül-kasul, meddő maradt a föld egészen mostanáig. Hát nem éppen mostanáig, mert az őszön felforgattuk, feltártuk a rétet és „eltemettük" bele az alagcsöveket, de nak: bizony, Vastag István, nálunk az idén kezdődik majd meg az igazi nagyüzemi gazdálkodás ... A beszélgetés után megyünk kifelé, az utcaajtóban jut eszünkbe, hogy szép portája előtt lefényképezzük ezt az embert, az „új" elnököt, aki az idén a két falu szövetkezetének most már közös gondját-baját veszi magára s bátran néz a jövőbe. Igen, bátran vállalja az új utat, az új formát minden titkával, előre ki nem számítható akadályokkal, nehézségekkel, örömmel, megelégedéssel. Nincs mitől félnie, nem lesz egyedül, a párt segíti majd a nehezebb órákban, meg aztán olyan emberek laknak Harkácson és Sánkfalván a csinos új, meg a kedves régi házakban, akik most már összefogva, egymást segítve munkálkodnak a szebb holnapért. MÉRY FERENC JjtJ SZÖ 3 * 1960. február 4.