Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-22 / 52. szám, hétfő

Á lengyel Egyesüli Munkáspórt küldöttségének záróbeszélgetése o CSKP Központi Bizottságán (ČTK) - A Lengyel Egyesült Munkáspárt tanulmányi küldöttsége And2rej Werblan elvtársnak, a LEMP Központi Bizottsága tagjának, a propaganda- és agitációs osztály vezetője vezetésével a CSKP Központi Bizottságának meghívására a február 8.-20. közötti napokban látogatást tett hazánkban. A CSKP Központi Bizottságán szombaton záróbeszélgetést folytattak a küldöttség tagjaival A beszélgetésen részt vettek Antonín Novotný, a CSKP KB első titkára, Jirí Hendrych, a CSKP KB titkára és a CSKP KB további felelős dolgozói. A beszélgetés igen szívélyes légkörben folyt le. A lengyel elvtársak csehszlovákiai látogatása hozzájárult a két testvérpárt közötti kapcsolatok további elmélyítéséhez. BEBEL ES A NŐKÉRDÉS SZÁZHÚSZ ESZTENDŐVEL ezelőtt született nemcsak a német, hanem általában a nyugat-európai szocialista mozgalom egyik legnagyobb múltszázadbeli alakja, Ferdinand August Bebel. Lipcsében mint fiatal vasesztergályos már 22 éves korában csatlakozik az akkor még sem területileg. sem politikailag nem egységes némst munkásmozgalomhoz. A fórra da'mi eszméknek lesz a hive s mint ilyent választják meg már 1867-ben az akkori északnémet gyűlésbe, majd az egységes német birodalom megszületése után, 1871-ben a birodalmi gyűlésbe. Következetesen harcol a lassali reformizmus és a császárság reakciós politikája ellen, az utóbbi miatt 1872-ben Liebknechttel együtt két évi várfogságra ítélik. Bismarcknak a forradalmi munkásmozgalom ellen 1878-ban hozott törvényei újra felélesztik a reformizmust és az opportunizmust Bebel lesz az időközben hatalmasan megerősödött Német Szociáldemokrata Párt forradalmi szárnyának vezére, aki két évtizeden keresztül elkeseredett harcot folytat a Bernstein vezette kispolgári reformizmussal. Élete végén Bebel már nem látta tisztán a kapitalizmus kialakuló imperialista korának a lényegét s a pártegység megőrzése céljából centrista elveket kezdett vallani. Ez az irányzat szavakban forradalmi, tettekben azonban gyakran megalkuvó volt s ezért végeredményben a reformizmus malmára hajtotta a vizet. Hogy ez így van, azt legjobban a német szociáldemokráciának egy évvel Bebel halála után, az első világháború kitörésekor bekövetkezett csődje mutatja a legjobban. Utolsó életéveiben bekövetkezett megingása ellenére Bebel a forradalmi német munkásmozgalom egyik legnagyobb alakja. Lenin halálakor ezt mondotta róla: „Bebel egész korszakot jelent nemcsak a német, hanem az egész nemzetközi szociáldemokrácia történetében". Egész munkássága alapján Lenin Bebelt tartotta a reformizmussal és az opportunizmussal szemben álló német munkásmozgalom egyik legbefolyásosabb vezérének. Bebel jelentős tudományos munkásságából a nőkérdésről irt müve keltette a legnagyobb, legtartósabb hatást „A nô és a szocializmus" 1878-ban való első kiadása óta közel hatvan kiadást ért meg német nyelven, nem beszélve az idegen nyelveken megjelent fordításokról. Ez a nagy feltűnést keltő mű, amely a reakció legdühödtebb támadásait váltotta ki, a szocialisták egész nemzedékeinek tankönyvévé, a szabadságszerető nőknek útmutatóvá vált. BEBELNEK ez a müve úttörő munka a nő társadalmi helyzetének és a társadalomnak a nőhöz való viszonya értelmezésében. A burzsoá női emancipációs mozgalom e mü megjelenése idején a nők választójogáért és egyenjogúságáért harcolt. A munkásmozgalom is célkitűzései közé vette a nők felszabadítását de az akkori társadalom legszélesebb rétegeiben, sőt magában a proletariátusban is az a begyökerezett nézet uralkodott hogy a nő nem játszhat szerepet a közéletben, ne avatkozzék a politikába: egyszóval maradjon meg a főzőkanál mellett. A reakció minden erejével és eszközével a nők emancipációja ellen küzdött, a nők alacsonyabbrendűségét hirdette: „így volt mindig, Igy is marad!" jelszóval. Bebel megcáfolja a jelszót bebizonyítva, hogy a nők helyzete nem volt mindig alárendelt Éppen ellenkezőleg, volt az emberiség fejlődésének olyan Idfiszaka - a matriarchátus — az Ősközösségben, amikor a családban a vezető szerepet a nő, az anya játszotta. A matriarchatus anynyit jelent, hogy a család feje az anya volt és tőle vezették le az öszszes családi és örökségi kapcsolatot. Csupán a magántulajdon keletkezésével veszi kezdetét a patriarchátus s egyúttal a nő leigázása és elnyomása. Bebel müvében - amelyet mérhetetlenül nagy adatanyag feldolgozása alapján írt meg — bemutatja és megmagyarázza a nők sorsának alakulását az évszázadokon át. Bebel müvéből egyértelműen és világosan következik, hogy a nő felszabadulása csak akkor következhet be, ha valamennyi elnyomott felszabadul, vagyis ha megváltozik a társadalom szociális struktúrája. Nem lehetséges tehát valamilyen külön ,,női felszabadulás". A nőkérdést csakis az általános felszabadító harc keretében lehet megoldani. Nem véletlen, hogy minden korszakalkotó történelmi megmozdulásban részt vettek a nők is — hogy csak néhány példát ragadjunk ki — a régi Rómában a rabszolgaság ellen vívott harcban, a Nagy Francia Forradalomban, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. De nem szabad megfeledkeznünk a nők antifasiszta harcáról a hitleri uralom idején s a nők jelenlegi fontos szerepéről a békéért folyó küzdelemben. BEBEL KÖNYVÉNEK zárófejezetében a nő jövő helyzetének képét festi meg. „Az új társadalomban a nő társadalmilag és gazdaságilag teljesem független, az alárendeltségnek és a kizsákmányolásnak az árnyéka sem éri, a férfihez való viszonyában szabad, egyenjogú, maga dönt sorsáról.' Látjuk, hogy Bebel, a nő felszabadításának úttörője ezzel a szocialista társadalom nőjének, a mai nőnek a helyzetét ecsetelte. Egész jelenünk az élő tanúsága, hogy a társadalom fejlődésének útján, a sok nehéz küzdelem után csupán a szocialista társadalom hozta meg a nő tényleges felszabadulását, és minden lehetőséget megadva biztosítja, hogy a nő a társadalomban a férfivel teljes egyenjogúságban, mint anya a legnagyobb megbecsülés és támogatás közepette, az élet minden szakaszán érvényesüljön. P. J. Ünnepi akadémia a II. Országos Spartakiád alkalmából (ČTK) A prágai Smetana Színházban szombaton „A manini Spartakiádtól a II. Országos Spartakiádig" címen ünnepi akadémiát rendeztek, melyen jelen voltak Václav Kopecký, a CSKP KB politikai irodájának tagja, miniszterelnökhelyettes, dr. František Kahuda, az iskola- és kulturális ügyek minisztere, dr. Nejedlý miniszter, a kormány további tagjai, Antonín Krček, a CSKP prágai városi bizottságának vezető titkára, és František Vodsloň, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Központi Bizottságának elnöke. A himnusz elhangzása után dr. Jaroslav Šterc, a CSTSZ Központi Bizottsága elnökségének tagja ünnepi beszédet mondott, melyben hangsúlyozta a proletár testnevelés dolgozóinak s a munkásosztálynak határtalan áldozatkészségét, amivel 1921-ben a prágai manini sportpályán lezajlott spartakiádot előkészítette. Bedrich Smetana Tábor című szimfonikus költeményének elhangzása után a manini spartakiádra emlékeztető műsor következett, melyet a Vít Nejedlý Hadsereg Színház és a prágai színházak művészei adtak elő. Ezenkívül a prágai manini sportpályán lezajlott spartakládról felvett filmet is levetítették. Az akadémia műsorának további részében a gimnasztika kiváló képviselői léptek fel. A serdülő ifjúság és a felnőttek az ez idei spartakiád néhány számát is bemutatták. Nem nézhetjük közömbösen (ČTK) A volt politikai foglyok és a fasizmus üldözöttéi a koncentrációs táborok és Csehszlovákia szovjet hadsereg által történt felszabadításának 15. évfordulója alkalmából, vasárnap, február 21-én kerületi manifesztációra jöttek össze. Az egybegyűltekhez Miloš Hrušovský, közszükségleti ipari megbízott mondott beszédet, hangsúlyozva, hogy a fasiszták embertelen cselekedeteinek ártatlan áldozatai minden békeszerető embert arra köteleznek, hogy a revansista és náci elemek következetes felszámolását követelje. A találkozó résztvevői a Német Szövetségi Köztársaság kormányához tiltakozó határozatot küldtek, melyben többek között a következő áll: „Mi, a koncentrációs táborok volt foglyai nyugtalansággal figyeljük a Német Szövetségi Köztársaságban végbemenő politikai eseményeket, amelyek népünk létérdekeit közvetlenlil érintik. Nem nézhetjUk közömbösen, hogy az egykor magasrangú nácik, háborús bűnösök, akiket az anyák és gyermekek milliói gyűlölnek és átkoznak, ma a Német Szövetségi Köztársaság miniszteri székeiben tilnek, politikai és gazdasági életében vezető helyekre kerültek. Vájjon közömbösen nézhetjük-e, hogy ezek az egyének újabb támadást készítenek elő az emberiség ellen. Elesett bajtársaink és hazánk egész lakossága nevében határozottan tiltakozunk az önök politikája ellen, mely a náci és revansista elemeket aktivizálja". A manifesztáciő művészi műsorának keretében a Szlovák Nemzeti Színház művészei és a női kamaraegyüttes tagjai léptek fel. OtmteLen ntíidhzak D \ombos, erdős vidék. A völgyben és a lankákon terül el a város - Železný Brod. Az üvegipar ezen a vidéken immár sok évtizedes hagyományokra tekint vissza. A lakosságnak hosszú időkön át más kereseti lehetősége nem is volt A látogatónak mái messziről feltűnnek a házikók hosszi kéményei. A házi kis kohók kéményei ezek, ahol a külföldön megcsodált üvegfigurák készülnek. Mert gyár itt nem volt. A csodálatos figurák, csillogó vázák, csiszolt készletek az itteni iparosok kézügyességét dicsérték. Az üvegipar hosszú időn át a német vállalkozók kezében volt. S gondolt-e az amerikai, francia, vagy akár japán tőkés, nagybirtokos arra, hogy a palotáját, kastélyát díszítő elbájolóati szép csehszlovák üveget az északcsehországi mesterek csaknem éhbérért készítik ? Aligha. Pedig így volt. Az egyszerű cseh ember munkáján, művészetén száraz-lelkületű kupecek nyerészkedtek és gazdagodtak meg, míg a magas-kéményes házikókban mindennapos vendég volt a nyomor, a nélkülözés. A húszas évek elején, a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után, az üvegipar egyszerre fellendült. A külföldi piacok, amelyeket a négy évig tartó háború kimerített, kezdték újra feltölteni kiürült raktáraikat. Ügy látszott, hogy az üvegipar hosszú évtizedekre el lesz látva megrendelésekkel. Akkoriban Železný Brodon főleg nyakékeket, gyöngyöket, bizsutériát és gombokat gyártottak. Ezekből az indiai piac emésztett fel nagy mennyiséget. A külföldi piacokon inkább az igénytelen csecse-becse iránt volt nagyobb kereslet, ami a kereskedőket nagyobb haszonnal kecsegtette. A gyártás természetesen igazodott a külföldi igényekhez. S mondani sem kell, hogy a háború utáni gazdasági felvirágzást alig egy évtized után az egész tőkés világot átfogó gazdasági válság váltotta fel. A külföldi piacok leszűkültek s ezzel párhuzamosan csappantak a német kereskedők megrendelései. Az 1930- 1934-es években nyomor, éhség dühöngött Železný Brod környékén. Ezekben az években tör utat az új irányzat: az üveg gyártását művészi alapokra helyezni. Ebben volt természetesen nemzeti törekvés is és éppen a válság éveiben valami újjal megjelenni a piacokon. Mert a válság súlyos teherként A nehezedett a železobrodi lakósokra,. Szerveztek segélyakciót: apró vörös szíveket gyártottak és ezt árulták a munkanélküliek megsegítésére. Ekkoriban azonban százezrek voltak munka nélkül. felszabadulás után, mint életünk minden terén - az üvegiparban is megváltozott a helyzet. Megalakult a nemzeti vállalat és ez tömöríti egybe a železobrodi mestereket. Sokan még ma is házi műhelyeikben dolgoznak, de eltűntek a körmönfont kereskedők és eltűnt a tőkés társadalom réme - a munkanélküliség. Jövőre pedig megkezdik egy korszerű gyár építését. Az üvegiparnak sok-sok nehézséggel, feladattal kellett eddig is megküzdenie. A művészi irány fejlesztése mellett sok, eddig ismeretlen ággal bővült, hogy így kielégítést nyerjenek népgazdaságunk szükségletei is. 195S-ben a kormányhatározat alap• ján született meg a képzőművészeti• műszaki központ, ahol új, művészi for» mák megteremtésén és készítésén dol» goznak. Itt készíti el Klinger profeszszor saját tervezésű formáinak első darabjait. Az itt dolgozó munkások azután már csak reprodukálják a ki» alakult formákat. Mennyire furcsán is hangzik: „csak másolják". Ebbe a munkába az ember szívét-lelkét adja, minden egyes darabba művészetét formálja bele. A kis kohóból kiemelt alaktalan üveg-pép percek alatt alakot ölt, míg a kohóból áradó hő izzadt ság-cseppeket sajtol a mester homlokára. Í

tt készül hát az a művészi üveg, amely akkora sikert aratott a brüsszeli világkiállításon és a tavalyi moszkvai kiállításon. A központ vezetője, Petrlák elvtárs, fényképeket vesz elő: a moszkvai kiállítási pavilon előtt az érdeklődök hosszú sora kígyózik. Mosolyog. - Erről írta tréfásan a szovjet Kro» kodil című vicclap, hogy a csehszlovákok a moszkvaiak áldozatául estek. Ez évben az üvegipar dolgozói nagy ünnepre, a felszabadulás 15. évfordulójára és az iparművészeti iskola fennállásának 40 éves évfordulójára készülnek. S a kettő nagyon is összefügg: a felszabadulás adta meg a lehetőséget az üvegipar eddig nem látott felvirágzására, míg az iskola nevelte a szakembereket, akik a csehszlovák üvegipart új, művészi utakon a jelenlegi magas színvonalra juttatták. Zsilka László Nem az antiszemitizmus - hanem a Wehner eset A bonni szövetségi parlament csütörtöki ülésén a kedélyeket nem az antiszemetizmus hulláma, sem Oberländer esete, hanem a Wehnereset kavarta fel. Ugyanis amikor Jáhn szociáldemokrata képviselő beszédet mondott, Rasner, Adenauer pártjának képviselője közbekiáltott: „Beszéljen a Wehner-esetről is". Erre Wehner képviselő felugrott, Rasnert „csirkefogónak" nevezte és felháborodottan távozott az ülésről. Mi is tulajdonképpen a „Wehnereset"? Milyen gaztettet követett el a múltban Wehner, hogy esete a Bundestag vitájára érdemes ? Rasner képviselő erre haladéktalanul megadta a magyarázatot, jóllehet szükségtelen volt, mert Wehner s a többi jelenlevők közvetlen reagálása arra utalt, hogy a képviselők mindnyájan azonnal tudták, miről van sző. Wehner „esete" anynyiból áll, hogy politikai pályafutása kezdetén a németországi kommunista mozgalomhoz tartozott. Rasner szó szerint ezzel indokolta a vita szükségességét íme, Bonnban tehát ez „gaztettnek" számit de nemcsak az, hogy valaki kommunista (mint ismeretes, Nyugat-Németországban már három és fél éve betiltották a kommunista pártot). Elegendő az is, ha valaki a múltban, évekkel ezelőtt a kommunista mozgalomhoz tartozott. Bonnban manapság „gonosztettnek" tartják ugyanazt, ami Hitler uralma idején annak számított és amiért náci koncentrációs táborokban megölték a német kommunisták tízezreit. A jelen a múlttól csak abban különbözik, hogy a kommunisták Nyugat-Németországban — egyelőre nem raboskodnak koncentrációs táborokban, hanem „csak" börtönökben ütnek. Ezzel szemben Adenauer országában nem számít gonosztevőnek Theodor Oberländer nyugatnémet miniszter, akire rábizonyították, hogy a Iwovi férfiak, nők és gyermekek gyilkosa, a prágai egyetemen funkciót betöltve K. H. Frank segítőtársa, barátja, a nácipárt gauleitere, 1935. május 1-től a Hitler-párt tagja, az 1933-ban végrehajtott müncheni Hitler-puccs egyik tevékeny részese volt. Milyen volt az SPD (Németország Szocialista Pártja) állásfoglalása a Wehner elleni támadás kérdésében? Talán hallatlanul szemtelen provokációnak tartja Rasner kijelentését? Hivatkozott arra, hogy bármely politikus legnagyobb kitüntetésének kell tekinteni, ha a németországi kommunista mozgalomhoz tartozott? Kijelentette, hogy Németország Kommunista Pártja volt az egyetlen párt amely a hitlerizmus idején az elnyomott európai nemzetek előtt megvédte a német nemzet becsületét ? Nem ezt tette. Igaz ugyan, hogy a szociáldemokrata képviselők ingerülten Wehner védelmére keltek, de azzal „védelmezték", hogy Wehner már régen „beismerte tévedését" és a kommunizmus elleni harcban érdemeket szerzett. Mily mélyre süllyedt a nyugatnémet szociáldemokrácia! Ha egyszer történetesen az SPD-nek „államellenes" politikai pártként kellene a vádlottak padján ülnie, most már tudjuk, hogyan „védekeznék". Ez a párt egyelőre még nem került a vádlottak padjára. Egyelőre a kommunistákon van a sor, egyelőre „csak" az antiszemitizmus hulláma zúdult Nyugat-Németországra. A börtönökben „csak" munkások, diákok és hazafiak ülnek, akik Nyugat-Németország felfegyverzése ellen küzdenek. Meg vagyunk róla győződve, hogy a szociáldemokrata párt sohasem kerül a vádlottak padjára, mert a nyugatnémet munkások — a szociáldemokrata vezetőség akarata ellenére is — magakadályozza Nyugat-Németországban az antikommunizmus, a militarizmus és revansizmus felélesztését. Reméljük, hogy Nyugat-Németország nem fogja örökké veszélyeztetni a békeszerető európai nemzetek biztonságát. A kommunistaellenes hisztéria e légkörében senki sem csodálkozik azon, hogyan ért véget a Bundestagban az antiszemitizmus kérdésének megvitatása. A kormány úgynevezett Fehér könyvet terjesztett a Bundestag elé, melyben beismeri, hogy Nyugat-Németországban és Nyugat-Berlinben 685 antiszemita provokáció történt. (Schroeder belügyminiszter a vita folyamán kénytelen volt további 148 ilyen esetet beismerni, úgy, hogy a kilengések száma ma már 833.) Állítólag az említett eseteknek csak 8 százaléka volt olyan, amikor a tettesek „politikai meggyőződéséről" volt szó. A horogkeresztek s az olyan uszító feliratok mint „ki a zsidókkal!" falakra mázolása a bonni kormány szerint 92 százalékban „nem tekinthető politikai ügynek". Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy Adenauer kormánya leszögezte: „A szövetségi köztársaságban semmi sem utal szervezett antiszemitizmusra". Az említett 833 eset tehát szerinte „semmire sem utal". A Fehér könyv csak egy helyen említ „szervezettséget", amikor megkísérli, hogy a felelősséget a zsidóellenes kilengésekért a kommunis-. tákra hárítsa! Ez a hallatlan szemtelenség nem kíván bővebb magyarázatot. Ä vita egyetlen „eredménye", — a képviselők szórványos, de valóban becsületesen gondolt tiltakozásán kívül — az a határozat, miszerint pedagógusokból bizottság létesül, melynek feladata lesz a történelemkönyvek felülvizsgálása. A bizottság feladata továbbá, hogy a tan-: könyveket olyan fejezetekkel toldja meg, miszerint Németországban valamikor ná-: cik és koncentrációs táborok léteztek, ahol az emberek millióit gyilkolták meg. Erre azért van szükség — mert közismert tény — hogy a nyugat-németországi gyerekek az iskolában minderről semmit sem tudnak meg. A bonni kormány és parlamentje tehát egyetlen bizottság létesítésével, a zsidóellenes kilengéseknek a kommunistákra történt kenésével és Wehner „kommunista múltja" elleni szemtelen támadással fejezte be az antiszemitizmus kérdésének megvitatását. Mi egyebet várhattunk volna a bonni rendszertől? ANTONÍN PETftlNA JJJ SZÖ 2 * 1960. február 22.