Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-03 / 33. szám, szerda

Baráti látogatáson a Német Demokratikus Köztársaságban A GENFI JACCOUD POR óriási érdekl'ódést kelt immár har­madik hete a nyugat-európai közvé­leményben. Bár ott minduntalan akad „szenzációs" törvényszéki tárgyalás, mégis a genfi ügyvédi kamara el­nökének, az I. G. Farben és számos más nemzetközi monopólium jogtaná­csosának bűnpere, amelyen gyilkos­sággal és gyilkosság kísérletével vá­dolják, méltán emelkedik ki a nyu­gati botrányperek végeszakadatlan sorozatából. Egyes lapok, mint az „évszázad peréről" írnak róla. Ugyan miért ? Mindenekelőtt a vádlott személye miatt. Pierre Jaccoud jólmenő ügy­védi irodát örökölt apjától, amely­nek forgalmát a két világháború kö­zötti években — kihasználva Genf városának egyre növekvő nemzetközt gazdasági és politikai jelentőségét — megsokszorozta és hamarosan Nyu­gat-Svájc legismertebb ügyvédje lett. Vezető szerepet játszott Genfnek két évtized óta uralkodó legnagyobb pol­gári pártjában, a radikális pártban. Rájött arra, hogy a kommunistaelle­nes magatartás az a legjobb ló, ame­lyet megnyergelve leggyorsabban nyeri el a befolyásos gazdasági té­nyezők bizalmát. És tényleg, Jaccoud a második vi­lágháború utáni években már kezé­ben tartja Genf városának politikai, - s ami a konyhára hoz — gazda­sági kulcspozícióit. Még a kultúráról sem feledkezik meg: igazgatósági tagja a genfi rádiónak, filharmóniá­nak, irodalmi társaságnak. Egyszóval, aranyember. Arannyá válik kezében minden, amihez csak ér. Nos, ezt a genfi kiskirályt 1958 júniusában másfél hónapos nyomo­zás után a genfi hatóságok gyilkos­ság elkövetésének igen erős gyanúja miatt letartóztatni kényszerültek. Tényleg kényszerültek, mert a ható­sági emberek számára - Jaccoudnak csupa puszipajtása — nem maradt más hátra. Mi volt a gyanúok? Az említett esztendő május első napján, éjszaka 11 órakor genfi vil­lájában, a fia szobájában, négy revol­verlövéssel és számos késszúrással meggyilkolják Zumbach gépkereske­dőt. Az éppen hazatérő felesége ta­lálkozik a gyilkossal, aki ót is meg­sebesíti. A lövések zajára elősietők még látják a kerékpáron menekülő gyilkost, de elfogni nem tudják. Az áldozat fia, a genfi rádió alkal­mazottja, még aznap éjszaka figyel­mezteti a genfi rendőrfőnököt, hogy apjának nem volt ellensége — a gyil­kos nem vitt el semmit a villából — a lövések,' amelyek az idősebb Žum­bachot hátulról érték a fia szobájá­ban, tulajdonképpen neki szóltak. Ne­ki pedig csak egy halálos ellensége van: Jaccoud ügyvéd. A nyomozást e bejelentés ellenére hosszú ideig vakvágányon vezetik, de azután az egyre hangosabban „sut­togó" közvélemény nyomására és számtalan gyanúok alapján végre hat hét után házkutatást tartanak Jac­coud lakásán s meglepő az eredmény. Kerékpárján vérnyomok vannak, de vérnyomokat fedeznek fel egy marok­kói tőrön is, amelynek nagysága megfelel a Zumbachon ejtett sebek­nek. A tett színhelyén egy gombot találtak. Ugyanilyen gomb hiányzik Jaccoud felöltőjéről, amelyet éppen a Vöröskeresztnek készül adományoz­ni. És alibije Jaccoudnak a kritikus időpontra nincsen, azt állítja, hogy egyedül dolgozott irodájában ... A lényeg azonban az indok, ami már tulajdonképpen az első pillanat­tól kezdve megvan: a fiatal Zum­bach rögtön a gyilkosság felfedezése után felhívja rá az illetékesek fi­gyelmét. Őt ugyanis Jaccoud két év óta gyűlöli, féltékeny rá, mert sze­rencsésebb a genfi rádió egyik csinos alkalmazottja kegyeinek keresésében, akivel azelőtt a különben házas Jac­coudnak nyolc éven át viszonya volt. A szép és Jaccoudnál lényegesen fia­az NSZK lakosainak túlnyomó része. Azután belátta, ha nem akar engem elveszteni, követnie kell. Jelenleg gépírónő a vendéglátóiparban és ő is 360 márkát keres. Magam tagja vagyok a szakszervezetnek, de ak­tívan még nem dolgozom. Felesé­gemnek viszont tágul a látóköre. Tevékenyen bekapcsolódott a szak­szervezet és az ifjúsági szövetség munkájába. Rájött a valóságra, hogy itt is emberek élnek, derék embe­rek, hogy a szabad munka felemel. Megszabadult a hazug ellenséges propaganda nyomása alól és belátta, hogy itt saját szerencséjének való­ban a kovácsa lehet. Werner Oechsel mérnök 36 éves. Felesége pár évvel fiatalabb. Még sok szépet és jót várhatnak az élet­től. Talán bővebben kellene írni arról, miért nem szöknek át az emberek tömegesen Nyugatra, miért mond a keletnémet lakosság egésze nemet a lakosokat háborgató ügynököknek, megfélemlítő névtelen leveleknek és az egész nyugatnémet propagandá­nak. Milyen szerepet játszik ebben az életszínvonal? Természetesen nagy, döntő szerepet. Nem mintha arról lehetne beszélni, hogy az NDK-ban lényegesen magasabb az életszínvo­nal, mint Nyugat-Németországban. Hisz akkor nem lenne hétéves ter­vük egyik sarkalatos tétele: be­hozni és elhagyni az NSZK életszín­vonalát. Azonban már most vitatha­tatlan, hogy az NDK „átugrotta az árkot", leküzdötte azokat a nagy ne­hézségeket, amelyek még néhány év előtt annyi hátrányt jelentettek a Nyugat-Németországgal való élet­színvonal-versenyben. A? életszínvo­nal állandó és egészséges fejlődésé­ben az NDK . ma feltétlenül veri Nyugat-Németországot. Ezt az em­berek tudják, látják, örülnek neki, megnyugtatja őket s ezen a fontos tényen mit sem változtat az, hogy még akadnak, akik azért mennek át, mert ott esetleg könnyebben jutnak motorkerékpárhoz. Odaát nagy be­tűkkel írják: Pénz és kis betűkkel, hogy: Kultúra. De van valami, aminek a jelentő­sége talán semmivel sem kisebb, mint az életszínvonal alakulásáé. Az emberek büszkék arra, ami tíz év alatt az NDK-ban történt. Hisz itt nem volt kohászat, most hatalmas kohóipar van. Nem volt koksz, s el­sőnek a világon barnaszénből kezd­tek kohőkokszot gyártani. Nem volt számottevő hajóipar, ma tízezer ton­nánál nagyobb hajókat is építenek a hatalmas rostocki, warnemündei, stralsundi, wiesmari hajógyárakban. A vegyiipar fejlődése szinte leírha­tatlan. A Leuna-, Buna-Werke pár év múlva a világ legnagyobb vegyi­ipari üzemei lesznek. Pedig a nagy versenyhez csak nemrég fogott hoz­zá az NDK ipara. Azelőtt a kevésbé igényes termékeik is piacra találtak az iparosodó országokban, s emiatt bizony sok területen nem ösztönöz­ték eléggé a technika állandó fejlő­dését, el-elmaradoztak a világszín­vonaltól. Ma óriási erővel, óriási eredménnyel törekszenek világszín­vonalra, világelsőségre egy-egy ipar­ágban. Emberek millióinak munkája van ezekben az eredményekben, ame­lyeket nem nyugatnémet módra, ha­nem kapitalisták nélkül, kizsákmá­nyolás, profit nélkül értek el. És az emberek milliói saját tulajdo­nuknak érzik ezeket az eredménye­ket. A nyugati propagandaháború nagy csatavesztése ez: új német ha­zafiság született a Német Demokra­tikus Köztársaságban. SZILY IMRE landvágyból kevesen szöknek. Nem ábrázoljuk oly izgalmasan, új életet építő úttörő munkánkat. Pedig meny­nyi érv szól a mi igazságunk mel­lett ... A hallei állami gépgyárban al­kalmam volt bizalmas beszélgetést folytatnom Ing. Werner Oechsel nyu­gatnémet menekülttel. Ezt mondta: — A Stuttgart melletti Heiden­heimben, egy tízezer munkást fog­lalkoztató gyárban dolgoztam. Nem ment rosszul sorom. Apám kommu­nista volt, a háborúban elesett. Anyám is az volt, de idősebb ko­rára abbahagyta a politikai munkát. Milliók közönyétől megcsömörlött. Magam is rokonszenveztem Német­ország Kommunista Pártjának prog­ramjával. Észrevettem, hogy a hiva­A nyugatnémet propaganda rá­dión, névtelen levelek, ezernyi át­küldött és felbérelt ügynök útján továbbra is azon fáradozik, hogy az NDK-ból átcsábítson magához akit csak lehet. Ödákat zengenek a „nyu­gati életformáról" és érvényesülést, jövedelmet, fűt-fát ígérnek annak, aki otthagyja otthonát és átszökik a „szabad világba". A tíz éves, ered­ményekben gazdag fennállását nem­rég ünneplő demokratikus Németor­szág öntudatos lakossága természe­tesen elutasítja ezt a szirénhangú mesterkedést. Jól érzi magát otthon és tudja, hogy a nyugatnémet pró­bálkozás nem más, mint szabotázs­kísérlet a nagy lendülettel folyó szo­cialista építés ellen, hogy szakem­berek átcsábításával dezorganizál­"mm A hallei Béke-Színház talos körök és egyes vezető ténye­zők ellenséges szemmel tekintenek rám. Éppen most múlt egy éve, 1958. december 15-én megtudtam, hogy le akarnak tartóztatni. Az ok, ha ugyan annak lehet nevezni, fennállt: bizonyos személyek számára az ille­gális kommunista sajtót és szak­szervezeti röplapokat terjesztettem. Az illegális helyi pártszervezet el­nöke ugyanis bízott bennem és le­tartóztatása előtt elvállaltam a ve­szélyes feladatot, amit kb. egy fél évig lelkiismeretesen elvégeztem. Azután a rendőrségre idéztek, ahol ismert módszereikkel megfenyeget­tek. Azt mondták, hogy pártonkívüli létemre 3 évi fegyház vár rám. Fo­lyamatba tették a bírósági eljárást és a hétfőre kitűzött ítélethirdetés előtt, szombaton éjszaka feleségem­mel együtt titokban átjöttem. — Szerencsére az autómat ma­gammal hozhattam és a hivatalos formalitások, igazoltatási eljárás után először szállodában laktunk, majd a hallei gépgyárban 1959. ja­nuár 12-én mérnöki állást kaptam. Előleget, hitelt vettem fel és a rö­videsen kiutalt hallei kétszoba kony­hás, fürdőszobás lakást tavasszal rendbehozattam és egyelőre csak szerényen, berendeztem. Munkámmal, bár még kevesebb a jövedelmem, mint odaát volt — 760 márka az át­lagfizetésem, — meg vagyok elé­gedve, a gyárban, melynek egyik konstruktőrje vagyok, vegyi- és hű­tőberendezéseket készítünk. Én ma­gam előkészületi darabokon, sablo­nokon dolgozom. — No és az asszony, — kér­dem — szívesen jött? — Hát azt nem mondhatom. So­káig tartott, amíg legbensőbb bará­taimmal együtt meggyőztük. Széles látókör nélküli áldoÄta volt a kom­munistaellenes propagandának, mint A hallei egyetem épülete ÜJ SZÖ 5 * 1960. február 3. talabb Linda Bour szakított az öre- í gedő ügyvéddel, aki fiatal riválisá- / ban látja a nő pálfordulásának okát. ] Jaccoud névtelen levelekkel és tele-\ fonhívásokkal igyekszik a két fiatal ŕ között szakítást előidézni, sőt félté-} kenységében annyira megy, hogy Lin- J dáról készített „intím" fényképeket i is küld riválisának, hogy rábírja a l lánnyal való szakításra. Mindez, úgy- ) látszik, nem használt, ezért jön mint V végső argumentum a revolver és a í kés ... Csak éppen a sötétben ösz- 1 szetéveszti a fia szobájában tartóz- \ kodó öreg Zumbachot vetélytársá- v val... I Jaccoud — nemhiába védőügyvéd / - másfél esztendő óta váltig tagad. ? Tetten nem érték, nincs közvetlen ( tanú ellene, az indiciumok ellen pe- í dig eredményesen lehet harcolni az} ő világukban, ha az embernek pénze) és befolyása van. Ezzel pedig Jac- í coud rendelkezik. Három ügyvéd is l védi, köztük a híres párizsi Floriot.) A törvényszék elnöke, sót az őt vádló V államügyész is mind kedves jó ba- i rát, ami még a tárgyaláson is kitűnik } egyes naiv jelenlevők nagy megrö- \ könyödésére. Jaccoud, mióta vizsgálati { fogságban van, cellát nem látott: idegbetegségére való hivatkozással a , másfél évet egy genfi kórházban töl- ' tötte, igaz, felügyelet alatt. A három ( törvényszéki pszichiáter a tárgyalás / folyamán máris egyöntetűen kijelen­tette, hogy amennyiben elítélnék Jac- i coudot, ajánlják, utalják ideggyógy- j intézetbe ... i Mint látjuk, az érdekelt körök mindent megtesznek Jaccoud felmen- ' tése érdekében. Ennek több oka is I van. Mindenekelőtt Jaccoud nemcsak, mindenkit ismer, hanem Genfben mindent tud is, ezért meg kell men- i teni. Még fontosabb azonban a poli­tikai indok. Mint mondottuk, Jaccoud a vezető polgári pártnak, a radiká­lis pártnak egyik csillaga. Nos ennek a pártnak a helyzete, amely két év­tized óta irányítja Svájc második legnagyobb városának sorsát, nem utolsó sorban a folytonos botrányok következtében megrendült. Elég, ha Dubois föállamügyész öngyilkosságá­ra utalunk, aki a szuezi válság ide­jén lehallgattatta a berni egyiptomi követség telefonbeszélgetéseit s tar­talmukat — aligha ingyen — közölte a francia kémszolgálattal. Vagy a múlt év nyarán az úgynevezett La­chenal-ügy. Lachenált — Jaccoudhoz hasonló „személyiséget" — a „haza megmentőjének" nevezték polgári körökben, mert az ö vezetésével tör­te meg 1936-ban a radikális párt Genfben a szocialisták uralmát. A múlt nyár ott*- fzámos sikkasztást bizonyítottak rá, de politikai érde­meire való tekintettel az érdekeltek 1 elsimították az ügyét. A nagyburzsoá- i zia eldorádójának Calvin városában bizonyos mértékben éppen a „hazef megmentőjének" az afférja vetett I véget, mert a két hónap múlva, | 1959 októberében, Genfben megtartott választásokon a kommunista párt 50 ' százalékkal szaporítottta szavazatai- | nak a számát, és az annyira fontos i kanton legnagyobb pártja lett. , Hát ez a helyi politikai helyzet teszi szükségessé a genfi - de álta- i Iában a svájci burzsoázia számára - [ hogy a Jaccoud-ügyben mentse, ami i még menthető. Erre alapítja — és ' nem indokolatlanul - Jaccoud is re- \ ményeit, ezért tegezi nyugodtan ( mint gyilkossággal vádolt az állam- , ügyészt a tárgyalóteremben is, ezért \ szólítja meg minduntalan a törvény- ( szék elnökét cinkosi közvetlenséggel: i Cher président — kedves elnök. Jac- ] coud jól tudja, ő volt a radikális \ párt fő szónoka a magyar ellenfor-1 radalom idején, ő tartotta a legva- i dabb kommunistaellenes kirohanáso- ] kat. Így hát öt, mégha gyilkolt is ( orozva, féltékenységből, csak nem l hagyhatják veszni... ; Sz. L. ják az egyes üzemeket, sőt egész iparágakat. Ki. nem fogyva a csá­bos ígéretekből, szenvedélyükké vált hazudozásból, mégis egyre többen látják, milyen sorsa van a kapitalis­ta országok dolgozóinak. A tanul­ságot csak az nem vonja le belőle, aki vak és süket a tényekkel szem­ben. Tény, hogy az NDK-ban már most nagyobb az egy főre eső vaj­fogyasztás. És ez sokat jelent, mert a németek szeretik a vajat A nyugatra csábító propagandához jó adag lelkiismeretlenség kell. Viszont ezzel a Nyugaton bőver rendelkeznek. Ennek ellenére csu­pán 1959 első tizenegy hónapjában 58 748 nyugat-németországi mene­kült, köztük 32 000 munkás talált biztonságot és rendezett életviszo­nyokat az NDK-ban. A karácsony előtti héten több mint ezer nyugat­német menekült érkezett, kétszázzal több mint az előző héten. Az érke­zők kb. 40 százaléka 18-25 év kö­rüli fiatal. Keserűen kiábrándulva a nyugati életformából és a bizonyta­lan életkörülményekből több család a szeretet karácsonyi ünnepét már békés légkörben és rendezett viszo­nyok között töltötte. Mindez számot ad arról, hogy Nyugatról hányan szöktek Keletre és hányan tértek vissza Keletre. Mert ezeknek a szá­ma sem lekicsinylendő. Vannak még, akik Keletről Nyu­gatra szöknek. Különösen fiatalok — egyszerűen kalandvágyból, meggon­dolatlanul. Mozoghatnékjuk van ab­ban a hiedelemben, hogy odaát min­den jó, hogy a korlátlan lehetősé­gek birodalmába mennek. Pedig azok a lehetőségek nagyon is korlátozot­tak: Idegenlégió... Sokan írják haza, hogy egy-két évre „mentek át", utá­na visszajönnek. De viszont a nyu­gatnémet dolgozók milliói, akiknek a kapitalista rendszer nem tetszik Nyugat-Németországban, azok ott maradnak, harcolnak ellene, ha kell illegálisan, életük veszélyeztetésével. Az NDK természetesen nem folytat átcsábítási propagandát. Keletre ka­B.Brecht : CARRAR ASSZONY PUSKÁI A CSEHSZLOVÁKIAI RÁDIÓ MAGYAR SZÍNPADÁN A Csehszlovákiai Rádió magyar nincs, nem létezik. Ez a bizonyítás ugyan kifogástalanul, törés nélkül színpada vasárnap, január 31-én Kii- képezi a dráma feszültségét, a pár- játszotta, mégis rá kell mutatnunk, mits Lajos rendezésében Bertolt beszédek és jelenetek a bizonyítási hogy hangja inkább érett emberre Brecht „Carrar asszony puskái" cí- folyamatot oly hitelesen szolgálják, vallott, mint egy 15 éves kamaszra, mű egyfelvonásosát adta elő. Mind- hogy megelevenedik előttünk a foj- E szépséghiba ellenére a vasár járt hozzátehetjük, hogy a mű kivá- tott feszültséggel zsúfolt drámai napi elő adás rendezését csak dicsér­iasztása kitűnő irodalmi ízlésre vall. történés, amely a spanyol polgárhá- n{ tudjuk és továbbra is hasonló Kevés drámát ismerünk, amely any- ború élet-halálharcát jellemezte, és színvonalas előadásokat várunk a nyira időszerű lenne és amely oly hí- amely az anyát - a béke hívőjét - csehszlovákiai Rádió magyar szín­ven és tömören fejezné ki korát s az felrázza s arra készteti, hogy fegy- nadától emberek békevágyát, mint ez a mű. verrel a kezében a barikádokra ro- . , ,, A történet egy spanyol halászfalu- hanjon. A z J f előadással kapcsolatban még ban Játszódik le 1937-ben, a polgár- A rádióelőadásban kiemelkedett .ítateS^íjal 8 műsTrukía háború idején. Arról szól, hogy egy Palotás Gabriella az anya-és Király ľ^' j^ ľ,tľ,3oiCficľct mt anya, miután férjét elvesztette az Dezső, a munkás alakításában. Mind- losak vaavunk bennľ hoav oéldául asztúriai felkelésben, a semlegesség, kettőjüknek egyszerű eszközökkel „ J* Y®^ r ?ľ a be nem avatkozás címén meg akar- sikerült a drámai feszültséget a ? ' £semado^ ja menteni két fiát a háború borzai- végkifejlődésig fokozni és kidombo- J®» e8 e s "83" 1^G eTa eiv Sándor Vi­maitól. A dráma mondanivalója ab- rítani. Jó volt Turner Zsigmond a " ana k é^ hősTc^drámáíával ban csúcsosodik ki, hogy a szerző pap és Udvardy Anna az öreg Pe- tezeK es nosoK cimu aram aJ ava l­bebizonyítja, ilyen semlegesség rezné szerepében. Bugár Béla a fiút Sz. B. „Nyugat-Kémetországból jöttem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents