Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-20 / 50. szám, szombat

Érdekességek a Szovjetunióból Kukorica és burgonya közös fészekben S kukoricát és a burgonyát egyidejűleg egy fészekben lehet termeszteni. Helyes gondozás mellett a Rét növény egymás mellett nőhet, sőt a növésben kölcsönösen támogathatja egy­mást - állapította meg Leontyij Hodkov leningrádi növényneme­sítő. Egy fészekbe egy burgonyát és három szem kukoricát ültetett. Tavasszal a gyorsabban növő bur­gonya védte a meleget kedvelő •kukorica zsenge hajtásait, később pedig a kukorica erős szára és levelei védték a burgonyát a for­ró napsütés ellen. A szovjet szakértők véleménye szerint a kukorica és a burgonya termesztése egy fészekben nagyon előnyösnek mutatkozik. Oj vető­és megmunkáló gépeket szerkesz­tenek, amelyek lehetővé teszik az új módszer érvényesítését a gyakorlatban. Geotermikus villanyerőmű A szovjet szakértők kidolgozták egy 12 ezer kW kapacitású geo­termikus villanyerőmü tervét. A z erőművet Kamcsatka félszigetén állítják fel, mely a mágneses ere­detű földalatti hő hatalmas kész­leteivel rendelkezik. 100-300 mé­ter mélységben a víz hőfoka el­éri a 200 fokot is. Egyetlen szonda ezer kW tel­jesítményű aggregát üzembentar­tását biztosítja. Az erőműnek 12 szondára van szüksége. A geoter­mikus villanyerőmű alapjában vé­ve csupán egy gépházból áll és nincs szükség a bonyolult épít­mények komplexumára, mint a mai hőerőműveknél. A tudósok véleménye szerint a föld hőenergiája gyakorlatilag több ezer évre elegendő. Egyszerűsített acélgyártás A kazahsztani SZSZK Tudomá­nyos Akadémiájának dolgozói a vasérc ciklonos olvasztására szol­gáló berendezésen dolgoznak, amely lehetővé teszi, hogy köz­vetlenül ércből nyerjenek acélt. A ciklonos olvasztásnál a nyers­anyagot fémhengerbe öntik, amelyben a turbócsavaros repü­lőgép gyorsaságával tüzes örvény­ként mozog. Ebben a forgatagban a nyersanyag — részecskék rend­kívül gyorsan melegszenek és ol­vadnak. A. Blagonravov akadémikus vé­leménye szerint a szovjet gép­ipar fő irányelve, hogy megtalálja a vegyi- és magenergia közvet­len átalakításának hatékony mód­szereit villamos energiává. Az ezen az elven alapuló motorok az eddigi motoroktól abban fognak különbözni, hogy gazdaságosabbak és súlyegységenként magasabb teljesítményűek lesznek. A szov­jet tudósok a munkagépeknél el­sősorban a teljesítmény és pon­tosság fokozását tartják szem előtt. Egyre jobban érvényesül majd az előre megállapított prog­ram szerint az ember közvetlen részvétele nélkül működő auto­mata. A jövő gépeinél egyre szé­lesebb alkalmazást nyernek az új anyagok, amelyek lényegesen el­térnek a természetes anyagoktól. Beton gyapothulladékból Újfajta betont — plasztobétont — készítettek az üzbég gyárak­ban új „fa" jelzésű furfál-vegyü­lék alkalmazásával, amelynek nyersanyaga gyapothulladék. A plasztobeton szilárdsága négyzet­centiméterenként eléri a 400 kg­ot, vagyis tízszeresen múlja felül a cementbeton szilárdságát. A plasztobetont, mely ellenáll a savaknak és fagynak, az öntöző­csatornák burkolására fogják használni. Űj szovjet bányaaggregát Az össz-szövetségi Bányakuta­tflsi Intézet megtervezte az UBV -2,4 nagy teljesítményű bánya­aggregátot, amellyel kemény kő­zetben is 2.4 átmérőjű aknát órán­kénti 10—15 méternyi sebesség­gel lehet vájni. Az aggregát összeállítása új szovjet módszeren alapszik, ame­lyet a múlt év végén eredménve­sen próbáltak ki a donveci szén­bányamedencében. Akkor az egyik bányában 1,8 méteres szellőzte­tő akna vájásánál óránként 12,6 méter sebességet értek el. Az új vájásl módszer mellett a kőzet mechanikus vájására szoU gáló készülékek helyett esepfo­lyős robbantóanyagot alkalmaz­nak. Most nagyobb aggregát össze­állításán dolgoznak, amely több mint 6 méteres aknákat váj és egyúttal kibetonozza az aknafa­lat. Ezen új aggregátok alkalmazá­sával rendkívül meggyorsul a munkafolyamat és az aknák vá­jási költségei a harmadára — negyedére csökkennek. Genfben a szovjet javaslatokról tárgyalnak Genf (ČTK) - A nukleáris fegy­verkísérletek beszüntetéséről tár­gyaló háromhatalmi genfi értekez­let csütörtöki ülésén a valamennyi atomfegyver-kísérlet beszüntetésé­ről szóló egyezmény gyors megkö­tésére irányuló szovjet javaslattal foglalkoztak. Wacsworth nagykövet, Amerika képviselője az ülés kezde­tén kijelentette, hogy az USA kül­döttsége a szovjet kezdeményezést haladásnak minősíti. A nyugati küldöttségek ezután Ca­rapkin szovjet nagykövethez az üj javaslatok részleteire vonatkozólag több kérdést intéztek. A Reuter hír­ügynökség jelentése szerint azonban eddig sem az amerikai, sem az an­gol küldöttség nem kapott utasí­tást kormányától az új javaslatok­kal kapcsolatban, és ezért még ed­dig nem nyilatkoztak. MARCELLO MATHIAS, Portugália külügy­miniszter többnapos madridi látogatásá­nak utolsó napján csütörtökön ismét állást foglalt Spanyolországnak az Északatlanti Paktumban való felvétele mellett. Mathias Madridban Franco tábornokkal és más spa­nyol képviselőkkel tárgyalt és aláirta a spanyol-portugál vámszerződést. (ČTK) A MŰLT ÉV VÉ­GÉN 74 ezer szo­cialista munka­brigád dolgozott az NDK-ban. A bitteríeldi elek­trokémiai kombi­nát „Október 7." brigádjának Wolf­gang Neuhaus író Is tagja. Rendsze­resen irányítja a vitakörök munká­ját, segítségükre van az új köny­vek elbírálásában és színdarabok kiválasztásában. A képen: Neuhaus a dolgozók köré­ben. Földműves-tüntetések Franciaországban Párizs (CTK) Chartres mezőgazdasági központ utcáin csütörtökön 15 000 pa­raszt tüntetett. A tüntetés résztvevői zászlókat és transzparenseket vittek, ame­lyekkel a de Gaulle-kormány mezőgazda­sági politikája és a mezőgazdasági ter­mékek alacsony felvásárlási ára ellen til­takoztak. Chartresben 2000 rendőrt von­tak össze, azonban összetűzésre nem ke­rült sor. Csütörtökön Clermont-Ferrande városi­ban is tüntetett hétezer földműves. A szövetségi potaat 01 onliszemiti Bonn (ČTK) A bonni szövetségi parla­ment február 18-án foglalkozott a nyu­gat-németországi náci elemek közelmúlt­ban lefolyt antiszemita kampányával. E kérdésben Schröder belügyminiszter tett kormánynyilatkozatot, aki a szövetségi kormány által február 17-én kiadott Fe­hér könyvre hivatkozott. A Fehér könyv­höz hasonlóan Schröder is igyekezett leplezni a nyugat-németországi neonáciz­mus igazi forrásait, s a náci kilengéseket a csőcselék művének minősítette, melye­kért a felelősséget legalább részben a kommunistákra és a Német Demokratikus Köztársaságra igyekezett hárítani. A vitában Carlo Schmidt szociáldemok­rata képviselő utalt a nyugatnémet ifjú­ság bizonyos köreiben elterjedt nézetek és hangulat veszedelmes voltára. Fel­szólította Adenauer kancellárt, gondos­kodjék arról, hogy kormánya megtisz­tuljon a volt aktív náciktól. Ezt a fel­szólítást Lüders asszony a Szabad Demok­rata Párt nevében támogatta. EGYRE NEHE­ZEBB a japán bányászok sorsa. 1948-tól 1958-ig 457 ezerről 301 ezerre csökkent a foglalkoztatott bá­nyászok száma. Ugyanekkor a fo­kozott kizsákmá­nyolás következ­tében 33 millió 700 ezer tonnáról 48 millió 700 ezer tonnára növeke­dett a szénkiter­melés. A képen: A japán bányá­szok és asszo­nyaik tüntetnek a további elbocsátá­sok ellen. Hammarskjöld ellenzi az atomkísérletek felújítását New York (ČTK) Dag Hammarskjöld az ENSZ főtitkára az ENSZ csütörtöki sajtóértekezletén kijelentette, hogy nem ért egyet azokkal, akik szorgalmazzák a nukleáris fegyverkísérletek felújítását. Elutasító álláspontra helyezkedett a fran­ciák szaharai atomfegyver-kísérletével szemben, azonban nem volt hajlandó nyi­latkozni abban a kérdésben, milyen kö­vetkezményeket von le az ENSZ abból a tényből, hogy a francia kormány atom­fegyver-kísérletével szembehelyezkedett az ENSZ közgyűlésének határozati javas­latával. A főtitkár csupán annyit mondott, hogy e kérdésben a Biztonsági Tanácsot illeti a szó. Murville a szaharai atomrobbantás visszhangjáról Párizs (ČTK) Couve de Murville francia külügyminiszter a nemzetgyűlés külügyi bizottságának csütörtöki ülésén válaszolt a feltett kérdésekre. A franciák szaharai atomfegyver-kísérletének visszhangjával foglalkozva, a külügyminiszter igyekezett lekicsinyelni a marokkói kormány azon döntését, hogy tiltakozásképpen felmond­ja azt a kétoldali egyezményt, amely a külpolitikai kérdésekben való közös el­járásról szól. Couve de Murville kijelen­tette tovább, hogy a francia kormány „megtorló intézkedéseket latolgat" vá­laszképpen a ghanai kormány azon ha­tározatára, hogy országában zárolta a francia vagyont. A külügyminiszter egyúttal kijelentette, most tárgyalnak a tunéziai kormány azon követeléséről, hogy ürítsék ki a Bizerta kikötőjében létesített francia támasz­pontot, azonban nem volt hajlandó rész-, leteket közölni. ; BONNI JELENTÉS szerint a nyugatnémet szövetségi parlament költségvetési bizott­sága megszavazta a Sergeant-tlpusú ameri­kai rakéta beszerzését a Bundeswehr számára. (ČTK) DELOUVRIER, a francia kormány algériai fömegblzottja és Terrenoire tájékoztatás­ügyi miniszter február 18-án repülőgépen Algírba utaztak. (ČTK) A szovjet államférfiak cso­portját, amely Poljanszkij elvtárs ve­zetésével az Egyesült Államokban van hivatalos látogatáson, elkísérte Lo­tisko szovjet újságíró is. Egyik virgi­niai újságíró társa a következőket kö­zölte vele: „Nyugat-Virginiában nem akad egyetlen ember, aki ne tudna legalább három orosz szót kiejteni. Ezek a szavak: lunyik, szputnyik és — Hruscsov." Mi sem jellemzőbb ennél a Szovjet­unió mind átütőbb népszerűségére. Míg a lunyik és szputnyik a szovjet tudomány és technika kimagasló sike­reinek jelképe, Hruscsov elvtárs a nagy szovjet ország lankadatlan béke­törekvésének megtestesítője. Ha a szovjet államfő tavalyi látoga­tása az USA-ban, a hidegháború böl­csőjében ekkora visszhangot váltott ki, teljesen érthető, hogy Hruscsov elvtárs jelenlegi délkelet-ázsiai láto­gatása Ázsia békeszerető népeinek rokonszenvével, szeretetével találko­zik. Ezért a legparányibb túlzás sem volt Hruscsov elvtárs szavaiban, ami­kor Indonéziába érkezése után kije­lentette: „Már otthon is tudtuk, hogy hazájuk meleg, napsütéses ország. Ám bennünket a tűző napsugaraknál is jobban hevít a fogadtatás melegsége." India, Burma, Indonézia — a szov­jet államfő újabb diadalútjának egy­egy állomása. Személyében mindenütt annak a hatalmas országnak képvise­lőjét köszöntik, amely megalakulása óta a béke következetes harcosa, a kis és elmaradott országok önzetlen segítője, amely az atomerőt elsőnek állította a béke, az emberiség szolgá­latába és amely elsőnek hatolt be a világűrbe. Ázsia népei sokat szenvedtek a gyarmati igában, sok-sok nehéz harcot vívtak szabadságukért. Saját bőrükön tapasztalták a gyarmati kizsákmányo­lás minden keservét és borzalmát. A Szovjetunió azért nagy példakép számukra, mert a világ első szocialista állama az elmaradottság, a nyomor helyén alig néhány évtized alatt virág­zó országot épített és nagyhatalommá Vált. Most pedig hatalmas gazdasági, 3 nagyvilágban politikai és katonai erejét is a béke, az elmaradott országok megsegítésé­nek szolgálatába állítja. A Szovjetunió békepolitikája és ámulatbaejtö gazdasági sikerei — az ország további felvirágoztatása mellett - mind több lehetőséget nyújtanak az elmaradott országok megsegítésére. S ha egyes nyugati politikusok a Szovjetunió hadseregé­nek létszámcsökkentését még nemré­gen is gazdasági nehézségekkel igye­keztek megindokolni, az utóbbi hetek eseményei ezt a hazug és rosszindu­latú állítást végleg megcáfolták. A Szovjetunió az asszuáni gát építésén kívül további nagyarányú hitelt nyúj­tott Kubának, majd Indiának. Lám, a béke, a leszerelés politikája nem sej­tett távlatokkal kecsegteti a kis és elmaradott országokat is. Természetesen a segítség is lehet sokféle. Erről beszélt Herter amerikai külügyminiszter, „a kölcsönös bizton­ság programjával" kapcsolatos képvi­selőházi vitában. „Jellemző, hogy az elmaradott országok mind erőtelje­sebben és határozottabban követelik helyzetük javulását. Nem csoda tehát, hogy a kommunista megoldás, amely­nek végső és világos célja az osztály­nélküli társadalom felvirágoztatása, nagy vonzóerő az elégedetlenek és nyugtalanok számára". Herter elis­merte, hogy a Szovjetunió példája hatalmas vonzóerő az elmaradott or­száaok számára. Éppen ezért „az Egyesült Államok sem maradhat tét­lenül". Ezért hatalmas összeg folyósí­tását követeli „az elmaradott orszá­gok megsegítésére". Ugyanakkor be­vallotta, hogy ennek az összegnek na­gyobb részét éppen a katonai segítség képezné. Nem szükséges részletesen magya­rázni, hogy a katonai „segítség" alig­ha járul hozzá az említett országok gazdasági fejlődéséhez, sőt a fegyver­kezés a gazdaság további megterhelé­sét és a jobb sorsot óhajtó népek to­vábbi nyomorbadöntését jelenti. Nem csoda tehát, hogy az elmaradott or­szágok népei mind jobban irtóznak az efféle „amerikai segítségtől". Herter kijelentése egyben azt is bi­zonyítja, hogy az Egyesült Államok továbbra is az esztelen fegyverkezés mellett száll síkra. Még most is a fegyverkezésen nyerészkedő tőkések érdekei érvényesülnek az USA külpo­litikájában. Erre vall az Egyesült Ál­lamok álláspontja az atomkísérletek betiltásának kérdésében is. Az Egyesült Államok volt az, mely január 1-től kezdve szabad kezet biztosított magának az atomkísérle­tek felújítására. Az atomkísérletek betiltására vonatkozó egyezményt előkészítő genfi értekezlet munkáját is az amerikai küldöttség akadályoz­za. Nemrégen bombasztikus reklám­mal új javaslatok beterjesztését kür­tölték világgá. Mi e javaslatok lé­nyege? Az Egyesült Államok kere­ken kijelentette, hogy szándékában van folytatni a földalatti és nagy magasságokban végzett atomklsérle­teket, mindamellett hajlandó minden más atomkísérlet betiltását aláírni. Az amerikai kormány álláspontja, amely végeredményben azt jelenti, hogy nem hajlandó lemondani min­den atomkísérletről, szarvakat adott a francia kormánynak is. Egészen bizonyos, hogy a franciákat ez az ál­láspont is bátorította a szaharai atomrobbantás végrehajtására. Az amerikai kormány nem vállalt köte­lezettséget az atomrobbantások to­vábbi szüneteltetésére. A francia kormány ennél tovább ment: felrob­bant az első francia atombomba a Szaharában! Csak így történhetet, hogy 15 hó­nap után ismét rádioaktív hulladék szennyezi be a légkört. Az események láncolatszerű ösz­szefüggése folytán már nem is fel­tűnő, hogy Nyugat-Németország az ötödik atomhatalommá akar válni. Az Augsburger Allgemeine Zeitung című nyugatnémet lap erről ír: „Az ötödik atomhatalommá éppen a Német Szö­vetségi Köztársaság válhat azon­nyomban, amint atomfegyverrel fog rendelkezni, tekintet nélkül arra, hogy ezeket saját maga fogja-e gyártani, vagy másoktól kapja." A cikk írója erre vonatkozólag elég derűlátó és kijelenti, hogy már csak néhány kérdésben kell megegyezésre jutni a nyugati szövetségesekkel. Különben a NATÖ-nak van erre ha­tározata is. ( ľ) Szomorú tény, de ez a derűlá­tás eléggé indokolt. Hisz nemrégen Eisenhower elnök egyik sajtóértekez­letén kijelentette, hogy az USA szük­ségesnek tartja az atomfegyvereket és ezek gyártási titkát némely szö­vetségesének is rendelkezésére bo­csátani. S ha kissé módosítjuk a magyar közmondást, olyan formában, hogy „akinek inge, vegye csak ma­gára", akkor Bonn reményei nem is egészen alaptalanok. A béke erőinek többszörös fölé­nyét atomfegyverek halmozásával nem lehet kiegyensúlyozni. A töké­letesebb fegyverek a béke oldalija állnak. De a legtökéletesebb fegyve­rek erejét is messze felülmúlják a békeszerető emberek milliói, száz­milliói, akik a béke nagy eszméjét hatalmas, legyőzhetetlen erővé vál­toztatják. Amikor a Szaharában felrobbant az első francia atombomba, a francia kormány „Hurrá, Franciaország !"-ot kiáltott. Ezt követően a felháborodás és tiltakozás eddig nem látott hul­láma futott végig az egész világon. Kormányok, képviselők, politikusok, tudósok, államférfiak egész sora, a békeszerető emberek milliói hallat­ták szavukat. A tiltakozás vihara na­gyobb port vert a politikai életben, mint a homok-sivatagban robbant bomba. Marokkó visszahívta párizsi nagykövetét, Ghana befagyasztotta a ghanai francia javakat mindaddig, amíg megállapítást nem nyer az atomrobbantás következtében Gha­nának okozott kár. Ezenkívül mi történt? Az embe­riséget veszélyeztető rádioaktivitás fokozódott, de Franciaország tekin­télye nem nőtt. Ellenkezőleg, a világ gyűlöletét, haragját vonta magára. Az sem mondható, hogy egyenrangú félként felsorakozott az atomfegyve­reket birtokló hatalmak mellé. Hisz ezek az atomkutatás eredményeit illetően messze elhagyták Franciaor­szágot. De az afrikai népek függet­lenségi mozgalmát sem sikerült meg­riasztani. Az a sok-sok millió frank pedig, amennyibe az atombomba gyártása került, további terhet je­lent a francia adófizetők számára. A szaharai robbantás nyomá­ban öt világrész népeinek felháboro­dása, engesztelhetetlen haragja mo­rajlik. A Sunday Times nigériai hetilap jellemezte a szaharai atomrobbantás eredményét: „Franciaország olyan, akár egy gyermek, amely eddig csak bámulta, hogy a felnőttek hogyan gyújtogatják a gyufát. Amikor a rob­banóanyaggal való játszás után kijó­zanodik, hirtelen rádöbben, hogy megégette az ujját". Zs. L. OJ SZŐ 4 * 1980. február 20.

Next

/
Thumbnails
Contents