Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-16 / 15. szám, szombat

Nem könnyű vállalkozás Cáró község már régóta azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy ^ két jól gazdálkodó — ha szabad így mondani — külön „ma­gyar" és „szlovák" szövetkezettel rendelkezik. A kissárói EFSZ veze­tősége a falu felső végén a nagysáróié pedig az alvégen székel, alig egy kilométer távolság választja el őket egymástól. Ma mindkét he­lyen mozgalmasabb az élet, az alvégen meg a felvégen is a zárszám­adást és az idei termelési-pénzügyi terveket készítik. ESTÉRE HAJLOTT až idő, amikor a kissárói szövetkezet irodahelyisé­gébe léptünk. Az asztalok körül egy csomó ember nagy árkusok fölé ha­jolva tervezett, vitatkozott, amikor megzavartuk őket. Pásztor Lajos ag­fonómus és Tapák Ján csoportveze­tő hangja volt a legélesebb, akik szemközt ülve szaporán beszélget­tek egymással. Szavukból kiérezhető volt, hogy mindketten törik — az agronómus a szlovák, a csoportvezető pedig a magyar nyelvet. Ennek elle­nére jól megértik egymást, hisz hosszabb idő óta közös célok eléré vábbi válaszokat már harapófogóval is nehéz lehetett volna belőlük ki­csavarni. Nem lenne azonban helyes, ha erről a kérdésről csak az egyik fél portáján tájékozódnánk. Elmen­tünk hát az alvégre, ahol a nagy­sárói szövetkezet irodáját a >7olt traktorállomás épületében találtuk meg. AKÁRCSAK KISSÁRÖN, itt is ha­sonló munkában találtuk a vezető­séget. Tervezgettek, vitatkoztak az idei tervek, zárszámadás számada­tai felett. A zárszámadás előzetes sén, a szövetkezet érdekében együtt .eredménye .. .? Majdnem ugyanaz, " I l->-i mt- o r/\ m r aíi t ť"7nimrl/nf a+ hnn A rv» munkálkodnak. — Milyen lesz a zárszámadás? mint a felvégi szövetkezetben. Am a nagysárói szövetkezetesek sem ki Pontos adatokkal még nem 'szol- | s? b b. éftékű emberek, mert ők is jól . olcüiafirnthil' a narnni-7omi fiQ7rta L-n­gálhatunk — feleli az agronómus — de úgy hiszem, a 10 koronás előleg mellé a munkaegység értékének má­sik' felét is kifizethetjük. Szó ide, szó oda, a kissáróiak szor-^ galmas emberek és értik a gazdál­kodás módját, a múlt évi tervüket néhány mutatón kívül nagyon jól teljesítették. S ha nem következik be a kedvezőtlen időjárás — halljuk többfclől — akkor a tagok az év­záró közgyűlésről busásabb része­sedéssel térhettek volna hajlékukba. A szövetkezet eredményeit csak ak­kor tudjuk kellőképpen értékelni, ha tudjuk, honnan és milyen körülmé­nyek között indultak el, amikor le­rakták a közös gazdálkodás alapjait. — Ügy volt az — tájékoztat Gá­los Géza, az elnök — hogy a meg­alakulás után összeszántott parccllá­kpn csak 15 mázsás termésátlagot tudtunk biztosítani. Ma már ott tar­tunk, hogy búzából 25, árpából 24,5 a cukorrépából pedig 400 mázsát ter­melünk hektáronként. A NÖVÉNYTERMELÉSHEZ viszo­nyítva még szebbek az állattenyész­tés eredményei. Az évek folyamán a szövetkezet saját erejéből és az állam támogatásával korszerű mező­gazdasági épületekkel ellátott fej­lesztési központot épített ki. Ezek­ben az istállókban most a törzste­nyésztésre kiválogatott állatok te­nyésztését végzik egyre nagyobb eredményekkel. A tbc-vel megfertő­•• zött állatokat elkülönítve* a falutól . nagy távolságra helyezték cl. Valóban az állatgondozók mindnyájan megér­demelnék, ha név szerint is megdi­csérnénk őket, oly odaadással és hoz­záértéssel végzik munkájukat. — Repka Jánost és feleségét, azt hiszem, még külön is érdemes lenne kiemelni - szól közbe dr. Skladan Ondrej körzeti állatorvos, aki az imént lépte át az iroda küszöbét. — Mióta a sertéseknél dolgoznak, egy fia malac sem pusztult el hanyagsá­gukból. Állítom, nemcsak a járásban, de az egész kerületben is a legjobb sertésgondozók. — Milyen kapcsolatban állnak a nagysárói szövetkezettel? — Hát bizony senki sem mondhat ja, hogy rossz viszonyban élünk, Kölcsönösen kisegítjük egymást s eb­ből mindkét szövetkezetnek csak haszna származik — feleli az agro­nómus. — Ha már a csúcsmunkák idején és az év többi szakaszában együtt­működnek, nem lenne-e helyesebb, ha közös fedél alá hoznák a két ^ szövetkezet irányítását? Ügy hisszük, ^ így az egyesült szövetkezet eredmé- ^ nyei még jobbak lehetnének. ^ — Nem tagadjuk — válaszolja az i elnök — ez a kérdés már felvető- ^ dött, de eddig még nem jutottunk ^ messzibbre... ^ A szövetkezet jelenlevő funkcioná- ^ riusait, úgy látszik, meglepte a kér- ^ dés, dehát miért is feszegetjük az ^ egyesítést — gondolták - s a to- ^ elsajátították a nagyüzemi gazdálko­dás irányításának, szervezésének mű­vészetét. A múlt év folyamán folyó­sított 10 koronás előleg mellé itt is úgy gondolják, hogy a zárszámadás­kor még tíz koronát fizetnek ki a ledolgozott munkaegységekre. — Bár szemre nem látszik eltérés a két szövetkezet között, mégis mi­ben különbözik gazdálkodásuk a kis­sáróiakétól? — érdeklődtünk Broz­man Viliam elnöknél. — Ezt hamarosan nehéz lenne megmondani. Meggyőződésem azon­ban, hogy náluk az állattenyésztés sokkal magasabb színvonalat ér el, hisz közös bevételük több mint 60 százaléka ebből a gazdagon jövedel­mező termelési ágból származik. Ná­lunk hozzávetőlegesen 40 százalék az állattenyésztés jövedelmének rész­aránya. Állományunk nem egészsé­ges, de most mindent megteszünk, hogy felszámoljuk a gümökórt és a többi fertőző megbetegedéseket, hogy törzstenyésztésű állatokat nevelhes­sünk. A szomszéd asztalnál jegyezgető Kulišík Pavel könyvelő figyelte be­szélgetésünket és nem hagyta öt nyugton, hogy elnökük csak a kis­sáróiakat dicséri... — Kiegészítésképpen el kell mon­danom — szólt közbe —, hogy nálunk viszont a növénytermesztés fejlet­tebb. A gabonafélékből egy-egy má­zsával, cukorrépából pedig 100 má­zsával is túlszárnyaltuk eredményei­ket. Rövidesen az állattenyésztés kö­zött meglevő különbségeket is egye­nesbe hozzuk. A KÉT SZÖVETKEZET tehát nagyon hasonlít egyrnpshoz. Mind a két he­lyen odaadó, szorgalmas szövetkezeti tagok dolgoznak. Ám mennyivel köny­nyebben érhetnék el céljaikat, ha te­gyük fel a kissárói fejlett állatte­nyésztést egybehangolnák a nagysárói jól jövedelmező növénytermeléssel, baráti kezet nyújtanának egymásnak. Ha ez a két szövetkezet egyesülne, ésszerűbben oszthatnák el a beruhá­zásokat, nagyobb összegeket fordít­hatnának a szakemberek képzésére, sőt a termelés korszerűsítését, a gépesítést is könnyebben bevezet­hetnék. — Mi ezt nem ellenezzük, sőt üd­vözölnénk — mondja az elnök, — deliát az őslakók még bizalmatlanok velünk szemben és úgy tekintenek reánk, mint idegenre. Mi Szlovákia hegyes, terméketlen vidékéről a fel­szabadulás után telepedtünk le a fa­luban. Mint földhöz juttatott új gaz­dák fogtunk munkához. Később mind­nyájan az EFSZ-be tömörültünk. . A rossz nyelvek úgy is. mondják, hogy a magyarok nem szívesen dol­goznak együtt a szlovákokkal, a szlo­vákok a magyarokkal. Erre a hamis kitételre két tény cáfol rá: a kissárói szövetkezetben vagy 30 szlovák csa­lád dolgozik együtt megértésiben és megelégedéssel az EFSZ magyar tag­jaival, hasonlóképpen több mint 25 magyar család a nagysárói szövet­kezetben, akik szorgalmas munkájuk nyomán megtalálták számításaikat a közös gazdálkodásban. VANNAK PERSZE a faluban izgá­gák a magyarok között is, a szlová­kok között is, akiknek nemhogy a magyarokkal vagy a szlovákokkal va­ló együttmunkálkodás, hanem egyál- | talában a szövetkezet ""-építése nem j tetszik. Ezek azonban az idők mú- ' lásával leválnak a szövetkezet egész­séges testéről, mert a tagság több­sége itt is, ott is megveti, kiközö­síti soraiból a hasznavehetetlen mé­r egk everőket. Az idők folyamán nagyot változott a helyzet a falu lakosainak egymás közti kapcsolataiban is. A nemzeti­ségi súrlódások csaknem teljesen megszűntek, amit a szövetkezet gaz­dasági fejlődése, a tagság jólétének emelkedése is elősegített. Tizenhá­rom-tizennégy esztendő leforgása alatt Sáró község őslakosai kölcsö­nösen megismerkedtek szlovák test­véreinkkel. Ma elmondhatjuk, jól együtt munkálkodnak a helyi nemzeti bizottságon és jól érzik magukat a faluban rendezett kétnyelvű kultúr­megnyilvá'nulásokon is. Mégis érde­kes, a két szövetkezet gazdaságilag még mindig távol áll egymástól. NEM LESZ KÖNNYŰ munka a két szövetkezet egyesítése, mert ugyan­úgy, mint a közös gazdálkodás meg­szervezésének idején, most is sok akadályt, régi önző felfogást és bi­zalmatlanságot szükséges a kommu­nistáknak, a nemzeti bizottság tag­jainak eltávolítani a fejlődés útjából. . ipii • JHI'JB. A ruzyni repülőtéren a műszaki dolgozók és munkások lökhajtásos motor segítsé­gévei olvasztják fel a lerakódott jeget. Szcvjet tapasztalatok felhasználása, va­lamint Vlagyimir Andél irányításával dolgozó technikusok és munkások ésszerűsí­tési javaslatainak alkalmazásával lehetővé válik a repülőtér megszakítás nélküli használata. A repülőtér így a téli hónapokban is alkalmas nagy lökhajtásos re­pülőgépek leszállására. Képünkön: a repülőtér műszaki dolgozói és munkásai serény munkájukkal gondoskodnak arról, hogy a repülőtér a téli hónapokban is folya­matosan üzemben lehessen. (Bedŕich Krejči — ČTK — felvétele.) élJJJ szó Naponta több száz új felajánlás A hadseregben is terjed a kötelezettségvállalási mozgalom Minden CSISZ-tag vállaljon kötelezett­ségei hazánk felszabadításának 15. év­fordulójára. Ezt a feladatot tűzték maguk elé i CSISZ ezredbizottságában működő elvtársak, akik alakulatukban Sloboda tiszt politikai dolgozó vezetésével fejtik ki tevékenységüket. Szép díszítésű íve­ket készítettek, hogy minden elvtárs ráírhassa szocialista kötelezettségvállalá­sát és az alapszervezetek bizottságai e célra kijelölt rovatban rendszeresen értékeljék a kötelezettségek teljesítését. Az elvtársak ezt a fontos kérdést a C51SZ decemberi taggyűlésein vitatták meg, amikor i,s a CSISZ Központi Bizott­sága IV. teljes ülése tárgyalásainak ered­ményeivel foglalkoztak. Ma már nyilván­való. hogy a felajánlások valóban igen értékesek, például a Litvin és Pekar tisztek vezette alakulatokban működő CMSZ-tagok kötelezettségvállalása. Ebben az alakulatban Körinek katona tölti be a CSISZ üzemi szervezeti elnökének tiszt­ségét Igen értékes Zanáhlik tizedes, Lisi őrvezető és Váelavík katona kötelezett­TALAJJAVÍTÁS az izsai EFSZ-ben Szövetkezetünk határában csaknem 200 hektár ofyan terület volt, amely úgyszólván semmi hasznot sem Vannak azonban egészséges hangok j hozott. Ezért a tagság elhatározta, is a faluban, melyek józanul ítélik hog y talajjavítással termővé teszik a meg a helyzetet és a két EFSZ egye­sítése mellett foglalnak állást. Ezt a nézetet abból kifolyólag vallják, mert az egyesítés gazdaságilag az egész falu és a társadalom javára billentené a mérleget. A falusi párt­szervezetnek tehát ezekre az embe­rekre kell támaszkodnia és akkor győzni fog a gondolat: közös az út, egy a cél, egy a nejnzeti bizottság, miért ne lehetne hát a szövetkezet is egy a faluban. SZOMBATI! AMBRUS földeket. A traktorállomás dolgozói­nak segítségével, gépi erővel végez­ték a munkák legnehezebb részét. A szövetkezet tagjai és a helyi ifjú­ság a mellékcsatornák összekötésén dolgoztak. Az országút menti dűlőben a víz levezetésével 150 hektárnál na­gyobb terület vált termővé. A talaj­javításban nagy segítséget nyújtottak a védnökségi üzem dolgozói is, akik ! Decemberben egymillió korona értékű tér­ségi állalása, akik mint rajparancsnokok felajánlották, hogy a rajuk példásan tel­jesíti majd kötelességeit. Ezenkívül Lit­vin tiszt alakulatában 9 elvtárs arra vál­lalt kötelezettséget, hogy elnyeri a pél­dás katona címet. Az említett alakulatban minden gépkocsivezető szocialista gon­dozásba vette a rábízott gépkocsit és ar-< ra törekszik, hogy tökéletesítse szakis­mereteit. A Pekaf tiszt vezette alakulatban szintén igen értékes felajánlásokat tettek. Az üzemi szervezet bizottságának tagjai elbeszélgettek minden CSISZ-taggal és közvetlenül rámutattak, mit tehetne mind­egyikük a kollektíva érdekében, s mi­lyen kötelezettséget vállalhatna. Ez a gondosság, amelyet az elvtársak tanúsí­tottak hazánk felszabadításának tiszte­letére indított kötelezettségvállalási moz­galom kibontakoztatása érdekében, valóban rr.3ahozta gyümölcsét. Csupán az említett alakulatokban több mint 100 értékes fel­aiőnlást tettek. Hasonló kötelezettségeket vállaltak a CSISZ-tagok további alakula­tokban is. Minden bizonnyal hozzájárul­nak azon kötelezettség teljesítéséhez, hony a példás alakulat cím elnyeréséért tavsly a duklai emlékérem átvétele al­kalmából indított versenyben méltón meg­állják helyüket. Koiaja J., főhadnagy Leküzdötték az akadályokat A bodrogszerdahelyi formatéglagyár pontosan egy éve működik. Az itt alkal­mazott száz munkás az elmúlt hónapok­ban dicséretre méltó munkát végzett. Egy hónap alatt egy munkás 5—5 ezer for­matéglát, cserepet, betoncsövet és oszlo­pot készített. A két műszakban dolgozó üzem eleinte nehézségekkel küzdött, mi­vel nem voltak szakképzett munkásai. En­nek ellenére, tavaly már novemberben 123 százalékra teljesítette az évi tervet. munkájukkal hozzájárultak a 6220 méter hosszú csatornahálózat kiépí­téséhez. Kurucz Nándorné, Izsa ven felüli árut készítettek. Kiss István csoportvezető elmondja, hogy nemrég új gépeket helyeztek üzembe, melyek nagy­ban növelték a termelést. Az üzemben Nagy feladatok előtt | Az ostrava-karvinái. szénbányák ^ építői tavaly 102 százalékra teljesí- ^ tették tervüket és terven felül 7 mii- ^ lió 880 ezer korona értékű építő- ^ munkát végeztek, azaz félmillióval ^ többet, mint amennyire kötelezettsé- ^ get vállaltak a Nagy Októberi Szocia- ^ lista Forradalom 42. évfordulójának i tiszteletére. Legfőbb sikereikhez a ^ Zárubek-bánya aknájának építése, a ^ Peter Bezrúč Bánya szállítóberende- ^ zésének átépítése és a Dukla-bánya ^ kiépítése tartozik. Most mind a tíz ^ üzemben kötelezettségvállalások szer- ^ vezése folyik. Elsősorban a Doubrava- i bánya, az Antonín Zápotocký Bánya, ^ a Dukla-bánya szénosztályozó beren­S ... . . .„ „ _ ,, „ , . dezéseinek kiépítéséről van szó és ^ vltkovicei Klement Gottwald Kohomu mechanika, uzeme­a 5 ről azaz a tervezettnél egy évvel koráb- §tenek. A múlt "év folyamán elért kiváló sikereikhez nemcsak ban megkezdik a szénfejtést. fcaz új qiunkaíornýk bevezetese segítette pket, hanem a sze­K alsón történt. Késő estére járt már . az idö, amikor a HNB irodáidba \ belép egy ifjú és apjának — a HNB ^ titkárának mondja, hogy itthon van, sza­^ budsígra jött. i — Honnan jössz szabadságra? — kér­^ dum a fiatal, alig 17 éves fiút. i — Honnan? Hát u munkahelyemről — ^ ít banyából. A dolog közelebbről is ér­\ áekelt s megkezdődött köztünk a pár­\ teszéd. ^ A fiatal legény, Tomcsó Mihály még ^ mint 14 éves fiú úgy határozott, hogy a ^ banyászmester séget választja. A rozsnyói ^ vasércbányába ment tanoncnak. Ott láto­^ galtu az iskolát. Már a harmadik osz­s; túiybu jár. Az első két évben inkább • ' " harmadik osztályban § már rendesen dolgoznak is s a kere­^ set is szép. Mihály barátunk meg csak ^ 17 eves lesz, de a bánya mélyén vég­becsületes munkájáért minden hó­, napban 1000 koronát kap, amellett ter­J; mészetesen hetenként kétszer munka hc­); lyett az iskolát látogatja. Lakásról és tel­Js j-'s ellátásról az intézet gondoskodik. ^ Amikor azt kérdeztem, miért ment el ^ hazulról, csupán annyit mondott, hogy \ neki úgy tetszik. ^ — Miért éppen bányásznak? — kér­% deztem. ^ — Azért, — mondja —, mert erről % a mesterségről nagyon sokat hallottam, cialista munkaverseny fs, melyben a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyeréséért versengő 15 kollektíva vezet, i r": a derék fiú üzeni a még mun­Az üzemet ez idén lényegesen korszerűsítik és kiegészítik ^ C- kába be nem kapcsolódott fiatalok­úi megmunkáló gépekkel, melyek a brüsszeli világkiállításon ^ nak, kövesek az ö példáját, legyenek bá­is nagy érdeklődést keltettek. Képünkön: egy 6,5 méter át- ^ nyüszok. mérójű acélpillér elszállítása további megmunkálása helyére. ^ IVÁN SÁNDOR, Kassa ÜJ SZÖ 6 * 1960- január 16.

Next

/
Thumbnails
Contents