Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-14 / 13. szám, csütörtök

„...anyanyelvét is jobban tudja, aki mé? egy nyelven tud" (A NYELVTANFOLYAMOK HALLGATÓIHOZ) Nemrég indultak meg országszerte a szlovák és a magyar nyelvtanfo­lyamok. Nem áll rendelkezésemre országos statisztikai adat, de azt hi­szem, e mozgalom tömeges jellegét akor is megértjük, ha csak egy já­rás számbeli adatait hozom fel szem­léltetésül. Komáromban és környé­kén a magyarok részére a tizenkét szlovák nyelvi, a szlovákok részére a négy magyar nyelvi kurzust közel 400 hallgató látogatja. A szlovák nyelv Ismeretének és Dél­Szlovákiában a szlovákok részére a ma­gyar nyelv ismeretének szükségességéről az elmúlt években már sok sz ó esett. Erről én most nem szeretnék szólni, mert minden bizonnyal csak Ismételhet­ném a már elmondottakat. Ellenben ol­vasmányaim folyamán a napokban egy igen érdekes, elgondolkoztató gondolattal találkoztam. Hadd idézzem hát a közel háromszáz éves írás — Cyrano de Ber­gerac: ..Képzelt utazás a Holdba és a Nap államaiba" című mu kis részletét. A nagy francia iró e fantasztikus re­gényében a földi élettói erősen elsza­kadva adott hangot egy mélyenszántó emberi gondolatnak: a tudományok­ban egy Igazság van . . . minden, ami ezen az Igazságon kívül esik, bonyolult és ho­mályos. Mennél messzebb esik egy nyelv ettől az Igazságtól .. . annál nehezebben érti azt meg az, aki hallgatja." A 17. század derekán élő író részére • Holdba való utazás hasonlóan megva­lósíthatatlan, de hón óhajtott vágyálom, mint az, hogy az emberek megértsék egy­mást. A szovjet tudósok ma már eredménye­sen dolgoznak a Holdba való utazás való­raváltásán. S a másik vágyálom, hogy az emberek megértsék egymást, hazánkban már megvalósult. A múltban igen sok szó esett a szlovák nyelv ismeretének fontossá­gáról. Ma a vitát felváltotta a tett. És hogy ez a minden szónál ékeseb­ben szóló tett még eredményesebb legyen, engedjék meg nekem, hogy eláruljam a sikeres nyelvtanulás egy­két ismert és bevált „fogását". A nyelv két alkotó eleme: a szó és a nyelvtani szerkezet. A szavak tulajdonképpen a tégla, a nyelvtani szerkezet pedig a téglát összekötő habarcs. A szótanulásban próbáljuk az új és ismeretlen szavakat a már ismert szavakhoz kapcsolni. Tanul­junk meg sok szöveget, ne csak ver­set, de prózát is, könyv nélkül. Kü­lönösen olyan mondatokat, melyekre egyrészt gyakran szükségünk lehet. másrészt amelyeknek szerkezete egészen elüt a magyartól. Tudjuk, hogy a mai építészetben milyen szerepük van az előre gyár­tott elemeknek. A nyelvtanulásban ilyen előre gyártott elem egy-egy könyv nélkül betanult mondat. Be­széd vagy fogalmazás közben nagy könnyebbség, ha nem kell minden egyes mondatot különálló szavakból felépítenünk, hanem már kész mon­datok jutnak eszünkbe. Ne múljék el egy napunk sem anélkül, hogy a tanulandó nyelvvel legalább egy félórát ne foglalkoznánk. Azon­ban ne csak a szemünkkel tanuljunk, hanem a fülünket és nyelvünket is szoktassuk hozzá, mégpedig úgy, hogy minden egyes leckére készül­jünk fennhangon. Ne elégedjünk meg csupán a nyelvkönyv szókin­csével, hanem egészítsük azt ki min­den irányban. Szerezzünk be szótárt és tanuljuk meg annak helyes hasz­nálatát. Annak idején, amikor tanultam, gyakran megtettem, hogy a szobá­ban, folyósón, kávéházban vagy az utcán látott minden dolgot igyekez­tem szlovákul megnevezni. Bizony sok mindent nem tudtam még akkor, de megérdeklődtem, hogyan hangza­nak ezek az előttem ismeretlen sza­vak. S rájöttem: a nyelvtanulás nem gyerekjáték, hanem egész életre szó­ló komoly erőfeszítés. De rádöbben­tem arra az igazságra is, amit Kodály Zoltán így fogalmazott meg: „Az idegen nyelvekről nem mondhatunk le. Sőt arra kell törekednünk, hogy legalább egyet minden magyar töké­letesen tudjon. De használjuk fel idegen nyelvtudásunkat arra, hogy vele magyar nyelvtudásunk nyerjen, ne veszítsen. Az idegen nyelvvel pár­huzamosan tanuljuk Újra a magyart. Vegyük számba minden zenei elté­rését, s mennél jobban elsajátítjuk az idegen nyelv kiejtését, annál tu­datosabbá tehetjük a magyart. Akkor nem rontjuk vele magyar tudásun­kat, hanem megerősítjük. Régi igaz­ság, hogy anyanyelvét is jobban tud­ja, aki még egy nyelven tud." MÖZSI FERENC NAGY CSALÁD Jól esik az ar- „ comba fúvó hideg téli szél, a séta az egész napi munka után. Tekintetem > szeretettel slmo­gatja a büszke j szépségüktől át- j menetileg meg- I fosztott fák kopár j ágait, amelyekről f nemcsak a dús í lombok hiányoz- ! nak, hanem a csil- i logó porcukorsze­mü hólepel is. A száraz, fekete ágak mesztelen karok­ként terpeszkedve nyúlnak a magas­ba. Kér, hogy idén még oly kevés hó­ban volt részünk, de azért Így is I gatják az előadó Kučera elvtársat, gyönyörű a természet. A főváros aki beszámol a műszaki kör sokol­m L. Nehéz munkába kezdett a kis pionír Ennél csúnyábban igazán nem vál­hattak volna el. Volt min köszörül­niük az öregasszonyoknak a nyelvüket esztendekig. Es mindez miért történt? János belátta, hogy az ö három holdacskájukból ó is csak nyomorog­ni fog, mint ezt az apja, meg min­den öse tette. Igyekezett rábeszélni a szüleit, hogy álljanak be a közösbe, de az öreg erről hallani se akart. Ez az ellentét éleződött ki köztük és Cezetett ilyen csúnya szakításra. A fiú már nem volt gyerekember, hiszen túl járt a negyvenen és három gyermek kérte tőle az életet adó kenyeret. Belátta, hogy hét ember: a szülei, ő a feleségével meg a há­rom gyermek nem élhet meg emberi módon a hitvány vagyonkából. A jö­vőbe nézett. A gyerekeknek már csak egy-egy hold fog jutni, ami sok az éhenhaláshoz, de az élethez kevés. Az ö helyzetén csak a szövet­kezet segít. Az apja viszont a maga módján gondolkozott. Szülei halála után megörökölte ugyan az ősi jussot, de mit ért vele, ha a bankadósságot is örökölte, ami túlhaladta vagyona ér­tékét. Mit tudja azt a fia, hogy mennyit robotolt kőbányában, vasút­építésnél, városban a szenesnél, hány száz kast font meg, mennyi seprőt kötött, míg a föld tiszta lett és azt a magáénak mondhatta. Aztán jött a gazdasági válság. Ez kezdte fojtogatni. Szilárdan kellett állnia a lábán és marokra kellett kapnia az epzét, hogy ebek harmin­cadjára ne kerüljön újra a vagyon. Hogyne, éppen most, amikor át­vészelte a legnehezebb időket, most adja közösbe a földjét'. Csak úgy ne­kem semmi, neked semmi. Hát ha az aranyszájú szent János jönne öt megagitálni, még akkor se! Ha va­laki az ő földjére meri tenni a lábát, annak kaszát vág a derekába. Neki ugyan nem fog parancsolni olyan senki, mint a Boglyás Ferkó, a szö­vetkezet elnöke, az a jöttment kom­menciós. Eszti néni a két ellentétes nézet közt tántorgott. Csak az olvasóját morzsolgatta és kérte az Urat, hogy mutassa meg az igazságot. Jánost bevették a szövetkezetbe földek nélkül is, hiszen a munkás kézre szükség volt ott, az apja pedig magára maradva túrta a földet a fe­leségével meg a két tehénkéjével. A kemény élet ekkor már kiszívta a csontjaiból a velőt, de mégsem adta meg magát. Dolgozott látástól va­kulásig.' Konokságában annyira ment, hogy nem fogadott idegent semmiféle munkához, inkább bakterlámpással ment ki már éjjel kettőkor kukoricát kapálni és a lámpást egy-egy mé­terrel előbbre tette a földre, hogy gaz helyett ne kukoricát vágjon ki. Az első esztendő végén zárszám­adáskor a szövetkezet e sek foga üres­re koppant. Dóka István örvendezett: - Fog Ő még könyörögni egy zsák krumpliért, hogy föl ne forduljon ta­vaszig a családjával, vár] csak! Tévedett. János is átvészelte a szövetkezet gyermekbetegségeit. A második évben már mosolygósabb képpel jártak a szövetkezeti tagok, mert év végén néhány ezres ütötte a markát annak, aki szorgalmasan dolgozott. A harmadik esztendőben János új ház építéséhez fogott az új-soron. Igaz, hogy ekkor még csak az alapokat rakhatta le, de — beton­alapokat. Es még hozzá milyen ház­hoz kezdett! Három szoba, konyha, előszoba meg - hallott ilyet a világ? — fürdőszoba. Hát kell a paraszt­nak fürdőszoba, mint valami grófnak? No, ebbe is beletörik a bicskája, akár­ki meglássa. Aki sokat markol, keve­set fog. Az öreg Dóka akkor lett csende­sebb, amikor a ház tető alá került. Nem vályogház, hanem tiszta tégla és nem zsúptető, hanem cserépzsin­dely. Aztán a nagy hármasablakok is elkészültek. Gyűlölködve nézett az új­sor felé, ahol kilenc ilyen cseréptetös ház piroslott a falu apró bogárhátú házikói mögött. Ha eddig megtudta, hogy a fele­sége szót szólt a fiához, olyan isten­telenséget csapott, hogy hangos volt tőle a ház, de amikor Jánosék lakkos bútort vettek a hálóba, mélyebbre hajtotta a fejét és vasárnaponként elgondolkozva üldögélt a ház előtti padkán. Szivébe lopta magát a két­ség. Lehet, hogy tévedett. Lehet, hogy a János igazsága az igazság. „Építhetett volna ilyen házat, ha itthon marad?" — tette fel magának a kérdést és mindjárt meg is adta a feleletet: kellős közepén még a Havliček-park­ban is mennyi újat. titokzatosat rej­teget magában! A park végében mu­tatós kétemeletes palota. Barátságo­san kivilágított ablakainak fénye rávetődik a park fáira, az utakra. Ügy tűnik, az épületben vidám élet folyik. Közelebb megyek, hogy meg­szemléljem, kik laknak itt, kinek a tiszteletére ez ünnepélyes kivilágí­tás. „Központi pionírház" betűzöm a bejáratnál kifüggesztett táblát és gondolkodás nélkül lenyomom a kapu kilincsét. Fúvószenekar hangjai ütik meg fülemet. Ütemenként próbálnak egy dalt türelmes karmesterük ve­zénylésével. A hang irányában foly­tatom utam és közben eszembe jut az a másik, távolságban ugyan mesz­szire eső pionírház, de amely mégis mindannyiunkhoz oly közeli. Hozzám is és az ebben a palotában szabad idejüket töltő kis polgártársakhoz is, akik ma már sok mindenben akarják követni Néva-parti társai­kat. Igen, a leningrádi pionlrházról beszélek, arról, amely a Szovjetunió­ban a legnagyobb, a legszebb, mely példaképéül szolgálhat a világ összes gyermekeinek és amelyet két évvel ezelőtt keresztül-kasul jártam, hogy sohase felejtsem el ottszerzett él­ményeimet. Érthető ezek után, hogy boldogan követem azt a fiatal elvtársat, aki az egyik terembe vezet. A véletlen kezemre jár, éppen szülői értekez­letet tartanak. Húsz-huszonöt férfi és nö — nyilván az idejáró gyer- , mekek szülei — érdeklődéssel hall- I „Nem." És most megy a ritkuló ködben. A szívében hosszú esztendők után nyugalom. Önmagát volt legnehezebb meggyőznie és legyőznie. Jánosnak ezt megmondani már könnyebb lesz. Benyit a házba és nem tudja, hogy az előszobából nyíló ajtók közül me­lyikre kopogjon. Tétovázik, de nem sokáig, mert nyílik az egyik ajtó és kiperdül Boriska, a legidősebb unoka. Mint nyakigláb gyermeklány ment el tőlük és most nyíló rózsabimbó. — Öregapám! - rebben a lány szá­ja és a csodálkozástól a szájára kap­ja a kezét.' — Boldog új esztendőt, kis virá­gom! - szól lágyan az öreg. — Kerüljön beljebb! — szíveskedik a lány. dalú küldetéséről. A 10-16 éves gyermekek képességeinek és érdek­lődésének megfelelően iratkoznak be az egyes szakkörökbe, hogy tudásu­kat és kézügyességüket a gyakorlat­ban is fejlesszék, és egyúttal kiegé­szítsék a tanévben bevezetett poli­technikai neveléssel szerzett isme­reteiket. A diákok huszonhárom szakkörbe járnak, melyekben lakatos, asztalos, építészeti, rádió-amatőr, fényképé­szeti, vegyészeti, természettudomá­nyi, festő, szobrász, zenei és még sok másféle kiképzésben részesül­nek. A körök oktatói az egyes üze­mek, intézmények szakemberei, akik önként vállalkoznak ezen megtisz­telő és szórakoztató nevelő mun­kára. De nemcsak az oktatók számára kedves és örömteli ez a munka. Maguk a gyerekek szívesen járnak ide, a jól berendezett műhelyekbe, győznek róla, hogy a verseny kitűnt) eredménnyel végződik majd. Az egyes műhelyeknek természete-* sen nagy mennyiségű nyersanyagra van szükségük. Hiszen a pionírház­ban naponta több mint 400 prágai pionír fordul meg és dolgozik. Hogy honnan szerzik az anyagot? A prá­gai üzemek hylladékanyagának egy része idevándorol. Ezen kívül min­denkinek hálás a vezetőség, aki új anyagforrásra hívja fel a figyelmét. A modellműhelynek például, mely főleg repülőgépeket és hajókat min­táz, nagy mennyiségű, könnyen meg­munkálható balza-fára van szüksége. Ez a fa a trópusok terméke és be­hozataláért értékes devizákat fize­tilnk. Az utóbbi időben rájöttek, hogy a Ceylonból importált kókusz­liszt balzafából készült ládákban ér­kezik és hogy ezeket a ládákat, mint hasznavehetetleneket eddig fel­tüzelték. Világos, hogy e tájékozat­lanság felfedezése után a modellké­szítő csoportot bőségesen látják el ezzel a számára oly értékes anyag­gal. A gyermekek készítményei rend­szerint a gyakorlatban is érvénye­sülnek. így pl. az asztalosműhely, négy prágai óvoda felett vállalt véd­nökséget és ennek keretén belül azokat játékszerekkel látja el. A fá­ból készült, remek kivitelezésű villa­mosok, autók, állatok és miegymás sok örömöt okoznak az apróságok­nak. A pionlrháznak persze másoldalú kulturális küldetése is van. Az eme­letek díszes termeit járva, megis­merkedünk a kisdiákok kollektív életével A tornateremben egyesek a bordákon gyakorolnak, mások bakot ugranak. Egy további helyiségben a jövő asztalitenisz bajnokai mérik össze erejüket. Sokan a sakknak hó­dolnak. De olyanok is akadnak szép t -J ti ftfcji^ nHtoHr 'tanín Szorgos munka közben ahol játszva elsajátítják mindazt,' számban, akik az olvasóteremben oly nagy amire majd az életben szükségük lehet. — Hogy vannak megelégedve a kislányommal — tekint várakozásteli szorongással az előadóra az egyik édesanya. — Lenke három hétig az ágyat nyomta — folytatja — az iskola nem hiányzott neki, csak azt sajnálta, hogy ide nem járhatott. Dóka István nem ellenkezik. Belépi Sóvárogva számolta felgyógyulásáig a konyhába, ahol a fia éppen borot- y a napokat és folyton csak arról be válkozik. Jó, hogy meglepetésében bet szélt, milyen sokat és választékosan nem vágta magát. i fog fényképezni, ha majd egészséges — Bort, búzát, békességet! — kö- Y lesz. szönt komolyan az öreg. J — Bizony az én fiam is alig várja A menye a kötényével hirtelen \ a napot, amikor felkeresheti szak­megtörli az egyik széket és szíves < szóval leülésre kéri az apóst. Dóka István leül. A beszélgetés ne­hezen indul. Nehezen tör utat a szó az öregből. Még le kell győznie a • konok, kemény természete utolsó tá­madását. Ö kérjen bocsánatot a fiá­tól? Hosszasan nézi a padlót, aztán felüti a fejét és a fiához fordulva csak ennyit mond: - János,... én tévedtem. Nehezére esett kimondani ezt szót, de ... kimondta: János felugrott az asztal mellől, körét, — avatkozik a beszédbe az egyik apa. — Az építészeti csoportba jár és igen büszke, hogy már tud bánni a szerszámokkal, sőt a mal­tert is ügyesen keveri. Persze ide csak akkor járhat, ha előzőleg jól megtanulta a leckéjét. A múltkor pl. egyik csínytevéséért azzal büntet­tem meg, hogy két hétre eltiltot­tam a pionlrháztól. Volt is otthon emiatt nemulass, de megmaradtam elhatározásom mellett és ellenáll­tam könyörgéseinek, — fejezi be büszke mosollyal az apa. A pionírház szocialista versenyre megölelte az apját és megcsókolta) is ösztökéli a gyermekeket. A_ köz­a ráncos arcot. J társaság 15 éves fennállásának évfor­Az öreg Dóka képe ettől a isóktóll dul ó-> a tiszteletére pl. versenyt hir­csupa szappanhab lett, de ezen senkit detett azon szo vJ et tank model 1­se mosolyodott el. Könny ült a sze­J J éne k elkészítésére, amely Prága mekben. A béldogság könnye. \ felszabadításakor elsőnek nyomult a „ , „ • főváros területére és amely a Vörös És ekkor a konyha hirtelen megtelt í Tankisták terét d, szIt i. A v ersenyben finnyel. A nap kitartó ostromát siker t valamennyien rés2t vesznek koruk és koronázta Bor,skamegfurdett* arcát l ké é ik szerint A legkisebbek a konyhába táncoló napsugarakban éíf p a|, Irm a a sébôl) vagy fá ből a na­elkacagta magat: J gyobbak pléhből, vagy más anyagból - Öregapám! Nini, felszakadt a J fogják mintázni a történelmi neve­lőd-' f zetességü tankot, előre elkészített Mindnyájuk szája mosolyra húzó- i tervrajzok alapján. dott, mert hát az csakugyan lélekvi- í Az egyes csoportok műhelyeiben a dámító pillanat, amikor felszakad a J mér elkészített munkák, hajók, re­köd és kisüt a nap. •pülőgépek, autók, szerszámok meg­képeslapokat bújják, vagy a kölcsön­könyvtárat böngészik. A legnagyobb az érdeklődés a szovjet rakétákról és az űrhajózásról Irt könyvek iránt mutatkozik. A pionlrháznak termé­szetesen gyönyörűen berendezett ze­neterme is van, értékes Petrof zon­gorával, sőt előadóteremről is gon­doskodás történt. Itt zajlanak le az ünnepélyes összejövetelek, gyűlések, itt pergetik le a fiatal nézőközön­ség előtt az oktató és szórakoztató filmeket és ebben a teremben teszik le a kis pionírok fogadalmukat, hogy mire felnőnek, példás honpolgárai lesznek hazánknak. A remek palota berendezése láttán önkéntelenül is felvetődik az em­berben a kérdés, vajon kinek nyújt­hatott örömöt ez a nagy pompa a kapitalista világban? Ki építtette a karrarai márvány lépcsőházat, a mennyezet művészi stukatúrája, az intarziás ajtók vajon kinek a paran­csára és pénzéért készültek? Meg­tudom, hogy a mostani Havllček park és a palota is egy Grébel nevű mágnás tulajdona volt, aki csupán szórakozási célokra használta rövid itt-tartózkodása alkalmával ezt a mesebeli kastélyt. De jó, hogy mindez a múlté, hogy a mágnásnak és a hozzá hasonlóknak ma már hűlt he­lyük. De jó, hogy a park és a pa­lota ma már a jövő nemzedéké, azo­ké, akik itt készülnek fel felelősség­teljes építő munkájukra. KARDOS MÄRTA Dr. Andrew mc Credie angol ze­netörténész Stockholmban a királyi zeneakadémia könyvtárában rátalált Georg Friedrich Händel I. Richard című operájának kéziratára. Az ope­rának bemutatója 1727. május 16-án volt Londonban. (ČTK) UJ S2Ô 7 * ^ ' • 14-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents