Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-12 / 11. szám, kedd

Több segítséget az újnak A minap ellátogattunk a Nyugat szlovákiai Bútorgyárak galántai üze­mébe, ahol először Emil Oslanec elvtársat, az üzemi pártszervezet elnökét kerestük fel, aki mint az egyik műhely mestere, ezen a napon is megtartotta a rövid „eligazítást". A megbeszélés ezúttal eltért a mindennapitól. A mester szemében derű csillogott, amikor a gyár múlt évi termelési eredményeit ismertette. Az üzem dolgozói valóban derekasan megállták helyüket, teljesítették feladataikat, nemcsak mennyiségben, de minőségben is. Szebbnél szebb hálószobabútorok, gán­csok, fotelek kerültek ki a műhelyekből, hagyták el a gyár kapuját. Az épületek tágas ablakú munka­termeiben legelőször az tűnik fel, hogy „hiányzik" innen a régi aszta­losüzemek fűrészpor-felhője. És a gépek többségénél mindjárt szembe­tűnik a kályhacsőszerű vezeték, a por- és forgácselszívő berendezés. Mellettük OTT LATHATÖK A GÉPEKRE SZERELT BALESETELHÄRLTO VÉDŐRÁCSOK A régi asztalosüzemekben bizony ke­vés gépmunkás akadt, akinek élete végéig épségben maradtak az ujjai. Hiányzott a védőberendezés. Ma vi szont a bútorgyárba felvett munkás előzőleg balesetelhárítási oktatásban részesül. A műhelyeket járva nem látni kézi fürészt, vagy gyalut. Kor szerű, modern faipari gépekkel vég zik a legtöbb munkát. Ebben a bútor­gyárban már a fényezőbe is behatolt a gép. Minden gép működik. Még azok is, amelyek egyébként állnának, mert a napi vagy a dekádterv teljesítésében nem játszanak szerepet. Most fél­készárut gyártanak rajtuk, hogy le­gyen elég tartalék. Az egyik gép kezelője türelmetlenül figyeli az anyagszállitőkat, mert már veszedel­mesen fogy lábánál a felhalmozott megmunkálásra várő lemez. De nincs baj, már hozzák az anyagot. Nem is lehet fennakadás, mert a mesterek nyílt szemmel járnak, és a szerszám­készítő- és javítóműhely állandó szolgálatot tart. Elég egy jelzés, egy szó, s máris intézkedik az illetékes. Nem is látni munkára várő embert. A gépjavítóműhelyből mindig végig­járja valaki a gépsorokat, hogy meg^ tudja, milyen segítségre van szük­ségük a gépkezelőknek, hogy együtt állapítsák meg a szerszámok, gép­alkatrészek gyártásának sorrendjét, így mindig az a szerszám vagy al­katrész kerül ki a, .gépjavítóműhely­ből, amelyikre leginkább szükség van, hogy minél alacsonyabb legyen a gépállás és ZÖKKENŐMENTES, FOLYAMATOS A TERMELÉS. S ha már a gépjavítók munkájáról beszélünk, hadd mondjuk el azt is, hogy Ľudovít LukoviS elvtárs, a gép­javítóműhely pártcsoportbizalmijának oroszlánrésze van az eredményekben. Azzal, hogy foglalkozik tagjai és a pártonkívüli dolgozók ügyeivel, meg tudja magyarázni, miért érdeke va­lakinek, hogy ma jobb és különb munkát végezzen, mint tegnap. sabb záloga — mondta Orel József elvtárs, géplakatos, a pártcsoport egyik tagja, akivel azokról beszél­gettünk, akik napi termelőmunkáju­kon felül áldozatos társadalmi mun­kát is végeznek, többet dolgoznak, mint más. Régi dolog, hogy JŐ HANGULATBAN KÉTSZERESEN JOBBAN MEGY A MUNKA. A kedvet azonban meg is kell te­j remteni. Ez a feladat főleg a párt­csoportbizalmira vár. Helyes tehát, ha a pártcsoport élére olyan embert választanak, aki önzetlen segítőkész­séggel vállalja feladatát, gondoskodik arról, hogy ne akadozzék a munka, senki sem maradjon ki a megérde­melt dicséretből. Az elért termelési eredmények el­sősorban a pártbizottság és a tagok lelkiismeretes szervező- és nevelő­munkájának eredménye. De ez a te­vékenység még jobb is lehetett volna. František Štibraný, a kárpitosműhely pártcsoportbizalmíjáről is azt mond­jál, szívvel-lélekkel előre akarja vinni az ügyet. Naponta hangoztatja, hogy a mi pártunk újat és csak olyan újat akar, ami jobb a réginél. Köte­lességeit becsületesen teljesíti. Erre a lelkes, szorgalmas munkára azon­ban ráveti árnyékát, hogy benne él még a maradisághoz való ragaszko­dás. Szerinte, — ahogy ezt beszél­getésünk során megállapíthattuk — a mélyen hívő, istenfélő, a vallás előírásait betartó ember is lehet jó kommunista. Ez a nézet, sajnos, rányomja bélyegét a pártcsoport­értekezletekre is, ahol kizárólag csak termelési kérdésekkel foglal­koznak s mellőzik a tudományon ala­puló világnézet terjesztését, a tagok és tagjelöltek nevelését. Pedig ha alaposan meggondolná a dolgot, nem állna meg félúton. Nem választaná azt a felemás megoldást, hogy meg akar ugyan maradni kommunistának, leninistának, de nem teszi magáévá Lenin tanítását a vallásról. Márpedig az istenhit csak útját állja a hala­dás meggyorsításának, s mint párt­csoportbizalmi, HA TÉNYLEG JŐ FUNKCIONÁRIUS AKAR LENNI, nem hessegetheti el ezt a kérdést. Ha mélyebben néz hazánk történe­tébe, látnia kell, hogy a legrava­szabb kizsákmányolók legtöbbször a vallásos emberek voltak. Élvezték a földi javakat, a szegény embereket pedig a mennyei jutalom reményével vigasztalták, hogy minél jobban zsa­rolhassák őket. Fontos-e tehát a vallás szerepéről beszélni, ha jó gazdákat akarunk nevelni? Bizony nagyon fontos. Sok mindenről beszélgettünk Ja­roslav Teplý elvtárssal, a fényező­és bútorszerelőműhely mesterével is. A termelés menetéről sok jót mon­dott. Dicsérte a dolgozók verseny­kedvét, panaszkodott azonban a gyen­ge politikai nevelőmunkára. De ami kor a pártcsoportbizalmi iránt érdek lődtünk, bizony a nevét sem tudta megmondani, márpedig ez nagy hiba. Mert kire támaszkodjék a mester, ha nem a pártcsoportbizalmira, kü lönösen ha agitációról, politikai neve­lőmunkáról van szó? Kétségtelen, hogy a többéves tagsággal rendelke­ző kojnmunisták túlnyomó része szá­mára egyszerűen érthetetlen, hogyan késhet el valaki a taggyűlésről, ho­gyan várhat valaki a tagdíjfizetéssel addig, amíg figyelmeztetik. Pedig a fiatal párttagot, aki még nem sajá­tította el a pártfegyelmet, aki még nem forrt össze a pártkötelességek­kel, figyelmeztetni kell az ilyesmire és hasznos is, ha figyelmeztetik. Türelmes munkára van tehát szük­ség, amikor egyes embereket, kollek­tívákat bizonyos szokásokra, felelős­ségtudatra akarunk nevelni. Aszta­losok, gépkezelők, fényezők kezde­ményezésére például öt, a szocia­lista munkabrigád megtisztelő címért harcoló csoport alakult. De nincs aki segítené, felkarolná az újat. Vincze Istvánnak, az egyik brigád vezetőjé­nek már az a gondolata támadt, hogy talán nem is engedik őket versenyez­ni. Pedig a kollektíva megszületé­sétől, tehát már a kezdet kezdetén a kollektíva fiataljainak sokszor szinte gyerekes jókedvét felváltotta a komolyság, a férfias magatartás. Takarékoskodnak a szerszámmal, sze­relésnél a vasalással, csavarokkal és csak tiszta, HIBÄTLAN BÚTORDARABOT ADNAK KI KEZÜKBŐL Megtanulták ezt a szakmai oktatá­sokon. Helena škodová brigádjában is jő a munkakedv. A fiatalok jól dolgoznak. Irena Malá, a fiatal, élet­től duzzadó leány határtalan szorga­lommal fényesítette a szekrényeket, amikor felkerestük, ők is szívesen fogadnák a pártszervezet segítségét a nevelőmunkában. S valóban érde­mes lenne a brigádokat segíteni, mert ez a segítség megértésre talál­na és gazdagon gyümölcsözne. A járási pártbizottság foglalkozott a szocialista munkabrigád címért versenyző csoportok kérdésével és azzal a feladattal bízta meg a párt­alapszervezeteket, hogy minden kol­lektíva számára gondoskodjanak meg­felelő vezetőről, politikai bizalmiról és technikai vezetőről. Sajnos, e ha­tározat még mindig megvalósításra vár. Jó lenne tehát, ha az évzáró párttaggyűléseh nemcsak az elért gazdasági eredményekről beszélné­nek, hanem mindazokról a hibákról és mulasztásokról is, amelyek kerék­kötői a kezdeményezések további ki­bontakozásának. Beszéljenek a politi­kai, nevelő- és szervezőmunkával elért eredményekről, s az előfordult hibákról íí, hogy megteremtsék az újabb, a még nagyobb sikerek alap­jait az új esztendőben, a harmadik ötéves terv megkezdésének küszöbén. ERDŐSI EDE Már épül • Ke­let-Szlovákiai Ko­hómüvek első részlege, ahol a né les átmérőjű csöveket fogják forrasztani. Ké­piinkön: Urbán József betonozó csoportja munka közben. (J. Ko«S — CTK felvétele) TANULNI KÖTELESSÉGÜNK TVTlndnyájan tudjuk, hogy az ál­lami költségvetésben milliár­dos összegek szerepelnek kulturális célokra. De az iskolákra, múzeumok­ra, könyvtárakra, kultúrotthonokra, színházakra és egyéb létesítmények­re fordított rengeteg pénz nagyon gyenge kamatot hoz, ha saját ma­gunk nem érezzük szükségét annak, hogy tanuljunk, művelődjünk. Lenin beszédeiben, írásaiban 'több helyen aláhúzza, hogy a tanulás nem szűn­het meg az iskola padjaiban. Ez pedig azt jelenti, hogy szocialista társadalmi rendszerUnkben minden állampolgár kötelessége törődni ön­művelésével, ismeretei gyarapításá­val. A szputnyikok korában egy kis csillagászattal, számtalannal, bioló­giával, történelemmel, földrajzzal, fizikával is meg kellene birkóznunk. Legalábbis annyival, amennyi a napi események, problémák megértésé­hez, megmagyarázásához szükséges. Nem mondhatja senki sem közü­lünk, hogy: — Nekem elég, amit ta­valy tudtam. — Ahogy nőnek fel­adataink, úgy kell, hogy nőjön mű­veltségünk, szakmai tudásunk is. Ezt szolgálják a különféle tanfolyamok, ahol tapasztalt oktatók, mesterek, mérnökök, tanárok előadásaiból me­ríthetnek a hallgatók magasabb kép­zettséget, ki-ki szakmája szerint. Mi, handlovai bányászok is részt vettünk három évvel ezelőtt egy ilyen tanfolyamon Rematán. A ló­mesterek részére rendezett a Nagy­bánya egyhetes elméleti kiképzést. Igazán csak dicsérettel lehet szól­ni az előadókról, az elszállásolásról, étkezésről. De az már kevésbé ör­vendetes látvány volt, hogy a hall» gatók fele nem tudta az egyszer­egyet, a számtani alapmüveleteket. Ezek részére minden reggeli és min­den délutáni foglalkozás előtt fél óra számtan volt bevezetve, ahol magunk segítettünk a gyengébbek­nek, akik talán önhibájukon kívül, a „régi jó világ" bűnei/miatt nem jár­hattak iskolába. Azután egymást váltották az érdekes tantárgyak: geológia, bérpolitika, robbanó-anyag ismeret, biztonsági rendszabályok, robbantási munkák, egészségügy. Az ember élvezettel hallgatta a nívós, tartalmas előadásokat. Már az első előadáson említette dr. Čekovský bá­nyászkapitány, hogy a Szovjetunió­ban kerek egyhónapos oktatást kap­nak a lőmesterek. Ezzel is jelezni akarta a szakmai tudás fejlesztésé­nek szükségességét. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a tanfolyam nagy hézagokat pótolt, so­kat tanultunk valamennyien. "D endezett még a Nagybánya a . vájárok részére később há­romnapos kurzust, itt a Bányász­szállóban, melynek sikeres elvégzé­sét szintén vizsgával kellett igazol­ni. Ezt is örömmel üdvözöltük. Hi­szen az ember itt is hall, ott is ta­nul valami újat. És meg is marad a fejében, ha nyugodtan tanulhat, za­vartalanul foglalkozhat valamilyen tantárggyal. Azért fűzöm ezt hozzá, mert az utóbbi években nem élvez­hetik ezt a zavartalan nyugalmat a handlovai tanfolyam hallgatói. Ugyanis reggel és délután 2-3 órát foglalkoznak velük műszak után. A reggeli műszak délután, az éjjeli A pártcsoport tagjait arra tanítja, délutáni oedia reaael lér ok­hogy minden kommunistának függet- tuH£l Jwl. lenül attól, hogy kapott-e Visszaemlékezés külön | megbízatást agitációs munkára vagy | sem, a párt agitátorának kell len- ^ nie. Meg kell magyaráznia a töme- ^ geknek a párt politikáját és a párt | ^ öszi éj c, en dj ét it t. ot t leszállt az ólomlábakon járó este, határozatait. ^ kutyavonítás törte meg. A csillagok holtfáradtan vonszolta magát haza. - A tömegekkel való szoros kap- ^ tompuló ezüstös fénye a közelgő haj- így ment ez napról napra, évről csolat munkánk sikerének legbizto- ^ nalra eng edett következtetni. A fél- évre. Fáradtságát a sülkrumplis tál Š homályban egy-egy cseléd az istállók mellett pihente ki. Mesét nem olva­IMuak sikerei (ČTK) — Ifjúságunk arra hogy a lehető legméltóbban meg hazánk felszabadításának dulóját. E törekvéseit különösen Központi Bizottsága által e tiszteletére indított építőversenyben sikerei tanúsítják meggyőző erővel § tatásra kb., két hétig. Hát ez bizony időkre eltűnt nyúzóinak hatalma is. J sok nehézséget okoz. Műszak után Felszabadult. ^ éhesen, fáradtan, sokszor még ál­Ahol eddig mint szolga dolgozott, § mosan is tanulnak. .A ŕ. . . . . .. í . . . Czép ak: dolog, de bocsásson meg, aki kitalálta, ez nem a leg­ott tulajdonossá vált. A felosztott ^ apró parcellákból még 1949-ben meg- ^ alakították a szövetkezetet, azt a kö- i jobb megoldás. Bányánk második éve zösséget, ahol az embert embernek* rendszeresen teljesíti, sőt tülteljesí­tartják és a munkáját elismerik. S ti feladatait, birtokosa több vándor­Evről évre szebb eredményeket ér- \ díjnak, vörös zászlónak, megenged­ted el. Egyre modernebb felszerelés- ^ hetné magának azt a „luxust", hogy szabadsági illet­küldené egy amint azt a elérhetné, hogy tanulnának, az előadásokat. Tanulj, hogy gyorsabban válna élő JÁNOS, Handlová. Sqára szedte elrongyolódott ruhadarab­A serdülő Janika így lett félkom- ^radtk U jelent valamit. s ŕS Dicséretet érdemel furakodik gondola-1 Amikor a z új év küszöbét átlép­lektívák, lenőrző csoportok létesítésére, dasá'gunk megsegítésére s az képzettségének növelésére Ják flgyelmUket. Szlovákiában már csaknem --- s " — w^wn u ' V" "— , - TUlTeijesm a vervev. S mindin tndács lpniavÄt nvťíitia a sági kollektív, dolgozik mind az ipari, Igoromba hangja. kapcaja isátázott Mint meglettem- H a az arra járó kultúrtermükbe is\ £££ 9 kikUszôbôlľse érdekében Na­mlnd a mezőgazdasági üzemekben. KözU- A káromkodás egyre gyorsabb moz- ber "mtudolV többet ^"Tnem ^^siskodiJc, a sok diploma, ki- ™ több községet bejár tľbb hi­lllk 674 kollektíva a szocialista munka- \gtam ösztökélte. Az izomzat tompa a^rommiim^ldus országa nem tüMt mtán saját mag a g yözö d-K &t kijavIt és id e e ahhoz is, * \ ev é! mara s. a aJ?ü. ™J.?!f 0Sege t- Csak egv r e" het e néh á»y é v eredményéről* hogy egyes községekben segítsen a , A. M l „ Kevés olyan szövetkezet van a gálán-§ helyi vezetőknek a társadalmi mur­.... , , s ... - Garam felől fújó szél egyre kö- tai járásban, mint ten viseli e busjfce címet. ^ tart a szeméből. zelebbről hozta az ágyúk dörgő moraját, ahol 15 elismerő ok.­A termelés hatékonyságának növelésé- | Nem adta meg magát- Küzdött a Vágya teljesült. Egy vasárnap reggel kiváló munkájukról, k •z több, mint 1400 Ifjúsági csoport já- fc hideg és az éhség ellen. Muszáj, apu- az a hír járta: átkeltek a folyón, ben adományozott köztársasági eínöfc § munkáját értékelnénk, az elsők kö­1 L n — t*^AM«ial* n.o ncAnAccónállülr nl — V l*rt ivrna* rt /tMMIff^ 1 o A A^/tts faÁAAH'i'YnitnAA «mmm t. JXJ .'^.X ^ ZOtt VO lľl cl B e n y u $ / 6 r * e / & (Levelezőnktől) 1UK 011 KOueKtiva a biucihubuj uiuimo- v "v . .. / „,j„« brigád megtisztelő cím elnyeréséért ver- 1mellett a deres levé marasa adott senye* és több mint 40 már megérdemel- Š » ónozta min ha ezer tűvel szúrnák. meny i Keze elzsibbadt, meg könnyet is esi- A C ten viseli e büszke címet. fc . _ rul hozzá üzemük gazdaságosságinak el- már nem bír annyit, tegnap is A németek gyors készülődése meg- kitüntetése is. lenőrzésével. *egy fuvarral kevesebbet vitt. S mire nyugtatóan hatott. Velük együtt örök ÜJ SZÖ £ * 196 0- január

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents