Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)
1960-01-10 / 9. szám, vasárnap
VM§ prdľéfár'ftň, egyesüljétek! UJSZO SZLOVÁKI A KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1960. január 10. vasárnap. 50 fillér XII. évfolyam, 9. szám. MILLIÓK AKARATA Most, amikor a jubiláris esztendő évébe léptünk s az elmúlt másfél évtized eseményeit idézzük, nagy-nagy büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy az emberek millióinak közös akarata nemcsak az üzemekben, szövetkezeti földeken, a tudományos s egészségügyi intézetekben és más munkahelyeken a szocialista építésben elért gazdag eredményekben nyilvánul meg, hanem munkahelyük, lakóhelyük, községük környezetét szebbé tevő önkéntes brigádmunkában is. Ez az egy célt követő, a kommunizmus győzelméért harcoló társadalmunk tagjainak magas fokú politikai öntudatára vall és mélyen gyökerező szocialista hazafiságukat juttatja kifejezésre, azt, hogy szeretik hazájukat és munkájukkal még szebbé akarják tenni. Emlékezzünk csak! A tizenöt évvel ezelőtt Szlovákia városait, községeit sorra felszabadító szovjet hadsereg Prága felé tört. A felszabadított községekben megkezdték forradalmi tevékenységüket a nemzeti bizottságok. Nehéz volt akkor az élet, nehéz volt a munka. A sok száz, ezernyi romház, a folyókba zuhant hídmaradványok, az égnek meredő felrobbantott vasúti sinek, a töltések mellett heverő összelőtt mozdonyok szomorú látványt nyújtottak. A dolgozók még sem voltak lehangoltak. A felszabadító szovjet katonák űzték, egyre csak űzték országunk területéről a barbár fasisztákat és mi megkezdhettük új, szabad életünket. Ez lelkesedést, erőt öntött az emberekbe, A dolgozók tudták, ezentúl az övék a hatalom, s a kizsákmányolt, az uraktól senkiháziaknak csúfolt proletár a maga, az ország urává válik. S a szabad élet emberei napi munkájuk után önkéntes brigádmunkát is vállaltak, hogy eltüntessék a háború súlyos nyomait, virágzó kertté varázsolják környezetüket, országukat. S azóta ez a községfejlesztést szolgáló társadalmi munka • hagyományossá vált hazánkban. „Millió órát a köztársaságnak" akcióval kezdődött s ma a „Z" akcióban folytatódik. A „Z" akció szépítést, fejlesztést jelent. Tizenöt évvel ezelőtt millió órával kezdődött, s azóta évente már több millió óráról adhatunk számot. Az elmúlt években sohasem vállaltak annyi kötelezettséget mint most, a jubiláris esztendőben, hogy a felszabadulási ünnepségekig még szebbé tegyék községüket. A lakosok parkokat, utcákat szépítenek, fákat ültetnek, iskolákat, kultúrotthonokat, szabadtéri színpadokat, sportpályákat építenek társadalmi munkával, a meliorációs munkálatokkal pedig termővé teszik a terméketlen földeket. Ha végigjárjuk az országot Aštól Királyhelmecig, bizony meglepődnénk, csodálkoznánk, hogy a brigádmunkások, a nemzeti bizottság irányításával dolgozó lakosok eddig mi mindent építettek fel, mily sokat tettek! S rnost arról van szó, hogy a iakosáSgnak ezt a hazafias kezdeményezését, lelkes, önkéntes társadalmi munkáját még eredményesebbé tegyük. Egyesek azt mondhatják, hogy ez a nemzeti bizottság gondja, [gazuk van, de tegyük gyorsan hozzá, ez ugyanúgy a lakosok és a szakszervezet gondja is! Mert megtörténik, hogy egyes nemzeti bizottságok csak arra töreks/enek, hogy papírra fektessék a lakosok felajánlásait, s hogy ezekről kimutatásokat készítsenek, de teljesítésüket már másodrendű feladatnak tartják. A lakosok ilyen esetben bizony felelősségre vonhatják a nemzeti bizottság funkcionáriusait s az Íróasztaluk mellől kihúzhatják őket az ásó és a lapát mellé. Az ásó meg a lapát majd aztán eszükbe juttatja, hogy enélkül nem is tudják elképzelni a brigádosokat. Tgy szoktuk meg eddig. A leggyakrabban bizony csak ezzel az egyszerű „termelő-eszközzel" dolgoztak. Pedig mily sokszor lenne szükségük gépekre is. A községfejlesztési brigádmunkában is már jó volna meghonosítani a munka könynyebbé és gyorsabbá tétele végett a gépek alkalmazását. Teherautókra, kotrógépekre, stb. lenne szükség. Némely helyen megy is ez, segít az üzem, segítenek a katonák. De megtörténhetik, hogy a nemzeti bizottság tagja hiába szaladgál az üzemek igazgatóihoz, nem talál megértésre. Ez arról tanúskodik, hogy egyes nemzeti bizottságok és nemzeti vállalatok között még nincs meg az egyétértés, a jó kapcsolat. S ez hiba. A szakszervezet ezen sokat segíthet. A nemzeti bizottságok alkotják nálunk a dolgozók legnagyobb tömegszervezetét és éppen az üzemekben kell megteremtenünk a nemzeti bizottságok legfőbb támaszát, ahonnan a tevékenységéhez szükséja* legnagyobb segítséget kaphatja. Reméljük, rövidesen így lesz mindenütt, a szakszervezeti üzemi bizottságok •mozgósítani fogják a vállalat dolgozóit, hogy a legmesszebbmenően támogassák a lakosok kezdeményezését valóra váltó nemzeti bizottságokat. Csakis együttes erővel, a nemzeti bizottságok jó szervező munkájával, az üzemek megértő segítségével gyümölcsöztethetjük a lakosok öntudatos, önkéntes alkotókezdeményező készségét, válthatjuk valóra az embermilliók akaratát, hogy falvaink és városaink a jubiláris ünnepségek napjaiban és azután is a legszebb köntösben tündököljenek. Prešov Kelet-Szlovákia egyik legrégibb és történelmi eseményekben leggazdagabb városa. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásúra 1919. június 16-án kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot, melyet az imperialisták még ugyanazon évben megsemmisítettek. 1945-ben azonban Prešovon újra a nép hat álma győzött. A hős szovjet hadsereg 1945. január 19-én szabadította fel azt a várost, mely azóta soha nem látott fejlődésnek indult. Tizenöt év alatt új üzemek, épületek, iskolák, kórházak épültek a városban. Képünkön az új főiskolai internátust látjuk, melyet 9 millió korona beruházási költséggel építettek, melyben 480 főiskolai tanuló talált elhelyezést. (Koloman Cäch — ČTK felvétele) • ••• / r Ä kormány pénteki jóváhagyta az új munkásbérrendszert Eddig már több mint 700 ezer ipari munkás az új bérrendszer szerint kapja bérét • Az átépítést lényegében 1960 első felében befejezzük ® Vezessük be a műszakilag indokolt normákat, növeljük a dolgozók szakképzettségét • A bérrendszer átépítésének előkészítését és végrehajtását kössük egybe a termelés műszaki és szervezési színvonalának emelésével • Az új bérrendszer a szocialista építés befejezésének és harmadik ötéves tervünk teljesítésének hathatós eszköze A kormány január 8-i Ülésén az ipari munkások új bérrendszerének felülvizsgálásáról és a munkás bérrendszer átépítése befejezésének előkészületeiről tárgyalt. Az új bérrendszer meghonosításának eddigi folyamata kielégítő, 1959. december 1-én már több mint 700 ezer ipari munkás az új rendszer szerint kapta a bérét — és ez megteremti annak a feltételeit, hogy a bérrendszer átépítését lényegében 1960 első felében befejezzük. Az új bérrendszer meghonosítása a párszervek és szervezetek vezetésével, a gazdasági és szakszervezeti szervek tevékenységével s a dolgozók széleskörű részvételével hozzájárul a munkásosztály kezdeményezésének és aktivitásának kibontakoztatásához, az elvtársi együttműködés megszilárdításához, a dolgozók szocialista öntudatosságának fokozódásához és ahhoz, hogy még nagyobb mértékben vegyenek közvetlenül részt a termelés Irányításában s a díjazással kapcsolatos kérdések eldöntésében. A bérrendszer átépítésének végrehajtása, melynek kedvező feltételeit népgazdaságunk gyors ütemű fellendítése teremti meg, már önmagában is hozzájárul a termelőerők fejlesztéséhez, a technika fejlesztéséhez és eddiginél jobb kihasználásához, a tartalékok feltárásához, ami az új bérrendszert alkalmazó üzemekben a termelési terv. a munkatermelékenység tervének jobb teljesítésében és a dolgozók nagyobb átlagkeresetében nyilvánult meg. A bérrendszer átépítése jelentős mértékben hozzájárul a végzett munka szerinti díjazás szocialista elveinek megszilárdításához, az anyagi érdekeltség és a bér gazdasági szerepe elvének erősödéséhez, a bérrendszer és a termelőerők, valamint a technika fejlődési foka közötti jobb összhang kialakulásához, és egyben lehetővé teszi, hogy határozott lépéssel jussunk előbbre a műszakilag indokolt normák bevezetése s érvényrejuttatása terén. A bérrendszer átépítésének eddigi folyamata teljes mértékben megerősítette pártunk és kormányunk politikai-gazdasági irányvonalának helyességét s egyben megteremti annak feltételeit, hogy az új bérrendszer a szocialista építés befejezésének és harmadik ötéves térvünk feladatai biztosításának hathatós eszközévé váljék. A bérrendszer átépítésének jelentős politikai és gazdasági feladata az, hogy az átépítést a pártutasitás következetes végrehajtásának szellemében fejezzük be. Ez különösen a következőt jelenti: a bértarifák hányadának lényeges növelésével a dolgozók keresetében a legnagyobb mértékben érvényre kell juttatnunk a termelésben a műszakilag indokolt normákat és fokozatosan meg kell szüntetnünk a keresetekben mutatkozó indokolatlan különbségeket; az új tarifarendszereket teljes mértékben tel kell használnunk a dolgozók szakképzettségének növelésére; mind az egyéni, mind a kollektív munkát serkentő gazdaságilag hatékony bérformákat érvényre keíl juttatnunk, különösen pedig az új haladó irányzatú technikát és technológiát; a bérrendszer átépítésének előkészítését és végrehajtását minden téren egybe kell kötnünk a termelés műszaki és szervezési színvonala emelésével; el kell érnünk, hogy az átépítés tartós alapjává váljék annak hogy dolgozóink az eddiginél nagyobb mértékben, mélyrehatóbban vegyenek részt a munka díjazásával kapcsolatos kérdések megoldásában. Nem tűrhetjük, hogy az ezen elvektől való legcsekélyebb eltérés is | veszélyeztesse a bérrendszer átépítésének eredményeit. Ezért teljes i mértékben fel kell használnunk minI den kedvező és kedvezőtlen tapaszI talatot, határozottan és gyorsan ki kell küszöbölnünk a bérrendszerek átépítése folyamán eddig megnyilvánuló összes fogyatékosságokat, nehézségeket és hibákat. A kormány leszögezte, hogy a munka műszaki normázása terén különösen komoly fogyatékosságok fordulnak elő. Jóllehet a munka normázása terén lényegesen javult a helyzet, még mindig nem értünk el oly magas színvonalat, hogy a norma a díjazás és egyben a termelés irányítása, tervezése és megszervezése alapvető fontosságú eszközeként töltse be szerepét. Ez különösen a gépipari vállalatokra vonatkozik, ahol még igen jelentős a nem pontosan megállapított normák hányada. Egyes ágazatokban és ágazatok között eltérések észlelhetők a normákban és ennek következtében teljesítésükben is nagy eltérés mutatkozik. A műszaki nor-mázás terén, különösen a Gépiparunkban mutatkozó fogyatékosságok közvetlenül azzal függnek össze, hogy ed<Jig nem mindenütt és nem telies mértékben értékelték a normák egyesítésének. a tipizált technológiai eljárások létrehozásának és érvényrejuttatásának, a típu$norméknak és annak fontosságát, hogy meg keü gyorsítanunk a normák gyűjteménye összeállításával kapcsolatos munká kat. Ugyancsak nem mindig juttatják érvényre célszerűen a legmegfelelőbb bérformäkat; különösen lebecsülik a minőségi mutatók . megjavításáért^ járó prémiumok jelentőségét. A bérrendszer átépítése terén kohóiparunkban előforduló komoly fogyatékosságok abban gyökeredzenek, hogy az átépítést gyakorlatilag számos üzemben csupán bérkérdésnek tekintik s azt nem I kötik egybe a tartalékok feltárásáért és | mozgósításáért, a termelés és a tech(Foiytatás a 2. oldalon) Napról napra növekszik a Szovjetunió űrkutatás^ föl én ye Ä szovjet rakétakísérletek a világűrkutatást készítik elő A világsajtó a tervezett szovjet óriásrakéta-kísérletekről London (ČTK) - Ma már semmi kétség, az ember a közeljövőben eljut a bolygókra, hogy ott kitűzze az emberi elme diadalának lobogóját, — mondotta Dobronravov professzor a moszkvai rádióban. — A jelzett csendes-óceáni kísérletek a világürutazási előkészületek tartozékai. D. Martinov professzor közlése'szerint a szovjet tudósok már kiszámították a Marsra vezető út időtartamát. 275 nap az út oda, ugyanannyi vissza. A világűrutasoknak körülbelül egy évig kellene tartózkodniok a Marson, míg a bolygó olyan kedvező helyzetbe kerül, hogy a rakéta viszszaindulhat a Föld felé. Az egész út tehát ezer napig tartana. SAJTÓIRODÁK tést" - írja a Paese című olasz lap. A Monde című francia lap megállapítja, hogy a rakéta becsapódása földrajzi határainak meghatározása is elárulja, milyen pontossá tették az orosz tudósok a rakéták irányítását. A francia lapok nagy része A KÜLFÖLDI BESZÁMOLNAK ARRÓL, MILYEN NAGY IZGALMAT KELTETT A TASZSZ KÖZLEMÉNYE A MOSZKVÁBAN ÉLÖ KÜLFÖLDI ŰJSÁGÍRÖK KÖRÉBEN. KÉZRŐL KÉZRE JÁRTAK A CSENDES-ÓCEÁN TÉRSÉGÉBEN A RAKÉTÁK BECSAPÓDÁSI HELYÉT FELTÜNTETŐ FÖLDRAJZI ATLASZOK. Londonban is meglepetést okozott a TASZSZ jelentése. Egyes lapok első oldalait áttördelték, hogy vezető helyre tehessék a TASZSZ jelentését. A News Gronicle kommentátora azt írta, hogy a Szovjetunió a Földön fogja nyilvánosan bemutatni azt, amit előzőleg már a világűrben megtett: Vkétatudományának óriási erejét és tökéletes célzási pontosságát. A kommentátor szerint a rakéta feltételezett becsapódási övezete nem olyan nagy, ezzel szemben a rakéta kilövési és a becsapódási körzete közti távolság legalább 6500 kilométer, „ami már önmagában is nagy dolog, hisz a rakétát az utolsó lépcső nélkül bocsátják fel." A DAILY MAIL tudományos szakértője hangsúlyozza: Világos, hogy az oroszok olyan óriási rakétát készítettek, amely képes embereket a világűrbe emelni és ismét élve viszszahozni. A többi angol lap is hasonló hangnemben ír. „Ha a Szovjetunió oly pontosan meg tudta határozni a becsapódás helyét a Csendes-óceánban, ez azt bizonyítja, hogy a szovjetek nagyon tökéletesítették a rakétaszerkeszelső hasábjain öles címekkel hozta a TASZSZ jelentését. Nemcsak meglepetést, hanem csodálatot és örömet keltett az újabb szovjet rakétakísérletek híre a testvéri szocialista országokban. Rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg a pénteki lapok iránt. Budapesten például sorban álltak az újságárus bódék előtt és csoportokban vitatkoztak az emberek az MTI moszkvai tudósítójának jelentéséről, mely szerint a szovjet rakéta oly hatalmas, hogy úgynevezett tanklaboratóriumot vihet a Hold felszínére. (Folytatás a 3. oldalon) Hova esik a szovjet rakéta? Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió tengerhajózási minisztériumának szóvivője bejelentette, hogy az a Csendes-óceáni térség, ahol a szovjet óriásrakéta utolsóelőtti lépcsőjének le kell esnie, nagyon távol esik a megszokott tengeri útvonalaktól és szigetektől. Körülbelül 43 ezer négyzetmérföld területet ölel fel, ahol a tenger mélysége általában meghaladja az ötezer métert. Az itt található szigetek túlnyomóan korall eredetűek. A legközelebbi atol-sziget, a Palmira körülbelül 250 mérföldnyire van attól a helytől, ahová a rakétának le kell esnie. A második ától, a Johnstonsziget 400 mérföldnyire fekszik. A közelben más szigetek nincsenek. A Csendesóceán e részének növényi- és állatvilága szegényes, ezért nem igen járnak erre kereskedelmi hajók. Bár a Csendes-óceánon gyakoriak, a tájfunok, e térségben ritkán fordulnak elő. Ezzel szemben gyakoriak a n«gy trópusi esőzések. A MEGJELÖLT TÉRSÉGBEN HULLANAK MAJD A CSENDES-ÓCEÁNBA A SZOVJET ÓRIÁSRAKÉTÁK.
