Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-30 / 29. szám, szombat

BERZÉTEI GONDOK VEGYES ÉRZÉSEKKEL mentem Berzétére... Egyik ismerősöm arról tájékoztatott, hogy a faluban cigányiskola van. Kellene róla Írni. A hír felvillanyozott. Cigányiskola? Valóban, írni kell róla! Alkalomadtán ellátogattam Berzétére. Útközben azonban új gondolataim támadtak. Miért van Berzétén cigányiskola? Cigányul tanulnak? Vagy az elkülönülésnek más oka van? Őszintén szólva zavarban voltam. Nem tudtam, a berzétei cigányiskola valami új kezdeményezés-e, amit eredménynek könyvelhetünk el, vagy nehézségekből származó szükségmegoldás. Bizalmatlanul, vegyes érzésekkel kutattam a válasz után, s elöljáróban el kell mondjam: a berzétei cigányiskola nem Irható az eredmény listájára. Az itteni megoldás távolról sem méltó követésre! De gyerünk sorban. Nézzük, miért van Berzétén cigányiskola. Az ezernégyszáz lelket számláló faluban az iskolaköteles gyerekek száma kétszáz, ebből százhatvan gyerek a szlovák, negyven pedig a magyar tannyelvű iskolába jár. A magyar tannyelvű iskolába nem járnak cigányszármazásúak, a szlovák tannyelvű iskola százhatvan diákja közül azonban kilencven tanuló cigányszármazású. A szlovák tannyelvű iskolába járó diákoknak hét tantermük van. Ebből négyben a cigány származású, háromban a többi gyerek tanul. A „cigányiskola" az egykori kastélyban van, amely omladozó falaival inkább lomtárhoz hasonlít, mint iskolához. A bolthajtásos, ódon termek kályháiban állandóan ég a tűz, de 8 — 10 foknál csak akkor van melegebb, ha kint is meleg az idő. Mikor kérdem a gyerekeket, nem fáznak-e, az igazgató tréfásan válaszolja: „Hozzá vannak ezek szokva, az otthonuk sem melegebb..." Szokás ide, szokás oda, látom, az igazgató is tudja, hogy fáznak, némelyikük a ceruzát is alig tudja fogni. Nem csoda, hiszen a szükséges hőmérséklethez legalább 10 fokkal kellene több ... Nemcsak a gyerekek, a tanítók is fáznak! De hiába fűtenek, a rideg ódon termeket nem lehet átfűteni. A hét teremből csak kettő felel meg minden szempontból a tanítás céljainak. Ezekben a falusi gyerekek tanulnak... A többi terem nem megfelelő iskolának, ezt a minisztérium kiküldöttel is megállapították. HOGY AZ ISKOLÁBAN MIÉRT tanulnak külön a cigány és külön a falusi gyerekek? Azt válaszolták, hogy a cigányszármazású gyerekek — mivel 40 — 50 százalékuk mindig hiányzik — nem tudnak lépést tartani a többiekkel, s baj van náluk a tisztasággal is. Noha létesítettek az iskolában fürdőt, ahol a tanulók rendszeresen fürödnek, még mindig van, aki nem elég tiszta. Cigányiskolát kellett létesíteniök azért is, mert termek híján délelőtt és délután is tanítanak, a cigányszármazású gyerekek azonban, mivel a falutól távol eső részen laknak, délután nem járhatnak iskolába. Gyakori hiányzás, kifogásolható tisztaság! Tulajdonképpen ezért tanulnak Berzétén a cigányszármazású gyerekek elkülönítve „cigányiskolában". Nem lehet ezen változtatni? Véleményünk szerint lehet is, kell is! Mikor az iránt érdeklődtem, véglegesnek tartják-e a mai megoldást, mindenütt azt válaszolták, hogy nem. Cigányiskola csak addig lesz, míg megjavulnak a viszonyok. A „viszonyokat" akkor tartanák megjavultnak, ha a cigányszármazású gyerekek rendszeresen járnának iskolába, az előmenetel terén utolérnék a többieket, s több gondot fordítanának a tisztaságra. Elismerjük, ez a követelmény természetes, magától érthető. A tisztaság és a rendszeres iskolábajárás a legkevesebb, amit szülő és gyerek az iskoláért megtehet. Nem teljesíthetetlen ez a berzétei cigányszármazású szülők és gyerekek részéről sem. E feltételnél mégis meg kell állnunk. Berzétén kifogásolható a cigányszármazású gyerekek iskolalátogatása, előmenetele és tisztasága. Ez tény! Meg kell azonban nézni: miért? Miért járnak a cigányszármazású gyerekek rendszertelenül iskolába, miért tisztátalanok? Régi bűnnel állunk itt szemben. A cigányokat évszázadokon át elnyomták, a társadalom perifériájára szorították. A megkülönböztetett bánásmód károsan befolyásolta fejlődésüket, a társadalom iránt tanúsított magatartásukat. A változást a cigányszármazásúak életében is a felszabadulás hozta meg. Az évszázados bűnt és mulasztást azonban néhány év alatt sehogysem lehet jóvátenni. így vagyunk a cigányszármazásúak esetében is. Társadalmunk mindent megad, hogy cigányszármazású polgáraink emberhez méltóan éljenek. A tudat, a gondolkozás megváltoztatása azonban sokkal -nehezebb, mint az anyagi jólét megteremtése. A munka, a megélhetés biztosítása terén a berzétei cigányszármazásúaknái sincs baj. Sajnos, nem így a nevelés, a meggyőzés terén. A helyi nemzeti bizottság és a helyi tömegszervezetek rendeznek népnevelési előadásokat, a mostaniaknál azonban többször felkereshetnék a cigányszármazásúakat és lakásukban beszélgethetnének velük a rendszeres iskolábajárás, a higiénia és más társadalmi kötelességek teljesítésének a szükségességéről. Ha a cigányszármazásúakat Berzétén is jobban bevonnák a társadalmi munkába, minden bizonnyal jobban teljesítenék feladataikat. A péró vagy 7—800 méterre van a falutól. A faluba már régen bevezették a villanyt, a péróba azonban máig sem. A villanyon kívül az út is hiányzik. Ha esős az idő, térdig ér a sár. A péró lakói már hozzáfogtak, hogy brigádmunkában megcsinálják az utat. Segítség híján azonban nem bírtak a munkával. A falusiak nem segítenek, mert az a vélemény: „Csinálja az utat až, akinek szüksége van rá." A FALUBELIEK MARADT felfogása másban is megnyilvánul. A cigányok próbálkoztak kulturális műsorral — rendezvényükre a faluból senki sem ment el. A falusiak azt sem szeretik, ha az ő rendezvényeikre a cigányok eljönnek. Szóval van Berzétén gond és jóvátenni való mindkét részről. A cigányszármazásúaknak élni kell a társadalom nyújtotta lehetőséggel: fel kell emelkedniök, becsületes dolgozókká kell válniok! E felemelkedést azonban a falu lakói ne fékezzék, hanem segítsék! Az emberi bánásmód, az emberhez méltóbb élet, minden téren javulást hozna. Berzétén dicsérni való is bőven akad. A falu lakói brigádmunkával építenek szép, minden szempontból megfelelő kultúrházat. Ez kell, ez • igazán szükséges. A berzéteiek helyesen tették, hogy nem vártak esetleg még éveket, hanem jó kollektívához méltón önerejükből fogtak hozzá a művelődési otthon építéséhez. Amilyen szükséges Berzétén a kultúrház, talán kétszer olyan szükséges egy, a tanítás céljaira megfelelő rendes iskola. Sajnos, a közeljövő építkezési tervében ez sem szerepel, úgyhogy a berzéteieknek ezen a téren is a saját erejükre kellene támaszkodniok ... Nem hisszük, hogy olyan aránylag népes faluban, amilyen Berzéte, ha a falu lakói összefognának és erejük latbavetésével akarnák, nem lehetne a mostaninál sokkal megfelelőbb tantermet találni, esetleg — a kultúrházhoz hasonlóan — építeni. Egy rendes iskolával sok gond és szégyenfolt tűnnék el Berzéte életéből. Változtatni kellene azon az állásponton is, amelyet egyesek az iskolában nyújtott étkeztetéssel kapcsolatban elfoglalnak. Néhányan ugyanis azon a véleményen vannak, hogy az iskolai étkeztetés megvalósíthatatlan, mert az állam erre nem ad pénzt, a szülőktől pedig nem lehet az ebéddíjakat összeszedni. Ogy gondoljuk, ha a helyi tömegszervezetek, nem utolsó sorban a helyi nemzeti bizottság vezetői felkeresnék a szülőket, és megértetnék velük az iskolai étkeztetés előnyét, — mindenki megadná azt a néhány koronát, amibe az iskolában kapott ebéd kerülne. E megoldás a cigányszármazású gyerekeknek különös előnyt jelentene. Nem kellene sok száz métert gyalogolniok s délután is tanulhatnának. A HELYI TÖMEGSZERVEZETEK és a helyi nemzeti bizottság vezetőire sok munka vár Berzéte gondja és problémája orvoslásánál. A falu vezetőinek kell felszámolniok az előítéletet, mely a cigányszármazásúak iránt a falu lakói között néhol még ma is megnyilvánul. Emberek vagyunk, emberhez méltó bánásmódot érdemlünk mindannyian. Berzétén sem lehet másként! BALÁZS BÉLA A tudoraányos világakció nagy sikere A nemzetközi geofizikai év 1957. július 1-én kezdődött. Ennek a világméretekben szervezett legnagyobb szabású tudományos akciónak 1958. december 31-én kellett volna véget érnie. A nemzetközi geofizikai évet azonban a szovjet tudósok javaslatára „Az 1959. évi nemzetközi geofizikai együttműködés" címén egy évvel meghosszabbították. A nemzeközi geofizikai év és az 1959. évi nemzetközi geofizikai együttműködés célja § i Födünkön lejátszódó természeti jelenségeknek az $ A kutatómunka 1 és a mérések programja eddiginél mélyrehatóbb, tökéletesebb megismerése volt Tekintettel ar$a, hogy a természeti jelenségek túlnyomórészt bonyolult jellegűek, megmagyarázásuk, előzetes "megállapításuk és a további természetadta törvényszerűségek felfedezése érdekében számos rendszeres, a földgolyó több pontján egyidejűleg végrehajtott és előre megállapított kötelező programok, határidők alapján végzendő megfigyelésre volt szUkség. ^ A Földünkön megnyilvánuló je^ lenségek túlnyomó részét a Nap § fény- és hőenergiája idézi elő. fc A kutatómunkában ezért az egész ^ idő alatt a Napra és tevékenységére $ összpontosult a legnagyobb figyelem. ^ Már a nemzetközi geofizikai év ide^ jét is a legnagyobbfokú naptevé§ kenység idejének megfelelően, vagy^ is annak az időnek megfelelően váfc lasztották, amikor a Nap felületén S a legtöbb napfolt észlelhető. A napS foltok évek hosszú során át folyta^ tott vizsgálása arról tanúskodik, ^ hogy a legtöbb ilyen folt eléggé ^ rendszeresen, mégpedig minden ti§ zenegyedik évben egyszer mutatkov zik. A legnagyobbfokú naptevékenység időszaka legutoljára éppen az 1957-es évre, vagyis a nemzetközi geofizikai év megkezdésének idejére esett. A naptevékenység szüntelen megfigyelésében Földünk egész felületén részt vett a csillagvizsgálók egész sora. fit Szovjetunióban például 12, hazánkban pedig a Prága melletti Ondrejovban egy ilyen megfigyelő állomás létesült. A nap tevékenységét a kijelölt állomásokon kívül , más csillagvizsgálókban is megfigyel$ ték. Hazánkban ezeket a megfigyelé^ seket a Kőpataki-tó melletti csil^ lagvizsgálóban, továbbá egyes prágai, ^ plzeňi és prešovi népi csillagvizsgá^ lókban végezték. Megfigyeléseik ki^ egészítették az ondrejovi csillagvizs^ gáló adatait. A méréseknek világszerte ^ az volt a céljuk, hogy pontosabban i megállapítsák a Nap felületén végbe^ menő folyamatok és a Földünkön mu^ tatkozó jelenségek közötti kapcsov latot. Az elektromágneses és a korpuszkuláris sugárzáson kívül a világűrből különleges, úgynevezett kozmikus sugarak is hullnak földünkre. Ez esetben láthatatlan, a rádióaktív anyagok sugárzásához hasonló sugarakról van szó. A kozmikus sugárzást 96 állomás — ebből két csehszlovákiai állomás — mérte. A kozmikus sugárzás mérését ezenkívül rakéták és mesterséges holdak segítségével is végezték A nemzetközi geofizikai év és a nemzetközi geofizikai együttműködés folyamán nagy figyelmet szenteltek a Föld levegőburkolatának is, mégpedig azért, mert a Nap felületéről érkező energia keresztülhalad ezen a légburkolaton. Az atmoszféra legalsóbb része a legsűrűbb s azt troposzférának ne, vezzük. Azon szélességi körök fölött, ^ melyeknek térségében hazánk is fekszik, a troposzféra magassága csaknem 11 kilométer. Benne játszódnak le mindazok a fizikai folyamatok, melyeket összefoglalóan időjárásnak nevezünk. A sztratoszféra a troposzféra fölött terül el. A sztratoszféra felső része — a Nap ibolyántúli sugárzásának hatása következtében nagy mennyiségű ózont tartalmaz és ezért ozonoszférának nevezzük. Az atmoszféra legfelső rétege az ionoszféra, mely fokozatosan a bolygóközi térségbe megy át. Az ionoszféra legfelső határa a legújabb tudományos kutatások szerint mintegy 2000 kilométernyi magasságban van. Az ionoszféra igen ritka összetételű. A Nap sugárzásának ereje azonban itt sokkal nagyobb, mint a Föld felületén. A Nap sugarai Földünk felületére jelentős mértékben meggyengülve érnek, mégpedig azért, mert az ionoszférán és az ozonoszférán keresztül haladva energiájuk nagy részét elvesztik. A levegő e két felső rétege elnyeli különösen az ibolyántúli sugarak nagy részét s ezzel megvédi pusztító hatásától a Földön lévő életet. Az ionoszféra más értelemben is igen nagy jelentőségű. Hatást gyakorol a rádióhullámokra, ezeket a hullámokat bizonyos feltételek mellett visszaveri a Földre s ezáltal tulajdonképpen hozzájárul különösen a rövid és közép hosszúságú rádióhullámok vételéhez. Az ionoszféra jelentősége a jövőben még nagyobb lesz. A bolygók közti térségbe irányuló repülések az ionoszféra rétegen haladnak majd keresztül. E rétegen kell azon rádióhullámoknak is keresztülhaladniok, amelyek segítségével létrejön a bolygók közti kapcsolat. Mindehhez az eddiginél sokkal részletesebb ismeretekkel kell rendelkeznünk az ionoszféráról. A nemzetközi geofizikai év és a nemzetközi geofizikai együttműködés keretében éppen ezért az ionoszférával kapcsolatosan nagy kiterjedésű kutatómunkát végeztek. A nemzetközi geofizikai év és a nemzetközi geofizikai együttműködés keretében a csillagászaton kívül a meteorológiának is igen fontos küldetése volt. A szinoptikus meteorológia feladata a Földünk valamennyi pontján kijelölt megfigyelőállomásokon az időjárás és valamenynyi eleme megfigyelése volt. Ezenkívül naponta kétszer, legalább 20 kilométernyi magasságban a levegő nyomásának, hőfokának és nedvességének úgynevezett aerológiai méréseit is végezték. Valamennyi meteorológiai adatot a szabad atmoszférából — különleges műszerek — rádiószondák segítségével szerezték. A fizikális meteorológia szakaszán dolgozók a nap sugárzásának méréséről gondoskodtak. A világszerte végzett tudományos kutatómunka folyamán az eddig említett ágazatokon kívül különös figyelemmel foglalkoztak a Föld delejessége, a földrajzi fekvések szerinti delejesség terén végzett kutatómunkával, az északi és a délsarki területeken pedig különösen a jéghegyek és óceánok szeizmikus problémájával. Az elért eredmények A nemzetközi geofizikai év és a nemzetközi geofizikai együttműködését ma még nem értékelhetjük. Valószínűleg néhány évre lesz szükség a megfigyelések és mérések által szerzett adatok óriási mennyiségének teljes feldolgozására. Ennek ellenére Földünkről, vagyis annak egyes területeiről máris számos új, érdekes ismeretet sorolhatunk fel. A földkerekség leghidegebb pontjának 1828-től a szibériai Verhojanszkot tekintették, ahol a hőmérséklet 70 Celsius fokkal süllyed a fagypont alá. Obrucsev szovjet sarkkutató 1926-27. telén megállapította, hogy Oimjakonban a hőmérséklet télen 78 Celsius fokkal süllyed a fagypont alá. A nemzetközi geofizikai év folyamán azonban megállapítást nyert, hogy Földünk leghidegebb pontja a Déli-sark területén van. A Vosztok szovjet megfigyelőállomáson 1958. augusztus 23-án ml nusz 87 C fok hideget mértek. Az „Északi-sark" megfigyelőállomáson tartózkodó szovjet kutatók közölték, hogy mélyfuratok segítségével az általuk felfedezett Lomonoszov-hegység földjéből mintákat különféle magasságokban. Ennek ismerete igen fontos a jövő világűrutasok számára. Nagy jelentőségűek voltak a sarki területeken végzett kutatások. A Déli-sark területén különböző országok tudósai 24 tudományos állomfison dolgoztak. Többek között megállapították, hogy a partok mentén, ahol erős szelek fújnak, mintegy 500 kilométer szélességben sokkal keményebb a hó, mint az Antarktisz belterületén. Tudományos számítások segítségével azt is megállapították, hogy évente a legtöbb hó — csaknem 950 mm — a parttól mintegy 25 kilométerrel távolabb fekvő övezetre hull. A szovjet geofizikusok megállapították, hogy a Pionerszkaja megfigyelőállomás körüli területen a hótakaró évente 20—30 cm-rel vastagodik. A Déli-sark területéről készült térképre néhány új földrajzi pontot rajzoltak. Ezeket a helyeket a szovjet tudósok szeizmikus kutatómunkájuk folyamán fedezték fel. Vastag jégréteg alatt elterülő két hegységről és egy völgyről van szó. A nemzetközi geofizikai év és a nemzetközi geofizikai együttműködés keretében a legnagyobb és legkifejezőbb sikereket a Föld levegőburkolata legmagasabb rétegeinek rakéták és a Föld mesterséges holdjai segítségével végzett átkutatásával érték el. A Föld első mesterséges holdját a Szovjetunió területéről 1957. október 4-én lőtték fel. Ettől a naptól kezdve világszerte ismerik a „szputnyik" szót. A Föld gömbalakú első mesterséges holdjának átmérője 58 cm és súlya 83,6 kg, az általa elért legnagyobb magasság pedig 946 kilométer volt. A Föld második mesterséges holdját szintén a Szovjetunió területéről lőtték fel éspedig 1957. november 3-án. Az 1600 kilométer magasságot elért 508,3 kg súlyú második mesterséges hold már kísérleti élőlényt — a Lajka kutyát is magával vitte. Az 1880 kilométer legnagyobb magasságot elért 1327 kg súlyú harmadik mesterséges holdat a szovjet tudósok 1958. május 15-én bocsátották fel. A nemzetközi geofizikai év keretében amerikai tudósok is közölték mesterséges holdak felbocsátását. E tudósok néhány kísérlete ugyan eredményes volt, de a legtöbb sikertelenül végződött. Az amerikai mesterséges holdak súlya és terjedelme lényegesen kisebb volt, mint a szovjet mesterséges holdaké. A szovjet tudósok később az atmoszféra felső rétegeivel és a bolygóközi térséggel kapcsolatos kutatómunkával ugyancsak nagy sikereket értek el. A Szovjetunió területéről az említett három mesterséges hold felbocsátása után 1959. január 2-án nyertek. Ez lehetővé tette a földre- i fellőtték az első űrrakétát is. Az tegek összetételének kivizsgálását, a szedimentáció (lerakódás) gyorsaságának, vagyis e kőzet hozzávetőleges korának megállapítását is. A „Győztes" nevű szovjet hajóról mérték a Csendes-óceán legnagyobb mélyéségét — a 10 840 méter mély Tonga tengerifenéki szakadékot. fit méréssel kapcsolatos kutatómunka rámutatott arra, hogy e mélységben is létezik állatvilág. A szovjet tudósok megállapították továbbá azt is, hogy számos ilyen szakadékban 11 kilométer mélységben is észlelhető a víz mozgása. Ez okozza a tengerfenék és a szint közötti víz kicserélődését. Ez igen fontos felismerés. Megcáfolja az amerikai szakemberek azon állítását, hogy a mélytenger mozdulatlan s ezért azt ajánlják, hogy a káros rádioaktív hulladékot süllyesszék a tengerek e mély részeibe. Tekintettel arra, hogy a víz még a legnagyobb mélységekben is állandóan keringő mozgásban van, a tengeráramok a mélybe süllyesztett rádioaktív hulladékot a tengerek felszínére emelhetnék, ami az emberiség számára nagy veszélyt jelentene. Megállapították bolygónk tényleges alakját is. A Földnek az Északi- és a Déli-sark közötti átmérője 200 méterrel hosszabb a feltételezettnél, ami azt jelenti, hogy laposodásának aránya némileg eltér az eddig ismertetett aránytól. A Föld mesterséges holdjaira szerelt Geiger-féle számolőcső segítségével megállapítást nyert, hogy a kozmikus sugárzás milyen erős a űrrakéta mintegy 7500 kilométer távolságban repült el a Hold mellett és néhány nap múlva elérte a Nap keringési pályáját s így a Nap mesterséges bolygójává vált. A szovjet tudósok ezzel fnegnyitották az emberiség előtt a Holdra vezető utat, A második szovjet űrrakétát 1959. szeptember 12-én lőtték fel. A rakéta műszereket tartalmazó hüvelye és utolsó fokozata elérte a Hold felületét! A szovjet tudósok a szovjet tudomány és technika e sikereit 1959. október. 4-én további ragyogó sikerrel tetőzték be. Felbocsátották az első automatikus bolygóközi állomással ellátott harmadik űrrakétát. Az első automatikus bolygóközi állomás a Hold körül keringve lefényképezte a Holdnak Földünkről nem látható másik felét. Ezeket a felvételeket különleges fotó-televíziós rendszer továbbította Földünkre. A Hold másik feléről Így készült felvételek igen értékes, fontos ismeretekkel gyarapították a tudományt. A nemzetközi geofizikai év és a nemzetközi geofizikai együttműködés az összes tudományos ágazatokat hatalmas, határozott lépéssel vitte előbbre. Az elért eredmények teljes értékelésük után nemcsak mint új elméleti ismeretek lesznek igen jelentősek, hanem sok helyütt gyakorlatilag is érvényre juthatnak. Bár éz a világarányú, nagyszabású tudományos akció 1959. december 31-én véget ért, egyes helyeken, különösen a sarki területeken és a világűrben tovább folvtatják a tudományos kutatómunkát. DR. PETER FORGÄČ LJJ SZÖ 8 * 1960. január 30.