Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-30 / 29. szám, szombat

% Hatalomra törnek az algériai puccsisták Á Francia Kommunista Párt egységre és ellenállásra szólítja fel a népet Sz algériai fasiszta lázadók fegy­vert fogtak Franciaország ellen. A legdühödtebb gyarmatosítók Fran­ciaország és Algéria fiai vérének árán is meg akarják tartani hűbéri kizsákmányoló rendszerüket és ki­váltságaikat. A meghátrálás Algériá­ban végtelen háborút, Franciaország­ban a szabadságjogok eltiprását, a világ szemében pedig hazánk becsü­letének elvesztését jelentené. A Francia Kommunista Párt a töb­bi köztársasági párthoz és demokra­tikus szervezethez fordul, hogy habo­zás nélkül együttesen qselekedjenek. Különbség nélkül egyesüljetek a gyá­rakban, falvakban és minden város­negyedben. Alakítsatok erős és ak­tív antifasiszta bizottságokat. Mu­tassátok meg Remény akaratotokat: készek vagytok egyszer és minden­korra észre téríteni az algériai és franciaországi fasisztákat, megaka­dályozni mindennemű megalkuvást a felforgató elemekkel és elhárítani az algériai nép igazságos önrendelkezé­si joqa érvényesítésének s a béké­nek minden akadályát. Óriási erők állnak készen a fasiszták — a za­vargás okozóinak elhallgattatására. Ihorez elvtárs levele Maurice Thorez, az FKP főtitkára a baloldali pártokhoz és szervezetek­hez intézett levelében kijelentette, hogy az FKP politikai irodája a fa­siszta veszély által jellemzett hely­zetben fontosnak tartja, hogy min­dent megtegyen a köztársasági erők egysége érdekében. Javasolja, hogy az FKP küldöttsége mielőbb jöjjön össze a baloldali pártok és szer­vezetek küldöttségével. Egyre több antifasiszta bizottság alakul Franciaország minden részéből je­lentik, hogy tömegével alakulnak an­tifasiszta bizottságok. Toulouseban például 3, Lyonban pedig 1 antifa­siszta diákbizottság létesült. A demokratikus szervezetek és a szakszervezetek kitartóan követelik de Gaulletól, hogy lépjen fel az algé­riai felforgatókkal szemben és váltsa be Algéria önrendelkezésének meg­adására adott ígéretét. Walter Ulbricht tárgyalást javasol az NDK és az NSZK között Berlin (ČTK) - Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpárt­ja Központi Bizottságának első tit­kára a január 28-i berlini sajtóérte­kezleten azt javasolta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság kormá­nyának képviselői 14 napon belül kezdjenek tárgyalásokat a következő kérdésekben: a hidegháború beszün­tetése, a nyugat-németországi atom­fegyverkezés és a fegyverkezés be­szüntetése, a rakétatámaszpontok felszámolása, megnemtámadási szer­ződés, valamint a két német állam fegyveres erejéről és elhelyezéséről szóló egyezmény megkötése. A sajtóértekezlet foglalkozott Wal­ter Ulbrichtnak Adenauer nyugat­német kancellárhoz írott levelével. Az értekezleten nagyszámú német és külföldi újságíró vett részt. A belga kormány mesterkedése! Brüsszel (ČTK) - A Belga-Kongó problémáiról tárgyaló brüsszeli érte­kezlet résztvevői január 28-án közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben Kongó politikai pártjainak valameny­nyi képviselője egyetért, Belga­MOSZKVAl JELENTÉS szerint a Kara­kalpaki Autonóm Köztársaságban e na­pokban új bányát tártak fel, amelyben zsirkövet, márványt és krétát bányász­nak. (ČTK) KUEJ-CSOU délnyugat-kínai tartomány-, ban e napokban befejezték egy kohászati kombinát első részét. (ČľK) A LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁG szejm­jének elnöksége elhatározta, hogy a szejm ülését február 16-ra hívja össze. (ČTK) A NÉMEI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSA­SÁG Népfrontjának küldöttsége H. Braschnak, a Népfront Nemzeti Tanácsa alelnökének vezetésével január 28-án az angol képviselők meghívására Nagy-Bri­tanniába utazott (ČTK) A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN eb­ben a tanévben jelentős mértékben nö­vekedett a dolgozók érdeklődése az isko­lán kívüli oktatás különböző formái iránt. Mintegy 150 000 felnőtt látogatja az esti tanfolyamokat. (ČTK) Kongó függetlenségének kihirdetésé­vel ez év június 30-án. Kongó kép­viselői azonban nyomatékosan köve­telik, hogy ezen a napon Kongó va­lóban független és önálló állammá váljék. Schryver, a Belga-Kongó ügyeit intéző miniszter az értekezlet csü­törtöki ülésén a belga kormány ne­vében ugyanis javaslatot terjesztett elő, mely szerint az alkotmány ki­dolgozásáig Kongó állam feje a bel­ga király lenne. Kasavubu, az Abako-párt elnöke pártja nevében követeli, alakítsanak ideiglenes kormányt, amely megszer­vezné és ellenőrizné a kongói vá­lasztásokat. A lázadók célja: a fasizmus A francia polgári lapok, többek kö­zött a Figaro a jelenlegi helyzetet jellemezve azt írja, hogy Algériá­ban a felkelők az urak. De Couvrier, a francia kormány algériai főbiztosa és Challe tábornok, az algériai fegy­veres eró"k főparancsnoka a kormány utasítására elhagyta Algírt. A párizsi politikai körökben lázas tárgyalás folyik, de a kormány ál­láspontjára továbbra is a tétovázás jellemző. A New York Herald Tribúne című amerikai lap párizsi tudósítója így számol be a helyzetről: „A kormány­körök tudják, hogy az algériai tele­pesek sokkal többet akarnak, mint hogy Algéria önrendelkezési jogának visszavonására kényszerítsék de Gaulle tábornokot. Az a vélemény, hogy a telepesek és a hadsereg egyes tisztjei összeesküvést szőnek, hogy lázadásukat az anyaországra is ki­terjesszék, megdöntsék de Gaulle kormányát és jobboldali rendszert (tehát fasiszta rendszert) juttassa­nak uralomra. De Gaulle beszédet mondott De Gaulle tábornok csütörtökön beszédet mondott az államtanács ülésén. Az elnök a „törvényességet" védelmezte beszédében és hangoz­tatta, hogy a kormány és a végre­hajtó hatalom támogatásával szor­galmazni fogja ennek az elvnek be­tartását. Bár rövid beszédében egy szóval sem említette Algériát, vilá­gos, kinek szánta megjegyzését. BIRÁTI ÉS MEGNEMTÁMADÁSI SZERZŐDÉS Kína és Burma között Peking (ČTK) - Az Új Kína sajtóiroda január 28-án nyilvánosságra hozta a Kínai Népköztársaság és a Burmai Szövetség kormányának kö­zös közleményét, amely a többi között így hangzik: Csou En-lajnak, a Kínai Népköz­társaság Államtanácsa elnökének meghívására Nej Win tábornok, a Burmai Szövetség miniszterelnöke 1960. január 24-29. között baráti látogatást tett a Kínai Népköztársa­ságban. Nej Win miniszterelnököt útján Han Tung-Aung külügyminisz­ter és a Burmai Szövetség kormá­nyának további képviselői kísérték. Pekingi látogatása során Nej Win burmai miniszterelnököt Liu Sao-Csi, a Kínai Népköztársaság elnöke fo­gadta. Csou En-laj, az Államtanács elnöke és Nej Win miniszterelnök a két ország külügyminisztereinek je­lenlétében a két félt érdeklő kérdé­sekről tárgyalt. Elsősorban azokról a kérdésekről volt szó, amelyek a Kína és Burma közötti baráti kap­csolatok megszilárdítására és to­vábbfejlesztésére vonatkoztak. A ta­nácskozások a kölcsönös megértés szellemében folytak. Pekingben január 28-án aláírták a Kínai Népköztársaság és a Burmai Szövetség közötti egyezményt a ha­tárkérdésről, valamint a Kínai Nép­köztársaság és a Burmai Szövetség közötti baráti és megnemtámadási szerződést. Kínai részről Csou En-laj, az Államtanács elnöke, burmai rész­ről Nej Win tábornok, miniszterel­nök írta alá az egyezményt és a szerződést. Nej Win Burma miniszterelnöka január 29-én befejezte látogatását a Kínai Népköztársaságban és repülő­gépen visszautazott hazájába. Burma miniszterelnökétől a pekin­gi repülőtéren Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának el­nöke, a kínai kormány képviselői, valamint a dimplomáciai testület tagjai búcsúztak. A szovjet küldöllség lótoiotósoi Indiában Összehívták a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságát Tárizs (ČTK) — Párizsban január 28-án Maurice Thoreznek, a párt főtitkárának slnöklésével tartotta meg a Francia Kom­munista Párt Központi Bizottsága politikai irodája ülését. A politikai iroda tagjai részletesen megtárgyalták a jelenlegi helyzetet és a következő határozatot hozták: 1. Felszólítják Franciaország népét, tö­mörüljön az algériai lázadók ellen, az ön­rendelkezési jog elvének megvalósításáért folyó harcban; 2. Levelet intéznek a demokratikus pár­tokhoz és szervezetekhez az akcióegység megteremtésére irányuló javaslattal a fa­sizmus ellen, az algériai néppel tárgya­lások és az önrendelkezés elve alapján megkötendő békéért; 3. A kommunisták nemzetgyűlési és szenátusi csoportjainak együttes ülését január 30-ra hívják össze; 4. Február 2-ra hívják össze a párt Központi Bizottságát. A román népgazdaság sikerei Bukarest (ČTK) — A román sajtó ja­nuár 29-én közölte az állami statisztikai hivatal jelentését az 1959. évi állami terv teljesítéséről. Az ipar termelési tervét 102.3 száza­lékra, a munkatermelékenység fokozásá­nak tervét 101.8 százalékra teljesítették. 1959-ben mintegy 30 000 találmányt és újítási javaslatot fogadtak el. Az önkölt­séget 1959-ben az 1958. évihez viszonyítva mintegy 4 százalékkal csökkentették. A szocialista szektor földterülete 1 mil­lió 891 ezer hektárral bővült, 1959 végén a szövetkezeti szektor a parasztcsaládok 73.5 százalékát foglalta magában és a ] termőföld 72 százalékát művelte. Bombay (ČTK) - K. J.' Vorosilov, és J. A. Furccva január 28-án a Bombay elővárosban épült atomköz­pontot keresték fel. Ezután K. J. Vorosilov megtekintett egy állatte­nyésztő farmot és egy tejüzemet. A bombayi nőszervezet január 28-án fogadást rendezett J. A. Fur­ceva asszony tiszteletére. A kulturális kapcsolatokat fejlesztő indiai-szovjet társaság január 28-án ebédet adott K. J. Vorosilov, F. R. Kozlov és J. A. Furceva tiszteletére. A szovjet vendégek tiszteletére ugyanaz nap a pihenés parkjában polgári fogadást rendeztek. F. R. Kozlov. a Szovjetunió mi­nisztertanácsa elnökének első helyet­tese V. V. Kuznyecovnak, a Szovjet­unió külügyminisztere helyettesének és Malavija India iparügyi miniszte­rének kíséretében visszatért Bom­bayba. a kambeji kőolajterületen tett látogatásáról. Kambej környékén a kőolajat szovjet berendezéssel szov | jet szakértők segítségével fejtik. Szovjet államférfiak utaztak az USÁ-ba Moszkva (ČTK) - Nyikita Hrus­csov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke fogadta a szovjet államférfiak küldöttségét, amely Dmitrij Poljanszkij, az Orosz SZSZSZK Minisztertanácsa elnökének vezetésével az USA kormányzói érte­kezlete végrehajtó bizottságának meghívására Amerikába utazott. Ny. Sz. Hruscsov megkérte a küldöttség tagjait, tolmácsolják üdvözletét és jókívánatait D. Eisenhower elnöknek, valamint az USA népének. A szovjet államférfiak küldöttsége január 29-én utazott el Moszkvából New Yorkba, hogy viszonozza az USA kormányzóinak tavalyi szovjetunió beli látogatását. Kell-e meggyőzőbb érv? Az emberiség nagy örömmel fo­gadta a szovjet fegyveres erők lét­számcsökkentéséről hozott új tör­vényt, mely vitathatatlanul a világ­béke érdekeit szolgálja. NEMCSAK A HÁBORÚ és a béke távlatából, hanem más szempontból is foglalkozhatunk e törvénnyel. Nem titok, hogy a teljes és általános le­szerelés problémája nagy fejtörést okozott Nyugaton, és különféle mes­terkedésekkel próbálták kétségbe vonni reális voltát. Lehetséges-e fáj­dalommentesen átdobni a váltókat a béke vágányára? Nem következik-e Nyugat számára elviselhetetlen gaz­dasági megrázkódtatás a hadsereg Nemcsak az ellentétek vonzzák egymást JANUÁR 7-ÉN, amikor Gronchi köztársasági elnöknek Moszkvába kel­lett volna indulnia, Ottaviani bíboros, a legrégibb római bazilika — a Santa Maria Maggiore szószékéről mondott beszédet, amelynek hangneme túl­tett a megboldogult F. Dulles kiro­hanásain is. A bíboros háborúra uszí­tó beszéde eléggé időzítettnek tűnik. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a bazilikában megjelent a hétpróbás politikai emigránsok „színe-java", akik a hidegháború leglelkesebb és legkitartóbb szekértolói. Ottaviani személyisége pedig korántsem lebe­csülendő, hiszen a katolikus egyház ranglétráján a pápa után a második helyet foglalja el. A bíboros a legdurvább módon fog­lalt állást mindazon államférfiak el­len, akik a nemzetközi feszültség enyhítésén fáradoznak, vagy leg­alábbis a tények terhe alatt megér­tették annak szükségességét. Nem titok, hogy e támadás mindenekelőtt a Moszkvába készülő olasz köztársa­sági elnök személye ellen irányult, de nem utolsósorban Eisenhower és Macmillan ellen is, akik támogatták a feszültség enyhítésére hivatott csúcsértekezlet összehívásának esz­méjét. OTTAVIANI BÍBOROS, a felebaráti szeretet apostola, nemcsak a békés egymás mellett élés elvét utasította el, de nem riadt vissza az egész vi­lágot elpusztító atomháború javasla­tától sem. Ez a beszéd felette felháborította a világ közvéleményét, de megnyug­tatta Adenauer kancellárt, a hideg­háború gyógyíthatatlan megszállott­ját. Mert bizony a bonni politikának közvetlen és fenntartás nélküli támo­gatója hovatovább egyre kevesebb a tőkés kormányok körében is. S ebben a számára mindinkább kedvezőtlen helyzetben nem kisebb pártfogója akadt, mint maga a Vatikán. Ugyanis Ottaviani bíborost már tisztségénél fogva is nyugodtan tekinthetjük a Vatikán álláspontját tolmácsolni hi­vatott személyiségnek. XII. PIUS HALÁLA UTÁN XXIII. János került a pápai székbe. Környe­zetéből egyhamar leváltotta a német papokat, és egyházi személyiségeket, akikkel elődje, Pacelli a második vi­lágháború idején körülvette magát. Ezt a lépést bonni körökben kedve­zőtlen előjelnek vélték. A Vatikán azonban hamarosan színt vallott, és Bonnban nyugodtan mellőzhettek minden eddigi kétséget. Ottaviani és Spellman amerikai bí­boros élesen ellenezték Hruscsov amerikai látogatását is. Spellman bíboros, a legreakciősabb amerikai politika képviselője például a talál­kozó előtt néhányszor kihallgatást kért Eisenhower elnöknél, hogy a ma­ga módján befolyásolhassa az ame­rikai kormányfőt. Eisenhower azonban nem fogadta Spellman bíborost, aki ezután „rózsafüzérmozgalmat" indí­tott, hogy az amerikai elnök „égi su­gallatot" kapjon a Hruscsovval foly­tatott megbeszélések során. A hidegháború politikáját imával tartósítani igyekvő bíborosok minden bárgyú kísérlete ellenére "is a békés tárgyalások szelleme győzedelmeske­dett. Spellman bíboros pedig a West Point-i katonai akadémia kápolnájá­nak avatásán a „krisztusi szeretet" eszméjével alig összeegyeztethető kirohanásában ítélte el a békés egy­más mellett élés eszméjét. Ezután látogatott Ottaviani Ameri­kába. Útját azonban megszakította Bonnban, ahol von Brentano külügy­miniszterrel tárgyalt. Bonn végleg megnyugodott. S ha Hitler az; első erkölcsi nemzetközi segítséget éppen a Vatikántól kapta, akkor Adenauer militarizmuson, revansizmuson alapu­ló politikája a Vatikánban ismét őszinte segítőtársra akadt. Lám, a fizika törvénye politikai von'at r, kozásban megcáfotóst nyert, mert nem­csak az ellentétek vonzzák egymást! A Vatikán és Bonn példája legalábbis ezt bizonyltja. S feltételezhető, hogy Ottaviani von Brentanóval és Spellmannal folytatott megbeszélései eredményeként fogalmazta meg azt a beszédét, amelyet a Santa Ma­ria Maggiort bazilikában az atomháború védelmében elmondott. A kép és az összefüggés teljességéérti szükséges még megemlíteni, hogy ugyan; erre az időszakra esik Adenauer berlini uszító beszéde is, amelyben a Szovjetuniót a teljes pusztulás veszélyével fenyegette meg és a legmerevebb erőpolitika mellett szállt síkra. Ezt a beszédét még római útja előtt mondta el. Ezzel a világ tudtára adta, milyen politikai célt követ római látogatá­sával. Tudvalevő, hogy az olasz politiká­ban is alég jelentős erjedési folyamat észlelhető. A békés tárgyalások po­litikájának eszméje ha nem is győze­delmeskedett, de határozottan teret hódít, Adenauer éppen ezt a számára kedvezőt­len térhódítást szeretné megakadályozni. E szemszögből boncolgatva a tényeket égészen természetesnek tűnik, hogy Aden­auer az olasz kormány képviselőivel fol^ tátott hivatalos tárgyalásai előtt a pá­pát látogatta meg. A Vatikán befolyásét akarta felhasználni megbeszélései során. ADENAUER az olasz sajtóban megje­lent hírek szerint nem is szerénykedett. Az olasz kormány nyílt és egyöntetű tá­mogatását kérte a német kérdésben. Az olasz kormány és a Vatikán azonban nem kötelezték magukat a háborús nyugatné­met politika nyílt támogatására. Ez a tény csupán azzal magyarázható, hogy a világ közvéleményére való tekin­tettel taksái okokból sem az olasz kor­mány, sem a Vatikán nem mertek kiállni Bonn militarista, revansista politikája mel­lett, amennyiben az eddigi fejlemények és különösen Ottaviani beszéde után mind nagyobb szakadás állt be a Vatikán és a katolikus tömegek közt úgy Olaszor­szágban, műit a világ többi országában is. A VATIKÁN is kénytelen figyelembe Venni, hogy az emberiség többsége elítéli a' hidegháborús politikát. S tekintélyének biztosítása érdekében tartózkodnia kell az esztelen erőpolitika nyílt támogatásától. Különben a „nyáj" aligha kövstné „pász­torát^ Zt. L. Ti­számának csökkentéséből, majd tel­jes felszámolásából? •Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak három legutóbbi határozata, mely a- fegyveres erők létszámcsök­kentéséről hozott törvény végrehaj­tására irányuló kiegészítő intézkedé­seket tartalmazza, részleges választ ad erre a kérdésre. Bár a leszerelésnek fokozatosan másfél éven belül kell megtörténnie, nem csekély feladat, hogy s rövid időn belül 1200 000 dolgozót juttas­sanak álláshoz. A határozatokból ki­tűnik, hogy a fegyveres erők lét­számcsökkentése az egész lakosság javát szolgálja. A hadsereg létszám­csökkentésével megtakarított össze­gekből pénzeli majd a szovjet ál­lam a tökéletesebb egészségügyi gondoskodást és a fokozottabb élel­miszergyártást. A fegyveres erők létszámcsökkentése következtében a tervezett összegnél több mint 3 és fél milliárd rubellel többet fordít­hat egészségügyi intézmények építé­sére és az élelmiszeripar fejleszté­sére. A határozatok ismét a szocialista ál­lam politikájának szembetűnő emberies­ségét, azt a tényt tükrözik, hogy nem­csak szavakban, hanem tettekben is meg­nyilvánul törekvésének végső célja: az emberről való gondoskodás. A szocialista rendszer a világ színe előtt újra bebizo­nyítja, hogy óriási, átütőerejü gazdasági intézkedéseket képes úgy megvalósítani, hogy azok a társadalomnak, és az egyén­nek egyaránt javára váljanak. HA VILÁGSZERTE követendő példát látnak a szovjet fegyveres erők létszám­csökkentésében, akkor a párt Központi Bizottságának és a Minisztertanácsnak há­rom kiegészítő határozatát méltán tart­ják szemléltető útmutatásnak arra, ho­gyan birkózzék meg a világ az általá­nos leszerelés problémájával. A Szovjet­unióban foganatosított első konkrét in­tézkedések és bejelentett eredményeik derűlátóan odahatnak, hogy a teljes és általános leszerelésre tett szovjet javas­latok megvalósulása esetén az egész em­beriség óriási haladást tegyen előre, A világ minden népe fokozottabban élvez­hetné azokat az előnyöket, melyeket a fegyveres erők létszámcsökkentése ered­ményez most a szovjet népnek. Kell-e még több érv, hogy ne halasztgassák fölöslegesen az általános és teljes leszere­lésről szóló szerződés aláírását? mch. LJJ SZÖ 3 * 1960. január 30. /

Next

/
Thumbnails
Contents