Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-29 / 28. szám, péntek

Bolyai-est Komáromban Bolyai János, a nagy magyar tudós halálának 100. évfordulója tisztele­tére a Szlovákiai Békevédők Brati­slavai Bizottsága a Csemadok komá­romi helyi szervezetével együttmű­ködve január 26-án 19 órakor kul­turális békeestet rendezett a Ma­gyar Területi Színházban. A nagy magyar matematikus komáromi em­lékünnepélyét - amelyet a Béke Ví­lágtanács az emberiség kulturális eseményeinek rangjára emelt - a szlovák és magyar dolgozók összefo­gása jegyében igen meghitt légkör­ben, szépszámú közönség előtt tartották meg. A megnyitóban Horova Jolán elv­társnő, a járási békebizottság elnök­nője üdvözlete Szabó elvtársnöt, magyar Komárom küldöttségének ve­zetőjét, majd a bratislavai magyar konzulátus képviselőjét és a többi vendéget. Ezután Bertók elvtársnak, a ti­lenkétéves magyar iskola igazgató­jának szlovák nyelvű értékes ünnepi beszéde következett Bolyai János müvéről, felfedezésének jelentőségé­ről, Gáspár elvtárs pedig magyar nyelven beszélt Bolyai János ifjúsá­gáról, zseniális életéről, amely kör­nyezetében közönnyel, meg nem ér­téssel találkozott és vég'ul megha­sonlottan, mindenkitől elhagyottan fejeződött be. Az alapos gonddal elkészített két értékes beszámoló egymást kiegészí­tette és a hallgatóság figyelmét mindvégig lekötötte. A hatás az áhí­tatos ünnepi csendben jutott kife­jezésre. Az egykor mindenkitől el­hagyatott Bolyai János, akinek haiot­taságyánál csak hűséges cselédje tartózkodott, most, száz esztendő múltán újra elégtételt kapott. Kö­zöny helyett együttérzés, hódolat ébredt fel a szívekben és noha ke­vés volt a matematikus a hallgató­ság körében, mégis mindenki úgy érezte, mintha hirtelen elsajátította volna a Bolyai János-féle „Üdvtant", amely a matematikai pontossággal kiépített tudományos világnyelvtan megalkotását vázolta fel és amelyen élete végéig lázasan dolgozott. Még akkor is, amikor már mindenki el­hagyta, a világ, az emberiség üdvé­re, jólétére gondolt ez a nagy ma­gyar tudós. A komáromi békeest második ré­szében Chopin, Schumann-szerzemé­nyek, népdalok és szavalatok szlovák és magyar nyelvű tolmácsolásban hangzottak el. Dekan Ján, a komá­romi tizenegyéves szlovák iskola ta­nítója Pavel Horov, „Mama" című versét szavalta el sikerrel, majd dr. Somogyi István Chopin egyik han­gulatos dalát játszotta el zongorán, utána Cibulka Gabriella Gály Olgának „A gyermek alszik" c. költeményét a tőle megszokott, meghitt közvet­lenséggel szavalta. Róbert Schumann dalait Irma Vikartovská, a komáromi zeneiskola igazgatónője zongorakísé­rete mellett Dobi Géza hegedűn és Schmled Viktor csellón adta elő igen nagy sikerrel. Hasonló tetszésnyilvá­nítás mellett Gaborek Zsuzsa, Kom­lós János zongorakisérete mellett, népdalokat énekelt. Végiil Csík Já­nos három sanzója következett. A legnagyobb sikert a Moszkvics cí­mű dal eléneklésével aratta. Befejezésül még annyit, valameny­nyien, akik közreműködtek a Bolyai­est létrehozásában, hozzájárultak a meghitt ünnepi légkör megteremté­séhez, amely a hallgatóságból kelle­mes jóérzést, elégedettséget váltott ki. Őszintén kívánjuk, hogy Komárom dolgozói minél több hasonló színvo­nalas kulturális estben részesülje­nek. Sz. B. Neveljünk, DE NE ÍGY Baráti látogatáson a Rémet Demokratikus Köztársaságban B®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® mát tmusok (tmUfafáeát (mes Hétköznapokon éppúgy mint vasár­nap. az év minden szakaszában ha­talmas autóbuszkaravánokon, magán­autókon, „robogókon" és persze gya­logszerrel tíz- és százezrek zarán­dokolnak a világhírű német kultúra központjaiba. Meissenbe is tömege­sen jár a rengeteg érdeklődő Euró­pa legrégibb, két kék kardos véd­jegyű, 1710-ben épült és negyed­évezredes jubileumára készülő por­celángyárába. Az ünnepi évben több százezres rekordlátogatásra számí­tanak. Meisseni látogatásom igazi célja az LPG (EFSZ) - funkcionáriusainak főiskolája. Ing. Siegfried Sehiffertiek­ker elvtárs, a 43 éves rokonszenves prorektor egyszerű kancelláriájában, az ódon épületben, ahol valaha Les­sing tanult, szerzek tudomást a fő­iskola életéről. az emberek, a káderek játszanak döntő szerepet a szövetkezetek fej­lődésében. — Nem veszünk fel akárkit. — magyarázza a prorektor, — csak aki már politikai, társadalmi munkában kitűnt, előzőleg öt évig gyakorlati munkát végzett, legalább egy évig valamely szövetkezetben vezető be­osztásban tevékenykedett és meg­felelő előképzettséggel rendelkezik. Ha nincs érettségije. — hisz leg­többjük csak nyolcosztályos fasiszta szellemű iskolába járt, - egy esz­tendős előkészítő tanfolyam után, ahol főleg természettudományi isme­retekre tesz szert, külön vizsgát tesz. A minimális korhatár 22 év, de a jelentkező nem lehet 40 évnél idő­sebb. Jelenleg 29 t4 év az átlag élet­kor. 420 főiskolai hallgatónk mind érett, tapasztalt ember. ;i: Komáromból Érsekújvár felé utazva i:i a zsúfolt vonaton kintrekediem a fo­il! lyosôn, ahol kisgyermekes szülök is Ül voltak. Vonatunk Hetény község kö­iii zelében járt, amikor az egyik kisfiú Ili odafordult' édesapjához és ezt kér­;ii dezte: !Ü — Apuka, milyen ház az ott? — kezével egy ház felé mutatva. íj: A vQlasz mindnyájunkat meglepett: i:i — Ez egy kápolna, idejárt Szent ip János, amikor a feje fájt — volt a íj: válasz. Döbbent csend fogadta a választ, már csak azért is, mert a kérdezett ••• ház egy villa volt. Üj A vonat tovább haladt. S (t g<jer­rnek újra édesapja felé fordulva, ke­zével az ógyatlai torony felé matatva kérdezte; — Apuka, az micsoda ott a házak íj; között ? ü A válasz az előbbihez hasonló volt: — Az m: Eifel-torony megfordítva;;: — majd hozzátette: — Ha nem hull-\ú gatsz el rögtön, kidoblak a vonatból, iji A 4 éves kisgyermek szótlanul bá• •[[ mult ki az ablakon. De az arcáról le\\\ lehetett olvasni azt az ezer kérdést, ji; amely folgalkoztatta, amelyekre nem Iji kapott apjától választ. ij: Mi tudjuk a legjobban, akiknek 7ia-jjj sonló korú gyermekünk van, mi min• jjj denre kíváncsi egy ilyen gyermek ésiij természetesen el is várja, hogy a te-jjj hetöséghez mérten kielégítő választ jjj kapjon. __ j;| A fenti esetben élesen bírálhatjukjj; az apa helytelen eljárását gyermeké-::: val szemben. Tudatosan félrevezette a jjj­gyermeket és meggátolta abban, hogy ji: értelmileg gyarapodjék és újabb doí-jjj gokkal gor.drtgUsa ébredő öntudatát. jjj Nevelnik gyermekeinket, de soha- jjj sem így . . . ji: ANDRTSKfN JÓZSEF, Zseliz.-": A híres meisseni vár, ma a szövetkezeti funkcionáriusok főiskolája. 1953 szeptember elején kezdte meg tevékenységét. Célja, hogy kép­zett vezetőket neveljen a szövetke­zetek számára. Egyelőre az elnökök kiképzésével foglalkozik, de 1960 őszétől ide kerülnek tanulmányi évekre a nagyobb szövetkezetek könyvelői és később itt fognak ta­nulni a komplex brigádok vezetői is. A nagyobb szövetkezetekben ugyanis a növénytermesztést és állattenyész­tést felölelő képzett komplex-brigá­dokat terveznek. Ezeknek a brigá­dosai olyan kiképzésben részesül­nek, hogy kisebb szövetkezetek el­nökei is lehessenek. Dehát miért szükséges a szövet­kezeti funkcionáriusok főiskolai vég­zettsége? Azért, mert végső fokon nek eredményeként egymás kölcsö­nös viszonya is. Példákért nem kell messzire men^. nünk. Üj társadalmunk építésénél? tizenöt, éve erre számtalan bizo­nyítékkal szolgál. Elegendő megem­líteni a háborús károk eltávolításá­ban kifejtett önzetjen lelkesedést az egész országban, az Ifjúsági Vas­utat, a Szövetségi Vasutat, az Ifjú­sági Falut és számtalan más építke­zést, ahol a lelkes fiatalok ezrei adták a munkához, a nép ügyéhez megváltozott viszonyuk félreérthe­tetlen tanújelét. Vagy említsük a városi dolgozók segítségét, az ara­tásban és sürgős mezőgazdasági munkákban? A város- és falufej­lesztési akciót stb? Ahogy társadalmunk ^gyes-egye­dül a dolgozók érdekeit szolgálja, úgy a dolgozók is minden tehetsé­güket a közös érdek szolgálatába ál­lítják. Idesorolhatjuk az újítók nagy táborát, a haladó munkamódszerek Úttörőit, akik tapasztalataikat önzet­lenül átadják társaiknak és az ol­csóbb, gazdaságosabb termelést, szol­gáló új módszerek az egész társa­dalom birtokába mennek át. Ma már eszünkbe se jut még csak feltéte­lezni sem, hogy valaki eltitkolná új munkamódszerét, hoyy ebből magá­nak nagyobb és tartós husznot bizto­sítson. A társadalom érdeke az em­berek tudatában egész természete­sen az egyén érdeke fölé kerül. Az utóbbi időben ezrekre nő azok­nak száma, akik a szocialista mun­kaverseny magasabb formáját vá­lasztják és bekapcsolódnak a szocia­lista munkabrigad-mo/galomba. Mi más lenne ez, ha nem új vonás az emberek kapcsolatában! Elegendő a sninai Vihorlát-üzem első 18-tagú kollektíváját említeni, akik munkaidő után néhány hónap alatt az üzemi üdülőközpontba és az egyik EFSZ­nek a falutól távol eső telepére minden ellenszolgáltatás nélkül be­vezették a villanyt, oszlopokat állí­tottak, néhány kilométeren vonalat húztak és elkészítették a belső ve­zetékeket is. Ennek a rnunkanak az értéke megközelíti a negyedmillió koronát. Mindezt azért, hogy az EFSZ és az üdülő mielőbb villanyhoz jusson és az erre előirányzott ösz­szeget más célokra fordíthassák. Ez csak egy kollektíva! Az . üzemben azóta további hét alakult! MI VCZĽTI EZEKET AZ EMBERE­KEI arra, hogy szabad idejükben is mások problémáival törődjenek? Ép­pen ez az, amit a burzsoázia bölcsel­kedői sohasem tudtak és szűk osz­tályszemléletük következtében nem is tudnak felfogni. Üj társadalmunk­ban mind többen és többen megértik és nemcsak megértik, hanem tapasz­talják is, hogy a társadalom számá­ra végzett munka eredményeiből közvetve vagy közvetlenül ő és csa­ládja is részesedik. S bár a szocia­lista termelés fokozottabb lelknsme­'retes.sögot, alaposságot és szigorú fegyelmet követel, nincs szükség ezt erőszakkal biztosítani. A tőkés tár­sadalomban ezt a fegyelmet (mert a magas szervezettségű termelés itt is szigorú fegyelmet igényel) a mun­kanélküliségtől, nyomortól való féle­lemmel igyekeztek megteremteni. Társadalmunk új emberének nem kell rettegnie e szörnyű, embertelen ve­szedelemtől,' mégis önként, öntudat­ból is vállalja a legnehezebb felada­tokat. Ennek egyedüli magyarázata, hogy az egyén és a társadalom ér­deke nem ellentétes, hanem szoro­san összeforrott. Számtalan példát említhetnénk, ami­kor a dolgozók önként, Gaganova példája nyomán a legnehezebb mun­kaszakaszokra mennek át, hogy ott segítsék az elmaradozó elvtársakat, így tesznek annak ellenére, hogy át­meneti időre maguk is nagyobb ne­hézségekkel kénytelenek megbirkóz­ni. Az új, nemes jellemvonások mel­lett találkozunk még a múlt társa­dalom sok káros hagyatékával is. Ide sorolhatjuk az individualista, kapzsi, önző megnyilvánulásokat.. Nemrégen a palásti EFSZ tagjai két társuk lo­pási esetét vitatták. S lám, nem kellett ide bíró se, a szövetkezet kö­zössége maga ítélkezett felettük. Eb­ből látható, hogy az új tulajdonsá­gok immár erkölcsi normákká érle­lődnek, amelyek megszegése a társa­dalom ellenszenvét, tiltakozását vált­ja ki. Itt kell még azt is megemlíteni, hogy az új tulajdonságok, erkölcsi normák, elvtársi kapcsolatok alaku­lása nem lehet ösztönszerű, nem bíz­hatjuk a véletlenre. Aktív nevelő­tevékenységre van szükség életünk minden szakaszán. Nem elég csupán a szülői nevelésre és az iskola nagy lélekformáló tevékenységére támasz­kodnunk. Minden munkahelyen olyan környezetet kell kialakítani, amely irányítja, segíti az emberek fejlő­dését, az új jellemvonások kialaku­lását. fit példaként ismét a szocia­lista munkabriyád címért versenyző kollektívákat, kell megemlíteni. Ezek­nek tagjai a jó munkán kívül egy­más nevelését tűzték ki célul. ÜJra •a sninai példára hivatkozva, a már említett szocialista munkabrigádban, Zajac András csoportjában például alig egy év alatt sikerült megszüntetni a mértéktelen szeszfogyasztást és az abból adódó minden káros következ­ményt. Az elvtársak bírálták, segí­tették egymást. Most tanulnak, ol­vasnak, sokkal több időt szentelnek családjuknak és egymást látogatják. ILYEN KÖZÖSSÉGEKRE gondoli&ik, amelveknek kialakításában elsősor­ban is a kommunistáknak, a szak­szervezeteknek és a CSISZ szerveze­teinek jut a legnagyobb szerep. Nem könnyű munka. Mert a legkorsze­rűbb műszerek megszerkesztése sem olyap nehéz, mint az emberi lélek formálása. S mi ezt a nagy feladatot vállaltuk. Ápolgatni, gondozgatni kell mindazt, ami az emberi lélekben szép és jó, viszont szívós, türelmes mun­kával gyornlálgatni kell a gyomot, a konkolyt, amelynek gyökerei a múlt társadalmába nyúlnak vissza. Nehéz, de nemes feladat, sőt, mi több: történelmi hivatás. ZSILKA LÁSZLÖ A prorektor nem fogy ki a szigorú felvételi feltételek felsorolásából: — Ezek csak a mi feltételeink vol­tak. Mindehhez a szövetkezeti tag­gyűlés határozata is szükséges, a szövetkezeten belüli demokrácia elve alapján. Ennek ellenére kicsi az egyetlen ilyen jellegű főiskolánk be­fogadóképessége. Most terjeszke­dünk, építkezünk. Jövőre közvetlen tanulmányokra 600 hallgatót vehe­tünk már fel. A tanulmányi idő 3 év. A tantárgyak: természettudomány, társadalomtudomány, növénytermesz­tés, állattenyésztés, gépesítés és ag­rárgazdaságtan. Ezt én adom elő. Nagy súlyt helyezünk a német nyelv­re és irodalomra, az orosz nyelvre, később talán nem köLelezö tantárgy­ként bevezetjük az angolt, franciát vagy latint. Az idegen nyelv tanu­lása nemcsak a szakkifejezésekre szorítkozik, hanem vaslogikára, for­dulatosabb gondolkodásra késztet. Nem hanyagoljuk el a testnevelést sem. Most bővítik ki az ötéves távta­nulás lehetőségeit. Ez idő szerint évfolyamonként nyolcvanan-százan vannak, de fokozatosan többen le­morzsolódnak, mert a jelentkezők mind vezető tisztséget töltenek be é> bizony rengeteg energia kell a ki­merítő tanulmányokhoz. A bennla­kásos tanulás mégiscsak könnyebb. A tanulmány tartama alatt a hallga­tók anyagi ellátása kielégítő, átlag­ban havi 320,- márkát kapnak. Töb­ben saját autójukon érkeztek. Kérdések, feleletek váltják egy­mást. Szükség van az igényes fel* vételi feltételekre, mert sok a jelent­kező. A falusi emberek konzervati­vizmusa az NDK-ban is oszladozik. A szövetkezeti tagok belátják, hogy az eddigi ismeretek nem elégsége­sek, a termeiéi és így a tudás szín­vonalét napról napra emelni kell és az emberek, különösen a legutóbbi három évben sóvárogják a tudást. A főiskolán elsajátított ismeretek hasznosak az egyénnek és jobb ered­ményeket hoznak a közösségnek. A kormány támogatja azt a töreki vóst, hogy a főiskolát végzett szövet­kezeti funkcionáriusok külön pótlék­ban részesüljenek. Nem hagyható megemlítés nélkül, hogy a főiskolán tanuló szövetkezeteseknek szilárd, bensőséges a kapcsolatuk az őket kiküldő szövetkezettel. Havonta 3 — 4 napra családi és szövetkezeti látoga­tásra hazarándulnak é& tanulmányi idejük tartama alatt napi fél vagy. egész munkaegységet írnak javukra. Fontos és jóleső érzés az ilyen ben­sőséges kapcsolat. Schifferdecker elvtárs külön megjegyezte, mily for­ró szeretettel fogadtők őt is érke­zésekor. Munkáján kívül talán éppen ezért szerette meg Meissent. Ugyan­ilyen szeretettel fogadták nálunk is, amikor tanulmányúton járt köztőr­saságunkban. Kölcsönösen mindent elmondtak egymásnak a tudósok és szakemberek. Kicserélték még a gon­dolataikat is. Nincs titok a ^barátok, elvtársak között. A főiskola tanári kara tudományos munkőt is végez. Kiszámították, hogy az NDK a mezőgazdasági munka ter­melékenységében már el is hagyta Nyugiat-Németországot. Most, hogy a mezőgazdasági területek több mint a felén már szocialista módon gazdál­kodnak, egy munkaerőre több ter­mék esik mint Nyugaton. Részered­mény ez. de igen jelentős számunkra is, mert természeti adottságaink, kü­lönösen a cseh területeken, sokban azonosak a német feltételekkel. Néz­zük csak: i- j A mezőgazdaságban állandóan fog­re . lalkoztatott munkaerőre 1958-ban a r- I következő eredmények estek: Ország Gabona Burgonya Cukorrépa Hús Tej Tojás NDK 4,2 7,7 4,7 0,51 4,0 2000 NSZK 2,0 4,0 .2,0 0,43 3,0 1200 Csehszlovákia2,9 4,0 4,2 0,60 2,2 1254 (tonnákban, a tojásnál darabokban kifejezve) Ebből a táblázatból az következik, hogy a mezőgazdasági munka terme­lékenységében általában mi is el­hagytuk az NSZK-t. Viszont a húst leszámítva lemaradtunk az NDK eredményei mögött. Legérzékenyebb pontunk - a tej. Ellentétben áll mezőgazdaságunk belterjességével, hogy 100 hektár mezőgazdasági in­gatlanon csupán 28,4 tehenünk van, az NDK-ban 33,1, az NSZK-ban pedig 39,5. A tehenenkénti átlagos tavalyi (1958) fejési eredmény 1759 liter. az NDK-ban 2676 liter, az NSZK­ban 3000 liter. Akad tehát tennivaló bőven és ezért fontos most az 1960­ra és a harmadik ötéves időszakra elkészítendő terv alapos elkészítése és teljesítése, mert Nyugat-Német­ország eredményeit a mezőgazdasági termelés belterjességében is túl akarjuk szárnyalni: Csak akkor arat­hatunk teijes győzelmet, csak akkor emelhetjük életszínvonalunkat még tovább. SZILY IMRE 9 • Vicenc Vingler cseh szobrászművész állatokról készült plasztikus müveit mutatja be eQy berlini kiállítás. (Zentralbild) tJJ SZÖ 5 * 1960. január 29.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents