Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-28 / 27. szám, csütörtök

Bolyai-esf Komáromban Bolyai János, a nagy magyar tudós halálának 100. évfordulója tiszteletére a Szlovákiai Békevédók Bratisíavai Bizottsága a Csemadok komáromi helyi szervezetével együttműködve január 26-án 19 órakor kulturális békeestet rendezett a Magyar Területi Színházban. A nagy magyar matematikus komáromi, emlékünnepélyét — amelyet a Béke Világtanács az emberiség kulturális eseményeinek rangjára emelt — a szlovák és magyar dolgozók összefogása jegyében igen meghitt légkörben, szépszámú közönség előtt tartották meg. A megnyitóban Horova Jolán elvtársnő, a járási békebizottság elnöknője üdvözlete Szabó elvtársnőt, magyar Komárom küldöttségének vezetőjét, majd a bratisíavai magyar konzulátus képviselőjét és a többi vendéget. Ezután Bertók elvtársnak, a tizenkétéves magyar iskola igazgatójának szlovák nyelvű értékes ünnepi beszéde következett Bolyai János művéről, felfedezésének jelentőségéről, Gáspár elvtárs pedig magyar nyelven beszélt Bolyai János ifjúságáról, zseniális életéről, amely környezetében közönnyel, meg nem értéssel találkozott és végül meghasonlottan, mindenkitől elhagyottan fejeződött be. Az alapos gonddal elkészített két értékes beszámoló egymást kiegészítette és a hallgatóság figyelmét mindvégig lekötötte. A hatás az áhítatos ünnepi csendben jutott kifejezésre. Az egykor mindenkitől elhagyatott Bolyai János, akinek halottaságyánál csak hűséges cselédje tartózkodott, most, száz esztendő múltán újra elégtételt kapott. Közöny helyett együttérzés, hódolat ébredt fel a szívekben és noha kevés volt a matematikus a hallgatóság körében, mégis mindenki úgy érezte, mintha hirtelen elsajátította volna a Bolyai János-féle „Üdvtant", amely a matematikai pontossággal kiépített tudományos világnyelvtan megalkotását vázolta fel és amelyen élete végéig lázasan dolgozott. Még akkor is, amikor már mindenki elhagyta, a világ, az emberiség üdvére, jólétére gondolt ez a nagy magyar tudós. A komáromi békeest második részében Chopin, Schumann-szerzemények, népdalok és szavalatok szlovák és magyar nyelvű tolmácsolásban hangzottak el. Dekan Ján, a komáromi tizenegyéves szlovák iskola tanítója Pavel Horov, „Mama" című versét szavalta el sikerrel, majd dr. Somogyi István Chopin egyik hangulatos dalát játszotta el zongorán, utána Cibulka Gabriella Gály Gigának „A gyermek alszik" c. költeményét a tőle megszokott, meghitt közvetlenséggel szavalta. Róbert Schumann dalait Irma Vikartovská, a komáromi zeneiskola igazgatónője zongorakísérete mellett Dobi Géza hegedűn és Schmied Viktor csellón adta elő igen nagy sikerrel. Hasonló tetszésnyilvánítás mellett Gaborek Zsuzsa, Komlós János zongorakísérete mellett, népdalokat énekelt. Végül Csík János három sanzója következett. A legnagyobb sikert a Moszkvics című dal eléneklésével aratta. Befejezésül még annyit, valamenynyien, akik közreműködtek a Bolyaiest létrehozásában, hozzájárultak a meghitt ünnepi légkör megteremtéséhez, amely a hallgatóságból kellemes jóérzést, elégedettséget váltott ki. őszintén kívánjuk, hogy Komárom dolgozói minél több hasonló színvonalas kulturális estben részesüljenek. Sz. B. Neveljünk, DE NE ÍGY N

Baráti látogatáson a Német Demokratikus Köztársaságban gBBBBBBSESBESBSBSBBBEBBBSSBSSBSBBBSeiIiSBBBBBSaiSESBfflBBE mmmk ^mdítyml kites Hétköznapokon éppúgy mint vasárnap, az év minden szakaszában hatalmas autóbuszkaravánokon, magánautókon, „robogókon" és persze gyalogszerrel tíz- és százezrek zarándokolnak a világhírű német kultúra központjaiba. Meissenbe is tömegesen jár a rengeteg érdeklődő Európa legrégibb, két kék kardos védjegyű, 1710-ben épült és negyedévezreáes jubileumára készülő porcelángyárába. Az ünnepi évben több százezres rekordlátogatásra számítanak. Meisseni látogatásom igazi célja az LPG (EFSZ) - funkcionáriusainak főiskolája. Ing. Siegfried Schifferdekker elvtárs, a 43 éves rokonszenves prorektor egyszerű kancelláriájában, az ódon épületben, ahol valaha Lessing tanult, szerzek tudomást a fő-, iskola életéről. az emberek, a káderek játszanak döntő szerepet a szövetkezetek fejlődésében. — Nem veszünk fel akárkit, — magyarázza a prorektor, — csak aki már politikai, társadalmi munkában kitűnt, előzőleg öt évig gyakorlati munkát végzett, legalább egy évig valamely szövetkezetben vezető beosztásban tevékenykedett és megfelelő előképzettséggel rendelkezik. Ha nincs érettségije, - hisz legtöbbjük csak nyolcosztályos fasiszta szellemű iskolába járt, - egy esztendős előkészítő tanfolyam után, ahol főleg természettudományi ismeretekre tesz szert, külön vizsgát tesz. A minimális korhatár 22 év, de a jelentkező nem lehet 40 évnél idősebb. Jelenleg 29,4 év az átlag életkor. 420 főiskolai hallgatónk mind érett, tapasztalt ember. jjj Komáromból Érsekújvár feli utazva III a zsúfolt vonaton kintrekedtem a foII: lyosôn, ahol kisgyermekes szülök is Ül voltak. Vonatunk Hetény község köjjj zelében járt, amikor az egyik kisfiú i:i odafordult édesapjához és ezt kérIII dezte: jjj — Apuka, milyen ház az ott? — jjj kezével egy ház felé mutatva. jjj A válasz mindnyájunkat meglepett: jjj — Ez egy kápolna, idejárt Szent ji; János, amikor a feje fájt — volt a III válasz. III Döbbent csend fogadta a választ, ::: ptár csak azért is, mert a kérdezett jjj ház egy villa volt. Ili A jonat tovább haladt. S a gyerjjj mék ' újra édesapja felé fordulva, keli: zével az ógyailai torony felé mutatva kérdezte: III — Apuka, az micsoda ott a házak III között? :|| A válasz az előbbihez hasonló volt: — Az az Eifel-torony megfordítva jjj — majd hozzátette: — Ha nem hali-ji! gatsz el rögtön, kidoblak a vonatból. jjj A 4 éves kisgyermek szótlanul bá-jjj mult ki az ablakon. De az arcáról le\ji lehetett olvasni azt az ezer kérdést, ||| amely folgalkoztatta, amelyekre nem jjj kapott apjától választ. ji: Mi tudjuk a legjobban, akiknek fta-jj; sonló korú gyermekünk van, mi mm-|ij denre kíváncsi egy ilyen gyermek é J jjj természetesen el is várja, hogy a le-jjj hetőséghez mérten kielégítő uáíaszíjjl kapjon. A fenti esetbén élesen MnHMrtj'fcí jjj az apa helytelen eljárását gyermeké-jjj val szemben. Tudatosan félrevezette ajjj gyermeket és meggátolta abban, .hogyjjj értelmileg gyarapodjék és újabb dol-jjj gokkal gazdagítsa ébredő öntudatát. jjj Neveljük gyermekeinket, de soha-jjj sem így... K: ANDRISKIN JÓZSEF, Zselíz.!!! A híres meisseni vár, ma a szövetkezeti funkcionáriusok főiskolája. 1953 szeptember elején kezdte tneg tevékenységét. Célja, hogy képzett vezetőket neveljen a szövetkezetek számára. Egyelőre az elnökök kiképzésével foglalkozik, de 1960 őszétől ide kerülnek tanulmányi évekre a nagyobb szövetkezetek könyvelői és később itt fognak tanulni a komplex brigádok vezetői is. A nagyobb szövetkezetekben ugyanis a növénytermesztést és 'állattenyésztést felölelő képzett komplex-brigádokat terveznek. Ezeknek a brigádosai olyan kiképzésben részesülnek, hogy kisebb, szövetkezetek elnökei is lehessenek. Dehát miért szükséges a szövetkezeti funkcionáriusok főiskolai végzettsége? Azért, mert végső fokon nek eredményeként egymás kölcsönös viszonya is. Példákért nem kell messzire mennünk. Üj társadalmunk építésének tizenöt éve erre számtalan bizonyítékkal szolgál. Elegendő megemlíteni a háborús károk eltávolításában kifejtett önzetlen lelkesedést az egész országban, az Ifjúsági Vasutat, a Szövetségi Vasutat, az Ifjúsági Falut és számtalan más építkezést, ahol a lelkes fiatalok ezrei adták a munkához, a nép ügyéhez megváltozott viszonyuk félreérthetetlen tanújelét. Vagy említsük a városi dolgozók segítségét az aratásban és sürgős mezőgazdasági munkákban? A város- és falufejlesztési akciót stb? Ahogy . társadalmunk egyes-egyedül a dolgozók érdekeit szolgálja, úgy a dolgozók is minden tehetségüket a közös érdek szolgálatába állítják. Idesorolhatjuk az újítók nagy táborát, a haladó munkamódszerek úttörőit, akik tapasztalataikat önzetlenül átadják társaiknak és az olcsóbb, gazdaságosabb termelést szolgáló új módszerek az egész társadalom birtokába mennek át. Ma már eszünkbe se jut még csak feltételezni sem, hogy valaki eltitkolná új munkamódszerét, hogy ebből magának nagyobb és tartós hasznot biztosítson. A társadalom érdeke az emberek tudatában egész természetesen az egyén érdeke fölé kerül. Az utóbbi időben ezrekre nő azoknak száma, akik a szocialista munkaverseny 'magasabb formáját választják és bekapcsolódnak a szocialista munkabrigád-mozgalomba. Mi más lenne ez, ha nem új vonás az emberek kapcsolatában! Elegendő a sninai Vihorlát-üzem első 18-tagú kollektíváját említeni, akik munkaidő után néhány hónap alatt az üzemi üdülőközpontba és az egyik EFSZnek a falutói távol eső telepére minden ellenszolgáltatás nélkül bevezették a villanyt, oszlopokat állítottak, néhány kilométeren vonalat húztak és elkészítették a belső vezetékeket is. Ennek a munkának az értéke megközelíti a negyedmillió koronát. Mindezt azért, hogy az EFSZ és az üdülő mielőbb villanyhoz jusson és az erre előirányzott öszszeget más célokra fordíthassák. Ez csak egy kollektíva! Az üzemben azóta további hét alakult! MI VEZETI EZEKET AZ EMBEREKET arra, hogy szabad idejükben is mások problémáival törődjenek? Éppen ez az, amit a burzsoázia bölcselkedői sohasem tudtak és szűk osztályszemléletük következtében nem is tudnak felfogni. Üj társadalmunkban mind többen és többen megértik és nemcsak megértik, hanem tapasztalják is, hogy a társadalom számára végzett munka eredményeiből közvetve vagy közvetlenül ő és családja is részesedik. S bár a szocialista termelés fokozottabb lelkiismeretességet, alaposságot és szigorú fegyelmet követel, nincs szükség ezt erőszakkal biztosítani. A tőkés társadalomban ezt a fegyelmet (mert a magas szervezettségű termelés itt is szigorú fegyelmet igényel) a munkanélküliségtől, nyomortól való félelemmel igyekeztek megteremteni. Társadalmunk új emberének nem kel! rettegnie e szörnyű, embertelen veszedelemtől, mégis önként, öntudatból is vállalja a legnehezebb feladatokat. Ennek egyedüli magyarázata, hogy az egyén és a társadalom érdeke nem ellentétes, hanem szorosan összeforrott. Számtalan példát említhetnénk, amikor a dolgozók önként, Gaganova példája nyomán a legnehezebb munkaszakaszokra mennek át, hogy ott segítsék az elmaradozó elvtársakat, így tesznek annak ellenére, hogy átmeneti időre maguk is nagyobb nehézségekkel kénytelenek megbirkózni. Az űj, nemes jellemvonások mellett találkozunk még a múlt társadalom sok káros hagyatékával is. Ide sorolhatjuk az individualista, kapzsi, önző megnyilvánulásokat. Nemrégen a palásti EFSZ tagjai két társuk lopási esetét vitatták. S lám, nem kellett ide bíró se, a szövetkezet közössége maga ítélkezett felettük. Ebből látható, hogy az új tulajdonságok immár erkölcsi normákká érlelődnek, amelyek megszegése a társadalom ellenszenvét, tiltakozását váltja ki. Itt kell még azt is megemlíteni, hogy az új tulajdonságok, erkölcsi normák, elvtársi kapcsolatok alakulása nem lehet ösztönszerű, nem bízhatjuk a véletlenre. Aktív nevelőtevékenységre van szükség életünk minden szakaszán. Nem elég csupán a szülői nevelésre és az iskola nagy lélekformáló tevékenységére támaszkodnunk. Minden munkahelyen olyan környezetet kell kialakítani, amely irányítja, segíti az emberek fejlődését, az új jellemvonások kialakulását. Itt példaként ismét a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívákat kell megemlíteni. Ezeknek tagjai a jó munkán kívül egymás nevelését tűzték ki célul. Üjra a sninai példára hivatkozva, a már említett szocialista munkabrigádban. Zajac András csoportjában például alig egy év alatt sikerült megszüntetni a mértéktelen szeszfogyasztást és az abból adódó minden káros következményt. Az elvtársak bírálták, segítették egymást. Most tanulnak, olvasnak, sokkal több időt szentelnek családjuknak és egymást látogatják. ILYEN KÖZÖSSÉGEKRE gondolunk, amelyeknek kialakításában elsősorban is a kommunistáknak, a szakszervezeteknek és a CSISZ szervezeteinek jut a legnagyobb szerep. Nem könnyű munka. Mert a legkorszerűbb műszerek megszerkesztése sem olyan nehéz, mint az emberi lélek formálása. S mi ezt a nagy feladatot vállaltuk. Ápolgatni, gondozgatni kell mindazt, ami az emberi lélekben szép és jó, viszont szívós, türelmes munkával gyomlálgatni kell a gyomot, a konkolyt, amelynek gyökerei a múlt társadalmába nyúlnak vissza. Nehéz, de nemes feladat, sőt, mi több: történelmi hivatás. ZSILKA LÄSZLÔ A prorektor nem fogy ki a szigorú felvételi feltételek felsorolásából: — Ezek csak a mi feltételeink voltak. Mindehhez a szövetkezeti taggyűlés határozata is szükséges, a szövetkezeten belüli demokrácia elve alapján. Ennek ellenére kicsi az egyetlen ilyen jellegű főiskolánk befogadóképessége. Most terjeszkedünk, építkezünk. Jövőre közvetlen tanulmányokra 600 hallgatót vehetünk már fel, A tanulmányi idő 3 év. A tantárgyak: természettudomány, társadalomtudomány, növénytermesztés, állattenyésztés, gépesítés és agrárgazdaságtan. Ezt én adom elő. Nagy súlyt helyezünk a német nyelvre és irodalomra, az orosz nyelvre, később talán nem kötelező tantárgyként bevezetjük az angolt, franciát vagy latint. Az idegen nyelv tanúdulatosabb gondolkodásra késztet. Nem hanyagoljuk el a testnevelést sem. Most bővítik ki az ötéves távtanulás lehetőségeit. Ez idő szerint' évfolyamonként nyolcvanan-százan vannak, de fokozatosan többen lemorzsolódnak. mert a jelentkezők mind vezető tisztséget töltenek be és bizony rengeteg energia kell a kimerítő tanulmányokhoz. A bennlakásos tanulás mégiscsak könnyebb. A tanulmány tartama alatt a hallgatók anyagi ellátása kielégítő, átlagban havi 320,— márkát kapnak. Többen saját autójukon érkeztek. Kérdések, feleletek váltják egymást. Szükség van az igényes felvételi feltételekre, mert sok a jelentkező. A falusi emberek konzervati-, vizmusa az NDK-ban is oszladozik, A szövetkezeti tagok belátják, hogy az eddigi ismeretek nem elégségesek, a termelés és így a tudás színvonalét napról napra emelni kell és az emberek, különösen a legutóbbi három évben sóvárogják a tudást. A főiskolán elsajátított ismeretek hasznosak az egyénnek és jobb eredményeket hoznak a közösségnek, A kormány támogatja% azt a törekvést, hogy a főiskolát végzett szövetkezeti funkcionáriusok külön pótlékban részesüljenek. Néni hagyható megemlítés nélkül, hogy a főiskolán tanuló szövetkezeteseknek szilárd, bensőséges a kapcsolatuk az őket kiküldő szövetkezettel. Havonta 3—4 napra családi és Szövetkezeti látogatásra hazarándulnak és tanulmányi idejük tartama alatt napi fél vagy egész munkaegységet írnak javukra. Fontos és jóleső érzés az ilyen bensőséges kapcsolat. Schifferdecker elvtárs külön megjegyezte, mily forró szeretettel fogadták őt is érkezésekor. Munkáján kívül talán éppen ezért szerette meg Meissent. Ugyanilyen szeretettel fogadták nálunk is, amikor tanulmányúton járt köztársaságunkban. Kölcsönösen mindent elmondtak egymásnak a tudósok és szakemberek. Kicserélték még a gondolataikat is. Nincs titok a barátok, elvtársak között. A főiskola tanári kara tudományos munkát is végez. Kiszámították, hogy az NDK a mezőgazdasági munka ternjelékenyséaében, már, el. is hagyta Nyugát-Ňémetországot. Most, hogy a mezőgazdasági területek, több mint a felén már szocialista módon gazdálkodnak, egy munkaerőre több termék esik mint Nyugaton. Részeredmény ez, de igen jelentős számunkra is, mert természeti adottságaink, különösen a cseh területeken, sokban azonosak a német feltételekkel. Nézzük csak: A mezőgazdaságban állandóan foglása nemcsak a szakkifejezésekre lalkoztatott munkaerőre 1958-ban a szorítkozik, hanem vaslogikára, for- | következő eredmények estek: Ország Gabona Burgonya Cukorrépa Hús Tej Tojás NDK 4,2 : 7,7 4,7 0,51 4,0 2000 NSZK 2,0 4,0 2,0 0,43 3,0 1200 Csehszlovákia2,9 4,0 4,2 0,60 2,2 1254 (tonnákban, a tojásnál darabokban kifejezve) Ebből a táblázatból az következik, hogy a mezőgazdasági munka termelékenységében általában mi is elhagytuk az NSZK-t. Viszont a húst leszámítva lemaradtunk az NDK eredményei mögött. Legérzékenyebb pontunk - a tej. Ellentétben áll mezőgazdaságunk belterjességével, hogy 100 hektár mezőgazdasági ingatlanon csupán 28,4 tehenünk van, az NDK-ban 33,1, az NSZK-ban pedig 39,5. A tehenenkénti átlagos tavalyi (1958) fejési eredmény 1759 liter, az NDK-ban 2676 liter, az NSZKban 3000 liter. Akad tehát tennivaló bőven és ezért fontos most az 1960ra és a harmadik ötéves időszakra elkészítendő terv alapos elkészítése és teljesítése, mert Nyugat-Németország eredményeit a mezőgazdasági termelés belterjességében is túl akarjuk szárnyalni: Csak akkor arathatunk teljes győzelmet, csak akkor emelhetjük életszínvonalunkat még tovább. SZILY IMRE Vicenc Vingler cseh szobrászművész állatokról készült plasztikus müveit mutatja be egy berlini kiállítás, (Zentralbild) ÜJ SZÓ 5 * 1960. január 29.