Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-25 / 24. szám, hétfő

E * AMERRB A FE UU BA D ÍTÍSZO VJ ET KATONA'KJMTAK | f —­! — Ä kerületi pártbizottságok a CSKP KB nagy jelentőségű határozatairól tárgyaltak A CSKP KB és az SZLKP KB ülése Beszámolójának javarészében ä után a napokban összejöttek a mezőgazdasági termelés problémáival szlovákiai kerületi pártbizottsá- foglalkozott. A kerületben már ez , , ... ,.-, rcĽD idén szabalyozni kell a folyókat, 260 gok, hogy megtárgyaljak a CSKP ^ Lsszúságban kitisztítani KB-nak az uj területi atszer- g csatornákat és 2830 hektár föld vezésról szóló határozatait. Egy- ön tö zé Sére 96 km hosszúságú öntö­hangúlag állást foglaltak azon zőcsatornát kell építeni. A szántóföld nagy jelentőségű javaslatok mel- további 25 százalékát és a legelök let, amelyek lehetővé teszik még tíz százalékát kell megtrágyázni, több százezer fát és bokrot kell ültet­ni. Dubček elvtárs hangsúlyozta, hogy a szocialista verseny fejleszté­sére a mezőgazdaságban tett köte­lezettségvállalások arra mutatnak, hogy az ez évi feladatok teljesíthe­Krompaehyban, ahol a múltban a nyomor és az éhség volt az úr, ma a jólétet építik a dolgozók. IIEC^&K KÖZÖTTI VÖLGYBEN, ka­nyargó Hernád két oldalán terül el Krompachy, a közel félezer esztendős bányaváros. Szorgos lákóit az Oszt­rák-Magyar Monarchia alatt a Rima­murányi Részvénytársaság zsarolta. A vasművek munkásának, a báAyász­nak keresete ahhoz, hogy jóllakjék, bizony kevés, az éhenhaláshoi pedig sok volt. A Masaryk-köztársaság alátt sem változott a helyzet. A kizsák­mányolóké maradt a hatalom, akiknek nem volt érdekük, hogy a dolgozó emberségesebben éljen, kulturáltabb legyen. 1922-ben, amikor a munkások megelégelték már az éhezést és na­gyobb kenyeret követeltek, a kapita­lista redszer, a Másaryk-humaniz­mus védelmezői, a csendőrök puska­lövésekkel, ólomgolyókkal válaszoltak és többgyermekes családapákat gyil­koltak meg. A munkások az éhség völgyének nevezték az erdőben és ércben gazdag szalánki völgyet. Az úgynevezett szlovák állam sem változtatott a helyzeten. A fasiszták bebörtönözték, üldözték mindazokat, akik síkraszálltak a szabadságért. 1945. április 21-én került sor Krompachy felseabadításara. A mun­kások romok, halottak, letépett vil­lanyvezetékek között még aznap az üzembe siettek. Vajon iíiit tálálnelí ott? A gyár udvarán a szovjet elv­társak fogadták őket. Ők védték meg a gyárat a teljes pusztulástól. Ott volt még a robbanóanyag, amely­lyel a német fasiszták fel akarták robbantani a gyárat, de már nem volt idejük arra. A régi kommunisták^ szakszervezeti harcosok másnap már'i kidoboltatták a szomszédos közsé­gekben, hogy az üzem munkásokat keres. Jöttek is az emberek, a régiek meg újak is, mind éhéSek, kimerül-) tek, de dolgozni akartak. Persze', már az övékbén, kapitalisták nélkül. Ennyit a kohászati üzem és munká­sainak múltjáról, nehéz harcáról, sok sok nélkülözéséről. ť ÉS A JELEN? Idősebb Bartolomej Lipták elvtárs, a gyár hajdani mun­kása, pártunk régi harcosa és Valenfr Onderčin, olvasztár, (aki szintén megette már kenyere javát, de egy­szerűen nem ismeri a fáradságot és tervfeladatát miníij túlteljesíti) kalauzfll végig Krompaehyn. És bi­zony kapkodom a fejem, mert hol az út jobb-, hol a baloldalára mutatnak vezetőim. Büszkélkednek a felszaba­dulás után épüjt, még fiatál, alig tízesztendős M EZ magasfeszültségű áramkapcsolókat gyártó üzemmel. A felszabadulás után kibővített, kor­szerűsített kohászati üzemben a régi üzemrészlegek már csak egy kis ré­szét képezik a máinak, ahbl a föld mélyéből felhozott ércből egyre több színes fémet gyártanak. - Nehéz összegezni mindazt, ami nálunk a felszabadulás Óta épült -• mondja Lipták elvtárs. CsaK a nagyját említem én is. A gyárakon kívül új utcák, két­háromemeletes házakkal. A helyi nemzeti bizottság is már űj épület­iá' ^ bén kapott helyet, elkészült a tizen­egyéves iskola, épül a kultúrház is. Az építkezési vállalat vezetősége gondoskodott a zökkenőmentes épít­kezésről. Süvít s szél, hordja a ha­vat, de a kőművesek vígan dolgoz­nak a további lakóházak befejezésén, újak megkezdésén. Amikor Onderčiri bácsi, (ahogyan a fiatalok nevezik), az eredményekről beszél, van vala­mi a hangjában a tulajdonos büsz­keségéből. Szeméből öröm sugárzik, amikor a gyárakat és a lakóházakat — mint ő mondja, félig tréfásan, félig komolyan — a birodalmat mu­tatja. - Higgye e! az elvtárs, valóságos bírodalóm ez, — magyarázza. —. Megsokszorozódott az üzemi munká­sok és a lakók száma Krompaehyn. Gépek segítségével könnyebben megy a munka, olcsóbban és többet ter­melünk. Szép központi fűtéses lakás­ban lakik ma a munkás... A szov­jet emberek segítsége nélkül aligha boldogultunk volna ... EZ A MAI KROMPACHY kereszt­metszete, bár itt-ott még magán vi­seli a város a régi sebeket, vannak még alacsony, kisablakú házak, ho­mályos foltok, amelyeket nem világít meg a kultúra fénye. De az öreg bá­nyaváros egyre gyorsabban veti le régi gönceit. A düledező házak he­lyébe nagyablakúak épülnek. Amikor a MEZ, az. új üzem mun­kásaival beszélgettünk, mindannyian büszkélkedtek gyárukkal, korszerű gépekkel felszerelt műhelyeikkel" s neťh Utolsósorban szociális berende­Izésíéikkel, a kényelmes öltözőkkel, mosdókkal, a gyönyörű étteremmel. A villanykapcsoló-szerelőműhely­ben dolgozik Varga Margit, az üzem szakszervezeti bizottságának egyik tagja. Már nem fiatal, ősz haját piros kendő takarja. A munkaszünetben arról beszélt Schwarz Máriával és Alžbeta Orlovskával, nálánál jóval fiatalabbakkal, hogy érdemes jól dol­gozni a felszabadult hazában. A sok dolgos kéz csodákat művelt! Elmond­ta hekik, hogy a felSíábadulás előtt minden volt itt, esak nem élet. Ret­tegett, amikor arra gondolt, hogy egyszer megöregszik s nem tud majd dolgozni. Mi lesz akkor vele ? i— Bizony más most az élet, mint régen, — vette át a beszélgetés fo­nalát Schwarz Mária. — A lelkiis­meretesen elvégzett munka tisztes­séges keresetet, biztos megélhetést jelent... Akármerre jártunk a nagy üzem­részlegen, mindenütt sürgés-forgás fogadott. Műit évi feladataikat már december derekán teljesítették s el­határozták, hogy felszabadításunk 15. évfordulója tiszteletére az első ne­gyedévi tervet is határidő előtt tel­jesítik. Nincs olyan munkás, akihez ne jutottak volna el az agitátorok szavai. Különösen az idősebb elvtársak, mint kalauzunk, Lipták elvtárs, aki hetven­ötödik évét — persze mint nyugdíjas i— morzsolja, kitesz magáért a meg­győző munkában. Több mint ötven esztendeig dolgozott a régi vasműben, köteteket töltene meg ezeknek az éveknek a története. Most a fiatalo­kat látni és gondolkodni tanítja. Fá­bián Ede elvtárs, CSISZ-tag, pártunk tagjelöltje, a szocialista munkabrigád eímért harcoló munkaközösség veze­tője, akinek olajtól maszatos arcában kamaszos nagy szemek ragyognak, többek között elmondta, hogy amióta felvették pártunk soraiba, úgy érzi, most kezdődik az élete, megismerke­dik a termelés problémáival, a bel- és külpolitikai eseményekkel, gyarapítja tudását, tisztábban lát, jobban tud tájékozódni a sokszor bonyolult gaz­dasági és politikai kérdésekben. Tar­talmasabbá vált az élete. Látja az összefüggést saját, a brigád, az üzem és a társadalom érdekei között. Hasonló lelkesedéssel találkoztunk alig száz méterrel odébb a kohászati üzemben, a színesfém-olvasztóban is. Joggal mondták régen, hogy a kohá­szat „durva, nehéz munka". A fasisz­ták által tönkretett és a szovjet se­gítséggel újjáépített és korszerűsített színesfém-olvasztókemencéknél a leg­nehezebb munkát végző gépek mást mutatnak. A parányi elektromos kap­esoló és szabályozó, az új technika „finom munkára" tanítja az olvasztá­rokat. Még a tűz közelében dolgozó kohászok munkája is kényelmes a ré­gihez képest. Látni, hogy a gépek kímélik az embert. A kohó izzik, do­hog, dolgozik, s mi nyugodtan beszél­gethetünk. „Könnyebb most, ugye?" Talán felesleges kérdés ez, mégis ki kell mondani. Rengeteget mesélnek a régi kohászéletről, amelyet vastör­vényekkel szabályozott a tulajdonos, a kizsákmányoló, a régi technika. Nem csoda, hogy az öreg kohászok, akik annak idején becsmérlőleg be­széltek a „drótosokról", ahogyan a Villanyszerelőket nevezték, most szak­könyvek után érdeklődnek, tanulnak, hogy hasznát vegyék az új techniká­nak. Mindenekelőtt az üzem dolgozói versenykedvének, tudásuk gyarapítá­sának köszönhető, hogy a múlt évben olyan termelési eredmények szület­tek az üzemben, mint még soha. A második ötéves terv utolsó éve első és második dekádjának sikerei is ar­ról tanúskodnak, hogy elhatározásaik túlteljesítésével köszöntik majd fel­szabadulásunk 15. évfordulóját, alapo­san felkészülnek a harmadik ötéves terv eredményes teljesítésére. AZ ELMÚLT TIZENÖT ESZTENDŐ alatt bebizonyították az üzem dolgo­zói, hogy a munkás meglehet urak nélkül s nemcsak, hogy meglehet, de csakis így építhet magának szabad és boldog hazát Erdösi Ede gyorsabb előrehaladásunkat a szo­cializmus építésében és a dolgo­§ igj zók részvételének fokozását az § Š irányítás munkájában. ^ A NYITRAI kerületi pártbizottság „_ H J ^ pénteken, január 22-én tartotta ülé- tők. így például a kerület állami gaz­§ sét. T. Bohdanovský, az SZLKP kerü- daságai a mezőgazdasági termelést fe leci bizottságának vezető titkára tar- az 1959. évi termeléshez viszonyítva ^tott beszámolót a CSKP KB hatá- 16 százalékkal fokozzák. | rozatából eredő feladatokról Á kez deményező javaslato­8 A kerületi bizottság plénuma meg- , _ . . J. . . . ^ állapította, hogy a kerület lakosai kat tettek az ez lde l termelesi fel­^ helyesen értelmezték az új területi adatok gyors teljesítésére. ^ átszervezés jelentőségét. Az átszer- A kerületi bizottság plénuma H S vezésre irányuló javaslatok melletti? CSKP KB határozatainak biztosításá­S ft.w> nárttan éc tfthh ezer nártonkí- ra irányuló intézkedéseket fogadott & 8300 párttag és több ezer pártonkí fc vüli foglalt állást. ^ A nyitrai kerületben ez idén a § pártszervek és szervezetek figyel­el. Ä! kassai kerületi pártbizottság plénuma a CSKP KB és az SZLKP KB $ mének központjában továbbra is a januári határozatainak eredményei­^ mezőgazdaság fejlesztése áll. A plé- rői tárgyalt. Emil Chlebec elvtárs, a ^ num hangsúlyozta, az EFSZ-ek to­% vábbi megszilárdítása megköveteli, ^ hogy tehetséges dolgozókkal megerő ^ sítsék őket. A nyitrai kerületben kerületi pártbizottság vezető titkára beszámolójában rámutatott arra, hogy az új területi átszervezésre ^ » irányuló javaslatokkal a párt- és N eddig a nemzeti bizottságok dolgozói társadalmi szervezetekben több ezer § közül több mint 150-en jelentkeztek p oi gár fejezte ki egyetértését. Ez­is, íllanHň rtnlnnrfiinak után az üj k elet-SZlovákiai kerület járásai beosztásáról és nemzeti bi­zottságai feladatairól beszélt. A ke* let-szlovákiai kerület egységes gaz­dasági egészet képez, amelyet kife­jezésre juttatnak az eddigi két ke­rület olyan közös akciói, mint ami* lyen a Keletszlovákiai Kohómű épí­tése, vagy pedig a kelet-szlovákiai alföld vízgazdálkodási szabályozása. ^ az EFSZ-ek állandó dolgozóinak és 4 további 328 dolgozó megy a faivak­^ ba a helyi nemzeti bizottságok tit­^ káraiként. A CSKP KB határozatát a ^ legközelebbi napokban megtárgyalják ^ a járási pártbizottságok, a pártszer­^ vezetek és a nemzeti bizottságok. $ A BRATISLAVAI kerületi pártbi­$ zottság teljes ülésén A. Dubček, az ^ SZLKP KB irodájának póttagja, a ^ kerületi pártbizottság vezető titkára A plénum nagy figyelmet szentelt az ^ beszámolójában rámutatott arra, ez évi tervek feladatainak, valamint i hogy az új területi átszervezésről a harmadik ötéves terv előkészíté­5 szóló vitában a kerületben az élőké- sének. Eddig 129 elvtárs sietett a levő változásokkal kap- helyi nemzeti bizottságok segítségé­re s 157 szakértő és kiváló dolgozó ment az egységes földművesszövet­kezetekbe. ^ születbeh § csolatban mintegy 10 000 kommunis ^ ta és pártonkívüli vett részt, akik § egyhangúlag elfogadták a javaslatot. Š ' |Uj dalszínház Banská Bystricán ^ Banská Bystricán, Közép-Szlovákia ^ szívében a J. G. Tajovský Színház i keretében új szlovák opera- és ope­fc rettegyüttest létesítettek. Az együt­^ tes operákat, operetteket és zenés ^ vígjátékokat fog előadni. A színpadi § és nézőtéri berendezést a Nemzeti § Ház csarnokának átrendezésével Ié­^ tesítették, amely csarnokban 15 év­^ vei ezelőtt, 1944 augusztusában a i Szlovák Nemzeti Felkelés napjaiban fc tartották a Szlovák Nemzeti Tanács § ülését. j Š Az új dalszlnházi együttes tevékenysé­gét szombaton délelőtt az együttes tag­jainak ünnepélyes gyűlésével nyitották meg. Az ünnepségen részt vett Václav Pelíšek, az iskola- és kulturálisügyi mi-, niszter első helyettese, Irena Ďurišová, az SZNT alelnöke, Matej Lučan, az SZLKP KB III. osztályának vezetője, Augustín Michalička, az iskola- és kulturálisügyi megbízott helyettese és más vendégek. Este az új színházban felhangzottak J. B. Foerster Éva című operájának hang­jai, amely operának két fölvonása Trenr čin környékén játszódik le. Az előadáson jelen volt Vasil Bil'ak, iskola- és kultiw rálisügyi megbízott is. i i A megszabott feladatokon túl is... i ^ Szocialista rendszerünk­^ tien új emberek neve­^ lödnek, új szellemben, a ^ közösség szellemében. Nem i visznek véghez nagy tet­^ t eket, talán észre sem fc vesszük őket, annyira 5 hozzátartoznak megszo­6 kott életünkhöz. Mégis § meg kelt emlékeznünk i róluk, mégpedig azért, ^ mert kötelességérzetük a i megszabott jeladatokon j! túl is sarkallja őket más i munkájának megkönnyíté­S sére. § Hadd ragadjak ki egy­§ két jelenetet a Nagybá­S nya dolgozóinak életéből, | hogy ezzel is lerójam s megbecsülésemet irántuk. \ DANKO FLORIÁN ak­| nász a bányásztanoncoknál § ró egynéhány éve. Kora i ötven év korüli, de fiata­^ los fürgeséggel segít, te­8 vékenykedik, Ha valami \ előre nem látott esemény ^ tig nem kaptunk sín­^ szöget. Kellemetlen volt !; ez, mert széles folyosót $ nyitottunk, kettős vágány­^ nyal és a sinrákáthoz sok § szög kellett. Dariko aknász A felszabadulás után épUlt krompachyi elektrotechnikai üzem msH (g. CIch ČTK felvétele) § sza nagy csomó sínszög­^ gel együtt. Valahol a ki­§ dobált, öreg talpfákból kl­i szedte őket, de pontosan § a kellő időben volt szög, ^ ahogy megígérte, f/r- Hónap végén déluttnos műszakom volt, ml vol­tunk az utolsók, akiknek a teljesítménye még be­számítódott a havi tervbe. A reggeli műszak még ha­gyott öt-hat lyukat fúr­ni nekünk. Szerettem vol­na beácsolni, hogy a két­méteres előrehaladást még átadhassam. Danko aknász mosolygott, amikor elő­adtam neki a tervemet: kifúrunk, végrehajtjuk a robbantást, elszállítjuk a szenet és elvégezzük az ácsolást. Tetszett neki: „Segítünk János" — mondta egyszerűen és elsietett. Pár perc múl­va már csak úgy nyü­zsögtek a tanoncok a folyo­sónkon, élükön Danko aknásszal. Ezek a fiúk mind a szállításnál dol­goztak és mivel egyelőre nem volt csille, eljöttek nekünk segíteni. Ment a munka, mint a karika­csapás. Amikor kiszellőz­tettünk a robbantás után, mint a megbolygatott méhkasból kiszálló mé­hek, úgy futottak a fiúk Danko aknász utasításai szerint. Alig győztem a rakodógéppel, olyan gyor­san jöttek az üres csil­lék. Két óra alatt kiszál­lítottunk Dankóék segítsé­gével, maradt még csak­nem fél műszak az ácso­tásra. „Ezt már elvégez­zük magunk Is" — kö­szöntem meg a segítsé­get. Sovány, ráncos arcán elégedettség sugárzott, a mindenkin készségesen 3,ei gítű ember szívből jövO derűje. MARCIKÁN LŐRINC á geológiai fúrásoknál dol« gozik. Elmúlt már ötven éves. Többször voltam szemtanúja, amikor az ülésre használt deszkákat őszeszedegette a bányá­ban, hogy a következő műszaknak minél több jusson a kinti beszállás­nál. Nehogy itt heverje­nek szétszórva, kintről pedig 4—5 km-t kelljen a csillékben guggolni a bá­nyászoknak, mert nincM elég deszka az ülésre. Sokszor még arra is volt gondja Marcikánnak, hogy a szerelvény végén felmaradt üres csilléket — melyekben nem ült senki — lekapcsolja. Mert bizony nálunk — az eló­vájatokon — néha 2—3 csille is nagy segítséget jelent és ezt jól tudja Marcikán. Négy éve, amikor a nyugati részlegen dolgoz­tunk a IV. siklón, a mi folyosónkon ők végezték a próbafúrást. A hozzám beosztott két embert fá­ért küldtem, én pedig egy törött bányafából ék­nek valótt fürészeltem. Amikor Marcikán látta, hogy a nedves fában ne­hezen megy a fűrész, megállította fúrógépét és odajött segíteni, mintha ez a világ legtermésze­tesebb dolga lenne. TÓTH JÁNOS, Handlová ÚJ SZÖ 2 * 1960. január 28.

Next

/
Thumbnails
Contents