Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-25 / 24. szám, hétfő

E

* AMERRB A FE UU BA D ÍTÍSZO VJ ET KATONA'KJMTAK | f —! — Ä kerületi pártbizottságok a CSKP KB nagy jelentőségű határozatairól tárgyaltak A CSKP KB és az SZLKP KB ülése Beszámolójának javarészében ä után a napokban összejöttek a mezőgazdasági termelés problémáival szlovákiai kerületi pártbizottsá- foglalkozott. A kerületben már ez , , ... ,.-, rcĽD idén szabalyozni kell a folyókat, 260 gok, hogy megtárgyaljak a CSKP ^ Lsszúságban kitisztítani KB-nak az uj területi atszer- g csatornákat és 2830 hektár föld vezésról szóló határozatait. Egy- ön

tö

zé

Sére 96 km hosszúságú öntöhangúlag állást foglaltak azon zőcsatornát kell építeni. A szántóföld nagy jelentőségű javaslatok mel- további 25 százalékát és a legelök let, amelyek lehetővé teszik még tíz százalékát kell megtrágyázni, több százezer fát és bokrot kell ültetni. Dubček elvtárs hangsúlyozta, hogy a szocialista verseny fejlesztésére a mezőgazdaságban tett kötelezettségvállalások arra mutatnak, hogy az ez évi feladatok teljesítheKrompaehyban, ahol a múltban a nyomor és az éhség volt az úr, ma a jólétet építik a dolgozók. IIEC^&K KÖZÖTTI VÖLGYBEN, kanyargó Hernád két oldalán terül el Krompachy, a közel félezer esztendős bányaváros. Szorgos lákóit az Osztrák-Magyar Monarchia alatt a Rimamurányi Részvénytársaság zsarolta. A vasművek munkásának, a báAyásznak keresete ahhoz, hogy jóllakjék, bizony kevés, az éhenhaláshoi pedig sok volt. A Masaryk-köztársaság alátt sem változott a helyzet. A kizsákmányolóké maradt a hatalom, akiknek nem volt érdekük, hogy a dolgozó emberségesebben éljen, kulturáltabb legyen. 1922-ben, amikor a munkások megelégelték már az éhezést és nagyobb kenyeret követeltek, a kapitalista redszer, a Másaryk-humanizmus védelmezői, a csendőrök puskalövésekkel, ólomgolyókkal válaszoltak és többgyermekes családapákat gyilkoltak meg. A munkások az éhség völgyének nevezték az erdőben és ércben gazdag szalánki völgyet. Az úgynevezett szlovák állam sem változtatott a helyzeten. A fasiszták bebörtönözték, üldözték mindazokat, akik síkraszálltak a szabadságért. 1945. április 21-én került sor Krompachy felseabadításara. A munkások romok, halottak, letépett villanyvezetékek között még aznap az üzembe siettek. Vajon iíiit tálálnelí ott? A gyár udvarán a szovjet elvtársak fogadták őket. Ők védték meg a gyárat a teljes pusztulástól. Ott volt még a robbanóanyag, amelylyel a német fasiszták fel akarták robbantani a gyárat, de már nem volt idejük arra. A régi kommunisták^ szakszervezeti harcosok másnap már'i kidoboltatták a szomszédos községekben, hogy az üzem munkásokat keres. Jöttek is az emberek, a régiek meg újak is, mind éhéSek, kimerül-) tek, de dolgozni akartak. Persze', már az övékbén, kapitalisták nélkül. Ennyit a kohászati üzem és munkásainak múltjáról, nehéz harcáról, sok sok nélkülözéséről. ť ÉS A JELEN? Idősebb Bartolomej Lipták elvtárs, a gyár hajdani munkása, pártunk régi harcosa és Valenfr Onderčin, olvasztár, (aki szintén megette már kenyere javát, de egyszerűen nem ismeri a fáradságot és tervfeladatát miníij túlteljesíti) kalauzfll végig Krompaehyn. És bizony kapkodom a fejem, mert hol az út jobb-, hol a baloldalára mutatnak vezetőim. Büszkélkednek a felszabadulás után épüjt, még fiatál, alig tízesztendős M EZ magasfeszültségű áramkapcsolókat gyártó üzemmel. A felszabadulás után kibővített, korszerűsített kohászati üzemben a régi üzemrészlegek már csak egy kis részét képezik a máinak, ahbl a föld mélyéből felhozott ércből egyre több színes fémet gyártanak. - Nehéz összegezni mindazt, ami nálunk a felszabadulás Óta épült -• mondja Lipták elvtárs. CsaK a nagyját említem én is. A gyárakon kívül új utcák, kétháromemeletes házakkal. A helyi nemzeti bizottság is már űj épületiá' ^ bén kapott helyet, elkészült a tizenegyéves iskola, épül a kultúrház is. Az építkezési vállalat vezetősége gondoskodott a zökkenőmentes építkezésről. Süvít s szél, hordja a havat, de a kőművesek vígan dolgoznak a további lakóházak befejezésén, újak megkezdésén. Amikor Onderčiri bácsi, (ahogyan a fiatalok nevezik), az eredményekről beszél, van valami a hangjában a tulajdonos büszkeségéből. Szeméből öröm sugárzik, amikor a gyárakat és a lakóházakat — mint ő mondja, félig tréfásan, félig komolyan — a birodalmat mutatja. - Higgye e! az elvtárs, valóságos bírodalóm ez, — magyarázza. —. Megsokszorozódott az üzemi munkások és a lakók száma Krompaehyn. Gépek segítségével könnyebben megy a munka, olcsóbban és többet termelünk. Szép központi fűtéses lakásban lakik ma a munkás... A szovjet emberek segítsége nélkül aligha boldogultunk volna ... EZ A MAI KROMPACHY keresztmetszete, bár itt-ott még magán viseli a város a régi sebeket, vannak még alacsony, kisablakú házak, homályos foltok, amelyeket nem világít meg a kultúra fénye. De az öreg bányaváros egyre gyorsabban veti le régi gönceit. A düledező házak helyébe nagyablakúak épülnek. Amikor a MEZ, az. új üzem munkásaival beszélgettünk, mindannyian büszkélkedtek gyárukkal, korszerű gépekkel felszerelt műhelyeikkel" s neťh Utolsósorban szociális berendeIzésíéikkel, a kényelmes öltözőkkel, mosdókkal, a gyönyörű étteremmel. A villanykapcsoló-szerelőműhelyben dolgozik Varga Margit, az üzem szakszervezeti bizottságának egyik tagja. Már nem fiatal, ősz haját piros kendő takarja. A munkaszünetben arról beszélt Schwarz Máriával és Alžbeta Orlovskával, nálánál jóval fiatalabbakkal, hogy érdemes jól dolgozni a felszabadult hazában. A sok dolgos kéz csodákat művelt! Elmondta hekik, hogy a felSíábadulás előtt minden volt itt, esak nem élet. Rettegett, amikor arra gondolt, hogy egyszer megöregszik s nem tud majd dolgozni. Mi lesz akkor vele ? i— Bizony más most az élet, mint régen, — vette át a beszélgetés fonalát Schwarz Mária. — A lelkiismeretesen elvégzett munka tisztességes keresetet, biztos megélhetést jelent... Akármerre jártunk a nagy üzemrészlegen, mindenütt sürgés-forgás fogadott. Műit évi feladataikat már december derekán teljesítették s elhatározták, hogy felszabadításunk 15. évfordulója tiszteletére az első negyedévi tervet is határidő előtt teljesítik. Nincs olyan munkás, akihez ne jutottak volna el az agitátorok szavai. Különösen az idősebb elvtársak, mint kalauzunk, Lipták elvtárs, aki hetvenötödik évét — persze mint nyugdíjas i— morzsolja, kitesz magáért a meggyőző munkában. Több mint ötven esztendeig dolgozott a régi vasműben, köteteket töltene meg ezeknek az éveknek a története. Most a fiatalokat látni és gondolkodni tanítja. Fábián Ede elvtárs, CSISZ-tag, pártunk tagjelöltje, a szocialista munkabrigád eímért harcoló munkaközösség vezetője, akinek olajtól maszatos arcában kamaszos nagy szemek ragyognak, többek között elmondta, hogy amióta felvették pártunk soraiba, úgy érzi, most kezdődik az élete, megismerkedik a termelés problémáival, a bel- és külpolitikai eseményekkel, gyarapítja tudását, tisztábban lát, jobban tud tájékozódni a sokszor bonyolult gazdasági és politikai kérdésekben. Tartalmasabbá vált az élete. Látja az összefüggést saját, a brigád, az üzem és a társadalom érdekei között. Hasonló lelkesedéssel találkoztunk alig száz méterrel odébb a kohászati üzemben, a színesfém-olvasztóban is. Joggal mondták régen, hogy a kohászat „durva, nehéz munka". A fasiszták által tönkretett és a szovjet segítséggel újjáépített és korszerűsített színesfém-olvasztókemencéknél a legnehezebb munkát végző gépek mást mutatnak. A parányi elektromos kapesoló és szabályozó, az új technika „finom munkára" tanítja az olvasztárokat. Még a tűz közelében dolgozó kohászok munkája is kényelmes a régihez képest. Látni, hogy a gépek kímélik az embert. A kohó izzik, dohog, dolgozik, s mi nyugodtan beszélgethetünk. „Könnyebb most, ugye?" Talán felesleges kérdés ez, mégis ki kell mondani. Rengeteget mesélnek a régi kohászéletről, amelyet vastörvényekkel szabályozott a tulajdonos, a kizsákmányoló, a régi technika. Nem csoda, hogy az öreg kohászok, akik annak idején becsmérlőleg beszéltek a „drótosokról", ahogyan a Villanyszerelőket nevezték, most szakkönyvek után érdeklődnek, tanulnak, hogy hasznát vegyék az új technikának. Mindenekelőtt az üzem dolgozói versenykedvének, tudásuk gyarapításának köszönhető, hogy a múlt évben olyan termelési eredmények születtek az üzemben, mint még soha. A második ötéves terv utolsó éve első és második dekádjának sikerei is arról tanúskodnak, hogy elhatározásaik túlteljesítésével köszöntik majd felszabadulásunk 15. évfordulóját, alaposan felkészülnek a harmadik ötéves terv eredményes teljesítésére. AZ ELMÚLT TIZENÖT ESZTENDŐ alatt bebizonyították az üzem dolgozói, hogy a munkás meglehet urak nélkül s nemcsak, hogy meglehet, de csakis így építhet magának szabad és boldog hazát Erdösi Ede gyorsabb előrehaladásunkat a szocializmus építésében és a dolgo§ igj zók részvételének fokozását az § Š irányítás munkájában. ^ A NYITRAI kerületi pártbizottság „_

H

J ^ pénteken, január 22-én tartotta ülé- tők. így például a kerület állami gaz§ sét. T. Bohdanovský, az SZLKP kerü- daságai a mezőgazdasági termelést fe leci bizottságának vezető titkára tar- az 1959. évi termeléshez viszonyítva ^tott beszámolót a CSKP KB hatá- 16 százalékkal fokozzák. | rozatából eredő feladatokról Á kez

deményező javaslato8 A kerületi bizottság plénuma meg- , _ . .

J. . . . ^ állapította, hogy a kerület lakosai kat tettek az ez lde

l termelesi fel^ helyesen értelmezték az új területi adatok gyors teljesítésére. ^ átszervezés jelentőségét. Az átszer- A kerületi bizottság plénuma H S vezésre irányuló javaslatok melletti? CSKP KB határozatainak biztosításáS ft.w> nárttan éc tfthh ezer nártonkí- ra irányuló intézkedéseket fogadott & 8300 párttag és több ezer pártonkí fc vüli foglalt állást. ^ A nyitrai kerületben ez idén a § pártszervek és szervezetek figyelel. Ä! kassai kerületi pártbizottság plénuma a CSKP KB és az SZLKP KB $ mének központjában továbbra is a januári határozatainak eredményei^ mezőgazdaság fejlesztése áll. A plé- rői tárgyalt. Emil Chlebec elvtárs, a ^ num hangsúlyozta, az EFSZ-ek to% vábbi megszilárdítása megköveteli, ^ hogy tehetséges dolgozókkal megerő ^ sítsék őket. A nyitrai kerületben kerületi pártbizottság vezető titkára beszámolójában rámutatott arra, hogy az új területi átszervezésre ^ » irányuló javaslatokkal a párt- és N eddig a nemzeti bizottságok dolgozói társadalmi szervezetekben több ezer § közül több mint 150-en jelentkeztek p

oi

gár fejezte ki egyetértését. Ezis, íllanHň rtnlnnrfiinak után az üj k

elet-SZlovákiai kerület járásai beosztásáról és nemzeti bizottságai feladatairól beszélt. A ke* let-szlovákiai kerület egységes gazdasági egészet képez, amelyet kifejezésre juttatnak az eddigi két kerület olyan közös akciói, mint ami* lyen a Keletszlovákiai Kohómű építése, vagy pedig a kelet-szlovákiai alföld vízgazdálkodási szabályozása. ^ az EFSZ-ek állandó dolgozóinak és 4 további 328 dolgozó megy a faivak^ ba a helyi nemzeti bizottságok tit^ káraiként. A CSKP KB határozatát a ^ legközelebbi napokban megtárgyalják ^ a járási pártbizottságok, a pártszer^ vezetek és a nemzeti bizottságok. $ A BRATISLAVAI kerületi pártbi$ zottság teljes ülésén A. Dubček, az ^ SZLKP KB irodájának póttagja, a ^ kerületi pártbizottság vezető titkára A plénum nagy figyelmet szentelt az ^ beszámolójában rámutatott arra, ez évi tervek feladatainak, valamint i hogy az új területi átszervezésről a harmadik ötéves terv előkészíté5 szóló vitában a kerületben az élőké- sének. Eddig 129 elvtárs sietett a levő változásokkal kap- helyi nemzeti bizottságok segítségére s 157 szakértő és kiváló dolgozó ment az egységes földművesszövetkezetekbe. ^ születbeh § csolatban mintegy 10 000 kommunis ^ ta és pártonkívüli vett részt, akik § egyhangúlag elfogadták a javaslatot. Š ' |Uj dalszínház Banská Bystricán ^ Banská Bystricán, Közép-Szlovákia ^ szívében a J. G. Tajovský Színház i keretében új szlovák opera- és opefc rettegyüttest létesítettek. Az együt^ tes operákat, operetteket és zenés ^ vígjátékokat fog előadni. A színpadi § és nézőtéri berendezést a Nemzeti § Ház csarnokának átrendezésével Ié^ tesítették, amely csarnokban 15 év^ vei ezelőtt, 1944 augusztusában a i Szlovák Nemzeti Felkelés napjaiban fc tartották a Szlovák Nemzeti Tanács § ülését. j Š Az új dalszlnházi együttes tevékenységét szombaton délelőtt az együttes tagjainak ünnepélyes gyűlésével nyitották meg. Az ünnepségen részt vett Václav Pelíšek, az iskola- és kulturálisügyi mi-, niszter első helyettese, Irena Ďurišová, az SZNT alelnöke, Matej Lučan, az SZLKP KB III. osztályának vezetője, Augustín Michalička, az iskola- és kulturálisügyi megbízott helyettese és más vendégek. Este az új színházban felhangzottak J. B. Foerster Éva című operájának hangjai, amely operának két fölvonása Trenr čin környékén játszódik le. Az előadáson jelen volt Vasil Bil'ak, iskola- és kultiw rálisügyi megbízott is. i i A megszabott feladatokon túl is... i ^ Szocialista rendszerünk^ tien új emberek neve^ lödnek, új szellemben, a ^ közösség szellemében. Nem i visznek véghez nagy tet^ t eket, talán észre sem fc vesszük őket, annyira 5 hozzátartoznak megszo6 kott életünkhöz. Mégis § meg kelt emlékeznünk i róluk, mégpedig azért, ^ mert kötelességérzetük a i megszabott jeladatokon j! túl is sarkallja őket más i munkájának megkönnyítéS sére. § Hadd ragadjak ki egy§ két jelenetet a NagybáS nya dolgozóinak életéből, | hogy ezzel is lerójam s megbecsülésemet irántuk. \ DANKO FLORIÁN ak| nász a bányásztanoncoknál § ró egynéhány éve. Kora i ötven év korüli, de fiata^ los fürgeséggel segít, te8 vékenykedik, Ha valami \ előre nem látott esemény ^ tig nem kaptunk sín^ szöget. Kellemetlen volt !; ez, mert széles folyosót $ nyitottunk, kettős vágány^ nyal és a sinrákáthoz sok § szög kellett. Dariko aknász A felszabadulás után épUlt krompachyi elektrotechnikai üzem msH (g. CIch ČTK felvétele) § sza nagy csomó sínszög^ gel együtt. Valahol a ki§ dobált, öreg talpfákból kli szedte őket, de pontosan § a kellő időben volt szög, ^ ahogy megígérte, f/r- Hónap végén déluttnos műszakom volt, ml voltunk az utolsók, akiknek a teljesítménye még beszámítódott a havi tervbe. A reggeli műszak még hagyott öt-hat lyukat fúrni nekünk. Szerettem volna beácsolni, hogy a kétméteres előrehaladást még átadhassam. Danko aknász mosolygott, amikor előadtam neki a tervemet: kifúrunk, végrehajtjuk a robbantást, elszállítjuk a szenet és elvégezzük az ácsolást. Tetszett neki: „Segítünk János" — mondta egyszerűen és elsietett. Pár perc múlva már csak úgy nyüzsögtek a tanoncok a folyosónkon, élükön Danko aknásszal. Ezek a fiúk mind a szállításnál dolgoztak és mivel egyelőre nem volt csille, eljöttek nekünk segíteni. Ment a munka, mint a karikacsapás. Amikor kiszellőztettünk a robbantás után, mint a megbolygatott méhkasból kiszálló méhek, úgy futottak a fiúk Danko aknász utasításai szerint. Alig győztem a rakodógéppel, olyan gyorsan jöttek az üres csillék. Két óra alatt kiszállítottunk Dankóék segítségével, maradt még csaknem fél műszak az ácsotásra. „Ezt már elvégezzük magunk Is" — köszöntem meg a segítséget. Sovány, ráncos arcán elégedettség sugárzott, a mindenkin készségesen 3,ei gítű ember szívből jövO derűje. MARCIKÁN LŐRINC á geológiai fúrásoknál dol« gozik. Elmúlt már ötven éves. Többször voltam szemtanúja, amikor az ülésre használt deszkákat őszeszedegette a bányában, hogy a következő műszaknak minél több jusson a kinti beszállásnál. Nehogy itt heverjenek szétszórva, kintről pedig 4—5 km-t kelljen a csillékben guggolni a bányászoknak, mert nincM elég deszka az ülésre. Sokszor még arra is volt gondja Marcikánnak, hogy a szerelvény végén felmaradt üres csilléket — melyekben nem ült senki — lekapcsolja. Mert bizony nálunk — az elóvájatokon — néha 2—3 csille is nagy segítséget jelent és ezt jól tudja Marcikán. Négy éve, amikor a nyugati részlegen dolgoztunk a IV. siklón, a mi folyosónkon ők végezték a próbafúrást. A hozzám beosztott két embert fáért küldtem, én pedig egy törött bányafából éknek valótt fürészeltem. Amikor Marcikán látta, hogy a nedves fában nehezen megy a fűrész, megállította fúrógépét és odajött segíteni, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. TÓTH JÁNOS, Handlová ÚJ SZÖ 2 * 1960. január 28.