Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-17 / 16. szám, vasárnap

A leszerelés a és barátság megszilárdításának útja (Folytatás a 9. oldalról) javaslatát országunk fegyveres erői létszámának újabb nagyarányú csökkentésére. Meggyőződésünk, hogy azok az elvtársak, akik a katonai munkakörüket polgári munkahellyel váltják fel, a békés munka terén ugyanolyan becsülettel szolgálják majd népüket, mint azt a Szovjetunió dicső fegyveres erőinek soraiban tették és teszik. (Viharos taps.) Mélységes hálánkat fejezzük ki ezeknek az elvtársaknak a szovjet fegyveres erők soraiban végzett hűséges és áldozatos szolgálatukért. Engedjék meg, hogy szívem mélyéből a legszebb sikereket kívánjam nekik új munkahelyükön, ahol ugyanolyan hűségesen és áldozatkészen szolgálják majd a munkásosztály érdekeit, a Szovjetunió dolgozó népének érdekeit a kommunizmus győzelmének jegyében! (Viharos taps.) Egyezzünk meg a leszerelés kérdésében KÉPVISELŐ ELVTÄRSAK! Javaslatunkat a fegyveres erőink létszámának további csökentésére felelősségteljes nemzetközi tárgyalások előestéjén tesszük, amelynek során megvitatásra kerül a Szovjetunió javaslata a négy esztendő alatt megvalósítandó egyetemes és teljes leszerelésre. Most mindenki látja, hogy nemcsak javaslatot teszünk az egyetemes és teljes leszerelésre, hanem egyoldalú fontos intézkedéseket is valósítunk meg e terv szellemében, messzemenő lépéseket teszünk, amelyek megkönnyítik a megegyezés létrejöttét a leszerelés kérdéseiben. Nem beszélünk a levegőbe és javaslatainkat gyakorlati tényekkel támasztjuk alá. A nemzetközi gyakorlat ismert olyan eseteket, amikor egy javaslat előterjesztésekor azzal Számolnak, hogy a másik fél biztosan elutasítja. A Szovjetuniótól, mint minden szocialista államtól idegenek az efféle becstelen módszerek. Ami az általunk tett egyetemes és teljes leszerelési javaslatban áll, mindazt készek vagyunk következetesen végrehajtani. mégpedig azon a napon, •melyen létrejön a megfelelő megállapodás. Sót, már eleve megteremtőik azokat az előfeltételeket, amelyek lényegesen megkönnyítik e megállapodás létrejöttét, és a megegyezést már megkötése előtt teljesítjük is. A NATO országai talán dicsekedhetnek ilyesféle tettekkel? Sajnos, mindeddig ezt nem állíthatjuk róluk. Elszántuk magunkat fegyveres erőink létszámának további csökkentésére és őszintén reméljük, hogy ezt az utat követik majd más országok is. Felmerülhetne a kérdés, miért esőkkentjük önkéntelen és egyoldalúan fegyveres erőink létszámát, bár előzőleg azért harcoltunk, hogy a nyugati hatalmakkal megállapodott kölcsönösség alapján csökkentsük a hadseregek létszámát Nem engedmény ez, nem úgy értékelik-e ezt a lépésünket, hogy lemondunk saját régebbi követeléseinkről? Ki kell jelentenem, képviselő elvtársak, számbavettük azt is, hogy döntésünket ily értelemben is magyarázhatják. A kormány azonban figy vélte, hogy jelenleg alkalmas az időpont fegyveres erőink létszámának egyoldalú csökkentésére, mégpedig a következő okból: Az általános és teljes leszerelés szovjet tervét, mint már említettem, tavaly szeptemberben terjesztettük az Egyesült Nemzetek Szervezete elé. Az ENSZ közgyűlése úgy döntött, hogy ezt a javaslatunkat más országok leszerelési javaslataival együtt megvitatás céljából egy tíztagú bizottság elé terjeszti. A szovjet javaslatok benyújtása óta már négy hónap telt el. A tizes bizottság azonban mindeddig nem fogott munkához, bár őt tagja, a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Román Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság már sokszor kijelentette, hogy kész haladéktalanul teljesíteni az ENSZ közgyűlése XIV. ülésszakának e határozatát. Megállapodtunk már a nyugati hatalmakkal, hogy a tizes bizottság ez év elején kezdi meg munkáját. Később ezt az időpontot - természetesen nem a mi kezdeményezésünkre, - februárra tették át, s most partnereink azt javasolták, hogy a bizottság összehívását halasszuk el március 15-re, s mi kénytelenek voltunk e javaslattal egyetérteni. Azt szeretném, ha helyesen értelmeznék szavaimat: Nem akarok semmi rosszat mondani, sem magáról a bizottságról, sem arról a felelősségteljes munkáról, amellyel foglalkoznia kell. A szovjet kormánynak nagy érdeke, hogy é bizottság minél gyümölcsözőbben dolgozzék, s hogy sikerrel oldja meg a reá bízott nagy feladatokat A háború utáni években azonban nem kevés tapasztalatot szereztünk a leszerelési tárgyalásokat illetően. Nem volnánK őszinték, ha most nem fejeznénk ki aggályainkat. Amennyiben ezek az áKatlan tapasztalatok az újonnan alakult leszerelési szervben is jn-gismétlödnek, vagyis a leszerelési tízes bizottságÜJ SZŐ 10 * január 17. bari, úgy a tárgyalások nagyon, nagyon hosszadalmasak lesznek, és bizonyára tengernyi vizet isznak meg majd a delegátusok az üléseken, míg nagynehezen előbbre vergődnek a leszerelési megegyezéshez vezető úton. Ha például olyan ütemben, mint ahogyan a lázas fegyverkezés beszüntetésének kérdését tárgyalják meg, ha ilyen ütemben döntenének egy halott temetéséről, bizony a hulla már rég elporladt volna, s nem volna mit eltemetni. Kételkedem benne, hogy egyenesen elvetnék a Szovjetunió leszerelési javaslatait; a világhelyzet ma nem olyan, hogy ezt megengedné. A nyugati diplomácia fegyvertárában azonban, mint ismeretes, különféle agyafúrt módszerek is találhatók, mint például különféle szakbizottságok és albizottságok alakítgatása, jelentések és elemzések beterjesztése, véget nem érő viták egy mondat megszövegezéséről és egy árva szó helyzetéről a mondatban. Nem tarthatjuk kizártnak, hogy a leszerelés ellenségei mindezt felhasználják, hogy megakadályozzák konstruktív határozatok elfogadását Szeretnénk, ha ilyesmi nem fordulna elő, szeretnénk, ha a tárgyalások valóban becsületesen és gyümölcsözőn folynának. Képzeljék el azonban, hogy a tárgyalások ennek ellenére a fentebb említett nem kívánatos irányba terelődnének. Akkor aztán, belevonva az ilyen vitákba, szándékunk ellenére kénytelenek lennénk megtartani hadseregünket azon a színvonalon, abban a létszámban, amelyre őszintén megvallva országunk védelme szempontjából már semmi szüksége. Magától értetődik ugyanis, hogy a tárgyalások során határozottan ragaszkodnánk ahhoz a feltételhez, hogy valamennyi résztvevő csökkentse fegyveres erőinek számát, hadfelszerelésének mennyiségét Ha partnereink halogatnák a megegyezést, ezzel bennünket is megfosztanának annak lehetőségétől, hogy e kérdést a kölcsönösség alapján megoldjuk. Ezért hogy megőrizzük államunk presztízsét, fenn kellene tartanunk hadseregünk eddigi létszámát és nem csökkenthetnénk egyoldalúan mindaddig, míg nem sikerülne meggyőznünk partnereinket, hogy értsenek egyet ők is hadseregeik létszámának csökkentésével. Ki vesztene ezen? A mi szovjet államunk látná kárát, a mi népünk, mert elfecsérelnénk a nép vagyonát Továbbra is ugyanakkora hadsereget I tartanánk fenn, mint eddig. A szovjet fegyveres erők létszámának egy• oldalú csökkentésével kézzelfoghatón bizonyítjuk be az egész világnak szándékaink becsületességét, békés törekvéseinket, azt a kívánságunkat, hogy barátságban éljünk minden néppel. (Viharos taps.) Magától értetődik, hogy a szovjet fegyveres erők létszámának csökkentése után is lankadatlan erőfeszítéssel törekszünk arra, hogy megállapodásra jussunk a nyugati országokkal, az általános és teljes leszerelés dolgában. Meg akarjuk szabadítani magunkat és másokat is a háború veszélyétől, meg akarjuk szüntetni azokat az esetlegességeket, amelyek háborúba dönthetnék az emberiséget, hisz ez a háború a mai körülmények között elkerülhetetlenül világháborúvá válnék. Teljes joggal mondhatjuk, hogy a Szovjetuniónak a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló egyoldalú lépései óriási hatással voltak és lesznek a nemzetközi helyzetre. Várható, hogy a nyugati országok népd és közvéleménye fokozzák nyomásukat a NATO mindazon köreire, amelyek növelni akarnák a fegyveres erők számát és felszerelését. Valahányszor a tőkés országok parlamentjeiben felmerül a katonai kiadások fokozásának kérdése, a néphez közelebb álló képviselők joggal mutathatnak majd rá a Szovjetunió példájára, amely csökkenti fegyveres erőit. Nyugaton minden értelmesen gondolkodó ember, akitől idegenek a támadó szándékok, körülbelül így gondolkodik majd: Miért kellene növelnünk fegyveres erőinket, amikor a Szovjetunió lényegesen csökkenti saját fegyveres erőit? Nehéz persze elvárni, hogy elhallgatnak végre azok, akik évről évre állandóan ismétlik a Szovjetunió részéről fenyegető háborús veszélyről szóló szavakat De biztosan kijelenthetjük, hogy töredékére csökken azoknak a száma, akik hallgatnak a hidegháború prófétáira. (Taps.) A fegyveres erőink létszámának csökkentését szolgáló intézkedéseket végrehajtva azt mondjuk a nyugati országoknak: állapodjunk meg a leszerelésről! Tegyünk meg mindent a háború megakadályozására! Versenyezzünk egymással nem a fegyveres erök és a fegyverzet növelésében, hanem a csökkentésében, a háború vezetésére szolgáló eszközök elpusztításában! A Szovjetunió és valamennyi szocialista állam kölcsönösen segíti egymást hogy az egyes országok gazdaságát a fejlettebb országok színvonalára emeljék. Jelenleg a szocialista országok következetesen valóra váltják a fejlődésükben hátramaradt országoknak nyújtandó gazdasági segítség elvét. A szocialista országok dolgozói őszintén kívánják, hogy a szabadságukért és függetlenségükért harcoló népek felépítsék saját gazdasági életüket, biztosban megálljanak a maguk lábán, hogy gazdasági fejlődésükben és anyagi életszínvonaluk emelésében ne legyenek ráutalva a gazdag tőkés hatalmak könyöradományaira. A Szovjetunió erőihez mérten segítséget nyújtott és nyújt más országoknak. Ügy hiszem, nem szükséges felsorolnom azokat az országokat amelyeket támogatunk és elszámlálnom azokat a gyárakát amelyek ott a mi segítségünkkel épülnek, hisz sokáig tartana, míg mind elsorolnám. A fegyveres erők létszámának csökkentése, a fegyverkezési kiadások csökkentése egyre kedvezőbb lehetőségeket teremt népgazdaságunk felvirágoztatására és ezzel arra is, hogy növeljük az úgynevezett fejlődésükben hátramaradt országoknak nyújtott segítségünket Kijelentettük és kijelentjük, hogy amennyiben megállapodás jön létre a teljes és egyetemes leszerelésről, olyan óriási anyagi eszközök szabadulnak fel, amelyekből sokkal nágyobbrpérvű támogatás lesz nyújtható valamennyi gazdaságilag kevéssé fejlett országnak. A békés együttélés elkerülhetetlen A fő kérdés, a nemzetközi élet alapvető kérdése ma valamennyi állam békés együttélése, tekintet nélkül belső rendjükre, társadalmi rendszerükre. Csakis a békés együttélésen keresztül, a leszereléstől megerősödve visz az egyenes út a biztos békéhez, amely megszabadítja az emberiséget a pusztító világháború rémétől. A békés együttélés elkerülhetetlenségét egyre világosabban felismerik nemcsak a széles néptömegek, hanem a tőkés országok sok államférfia és politikusa is. Akadnak azonban olyan emberek is, akik igyekeznek eltorzítani a békés együttélés fogalmát A hidegháború konok hívei közül nem egy megpróbálja még azt is, hogy a békés együttéléssel riogassa a népeket s azt a kommunisták ördögi találmányának festik. Nem egyszer megmondtuk már, hogy a békés együttélés nem valakinek az agyszüleménye, hanem reális tény, amelyben kifejezésre jut, hogy a mai világban két társadalmi rendszer létezik — a szocializmus és a kapitalizmus. E két társadalmi rendszer között gazdasági versengés, eszmei harc folyik. Ez magában véve törvényszerű jelenség, amely elkerülhetetlen a társadalom fejlődésének bizonyos szakaszán. A kérdés abban áll, milyen eszközökkel oldják meg a kérdést melyik rendszer múlja felül a másikat, s hogy vitájukat békés versengéssel oldják-e meg vagy háborús összecsapással. A két rendszer vitája békés eszközökkel oldható és oldandó meg. Az államok között fennálló vitás kérdéseket nem lehet fegyverekkel megoldani. A világnézetek harca, az emberek agyáért és szivéért vívott harc akkor is tovább folyik, ha különféle rendszerű államok békésen versengenek egymással. Mi azonban azt javasoljuk, hogy az államok közt fennálló ideológiai vitákat ne fegyverrel, hanem a meggyőzés, a jó példamutatás útján oldják meg. A fegyveres erők létszámát csökkentő határozattal jó példát mutatunk, amely megfelel az emberiség íegfenköltebb eszményeinek. Az a nézetünk, hogy minden rendszer békés fejlődésben mutassa meg előnyeit és minden országban maguk a népek válasszák ki, melyik társadalmi rendet akarják támogatni. A békés együttélés azt jelenti, hogy azoknak az államoknak, amelyekben ellentétes ideológiák uralkodnak, ennek ellenére békében kell élniük egymással, meg kell szokniuk az egymás mellett élést, az együttélést. Innét is jön a sző: „együttélés". Hisz, ha a világon esak egy ideológia volna, ha valamennyi országban ugyanaz a társadalmi rendszer uralkodnék, akkor nem léteznének ellentétes rendszerek, és egyáltalában nem merülne fel az együttélés kérdése oly értelemben, ahogyan ma beszélünk róla. Akkor egyszerűen életről beszélnénk s nem együttélésről. Ma azonban a helyzet a világon az, hogy két tábor létezik egymás mellett, s ebben a két táborban a társadalom elrendezése különböző A táborokhoz tartozó országok politikájukat teljesen különböző alapokon építik fel. Ebben a helyzetben óriási jelentőségű a békés együttélés problémája, vagyis az a kérdés, hogyan szabadítsuk meg a világot a háborús összecsapás katasztrófájától e két lényegükben antagonisztikus rendszer és ama államcsoportok között amelyekben e rendszerek uralkodnak. Ez úgy valósítandó meg, hogy a köztük elkerülhetetlen harc kizárólag ideológiák közt lefolyó harc legyén, békés versengés, konkurrencia, — hogy olyan kifejezéssel éljek, amely a tőkések számára érthető. Emellett minden ország maga lehetőségéi szerint megmutatja majd az emberéknek a saját előnyeit, a háborút azonban, mint e kérdés megoldásának eszközét, ki kell zárni. Éppen vz. az együttélés gondolata, ahogyan mi, kommunisták értelmezzük. Minden erőnkből védelmezzük, és védelmezni fogjuk ezt az együttélést, és úgy véljük, az adott körülményék között ez az együttélés elkerülhetetlenül szükséges, feltéve, hogy valaki nem szorgalmazza céltudatosan a rakéta- és atomháború örült kurzusát Egyes nyugati politikusok mostanában megpróbálják félrevezetni és megfélemlíteni az öntudatlan embereket, akik még rosszul ismerik a kommunista elméletet, nem ismerik ki magukat a mi kommunista bölcseletünkben. Megpróbálják elhitetni velük, hogy amikor a kommunisták kifejezésre juttatják hitüket a kommunista ideológia diadalában és a szocializmus, a kommunizmus végső győzelmében az egész világon, úgy ez állítólag azt jelenti, hogy a kommunisták támadó szándékokat táplálnak, meg akarják hódítani az egész világot, le akarnak igázni minden nemzetet, stb. Talán felesleges bizonygatni, hogy az ilyen állítás a legdurvább hazugság és rágalom. A kommunizmus ellenségei azért torzítják el célkitűzéseinket, mert félnek attól a befolyástól, amelyet a népekre a szocialista Országok békeszerető politikája gyakorol. Természetesén sohasem mondtuk, hogy célunk az egész világnak, vagy bizonyos részének a meghódítása. Mit jelent ez a szó „meghódítani"? Azt jelenti, hogy erőszakkal rákényszerítjük egy más országra saját feltételeinket, saját politikai rendszerünket, saját ideológiánkat. De ez már nem együttélés, hanem beavatkozás más országok belügyeibe, ez már háború. Ezt pedig a leghatározottabban ellenezzük. Ügy véljük, nem lehet más népekre erőszakkal rákényszeríteni olyasmit, ami ellen kifogásaik vannak, amit nem akarnak. A kommunistáknak mélységes meggyőződésük, hogy semmiféle ideológiát, a kommunista ideológiát sem lehet erőszakkal, háborúval rákényszeríteni valakire, nem lehet szuronyok hegyén trónra ültetni. Van azonban a dolognak egy másik oldala, amelyet a tőkés rend ideológusai ugyancsak el akarnak kendőzni. A kommunizmus ideológiájának, a marxista-leninista tanoknak a terjedését nem tartóztathatják fel semminemű államhatárok, semmiféle hadsereg sem állíthatja meg az emberi gondolkodás előbbre haladását. Sőt, még azok is, akiknek az volna a kötelességük, hogy fegyverrel a kezükben védjék a népeket a kommunizmus eszméitől, még ők is nem egyszer elsajátítják ezeket a haladó eszméket és a kommunizmus fékentartóiból — hogy ismét egy, a tőkések körében használatos kifejezéssel éljek — a „kommunista bacilusok" hordozóivá válnak. Semmiféle őrség, szurony és börtön nem tartóztatja fel a kommunizmust A kommunizmus eszméit nem tartóztathatja fel senki. Sem szurony, ser* börtön, sem erőszak — mégpedig egyszerűen azért, mert a mar* r'Tmus-leninizmus a dolgozók létérdekeit fejezi ki, mért a marxizmusleninizmus az igazságot jelenti. A kommunista társadalom a teljes igazságosság, szabadság, egyenlőség, az ember iránti igazi tisztelet elvein felépülő társadalom, s állítsanak bármiféle őrséget, igyekezzenek bárhogyan is megtéveszteni az embereket az emberek idővel végül maguk is rájönnék s megértik, mi a hazug és mi az igaz, mi a rossz és mi a jó. íme, ez az, amiből biztonságunk fakad, hogy a kommunizmus ügye végül is győzni fog. A kommunizmus nem úgy győzedelmeskedik, hogy a szocialista országok más országokat hódítanak meg, dehogyis, minden ország népe maga veszi majd fontolóra a tényeket, mérlegeli őket egytől egyig, ha majd helyesen megérti a marxista-leninista tanítás lényegét, s akkor szabad akaratából maga választja meg társadalmi életének haladóbb formáját. Napról napra könnyebb lesz felismerni, melyik rendszer a haladóbb és igazságosabb. Az emberek milliói a maguk két szemével látják a tőkés rend nyavalyáit, a maguk két váilán érzik minden terhét és igazságtalanságát ennek az elnyomó rendszernek, s egyre világosabban lógják látni, egyre erősebben fogják érezni. A tőkés országokban élő népek látják, hogy a kapitalizmus rikító ellentétet jelent maroknyi ember fényűzése és a dolgozók nehéz, nyomorúságos élete között, az utcára dobott munkanélküliek milliós hadseregét jelenti, az állandó rettegést a holnaptól azoknak a házatáján is, akiknek még van munkájuk. A tőkés országok dolgozói jól tudják, mit jelent az, ha az ember megbetegszik, és nincs pénze gyógykezelésre, orvosra, gyógyszerre, hisz mindezt kegyetlenül felsrófolt árakon árusítják. Jól tudják, mit jelent az, hs az embernek nincs lehetősége rá, hogy iskolába küldje a gyerekét Ha a tőkés országokban élő emberek összehasonlítják életfeltételeiket a szocialista országok életfeltételeivel, ahol az állampolgárok mindezt a szenvedést már régen elfelejtették, bizony nem nehéz kitalálni, milyen következtetést vonnak le, ha például egybevetik a tőkés gazdasági rend lassú fejlődését a szocialista államok népgazdaságának rohamos gyarapodásával, a hidegháború és a lázas fegyverkezés imperialista politikáját a szocialista országok békeszerető külpolitikájával és a leszerelésért folytatott harcával, akkor világosan láthatják, melyik társadalmi rend az igazságosabb és a haladóbb. Ma a tőkés rend propagandistáinak még sikerül a kommunizmussal riogatniok néhány tájékozatlan embert, de biztosra vehetjük, hogy ez csak átmeneti jelenség. Mihelyt ezek az emberek maguk rájönnek, mi a dolgok valódi képe, röstellni fogják mai megtévesztettségüket, és bizony nem egy nagyapa lesz, aki nem meri majd megvallani az unokáinak, hogy volt idő, amikor ellenezte a kommunizmust. A kapitalizmus néhány legelőrelátóbb ideológusa és politikusa már kezdi megérteni, hogy a történelem kimondta az ítéletet a társadalmi rend fölött, amelyben élnek és amelyet védelmeznek. Rettegnek ettől, igyekeznek minél tovább halogatni azt ami elkerülhetetlen és minden úton-módon takargatják a tényeket, nem merik nevükön nevezni a dolgokat abban reménykedve, hogy sikerül megtéveszteniök a tömegeket Vegyék például ezt: Nyugaton egyre gyakrabban emelnek szót az államférfiak és politikusok s azt követelik, hogy nyújtsanak segítséget a gazdaságilag elmaradott országoknak. Jól kell lakatni, úgymond, ezeknek az országoknak az éhezőit, mert különben követelni fogják a jogaikat. Természetesen ezeket a felhívásokat szép szavakkal fűszerezik, nagylelkűségről, emberiességről stb. áradoznak. Mindebben azonban nem a keresztényi, felebaráti szeretet jut kifejezésre, hanem a monopolisták legközönségesebb önzö félelme. Az imperialisták, a gyarmatosítók évtizedeken, sőt évszázadokon keresztül fosztogatták Ázsia, Afrika és Latiiv Amerika országait, amelyeket ma ily nagylelkűen készülnek megsegíteni. Mérhetetlen kincseket szipolyoztak ki ezekből az országokból, s azokat, akik e kincseket számukra megszerezték, szándékosan és céltudatosan nyomorban és tudatlanságban (Folytatá* a 11. oldalon)