Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-16 / 15. szám, szombat

O. Verejszkij: IZLANDI JEGYZETEK X

irodäloíkroL-f^NWEKRÖI A zt hiszem sehol a világon nem beszélnek annyit az időjárásról, mint Izlandban. Olyan országban, ahol a lakosság nagy része a tengerből él iheg. ez nem is lehet másképp. Az idő pedig szeszélyes, percenként változik. Izlandban én is folyton az időjárásra gondoltam. Alighogy kinyitottam vázlatfüzetemet, máris szélrohamot küldött a tenger vagy esni kezdett s füzetem és minden más rajzeszközöm szanaszét repült, elázott. De ez a változékony időjárás különös varázst kölcsönöz az izlandi tájnak. Az eső és a napfény gyakran fest szivárványt az égre, amely itt - az óceán fölött különösen szép. A komor hegyeket, sziklás szakadékokat imént még felhők sötétítették, egy perc múlva a napfényben furcsa éles árnyékot vetítenek a tájra. A hirtelen kerekedő hóvihar vastag fehér takarót terít az utakra, de negyed óra múlva a hó elolvad s napsugarak csillogtatják a tócsákat. A komor tájat az izlandiak házfalaik és ruházatuk élénk színeivel vidámítják. A felhőkbe burkolózó hegyek és Reykjavik vörös, sárga, zöld házai érdekes kontrasztot alkotnak. Célízerű, kényelmes az izlandiak ruházkodása, de úgy látszik a szinek tarkaságával világrekordra törekszenek. Sok a rikító színű, kockás rövid Erich Kästner magyarul Reykjaviki utca Reykjavik, a főváros nagy kikötő, s erre a város minden része emlékezteti a járókelőt. Az utcai képet rendszerint az ó^eán vagy egy öböl Grindaviki halfeldolgozó üzem kabát, esőköpeny, tarkabarka sál. Ha mindehhez hozzáadjuk a vörös fagyai dús fürtjeit - a fagyai az egyetlen bokor, amely buján tenyészik itt — , akkor olyan sokszínű kép áll össze, amit rajzaimban,, sajnos nem tudok érzékeltetni. A színes ruhák között gyakran tílnik fel a nők hosszú fekete köpenye, fekete rojtos bársonysapkája. Inkább idősebb, a hagyományos öltözködéshez, népviselethez még ragaszkodóbb asszonyokon látni. zárja le, s a szem állandóan hajóra, vagy hajózással kapcsolatos tárgyra téved. ¥ Az izlandi népi mondákban, a sagakban megénekelt Tingvedlir az a •'JMM Két magas hegy között, kövekkel borított völgyben áll a világ egyik legnagyobb írójának, Halldór Lax-. nessnek a háza. Ö tette a kicsi, távoli Izlandot kedvessé számunkra. Aki itt jár, minduntalan találkozik alakjaival, a tájak az ő leírásai révén — ismerősek. Halldór Laxness háza ablakaiból odalát a falura, amelyben született és felnőtt. Ennek a falunak a nevét választotta írói nevéül. A közeli gejzír vizével fűtött barát ságos házba szüntelenül behallatszik egy patak csobogása. A patak, ahol Laxness pihenő óráiban pisztrángra halászgat. M A nyájak felügyelet nélkül legelnek a hegyi legelőkön. A gazdák a juhok fülére nyomott bélyegről ismerik fel állataikat, s amikor itt az ideje, ki választja mindegyik a magáét s lehajtja a völgybe. Hosszú téli estéken a parasztasszonyok gyapjúkelméket szőnyegeket szőnek. A falvakban gyors, ügyes mozdulatokkal rakják hordókba a heringet a nők. A zsákmány nem várhat: a hal nagyon gyorsan romlik. A kereset a kezek nyorsaságától függ. Ha gazdag a zsákmány, az egész falu apraja, nagyja segít kirakni, sózni a halat. Láttam nyolc éves fiúcskát, aki oly ügyesen dolgozott, hogy semmiben sem maradt el a felnőttek mögött. Azt mondta, hogy halat besózni nem érdekes munka, de a hálót kivetni és bevonni — az már igen! Így nevelődnek nemzedékről nemze dékre a halász-dinasztiák. A tenger táplálja az izlandiakat, kiskoruktól fogva ismerősükké válik. nem csoda, hogy a tengert érzik igazi életelemüknek. Halldór Laxness Halldór Laxness háza nevezetes hely, ahol valamikor az ország első törvényhozó testülete, az alting összegyűlt. Az izlandiak nagy tiszteletben tartják Tingvedlirt. Itt ünneplik az összes fontosabb évfordulókat. Környékét parknak nevezik, bár a mi fogalmaink szerint a park elképzelhetetlen fák nélkül, nincs ott egyetlen fa sem. Az izlandiak szeretik szabad óráikat a Thingvalla-tó festői partjain tölteni. Valóban felségesen szép, a szokásos izlandi tájtól elütő ez a hely, messzire elnyúló, kihűlt lávamezök között. A láva helyenként szobrászmunkához megtévesztésig hasonló alakzatokat képez. Gyurcsó István: EGY PILLANTÁS Küszöbön állunk: az ötéves tervek soraiban a harmadik küszöbön — Nem vékával, csak összetett marékkal mértük a hasznot: de úgy szép az öröm, ha nem szórjuk szét a szélnek potyára a bőség kosarából mindazt a jót, mit ügyes forgatással a szerszámok serege termelt: itt Komárom hajót, ott Kuncsice acélt, Ostrava szenet, vasat Rozsnyó, fényt a forgó turbinák — És ki énekli meg: ugyan ki majd, a répaszedő lányok szép, barna haját, a fejőnők kezét? — áldott szorgalom — Dalold el hegedű, négyhúrú szerszám, pengesd cimbalom, hogy emberek élnek minden mögött, mi néha szürke tervszám: — Nem csordul még bőség, de amink van, az a miénk, senki el nem veheti! ! És megszaporodik bennünk az élet, bőségre érik, annak, aki élteti. ^Koyaftwttororyatyaaa^ Az éghajlat határozza meg a divatot ÜJ SZÖ 8 * 1980. Január 19, A Nyugat-Németországban élő írók közt Leonhard Frank, a Jézus tanítványai, a Baloldalt dobog a szív kitűnő szerzője mellett elsősorban Erich Kästner érdemli meg legteljesebb figyelmünket és rokonszenvünket. Ismerjük a hatvan esztendős, Münchenben élő író ifjúsági regényeit, köztük az ízes humorú és fordulatos Emil és a detektívek címűt, Molnár Ferenc Pál utcai fiúk-jának pompás német változatát, melyben gyermek és felnőtt olvasó egyaránt sok élvezetet talál. De becsüljük Fabian című regényét is, a világháború utáni esztendők német polgárságának ezt a jellegzetes rajzát, amelyet Kästner sajátos, fanyar humora és igazmondása magasan a haladó szellemű polgári irodalom átlaga fölé emel. A prózájában polgártársait csak enyhén csúfoló Kästner az 1927 és 1933 között megjelent négy verseskötetében csípősebb és maróbb, olykor kíméletlenül éles is. Ő maga igen találóan „használati verseknek" (Gebrauchsverse) nevezte munkát és harcot szolgáló költészetét, és ismeretes, hogy ez a líra antifasiszta és háború-ellenes tendenciájával valóban közhasznúnak bizonyult, s általában visszaadta a német költészet megtépázott hitelét. Nem meglepő ezért, hogy az embertelenség elhatalmasodása idején Göbbelsék könyvmáglyáin ott találjuk Kästner „morgős-rnérges" antifasiszta szatíráit is. A csizmás diplomáciát megvető, antimilitarista Kästner nem emigrált, mint Bert Brecht, a Mann és Zweig testvérek, Werfel és a többiek; német földön maradt, ám a máglyákra méltón - hallgatással felelt, hogy mint dédunokája a német felvilágosodásnak, esküdt ellensége a hamis „mélység"-nek, ami - ahogy tréfás felköszöntőjében a zürichi PEN-clubban maga mondta - soha nem megy ki a divatból, hódolója és rangadója maradhasson három elidegeníthetetlen követelésnek: az érzelmek őszinteségének, a gondolkodás tisztaságának és az írott s mondott sző egyszerűségének. Az elmúlt esztendőbeji két kötete jelent meg magyarul, éspedig egy nagyon gondosan és hozzáértéssel válogatott versesgyűjtemény Szív a tükörben címmel és a Mikor én gyermek voltam című mulatságos családtörténete. A verseskötet hiányai mellett is sokoldalúbban mutatja be az igazi Kästnert, akinek magatartása ma az újjáéledő fasizmus, az adenaueri uszító politika idején ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint a harmincas években. Évtizedekkel ezelőtt a Halottak napjára, prédikáció helyett írott „Hangok a tömegsírból" című versében az első világháború felett érzett haragját ezekkel a keserű sorokkal fejezte ki: Itt fekszünk, szánkban a sír szennye van. Másként esett, mint hittük haldokolva. Meghaltunk. Am halálunk céltalan. Holnap helyettünk ti kerültök sorra. Négy gyilkos év, aztán zengő harangok! S ti azt hiszitek: alszik a halott. Négy gyilkos év, koszorúk, gingalangok! Ne hidď a papi szőt, az égi hangot! Aki felejt — az átkozott! Több ez már a gúnynál és iróniánál, van benne már valami prófeciás előérzet és előrelátás. Sok más versében, mint a Levél a fiamhoz, A másik lehetőség, Waurich őrmester, Nyílt levél az alkalmazottakhoz vagy A Führer-kérdés, genetikusan szemlélve címűekben Kästner kegyetlenül letépi a fasizálódó honi tőkések arcáról a gőgös, nagyképű, öntelt álcát és — ahogy Békés István, a gyűjtemény összeállítója és kitűnő fordítója írja utószavában — „arcába vágta a sokrétegű német polgárság egyetemének, hogy az első világháború egyik fő szervezője és haszonélvezője, hogy a másodiknak, a hitleri tömegmészárlásnak útcsinálója és cinkosa." Kästner az emberiesség, a béke és háború kérdésében ma is a humánum álláspontját foglalja el, de bármily emberies is a hangja, csak a maga társadalmának, a polgári világnak csődjét látja és nem érzi, nem fogja fel teljesen, hogy az elhaló helyében egy új világ épül, az a világ, amely minden embertelenségnek örök időkre véget akar és véget tud vetni. Negyvenöt után írott költeményei, amelyeken hol Brechtnek, hol Majakovszkijnak hatását érezzük, számban is kisebbek és mondanivalójukban erőtlenebbek, jelentéktelenebbek. Kitűnően látja a részleteket, de mintha nem volna teljes áttekintése a világról; a világ jövőjét nem látó kétkedő költő mintha elfásulna és ebben az elfásulásban és elfáradásban nem ismeri fel a bizalmat, reményt és hitet keltő holnapot. Elégiái úttalan panaszba csapnak és szerel-' mi líráját nem az öregség bölcsessége teszi keserédessé, inkább a reménytelenség és úttalanság rémületétől terhesen válik fanyarrá, nem egyszer cinikussá. Igazságtalanok volnánk azonban az egykori korholó és támadó kedvű szatirikushoz, ha nem látnánk, hogy egy nagy kérdésben, a béke kérdésében nagyon közel áll hozzánk. Ott nyugaton a legnagyobbak, a Pablo Nerudák, Nicolas Guillének kivételével igen kevesen vannak, akik minden kétkedést és keserű gyászt elvetve hívőbben fejeznék ki nála az ember békevágyát. Arasd a búzát, tereld a nyájat, míg a planéta az égen ível! Hajtsd a lovat, töltsd borral a kádat! Földünk édeni kertté válhat, akarni kell csak, akarni kell! összefogásra a kor szava nógat! Békét, békét áhít a nép. Ellenségnek ne tarts milliókat. A háború — az ellenség. Békét, békét hozz a világnak! Tedd, mit a kedv, s nem a kény követel. Arasd a búzát, tereld a nyájat! Hajtsd a lovat, töltsd borral a kádat! Földünk édeni kertté válhat, akarni kell csak, akarni keli! Az „Akharniak" című Arisztophanész-víg játék travesztiájából. Kästner prózai kötete, a Mikor én kisfiú voltam nem kelti bennünk azt a hiányérzést, amely a verses-gyűjtemény többszöri gondos átnézésa után óhatatlanul megmarad bennünk. Kästner itt a magaszabta és a világszemléletéből eredő korlátai közt szinte teljességet ad: a hol vidám, hol meg érzékenyhangú családi visszaemlékezésnek, családi történetek, gyermekkalandok, iskolai csínytevések, kirándulások leírásai mellett a szatíra görbe tükrében a Vilmos császári Németország társadalmának képét kapjuk. Nem kíméletlen a szatíra, olykor gúnyos fintorrá szelídül, de mindig eleven célba talál, eszméltetően odavág ez a serdültebb ifjúságnak és felnőtteknek egyformán kedves és jóízű olvasmány, akár régebbi ifjúsági regényei. Külön ki kell emelnünk a gunyoros visszaemlékezések sorából azokat a fejezeteket, amelyeket az Író szüleinek, a nyerget, lószerszámot, hámot, nyergestáskát, lovaglócsizmát szenvedéllyel fabrikáló ezermester apjának és hallatlanul dolgos, serénykezú, hallgatag édesanyjának szentel. Különösen a törékeny egészségű anya alakját sikerült Kästnernek szokatlan melegséggel, érző szívvel remekbe faragnia. Az idő: az első világháború előestéje. A bekövetkező rémségek már előrevetik árnyékukat; jön az öldöklés, az értelmetlen vérontás, a „szép halál, a hős halál" meddő kora, s az író leteszi a tollat: gyermeksége 1914 nyarán hirtelen véget ér. Mindkét kötetnek Békés István a fordítója. A versekben dicséretes biztonsággal, az eredetivel egyenértékű művészettel adja vissza az olykor csaknem lefordíthatatlannak tűnő kästneri iróniát, fanyar humorát éppúgy, mint hűvös észtornáját, sajátos racionalizmusát. Nem egy versátültetése valóságos bravúr, mint a Szóló láthatatlan kórussal kantáta értelemhez apelláló érdes szatírája vagy a merőben más zenéjű, más zengésű és ritmikájú Levél a fiamhoz fanyar lírája. A prózai kötet fordítását ugyanez a gondosság és művészi igény jellemzi. Hiánytalanul adja vissza Kästner gúnyosan keserű hangját a históriákban és gyengéd érzelmességét az anyának szentelt fejezetekben. EGRI VIKTOR A Naszvadi Nyolcéves Magyar Tannyelvű Középiskola a napokban sikeres esztrádestet rendezett. A sikeres műsorért egyaránt dicséret illeti a rendezőséget és a szereplőket. (m. k.) A kiskövesdi szövetkezeti klub színjátszói a napokban mutatták be Goldoni Szerelmesek című vígjátékát, - A szereplők jó játékát a közönség tapssal jutalmazta. (sz. a.) A Csemadok leleszi helyi csoportja, a sok szép siker után az elmúlt napokban újabb sikert aratott. Bemutatták a közönség nagy megelégedésére. Safránek: Makrancos házasok című vígjátékát. (k. 1.) A CSISZ csarmohói szervezetének színjátszói, a napokban Nagykövesden vendégszerepeltek. A szereplés sikerült, a közönség elégedett volt. (k. a.)