Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-15 / 346. szám, kedd

NEM TESZÜNK KÜLÖNBSÉGET A

teista cikkeinkkel kapcsolatban nem egy olvasónk feltette és felteszi a kérdést: e cikkekben és e cikkekkel melyik vallás ellen harcolunk ? Jóhiszeműen kérdezik ezt — legalábbis nagy készüket a jóindulat és a jószándék vezeti, amikor azt mondják, hogy ateista propagandánkban tegyünk különbséget vallás és vallás között, mert hiszen — szerintük — nem minden vallás egyforma, s éppen ezért helytelen, ha minden vallás és minden vallási nézet ellen egyformán harcot hirdetünk. Feltűnő jelenség ez különösen a protestáns egyházakhoz tartozó hívőknél, a reformátusoknál és az evangélikusoknál. Mi tagadás, cikkeink megjelenése után a legélénkebben, szinte azonnal a protestánsok reagáltak rájuk és mint cikkeinkből ismeretes, a leveleikben felvetett kérdéseikre nyíltan válaszoltunk, kifejtettük nézeteinket az egyes kérdésekben elfoglalt álláspontjukkal kapcsolatban. Sajnálatos módon azonban elkerülte figyelmünket, vagy legalábbis nem tulajdonítottunk neki különösebb jelentőséget —, leveleiknek és észrevételeiknek az a része, amelyben szinte követelik, hogy ateista propagandánkban tegyünk különbséget, húzzunk választóvonalat a katolikus és protestáns egyházak között, a keresztény és a keresztyén vallások között. E levelek írói sajátos módon, részben, egy bizonyos határig egyetértettek mondanivalónkkal. Egyetértettek addig és abban, ha a vallási misztikumról, a vallási szertartások külsőségeiről, a csodákról, a babonás hiedelmekről volt szó. Mint az egyik írta: „Rendben van, igazán magam is hálás vagyok érte, leplezzék le a magas klérus égbekiáltó bűneit, az inkvizíció kegyetlenségeit, a babonás hiedelmeket és szokásokat, higyjék el, én is ezt teszem ..." Eddig és ne tovább, mert aztán már jön a „de" és a többi, ami utána következik. És mi az, ami utána következik? No, erre nem oly egyszerű a válasz. M

ielőtt azonban tovább mennénk s a kérdés részletes taglalásába bocsátkoznánk, néhány dolgot — a mondanivaló félreértésének elkerülése végett — szükségesnek tartunk hangsúlyozni. Éspedig egyrészről azt, hogy ezzel a cikkünkkel, annak mondanivalójával semmiképp sem az a célunk, hogy a katolikus és a protestáns hívőket — magyarán megmondva — „egymásnak ugrassuk", köztük vallási ellentéteket és gyűlölködést szítsunk. Szükségesnek tartjuk ezt annál is inkább hangsúlyozni, mert akadhatnak majd olyan emberek, akik erre törekedni fognak. Meg kell, hogy mondjuk — hisz erről a továbbiakban bővebben is szó lesz — nekünk oly mindegy, hogy katolikus vagy protestáns, zsidó vagy történetesen buddhista vallásról van szó. A vallásokról, a köztük lévő különbségekről, hozzá kell tenni: a lényegen mit sem változtató árnyalati és külsőségekben megnyilvánuló különbségekről — népiesen szólva — az a véleményünk, hogy az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Másrészt pedig hangsúlyozni szeretnénk azt is, hogy ha bár ebben a cikkünkben kissé bővebben is lesz szó a protestáns vallásokról, úgy ez semmiképpen sem jelent olyasmiféle szándékot részünkről, mintha most „a protestánsokat támadnunk". Egyáltalán nem erről van szó. Mi nem a protestánsokat, vagy a katolikusokat „támadjuk", hanem a materialista világnézettel összeegyeztethetetlen vallási nézetek ellen harcolunk, — ateista propagandát folytatunk. De térjünk a tárgyra. Kezdjük talán azzal, amit a fentiekben már néhány szóval érintettünk. Éspedig azzal, hogy nem teszünk különbséget, nem húzunk választóvonalat az egyes vallások közé. Nem teszszük és nem is tehetjük ezt annál az egyszerű oknál fogva, mivel . ateista propagandánkban számunkra nem az a lényeg, hogy az egyes vallások formalitásokban, külsőségekben mennyiben térnek el egyE mástól. Nem ez a lényeg, hanem az idealista világnézet, amelyet a vallások megtestesítenek, s amelynek szolgálatában állanak. Mi harcolunk a társadalmi fejlődést gátló, a régit megmerevíteni és megörökíteni akaró vallási ideológiák ellen, az ellen a sok emberben mélyen megrögzött nézet ellen, hogy sorsunkat, és a világ alakulását az emberi akarattól független földöntúli erők irányítják és szabják meg. Hogy a mindenkori kizsákmányoló qsztályok szolgálatában álló egyházak és vallások ezzel a földöntúli erőkbe vetett hittel, azzal, hogy mindent, ami van, csak isten akarata változtathatja meg, tulajdonképpen és végeredményben a kizsákmányoló társadalmi rendszert szeretnék örökéletűvé tenni, annak hitét elhinteni az emberekben — a kizsákmányoltakban —, hogy az adott helyzeten ők változtatni nem tudnak, abba nyugodjanak bele, mert minden, ami van, minden ami történik, isten akaratából való. gyik levélírónk fölvetette a kérdést, hogy ha szerintünk nincs isten, akkor ffliért hadakozunk ez ellen a nem létező isten ellen. Az első pillantásra hatásosnak tűnik ez az állítás, amely az embereket könnyen megtévesztheti. „Ha hincs isten — írja ez a levélírónk — akkor nincs szükség sem ateizmusra, sem pedig ateista propagandára, akkor erről a nem létező istenről miért kell annyit írni." Majd így folytatja: „Hát az isten, aki nem létezik, hogyan forralhat az emberiség ellen valami rosszat?" Ennek a levélírónknak és a hozzá hasonló módon gondolkodóknak meg kell mondanunk, hogy mi nem harcolunk sem a szerintük létező, sem pedig a szerintünk nem létező isten ellen. Nem harcolhatunk az isten ellen annál az igen egyszerű oknál fogva, mert nekünk, materialistáknak meggyőződésünk, hogy nincs isten. Hát akkor mi ellen harcolunk, miért kell az ateista propaganda? Nem az isten ellen harcolunk, hanem az isten létét valló emberek azon nézeteik ellen, amelyek ebből következnek, s amelyek sok évezredes voltuknál fogva mélyen begyökereztek az emberekbe. Harcolunk a fentebb említett nézetek ellen, az ellen, hogy az ember bízza rá magát valamely földöntúli erőre vagy erőkre, nyugodjék bele sorsa és a világ helyzetébe, mert hiszen az ellen semmit sem tehet, mivel minden, ami van és minden ami történik, isten akaratából való. S ezen mit sem változtat az a körülmény, hogy ezt a földöntúli erőt az egyik ember istennek, a másik Jehovának, a harmadik Buddhának, a negyedik pedig valamilyen szellemnek nevezi. A lényeg egy és ugyanazon marad: a földöntúli erőkbe — istenbe vagy Buddhába — vetett hit, vagyis az, amely az embert akaratától, a saját és embertársai erejébe vetett hitétől megfosztja, lényegbevágó, forradalmi cselekedetektől és változtatásoktól visszatartja. \ z eddig elmondottak alapján rátérhetünk mondanivalónk második részére, éspedig a protestáns vallásokra, illetve arra, amit a protestáns vallásokhoz tartozók állítanak, hogy vallásuk különleges elbírálás alá kell hogy essék, mivel az más, haladóbb, mint a többi vallások, nevezetesen a katolicizmus. „Fontos a világos különbségtétel" — ezt a címet adta levelének H. nevű levélírónk. Miért volna fontos a világos különbségtétel? Szerinte — és többek szerint is — egyrészt azért, mert vallásuk kivetette magából a merev dogmákat és a misztikumot teremtő díszes külsőségeket, másrészt pedig éppen abból kifolyólag, hogy vallásuk mentes minden cifraságtól és sallangtól, haladó vallás, oly haladó, amely nemcsak hogy megfelel a szocializmust építő ember lelkivilágának, hanem arra —, de csak erre — egyenesen szükség is van. Nem véletlen szülte és nem csupán egyes emberek nézeteiről -van ebben szó, hanem olyan kérdésekN

6 ről, amelyek a protestáns hívők között eléggé elterjedtek, s amelyeket egyesek még szándékosan tovább terjesztenek. Az előbbiekben már említettük azokat a hozzászólókat, akik egy bizonyos mértékben „egyetértenek" ateista propagandánkkal. Idézőjelbe kell tennünk az „egyetértenek" szót, mivel dehogyis értenek egyet velünk. Mert mivel is „értenek egyet?" Csak azzal, ami nem rájuk és nem a lényegre vonatkozik. „Egyetértenek" velünk abban, ha a katolikus vallás és a vallási szertartások misztikumáról írunk, — no persze, miért ne értenének velünk egyét abban, hisz nem utolsó sorban éppen ezektől a misztikus külsőségektől való szabadulni akarás vetette meg a protestantizmus alapjait. De a más vallásokhoz viszonyítva puritán külsőségek mit és mennyiben változtatnak a lényegen ? Hisznek valamely földöntúli erőben? Hisznek abban, hogy minden, ami van, isten akaratából való és minden, ami történik, isten akaratából történik ? Márpedig ezek a kérdések a lényeg, — miért, mi oknál fogva tennénk hát különbséget az egyes vallások között, mennyiben volna számunkra, materialisták számára a protestáns vallás haladóbb, mint a többi ? em térünk ki azonban az elől a kérdés elől sem, amely más vallásokkal szemben a protestantizmust bizonyos demokratikus vonásokkal ruházza fel. Valóban, a protestáns vallás a katolikus vallással szemben bizonyos demokratikus vonásokkal bír. Sőt mi több, valamikor, a mága idejében, az akkori viszonyok között határozottan a társadalmi haladást szolgálta. Nemcsak az a tény, hogy ez a vallás megtisztult a cifra és misztikus külsőségektől s ezzel közelebb került —, hogy úgy mondjuk — érthetőbbé vált a néptömegek számára, hanem azzal, hogy a vallási szertartások — például a katolikus latinnal ellentétben —.-ŕ az illető nemzet nyelvén folyik, a maga idejében jelentős tényező volt a nemzeti mozgalmakban, a nemzetek kialakulásában. Kétségtelen tény az is, hogy a protestantizmus jelentős szerepet játszott a hűbéri kiváltságok, a feudalizmus megdöntéséért vívott harcban. Nem szükséges messze mennünk a példáért, gondoljunk csak a huszitizmusnak a társadalmi fejlődést szolgáló szerepére, amelyben a vallás elválaszthatatlanul összefonódott a társadalmi haladásért vívott harccal. Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindez akkor, a maga idejében. Azóta viszont évszázadok teltek el, a világ nagyot lépett előre a társadalmi fejlődés útján s mint annyi sok minden más, a protestantizmus is elvesztette haladó jellegét és szerepét. Azóta nemcsak a kapitalizmus döntötte meg a hűbéri társadalmi rendszert, hanem a Föld egyharmadán a leghaladóbb társadalmi rendszer, a szocializmus aratott teljes győzelmet. Természetes tehát, hogy ma és nálunk, a szocializmus viszonyai között a protestantizmus is végképp elveszítette valamikor demokratikusnak mondható vonásait és haladó szerepét, s ideológiájánál fogva éppúgy a társadalmi haladást gátló tényezővé vált, mint a többi vallások. A

teista propagandánkban — hogy úgy mondjuk — nem nézünk szemellenzővel, nem csapkodunk jobbra-balra behunyt szemmel, hanem igenis számbavesszük az összes körülményeket, az egyes vallások sajátosságait is. Üjra csak hangsúlyozni akarjuk: mi nem az ilyen, vagy olyan vallású hívők ellen harcolunk, még csak nem is a papjaik ellen, hanem az ellen a minden vallásban megnyilvánuló nézet és ideológia ellen, amely összeegyeztethetetlen materialista felfogásunkkal, s amely hova-tovább a társadalmi fejlődés gátjává válik. A földöntúli erőkbe vetett hit, a legfontosabbtól: előrehaladásunkba és biztos győzelmünkbe vetett hitétől fosztja meg az embert. — (~ky) Elképzelhető volt ez ezelőtt? Karácsony előtti séta a prágai áruházakban FÉRJEM MESÉLTE bátyjáról, hogy amikor tízéves korában életében először elvitték Léváról Bratislavába, álmélkodva körülnézett a pályaudvaron, s csak annyit mondott: Hát itt mi van, nagy vásár? Ez a hasonlat jutott eszembe, amikor most vasárnap Prága utcáit róttam. A villamosokra, autóbuszokra alig lehetett felférni, az utcákon, üzletekben annyi ember, hogy még engem is, ak^ pedig nem vagyok újdonsült prágai lakós, meglepett. A hamisítatlan karáosony előtti hangulatot még fokozzák a kivilágított karácsonyfák, s a fényárban úszó Vencel-tér, Príkopy, Národní tŕída. Nemrégen készült el ugyanis a belvárosban az új fénycsővilágítás, s ez este is nappali fényt áraszt. Figyeltem az embereket. Magános vásárlót alig láttam. Legtöbben családostól voltak. A nőknél bevásárlótáska, a férfiaknál szintén, némelyiknél aktatáska. S ahogy mentek be, jöttek ki az üzletekből, a táskákban egyre gyűltek a kisebb, nagyobb csomagok. A cukrászdákban nem lehetett helyet kapni. A felnőttek ott pihenték ki a vásárlás fáradalmait, a kicsinvek semmivel sem törődve tömték magukba a süteményeket. Azt hiszem, ha közvéleménykutatást végeznénk, kiderülne, hogy a legtöbb embernek nagyobb örömet okoz a bevásárlás, az a tudat, hogy módjában van szeretteit megajándékozni, mint maga a karácsony. Legalább is ez volt az érzésem a sok boldogan válogató ember láttán. De nem is panaszkodhatnak az idén. Az üzletek valóban tömve vannak szebbnél szebb dolgokkal, legyen az textil, kötöttáru, cipő, konfekció, háztartási gép, habkönnyű szilonanyag, blúz, estélyi ruha és még ki tudná felsorolai, mi minden. Már az is öröm, ha megállsz a kirakatok előtt. Olyan ízléses, szép kirakatok talán sehol a világon nincsenek, mint nálunk. A kirakatokban az egyszerű finomság gazdag fantáziával párosul. Közkedvelt motto a holdrakéta, a Szovjetunió hatalmas sikerei a világűr meghódításában. Érdekes, hogy ez a téma a cukorkaüzlettől kezdve a textilüzletig ismétlődik, de mindenütt másként, mindenütt szellemesen, ízléses formában. S ahogy az üzletek kirakataikon keresztül portékájukat kínálják, nincs abban egy szemernyi tolakodás, vásári kihívás. Kicsit kelletik magukal,' kicsit kacérkodnak a kívülállóval, de csak annyira, amennyit a jó. ízlés megenaed. A LÁTSZAT persze csalhat és talán nem is volt annyi vásárló, mint hittem. Hogy bizonyságot szerezzek, felkerestem a legnagyobb áruházakat és megkérdeztem, elégedettek-e a vasárnapi forgalommal. Körutamat a Divatáruházban kezdtem. — A mostani vasárnap várakozáson felül sikerült. 1 millió 35 ezer korona forgalmat bonyolítottunk le, 160 ezer koronával többet, mint tavaly. Körülbelül 40 ezerre tehető a vásárlók és nézdegélők száma. A legnagyobb volt az érdeklődés a méteráru, nevezetesen az Angliából behozott nylon iránt, de a nagy választékban árusított női meleg téli cipőket, valamint női és férfi pulóvereket is tömegesen vásároltak — mondotta Sulc elvtárs, a kereskedelmi vezető. | A Darex áruházban is, amely már , néhány hónapja a nők áruháza, meg ; voltak elégedve a forgalommal. 750 ezer korona''bevétellel zárták a napot. Feltűnést keltettek a begombolható bundabéléssel ellátott különböző színű balonkabátok. a Vietnamból és Angliából behozott divatos pulóverek és kardigánok, az NDK-ból importált perion fehérneműk. Prágában 'közkedveltek a Szlovákiában qvártott kozmetikai cikkek. Komoly sikere van a bratislavai kozmetikai üzem kiállításának a Darex áruházban, sokan vásárolják az ügyesen összeállított-és aránylag olcsó ajándékdobozokat. A Perla áruház forgalma közel egymillió koronát tett ki. A legtöbb vásárló a jól ellátott konfekció-osztályon volt. Naqycm dicsérték la CSISZ-tagok munkáját, akik külön briaádot alakítva, udvarias és szolgálatkész viselkedésükkel lényegesen hozzájárultak a vasárnapi forgalom sikeres lebonyolításához. A gyermekáruházban a figyelem a játékokra összpontosult. A 450 ezer koronás forqalom szám szerint ugyan kevesebb, mint tavaly volt, a valósáqban azonban több, mert tavaly óta a overmekkonfekció ára alaposan lement. Szenzációt keltettek az NDKból behozott színes harisnvangdráook. Több ezer darabot adtak el belőle, de méq íqv sem tudták kielégíteni az összes érdeklődőt. Práqa Ieqnaqyobb áruházában, a Fehér Hattyúban két nap alatt, szombaton és vasárnap közel 5 mil,

;ó korona foroalmat bonyolítottak le. Öt perc alatt 800 ember lépte át a beiáratot. A Fehér Hattyúban lábastól kezdve szobabútorio minden elképzelhető cikk" kapható. Vasárnap például 3500 nvakkendőt, 30.televízort. 140 ezer korona értékben csillárokat, 70 ezer koronáért karórákat, ébresztőórákat, --ezüst ajándé4rtár-j nvakat. 3" ezer salat, 180 oár sílécet, 200 • oár kôrcsoTvšt Stb. adtak el. EZEKET A SZAMOKAT írva akar ^ ratlanul felötlik bennem a qondolat, elképzelhető volt azpíőtt il,ven mértékű karácsonvi bevásárlás? Nem frázis ha azt állítjuk: nálunk a karácsony qazdaoabb. örvendetesebb. Szorqalmas^ munkánk _ eredménye, hoov különösebb meqerőltetéfi nélkül ajándékozhatunk és elfooarthRtimk. KISS ÉVA' /"»aramszent^ györgyön ' nem éppen könnyű \ dolog megtalálni az iskolát. Ha az ember érdeklődni kezd az iskola felöl, azt kérdezik tőle, vajon melyiket keresi, a szlovák vagy a magyar iskolát. S ha a magyart, akkor melyik osztályt — mert ez mind más és más helyen van... Igen, ebben a nagy szövetkezeti ] községben az iskola nem egy épületet i jelent, hanem négy régebbi paraszthá| zat. A magyar iskola felsőbb osztályai más és más épületben vannak. Természetesen ennek megvannak a rossz kö\ vetkezményei is. Nehézségeket okoz az i oktatás a tanítóknak, a diákok fejébe ] is nehezebben vándorol a tudás, mint• i kellemes környezetben, jól felszerelt 1 iskolában. ) amire most oly nagy súlyt fektetünk, 1 kis túlzással mondva, valóságos egér| lyukban végzik. Mindezt azért irtuk le olyan apróié1 kosán, hogy tudjuk, mitől válik meg 1 rövidesen a garamszentgyörgyi diákság. Igen rövid időn belül mindaz, ami1 ről fent szó van, már a múltté lesz: A községnek azon a részén, ahol a lai kosság takaros házakat épít magának, | három és félmillió korona költséggel i épülő pazar iskola emelkedik. Építését 1958-ban kezdték meg. Most már végre tető alatt van, s ha be tudják > üvegezni az ablakokat és beszereznek \ kokszot a szárításhoz, ez év telén be i is vakolják. Építésében nagy érdemeket ' szereztek a diákok szülei és maguk az i iskolások is. Nemegyszer brigádosok 1 egész hada szorgoskodott az épület , körül. S nem hiába, az iskola valóban i nagyszerű lesz. Nemcsak egészséges, ' világos termei lesznek, hanem különi féle szertárákkal, orvosi rendelővel, társalgóval -<s rendelkezni fog. Központi fűtése lesz, víz- és gázvezetékkel szerelik fel. Az állam költségén közös erővel, a lakosok munkájával épült iskola nemsokára közös hasznot, a szellemi fejlődést fogja szolgálni. (— trik) Nagyarányú előadássorozat A Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Csehszlovák Társaság a felszabadulás 15. évfordulója ünnepségeinek'előkészítése keretében nagy előadássorozatokat rendez. A társaság lektorai előadásaikban elsősorban a harmadik ötéves terv feladataival, a szocialista országépítés befejezésének távlataival foglalkoznak majd. Az évforduló napján a társaság a kerületi városokban nyilvános vitamegbeszéléseket rendez meg, amelyeknek keretében felszólalnak a neves politikai, gazdasági és kulturális dolgozók, elsősorban az ellenállási mozgalom közvetlen résztvevői. A társaság a tudományos intézményekkel, a művészeti szövetségekkel és a szocialista kultúra szövetségének titkárságával együtt résztvesz „A szocialista kultúra 15 győzelmes éve" nagyméretű akció előkészítésében. Az akció 1960. első hónapjaiban valósul meg. (ČTK) ÜJ SZÓ 5 * 1959, december 15.