Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-09 / 340. szám, szerda

Egyszerű szavakkal, OKOS ÉRVEKKEL REGGEL, hat óra tájban érkezünk a BreznCi Hídépítőgyárba. Vincent Giertli, az egészüzemi pártbizottság elnöke ott van ugyan, de éppen útra készülődik. Azért nincs semmi baj, mert amikor megkérdezzük, hogyan állnak a terv teljesítésével, szinte megfeledkezik rola, hogy mennie kell. Örömmel és elégedetten válaszolt. — Jobban, mint tavaly, sőt jobban min' az elmúlt évek bármelyikében. Közel 3 és félmillió korona értékű árut gyártottunk terven felül. SU milyen a versenykedv, ha látnák az 'elvtársak! — harsogja vidám büszkeséggel. Közben eszébe jut, hogy hívja a kötelesség, sietve búcsúzik. Mi pedig František Buček elvtársat, az 1es pártalapszervezet jegyzőkönyvvezetőjét keressük. — A darugyártó-üzemrészlegen van i— mondják egyszerre többen is. Az üzemrészlegen serény munka folyik. A munkások kezében villognak a hegesztőpisztolyok. Pattognak a szikrák körülöttük. Az éjjelesek mennek, a nappalosok jönnek. A gépek szünet nélkül zakatolnak. Jozef Medveď és Megyeri Dezső, az üzemrészleg legszorgosabb vasesztergályosai — örök riválisok — már a jövő évi tervükön dolgoznak Ján Machnič diszpécser elvtárs meséli, hogy milyen versengés folyik az elsőségért az esztergályosok között. Gyakran látják őket, amint egymást figyelve alkatrészt cserélnek, vagy egy-egy csavart erősítenek, küzdenek minden perc előnyért. — Mi serkenti itt ennyire az embereket? — kérdezem Buček elvtársat —, aki gondolkodás nélkül válaszol. Az üzemi pártbizottság jól tudja, hogy az agitáció a munkaverseny egyik motorja. A bizottság törődik is vele. Törődik azzal, hogy az agitátoroknak legyen miről beszélniök, gondoskodik meggyőző érvekről. Figyelmet érdemel Mikuláš Rufusz üzemrészlegvezető agitációs munkája, aki napról napra önbecsülésre, a saját erejükben való bizalomra és a rájuk bízott munka iránti felelősségérzetre neveli a dolgozókat. Kitartása és türelme jelentős eredménnyel járt. Amikor arról volt szó, hogy az év utolsó negyedében 15 több mint 20 méter magas darut kell adni építővállalatainknak, bizony jó néhányan ezt lehetetlennek tartották. Rufusz elvtárs számos megbeszélést szervezett, amelyeken foglalkozott a munkához való szocialista viszonnyal, a haladó munkamódszerek bevezetésével, a kitűzött termelési feladatok teljesítéséért folyó munkaverseny jobb megszervezésével. Továbbá igyekezett megértetni minden dolgozóval munkája jelentőségét a lakásépítkezés meggyorsításával kapcsolatban. E$)böl az összehasonlításból az üzemrészleg dolgozói megértették munkájuk fontosságát és felküzdötték magukat az üzem legjobb dolgozóinak színvonalára s még terven felül is készítenek darut, ha arra szükség lesz. AZ ÜZEMRÉSZLEGEN végzett agitációs munka különösen azért volt értékes, • mert ösztönző hatása volt az üzem egész agitációs munkájára. A munkaverseny újabb lendületet vett és arra késztette a művezetőket, technológusokat és a munkásokat, hogy újból fontolóra vegyék az üzem belső tartalékainak kérdését. A' munkaversenyben fontos szerepe van a takarékosságnak. A pártszervezet azt javasolta, hogy rendezzenek takarékossági versenyt. Az agitátorok azonnal megértették az értékes javaslat jelentőségét. Rendkívül érdekes volt az a vita, amelyet Ernest Komora agitátor, géplakatos folytatott a darukészítő-üemrészlegen. Komora elvtárs a részleg mindennapi munkájából vett példákat használt fel. Hangsúlyozta, hogy nem bánnak takarékosan a szerszámokká!, s rámutatott arra, hogy a rcszelöket gyakran egyszerűen csak elhajítják és nem rakják el rendesen. „Jegyezzétek meg" — mondta Komora elvtárs, „hogy minden összetört és eldobott reszelő 8 — 10 koronába, sőt még többe kerül s az állam zsebéből dobjátok ki a koronákat". Néhány dolgozó nevét meg is említette, akik pazarló módon bántak a szerszámokkal és nem takarékoskodtak az anyaggal. Adatokat sorolt fel arról, mennyi szerszámot, anyagot használnak el az egyes munkacsoportok. S valamennyi munkás megértette a takarékoskodás szükségességét. Sok hasznuk van a termelés gazdaságossá tételéről folytatott beszélgetéseknek, melyek konkrét példákon, megtörtént eseteken alapulnak. Egy ízben Komora elvtárs amint az egyik részlegen járt, hallota, hogy egy, az anyaggal meglehetősen bőkezűen bánó új munkást igy korholtak társai: „Te haszontalan, koronákat szórsz a földre. Azonnal szedd össze. Hisz ez nem idegen tulajdon, hanem a tiéd". A MUNKAVERSENYBEN ugyancsak fontos szerepe van a selejtképződés elleni harcnak. A szerszámkészítőműhelyben, amely a második pártalapszervezethez tartozik, anol Anton Ťažký agitátor mint esztergályos dolgozik, egy időben emelkedett a selejt százaléka. A szerszámkészítés igen bonyolult munka. Minden selejtes darab veszteséget jelent. S bizony, a műhely termelésében annyi volt a selejt, hogy komolyan akadályozta a szocialista munkaversenyben vállalt kötelezettségek teljesítését. Az agitátor elszánt harcot indított a selejt ellen. Mindenekelőtt azzal, hogy Štefan Miklovič elvtársnak, a műhely vezetőjének segítségével nyilvánosságra hozta a termelési veszteségeket okozó eseteket és elemezte okaikat. A selejt kérdését a termelési értekezleten is megvitatták. A leghatékonyabbnak a szemlétető agitáció bizonyult. A gyűlésre néhány Üzemi fényszóró a munkaerőhiányról Számos üzem az előtte álló nagy feladatok láttán munkaerőköveteléssel lép fel. Bizony, a harmadik ötéves terv irányelvei hatalmas termelésnövekedésre számítanak a népgazdaság valamennyi ágazatában. De nem találunk akárcsak egy olyan ágazatot sem, amely előtt ne állna az a feladat, hogy a termelésnövekedés kisebb vagy nagyobb részét a munkatermelékenység növelésével, nem pedig további munkaerők beállításával kell biztosítani. Nos, ez a feladat nem hiábavaló. Nem azért jött létro, hogy tudomásul vegyük, s ennek ellenére mégiscsak •— talán „a biztonság kedvéért" — indokolatlan munkaeröigénylésscl lépjünk fel. Minden gondolkozni tudó ember könnyen rájön, hogy sem a harmadik ötéves tervben, sem bármikor máskor nem követelhetünk több embert, mint amennyi rendelkezésünkre áll. Enynyien vagyunk ekkora feladat megvalósítására — itt nincs min elmélkedni. Az irányelvek megszabta munkaerőhatár statisztikai adatokból származik: ennyien járnak ma iskolába és 1961-ben ennyien léphetnek közülük munkába; ennyien szabadulnak fel a mezőgazdaság gépesítése folytán, ennyien leszünk. Reménytelen lenne tehát a helyzet? Korántsem. Nap mint nap olvashatjuk az újságban: a munkamenet gépesítésével 10, 20 vagy 30 munkaerőt takarítottak meg. Attól eltekintve, hogy a „munkaerőt takarítottak meg" kifejezés nem mondható éppen a magyar nyelv díszének, egy igen nagy jelentőségű lehetőség rejlik mögötte Igen, a gépesítés az, amellyel leküzdhetjük a helyenként mutatkozó munkaerőhiányt. A gépesítés és automatizálás azonban több szakembert követel. A gépek és bonyolult szerkezetek kezelését csak avatott kezekre, szakképzett dolgozókra bízhatjuk. S ott vagyunk ahol voltunk — mondhatnánk. Most már nem segédmunkásokban, hanem szakmunkásokban fog mutatkozni hiány. Ráadásul ilyeneket még nehezebb szerezni. Üj mérnök, technikus ugyanis megint csak annyi lesz, amennyi ma iskolába jár. Nincs más kiút — valóra kell váltani a párt által jó előre megtett útmutatását: a technika fejlesztését egybe kell kapcsolni a szakképzettség növelésével. Növeljük a dolgozók szakképzettségét. törődjünk szakmai továbbképzésükkel. A munkás ne féljen az iskola padjától — jelentős nemzetgazdasági problémát segít megoldani azzal, hogy tanul. (vil) hibás szerszámot hoztak. Az agitátorok, mesterek megmagyarázták a jelenlevőknek, milyen kedvezőtlen hatással van a selejt a feladatok teljesítésére és milyen hárokat okoznak az üzemnek. Valamennyien, akik mulasztást követtek el, biztosították társaikat, a jövőben már nem fordul elő, hogy az üzem az ö hibájukból kifolyólag kárt szenvedjen. Szavukat tettek követték: Az üzemben kifejtett agitációs munka hatékonyságát igazolja az is, hogy az újítóbizottság nemcsak az újítómozgalom tömegmozgalommá tételén fáradozik, hanem arra is ügyel, hogy a legkisebb kényelmesség vagy huzavona se szeghesse az újítók kedvét. Munkások, technológusok és tervezők között munkaversony indult, hogy a termelésben csökkentsék a nehéz munkát. Az eredmény nem maradt el. Közei száz újítás látott az idén napvilágot és a 65 újílás valóra váltása közel félmillió korona megtakarítást eredményezett. A munka termelékenységének gyors fokozása elsősorban annak köszönhető, hogy a pártszervezet az agitátorok segítségével erőteljesen támogatta és népszerűsítette a dolgozók kezdeményezését, széleskörű munkaversenyt indított és megteremtette a műszaki dolgozók és munkások legszorosabb alkotó együttműködését. DÉLUTÁN két órára jár már az idő, jön a váltás, de Vlado Babie vasesztergályos gépe még zúg. Lila forgács tekeredik elő a kés alól, közben az önköltség csökkentéséről beszél és azt mondja: „Miért fizessen az állam kétszeres árat azért az alkatrészért, amelyet fele annyi, vagy még rövidebb idő alatt is előállíthatunk". Szaktudásának növelésével, a gép jobb kihasználásával ugyanis majdnem a felére csökkentette az alkatrész gyártási költségét. S mégis többet keres, mint ezelőtt. Nincs olyan műhely, ahonnan ne említhetnénk hason'.ó példát. Sok esetben azonban - s ez egyik fogyatékossága a pártszervezt munkájának - nincs kelló nyilvánossága az agitátorok tevékenységének. Ez abból is adódik, hogy az agitátorok úgy vélekednek, amit tesznek, kötelességük. Nincs szükség rá, hogy népszerűsítsék magukat. Rosszul értelmezett szerénység ez, hiszen munkájuk nyilvánosságával nemcsak saját maguk, érdemeit, hanem mindenekelőtt a párt agitátorainak fontos szerepét bizonyítják. Hiszen azok az emberek, akiknek segítettek valamely nehéz kérdés megoldásában, a legtöbb esetben maguk is agitátorokká, söt párttagokká váltak. Harcolnak a maradiság ellen, tehát miért ne beszélnénk többet az agitátorokról, a párttaggyüléseken vagy a párt nyilvános gyűlésein. Erdősi Ede, Csehszlovákia sikeresen fejleszti kereskedelmi kapcsolatait a Guineai Köztársasággal is. Guineából egyéb árucikkeken kívül banánt hozunk be. Csak ez év decemberében csaknem 139 tonna banánt vásárolunk a Guineai Köztársaságtól. Az évi behozatal a múlt évihez viszonyítva háromszorosára, azaz 630 tonnára emelkedik. Képünkön: Stefánia Mikušová és Emília Zajíčková, a zohori banánérleltető raktár dolgozói a karácsonyi piacra kerülő érett banánokat csomagolják. (ČTK felvétele) iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiMiiiiiniiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiniiii. Egy női szocialista munkabrigád VERSENYÉRŐL I A dunaszerdahelyi Baromfifeldolgozó Üzemben Pápai elvtárstól, az üzemi bizottság elnökétől tudom meg, hogy három női kollektíva versenyez az üzemben a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. — Legalább az egyik brigádcsoport tagjait szeretném megismerni — mondom Pápai elvtársnak, és ő elvezet a tojásosztályozó műhely vidám fiataljai közé. A tojásosztályozó gép egyik oldalán fürge, de vigyázatos kézzel rakják be a tojásokat, ketten sötétkamrában átvilágítják a futószalagon érkezőket, a hibásakat kiszedik, a többi tovagördül, a gép j méri és osztályozza súly és nagyság szerint. A gép másik oldalán a lányok egyik csoportja gyakorlott, gyors mozdulatokkal csomagol. A törött tojásokat nagy kannákba gyűjtik, majonéz és sok minden egyéb készül belőlük. Ez azonban már nem az ő dolguk "í.' — Május elseje tiszteletére határozta el a

t műhely munkaközössége, hogy versenyt indít a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért — meséli Lelkes elvtárs, a műhely vezetője. A mi munkabrigádunkon kívül üzemünkben a hús- és zöldségfeldolgozó részlegen is alakult egyegy 9 — 10 tagból, főleg nőkből álló munkabrigád — teszi hozzá. A mi brigádunknak tíz tagja nő, csak vezetője férfi — szólal meg Takács Éva, a CSISZ-bizottság tagja. Most a szocialista munkabrigád címért versenyző csoport „üdvöskéje". Fekete szeme csillog, csupa lelkesedés, amikor a brigád munkájáról beszél. A brigádban, négy „idősebb" (lehetnek úgy 27—50 évesek) aszszony kivételével, Az ozsgyáni kosárfonó szövetkezetben húsz rokkant dolgozik. Nagyobbrészt zöldséges kosarakat, gyümölcsöskosarakat és virágtartókat készítenek hántott fűzfából. Ezenkívül megrendelésre divatos szalmakosarakat is készítenek. A szövetkezet a jövő évben kibővül s több rokkant nyer kereseti lehetőséget. A rokkantakról való gondoskodás így egyre nagyobb méreteket ölt. Horváth Károly, Rimaszombat mindnyájan CSISZ-tagok. A termelési tervet állandóan száz százalékon felül teljesítik. A kollektíva munkaidő után is együtt jár. Például a szovjet filmhét filmjeit is együtt tekintették meg. Ha valamelyikük elolvas egy jó könyvet, arról beszámol a többinek. Az üzemi ének- és tánccsoportnak is tagjai. Éva táncol, Godányi Rózsi, Németh Mária, Zsemle Olga és mások az énekcsoportban vesznek részt. Rendszeresen olvassák az Üj Szót. Smenát, Dolgozó Nőt, Üj Ifjúságot. A „Dolgozó Nő tribünjére" is készülnek. Az üzemi bizottság vállalta, hogy segít a megszervezésben. Aztán a szakképzettség kérdésére terelődik a szó. Holócsy elvtárs, a brigád vezetője, az üzemi munkaiskoláról beszél. A kollektíva minden tagja látogatja, és hogy a szaktudásuk fejlődik, azt bizonyítja az a tény, hogy például a szeptember 9-i értékelésnél büszkén jelenthették a terv túlteljesítését. A szocialista munkabrigád a saját munkájával kapcsolatos felajánlásokon kívül kötelezte magát, hogy Diósförgepatonyban, az üzem védnökségi EFSZ-ében, az év végéig személyenként 80 órát dolgozik le. A kollektíva minden tagja példás szakszervezeti és CSISZ-tevékenységet fejt ki. A CSSZBSZ üzemi szervezetébe mindegyikük legalább egy tagot szerez. Politika; tudásukat a pártoktatás keretében akarják elmélyíteni. Patasy elvtárs, a párt régi tagja gondoskodik erről, ő a fiatalok propagandistája. Egyelőre csak Takács Éva vesz részt a pártoktatáson, de meggyőzzük a többi lánykát is — mondja mosolyogva Patasy elvtárs. Mi, a pártnak régi tagjai, tudjuk milyen felelősség hárul ránk az ifjúság nevelésében — fűzi hozzá, és csak úgy sugárzik arcáról a jóakarat, a megértés a fiatalok iránt. A szocialista munkabrigád mozgalma nagyon hasznos dolog. De nem könnyű magas erkölcsi szellemét megteremteni. Mert elsősorban arról van szó, hogy azok a versenyző fiatal nők ott a dunaszerdahelyi Baromfifeldolgozó Üzemben sok más. a szocialista munkabrigád címéért versenyző társukkal együtt minden régi csökevénytől mentes, öntudatos, fiatal nőkké fejlődjenek, hogy gyermekeiket is szocialista hazánk lelkes, tiszta erkölcsű építőivé neveljék. Segítsük őket rendszeresen ebben, ne sajnáljuk erre a fáradságot, megéri. , VINÄR KATALIN F

üle József ötvenhárom éves, Felsöpatonyban jól ismerik — a helyi nemzeti bizottság titkára. Igaz, csak pár hónappal ezelőtt kapta ezt a megbízatást, azonban a nemzeti bizottságnak már évek óta tagja. Ott volt a bölcsőjénél éppúgy, mint a szövetkeze( megszületésénél. Gazdag tapasztalatait akarattal, lelkesedéssel párosítja s ez sikeres munkájának forrása. A lakosság érdekét szolgálja minden cselekedeteValamikor a munkásoknak négy kilométert kellett gyalogolniok a vasútállomásra — ma ez a kérdés megoldódott a munkások javára. Társadalmi munkával 02 állomáson egy teret építettek, ahol megfordulhat az autóbusz — s ma már autóbusz közlekedik a falu és az állomás között. — Aki nem bújik a munka elöl, azt a munka megtalálÉrdemes fáradozni ja — mondja. Munka van bőven. Jönnek a hosszú téli esték s meg kell szervezni a falu életét. Aztán elmondja, hogy gyűlésen volt a járási nemzeti bizottságon, a harmadik ötéves tew irányelveiről tárgyaltak. Most az. előtt a feladat előtt állnak, hogy a faluban, a szövetkezetben is alaposan megismerkedjenek a feladatókkal, hogy eredményes munkához kezdhessenek. Megszervezik a szövetkezeti munkaiskolát s iskoláztatásban részesülnek a helyi nemzeti bizottság tagjai is. A pártiskolázás már megkezdődött s ott is foglalkoznak e kérdésekkel. Szó esik az állandó bizottságok munkájáról. Ezek eddig bizony nem nagyon tevékenykedtek, de most sikerült „felrázni" őket. Aktívabb munkára bírta a nemzeti bizottság tagjait is. Persze még van javítani való s a titkár egyre többet fáradozik, hogy ami javítani való — megjavítsa. Nincs szabad napja, szabad estéje, állandóan vannak kérdések, melyek megoldásra várnak. Ennek ellenére nem panaszkodik, hisz megbízatásából erednek s örömmel teljesíti őket. Munkájában tapasztalatára és az emberekre támaszkodik. Sosem dönt öncélúan — a fontosabb kérdéseket a helyi pártbizottság és a helyi nemzeti bizottság tanácsának ülésein tárgyalják meg. Azt tartja, hogy több fej többet tud — s kollektív vezetéssel többre lehet vinni. Nem szereti a „papírmunkát"! — Nem jó titkár, aki gépen tud írni — jegyzi meg mosolyogva. — Áz a titkár sokat ül az írógép mellett és keveset van az emberek között. Füle József többet van az emberek között, az emberek sorsát saját sorsának tekinti. Segít az embereknek, figyelemmel kíséri a szövetkezet munkáját, s úgy beszél a szövetkezetről, mint sajátjáról. A legközelebbi tanácsülésen is erről lesz szó — a szövetkezst munkáját értékelik. Még sok 'mindenről beszélgettünk. A múltra is visszaemlékezett: volt cseléd, volt részarató s a keserves munkáért csak alamizsnát kapott. A kommenciós kenyeret az emberek ma már nem ismerik. Füle József ezt nagyra becsüli í azt tartja, hogy ezért is érdemes fáradozni. (ks) ŰJ SZÖ 4 * 1959. december 9. /