Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-07 / 336. szám, hétfő

VÁLASZÚTON == Moszkva (ČTK) — A moszk- I A beszámoló a napnál is világosab­vai Pravda december 5-i szá­rr a mában közölte Vlsnyevszkij == elvtársnak, a külföldi kap­•s s csolatok amerikai tanácsa == beszámolójához fűzött kom­~ mentárját. A kommentárban SS a következő 611: Az ember eddig világosan látta az ót környező világot, amelyet azonban egyszerre ködfüggöny fed el. Ideigle­nesen elveszti látóképességét. Az or­vostudomány ezt a betegséget amb­lyoplának nevezi. A külföldi kapcsolatok amerikai ta­ni -sónak beszámolója nyilvánvalóan e betegség jeleit mutatja. A beszá­moló szerzői több helyen tanújelét adják annak, hogy éleslátásúak, és jó a megfigyelőképességük; több eset­ben reálisan ecsetelik a világon ural­kodó helyzetet és értelmes következ­tetésekre törekednek. Időnként azon­ban a világra tekintve nem látnak mást „a hidegháború" ködénél. Ha ez a beszámoló csak egy ember müve volna, úgy az orvos megállapíthatná a pontos kórképet: amblyopia. A be­számolót azonban nagy csoport — különböző látóképességű és nézetű ember dolgozta ki. Hogy megállapít­hassuk a politikai diagnózist, ponto­san ismernünk kell a külföldi kap­csolatok tanácsának összetételét. Ez a tanács a New Yorkban ez Idén ki­adott „Üj nemzetközi évkönyvben" magát pártatlan, kereskedelmi kér­désekkel nem foglalkozó szervezet­nek nevezi, amely Amerika politikai, gazdasági, stratégiai és pénzügyi problémái nemzetközi viszonylataival foglalkozik. Ez keveset mondó sze­rény reklám. Sokkal beszédesebb például az a tény, hogy a tanács alelnökeinek névsorában Rockefeller nevét olvashatjuk. Dávid Rockefeller­ről, az amerikai kőolajkirályok di­nasztiájának képviselőjéről van szó. A tanács egyik legfontosabb vezető személyisége a Rockefeller Bank, a „Chase Mannhattan Bank" igazgató­ság! elnöke, John Mocley, az USA volt németországi főmegbízottja. A tanács további aktív tagja Allan Dulles, a központi hírszerzőszolgálat igazgatója, szintén szoros kapcsola­tokat tart fenn a Rockefeller-csa­láddal. Egyszóval Rockefellerék kulcsfontosságú pozíciót töltenek be e szervezetben. A tanácsban az amerikai monopol­töke további csoportjainak még szá­mos képviselője foglal helyet. Kö­zöttük van Averell Harrlman bankár és vasútkirály, Frank Altschul ban­kár, Elllot Bell, Henry Luce újság­mágnások és mások. A tanács tevé­kenységében a különféle egyetemek több tanárja - sajátos jellegzetességü tanárja — is részt vesz. Vegyük szemügyre például Henry Reeston ta­nárt, a tanács elnökét. Az amerikai évkönyvek „a felvilágosodás zászló­vivőjének" nevezik, a New York-I tőzsdén azonban ugyanolyan jól is­merik, mint a tudomány világában és a tőzsde egyik legmérvadóbb sze­mélyiségének tekintik. Az USA kül­ügyminisztériuma Reestont az elhunyt John Foster Dulles legközelebbi ta­nácsadójaként tartja számon, Igy a „pártatlan és kereskedelmi kérdésekkel nem foglalkozó szerve­zet" cégére mögött tulajdonképpen az amerikai monopóliumok külpoliti­kai „agytrösztje" rejtőzik. E tanács sajtószervét, a „Foreign Affairs" című lapot, az Egyesült Államokban a legbefolyásosabb külpolitikai újság­nak tekintik. A tanács beszámolóit mind a washingtoni hivatalos helye­ken, mind a vállalkozók köreiben igen figyelmesen tanulmányozzák. Az „agytröszt" kijelentései rend­szerint rendkívül ellentmondóak. Ez azért lehetséges, mert a tanács New York-i székházában az amerikai „nagy business" legkülönfélébb cso­portulatainak és kisebb csoportjainak érdekei s nézetei kereszteződnek. Itt olyan emberek adnak egymásnak találkozót, akiknek a nemzetközi ügyekről eltérők a nézeteik, kezdve Alfréd Gruenther tábornoktól, a „hi­degháború" kereszteshadjáratának hétpróbás harcosától egészen George Kennanig, aki közismert reális gon­dolkodásmódjáról. A tanács által az USA szenátusa külügyi bizottságának kérésére kidol­gozott beszámolóban szintén ellent­mondó nézetek észlelhetők. Ez a fon­tos dokumentum éppen ezen ellent­mondások következtében érdekes. Mint valami tükörben, megmutatkozik benne a háború és a béke égető problémáiról folytatott nagyszabású vita, mely az amerikai társadalom legkülönbözőbb rétegeiben, de „a nagy business" köreiben is kibonta­kozódott Ny. Sz. Hruscsov elvtársnak történelmi jelentőségű amerikai láto­gatását követő napokban. A beszá­moló a „hidegháborúnak" az USA hatalmon lévő köreiben lévő hívei és ellenlábasai között dúló kemény harcról tanúskodik. ban megmutatja a „Rockefeller.-ház" ellenőrzését. Mint ismeretes a kőolaj­királyok napjainkban a „hidegháború" zászlóvivőinek szerepét töltik be. A Rockefellerék csoportjához tartozó emberek ne;n kevés erőfeszítést tet­tek annak érdekében, hogy az em­lített beszámolót a dogmák és holmi lexikon színtjére emeljék. Hogy ne szaporítsuk hiába a szót, egyeztessük Össze az e beszámolókban közölt néhány kijelentést Nelson Rockefeller legutóbbi beszédeivel, amelyek leszö­gezik a Köztársasági Párt képvisele­tében az USA elnöki székére pályázó nagytőkés politikai programját. A be­számoló szerzőinek Iegharcosabb ki­jelentései csaknem szóról szóra egyeznek a „kőolaj impérium" ural­kodója beszédeinek gyorírással fel­vett szövegével. N. Rockefeller San Franciskóban mondott legutóbbi beszédében arra hívta fel az Egyesült Államokat, hogy álljon az „űj világrend" megteremté­sére irányuló mozgalom élére. E San Franciskft-i beszéd New Yorkban Is nagy visszhangot keltett. Amerikának, mint ahogyan a beszámoló szerzői szolgai módon szajkózzák, legfőbb céljául az „új világrend" hatalomra juttatását kell kitűznie. Rockefeller szerint ennek az „űj világrendnek" az USA „katonai erejére kell támasz­kodnia." A beszámoló szerzői szintén azt javasolják az Egyesült Államok­nak, támaszkodjék „saját katonai erejére." Rockefeller azt követeli, hogy a szocialista országokkal „kizárólag az erőpolitika alapján" folytassanak tár­gyalásokat. A tanács beszámolójában pedig azt olvashatjuk, hogy az USA katonai erejének kell „a tárgyalások sikeres voltához hozzájárulnia". Roc­kefeller a sugalmazója annak a kép­telen gondolatnak, hogy a nemzetközi kapcsolatok csak az esetben norma­lizálódhatnak, ha „lényegbevágó és gyökeres változásra kerül sor a Szovjetunió magatartásában." Ezeket az elgondolásokat fedezhetjük fel az említett beszámolókban is. Nem kell megcáfolnom a Rockefel­ler bizalmi embereinek beszámoló­jában tett olyan kiagyalt kijelenté­seket, hogy „nem őszinték" azok a törekvések, amelyeket a Szovjetunió fejt ki a leszerelés és a békés egy­más mellett élés érdekében. Ezt már megcáfolták a külföldi kapcsolatok amerikai tanácsának olyan jelentős tagjai, mint George Kennan is, egyik legutóbbi beszédében kijelentette: „Nem szabad kételkednünk a szovjet kormány őszinteségében, ha azt óhajtja, hogy a két rendszer más eszközökkel versenyezzék egymással, mint a nagy háború eszközeivel." seire és arra a következtetésre jut­nak, hogy az Egyesült Államoknak c kérdésben nem lehet negatív ma­gatartást tanúsitania. A tanács tagjai hangsúlyozzák, hogy a Szovjetuniónak az általános és teljes leszerelés ér dekében tett javaslata komoly meg­fontolást és gondos elemzést igényel. Az USA monopoltőkéje Iegharco­sabb köreinek —, melyek hallani sem akarnak a német kérdésben folyta­tott amerikai politika módosításáról — állásfoglalásával szemben a be­számoló más, reálisabb álláspontra helyezkedik. E dokumentum szerzői hangsúlyozzák, hogy „keresni kell a kiutat a német kérdésben kialakult zsákutcából." Az USA burzsoá körei­nek gondolatvilágában kialakuló nagy változásra azonban talán az a leg­jellemzőbb, hogy a beszámoló olyan gondolatot juttat kifejezésre, amelyet Rockefeller környezetében még nem­rég hallatlan összeesküvésnek tekin­tettek. A beszámolóban a követke­ző áll: az Egyesült Államoknak a jövőben kapcsolatot kell fenntar­tania a kommunista Kína kormányá­val." Említésre méltó, hogy a tanács tagjai körében az amerikai-klnai kapcsolatok kérdéséről már hosszabb ideje harc dúl. A tanács igen be­folyásos tagja, X. Finletter légügyi miniszter már 1958 szeptemberében élesen bírálta az „USA reménytelen diplomáciai állásfoglalását", melyet ezen ázsiai nagyhatalommal szemben tanúsít. Akkor Finletter szava csak­nem úgy hangzott mint „pusztába ki­áltó szó". Azóta az Egyesült Álla­mokban már igen sok minden meg­változott, ha az a szervezet, amely­ben mindig Rockefellerék voltak a hangadók és amely leplezetlenül gyű­löli a népi Kínát, hangos szóval kö­veteli a Kínai Népköztársasággal való „rendes, avagy különleges kapcsola­tok" felvételét. Ny. Sz. Hruscsov USA-beli látoga­tása felébresztette az amerikai köz­véleményt, és kezdete volt annak a nagyszabású vitának, amely a tartós béke biztosításához vezető módsze­rekről indult. Az amerikai vállalko­zók köreinek előrelátó képviselői nem tarthatják magukat távol az egész amerikai nép körében folyó vitától: Fontolóra kell venniök, mi­lyen úton haladjanak tovább. Az amerikai sajtó nem véletlen folytán nevezi megfontolásaikat „az értékek fájdalmas átértékelésének". Az Egye­sült Államok burzsoá politikusai vá­laszútra jutottak. Rockefellerék, Tru­manék és Achesonék visszaszólítják őket a „hidegháború" lövészárkaiba, de a józan ész azt sugallja, hogy amennyiben kitartanak a régi, már csődöt mondott álláspontjuk mellett, az élet lomtárába kerülhetnek. A Szovjetunió alkotmányának napja Moszkva (CTK) — A Szovjetunió lakos­sági szombaton, december 5-én már 23­szor Ünnepelte meg egyik legnépszerűbb ünnepét — a Szovjetunió alkotmányának napját. A szovjetek rendkívüli VIII. össz-szövet­ségl kongresszusa 1936. december 3-én hagyta jóvá a Szovjetunió mostani alkot­mányit, amely rögzítette az 1917. évi Ok­tóberi Forradalom után létrejött üj gaz­dasági és politikai viszonyokat. A szovjet szocialista állam ma a dolgo­zók politikai szervezete. Az államhatalom legfelsőbb szervei — a dolgozók képvi­selőinek szovjetjel — 134 millió választét, vagyis a Szovjetunió valamennyi felnőtt lakosát képviselik. A szovjetek képvise­lőinek száma, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsától kezdve egészen a helyi szovje­tekig ma már több mint 1 millió 890 ezer fő. A valamennyi fokü szovjetek tevékeny­sége az állam demokratikus irányításában résztvevő tömegek legszélesebbkörü mun­káján alapszik. Az első szovjet népgaz­daságfejlesztési hétéves terv javaslatának megvitatásában például több mint 70 mil­lió szovjet honpolgár vett részt. A nemzeti Ünnep alkalmából Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Rigában, Taskent­ben, Tbilisziben, Jerevanban, Kislnyevben, Alma Atáhan, valamennyi szovjet városban és faluban Ünnepi esteket, sportverse­nyeket, beszélgetéseket rendeztek, s az alkotmány fontosságát szemléltető kiállí­tásokat nyitottak. Moszkvában a Szovjetunió forradalmi múzeumában — ahol számos tárgy szem­lélteti a szovjetek VIII. kongresszusának és a szovjet alkotmánynak fontosságát, — különösen mozgalmas volt ez a nap. Sok­sok látogató állt meg azon üvegszekrény előtt, amelyben „A Szovjetunióhoz fűződő barátság aranykönyve" van. Ezt a könyvet 1937-ben Amerikából küldték a Szovjet­unióba. A könyvbe fel vannak jegyezve azok a jókívánságok, melyeket az amerikaiak a szovjet nép sikereinek méltatásaként és az új szovjet alkotmány Jóváhagyása a> halmából küldtek. A könyvbe több mint 1 millió amerikai honpolgár jegyezte b» nevét Hruscsov elvtárs levele A NÉPSZABADSÁG SZERKESZTŐSÉGÉNEK Budapest A Szovjetunió Kommunista Pártjának a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusán részt vett küldöttsége címére sok üdvözlő levél érke­zett ipari üzemektől, termelőszövetkezetektől, társadalmi és állami szer­vektől, diákok csoportjaitól és tanintézetektől, valamint a Magyar Nép­köztársaság egyes polgáraitól. Ezek a levelek kifejezik a Szovjetunió Kom­munista Pártja és az egész szovjet nép iránt érzett testvéri barátságot és űj, nagy sikereket kívánnak a kommunizmus építésében, a világbékéért folyó harcban. Számos levélben szívélyesen meghívtak, hogy látogassunk el az üzemekbe, a szövetkezetekbe, a társadalmi szervezetekbe és inté­zetekbe, vegyünk részt gyűléseken, látogassuk meg a dolgozók családjatt. Nincs lehetőségünk e meghívások elfogadására és valamennyi levél meg­válaszolására; ezért engedjék meg, kedves elvtársak, hogy az SZKP kül­döttsége és a magam nevében Is, az önök lapján keresztül fejezzem ki szívből jövő hálánkat és mély elismerésünket mindezekért a meleghangú üzenetekért, amelyek fényesen tanúskodnak a magyar és a szovjet nép barátságának és testvéri szövetségének megbonthatatlanságaról. Szilárd meggyőződésünk, hogy a magyar-szovjet barátság még tovább fog erő­södni, valamennyi szocialista ország néielnek örömére, a világbéke üdvére. Teljes szivünkből kívánjuk önöknek, drűoa magyar barátaink, hogy sike­resen teljesítsék a szocialista éoités nagyszerű programját, melyet a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt VI! hottnresszusa határozott meg. Minden jót kívánunk valamennyiüknek mániájukban, az egész életben. 1950. december 5. Mély tisztelettel N. HRUSCSOV A Román Munkáspárt Központi Bizottságának ülése , ..„ A beszámoló szerzői nyilvánvalóan Az „erőpozíció" pohtlkajának híve. fflé nem tudatosították te!jcs mé r_ tőkben annak szükségességét, hogy kitéve azok támadásainak, akiknek egyszer s mindenkorra fel kell hagy­látókepessegét nem homalyositja el n, ok az erőpo2Ícl 6.. politikájával s el a kod, amikor a nemzetközi eseme- , k 6„ vetniök >ihideghäbor ú» lde1é t. nyeket veszik szemügyre Jellemző m ű, t d0 áit Ennek híján nem !é p_ hogy a beszámolóban a „hidegháború ­idejét múlt dogmáin kívül ésszerű, reális kijelentések is olvashatók. Ez a dokumentum az amerikai burzsoá­zia befolyásos csoportjainak azon tö­rekvéseiről tanúskodik, hogy meg akarnak szabadulni a politikai vak­ságtól, kiutat akarnak találni abból a zsákutcából, amelybe az „erőpozí­ció" alapján folytatott csődöt mon­dott politika vezette az Amerikai Egyesült Államokat. A beszámoló arról az igyekezetről tanúskodik, hogy sokan helyesen ér­telmezik a békés egymás mellett élés gondolatát, amely oly hangsúlyo­zottan jutott kifejezésre a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa elnökének amerikai látogatása alkalmából mon­dott beszédeiben. A külföldi kapcso­latok amerikai tanácsa tagjainak még az említett látogatás előtt megnyil­vánuló nagy érdeklődése e gondolat iránt abból is látható, hogy a „For­reign Affairs" című lap közölte Ny. Sz. Hruscsovnak „A békés együtt­élésről" címmel, az említett lap szer­kesztőségének kérésére írt cikkét. A tanács legutóbbi beszámolói arról tanúskodnak, hogy jelentősen fokozó­dott az „agytrösztnek" a békés egy­más mellett élés problémái iránti érdeklődése. A Rockefeller csoportjához tartozó emberek nézeteivel ellentétben, akik azt állítják, hogy „a lázas fegyver­kezés beszüntetése csak a Szovjet­unió malmára hajtaná a vizet" a ta­nács józanul gondolkodó tagjai azt a teljesen ésszerű tézist illesztették a beszámoló szövegébe, hogy a lázas fegyverkezés katasztrofális következ­ményekkel fenyeget. A beszámoló hangsúlyozta azt a helyes gondolatot, hogy „a tárgyalá­sokon kívül lényegében nincs más ésszerű megoldás." A beszámoló a leszerelés problémájával kapcsolato­san is józan elgondolásokat tartal­maz. A beszámoló szerzői rámutatnak a világ valamennyi nemzetének a le­szerelés érdekében kifejtett törekvé­hetnek arra az útra, melyet maguk is helyesen az egyetlen ésszerű útnak neveznek, nem léphetnek az időszerű nemzetközi problémák kölcsönösen elfogadható és békés megoldásának útjára. Fogadás az MSZMP ¥11. kongresszusának befejezése alkalmából Budapest (ČTK) - A Magyar Szo­cialista Munkáspárt új Központi Bi­zottsága az MSZMP VII. kongresszu­sának befejezése alkalmából decem­ber 5-én ünnepélyes fogadást rende­zett az Országházban. A fogadáson részt vettek Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának vezetésével a párt vezető képviselői. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke, az MSZMP politikai bizottsá­gának és Központi Bizottságának tag­jai és a budapesti dolgozók képvi­selői. A fogadáson Kádár János viharos taps közepette szívélyes szavakkal üdvözölte a Szovjetunió Kommunista Pártjának Ny. Sz. Hruscsov elvtárs vezetésével megjelent küldöttségét és az MSZMP VII. kongresszusán résztvett többi külföldi küldöttséget. A fogadás baráti és igen szívélyes légkörben folyt le. Bukarest (ČTK) A bukaresti napi­lapok vasárnapi számai beszámoltak a Román Munkáspárt Központi Bi­zottságának december 3 —5-én tar­tott teljes üléséről. A teljes ülésen az 1960. évi állami terv javaslatáról és a Román Mun­káspárt 1960-ban rendezendő III. kongresszusán résztvevő küldöttek megválasztásának módjáról tárgyal­tak. A napirend első pontjával kapcso­latosan Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának elsfl titkára mondott beszédet. A teljes ülés az ezzel kapcsolatos vita után a szükséges módosítások­kal és kiegészítésekkel együtt jóvá­hagyta az 1960. évi terv javaslatát. Kiutat kell találni a zsákutcából New York (ČTK) Az ENSZ közgyűlé­sének XIV. ülésén résztvevő szovjet kül­döttség a TASZSZ jelentése szerint nyi­latkozatot tett, melyben többek között a következő áll: „Az ENSZ közgyűlésének XIV. ülése vége felé közeledik. Eddig azonban nem választották meg a Biztonsági Tanács egyik nem állandó tagját. Miért nem si­került a közgyűlésnek 49 szavazás fo­lyamán megtalálnia e fontos kérdés he­lyes megoldását! A szovjet küldöttság nézete szerint ennek az oka a követke­ző: Egyes államok nem tartják tiszteletben az ENSZ alapokmánvát és azt a meg­egyezést, amelyet Londonban 1946-ban kötöttek. A közgyűlés XI. ülésén minden erővel arra Igyekeznek, hogy megsért­sék a Biztonsági Tanácsban az igazságos földrajzi képviselet elvét. Minden esz­közzel meg akarják akadályozni, hogy a tanácsba beválasszák a kelet-európai országok képviselőjét. A 49 szavazás eredményei arról ta­núskodnak, hogy Lengyelország jogát a Biztonsági Tanácsba való megválasztá­sára a legtöbb ország támogatja és a választások folyamán a szavazatok több­ségét Lengyelországra adták le. Ezt a helyes döntést azonban makacsul igye­keznek meggátolni egyes országok. Figyelemre méltó, hogy a legutóbbi időben egyes küldöttek az úgynevezett „kompromisszum" gondolatéval foglal­koznak. Eszerint a Biztonsági Tanács­ban való tagság kétéves időtartamát Lengyelország és Törökország között kellene elosztani. Ez pedig valóban igen különösnek mondható: először megkísér­lik, hogy teljes mértékben hatálytala­nítsák az említett egyezményt és azután, ha ez nem Sikerül, azt javasolják, hogy csak részben tartsák be, és ezt „komp­romisszummnak" nevezik! Ez a „komp­romisszus" arra van hivatva, hogy el­tüntesse a szükséges megegyezés elvi alapját, amelynek értelmében a Bizton­sági Tanácsban betöltött helyeket az egyes országok között a világ különböző földrajzi területei szerint osztják el. Ha ezt az egyezményt az egyik földrajzi területtel szemben továbbra is figyelmen kívül hagyják, úgy ennek a másik föld­rajzi terület számára és általában az Egyesült Nemzetek Szervezete számára igen aggasztó következményei lehetnek." Álláspontunk az algériai kérdésben DÉL-VIETNAMBAN az árvizek, a szá­razság és a rizsföldeken garázdálkodó ro­varok elszaporodása miatt a lakosságot egyes helyeken éhinség fenyegeti. A lét­fenntartáshoz szükséges cikkek ára roha­mosan emelkedik. (ČTK) EGY AMERIKAI HADIHAJÓ december 3-án Futien tartomány térségében beha­tolta a Kínai Népköztársaság felségvizeire. A Kínai Népköztársaság külügyminiszté­riumát ezzel az amerikai provokációval kapcsolatban felhatalmazták további ko­moly figyelmeztetés átadására. (CTK) New York (ČTK) - Az ENSZ po­litikai bizottságában szombaton, de­cember 5-én az algériai kérdésről folytatott vitában felszólalt Karel Kurka nagykövet, Csehszlovákia kül­dötte, aki hangsúlyozta, hogy az al­gériai kérdés megoldása igen 6Ürgős, mivel az ENSZ minden eddigi felhí­vása ellenére tovább folytatják a há­borút Algériában. Idézte a csehszlo­vák kormány álláspontját az afrikai nemzetek felszabadító harcának kér­désében, amelyet Sekou Tourénak, a Guineai Köztársaság elnökének nem­rég tett csehszlovákiai állami láto­gatása alkalmából juttatott kifeje­zésre. Kurka nagykövet ezenkívül rámu­tatott arra, hogy már megvannak az algériai kérdés békés megoldásának új, reális feltételei, mivel mind a •két fél elvileg megegyezett abban, hogy a további tárgyalások alapja­ként el kell ismerni az algériai nép önrendelkezési jogát. Hangsúlyozta, hogy az algériai problémát cäak a két fél közvetlen tárgyalásai alapján oldhatják meg. Csehszlovákia képviselője végül ki­jelentette, az Egyesült Nemzetek Szervezetének kötelessége lehetővé tenni az ily értelmű tárgyalásokat és a csehszlováik küldöttség ezért maradéktalanul támogatja a 22 ázsiai és afrikai ország e célt kör vető határozatának valörá váltását ŰJ SZÖ 3 * 1959. december 7.

Next

/
Thumbnails
Contents