Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)
1959-12-31 / 360. szám, csütörtök
| Romá niai tudósítás TíZGIlkét éVGS a Román Népköztársaság T> ománia dolgozó népe december " 30-án ünnepelte a Román Népköztársaság kikiáltásának tizenkettedik évfordulóját. Tegnap múlt tizenkét esztendeje, hogy a dolgozó parasztsággal és a haladó értelmiséggel szövetkezett munkásosztály elűzte trónjáról I. Mihály királyt és a román nép, lerázva magáról a monarchia igáját, újult erővel foghatott hozzá a szocializmus felépítésének gigantikus müvéhez hazájában. Az 1947. december 30. óta eltelt időszakban a Román Népköztársaság felmérhetetlenül nagy lépést tett meg az ország felvirágoztatásának útján. A fejletlen államból korszerű ipari létesítményekkel, évről évre bővebb termést biztosító mezőgazdasággal rendelkező ország lett, s mindezzel egyldőben lényegesen emelkedett a dolgozó nép életszínvonala és kulturális fejlettségének foka. Hatalmas gyárak épültek, az egykor elhagyatott városok ipari gócpontokká léptek elő. Termékeik iránt külföldön is nagy a kereslet. Rohamosan fejlődik a szocialista mezőgazdaság is. Néhány nappal a nagy évforduló előtt zajlott le az egész országban nagy érdeklődéssel kísért RMP Központi Bizottságának plenáris ülése, amelyen Gheorge Gheorghiu-Dej elvtárs, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának titkára terjesztett elő jelentést és felvázolta a népgazdaság 1960-as feladatait és kilátásait. A román dolgozó nép örömmel könyvelte-el, hogy az ország sok vállalata és gyára jóval határidő előtt teljesítette 1959-es tervfeladatait. Előzetes adatok szerint a terven felüli megtakarítások az év végéig megközelíthetik az 1,5 milliárd lejt. Ugyanakkor beszélt Gheorge Gheorghiu-Dej elvtárs az ipari és mezőgazdasági termelés 1960. évi fejlődéséről is. Ezek szerint a jövő évben a nemzeti jövedelem 1959-hez képest 12,5 százalékkal növekszik... Az ipari beruházások — amelyek az öszszes beruházások 59 százalékát teszik ki — csaknem négyötödét a népgazdaság alapvető ágainak fejlesztésére fordítják... így a jövő évben 14 százalékkal növekszik az ipari termelés, a beruházások növekedése az elmúlt évihez képest meghaladja a 25 százalékot. Épül, szépül, fejlődik a Román Népköztársaság. Az ország lakosait az öröm, vidám életkedv jellemzi. És ez érthető. Pártjának, a dolgozók pártjának irányításával Románia né pe napról napra közelebb jut a szo cializmushoz, %gyre jobb életet, élet feltételeket biztosít a maga számára. S mindebben nagy része van a december 30-i eseményeknek, a Román Népköztársaság kikiáltásának! LÁSZLÖ FERENC A világ, amelyben élünk Felkelés Paraguayban PARAGUAYBAN CSAKNEM HÄROM HETE VÉRES HARCOK DÜLNAK. A FEGYVERES FELKELÉS HOSSZABB ELŐKÉSZÜLETEK UTÁN E HÖ 12-ÉN ROBBANT KI S CÉLJA STROESSNER ELNÖK DIKTATÚRÁJÁNAK MEGDÖNTÉSE ÉS A NEMZETI EGYSÉG KORMÁNYÁNAK LÉTREHOZÁSA. Paraguay kicsi, elmaradott ország Dél-Amerika szivében. Jobbára indiánok és meszticek (indián és fehér keverék) lakják. Lakóinak száma alig haladja meg a másfélmilliót. Ipara fejletlen, a lakosság javarészt földmüveléssel foglalkozik. Az országban a kedvező éghajlati viszonyok és a jó termőföld ellenére is nagy a nyomorúság. A földművelők 75 százaléka nem rendelkezik szántófölddel. 25 család bitorolja Paraguay területének 43 százalékát! A lakosság egyharmada béresként dolgozik a nagybirtokosok ültetvényein. Az Assuncionban megjelenő Magaziné de Oy című lap írja: „Az átlag paraguayi parasztcsalád reggelije egy csésze tea, ebédje egy tányér híg leves, vacsorája többnyire semmi." Ezek után nem csoda, hogy Paraguayban az átlagos életkor 28 év! Az újszülöttek 70 százaléka egyéves korig az éhség és a betegségek következtében elpusztul. A lakosság 80 százaléka tüdőbajos. E szörnyű gazdasági viszonyok és az elnyomatás következtében az elmúlt évek folyamán félmillió paraguayi, azaz az ország lakóinak egyharmada kényszerült hazája határain kívül megélhetést keresni.-Stroessner diktátor ezt a nagyarányú kivándorlást 80 ezer japán és több tízezer dél-koreai betelepítésével igyekszik pótolni. Mig a nép a legnagyobb nyomorban él, a tőkések mérhetetlen hasznot húznak. Az észak-amerikai monopóliumok uralják az ország kincseit. Az ismert United Fruit Co hatalmas ültetvényeket birtokol, a Gran Chao petróleummezőit pedig a Standard Oil paraguayi fiókvállalata béreli. E mostoha viszonyokhoz még hozzá kéli számítani Alfredo Stroessner véres diktatúráját, aki 1954-ben államcsínnyel ragadta magához a hatalmat. A diktátor már az 1928-1938-as bolíviai-paraguayi háborúban tűnt fel. A háború nem annyira a két ország, hanem az amerikai Standard Oil és az angol Royal Dutch Shell monopóliu^ A ľtlMôí: ténwtésénakiŕénya j60 £06 Iffl ma között folyt és százezernél több paraguayi és bolíviai életét követel te. Igaz, Stroessner nem hadvezéri minőségben tevékenykedett és hírnévre csak egy évtizeddel később — 1957-ben tett szert, amikor az assuncioni felkelés idején gépkocsi cso magtartójában meghúzódva menekült a brazil követségre. Stroessner öt éve áll az ország élén. Ezt a fél évtizedet az önkényuralom, börtön, titkos rendőrök terrorja és demokrácia vérbefojtása jellemzi Stroessner pártján, a Colorado párton kívül minden más pártot betiltott. A kommunista párt megalapítása, 1933 óta illegálisan működik (kivéve 1946 augusztusát). A burzsoá sajtó a felkelést az ország határain kívüli erők támadásának igyekszik feltüntetni. Szándékosan elhallgatják, hogy a paraguayiak tízezrei az elviselhetetlen belső viszonyok miatt menekültek külföldre. Hisz Stroessner uralomrajutása után alig néhány hónappal — 1955. május elsején — a paraguayi tüntetések a „Le a diktatúrával!", „Éljen a demokrácia!" jelszavak jegyében folytak le. Tavaly augusztusban és szeptemberben általános sztrájk tört ki országszerte. A nagyarányú népi megmozdulás még a diktátort is meghátrálásra kényszerítette. Amerikai receptre demokratikus reformokat ígért. Az ígéretekből nem lett semmi. Paraguay Kommunista Pártjának figyelmeztetése, hogy itt puszta cselszövésről és a nép megtévesztéséről van szó, bebizonyosodott. A dolgozók és a diákság igazi szabadságot és legégetőbb problémák megoldását követelték. Ez év májusában a fővárosban véres utcai harcokra került sor. Az ostromállapot és a véres terrorhullám se tudta megoldani a helyzetet. Sőt Stroessner diktátor pártja, az egyetlen legális párt is tiltakozott az intézkedések ellen. Erre a diktátor feloszlatta a parlamentet. Ezt követte a Colorádo pártban bekövetkezett szakadás, aminek eredményeként a párt képviselői külföldön új vezetőséget választottak. A kubai forradalom győzelmén fellelkesült illegális ellenállási mozgalom ezt a helyzetet kedvezőnek találta a fegyveres harc megindítására Stroessner diktátor uralmának megdöntésére. A külföldön élő paraguayiak november 21-én Argentína fővárosában összehívták a paraguayi ellenzéki pártok értekezletét, ahol megegyeztek abban, hogy megindítják a támagást a diktatúra ellen. A külföldről érkezett fegyveres csoportokhoz a munkások, parasztok, diákok százai csatlakoztak s a fegyveres felkelés terjed az egész országban. A felkelés kilátásait Maxim Duart Paraguay Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja így jellemezte: „A felkelés győzelme nemcsak lehetséges, hanem szükségszerű, ha az ellenzéki pártok egyesítik erejüket és a munkások, parasztok tömegeire támaszkodva a felkelést igazi forradalommá, általános népi felkeléssé változtatják, amelynek célja az ország demokratizálása, a nemzeti függetlenség és a földreform megvalósítása lesz." A paraguayi felkelés kirobbanása azt tanúsltja, hogy a paraguayi diktátor bukása elkerülhetetlenül közeleg. Zs. L. Egünk uralkodó égiteste a Nap. A laikus ember is tudja, érzi, hogy az a hő és fény, amit a Naptól kapunk, éltetője egész földi életünknek. Ezért valamivel részletesebben foglalkozunk a Nap mibenlétével és hatásával a Földre. A Nap mindenekelőtt saját fénnyel bíró égitest, szemben a körülötte keringő kilenc bolygóval, köztük a Földdel is, amelyek a fényt és a meleget — mint mondottuk — a Naptól kapják. A Nap azonban nemcsak helyzeténél fogva központi jellegű, nagysága is sokszorosan meghaladja a körülötte keringő bolygókét. Sőt a Nap tömege lényegesen nagyobb, mint a kilenc bolygó együttes tömege holdjaikkal egyetemben. Bár a csillagászati számok a legtöbb embernek nem sokat mondanak,, mert nehéz elképzelni őket, mégis ideírjuk, hogy a Nap tömege 330 ezerszer nagyobb a Föld tömegénél. A Nap átlagos távolsága a Földtől is csillagászati szám, 150 millió kilométer. Ez annyit jelent, hogy a hang, amely pedig egy másodperc alatt 333 métert tesz meg, 14 év alatt jutna el a Napig. De még a hangnál kétszerte gyorsabban mozgó puskagolyónak is vagy hét évre volna szüksége ennek a távolságnak a megtételére. A fizikai világunkban ismert legnagyobb sebesség a fényé, másodpercenként 300 ezer kilométer. Mégis az a fénysugár, amely a felhő mögül kibukkanó Nap képét juttatja szemünkbe, 8 és egy negyed perccel korábban indult el a Napról. A Nap egyik legszembetűnőbb vonása — ezt a kifejezést szó szerint vehetjük — nagy fényessége. A Nap nsiri A Nap koronájának a képe teljes napfogyatkozás esetén fénye olyan erős, hogy amikor a látóhatár felett van, minden más égitest fénye — a Holdé és a csillagoké egyaránt — elhalványul, úgyhogy azokat nappal nem is látjuk. A legfontosabb tulajdonsága azonban életet adó központi égitestünknek hőt sugárzó mivolta. Az ember aránylag már elég régen kiszámította, hogy a Napon óriási hőmérsékletnek kell uralkodnia, hogy olyan irdatlan távolságra, amennyire például a Föld is van tőle, ilyen nagy mennyiségű fényt és hőt tudjon eljuttatni. Ismert fizikai törvény, hogy a fénynek és a hőnek a hatása a távolság négyzetével, tehát rohamosan csökken. így könnyű volt rájönni arra, hogy a Napon olyan, sok millió fok nagyságrendű hőnek kell uralkodnia, amilyenre a Földön — legalább is a természetben — nincsen példa. Tudjuk, hogy az égésnek nevezett vegyi folyamat révén legfeljebb néhány ezer fokos hőt tudunk előállítani. így tehát sokáig, egészen ennek az évszázadnak a harmincas éveiig tanácstalanul -állott az ember a Napon uralkodó óriási hőmérséklet okával szemben. Ezt csak azért hangsúlyozzuk, mert amig nem tudtuk megmagyarázni a Napon és a világűrben létező számtalan más napon is uralkodó óriási hőmérsékletek okát, addig ez a körülmény is tág teret nyitott különböző idealisztikus, végeredményben természetfölötti lény ténykedésével magyarázkodó kozmogóniák megszületésének. Csak amikor a tudomány e század elején kezdte feltárni az atom világát, amikor felismerték az atomban rejlő, az atomok bomlása és egyesülése közben felszabaduló óriási energiamennyiségeket, csak akkor nyílt meg az út a Napban rejlő óriási hőenergia keletkezése okának megmagyarázására. Bethe amerikai fizikusé az érdem, hogy felismerte a Napon lejátszódó energiafolyamatokat. Bethe elméletének a lényege az, hogy a Nap tömegében túlsúlyban levő hidrogén héliummá alakul át s közben az előálló hélium egy grammjára számítva óriási mennyiségű, 200 ezer kilowattórányi energia szabadul fel. A Napon jelenlevő hidrogén és hélium arányából következtetni tudunk a Nap korára is, amely a jelenleg uralkodó nézetek szerint körülbelül 10 milliárd esztendős. Ugyanakkor és hasonló módon kiszámították, mennyi ideig sugározhat a Nap nagyjából ugyanolyan mennyiségű hőt Földünkre. Ez a szám is körülbelül 10 milliárd esztendő. Ebből következik, hogy Napunk éppen „java férfikorában" van és gyakorlatilag az embernek nem kell félnie attól, hogy ez az égi kályha valahogyan a közeljövőben kialudhat. A Napról tudjuk, hogy a Földnél lényegesen kisebb sűrűségű, gáznemű test. Felszínén már évszázadok óta különböző jelenségeket figyelt meg az ember, mindenekelőtt a napfoltokat és a napkitöréseket. A napfoltokról megállapították, hogy változó nagyságúak, egyszer több van belőlük, máskor kevesebb és ez a körülmény kihat a Föld időjárási vi-' szonyaira is. Ezért érdekes tudni, hogy a napfoltok átlag 11,2 éves időközökben érik el a maximumukat. A napfolt-maximujnok után rendszerint erős telek következnek Földünkön. Például az 1929. évi emlékezetes szigorú telet is napfolt-maximum előzte meg. A másik feltűnő jelenség a Nap felszínén, illetve annak környezetében a napkitörések, latin szóval protuberanciák. Néha szabad szemmel, de természetesen kormozott üvegen át is megfigyelhetők, olyan roppant nagyméretűek. Megfigyeltek már másfél millió kilométerre kitörő protuberanciákat is, amelyek igen ritka, de magas hőmérsékletű — napi értelemben vett magas hőmérsékletű - gáztömegekből állanak. A Nap óriási tömege és az ennek nyomán fellépő tömegvonzás az, amely a bolygókat — köztük természetesen a Földet is — keringő mozgásra kényszeríti. A bolygók pályája azonban nem egészen köralakú, inkább behorpadt elipszishez hasonlítható. Ennek megfelelően a Föld az alatt az egy esztendő alatt, amennyi időre egy keringés megtételéhez szüksége van, egyszer napközeibe és egyszer naptávolba jut. A napközelben a Föld „csak" 147 millió kilométerre van a Naptól, míg naptávolban a távolság 152 millió kilométerre nő meg. Természetesen ez a körülmény is kihatással van a Föld éghajlatának alakulására. Felmerül a kérdés, vajon egyetlen naprendszer van-e a világon s ha már a Föld nem középpontja a világegyetemnek, legalább a Nap az-e? Hát e tekintetben is a magát a teremtés koronájának hívő ember egy" re szerényebb lett. Tudjuk, hogy a Tejút csillagmiriádjait számtalan, a mi Napunkhoz hasonló, tehát saját fénnyel rendelkező égitestek alkotják. Sok vita volt a tudósok között, hány ilyen riapszerű csillagja van a Tejútnak. Jelenleg úgy kb. a két" százmilliárdos szám az uralkodó a tudományban, ami természetesen csak nagyságrendet jelent és nem pontos számadatot. Ennek megfelelően a Tejút méretei az emberi agy számára elképzelhetetlenül nagyok. Egyik végétől a másikig a fény sokszáz millió esztendő alatt jut el. Mégis a csillagászati tudomány vitathatatlanul megállapította, hogy a Tejútnak, amelynek úgy a közepe táján foglal helyet a mi naprendszerünk, véges, kiszámítható méretei vannak. Ennek már annál inkább is Így kell lennie, miután a világegyetemben nemcsak egy tejút létezik. Az úgynevezett csillagködök sok százmillió fényév távolságra fennálló tejút-rendszerek, amelyek méreteikben hasonlók a mi Tejutunkhoz. Azt is megállapították már, hogy ezek a mi Tejútunkon kívül eső tejútrendszerek milyen alakú csillaghalmazt képeznek. Elég gyakoriak az ún. spirális ködök, amelyeknek egyikét mellékelt képünk ábrázolja. De nemcsak „felülről" fényképezték le ia csillagászok a végtelen távolságban levő tejútrendszereket, hanem -. másokat - „oldalról" is. Ezek a képek azt mutatják, hogy a tejútrendszerek az ilyen oldalnézetben általában lencse alakúak. Néhány szót kell szólnunk az égitesteknek egy további típusáról is, amelyek, bár korántsem a legfontosabbak és a leggyakoribbak, mégis — legalábbis időnként — a legtöbbet foglalkoztatják az emberek képzeletét. Az üstökösökről van szó, amelyek erős fényükkel és hosszú csóvájukkal időnként feltűnnek égboltunkon, néhány napig szabad szemmel is láthatók, majd hosszabb-rövidebb időre eltűnnek látókörünkből. A legismertebb ilyen üstökös a Halley-üstökös, amelynek csóvája 1910. május 19-én érintette a Földet, Az idősebb emberek még visszaemlékeznek, milyen pánikot váltott kl annak idején a Halley-üstökös megjelenése. A félelem természetesen alaptalan volt, mert az üstökösök sok millió kilométer hosszú csóvái — a Halley-üstökösé például több mint 50 millió kilométer hosszú volt — határtalanul ritka anyagból állanak, amelyek ellen a Föld légköre is teljes védelmet nyújt. Viszont az üstökösök magja, amely valamivel sűrűbb anyaghalmazt jelent, csillagászati méretben oly elenyés^Én kicsi, alig néhány tucat kilom^Pf, hogy a vele való összeütközés valószínűsége rendkívül csekély. Az elmondottakból is láthattuk, milyen határtalanok a világegyetem méretei és hogy abbart hány, a mi naprendszerünkhöz hasonló világ lé« tezik már jelenlegi ismereteink alapján is. (Folytatjuk)' Az egyik, Földünktől sokszáz millió fényév távolságra lévő spirális köd (tejút-rendszer) képe, amelyet a saját fénnyel bíró állócsillagok (napok) milliói alkotnak. loj SZÖ 4 * 1959. december 19.
