Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)
1959-12-19 / 350. szám, szombat
FÄBRY ZOLTÁN: FÜLEMÜLÉK NYOMÁBAN (A német fasizmus természetrajzához) Fábry Zoltán cikkének első részét lapunk december 12-i, második részét december 17-i számában közöltük. Az alábbiakban közöljük a cikk befejező részét. VII. A hóhér nem vár Julius Fučík börtönnaplójának bevezetőjében azokról ír, akiket elkapott a „német halál" gépezete: „Itt háttal az életnek, mindenki saját haldoklásának nézője. És nem mindenki támad fel Halottaiból". Julius Fučík világgá szabadult: feltámadt - volt életénél élőbben -, mert tanú volt, tanú lett és tanú maradt. A tanúszerep, a tanúskodni-muszáj a fasizmus-antifasizmus perében perdöntő jelentőségű. Kevés a tanú, kevés a ránkmaradt tanúság — milliók vallomását és palackpostáját nyelte el a vér és falta fel a tűz — de ami megmaradt, az milliók nevében beszél, tanúskodik, vádol és - ítél. Az áldozatok nagy része magára hagyatva, karámba zárt birka módján várta a halált, de élt bennük valami, de éltette őket egy monomániás vágy: szót kérni, kimondani a .kimondhatatlant: a „német halál" rettenetét, és megmenteni, átmenteni a tanúságot, a doku mentumot: a cáfolhatatlanságot. E helyzetben a ceruzacsonk éltető varázspálca lett, melyen megtört a bestialitás. Bűvkörben, bűvöletben éltek: világuk — világgá tágult a leírt szó csodájára. A papírdarab a tépést jelentette a sebre, szenvedés enyhítőjét: mert ha le tudom írni, hogy mit szenvedek, akkor megtört felettem a hóhérok hatalma. Ezek a hullajelöltek pontosan ismerték a tanú perdöntő szerepét: a tanúskodás égető szomja, mohó türelmetlensége perzselőn csap ki e naplók minden sorából. Csupa koronatanú! A tanú sorsváitoztató hite, a tanúság lehetősége nélkül, ezek az emberek kétszeres halált haltak volna. Ezek a legrettenetesebb halálba alázott emberek világfelrázó áldozatoknak tudták magukat, akik a kimondhatatlanságig lehetetlenített emberélettel tanúskodnak, hogy ez, ilyesmi soha többé elő ne fordulhasson. Mi mást mond Hirosima emlékoszlopának felirata: „Nyugodjatok békében! Ez a bűn többször nem fog megismétlődni". Ezek a naplók, ezek a tanúságok századunk kriminális dokumentációját jelentik. Jaj a világnak, ha nem tudja őket olvasni! A tanúságok világhaszon és világtudatosítás nélkül elvétik céljukat: a „német halál", és minden fasizmus örökre való elítélését és felszámolását. „Ti kis és nagy emberek! Aggok és gyerekek! Ti, mindenki és mindnyájan, kiknek lelkét az átkozott fasizmus még nem rontotta el, esküdjetek meg a legyilkolt mártírok nevében, az emberiesség, igazság és Isten nevében, hogy mindent elmondtok majd gyermekeiteknek és azoknak, akik minderről nem tudtak". Elmondtunk mindent? Továbbadtunk mindent? Hányan tudnak itt igennel felelni?! Ezekben a haláltáborokban két ellentétes indítékú akció futott párhuzamosan egymás mellett: a nyomeltüntetők hatalom-biztosította precíz, halálpo'htos munkája és az áldozatok állandóan akadályozott primitív technikájú lázas-görcsös tanúskodni-muszája, az a kötelességszerű tanú-tudat, mely legmagasabb fokon Fučík börtönnaplóját hozta létre: a jövőre vonatkozó éberségre-intést az ugyanegy-ellenséggel, a német fasizmussal szemben! A lágerlakók tanú-szomjúsága kicsap és kisüt minden idevágó könyvből, legyen az regény, vers vagy memoriál. Peter Duhr romániai láger-novelláiban a foglyok így beszélnek: „Egyedül az a fontos, hogy néhány tanúra való maradjon belőlünk... Ez az egyetlen, gondolat szinte megszállottan kell, hogy bennünk éljen •... Mi minden tapasztalatunkat tovább akarjuk adni egymásnak, mint egy palackpostát, melyet a' fuldoklók a vad habokra bíznak, hogy az élők megtudják, hogyan és honnan is jött ez az egész és hogy mi történt? Tanulják meg, hogy az alattomos halál kivédésére, megelőzésére mit csináljanak?" Oly korban éltem én a földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra dobol dobhártyánkon Radnóti Miklós feledhetetlen tiszta tanúsága ... és ha a jelek nem csalnak - a német fasizmus virulenciájának jóvoltából — újra „oly korban" kezdünk élni. A nürnbergi per halálos ítéletre váró vádlottal közül von Papent, Hitler nyeregbesegítőjét, épp e napokban tüntette ki a pápa a legmagasabb méltósággal, a „Kard és Köpeny" titkos kamarása címével, és Krupp, Hitler másik nyeregbesegítője, ma akadálytalanul gyárthatja és szállíthatja a harmadik világháború halálos kellékeit. Ahol Hess, Hitler volt helyettese és dezignált utóda - Ossietzky után! - a Nobel-békedíj kandidátusa lehet, ott ki csodálkozik Oberländer bonni bársonyszékén?! A gonoszt — a német fasizmus totális háborús lelkiségét - el kell marasztalni most mindjárt az elején, amikor Íme - mintha misem történt volna — arcátlanul és ellentmondás nélkül provokálja a folytatást. Allj ellent a kezdetnek, állj ellent a kezdetén! Az emberfaló lángok tanúságaként is ez csap felénk: „Nem értettük meg, hogy az embertelenség ellen csak az egész világot mozgósítva és szervezetten lehet a szabadságot megvédeni, nem értettük meg, hogy a hatalmi mohóság állati konoksága ellen már védekezni kell, amikor feltűnnek az első jelek". A német fasizmus provokatív léte és ténye a háború bizonyosságát jelenti. Principiis obstat! Allj ellent azonnal! Allj ellent a kezdetnek! Állj ellent a kezdetén! A hóhér nem vár... „A hóhér nem vár": ez, ennyi a címe a cseh Norbert Frýd kisregényének. Karla Hlinová, a népszerű filmsztár, mozioperettek „millióra tartott hopszasszáréja", úgy kerül a prágai Gestapo karmaiba, mint Pilátus a krédóba. Kicsit meggondolatlanul, szeszélyből, de betyárbecsületből szállást adott illegalitásban élő kollegájának. Producere néhány nap múlva kiszabadítja a Pankrác börtönéből: az új filmet be kell fejezni, a milliók nem úszhatnak el. De Karla szabadon úgy érzi magát, mint egy leprás, kire társai gyanakodva néznek: csalétek, vagy szabadságolt hulla? Amikor ezt mind látja és nem bírja, — bár élni volna jő! —, ő maga sietteti a véget, és a Gestapo néhány napon belül lecsaphat rá másodszor. „Sajnált-e egyáltalán valamit? Minden bizonnyal. Sajnálta, hogy Novák (az egyik letartóztatott) nem fordult hozzá korábban. Hogy tiem tudott többet tenni ellenük". Ezzel a gondolattal, ezzel a tanulsággal zárul a regény. Karla története — könnyű élete és nehéz halála — világosan mutatja, hogy még az olyan embernek is, akinek látszatra semmi köze az „egészhez", aki nincs is tudatában annak, hogy mit jelent a német fasizmus, éreznie kell, látnia kell, hogy itt, ezzel az ellenséggel mindenképpen szembe kell szállni. Korán, korábban, nem akkor, amikor a „német halál" már lecsap, mert csak korán, a kezdetén lehet ellene úgy fellépni, hogy „többet" tehessünk. Európa a fasiszta teológiában visszavonhatatlanul a „német teret" jelenti: Német-Európát. A célok nem változtak. A célok: felfokozódtak. Európa: a „német halál" földrésze! Tižennégy évig tartott a német fasizmus viszonylagos türelmi próbája, kétszer hét évig. A harmadik hét év elején már teljes nyíltsággal próbálkoznak és — provokálnak. Az Oberlander-ügy így lesz próbatét mindkét oldal felé. Mert itt nemcsak arról van szó, hogy Oberländer felelősségrevonandó aktív részese-e 3000 ártatlan ember halálának, de arról, hogy az Oberländer-típus holnap ne lehessen egy új háború tömeggyilkosa és tömeghőhéra! Itt, ezen a ponton csapnak össze a háború és a béke erői. Mert ha per — hát legyen per! Van valami kísérteties abban, hogy Arany János vidám szatirikus fülemiletörténetének is ez a csattanója. Utoljára — huszonöt év előtt — a lipcsei Dimitrov-perrel kapcsolatban használtuk e kifejezést. E per karikatúristái, John Heartfield montázsképei, bárddal a kezében, szitkozódó szájjal, Goeringet — a Reichstag-épület felgyújtásának értelmi szerzőjét — állították pellengérre a világ elé, Goeringet, a birodalmi marsallt, akinek kezéből kicsúszott az áldozat: Dimitrov, mert a felmentett vádlott itt vádlóvá magasodhatott. És most, ebben a pillanatban olvasom a hihetetlent, a megfoghatatlant: Nyugat-Németországban összeül egy nácibizottság, amely egy új Reichstag-pert akar kiprovokálni: revíziót, felmentést annak a Goeringnek a javára, akit a nürnbergi perben kénytelenek voltak halálra ítélni. Goering ártatlan a gyujtogatásban! Ha ez így folytatódik, holnap tisztára mossák Hitlert a második világháború bűnétől. De a revíziót itt innen kell elindítani, hogy a „német halál" lényege: a gyilkosság és gyújtogatás, tisztára mosva új menlevelet kaphasson. Goering rehabilitása, Oberländer bonni bársonyszékének ingathatatlansága egyet mutatnak és mondanak: a német fasizmust minden zavartkeltő, kompromittáló tehertételétől meg kell szabadítani. Tagadni kell, elkenni, átkenni és feledtetni. Goering nem lehet gyújtogató és Oberländer nem lehet hóhér. Ha Goering ártatlan, lehet-e bűnös és vádlott egy Oberländer? És ha ez így van, akkor Hitler egész háborúja lehetett-e más, mint kemény, de sportszerű, lovagias mérkőzés? Gyilkosság, gyújtogatás? Ki tud róla? A világ nem felejthette el a tegnapi - háborúelőtti — nácigyakorlatot. Amikor a legfairebb pózban, tetszelegnek, akkor a legveszedelmesebbek. Amikor a legjobban tagadnak, amikor ünnepélyesen megfogadnak valamit, amikor biztosítékokat adnak, akkor már ott a kezükben a tőr. Amikor 1941 elején az egyik különleges osztag „Fülemülé"-nek nevezte magát, már a keselyük mesterségét gyakorolták, és jól tudták, hogy egy félév múlva olyan embereket fognak megölni, kik erre még álmukban sem gondoltak. Az Oberländerek minden fogadkozása, tagadása, negligáló gesztusa a rejtett tőrt takarja. A tegnapit csakúgy mint a mait. Mert a kettő ugyanaz. A német fasizmusban semmi sem változott. A fasizmusban semmi sem változhat. övé a háború, ö a „német halál". Ő a gyilkosság és gyújtogatás. A hóhér nem várhat! VIII. tömeggyllkosság. Minden ország, minden nép tudja és bizonyíthatja. A civil áldozatok Hitler háborújában messze felülmúlták az egyenruhás halottakat. A német fasizmus nemcsak hullaengedelmességre dresszírozta katonáit, de hóhérengedelmességre is: e mindennél gyilkosabb kötelességre. A francia Róbert Merle regényének címe - „Mesterségem a halál" — nem véletlenül adódott. A halálmesterség: hóhérmesterség. Merle regényének főhőse: Auschwitz parancsnoka és ez az SS-főtiszt a gázáldozatokban nem embereket lát, de vagonrakományokat, egy tranzakció „egyedeit", könyvelési munka számadatait. A halál mesteremberei nem ismerhetnek emberi vonatkozásokat-. Sem tegnap, sem ma. a A nyugatnémet „Süddeutsche Zeitung" no- ® vember 24-i számában ezt lehet olvasni: „Tlz }fj brémai pedagógus és jogász vállalkozott arra, " hogy átvizsgálja a Nyugat-Németországban megjelent háborúról szóló ifjúsági könyveket, Paul Hausser könyve, „A Waffen SS bevetésben" — a bizottság idézetei szerint — ilyen képet ad a háborúról: „A háború szép kaland ... A rombolás és a rombolás eredményének látványa örömet szerez ... Emberek megölését rutinos technikával és nyugodt biztonsággal kell végezni". A „német halál" mint az emberiség és emberiesség folyamatossági veszedelme, ma nyíltan és pontosan ugyanazt a frazeológiát használja, sugallja és gyakorolja mint tegnap: gyilkosság dicséretét. Ahol az ifjúság előtt így lehet beszélni, ahol az amerikai gyilkos filmekkel és ponyvaregényekkel kalandor-lelkiségbe hajszolt fiatalságot — büntetlenül — így lehet mérgezni, ott már a hóhér kezébe nyomták a géppisztolyt, a revolvert: tarkólövés kellékét, és a fára felcsapható kötélvéget, vagy a ciángázt. Ahol Igy lehet és kell beszélni, ott már háború van. A béke ténye, lehetősége itt megszűnt. Ahol szót kér: ellenségként kezelik. Ahol jelentkezik: leütik. Ebben az atmoszférában az Oberländerek sohse lehetnek vádlottak. Itt otthon vannak: zavartalanságuknak, biztonságérzetüknek és mindenttagadásuknak itt a gyökere. Ha Oberländer győz, ha Oberländer marad, akkor a fasizmus csatát nyert. Az Oberländer-esetet épp azért világüggyé kell szélesíteni: a háború és a béke erőinek világperévé. Itt most már nem a fülemüle-perről van szó, de a világról: a harmadik világháborúról, melynek gyúanyagát és tűzcsóváját újra a német fasizmus jelenti. Az Oberländer-úgy mutatja, hogy a német imperializmus lökő ereje változatlanul a német fasizmus, a „német halál". Ki józan ember akarná újra ezt a halált?: a gyilkosság folytonosságát és a gyújtogatás folyamatosságát?! Mindenki, aki az _ A szovjet filmek fesztiváljának befejezése ® után egy nyugatnémet filmsikerrel ismerkedik tünk meg. A CSODAGYEREKEK c. film, az idei ® moszkvai nemzetközi filmfesztivál műsorán |] nagy sikerrel szerepelt. Két detektívfilmet is 13 alkalmunk volt megtekinteni. A DEFA logiPf] kátlan és sablonosait sikertelen filmje A BE® MUTATÓ ELMARAD után - melynek törté® nete egy színpadi kulisszák mögött lejátszó® dó gyilkossággal össz.-függő kémhistóm — ® határozott sikert jelent a hazai filmgyártásunk alkotása: 105 SZÁZALÉKOS ALIBI. VlaA Csodagyerekek c. nyugatnémet jelenete film egyik H a a Pontot a rémregény után A hóhér nem vár. A német fasizmus háborúja hóhérmunka volt. Vele nemcsak a katona tört be a határokon, de ugyanakkor és sokszor vele egyszemélyben a hóhér is. A német fasizmus: a totális likvidálás gyakorlata, A német fasizmus: hóhérimperializmus, der-ügyet, újságjában, mint érdektelent továbblapozza. Mindenki, aki nem tudja, hogy itt az élet és halál dolgairól van szó. Arról, hogy a fülemüléket ne riaszthassa világgá erdejük nyaldosó lángnyelve és bokraik égő füstje. Arról, hogy az emberek, az újságolvasók a házukban maradhassanak, hogy az otthont ne dúlhassa fel újra deportáció, gránát, bomba és tűzcsóva. Arról van szó, hogy az életnek és a munkának legyen igaza, joga, szépsége és hatalma, és ne a rombolásnak és a halálnak. Arról van szó, hogy a gyilkosság gyilkosságot jelentsen és a gyújtogatás gyujtogatást. Arról van szó, hogy a háború — mint gyilkosság és gyújtogatás - mindenképpen bűnben, vétségben, kriminalitásban marasztaltassék. És hogy ez, ennyi — a háború mint bűnügy — ne lehessen többé történelem, de mindenképpen förtelem! Arról van szó, hogy a világot elrettentsük, elriaszszuk a harmadik világháború minden kerítő, kísértő machinációitól, hogy a világot megmentsük a harmadik világháború minden borzalmától. És ennek egyik útja, módja és | próbája az Oberlander-ügy állandó felszínen- g tartása és elítélő, elmarasztaló felszámolása. | Mert ha per, hát legyen per! g Egy rémregény után kell pontot tenni. | A német fasizmus: a rémregény valósága. So- g kan nem ismerik, és sokan elfelejtették már, E hogy mit jelent e címszó: „német fasizmus", g Témánkat - az Oberlander-ügyet - kissé 5 szélesebbre tapostuk, hogy apropókból adódón | lélegeztessünk be valamit az olvasóval ebből § az embertelen és emberrontó atmoszférából. | Ha egy gyanútlan olvasó ennek az írásnak q csak fejezetcímeit látja, joggal hiheti, hogy ® egy ponyvaregénybe tévedt: „A német halál", g „Halálbrigád", „A hóhér nem vár". Húh! De B érdekes, de izgató! És olvasni kezdi és — g csalódik. A ponyvaregényre éhes nemtörődöm- S ség itt Rémregény helyett rémvalóságba üt- |j között. Ez viszont nem az ő realitása: nem ® érdekli. Vannak emberek, akik két világ- ® háború után, rémregények, ponyvaregények a nélkül nem tudnak élni és elaludni. És van- ® nak, akiknek a német fasizmus rém-gigan- a tikája változatlanul imponál. Ezek éltetik az ® Oberländereket és a fasizmusokat. g Éppen ideje, hogy pontot tegyünk a rém- ® - • : regények után. Az emberiség érdeke megkí- a erokct i s érezteti vánja, hogy végre leszámoljunk a ponyvare- ® gényekkel. * Emberek vagyunk: az értelem és az erkölcs, a hummánum és a szocializmus elkötelezettjei. Emberek, kik nem a fülemile-fütty önző kisajátítóiként szállnak perbe - mint Arany János semmivé, senkivé gúnyolt Péter és Pálja - de emberek, kiknek a fülemüle-fütty úgy szép, jó és igaz, ha azt minél több ember hallja, ha az minél több a embernek jelent egyforma örömöt: életet! ® Oberländer „fülemüléi" bántást, rontást, ^ tűzvészt és halált hoztak. Hazug, álnok füle- ® mülék voltak, álcázott fülemülék, abnormi- }§j tások: gyilkos emberek, halál professzionistái, ä dimlr Cech rendezte. Az izgalmas történet egy sorsjáték fő nyereménydíja — a Spartak autó körül játszódik le. Az autó napjainkban sok embernek izgatja a képzeletét. A becsületes emberekét éppúgy, mint a boldogulásra tisztességtelen úton törekvőket. A film két fiatal fő hőse is megcsúszik az élet útig ján. Becstelenül jutnak hozzá a nyertes sorsíj] jegyhez; ellopják ittas tulajdonosától, akit a másnap meggyilkolva találnak. A vizsgálat ® fényt derít a körmönfont tettesre, de a fiajfj talok ballépésére is. A vádlottak padján ébH rednek rá, hogy csak tisztességes úton bolgj dogulhat az ember. A rendező érdeme a jól 0 vezetett, lendületes cselekmények gördüléH kenysége. A film megfelel az izgalmas kalanOtľrľän* ® dos é s ^""Sy 1 tárgyú alkotásokkal szemben . B támasztott eszmei és művészi követelmények- nek. Az idei moszkvai nemzetközi filmfesztivál aranydíját nyerte Kurt Hoffmann nyugatnémet _ rendező CSODAGYEREKEK című filmalkotása. 0 Ezért is gondolhatjuk, nem mindennapi ér® tékű alkotás. ® Bevezetőül megjegyzendő, hogy a címe nem g találó. Talány - miért választották alkotói. ® A film célja egy nemzedék két merőben eljfj lentétes típusának életábrázolása a sorsdöntő B események forgatagában. A két típus kétfajta |jj n.'meteket képvisel. B Hans Boeckel és Bruno Tiches együtt nőttek ® fel az iskola padjaiban. Boeckel a megtesteB sült becsületesség, szorgalom és kitartás. ^ Amolyan magábazárkózott tudósféle. Tiches ezzel szemben a könnyebb részét nézi mindennek. Már az iskolában kisebb csalásokkal érvényesül. Később feketézésre és tisztességtelen üzletekre adja magát. Kimondott selyemfiú. Jó „káder" az előretörő barnainges mozgalomnak. Nagy karriert csinál Hitler alatt az SS-ben. Boeckel, aki közben megszerezte a filozófiai doktorátust, viszont elveszti állását egy hírlap szerkesztőségében, mert nem hajlandó a nácikhoz csatlakozni. A háborús megpróbáltatások, sok egyéni szenvedés után akkor virradnak a már családos Boeckelre jobb napok, amikor a megszálló csapatok tagjaként hazatérő osztálytársa, Siegfried Stein, — aki annak idején az ő tanácsára menekült idejében Nyugatra a fajüldözés elöl — álláshoz segíti. Boeckel újra újságíró, de Tiches sem hallgatott el. Olyannak tartja magát, aki a jég hátán is megél. Most gazdasági téren arat babérokat és hallgat náci múltjáról. De nem Boeckel. Leleplező cikket Ir hajdani osztálytársáról, aki hasztalanul követel elégtételt. A magából kikelve fenyegetődző Tiches egy nyitott liftaknába zuhan és szörnyethal. Temetésén a dicstelen elődök nyomdokain haladó új iparmágnások fogadják, hogy szellemét örökké követni fogják. A Csodagyerekek merész hangú szatíra a bonni állam fennálló viszonyai ellen. Kitűnő a befejezése, melyben — a húszas és harmincas évek sok Boeckeljeivel szemben - nem becsüli le Hitler szellemi örököseinek veszélyét, de ugyanakkor a velük szemben álló L. L. 1 Ä HÁBORÚ ÉS BÉKE SZÍNPIDON A Szovjetunió Nagyszínházának operaegyüttese a napokban bemutatta Szergej Prokofjev Háború és béke című operáját. Ez az első Prokofjev-opera, amely a Bolsoj Tyeáter színpadán bemutatásra került. A daljáték rendezője, Pokrovszkij és a karmester, MelikPasajev 13 évvel ezelőtt vitték színre ezt az operát Leningrádban. a A Háború és a béke címú operát Prokofjev hóhérok. Hóhérok, kik a megtévesztő füle- [| a második világháború idején komponálta és müle névre hallgattak. A lvovi rémregény ® 1946-ban mutatta be első ízben a Leningrádi után - elmarasztalón - pontot kell tenni! A Opera. A műnek rendkívül hatásos, monumenA német fasizmus után pontot kell tenni! ® tá] is jelenetei vannak, zenéje méltó a világA háború és béke perének — az Oberländer- ® hírű komponistához és így természetes, hogy üggyel kapcsolatban - ez a legfőbb tanul- a a mí í Moszkvában Is nagy sikert aratott. ® (CTK) sága. ÜJ SZÖ 8 * 1059 december 19.
