Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-17 / 348. szám, csütörtök

Z_ÖJ szó Ünnep o Csehszlovák Hadsereg Nagybányában A karvlnái Csehszlovák Hadsereg Nagybánya dolgozói között futótűzként terjedt el a hír, hogy december 10-én, azaz két nappal a vállalt határidő előtt, teljes három héttel korábban, mini azt a terv előírta, teljesítettük az évi szénfej­tési előirányzatot. A bánya dolgozói 3 millió 142 390 tonna szenet adtak nép­gazdaságunknak ebben az évben. E siker eléréséhez jelentős mérték­ben hozzájárult, hogy minden üzemrész­legen és minden csoportban eredményes munkaverseny folyt. Számos csoport a szocialista munkabrigád címért verseny­zett. Ezt a bUszke címet Juraj Kaitýl munkacsoportja nyerte el. Nagy segít­séget jelentett üzemünk számára a szov­jet szakemberek segítsége, valamint az, hogy bányásziskolálnk és tanonciskoláink egyre jobban kiképzett szakemberekkel látták el bányánkat. A gépesítés is egy­re nagyobb arányokat ölt. Az új gépek és az általános szakképzettség emelése tette lehetné elsősorban a terv határidő ciőtti teljesítését. j A csehszlovák—szovjet | barátság műhelyei : A komáromi hajógyárban a csehszlo- ||| j/ák-szovjet barátság hónapjának ke­j -etében verseny bontakozott kí a ba- jii j.-átság műhelye cím elnyeréséért. I!j legtöbb csoport a -második üzem- IÜ : részlegen versenyzett. December;!! ! 12-én, a barátság hónapjának befe-;!; ; jezése alkalmából a második üzem-:!! ; részlegen gyűlést tartottak, amelyen!!! ;az öt legjobb munkáscsoportnak oda-!!! ! ítélték a csehszlovák-szovjet barátság;!! | műhelye elnevezést. Ez a cím 1960!!; jelső negyedévének végéig illeti meg a!!! ; csoportokat. A csoportok tagjai azon-!!! !uan elhatározták, hogy munkájukkal!!; jnosszabb időre is kiérdemlik ezt a'!! I címet. ;H Pekarik Éva, Komárom!!! Új kultúrház Losoncon Losoncon befejezés előtt áll a kul­túrház építése. Tervek szerint az év végéig befejezik a belső munkálatokat s a gyönyörű épületet átadják ren­deltetésének. Az épületben moziter­rem is lesz, mely a lakosság igényeit hivatott kielégíteni. A kultúrházban mindenki megtalálja azt, amit eddig hiába keresett a mulatókban — a tulajdonképpeni kultúrát. Nóta János, Losonc talmas befolyásának gyors leküzdése után — bontakoztak ki abban az időszakban, amelyet a tömegek alko­tó kezdeményezésének tényleges fel­virágzása jellemez. Csehszlovákiában sokat tettünk a szocialista demokrácia fejlesztéséért és a dolgozók fokozott részvételéért az irányításban és közigazgatásban — folytatta Koucký elvtárs beszámoló­ját- - De tovább akarunk menni. A Szovjetuniban működő szovjetek tevékenységének tapasztalatai újból és újból arra tanítanak bennünket, hogy mindig szem előtt kell tarta­nunk a nemzeti bizottságok tevé­kenységének kettős jellegét - egy­részt mint az államhatalom szerveit és ugyanakkor mint a dolgozók leg­tömegesebb szervezetét. Ez a gya­korlatban feltételezi — amint No­votný elvtárs arra már rámutatott — hogy a lakosok egyre szélesebb aktí­vája kapcsolódjék be a munkába s a különféle bizottságokban működve közvetlen részt vegyenek olyan fon­tos feladatok megoldásában, amelye­ket eddig a nemzeti bizottságok ap­parátusában dolgozó egyének döntöt­tek el. Sokoldalúan fel kell dolgozni álla­mi szervezetünk új vonásait, amelyek a közigazgatási egészek új területi tagozódásából adódnak. Eme közigaz­gatási egészek eddigi határai gyak­ran még a feudalizmus régmúlt ide­jéből származnak, sőt még az 1948. évi kerületi beosztást is túlnyomó részt hatalmi és közigazgatási szem­pontok vezették. Most végre elérjük azt, hogy az adminisztratív határok jelentős mértékben azonosak legye­nek a gazdasági területek határaival, úgy ahogy azok hazánk szocialista gazdaságának rohamos fejlődése so­rán az elmúlt évtizedben kialakul­tak. Ez mérhetetlenül fontos új, mi­nőségi vonás, amely lehetővé teszi, hogy szocialista államunk és egész társadalmi életünk egyes funkciói­nak dialektikus egysége és kölcsönös egybehangoltsága magasabb színvo­nalra emelkedjék. Ezen a téren újból tanulságot és tanácsot kell meríte­nünk Lenin utolsó műveiből, a gaz­dasági tanácsok és a szervezés fel­adatairól megfogalmazott gondolatai­ból. Tudjuk, hogy ezek a gondolatok Külön említést érdemel üzemünk két szállító munkacsoportja, amelyeket Fol­värczny és Kotula elvtársak vezetnek. Ezek a csoportok november 25-ig egy­egy millió csille szenet szállítottak a fel­színre. Ez a mennyiség talán jobban el­képzelhető. ha megjegyezzük, hogy eny­nyi csille egymáshoz kapcsolva kiten­né az Ostrava—Moszkva távolságot. Üzemünk e kiváló sikeréhez elsőnek a szovjet elvtársak aratuláltak. A karagan­dai bányászokkal ugyanis barátságot kö­töttünk, és egyezményt írtunk alá, amely szerint minden évben kicseréljük leg­jobb dolgozóinkat és lehetővé tesszük szá­mukra Karaganda illetve Karviná meglá­togatását. Az egész évi terv határidő előtti tel­jesítése alkalmából a Nagybánya dol­gozói kötelezettséget vállaltak, hogy az év végéig 147 000 tonna szenet fejtenek terven felül. Kosztra András, Karviná Az első handlovai szocialista munkabrigád Röviddel azután, hogy a Handlovai Nagybánya határidő előtt teljesítette az egész évi tervet, egy további örömhír ér­kezett a bányába. A Bányászalkalmazottak Szakszervezeti Szövetségének Szlovákiai Bizottsága elhatározta, hogy Číž Gábor csoportjának odaítéli a szocialista munka­brigád címet. Číž elvtárs régi kommunista, résztvett a Szlovák Nemzeti Felkelésben is. Most a Nyugati Részlegen a 2463. számú elővá­jaton dolgozik. Júniusban jelentkezeti csoportjával a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért folyó versenybe. A csoport ebben az évben már több mint 125 mé­ter bár.vafolyosót hajtott ki terven felül. A robbanóanyaggal való takarékoskodás­sal és az óvintézkedések betartásával, va­lamint a csoport tagjainak példás magán­életével joggal kiérdemelték a megtisz­telő címet. Tóth János, Handlová Sikerrel szerepeltek A komáromi Magyar Területi Színház már többször meglátogatta községünket. Mindig nagy sikerre! játszott, a legna­gyobb sikert azonban Viktor Rozov „Bol­doság, merre vagy?" című müvével arat­ta, amelyet most mutatott be közsé­günkben. Az előadás után hosszú vastaps jutal­mazta a vendégszereplöket. Szoták Árpád, Bodrogszerdahely hogyan mutatkoztak meg a Szovjet­unió új gazdasági szervezetében — a szovnarhozok rendszerében. Üj területeink munkája szempontjából hasznos és feltétlenül szükséges lesz, hogy tanulságot merítsünk ezekből a tapasztalatokból és alkotó módon al­kalmazzuk mindazokat az ösztönzé­seket, amelyek megfelelnek a mi fel­tételeinknek. A társadalmi bíróságok szerepével kapcsolatban Koucký elvtárs a kö­vetkezőket mondotta: Mindnyájan tudjuk, mily fontos szerepet tulajdo­nítunk rťia a társadalmi bíróságok­nak az új kommunista erkölcs szel­l.mében való neve'és szempontjából, valamint annak érdekében, hogy erő­södjék a kollektíva és a társadalom befolyása és nevelése/ Ezen a téren is gondosan tanulmányozzuk a Szov­jetunió tapasztalatait, ahol e kérdést most megfelelő törvények kidolgozá­sával oldják meg. Ezért feltétlenül szükséges sz?rzett tapasztalatainkat különös gonddal elemezni és a leg­jobbakat elterjeszteni. Beszámolójának befejező részében Koucký elvtárs az ideológiai munka kérdésével foglalkozott. Az utóbbi években pártunk bizonyos fordulatot ért el az ideológiai munka terén — mondotta. Az oktatást szorosabban egybekapcsoltuk az élettel és ezért hatékonyabbá tettük. Fokozódik a dolgozók öntudatossága. kezdeménye­zése és aktivitása- Az új emberért vívott harcban különösen jelentős szerepet játszik a szocialista munka­brigád cím elnyeréséért folyó moz­galom. E mozgalom fejlődésében ma­gával ragadó ösztönzést adtak a Szovjetunióban megalakult kommu­nista munkabrigádok. Mindama új jelenségeknek, ame­lyekben szemléletesen megnyilvánul­nak hazánkban a kommunizmusba való további átmenete elemei, az eddigi­nél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk. Mindeddig még számos gazdasági, szakszervezeti, ifjúsági, sőt pártdolgozó sem fordít erre kellő figyelmet és sokkal adós marad e té­ren az ideológiai munka is. Jelenlegi fejlődésünk és további távlataink azonban azt mutatják, hogy ideológiai munkánkat is maga­k (eszétfU tűikén* Valamikor a bratislavai Dimitrov Üzemben a dolgozók a falakra hivat­koztak: — Ha azok beszélni tudnának! Arra ugyan várhatnánk. Az üzem dolgozói is jobbnak látták összegyűj­teni a gyár 37 éves múltjáról szóló fényképeket, iratokat és a régi mun­kások visszaemlékezéseit. Jelenleg szépen berendezett helyiségekben őr­zik forradalmi hagyományaik emlé­két. — Éppen a napokban beszélgettünk erről — mondja Ivan Michalides elv­társ, pártbizottsági tag —, hogy ha új dolgozó jön üzemünkbe, végigkí­sérjük kis múzeumunkon. Azt sze­retnénk, ha üzemünk minden dolgo­zója ismerné gyárunk múltját. — Az ott a munkásmozgalmunk kezdete — mutat Michalides elvtárs a bejáratnál kiállított tárgyakra. Már a századforduló előtt is összetartott üzemünk munkássága. Szükség volt erre A munkások nagy részt nyomor­ban sínylődtek, kellett, hogy kölcsö­nösen támogassák egymást. Itt van az üzemi munkáspénztár alapszabály­zata. Nagy vívmány volt az abban az időben. Az üzemben csak éhbért fizettek és ha valaki megrokkant a munkában, akkor éhen is halhatott. Karmancsi Antal napszámos papír­jait látjuk, melyekkel a járásbíróság­hoz fordult. 14 évig dolgozott az üzemben. Munka közben baleset érte, belső sérülést szenvedett. Munkakép­telen lett, segélyt követelt. A bíróság elutasította kérelmét. Kísérőnk egy fényképre mutatott: — Az ott Anton Jendek, az üzem egyik legrégibb dolgozója, pártszer­vezetünk régi tagja. Még mindig az üzemben dolgozik. Azt szeretnénk, ha ő lenne e kis múzeumnak gondnoka. Jól ismeri az üzem forradalmi hagyo­mányait, hisz maga is a munkásmoz­galom tevékeny harcosa volt. Anton Jendek elvtárs visszaemlé­kezéséből megismerkedtünk azzal a visszhanggal, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom váltott ki az üzemben. — Bizony, emlékszem rá — kezdi felidézni a 42 évvel ezelőtt történ­teket Jendek elvtárs, majd Így foly­tatja: — 1917 novemberében észrevettük hogy az orosz hadifoglyok, akik az üzemben dolgoztak, tömegesen men­tek haza. Gyárunkban emelkedett a forradalmi hangulat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom visszhangja­sabb fokra kell emelni. A szovjet kommunisták tevékenysége erre számtalan ösztönzést ad nekünk. Ma, a szocialista építés befejezésének időszakában a dolgozóknak a prole­tár nemzetköziség és a szocialista hazafiság szellemében való nevelé­sét még jobban fokoznunk kell. Ter­mészetesen még igényesebbnek ke!! lennünk a kommunisták nevelése te­rén. A Szovjetunióban a pártszervezetek ellenőrzési jogának bővítését az a törekvés vezeti, hogy az ellenőrzés ne csak a szervezet bizottságára kor­látozódjék, mert így az ellenőrzés sok esetben csak formális marad, ha­nem az ellenőrzésbe be kell kap­csolni az egész pártaktívát, a mun­kások és technikusok széles töme­geit. Ennek útja az ellenőrző párt­bizottságok megalakítása, amelyek a termelési feladatok teljesítése szem­pontjából döntő kérdésekkel foglal­koznak. Az SZKP KB júniusi plénu­ma után sikeresen fejlődik a tech­nikai haladás pártbizottságainak, a termékek minőségét ellenőrző bi­zottságoknak stb működése. Ezek a bizottságok a járásokban, az üze­mekben alakulnak a pártszervek és szervezetek mellett. így ama felada­tok teljesítésébe, amelyeket azelőtt az üzemekben néhány egyén oldott meg, ma százszámra bekapcsolódnak a munkások, technikusok és mérnö­kök. Bizonyára helyes volna, ha ezeket a munkamódszereket hazánkban is gondosan megvizsgálnánk és a mi feltételeinkre alkalmazva érvényesí­tenénk. Ez azonban természetesen megköveteli a kommunisták magas­fokű öntudatosságát és széleskörű ismereteit. Szükséges, hogy valameny­nyi pártszervezet kivétel nélkül ideo­lógiai tevékenységet fejtsen ki és annak eredményeit szüntelenül el­lenőrizze. Az SZKP ideológiai mun­kájának tapasztalatai ezen a téren is felbecsülhetetlen segítséget nyúj­tanak nekünk. Ezen a téren is — éppúgy, mint a többi szakaszon — teljes mértékben felhasználjuk e tapasztalatokat, szün­telenül szilárdítjuk testvéri együtt­működésünket a nagy Lenin pártjá­val szocialista hazánk további felvi­rágoztatása érdekében — mondotta beszámolója végén Koucký elvtárs. ként a mostani Oleum 2. részlegre egészüzemi munkásgyűlést hívtak egybe, amelyen megalakult üzemünk­ben a szociáldemokrata pártszerve­zet, A szociáldemokrata pártból ké­sőbb erős kommunista szervezet nőtt ki az üzemben. A politikai munka azonban nehéz körülmények között folyt. A rend­őrség még 1926-ban is nyomozott azok után, akik harcoltak a magyar kommünben. Az egyik jelentésben Karol Kallust említik, aki 1918 szil­veszterén a Dynamit-gyár közelében a vörös hadsereg oldalán harcolt. Később Magyarországra szökött. Az édesapja ott maradt, az üzemben dolgozott. Őt üldözték. A rendőrség listáján olvassuk a gyár munkásainak neveit, akik a vörös hadseregben har­coltak. A burzsoá köztársaságbeli terrort jellemzi a bratislavai rendőrkapi­tányság parancsa, amelyben utasítják a rendőröket, hogy kemény tárgyon próbálják ki a gumibotokat és ha repedtek, cseréljék ki újakkal. Az in­tézkedést azért hozták, mivel egy munkástüntetésen több rendőrnek eltört a gumibotja. A munkások azon­ban nem riadtak vissza a terrortól. Szervezkedtek. Egy rendőrségi jelen­tés számot ad arról, hogy Široký, a kommunista párt titkára agitál az üzemben, hogy a munkások lépjenek be a pártba". Egy másik jelentés ar­ról szól, hogy a rendőrség jobban fog ügyelni a kommunistákra. A rendőrséget nyugtalanította, hogy a tömegek a kommunistákat követték. Egy népgyűlés határozatában olvassuk az alábbiakat: „Ha követeléseinknek nem tesznek eleget, csak az a megoldás marad hátra, hogy átvegyük az üzemet, gon­doskodjunk menetéről, a termelésről és így biztosítsuk magunknak a szük­séges jövedelmet s megmentsük lé­tünket a teljes pusztulástól". A legjobb szervezőket, a kommu­nistákat üldözte a rendőrség. Jegy­zőkönyveket olvastunk a bírósági tár­gyalásokról. Sok munkást bebörtönöz­tek. Olyan elvtársakat, akik igazsá­talannak találták, hogy az öreg Rehberg bácsit kitették az utcára. Életének a felét az üzemben töltötte. Csaknem 30 éves munkássága ellenére semmibe vette őt az üzem vezetősége. Jozef Rehberg munkakönyve és el­bocsátó levele mellett egy nemrég keltezett levél másolata látható, me­lyet Anton Krúty, a harmadik részleg dolgozója kapott. A vállalat vezetősé­ge elismerését és köszönetét fejezi ki, valamint pénzjutalmat adott ne­vezett elvtársnak, mivel 30 évig dol­gozott az üzemben. A továbbiakban megismerkedtünk a fasiszta megszállás éveivel. A gyárat az I. G. Farbenindustrie német cég emberei uralták. A nürnbergi bíróság elé állított dr. Henrich Gattineau, háborús bűnös az üzem korlátlan ura volt. Évi jövedelme egymillió koroná­ra rúgott. Azonban a német fasiszta pártot nem a saját jövedelméből, ha­nem az üzem pénzéből támogatta. A munkások azzal fejezték ki elé­gedetlenségüket, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelésben harcoltak a fa­siszták ellen. Ján Srok és František Tibenský, a gyár dolgozói fiatal éle­tüket áldozták fel ezekben a harcok­ban. A szovjet hadsereg segítségével ha­zánkban legyőztük a fasizmust. Em­lékiratként őrzik a gyárban a Szlovák Nemzeti Tanács határozatát, mely szerint a gyár nemzeti vállalat lett. Fényképek elevenítik fel a háború utáni újjáépítés időszakát és első öt­éves tervünk szülöttjét, a korszerű, új Béke-gyárat. Az üzem dolgozói igen sok* elismerést kaptak jó mun­kájukért. A tizenöt diploma fölött, melyet a kormány, vagy az illetékes minisztérium vörös zászlójának át­adásakor kaptak, ott van legnagyobb kitüntetésük, a Köztársasági Érdem­rend. Kísérőnktől megtudtuk, hogy a kis múzeumban gyakran tartanak pártok­tatást. Az első részlegről a CSKP tör­ténetét tanulmányozó kör tagjai azt írták az emlékkönyvbe, hogy a kiál­lított tárgyak alapján jobban megér­tették a tananyagot. Hasonló bejegy­zésük volt a harmadik részlegről a szocialista munkabrigád címéért ver­senyző elvtársaknak. Ők is a párt­oktatás keretében tanulmányozták a kiállítás anyagát. — Sokat jelentenek számunkra az üzem forradalmi hagyományait őrző helyiségek - mondja búcsúzáskor .Ivan Machalides. - Ügy gondolom, ha az üzem dolgozói felidézik a múltat, jobban megbecsülik a jelent és még többet tesznek szocialista holnapun­kért. DRÄBEK VIKTOR UTOLÉRÜNK • ••••••••••••••• M M HM M* és megelőzünk benneteket - Három év alatt többet emelke­dett az acéltermelés a Népi Kínában, mint Angliában ötvenöt év alatt. - A Szovjetunió öt év alatt (1936 -1960) olyan emelkedést ér el a ter­melésben, amennyire az Egyesült Ál­lamoknak a villanyáramtermelésben nyolc évre. a széntermelésben 11 év­re, az acéltermelésben 23 évre, a ce­mentgyártásban 31 évre volt szüksé­ge. - Albánia dolgozói jelenleg 19 nap alatt annyit termelnek, mint 1937­ben egy teljes év alatt. Honnan vettük ezeket az adatokat? A prágai Lenin Múzeumban megnyílt „UTOLÉRÜNK ÉS MEGELŐZÜNK BEN­NETEKET" című kiállításról, amely szemléltető formában mutatja be a szocializmus fölényét a kapitalizmus felett. „Nem fog soká tartani és ta­núi leszünk a kommunizmus győzel­mének az egész világon" — olvassuk Lenin mondását az egyik táblán. Az alatta lévő térképen láthatjuk, hogy 1917 óta mennyire valósult meg Le­ninnek ez a mondása. Míg 1917-ben a világ lakosainak 7,8 százaléka élt szo­cialista államban, addig 1959-ben ez a szám 34,6 százalékra emelkedett. És hogyan növekedett a szocialista államoknak a világ ipari termelésében való részvétele? 1917-ben 3 százalék, 1937-ben 10 százalék, 1958-ban 33 százalék, 1965-ben pedig már több mint '50 százalék lesz. Nem kis fel­adat ez, de reális, ha figyelembe vesszük az ipari termelés tempóját a szocialista és kapitalista államok­ban. Ha az 1950-es évet 100-nak vesszük, a jelenlegi mutatószám a szocialista államokban 264, míg a ka­pitalista országokban az arány 100:137. A két rendszer gazdasági téren va­ló összehasonlítását a tudományban és technikában elért eredményeket bemutató rész követi. A Szovjetunió e téren messze maga mögött hagyta még a legfejlettebb kapitalista álla­mot, az USÁ-t is. Bizonyítják ezt vi­lágraszóló sikerei a rakétatechniká­ban. De a többi szocialista országnak sem kell szégyenkeznie. Vegyük ismét a számokat segítségül. Míg az USA­ban, Franciaországban, Olaszország­ban, az NSZK-ban és Japánban együttvéve 100 ezer lakosra évente 90 technikai és mezőgazdasági főis­kolát végző személy esik, addig a Szovjetunióban, Bulgáriában, Cseh­szlovákiában, Magyarországon, az NDK-ban és Lengyelországban 325 és ha a lakosság számát vesszük kiin­dulópontul, , a különbség még mar­kánsabb. A felsorolt kapitalista álla­mokban évenként 410 millió lakosra 370 000, a szocialista országokban 280 millió lakosra 900 000 főiskolát végző esik. A szovjet űrrakéták mo­delljei, a tudományban kiváló ered­ményeket elért személyek fényképei a többi között a Nobel-díjjal kitün­tett csehszlovák tudós, Jaroslav Hey­rovský tanár képe, a szocialista tá­bornak, a tudomány és technika ága­zataiban kifejtett példás együttműkö­déséről készített táblázatok, grafiko­nok, fényképek egészítik ki a gazdag anyaggyűjteményt. A harmadik terem a proletár és a burzsoá demokrácia közötti különb­séget szemlélteti. Amerikai riporterek fényképei számunkra teljesen idegen, ismeretlen jelenségeket örökítenek meg: koldusokat, munkanélkülieket, nyomort, elnyomatást. Az utolsó rész bemutatja: a kommunista mozgalom követői, a haladó erőkhöz tartozók száma feltartóztathatatlanul nő az egész világon. Megmagyarázza a Szov­jetunió békejavaslatait. Az általános és teljes leszerelés megvalósítását az egész világ békeszerető és békét akaró polgárai helyeslik. A falról Hruscsov elvtárs képe mosolyog, bi­zalommal és szeretettel fogadta őt az Egyesült Államok lakossága. A ki­állítás Hruscsov elvtárs ismert sza­vait támasztja alá, melyet az egész kapitalista világnak, de elsősorban az USA kapitalistáinak címére mon­dott: — Utóiérjük és megelőzzük önöket és megyünk előre. Nevethetnek ezen, de jobb lenne várni a nevetéssel, amíg megelőzzük Önöket és kijelent­jük: kapitalista urak, a viszontlátásra, a vonatunk megy tovább. KIS ÉVA ŰJ SZŐ 5 * 1959. december 17.

Next

/
Thumbnails
Contents