Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-14 / 315. szám, szombat

(öéí}veníLelet , A hetven év körüli Zalka János sú» lyos beteg. A család lábujjhegyen jár, | aggódva figyeli az édesapa pergament i színű arcát. Nem beszélnek, csak teJ kintetük találkozik egy-egy pillanat) ra. Értik egymás gondolatát. Tudják, | hogy itt a vég. Az élet ellenlábasa, a halál már a közelben jár ... A beteg némán fekszik az ágyban. ' Tekintetét időnként végighordozza a { kis szobán. Érzi, tudja, hogy a nagy 5 útig már nincs sok hátra. Búcsúzik a | falaktól, az ismerős bútoroktól, leg-J kedvesebbjeitől, a családtól. Hirtelen » lázroham remegteti, mint őszi fuval| lat a csupasz fák ágát. Barázdált ( homlokán kövér verejtékcseppek gör| dűlnek végig. A fáradt tüdő sípolva i fogadja magába a levegőt. A lázroham 1 után fiát szólítja: ] — Ügy érzem, nincs sok hátra, él• hívhatnátok ... J Szava görcsös köhögésbe fullad. \ Csak percek után jön meg újra a í hangja. i — Elhívhatnátok Száméi Palit. Sza| vam volna hozzá ... A haldokló kívánsága szent. Kis idő múlva kopogtatnak az aj| tón. A néma csendben a halk kopogás is dörömbölésnek tűnik. ; Csendesen nyílik az ajtó. Száméi i Pál, a csilizradványi pártszervezet elnöke lép be. Az ágyhoz óvakodik. — Hivatott, János bátyám...? — Hívtalak, Palikám ... — s cson[ tos kezével az ágy mellett levő öreg karosszékre mutat. — Mondanék valamit ... Már csak óráim, csak peri ceim vannak hátra. Rendelkezni sze1 retnék. Nem házról vagy ilyesmiről beszélek, hanem magamról... További < sorsomról. A szavak erőtlenek, de érthetőek. — Te kommunista vagy, én nem. De örökké munkás szív dobogott J itt... Reszkető kezével a szíve tájára j mutat. — Rajtam se pap, se úr, se isten J nem segített. A munkásember sorsán j csak ti, kommunisták javítottatok. Fiam, vőm, hozzátok tartozik ... Ér- J tesz, Palikám? Száméi Pál némán bólint. — Valamikor féltem a haláltól. \ Most, hogy már a közelemben ólálko- ] dik, nem félek. Tőletek tanultam. Ojabb görcsös köhögési roham rázza j meg az aszott testet. — Fogy az erőm, Palikám ... Csak j azt szeretném még megmondani, ha j az életben nem is voltam kommunista... Szava újból elakad. Majd lélegzet- | vételnyi szünet után így folytatja: — Ne engedjetek papot a kopor-' sómhoz... Nem akarom ...Te légy j ott Palikám. Meg a többiek is... Az j elvtársak... * * * Három héttel ezelőtt kísérték utol- ] só útjára Zalka Jánost. Közel ezer em-, ber haladt a koporsó után. Gyászzenét i közvetített a helyi hangszóró. Száméig Pál búcsúztatta az útrakélót, a mun- í kást, az elvtársat. , Amikor a koporsót lassan leeresz-, tették, ezer torokból csendült fel a\ dolgozók himnusza: az Internacionálé. SZARKA ISTVÁN j Egybehangoltan és tervszerűen Néhány héttel ezelőtt egy teljes újságoldalon foglalkoztunk a kékkői járás egyes községeivel, elsősorban á népművelési, kulturális tevékenység hogyanjával és mikéntjével. A többi között bírálőan emlékeztünk meg a bussai helyzetről, ahol elbeszélgettünk . jő néhány tanítóval, a Csemadok, a Csehszlovák Ifjúsági szövetség é.s a szövetkezet több dolgozójával s ennek alapján az az indokolt vélemény alakult ki bennünk, hogy Bussán bizony sok még a tennivaló, ha a lehetőségekhez mérten fel akarják lendíteni a kulturális munkát. Ez a véleményünk abból is eredt, hogy ebben a nem nagy községben - hirtelenében nem tudjuk pontosan - de tíznél több tanító szorgoskodik az új nemzedék nevelésében. Önmagában már ez a szám is elégséges ahhoz, hogy sokkal kiterjedtebb népművelési tevékenységet várjunk el a község kultúrháza keretében. Nem sokkal az említett anyag megjelenése után levelet kaptunk Lauko Mária bussai tanítónőtől, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség helyi szervezetének tagjától. Laukó elvtársnő nem értett egyet azzal a véleményünkkel, hogy Bussán pang a kulturális élet. Fő ellenérve az volt, hogy a CsehszlovákSzovjet Baráti Szövetség helyi csoportja 1958. novemberétől kezdve négy komolyabb akciót hajtott végre, így például a baráti hónaip megnyitása alkalmából megrendezték a szövetség estjét, majd itt tartották meg a járási orosz nyelvű szavalóversenyt, kulturális műsorral egybekötve kisorsolták a CSSZBSZ áltat kiadott bélyegek tulajdonosai közül azokat, akik ajándékképpen a Szovjetunióba utazhattak és ezenkívül rendeztek szabó-varró tanfolyamot, ez idén tavasszal pedig a békevédők járási bizottsága rendezésében nagy békeünnepséget tartottak. Ettől eltekintve voltak kisebb, helyi jellegű ünnepségek is, több színiegyüttes látogatott el a faluba, nagy az érdeklődés a filmvetítések iránt. Lauko elvtársnőnek minden kétséget kizáróan igaza van, amikor azt írja, hogy ezek az akciók fáradságos munkával jártak. És látszólag, de csak látszólag úgy tűnik, mintha ezzel a felsorolással változtatna a lényegen, változtatna azon a megállapításon, hogv Bussán távolról sem eléggé pezsgő a kulturális tevékenység. Miért csak látszólag van ez így? Elsősorban azért, mert egyetlen egy társadalmi szervezet, még ha a bussainál sokkal jobban is dolgozna, nem képes megmozgatni egy egész falut. Márpedig kétségtelen és elvitathatatlan tény az, hogy Bussán még nem sikerült elérni az összes társadalmi szervezetek kulturális munkájának összpontosítását, egybehangolását, tervszerűbbé tételét. S ez a lényeg. Mindez természetesen nem vonatkozik csak Bussára, hanem sajnos még sok-sok községünkre. A népművelési tevékenység szakaszán éppen a falun várnak ránk a legnagyobb feladatok. Nagvon mélyrehatóan foglalkozott ezzel Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának több mint egy évvel ezelőtt napvilágot látott határozata, amely sürgető feladatként tűzte elénk a népművelés eszmei hatékonysága továbbfejlesztésének és elmélyítésének követelményét. A népművelési intézmények, a művelődési és a kultúrházak a legtöbb helyen mind ez ideig nem váltak még olyan intézménnyé, amely irányítaná, egybehangolná és tervszerűbbé tenné az egyes társadalmi szervezetek népművelési tevékenységét. Nem helyes jelenség az, ha az egyes szervezetek küiön-külön és egybe nem hangolt tervek alapján fejtenek ki kulturális munkát. Ennek következménye például az is, hogy 6ok helyütt nyakra-főre rendezik a különféle táncmulatságokat, esztrádokat, jazzbemutatókat, stb. Nem vagyunk az ilyesmi ellen, persze csak akkor, ha az ilyen rendezvények nem csúsznak át a kispolgári álművészet talajára, de jogosan megkívánjuk, hogy a fő hangsúly a komoly népművelési tévékenv6égen legyen. Mit értünk ez alatt? Elsősorban azt, hogy falvainkon sokkal több gondot kell fordítani a dolgozók nevelésére, továbbképzésére. Fel kell használni a művelődés új formáit, a népi egyetemet, akadémiákat - ahol ehhez megvannak a kellő feltételek — az értékes előadássorozatokat, hogy a falu dolgozói növeljék szaktudásukat és ígv jobban teljesíthessék az előttük álló nem csekély termelési feladatokat. Az előadásokkal kapcsolatban egy meglegyeani valónk van. Az egyik az, hogy .tó volna, ha a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság ebben a vonatkozásban sokkal tevékenyebb munkát fejtene ki a magyarlakta községekben és járásokban. Természetesen az előadásoknak nem csupán szakmai kérdésekkel kell foglalkozniok, hanem a társadalomtudomány é6 a természettudomány s^kalatos problémáival is. Ez rendkívül fontos annál is inkább, mivel komoly szerepet töltenek be egyik legfontosabb célkitűzésünk megvalósításában, a dolgozók széleskörű ateista nevelésében, a tudomány^ szocializmus szellemében. Ezzel kapcsolatban még megjegyezzük, hogy az eddiginél sokkal komolvabb tevékenységet kell kifejteniük a nemzeti bizottságok mellett működő, a polgári ügyek intézésével megbízott testületeknek is. Hangsúlyoznunk kell végül is, hogy a nérnnúvelé-—*' szóló Dárthatározat következetes valóra váltásáért elsősorban a falusi pártszervezetek és minden eoves kommunista felel. Ä pártszervezeteknek kell nondoskodniok arról, hogv falvainkon minden társadalmi szervezet aktív népművelési tevékenységet fejtsen ki, s ezt a munkát megfontoltan, egységesen és tervszerűen irányítsa a _,falu_ népművelési intézménye, a művelődési otthon. Ez az alapvető feltétele annak, hogv a falusi népművelési és kulturális munka az ^dininél iobban iárulion hozzá a szocialista embpr neveléséhez. (g-y) Küzdelem az influenza ellen Amikor beköszönt az ősz, vele együtt megérkezik az influenza is, és sokan elkerülhetetlennek tartják ezta betegséget. Tény és való, hogy a földön aligha akad ember, aki át ne esett volna rajta. Az 1957-ben kitört nagy „ázsiai influenza"-járvány (pandemia) idején közel egymilliárd ember betegedett meg szerte a világon. Az influenza tehát mindenkit érdeklő, sőt izgató általános probléma. reménytelen. Már léteznek gyógyászati eszközök, amelyeknek alkalmazásával megállíthatjuk az influenza terjedését, és enyhíthetjük a betegség lefolyását. Á Szovjetunió máris széleskörben használja és egyre iobban tökéletesíti ezeket. Igen nagy munkát végez e téren a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának influenza-klinikája, és számos tudományos kutatócsoport. A Szovjetunió Egészségügyi Minisztériuma minden eszközzel segíti az influenza Az első számú probléma... Létezik-e radikális módszer az aiattomos vírus ellen? Eddig számos fertőző betegséget sikerült leküzdeni, és most az influenza feletti győzelem az orvostudomány első számú problémája lett. A probléma annál bonyolultabb, mivel e betegség különböző alakban jelentkezik, és mindegyiket más-más vírus okozza. Talán félszázra becsülhető az influenza és a hasonló betegségek kórokozóinak száma. De nem mind egyformán veszélyes, nem mind egyformán elterjedt. Legnagyobb ellenségeink az úgynevezett „A" és „B" vírusok. Megállapították, hogy az influenzás megbetegedéseknek csaknem a fele ezeknek tulajdonítható. Járványok idején a vírusok „tevékenységi köre" alaposan kibővül. Az 1889-ben, 1918-ban és 1957-ben világszerte dühöngő — az eddigi három legnagyobb — influenzajárványt az „A" vírus idézte elő. E betegség kórokozóinak felfedezése után a tudósok közelebbről is megismerkedtek a szívós ellenféllel. A felső légutakban szaporodó vírusok könnyen a vérbe jutnak, különböző szövődményeket idéznek elő, a többek között — ez a leggyakoribb és legveszélyesebb — tüdőgyulladást. A szövődmény azért nem ritka, mert a beteg szervezet ellen.állóképessége nagymértékben csökken. Az influenzával szembeni immunitás eléggé korlátozott. Csupán az ellen a vírus-fertőzés ellen nyújt védelmet, amely a betegséget kiváltotta, ez a védettség pedig hamar elvész. ...annak tanulmányozása... Ezek a sajátosságok rendkívül megnehezítik az influenza elleni küzdelmet. A harc azonban mégsem ... és a megoldás Évenként 8—10 millió szovjet embert oltanak be influenza elleni vakcinával. A vakcina minősége évről évre javul. Fontos szerepet játszik e tekintetben a jó egészségügyi szervezés is, az egészségügyi felvilágosítás és természetesen a lakosság — mindenki számára díjtalan — egészségügyi ellátása. A jó orvosi ellátásnak tulajdonítható, hogy a Szovjetunióban az 1957. évi influenza-halálozás lényegesen alacsonyabb volt, mint például az USA-ban és Angliában. Ennek okára bizonyos fényt vet az a plakát is, amelyet a moszkvaiak nemrég az amerikai kiállításon láthatták: „Orvosi vizsgálat — 6 dollár 11 cent. Az influenza elleni vakcina beadása annyira egyszerű, hogy a betegnek nem kell orvosi segítséget igénybevennie. megelőzése és gyógyítása terén végzett kutatómunkát. A veszélyes betegség elleni küzdelemben influenza-vakcinát adunk antibiotikumokkal kombinálva s így megelőzhetjük a szövődményeket. E szereket olyan gyógyeszközökkel egészítjük ki, amelyek javítják a beteg közérzetét. Megelőzés céljaira gyengített vírusból készített élő vakcinát adunk, a gyengített vírus ugyanis elveszti kórokozóképességét, de elősegíti az immunitás kifejlődését. kétágyas kórteremben a napi ellátás 17 dollár 92 cent." A kártékony vírusok ellen fáradhatatlanul küzdő tudósok kitartó munkája, a kiterjedt klinikai kutatás, és végül, az állam lankadatlan gondoskodása a szovjet emberek egészségéről: ime, ezek azok a feltételek, amelyek győzelemmel kecsegtetnek az influenza elleni küzdelemben. V. ZSDANOV professzor, a Szovjetunió egészségügyi miniszterhelyettese Mi lehet a szaharai atomrobbantások következménye ? A közelmúltban a leghivatottabb tudományos dolgozók világszerte számos beszámolót tartottak erről a kérdésről. Mindannyiuk egyértelmű véleménye, hogy az atomrobbantások az esetben is, ha az emberi civilizáció területeitől távol hajtják őket végre, egészségi szempontból ártalmasak az ••• emberre és szervezetére. Földünk több pontján fokozott mértékű rádioaktivitást állapítottak meg, ami indokolt aggodalmakra ad okot. Amennyiben tovább is folytatnák a kísérleteket atom- vagy hidrogénbombákkal, oly mértékben fokozódhat a rádioaktivitás, hogy sok millió ember életét és egészségét veszélyeztetné. E magyarázatok és tények ellenére Franciaországban már hoszszabb idö óta tervezik a kísérleti atomrobbantások végrehajtását, mégpedig a Szaharán. Éppen ezek az atomrobbantások lehetnek nagy mértékben káros hatásúak hazánk területén is. Sivatagok fölött gyakran dúlnak homokviharok, amelyek nagymennyiségű port vagy finom homokot emelnek a magasba. Ha az ilyen apró szilárd részecskék a magasabb levegőrétegekben mozgó erős szelek szintjét érik el, úgy ezek a légáramlatok a port más, néha több ezer kilométernyi távolságban levő területekre hordják szét. Előfordult például, hogy az ilyen finom por a vöröses színezetű afrikai sivatagokból egészen Közép-Európába jutott el. Ha az ilyen por csapadéktartalmú felhőkbe kerül, úgy piros színű eső, avagy hó hull a földre. Az emberek ezt a jelenséget rendszerint „véresőnek", avagy „véres hónak" nevezik. 1947. február 25-én például Morvaországban és Nyugat-Szlovákiában hasonló jelenséget észleltek, a következő évben április 11. és 13-a között pedig Kelet-Szlovákiában, a Magas Tátrától hazánk keleti határáig elterülű térségben finom vörösesszlnü por hullt alá. A levegő az említett területen e napokban szürkésvörös színezetű volt. Emellett annyira csökkent a látótávolság, hogy a tárgyak nem voltak megkülönböztethetők egy kilométernyi távolságra sem. A szabadban tartózkodók szemét csípte a levegő és a lélegzés is nehezükre esett. A Föld felületére finom, vörös színű por ülepedett le. A por részletes elemzése arra a megállapításra vezetett, hogy az észak-afrikai sivatagból jutott hozzánk. Az atom- és a hidrogénbombák robbantása a föld felületéről is hatalmas mennyiségű port emel a magasba. Míg Jelmagyarázat: 1. a közvetlen atomveszély zónája; 2. a rádioaktivitás hatásának övezete; 3. független afrikai államok, amelyek tiltakoztak a szaharai francia atomrobbantások elten. a súlyosabb és nagyobb részecskék röviddel a robbanás után a föld felületére hullnak vissza, az apróbb könnyebb részecskéket a levegő magas rétegeiben mozgó szelek széthordják földünk valamennyi tájára. Amennyiben a franciák atombombáikkal a Szaharán végzik kísérleti robbantásukat és a robbantás idején a levegő déli irányú erős magas áramlása lesz folyamatban, úgy a rádioaktív por a levegő magasabb rétegein keresztül haladva hazánk területére is eljuthat. Ezért állíthatjuk, hogy a tervezett szaharai atomrobbantások hazánk lakosságának egészségét is veszélyeztetik. A tervezett szaharai atomrobbantások — melyek ellen az afrikaiak milliói tiltakoznak — indokoltan ébresztenek aggodalmakat számos, de különösen KözépEurópa területén élő nemzetben. Például a „Vie nuove" című olasz képes lap 36. számában több oldalas cikkben foglalkozik ezzel a problémával. A cikk különféle érvekkel rámutat arra, hogy a rádioaktivitás mily mértékben veszélyeztetné Olaszország lakosságát, ha a Szaharán kísérleti atomrobbantásokat hajtanának végre. A cikk többek között megemlíti, hogy ez év július 4-én Palermóra aránylag nagy rádioaktivitású finom por hullt, amely nyilvánvalóan Olaszországtól igen nagy távolságban végzett atomrobbantások színhelyéről jutott a város fölé. A cikk szerzője ezért többek között jogosan teszi fel a következő kérdést: „Mi lesz annak a következménye, ha a Szaharán robban fel atombomba ?" Népí>>!: feékében akar éini a többi nemzetekkel, élvezni akarja munkája gyümölcsét és tovább akarja építeni napról napra gazdagabb, gyönyörű hazáját. Mindnyájan örvendeni akarunk szebb, boldogabb jövőnknek. Tiltakozunk az atomrobbantások ellen. Az atomenergiát békés célokra, az emberiség javára, nem pedig kárára kell felhasználni. Dr. Peter Forgáč ÜJ ^ZÖ 3 * 195

9- november 14.