Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-07 / 308. szám, szombat

Melyik rendszer győz? /j>/3 'Jj5 ffty 9K A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusán Hruscsov elvtárs beszámolójában a Szovjetunió fejlődésének legközelebbi 15 esztendejét mint a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet időszakát jellemezte, amely egyben i Két rendszer — vagy két !- ország versenye? döntő szakasz lesz a kapitalista világgal vívott versenyben. Erről a gazdasági versenyről, annak jelenlegi helyzetéről és kilátásairól szólunk alábbi cikkünkben, miután a Kelet-Nyugat közöti békés gazdasági verseny ma a világpolitika egyik fő kérdése. Mint tudjuk, jelenleg a szocialista világrendszer a Föld területének 26 százalékát, népességének 35 százalékát képezi. Bér a vele szemben álló kapitalista világ korántsem egységes jellegű, és abban állandóan kibékíthetetlen ellentétek dúlnak, mégis a maga egészében a Föld területének, lakosságának, gazdasági forrásainak és termelő kapacitásának jelenleg még a nagyobb részével rendelkezik. A békés gazdasági verseny célja a szocialista tábor részéről tehát az, hogy a jelenlegi s fentebb jellemzett adottságok között is elérje a túlsúlyt a termelésben. Miután a szocialista tábor jelenleg — történetesen éppen a népesség hányadának megfelelően '— az egész világ termelésének körülbelül egyharmadát szolgáltatja, a konkrét, elsődleges cél az, hogy a világ lakosTovábbi nehézséget okozó tényező a tőkés világ heterogén államcsoportjain belül az. hogy még egy és ugyanazon államban sem lehet a kapitalista termelési viszonyok között előre meghatározni a'gazdasági fejlődés vonalát. A tőkés termelés anarchiája válságokban, ciklikusan megismétlődő krízisekben robban ki minduntalan, amelyeknek fokát, időpontját, tartamát nem lehet előre kiszámítani. Ezért a számítások alapjául a kapitalista rendszerben hosszabb megelőző időszak alatt, legalább tíz esztendő alatt ténylegesen elért átlagokat lehet csak alapul venni a jövendő időszak gazdasági fejlődésének kiszámításában. Ilyen alapon állapították meg hozzávetőlegesen, hogy a szocialista világtábor a kitűzött célt, a világ termelése felének előállítását körülbelül századunk nyolcadik évtizedében, vagyis 1970. és 1980. között érheti a). Termelés abszolút számokban Szovjetunió 1948 1958 + szén millió tonna . . 208 497 + 289 kőolaj millió tonna . . 29 113 + 84 villanyáram milliárd kWó 86 233 + 167 acél millió tonna ... 19 55 + 36 cement millió tonna . . 7 34 + 27 cukor millió tonna . . 2 5+3 vaj ezer tonna ... 292 627 + 335 szövet millió méter . . 3356 7394 +4038 Egyesült Államok 1948 1958 + 596 273 336 80 35 2 549 400 - 196 330 + 57 730 + 394 80 + 12 + 2 + 111 47 3 660 11.275 11.078 - 197 A kimutatásban felsorolt valamennyi kulcsfontosságú termék termelésének emelkedése a Szovjetunióban -1948 óta abszolút számokban is nagyobb, mint az Egyesült Államokban az elektromos áram termelését kivéve. Ez utóbbi téren azonban a Szovjetunióban a legközelebbi években a Opbbi iparágak fejlődését is meghaladó ugrásszerű emelkedésre kerül sor. ságának szocialista társadalmi rendet építő egyharmada az egész világ termelésének legalább a felét ädja. Há ezt a célt a kitűzött, történelmileg záros határidő alatt eléri, világos, hogy az egy főre eső termelés terén - miután az egész Föld termelésének felét nagyjából a Föld egész lakosságának egyharmada fogja adni — lényegesen megelőzi a A két éllovas versenye Lényegesen határozottabb eredményekhez 'jutunfc'i ha a két világtábor várható gazdásági fejlődése helyott a gazdasági versenyt a két éllovasra, a Szovjetunióra és az Amerikai Egyesült Államokra szűkítjük le. Mindkét állam a maga táborán belül domináló helyzetben van. Érthető, ha a Egy főre eső termelés Szovjetunió 1948 1958 + szén kg , j kőolaj kg . . villanyáram kWó acél kg . . . cement kg cukor kg vaj kg . . szövet m 165 514 375 1122 I t i i I • i i • 1176 2395 +1219 + 379 + 747 + 160 + 128 + 16 + 1 + 14 105 36 9 2 19 265 164 25 3 33 Egyesült fltamok 1948 1958 + 4110 2285 -1825 1880 1889 + 9 2320 4170 + 1850 555 457 - 98 239 268 + 29 11 15 + 4 4 4 — 77 65 - 12 Az egy főre esö termelés fejlődésének megítélésénél tekintétbe kell venni, hogy a Szovjetunió lakosságának száma (kb. 210 millliö) nagyobb, mint az Egyesült Államoké (kb. 180 millió). Ezért ugyanakkora abszolút termelés kisebb egy főre eső termelést eredményez q Szovjetunióban, amiért is a Szovjetunió az egy főre esö termelés terén valamivel későbben ért utói az VSA-t, mint az abszolút termelésben. kapitalista rendszert, miután nagyobb egy főre eső fogyasztást, magasabb életszínvonalat tud teremteni minden egyes tagja számára. De amíg a szocialista tábor várható fejlődését, termelésének nagyságát a kidolgozott ötéves, hétéves, illetve távlati tervek alapján nagy pontossággal kiszámíthatjuk akár 15 évre is előre, addig minden hasonló számítás a tőkés rendszeren belül igen nagy nehézségekbe ütközik. Ennek oka mindenekelőtt abban keresendő, hogy a mai kapitalista világ, mint mondottuk, igen heterogén, különböző összetételű. Vannak ugyanis a nagy, gazdaságilag fejlett imperialista hatalmak mellett gazdaságilag elmaradott, függetlenségüket nemrégen visszanyert államok, de igen kiterjedt, függő helyzetben levő, sőt egyenesen gyarmati sorban sínylődő területek i^ amelyeknek kölcsönös politikai viszonyát és gazdasági fejlődését - a fő irányvonal vitathatatlan jellege ellenére — sem lehet akárcsak egy évre is előre pontosan kiszámítani. Ki tudja például előre megmondani, milyen lesz Afrika vagy Délamerika egyes államainak, területeinek politikai helyzeté, gazdasági fejlődése 5, 10, vagy 15 esztendő múlva? nyugati sajtó a maga nyelvén ,,szupernagyhatalmaknak" nevezi őket. Emellett a Szovjetunióban is a két világtábor gazdasági versenyét rendszerint mint az Egyesült Államok utolérésének és túlszárnyalásának feladatát fogalmazzák meg jól tudva, hogyha ez a cél megvalósul, lényegébén eldől a két rendszer közötti gazdasági verseny is. Hogy megítélhessük e verseny kilátásait, a jelenlégi helyzetből és az eddig elért fejlődésből kell kiindulnunk.- Számításaink alapjául mindenekelőtt až ipari termelést vesszük, miután a fejlett gazdaságú országokban az ipari termelés a döntő tényező ,a munkatermelékenység, a nemzeti jövedelem és az életszínvonal kialakításában. Amint azt a mellékelt grafikon szemlélteti, 1959-ben a Szovjetunió az egész világ ipari termelésének kb. 22 százalékát, az USA kb 40 százalékát szolgáltatta, Amint látjuk, a Szovjetunió ipari termelése jelenleg nem egészen 60 százaléka az Egyesült Államok ipari termelésének. Egészen más képet nyerünk, ha ezt az állapotot kialakulása folyamatában vizsgáljuk meg. Az első világháborút megelőző utolsó békeévben, 1913-ban az akkori cári Oroszország az egész világ ipari termelésében mindössze 2,6 százalékkal vett részt, míg az USA már akkor is a világ legnagyobb ipari hatalma volt 38.2 százalékos részesedéssel a világtermelésben. Ez az arány az első világháborút követő években még roszszabbodott a Szovjetunió terhére, amennyiben az ország a háború, az intervenciók és a polgárháborúk következtében a gazdasági csőd szélére jutott 1921-ben az 1913. évben elért termelésnek mindössze egy hetedét állítva elő. Ezzel szemben ugyanabban az évben az első világháború fő haszonélvezője, az Egyesült Államok részesedését a világ ipari termelésében 44 százalékra tudta emelni, vagyis ez az egyetlen imperialista állam termelte ebben az időben a világ ipari termékeinek majdnem a felét. A Szovjetunió gazdaságának megújításával, majd két szocializmust építő ötéves terv megvalósításával részesedését 1937-re a világ ipari termelésének 9,2 százalékára, tehát az 1921. évi mértéknek több mint hússzorosára tudta fokozni. .Ezzel szemben az Egyesült Államok hányada a világtermelésben — főleg a 30-as évek elején tomboló világválság miatt — márcsak a világ ipari termelésének, 37,8 százalékát jelentette. A második világháború korszaka egészen 1950-ig olyan időszak, amelyben egészben véve mindkét állam fokozta részesedését a világ ipari termelésében, de az Egyesült Államok hányada még valamivel meredekebben emelkedett, mint a Szovjetunióé. Ennek természetes oka azokban az óriási gazdasági veszteségekben keresendő, amelyeket , a fasiszta betolakodók okoztak a második világháború folyamán a Szovjetuniónak. Ezzel szemben az Egyesült Államok gazdasági életét, elsősorban iparát, az egész háború folyamán zavartalanul, még tulajdon szövetségeseinek a terhére is, fejleszthette. ''• Jelen évtizedünkben, 1950 óta a fejlődés iránya megint megváltozott. A Szovjetunió részesedését igen meredeken tíz esztendő alatt 22 százalékra fokozta a világ ipari termelésében, míg ugyanazon idő alatt az Egyesült Államok hányada 40 százalékra csökkent. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az USA abszolút számokban kifejezett ipari termelése 1959-ben mégis nagyobb volt mint 1950-ben. Ez a látszólagos ellentmondás azzal magyarázható, ' hogy a többi államoknak, elsősorban a Szovjetuniónak, de Kínának, és a többi népi demokratikus államnak ipari fejlődési üteme az Egyesült Államok üteménél lényegesen gyorsabb volt, és így nagyobb hányadot hasított ki magának az egész világ 100 százalékot kitevő ipari termeléséből, elsősorban éppen az Egyesült Államok terhére. Nos, hogyha a két versenytársnak a jelen évtized folyamán elért átlagos iparfejlesztését vesszük alapul, ha 1 ezen évtized fejlődését grafikusan jellemző két egyenest meghoszszabbítjuk, akkor azt látjuk, hogy az körülbelül 1975-ben metszi egymást 33 százalékos egyenlő részesedésnél az egész világ ipari termeléséből. Erre az eredményre, vagyis hogy körülbelül 1975 körül éri el a Szovjetunió az.Egyesült Államok termelési színvonalát, más számítási metódusokkal is rájöttek. Tekintettel arra, hogy a Szovjetunió lakossága körülbelül egy ötöd-r del több, mint az Egyesült Államoké, a fentiekből az következik, hogy az egy főre eső termelés terén még további körülbelül öt esztendőre van szükség, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államok egy főre eső termelésének színvonalát meghaladja. Természetesen ha közben az Egyesült Államokban súlyosabb gazdasági válság törne ki, olyan, amilyen az első gazdasági világválság volt 1929 -1934. években, úgy a Szovjetunió mind az abszolút termelés terén, mind pedig az egy főre esö termelés területén sokkal hamarabb beérheti az Egyesült Államokat. És a mezőgazdaság? Hasonló jelentőségű feladatokkal kell megbirkóznia a Szovjetunió szocialista gazdaságának a mezőgazdasági termelés terén is. A lemaradás elsősorban a növénytermesztésben, azon belül is a kukoricatermesztésben nyilvánul meg. Mint tudjuk, a ,

$,3 ifit ,fif ')<•* /ýfy Az ábrán az alsó vasüag vonal a Szovjetunió, a felső az USA százalékos részesedésének alakulását mutatja 1913 óta a világ ipari termelésében. Mint látjuk, a Szovjetunió, amely ipari termelését 1913 óta 36-szorosára emelte, részesedését az egész világ ipari termelésében az 1913 évi 2.6 százalékról a mostani 22 százalékra fokozta. Igaz, hogy az USA ipari termelése 1913 óta megháromszorozódott, ez' azonban csak az első világháború előtt elért százaiákos aránynak (38.2) a tartására volt elegendő, mert Időközben az egész világ ipari termelése ls kb. háromszorosa lett az 1913 évinek. Az 1959-1975 években várható fejlődés alakulását a szaggatott vonalak jelzik s jelentőségüket a cikk magyarázza meg. IllMIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIHIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIir Szovjetunió mindent megtesz e téren is az Egyesült Államok utolérésére. Lényegesen kedvezőbb a helyzet az állattenyésztés és az állattenyésztési termékek terén, amelyekben a Szovjetunió több vonatkozásban már nemcsak beérte, de meg is haladta az Egyesült Államok színvonalát. Amely téren a Szovjetunió előtt még nagy feladatok állnak, az a munkatermelékenység fokozása elsősorban a mezőgazdaságban, miután a Szovjetunióban a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma egyelőre még többszöröse az USA-ban dolgozókénak. A Szovjetunió természetesen mindent megtesz, hogy éppen a munkatermelékenység vagyis az egy dolgozóra esö termékmennyiség színvonala terén érje be mielőbb és minél több gazdasági ágazatban az e téren világméretben vezető Amerikai Egyesült Államokat. Az alapokat elsősorban a szocialista közoktatás széleskörű megvalósításával, a dolgozók átlagos műszaki színvonala igen messzemenő fokozásával az első szocialista állam • már lerakta. Tudjuk, hogy iiosszú ideig tartó tudatos oktatási tevékenység eredményeképpen ma már a Szovjetunióban évente háromszor annyi főiskolai végzettségű technikus fejezi be tanulmányait mint az Egyesült Államokban. Hasonló a helyzet a fcözépkáderek terén is. Ennek köszönhető azután az, hogy a munkatermelékenység a Szovjetunióban egyes termelési ágazatokban már meghaladja az Egyesült Államok színvonalát, amint azt nemrégen Nixon alelnök is kénytelen volt megállapítani a Szovjetunióban tett látogatása alkalmából. Ugyanerre vall egyes műszaki csúcsteljesítmények megvalósítása a Szovjetunióban. Hogy csak a legközismertebbeket említsük: ezt bizonyítja, a Szovjetunió, a szocializmus fölényét igazolja, hogy a Szovjetunióban helyezték üzembe 1954-ben a világ első atomerőművét, itt készítették el az első atommeghajtású jégtörőt, itt építették fel a világ legnagyobb energiájú részecskegyorsítóját, innen indultak útjukra világrengető sikerrel a Szputnyikok és a lunyíkok hosszú évekkel megelőzve az egész kapitalista világ műszaki fejlődését. Ez a néhány adat, ez a íbvid gondolatfuttatás is meggyőzően bizonyítja — ha már valakinek az elmúlt 40 esztendő fejlődése nem beszél eléggé világosan — hogy a Szovjetunió népe pártjának és kormányának bölcs vezetése mellett megvalósítja a XXI. kongresszuson kitűzött fő gazdasági feladatot: történelmileg rövid idő alatt utoléri, 'sőt elhagyja a legfejlettebb kapitalista állam termelésének színvonalát. Ez pedig döntő tényezőt jelent a szocializmusnak az egész világon való győzelme szempontjából. SZŐKE LŐRINC MOSZKVA, - A VÖRÖS TÉR, JOBB OLDALON A GUM-ÄRUHÄZ ÜJ SZÖ 5 * 1959. november í.