Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-01 / 302. szám, vasárnap

A szocialista világrendszer országainak eltökéli szándéka: megszabadítják az emberiségei a háborútól (Folytatás a 3. oldalról) jelenti, hogy fel kell oszlatni minden fegyveres erőt, fel kell számolni minden fegyverzetet és be kell szüntetni a fegyvergyártást. Véglegesen és mindörökre betiltanák és megsemmisítenék a nukleáris, vegyi, a bakteriológiai és a rakétafegyvereket. Megszűnnének a hadügyminisztériumok és vezérkarok, felszámolnák a külföldi katonai támaszpontokat, senki sem tanulna többé haditudományt, semmilyen formában sem fordítanának többé eszközöket katonai célokra. Az államoknak csupán nem nagy rendőrségi vagy munkásőr-alakulatai maradnának a belső rend fenntartására és a polgárok biztonságának védelmére s csupán könnyűlőfe.qyverrel lennének felszerelve. ' Hogy senki se szeghesse meg a teljes leszerelésről kötendő egyezményt szigorú, hatékony és mindeníve kiterjedő nemzetközi ellenőrzés bevezetését javasoljuk. Az általános és teljes leszerelés új .szakasz kezdetét jelentené az eJnberi társadalom fejlődésében — a háborúktól mentes világ kezdetét. Az általános és teljes leszerelés valamennyi nemzet jólétének óriási fejlődését is jelentené. A katonai kiadások megszűntével óriási anyatgi források szabadulnának fel a béikés gazdasági ágak bővítésére valamennyi országban — a nagy és kis országokban egyaránt. Jelentős eszközöket lehetne fordítani az ázsiai, afrikai és latin-amerikai gazdaságilag kevéssé fejlett országok gazdaságának fejlesztésére és lakossága életszínvonalának emelésére. Ezekben az országokban számos üzemet, villanymüvet, vízlecsapoló- és öntözőberendezést, házat, iskolát és kórházat lehetne építeni. Valamenynyi ország tudósainak további nagy lehetőségek nyílnak, hogy a béke javára, a nemzetek javára dolgozzanak, hogy bővítsék tudományos kutatásaikat a legkülönbözőbb területeken, a technika, az orvostudomány,' a világűrkutatás stb. terén. Egyesíthetnék erőiket számos tudományos jellegű gigantikus terv megvalósítására. Ha ma legalább előzetesen megkíséreljük az eredmény leszögezését azzal kapcsolatban, hogyan fogadta a világ közvéleménye a szovjet leszerelési -javaslatokat, elmondhatjuk, hogy javaslataink izgalomba hozták valamennyi ország lakosságának legszélesebb rétegeit. A Kínai Népi Képviselők Országos Gyűlésének állandó bizottsága jóváhagyta a szovjet kormány leszerelési javaslatait, melyek minden szocialista országban egyöntetű támogatásra leltek. A leszerelési probléma ma nemcsak a diplomaták tárgyalásának és szakértők kutatásának tárgya, hanem az emberiség túlnyomó többségének részvételével folyó küzdelem. Amerikai látogatásom alkalmával Eisenhower úrral a leszerelésről tárgyaltunk. Örömmel állapítom meg, hogy Eisenhower úr elismeri a leszerelés megoldásának fontosságát. Ogy vélem, hogy az is, ahogyan Macmillan angol miniszterelnök úr, Nehru indiai miniszterelnök úr, Szukarno indonéziai köztársasági elnök úr és mások reagáltak a szovjet javaslatokra, pozitív jelentőségű a küszöbön ál(ó tárgyalás szempontjából. Örvendetes tény, hogy amikor az ENSZ közgyűlése jelenlegi ülésszakán javaslatainkat tárgyalta, a küldöttek többsége ilyen, vagy olyan formában pozitív álláspontra helyezkedett az általános és teljes leszerelés kérdésében. Az egyes országok közéleti, politikaiés vállalkozó körei nagy érdeklődést tanúsítanak leszerelési javaslataink iránt. Örömmel fogadjuk többek között Göffrey Fisher cantenburyi érsek nyilatkozatát s köszönjük, hogy helyesen fogta fel és támogatja az általános és teljes leszerelésre tett szovjet javaslatokat. Különösen fontos, hogy egy érsek, az angli- . kán egyház feje ismerte el keresztény szempontból javaslataink emberies jellegét. Reméljük más egyházak hívei és lelkészet! is követni fogják őt, ha valóban azt követik, ami tanításukban az emberek közötti békéről, a népek közötti háborúk megengedlietetlenségéről szól. Természetesen az, hogy a közvélemény legszélesebb rétegei oly kedvezően fogadták javaslatainkat, egyáltalán nem jelenti, hogy a leszerelési tárgyaláson nem ütközünk, nagy akadályokba. Reális emberek vagyunk és jól tudjuk, hogy korántsem felelnek meg mindenkinek az általános és teljes leszerelésre tett javaslataink. Még vannak világszerte követői a lázas fegyverkezésnek és a hidegháborúnak, még mindig fennállnak a befolyásos tőkés monopóliumok, melyek óriási nyereséget zsebelnek be a lázas fegyverkezésből. Nem riadnak vissza semmilyen eszköztől, bizonyára igyekezni fognak megakadályozni az általános és teljes leszerelést és már ma sem ülnek ölbetett kézzel. De a világ közvéleményének pozitív reagálása a szovjet javaslatokra nem engedi meg, hogy nyíltan ellenezzék e javaslatokat. Ám ravasz szemfényvesztéshez folyamodnak, elferdítik e javaslatok lényegét és tudatosan hazugságot terjesztenek róluk. Nyugaton egyesek arra igyekeznek, hogy kétséget keltsenek javaslataink őszinteségében. De mi ismerjük ezeket az alattomos módszereket. A szovjet kormány mindenkor a leszerelés híve volt. A szovjet állam megalakulásától kezdve a militarizmus ellen harcoltunk, a leszerelésért folytatott küzdelem álláspontját képviseltük. Vlagyimir Iljics Lenin az Októberi Forradalom első napjaiban a háború felszámolását követelte. A szovjet kormány feloszlatta a hadsereget és áttértünk a milícia-rendszerre. Amikor ránk támadtak, kénytelenek voltunk hadsereget létesíteni a haza védelmére. Senki más, mint éppen Németország, NagyBritannia, Franciaország, az Egyesült Államok és Japán kényszerítette ránk ezeket az intézkedéseket, mivel hazánk ellen küldték csapataikat, anyagi- és katonai téren támogatva a forradalom ellenségeit. A szovjet nép kénytelen volt felfegyverkezni, hogy megvédje forradalmi vívmányait és hazája függetlenségét. Később, amikor megalakult a .Népszövetség, a szovjet kormány nagyszabású terveket terjesztett elő a leszerelésbe és a fegyverek megsemmisítésére. E javaslatokat Litvinov, a Szovjetunió küldötte fejtette ki. Most új alapon, a megváltozott helyzet és a világon kialakult erőviszonyok tekintetbevételével terjesztettünk elő javaslatot az általános és teljes leszerelésre. Egyesek annakelőtte azzal az állítással, hogy e javaslatok csak a szovjetországnak kedveznek, mivel akkor még gyenge volt, elutasították javaslatainkat. Igen. a Szovjetunió akkor tényleg az egyetlen szocialista ország és kétségtelenül aránytalanul gyengébb volt, mint most. De akkor is, amikor előterjesztettük leszerelési javaslatainkat, a világbéke megőrzésének emberi eszményeit tartottuk szem előtt. Most egészen más az erők viszonya. A második világháborúban szövetségeseinkkel egyetemben szétzúztuk a hatalmas ellenfelet. A háború után a szovjet nép sikerrel állította helyre népgazdaságát. Öriási fellendülést értünk el a gazdaság és a kultúra, a tudomány és a technika, a széles dolgozó tömegek életszínvonalának emelkedése terén. A Szovjetunió ma a világ általánosan elismert óriási nagyhatalma. Ma már nincs egyedül, fennáll a szocialista államok nagy tábora. E helyzetben senki sem' állíthatja, hogy gyengeségünk kényszerítette ki az általános és teljes leszerelésre tett javaslatainkat. Minden szükséges eszközünk megvan ahhoz, hogy megvédjük hazánkat a külső cselszövésektől és döntő csapást mérjünk az ellenségre (viharos taps). Nemcsak azt tudjuk biztosítani, hogy ne avatkozzanak be ügyeinkbe, hanem a testvéri szocialista országokat is segíteni tudjuk vívmányaik, szabadságuk és függetlenségük megvédésében (taps). Ezért ha most előterjesztjük leszerelési javaslatainkat, nagyon világos, hogy valóban emberszerető szándékok késztetnek erre és hogý e javaslatok a háború kizárására irányulnak, mivel a termonukleáris fegyverek korában a háború szörnyű katasztrófákat okozhat. Nem akarjuk katonai célokra kihasználni fölényünket, mely a szocialista országok további fejlődésével párhuzamosan fokozódni fog. A marxi-lenini elméletre épülő politikánkat az emberről, a nép boldogságáról való gondoskodás hatja át, ezért ellene vagyunk a háborúnak (viharos taps). A nyugati országokban akadnak tényezők, akik nem akarják feladni régi nézeteiket. Azt állítják, hogy erővel kell rendelkezniök és ennek az erőnek pozíciójából kell diktálniok akaratukat a gyengéknek. Megkísérlik fondorlatosan aláásni az emberekben a szovjet javaslatok reális voltába .vetett hitet. Elferdítik ellenőrzési javaslatainkat, noha az ENSZ-közgyűlésén mondott beszédemben és a szovjet kormány nyilatkozatában világosan megmondtuk, hogy általános leszerelés esetén hajlandók vagyunk beleegyezni az általános ellenőrzésbe. Elég figyelmesen megismerni javaslatainkat, hogy világossá váljék: a szovjet kormány szigorú nemzetközi ellenőrzés bevezetését javasolja az öszszes leszerelési intézkedések fölött. Az ellenőrzés megfelelő szakaszának bevezetését javasoljuk a leszerelés valamennyi szakaszában. Javasoljuk azt is, hogy az ellenőrök a leszerelés kezdetétől a teljes befejezésig, sőt még a leszerelés után is az államok területén tartózkodjanak, hogy egyetlen állam se készülhessen titokban háborúra. Sőt ennél többet akarunk: Amellett vagyunk, hogy ^z ellenőrzés foka megfeleljen a végrehajtott leszerelési intézkedések jellegének. Készek vagyunk — valószínűleg az ENSZ védnöksége alatt - megfelelő szerveket létesíteni a hatékony ellenőrzés biztosítására, hogy minden állam, mely vállalja a leszerelés szent kötelezettségét, rendületlenül be is tartsa azt. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének hete alkalmával mondot beszédében Harriman úr szkeptikus álláspontra helyezkedett a szovjet kormány javaslatával kapcsolatban. Nem voltak rá erősebb hatással s valószínűleg nem teszi őket a magáévá, ezért a szovjet javaslatokba helyezett bizalom megrontására törekvő féreg nem éppen csábító szerepét vállalta. Alig kezdődött meg a leszerelési kérdés tárgyalása, a kétkedők máris előrángatták azt a kérdést, milyen nemzetközi erők létesüljenek a nemzeti erők pótlására. Ha a sorok között olvasunk, valószínűleg a tömbpolitika befolyása alatt álló, az Egyesült Nemzetek Szervezetében most többséget képviselő országok által befolyásolt nemzetközi erők létesítésére gondoltak. Nagyon emlékeztet ez a NATO, SEATO és CENTO mintájára összetákolt katonai tömbök politikájára. Ez a politika semmiképpen sem felel meg a leszerelés érdekeinek. A leszerelés, de a becsületes leszerelés hívei vagyunk. Ha minden ország leszerel, nem lesz fegyverzete és hadserege, akkor senki sem kezdhet háborút. Kérdjük tehát, minek lenne akkor szükség a nemzetek fölött álló fegyveres ecőKre? Ogy véljük, a teljes és általános leszerelés megvalósítása után megtalálhatjuk az erkölcsi hatás erejét, az Egyesült Nemzetek Szervezetének határozata alapján különféle intézkedéseket és szankciódat alkalmazhatunk, bármely viszálykodó ország ellen. Azok, akik nemzetközi fegyveres erők alakítását propagálják, egy célt követnek: eltanácsolni az országokat leszerelési javaslataink elfogadásától. . Szavaikban elismerik a leszerelés szükségességét, de a valóságban meg akarják őrizni a régi helyzetet — a lőporoshordótól, az atomfegyverek alkalmazásától való rettegést. Reméljük, hogy a józan emberi ész győzni fog. Előbb vagy utóbb ésszerű döntéseket hoznak, melyek lehetővé teszik, hogy a népek barátságban éljenek, bízzanak egymásban és ne avatkozzanak más államok ügyeibe. A béke ellenségei még egy szemfényvesztéshez folyamodnak, hogy kompromittálják a szovjet leszerelési programot. Azt állítják ugyanis, a leszerelés kérdésében elfoglalt szovjet álláspont az, hogy elvül tűztük ki: „mindent, vagy semmit", azaz, hogy javasoljuk az általános és teljes leszerelést és semmi mással nem értünk egyet. Ez sem felel meg a valóságnak. Javaslatainkban világosan ott áll, hogyha a nyugati hatalmak nem lesznek hajlandók beleegyezni az általános és teljes leszerelésbe, lehetségesnek és szükségesnek tartjuk a megegyezést legalábbis a részleges leszerelésről. A Szovjetunió úgy véli, hogy ilyen intézkedések közé tartozik a nukleáris fegyverek betiltása és elsősorban a velük folytatott kísérletek beszüntetése, egyes európai országok területén állomásozó idegen csapátok létszámcsökkentése fölötti ellenőrzés és felügyelet övezetinek kialakítása, a közép-európai atommentes övezet megteremtése, az idegen területeken elhelyezett katonai támaszpontok felszámolása, megnemtámadási egyezmény kötése a NATO tagállama és a Varsói Szerződés tagállamai között stb. Természetesen a szovjet kormány kész felülvizsgálni és megtárgyalni a javaslatainkhoz fűzött megjegyzéseket és kiegészítéseket, valamint a leszerelési probléma megoldására irányuló egyéb javaslatokat. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a leszerelés kérdése "jelenleg különös jelentőségűvé és sürgőssé, sőt; égetővé vált. Megoldásától függ a népek jóléte és biztonsága, ettől függ: lesz-e háború, vagy sem. Örömmel állapítom meg, hogy az ENSZ politikai bizottsága kedvezően fogadta a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti megegyezés értelmében az általános és teljes leszerelés kérdésében közösen előterjesztett javaslatokat. NagyBritannia, Franciaország és más országok küldöttei melegen támogatták az e kérdésre vonatkozó közös szovjet-amerikai határozati javaslatot. Mint tudják, hivatalosan közölték, hogy az ENSZ tagállamainak többi 80 küldöttsége is társszerzőként csatlakozott a közös javaslathoz. Lelkesen üdvözöljük ezt az egyértelmű döntést. Ám az elértek ne ringassanak bennünket önelégültségbe, vannak még erők, melyek mindent elkövetnek az általános és teljes leszerelésre teendő reális intézkedések végrehajtásának megakadályozására. Vannak még kéregrágó férgek, melyek nem egyszerre döntik ki a fát, mivel erre nincs erejük, hanem körülrágják, kikezdik kérgét, kiszívják életadó nedűjét és a fa tövén elhal. Hasonlóképpen egyes politikusok is megkísérlik kikezdeni az általános és« teljes leszerelésre tett javaslatainkat. Le kell lepleznünk a leszerelés ellenzőit, energikusan védekeznünk kell ellenük, hogy megvalósuljanak a népek legszebb reményei. Képviselő elvtársak! Most világos, hogy a világ előtt álló problémák csak akkor oldhatók meg, ha nem az erő, hanem az ész szempontjából fognak tárgyalni. E kérdések csak ésszerű módon, tárgyalás útján oldhatók meg. Szeretném különösen kiemelni annak nagy jelentőségét, hogy Eisenhower el-, nőkkel együtt kölcsönösen egyetértettünk abban, hogy az összes megoldatlan nemzetközi kérdéseket nem erőszakkal, hanem békés eszközökkel, tárgyalás útján kell megoldani. A tárgyalás módjáról szólva meg kell említenem a kormányfői értekezlet öszszehívásának elsőrendű jelentőségét, A kormányfői értekezlet összehívásának kérdését, vagy más szóval a csúcsértekezletet Eisenhower elnökkel is letárgyaltuk. Meg kell mondanom, hogy szót értettünk e kérdésben. Mint ismeretes, Eisenhower elnök megbeszéléseink után kijelentette, hogy az eszmecsere sok előző ellenvetést eltávolított a csúcsértekezlet összehívásának útjából. Macmillan angol miniszterelnök úr is többször kijelentette, hogy a kormányfői értekezlet összehívásának híve. A szovjet kormány teljes mértékben egyetért azzal a nézettel, hogy kívánatos mielőbb összehívni az értekezletet. Reméljük, hogy más országok kormányai is konstruktív álláspontra helyezkednek e kérdésben. Egyes nyugati államférfiak most azt a nézetüket fejezik ki, hogy a kormányfői értekezletet akkor kell megtartani, ha majd az összes vitás kérdéseket előzetesen megoldják. Azt állítják, hoqy a kormányfői értekezletnek csak ekk. r lesz valamilyen eredménye. így azonban csak azok beszélhetnek, akik ügyet sem vetnek a reális helyzetre, vagy meg akarják téveszteni a politikában járatlan embereket. Ha az elvi kérdéseket a kormányfői értekezlet előtt oldanák meg, akkor az értekezlet nem az égető kérdések megoldását szolgálná, hanem csak közös halászatra — én nem vagyok halász, nem tudok halat fogni — vagy hangversenyek rendezésére — ezen éppen részt vehetnék — és hasonló célokra, tehát kellemes időtöltésre volna jó. Szembe kell nézni a valósággal és reálisan kell értelmezni, mit várunk a kormányfői. értekezlettől. Nagyon égető és sürgős kérdéseket kell megoldani. Ismert tény, hogy az államok képviselői egyes kérdések'el már a genfi külügyminiszteri értekezleten és más nemzetközi érte kezleteken is foglalkoztak. Ám nem si került megoldaniok e kérdéseket, sőt néhány esetben még ki is éleződött a helyzet. Mit tegyünk tehát? Már többször mond tuk, hogy csak a teljhatalommal rendel kező kormányfőknek van elég erejük a legbonyolultabb nemzetközi kérdések megoldására. Csak ők távolíthatják el a hidegháború éveiben a nemzetközi kapcsolatok terén felgyülemlett rendellenességeket. Éppen most olyan időben élünk, amikor fontos a kormányfők találkozója, és minél előbb kerül rá a sor, annál jobb lesz a béke érdekében. Melyek azok a kérdések nézetünk szerint, amelyeket meg kellene tárgyalni a kormányfői értekezleten? Nyilvánvalóan olyan kérdések legyenek ezek, melyeknek megoldatlansága a legnagyobb nyugtalanságot okozza világszerte és akadályozza a nemzetközi feszültség további enyhülését. Persze a legfontosabb helyen az egész világot érintő leszerelés kérdése álljon. Ogy véljük, hogy a béke megszilárdítása érdekében az értekezleten meg kell tárgyalni a német békeszerződés megkötésének kérdését és ebből kifolyólag a nyugatberlini helyzet rendezését. Mindenkit érdeklő más nemzetközi kérdésekről is tárgyalhatnának. A csúcsértekezlet sikere érdekében jó volna, ha minden állam elhatározná, hogy nem tesz olyan intézkedéseket, melyek elmérgesíthetnék a helyzetet az értekezlet előtt, elmélyítenék az értekezlet résztvevőinek bizalmatlanságát és a gyanúsítgatás magvát hintenék el. Ami a Szovjetuniót illeti, mindenképpen I elősegíti a csúcsértekezlet előtti légkör további javulását. Képviselő elvtársak! A szovjet kormány népe és az egész emberiség iránti kötelességének tartja, hogy fokozza a feszültségnek a nemzetközi kapcsolatokban elért enyhülését, rendületlenül arra törekedjék, hogy a nemzetközi feszültség enyhítését teljesen felszámoljuk és az ^lőrt enyhülést tartós békévé változtassuk. Ennek érdekében fontos, hogy az országok közti kapcsolatok javításának aktív politikáját folytassuk. Lépésről lépésre törekedjünk az összes égető nemzetközi kérdések gyakorlati megoldására, hogy biztosítsuk a népek békés életét, ne ernyedjen éberségünk azokkal az erőkkel és körökkel szemben, melyek visszafelé — a hidegháború és az országok közötti kapcsolatok kiéleződése útjára igyekeznek fordítani a nemzetközi események alakulását. Fáradhatatlanul mutassunk rá a népek jelőtt, menynyire tarthatatlan, ártalmas és káros az emberiség szempontjából a harcias militarista körök álláspontja. Ha a nemzetközi kérdések békés megoldását követelő összes erők mozgásba jönnek, ha a nyugati országok politikáját meghatározó vezető körök megértik, hogy a békés együttélés politikáján kívül ma már más politikát nem lehet folytatni, ha a népek szilárdan nemet mondanak a háborúnak, akkor már a közeljövőben megtesszük a döntő lépéseket a háborús veszély kiküszöbölésére, a béke fényes és ragyogó útja nyílik meg az egész emberiség előtt. A szovjet kormány erejétől telhetően mindent megtesz e nagy feladat teljesítésére. Engedjék meg, hogy azt a szilárd meggyőződésemet fejezzem ki, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka jóváhagyja a szovjet kormány általam kifejtett külpolitikai irányvonalát (hosszan tartó, viharos taps). Képviselő elvtársak! A béke megszilárdításáért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élés alapján folytatott további küzdelem nagy erőfeszítést követel a Szovjetuniótól, a szocialista tábor országaitól, minden békeszerető néptől. A Szovjetunió és a szocialista országok következetes békepolitikája a világ békeszerető erőinek egyre nagyobb támogatásában részesül. Minél szilárdabb és egységesebb lesz a szocialista országok nagy család-i, annál sikeresebben és gyorsabban o,dódnak meg a béke szilárdításának feladatai az egész világon. Mély megelégedéssel jelenthetem ki, hogy a szocialista világrendszer valamenhyi országa szilárdabban egybeforrott, mint bármikor azelőtt. Egy síkban harcolnak a történelmi feladat megoldásáért: Az emberiség mentesítéséért a háborúktól és a nemzetek fejlődésének biztosításáért a béke s a szociális haladás útján. A szovjet nép a szocialista országok valamennyi nemzetével együtt nemrégen emlékezett meg a Kínai Népköztársaság és a Német Demokratikus Népköztársaság dicső 10. évfordulójárói, a népi hatalom megteremtésének 15. évfordulójáról Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában. Valamennyi szocialista országban sikeresen halad az/ új élet építése. Engedjék meg elvtársak, hogy az önök nevében, a szovjet nép nevében testvéreinknek a népi demokratikus országokban őszinte üdvözletemet tolmácsoljam és újabb sikereket kívánjak nekik a szocializmus építésében. (Viharos, hosszan tartó taps.) A Szovjetunió biztos léptekkel halad előre és sikeresen oldja meg a kommunizmus építésének a párt XXI. kongresszusa által kitűzött feladatait. Szovjetországunk óriási mértékben fejlődik. Sikeresen teljesítjük és túlteljesítjük a hétéves terv első évének tervét. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ez az ülése megtárgyalta az 1960-as évre — a hétéves terv második évére — szóló népgazdasági tervet és állami költségvetést. A hétéves terv első éve újabb nagy sikereket hozott az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra és a tudomány fejlesztésében, a nép életszínvonalának emelésében. Mint tudják, az állami tervet az ipar kilenc hónap alatt jelentősen túlszárnyalta. Előzetes becslések szerint az ipar évi tervét mintegy 4 százaikkal lépi túl, ami több mint negyvenmilliárd rubel értékű terven felüli terméket jelent. Fellendülőben van a szocialista mezőgazdaság is. Az SZKP KB előkészületben levő plenáris ülése megtárgyalja e fontos népgazdasági ágazat további fejlődésének kérdéseit. Valamennyi sikerünk közül a legfőbb,. legragyogóbb és legörömtelibb a szovjet nép politikai és munkatevékenységének, alkotó lendületének, kommunista öntudatosságának hallatlan növekedése, egyöntetű tűmörülése a kommunista párt köré. Ebben látjuk valamennyi .sikerünk forrását, a kommunizmus teljes győzelmének biztosítását (viharos, hosszan tartó taps). Minden egyes nap örömteli híref Folytatás az 5. oldalon) ŰJ SZÓ 4 * 195

9- november 1.