Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-01 / 302. szám, vasárnap

A szocialista világrendszer országainak eltökéli szándéka: megszabadítják az emberiségei a háborútól (Folytatás a 3. oldalról) jelenti, hogy fel kell oszlatni minden fegyveres erőt, fel kell számolni minden fegyverzetet és be kell szün­tetni a fegyvergyártást. Véglegesen és mindörökre betiltanák és meg­semmisítenék a nukleáris, vegyi, a bakteriológiai és a rakétafegyvere­ket. Megszűnnének a hadügyminisz­tériumok és vezérkarok, felszámol­nák a külföldi katonai támaszpon­tokat, senki sem tanulna többé ha­ditudományt, semmilyen formában sem fordítanának többé eszközöket katonai célokra. Az államoknak csupán nem nagy rendőrségi vagy munkásőr-alakula­tai maradnának a belső rend fenn­tartására és a polgárok biztonságá­nak védelmére s csupán könnyűlő­fe.qyverrel lennének felszerelve. ' Hogy senki se szeghesse meg a teljes leszerelésről kötendő egyez­ményt szigorú, hatékony és minden­íve kiterjedő nemzetközi ellenőrzés bevezetését javasoljuk. Az általános és teljes leszerelés új .szakasz kezdetét jelentené az eJnberi társadalom fejlődésében — a háborúktól mentes világ kezdetét. Az általános és teljes leszerelés valamennyi nemzet jólétének óriási fejlődését is jelentené. A katonai kiadások megszűntével óriási anya­tgi források szabadulnának fel a bé­ikés gazdasági ágak bővítésére vala­mennyi országban — a nagy és kis országokban egyaránt. Jelentős esz­közöket lehetne fordítani az ázsiai, afrikai és latin-amerikai gazdasági­lag kevéssé fejlett országok gazda­ságának fejlesztésére és lakossága életszínvonalának emelésére. Ezek­ben az országokban számos üzemet, villanymüvet, vízlecsapoló- és ön­tözőberendezést, házat, iskolát és kórházat lehetne építeni. Valameny­nyi ország tudósainak további nagy lehetőségek nyílnak, hogy a béke javára, a nemzetek javára dolgoz­zanak, hogy bővítsék tudományos kutatásaikat a legkülönbözőbb terü­leteken, a technika, az orvostudo­mány,' a világűrkutatás stb. terén. Egyesíthetnék erőiket számos tu­dományos jellegű gigantikus terv megvalósítására. Ha ma legalább előzetesen megkísérel­jük az eredmény leszögezését azzal kap­csolatban, hogyan fogadta a világ köz­véleménye a szovjet leszerelési -javasla­tokat, elmondhatjuk, hogy javaslataink izgalomba hozták valamennyi ország la­kosságának legszélesebb rétegeit. A Kínai Népi Képviselők Országos Gyűlésének ál­landó bizottsága jóváhagyta a szovjet kormány leszerelési javaslatait, melyek minden szocialista országban egyöntetű támogatásra leltek. A leszerelési probléma ma nemcsak a diplomaták tárgyalásának és szakértők kutatásának tárgya, hanem az emberiség túlnyomó többségének részvételével folyó küzdelem. Amerikai látogatásom alkalmával Ei­senhower úrral a leszerelésről tárgyal­tunk. Örömmel állapítom meg, hogy Ei­senhower úr elismeri a leszerelés meg­oldásának fontosságát. Ogy vélem, hogy az is, ahogyan Macmillan angol minisz­terelnök úr, Nehru indiai miniszterelnök úr, Szukarno indonéziai köztársasági el­nök úr és mások reagáltak a szovjet javaslatokra, pozitív jelentőségű a kü­szöbön ál(ó tárgyalás szempontjából. Ör­vendetes tény, hogy amikor az ENSZ közgyűlése jelenlegi ülésszakán javasla­tainkat tárgyalta, a küldöttek többsége ilyen, vagy olyan formában pozitív ál­láspontra helyezkedett az általános és teljes leszerelés kérdésében. Az egyes országok közéleti, politikai­és vállalkozó körei nagy érdeklődést ta­núsítanak leszerelési javaslataink iránt. Örömmel fogadjuk többek között Göffrey Fisher cantenburyi érsek nyilatkozatát s köszönjük, hogy helyesen fogta fel és támogatja az általános és teljes lesze­relésre tett szovjet javaslatokat. Külö­nösen fontos, hogy egy érsek, az angli- . kán egyház feje ismerte el keresztény szempontból javaslataink emberies jelle­gét. Reméljük más egyházak hívei és lel­készet! is követni fogják őt, ha valóban azt követik, ami tanításukban az emberek közötti békéről, a népek közötti hábo­rúk megengedlietetlenségéről szól. Természetesen az, hogy a közvélemény legszélesebb rétegei oly kedvezően fo­gadták javaslatainkat, egyáltalán nem jelenti, hogy a leszerelési tárgyaláson nem ütközünk, nagy akadályokba. Reális emberek vagyunk és jól tudjuk, hogy ko­rántsem felelnek meg mindenkinek az ál­talános és teljes leszerelésre tett javas­lataink. Még vannak világszerte követői a lázas fegyverkezésnek és a hideghá­borúnak, még mindig fennállnak a befo­lyásos tőkés monopóliumok, melyek óriá­si nyereséget zsebelnek be a lázas fegy­verkezésből. Nem riadnak vissza semmi­lyen eszköztől, bizonyára igyekezni fog­nak megakadályozni az általános és tel­jes leszerelést és már ma sem ülnek ölbetett kézzel. De a világ közvéleményé­nek pozitív reagálása a szovjet javasla­tokra nem engedi meg, hogy nyíltan el­lenezzék e javaslatokat. Ám ravasz szemfényvesztéshez folyamodnak, elfer­dítik e javaslatok lényegét és tudatosan hazugságot terjesztenek róluk. Nyugaton egyesek arra igyekeznek, hogy kétséget keltsenek javaslataink őszinteségében. De mi ismerjük ezeket az alattomos módszereket. A szovjet kormány mindenkor a le­szerelés híve volt. A szovjet állam meg­alakulásától kezdve a militarizmus ellen harcoltunk, a leszerelésért folytatott küz­delem álláspontját képviseltük. Vlagyimir Iljics Lenin az Októ­beri Forradalom első napjaiban a háború felszámolását követelte. A szovjet kormány feloszlatta a had­sereget és áttértünk a milícia-rend­szerre. Amikor ránk támadtak, kény­telenek voltunk hadsereget létesí­teni a haza védelmére. Senki más, mint éppen Németország, Nagy­Britannia, Franciaország, az Egyesült Államok és Japán kényszerítette ránk ezeket az intézkedéseket, mi­vel hazánk ellen küldték csapatai­kat, anyagi- és katonai téren tá­mogatva a forradalom ellenségeit. A szovjet nép kénytelen volt fel­fegyverkezni, hogy megvédje for­radalmi vívmányait és hazája füg­getlenségét. Később, amikor meg­alakult a .Népszövetség, a szovjet kormány nagyszabású terveket ter­jesztett elő a leszerelésbe és a fegy­verek megsemmisítésére. E javasla­tokat Litvinov, a Szovjetunió kül­dötte fejtette ki. Most új alapon, a megváltozott helyzet és a világon kialakult erő­viszonyok tekintetbevételével ter­jesztettünk elő javaslatot az álta­lános és teljes leszerelésre. Egye­sek annakelőtte azzal az állítással, hogy e javaslatok csak a szovjet­országnak kedveznek, mivel akkor még gyenge volt, elutasították ja­vaslatainkat. Igen. a Szovjetunió ak­kor tényleg az egyetlen szocialista ország és kétségtelenül aránytala­nul gyengébb volt, mint most. De akkor is, amikor előterjesztettük le­szerelési javaslatainkat, a világbéke megőrzésének emberi eszményeit tartottuk szem előtt. Most egészen más az erők viszo­nya. A második világháborúban szö­vetségeseinkkel egyetemben szét­zúztuk a hatalmas ellenfelet. A há­ború után a szovjet nép sikerrel ál­lította helyre népgazdaságát. Öriási fellendülést értünk el a gazdaság és a kultúra, a tudomány és a tech­nika, a széles dolgozó tömegek élet­színvonalának emelkedése terén. A Szovjetunió ma a világ általánosan elismert óriási nagyhatalma. Ma már nincs egyedül, fennáll a szocialista államok nagy tábora. E helyzetben senki sem' állíthatja, hogy gyengeségünk kényszerítette ki az általános és teljes leszerelésre tett javaslatainkat. Minden szüksé­ges eszközünk megvan ahhoz, hogy megvédjük hazánkat a külső csel­szövésektől és döntő csapást mér­jünk az ellenségre (viharos taps). Nemcsak azt tudjuk biztosítani, hogy ne avatkozzanak be ügyeink­be, hanem a testvéri szocialista or­szágokat is segíteni tudjuk vívmá­nyaik, szabadságuk és függetlensé­gük megvédésében (taps). Ezért ha most előterjesztjük le­szerelési javaslatainkat, nagyon vi­lágos, hogy valóban emberszerető szándékok késztetnek erre és hogý e javaslatok a háború kizárására irányulnak, mivel a termonukleáris fegyverek korában a háború ször­nyű katasztrófákat okozhat. Nem akarjuk katonai célokra kihasználni fölényünket, mely a szocialista or­szágok további fejlődésével párhu­zamosan fokozódni fog. A marxi-lenini elméletre épülő po­litikánkat az emberről, a nép bol­dogságáról való gondoskodás hatja át, ezért ellene vagyunk a hábo­rúnak (viharos taps). A nyugati országokban akadnak tényezők, akik nem akarják feladni régi nézeteiket. Azt állítják, hogy erővel kell rendelkezniök és ennek az erőnek pozíciójából kell diktál­niok akaratukat a gyengéknek. Meg­kísérlik fondorlatosan aláásni az em­berekben a szovjet javaslatok reális voltába .vetett hitet. Elferdítik el­lenőrzési javaslatainkat, noha az ENSZ-közgyűlésén mondott beszé­demben és a szovjet kormány nyi­latkozatában világosan megmondtuk, hogy általános leszerelés esetén haj­landók vagyunk beleegyezni az ál­talános ellenőrzésbe. Elég figyel­mesen megismerni javaslatainkat, hogy világossá váljék: a szovjet kormány szigorú nemzetközi ellen­őrzés bevezetését javasolja az ösz­szes leszerelési intézkedések fölött. Az ellenőrzés megfelelő szakaszá­nak bevezetését javasoljuk a lesze­relés valamennyi szakaszában. Ja­vasoljuk azt is, hogy az ellenőrök a leszerelés kezdetétől a teljes be­fejezésig, sőt még a leszerelés után is az államok területén tartózkodja­nak, hogy egyetlen állam se készül­hessen titokban háborúra. Sőt ennél többet akarunk: Amel­lett vagyunk, hogy ^z ellenőrzés fo­ka megfeleljen a végrehajtott le­szerelési intézkedések jellegének. Készek vagyunk — valószínűleg az ENSZ védnöksége alatt - megfelelő szerveket létesíteni a hatékony el­lenőrzés biztosítására, hogy minden állam, mely vállalja a leszerelés szent kötelezettségét, rendületlenül be is tartsa azt. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének hete alkalmával mondot beszédé­ben Harriman úr szkeptikus állás­pontra helyezkedett a szovjet kor­mány javaslatával kapcsolatban. Nem voltak rá erősebb hatással s va­lószínűleg nem teszi őket a magáé­vá, ezért a szovjet javaslatokba he­lyezett bizalom megrontására tö­rekvő féreg nem éppen csábító sze­repét vállalta. Alig kezdődött meg a leszerelési kérdés tárgyalása, a kétkedők máris előrángatták azt a kérdést, milyen nemzetközi erők létesüljenek a nem­zeti erők pótlására. Ha a sorok kö­zött olvasunk, valószínűleg a tömb­politika befolyása alatt álló, az Egye­sült Nemzetek Szervezetében most többséget képviselő országok által befolyásolt nemzetközi erők létesí­tésére gondoltak. Nagyon emlékeztet ez a NATO, SEATO és CENTO mintájára össze­tákolt katonai tömbök politikájára. Ez a politika semmiképpen sem fe­lel meg a leszerelés érdekeinek. A leszerelés, de a becsületes leszere­lés hívei vagyunk. Ha minden or­szág leszerel, nem lesz fegyverzete és hadserege, akkor senki sem kezd­het háborút. Kérdjük tehát, minek lenne akkor szükség a nemzetek fö­lött álló fegyveres ecőKre? Ogy véljük, a teljes és általános lesze­relés megvalósítása után megtalál­hatjuk az erkölcsi hatás erejét, az Egyesült Nemzetek Szervezetének határozata alapján különféle intéz­kedéseket és szankciódat alkalmaz­hatunk, bármely viszálykodó ország ellen. Azok, akik nemzetközi fegyveres erők alakítását propagálják, egy célt követnek: eltanácsolni az országo­kat leszerelési javaslataink elfoga­dásától. . Szavaikban elismerik a leszerelés szükségességét, de a valóságban meg akarják őrizni a régi helyze­tet — a lőporoshordótól, az atom­fegyverek alkalmazásától való rette­gést. Reméljük, hogy a józan emberi ész győzni fog. Előbb vagy utóbb ésszerű döntéseket hoznak, melyek lehetővé teszik, hogy a népek ba­rátságban éljenek, bízzanak egymás­ban és ne avatkozzanak más álla­mok ügyeibe. A béke ellenségei még egy szem­fényvesztéshez folyamodnak, hogy kompromittálják a szovjet leszere­lési programot. Azt állítják ugyanis, a leszerelés kérdésében elfoglalt szovjet álláspont az, hogy elvül tűz­tük ki: „mindent, vagy semmit", azaz, hogy javasoljuk az általános és teljes leszerelést és semmi más­sal nem értünk egyet. Ez sem felel meg a valóságnak. Javaslatainkban világosan ott áll, hogyha a nyugati hatalmak nem lesznek hajlandók be­leegyezni az általános és teljes le­szerelésbe, lehetségesnek és szük­ségesnek tartjuk a megegyezést leg­alábbis a részleges leszerelésről. A Szovjetunió úgy véli, hogy ilyen in­tézkedések közé tartozik a nukleáris fegyverek betiltása és elsősorban a velük folytatott kísérletek beszün­tetése, egyes európai országok terü­letén állomásozó idegen csapátok létszámcsökkentése fölötti ellenőr­zés és felügyelet övezetinek kiala­kítása, a közép-európai atommentes övezet megteremtése, az idegen te­rületeken elhelyezett katonai támasz­pontok felszámolása, megnemtá­madási egyezmény kötése a NATO tagállama és a Varsói Szerződés tagállamai között stb. Természetesen a szovjet kormány kész felülvizsgálni és megtárgyalni a javas­latainkhoz fűzött megjegyzéseket és ki­egészítéseket, valamint a leszerelési prob­léma megoldására irányuló egyéb javas­latokat. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a leszerelés kérdése "jelenleg különös je­lentőségűvé és sürgőssé, sőt; égetővé vált. Megoldásától függ a népek jóléte és biztonsága, ettől függ: lesz-e háború, vagy sem. Örömmel állapítom meg, hogy az ENSZ politikai bizottsága kedvezően fogadta a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Ál­lamok közötti megegyezés értelmében az általános és teljes leszerelés kérdésében közösen előterjesztett javaslatokat. Nagy­Britannia, Franciaország és más országok küldöttei melegen támogatták az e kér­désre vonatkozó közös szovjet-amerikai határozati javaslatot. Mint tudják, hiva­talosan közölték, hogy az ENSZ tagálla­mainak többi 80 küldöttsége is társszer­zőként csatlakozott a közös javaslathoz. Lelkesen üdvözöljük ezt az egyértelmű döntést. Ám az elértek ne ringassanak bennünket önelégültségbe, vannak még erők, melyek mindent elkövetnek az ál­talános és teljes leszerelésre teendő reális intézkedések végrehajtásának megakadá­lyozására. Vannak még kéregrágó férgek, melyek nem egyszerre döntik ki a fát, mivel erre nincs erejük, hanem körülrágják, kikezdik kérgét, kiszívják életadó nedűjét és a fa tövén elhal. Hasonlóképpen egyes politikusok is megkísérlik kikezdeni az általános és« tel­jes leszerelésre tett javaslatainkat. Le kell lepleznünk a leszerelés ellenzőit, energikusan védekeznünk kell ellenük, hogy megvalósuljanak a népek legszebb reményei. Képviselő elvtársak! Most világos, hogy a világ előtt álló problémák csak akkor oldhatók meg, ha nem az erő, hanem az ész szempontjá­ból fognak tárgyalni. E kérdések csak ésszerű módon, tárgyalás útján oldha­tók meg. Szeretném különösen kiemelni annak nagy jelentőségét, hogy Eisenhower el-, nőkkel együtt kölcsönösen egyetértettünk abban, hogy az összes megoldatlan nem­zetközi kérdéseket nem erőszakkal, ha­nem békés eszközökkel, tárgyalás útján kell megoldani. A tárgyalás módjáról szólva meg kell említenem a kormányfői értekezlet ösz­szehívásának elsőrendű jelentőségét, A kormányfői értekezlet összehívásának kér­dését, vagy más szóval a csúcsértekez­letet Eisenhower elnökkel is letárgyal­tuk. Meg kell mondanom, hogy szót értettünk e kérdésben. Mint ismeretes, Eisenhower elnök meg­beszéléseink után kijelentette, hogy az eszmecsere sok előző ellenvetést eltávo­lított a csúcsértekezlet összehívásának útjából. Macmillan angol miniszterelnök úr is többször kijelentette, hogy a kormányfői értekezlet összehívásának híve. A szovjet kormány teljes mértékben egyetért azzal a nézettel, hogy kívánatos mielőbb össze­hívni az értekezletet. Reméljük, hogy más országok kormányai is konstruktív állás­pontra helyezkednek e kérdésben. Egyes nyugati államférfiak most azt a nézetüket fejezik ki, hogy a kormányfői értekezletet akkor kell megtartani, ha majd az összes vitás kérdéseket előze­tesen megoldják. Azt állítják, hoqy a kormányfői értekezletnek csak ekk. r lesz valamilyen eredménye. így azonban csak azok beszélhetnek, akik ügyet sem vetnek a reális helyzet­re, vagy meg akarják téveszteni a poli­tikában járatlan embereket. Ha az elvi kérdéseket a kormányfői értekezlet előtt oldanák meg, akkor az értekezlet nem az égető kérdések megoldását szolgálná, hanem csak közös halászatra — én nem vagyok halász, nem tudok halat fogni — vagy hangversenyek rendezésére — ezen éppen részt vehetnék — és hasonló cé­lokra, tehát kellemes időtöltésre volna jó. Szembe kell nézni a valósággal és reá­lisan kell értelmezni, mit várunk a kor­mányfői. értekezlettől. Nagyon égető és sürgős kérdéseket kell megoldani. Ismert tény, hogy az államok képviselői egyes kérdések'el már a genfi külügyminiszteri értekezleten és más nemzetközi érte kezleteken is foglalkoztak. Ám nem si került megoldaniok e kérdéseket, sőt né­hány esetben még ki is éleződött a helyzet. Mit tegyünk tehát? Már többször mond tuk, hogy csak a teljhatalommal rendel kező kormányfőknek van elég erejük a legbonyolultabb nemzetközi kérdések meg­oldására. Csak ők távolíthatják el a hi­degháború éveiben a nemzetközi kapcso­latok terén felgyülemlett rendellenessé­geket. Éppen most olyan időben élünk, amikor fontos a kormányfők találkozó­ja, és minél előbb kerül rá a sor, annál jobb lesz a béke érdekében. Melyek azok a kérdések nézetünk sze­rint, amelyeket meg kellene tárgyalni a kormányfői értekezleten? Nyilvánvalóan olyan kérdések le­gyenek ezek, melyeknek megoldat­lansága a legnagyobb nyugtalanságot okozza világszerte és akadályozza a nemzetközi feszültség további eny­hülését. Persze a legfontosabb helyen az egész világot érintő leszerelés kér­dése álljon. Ogy véljük, hogy a béke megszilárdítása érdekében az érte­kezleten meg kell tárgyalni a német békeszerződés megkötésének kérdé­sét és ebből kifolyólag a nyugat­berlini helyzet rendezését. Mindenkit érdeklő más nemzet­közi kérdésekről is tárgyalhatnának. A csúcsértekezlet sikere érdeké­ben jó volna, ha minden állam el­határozná, hogy nem tesz olyan in­tézkedéseket, melyek elmérgesíthet­nék a helyzetet az értekezlet előtt, elmélyítenék az értekezlet résztve­vőinek bizalmatlanságát és a gyanú­sítgatás magvát hintenék el. Ami a Szovjetuniót illeti, mindenképpen I elősegíti a csúcsértekezlet előtti lég­kör további javulását. Képviselő elvtársak! A szovjet kormány népe és az egész emberiség iránti kötelességé­nek tartja, hogy fokozza a feszült­ségnek a nemzetközi kapcsolatokban elért enyhülését, rendületlenül arra törekedjék, hogy a nemzetközi fe­szültség enyhítését teljesen felszá­moljuk és az ^lőrt enyhülést tartós békévé változtassuk. Ennek érdeké­ben fontos, hogy az országok közti kapcsolatok javításának aktív politi­káját folytassuk. Lépésről lépésre törekedjünk az összes égető nem­zetközi kérdések gyakorlati megol­dására, hogy biztosítsuk a népek bé­kés életét, ne ernyedjen éberségünk azokkal az erőkkel és körökkel szemben, melyek visszafelé — a hi­degháború és az országok közötti kapcsolatok kiéleződése útjára igye­keznek fordítani a nemzetközi ese­mények alakulását. Fáradhatatlanul mutassunk rá a népek jelőtt, meny­nyire tarthatatlan, ártalmas és ká­ros az emberiség szempontjából a harcias militarista körök álláspontja. Ha a nemzetközi kérdések békés megoldását követelő összes erők mozgásba jönnek, ha a nyugati or­szágok politikáját meghatározó ve­zető körök megértik, hogy a békés együttélés politikáján kívül ma már más politikát nem lehet folytatni, ha a népek szilárdan nemet mondanak a háborúnak, akkor már a közeljövő­ben megtesszük a döntő lépéseket a háborús veszély kiküszöbölésére, a béke fényes és ragyogó útja nyí­lik meg az egész emberiség előtt. A szovjet kormány erejétől telhe­tően mindent megtesz e nagy fel­adat teljesítésére. Engedjék meg, hogy azt a szilárd meggyőződésemet fejezzem ki, hogy a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának ülésszaka jóvá­hagyja a szovjet kormány általam kifejtett külpolitikai irányvonalát (hosszan tartó, viharos taps). Képviselő elvtársak! A béke megszilárdításáért, a kü­lönböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élés alapján folytatott további küzdelem nagy erőfeszítést követel a Szovjet­uniótól, a szocialista tábor országai­tól, minden békeszerető néptől. A Szovjetunió és a szocialista or­szágok következetes békepolitikája a világ békeszerető erőinek egyre nagyobb támogatásában részesül. Minél szilárdabb és egységesebb lesz a szocialista országok nagy család-i, an­nál sikeresebben és gyorsabban o,dódnak meg a béke szilárdításának feladatai az egész világon. Mély megelégedéssel je­lenthetem ki, hogy a szocialista világ­rendszer valamenhyi országa szilárdab­ban egybeforrott, mint bármikor azelőtt. Egy síkban harcolnak a történelmi fel­adat megoldásáért: Az emberiség men­tesítéséért a háborúktól és a nemzetek fejlődésének biztosításáért a béke s a szociális haladás útján. A szovjet nép a szocialista országok valamennyi nemzetével együtt nemrégen emlékezett meg a Kínai Népköztársaság és a Német Demokratikus Népköztársa­ság dicső 10. évfordulójárói, a népi ha­talom megteremtésének 15. évfordulójá­ról Lengyelországban, Romániában és Bul­gáriában. Valamennyi szocialista ország­ban sikeresen halad az/ új élet építése. Engedjék meg elvtársak, hogy az önök nevében, a szovjet nép nevében testvé­reinknek a népi demokratikus országok­ban őszinte üdvözletemet tolmácsoljam és újabb sikereket kívánjak nekik a szo­cializmus építésében. (Viharos, hosszan tartó taps.) A Szovjetunió biztos léptekkel halad előre és sikeresen oldja meg a kommu­nizmus építésének a párt XXI. kong­resszusa által kitűzött feladatait. Szov­jetországunk óriási mértékben fejlődik. Sikeresen teljesítjük és túlteljesítjük a hétéves terv első évének tervét. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ez az ülése megtárgyalta az 1960-as évre — a hétéves terv második évére — szóló népgazdasági tervet és állami költségve­tést. A hétéves terv első éve újabb nagy sikereket hozott az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra és a tudomány fejlesztésében, a nép életszínvonalának emelésében. Mint tudják, az állami tervet az ipar kilenc hónap alatt jelentősen túlszárnyalta. Elő­zetes becslések szerint az ipar évi tervét mintegy 4 százaikkal lépi túl, ami több mint negyvenmilliárd rubel értékű ter­ven felüli terméket jelent. Fellendülőben van a szocialista mező­gazdaság is. Az SZKP KB előkészület­ben levő plenáris ülése megtárgyalja e fontos népgazdasági ágazat további fej­lődésének kérdéseit. Valamennyi sikerünk közül a legfőbb,. legragyogóbb és leg­örömtelibb a szovjet nép politikai és munkatevékenységének, alkotó lendületé­nek, kommunista öntudatosságának hal­latlan növekedése, egyöntetű tűmörülése a kommunista párt köré. Ebben látjuk valamennyi .sikerünk for­rását, a kommunizmus teljes győzelmé­nek biztosítását (viharos, hosszan tartó taps). Minden egyes nap örömteli híre­f Folytatás az 5. oldalon) ŰJ SZÓ 4 * 195 9- november 1.

Next

/
Thumbnails
Contents