Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-27 / 328. szám, péntek

Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság |f Ä 7 ft C VII El T Ef fl 7 II T párt- és kormányküldöttségeinek tanácskozásairól kiadott ltU£UO NTILÜlltULlll (Folytatás az 1. oldalról) I. A csehszlovák küldöttség akkor lá­togatott az NDK-ba, amikor a Szov­jetunió és a többi szocialista ország szakadatlan igyekezetének eredmé­nyeképpen enyhült a nemzetközi kap­csolatokban észlelhető feszültség. A Szovjetunió álta'ános fejlődése, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a töb­bi szocialista állam népgazdasági terveinek teljesítése állandóan növeli a szocializmus fölényét a kapitaliz­mus fölött. Ez hatalmas ösztönzést ad a világ demokratikus erőinek a békés nemzetközi együttműködésre irányuló törekvésükben. A Szovjetunió vezette szocialista tábor egysége és tömörültsége az a döntő béketényező, amely a béke és a haladás szellemében egyre hatáso­sabban befolyásolja a nemzetközi történést. A tudomány és a technika hatal­mas fellendülése az emberiség fejlő­désének nagy lehetőségeit tárja fel. E lehetőségeket azonban annak kö­vetkeztében, hogy az agresszív im­perialista erők visszaélnek a tudo­mányos-műszaki haladással, egy pusz­tító háború veszélye fenyegeti. E helyzetben Sürgős és reális feladat, hogy a háborút, mint a vitás nem­zetközi problémák megoldásának eszközét kizárjuk. A szocialista tá­bor céltudatosan e problémák békés megoldására törekszik. Ezzel kap­csolatban a gyarmati uralom teljes felszámolásáért küzdő és a szocia­lista tábor által támogatott ázsiai és afrikai országoknak is nagy jelen­tőségük van. A világ minden orszá­gában feltartóztathatatlanul hatal­masodnak a békéért és a nemzetkö­zi megértésért'küzdő erők. A tőkés országok vezető áüamférfiai és po­litikusai is reálisabban kezdik érté­kelni a nemzetközi kapcsolatok fej­lődését. Kezdik megérteni, hogy a háború kirobbantása hallatlan áldo­zatokat követelne és elsősorban saját országaik pusztulását idézné elő. Az élet igazolja, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése a mai nemzetközi körül­mények közepette objektív szükség­szerűség. Nyikita Szergejevics Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnö­kének az Amerikai Egyesült Álla­mokban tett látogatása és Eisen­hower elnökkel folytatott megbeszé­lései bizonyos fordulatot jelentettek a nemzetközi kapcsolatok terén. A két küldöttség a legnagyobb megelégedéssel üdvözli az általános és teljes leszerelés világtörténelmi jelentőségű javaslatát, melyet a Szovjetunió 1959. szeptember 18-án az ENSZ XIV. közgyűlése elé terjesz­tett. Egyetértenek abban, hogy a leszerelés kérdése a legfontosabb probléma, melynek megoldása előtt áll ma az egész világ. E javaslat meg­valósítása végérvényesen megszabadí­taná az emberiséget a pusztító há­borúktól. Üj feltételeket teremtene a népek jólétének npvekedésére és utat nyitna arra, hogy a népek bé­kében és barátságban fejlődjene.k. A Szovjetunió nagyszerű javaslata a világ minden országában pozitív visszhangot keltett és az emberiség túlnyomó többségének támogatásá­val találkozott. A népek elvárják, hogy a békés együttélés szellemé­ben a nyugati hatalmak is síkra szállnak az általános és teljes le­szerelésért és mindent megtesznek a közelgő leszerelési tárgyalások si­kere érdekében. A Csehszlovák Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság mindent megtesz, hogy hozzájáruljon e nagy és nemes cél eléréséhez. Egyetértenek a Szovjetunióval, hogy amennyiben a nyugati hatalmak most még nem volnának hajlandók az ál­talános és teljes leszerelést megvaló­sítani, tárgyaljanak és valósítsanak meg olyan hatékony részleges intéz­kedéseket, amelyek a leszerelés meg­oldására irányuló további lépést je­lentenék. A Lengyel Népköztársaság kormánya által javasolt közép-euró­pai atommentes övezet megterem­tése is lényegesen hozzájárulna e cél eléréséhez. A két küldöttség úgy véli, hogy lehetőség szerint mielőbb össze kell hívni a csúcsértekezletet. Az érte­kezlet napirendjén a béke megszilár­dítása szempontjából elsőrendű je­lentőségű kérdések szerepeljenek. Égetően szükséges a leszerelés kér­désének megtárgyalása. Ügyszintén halaszthatatlan a német békeszerző­dés megtárgyalása és a nyugat-ber­lini helyzet rendezése. A nyugat-németországi imperialis­ta és militarista erők a hidegháború szítására és a támadó atomháború előkészítésére használják ki ^ béke­szerződés hiányát. A békeszerződés megkötése megszüntetné ezt a rosszirányú fejlődést. Végleges pontot tenne a második világháború után és felszámolná ma­radványait. Ez minden európai nép érdeke. A' Csehszlovák Köztársaság kormánya a Szovjetunió javaslatával összhangban kész megkötni a béke­szerződést mindkét német állammal vagy azzal a német állammal, mely erre hajlandó lesz. Mindkét fél hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió javaslatai értelmében meg kell oldani a Német Demokrati­kus Köztársaság területén fekvő, s a hidegháborút szolgáló, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és más szocialista államok ellen irá­nyuló agresszió előkészületeinek hid­főjeként használt Nyugat-Berlini kér­dést. A Csehszlovák Köztársaság kor­mánya támogatja a Német Demok­ratikus Köztársaság 1959. október 1-ée előterjesztett javaslatait. E ja­vaslatok arra vonatkoznak, hogy a két német állam egyezzen meg olyan kérdésekben, mint az atomfegyver­kezésről való lemondás, a fegyver­kezés beszüntetése, a Németország­ban állomásozó idegen csapatok fo­kozatos kivonásának és az idegen katonai támaszpontok megszünteté­sének követelése mindkét részről, megnemtámadási egyezmériy meg­kötése, továbbá a békeszerződés elő­készítésére és Németország újra­egyesítése feltételeinek megterem­tésére a két kormány képviselőiből egyenlő képviseleti alapon összete­vődő német bizottság megalakítása. A csehszlovák fél meggyőződése, hogy a béke érdekében rendkívül fontos és szükséges, hogy a két német állam tárgyalásokat kezdjen e kérdésekről. Csehszlovákia népe saját ügyének tartja a német nem­zet létfontosságú kérdéseinek meg­oldását. A csehszlovák küldöttség rendkí­vül nagyra becsüli a Német Demok­ratikus Köztársaság béketörekvését. Az NDK az európai béke jelentős támasza, a demokrácia és a szocia­lizmus szilárd bástyája lett. A Német Demokratikus Köztársa­ság küldöttsége nagyra értékeli a Csehszlovák Köztársaság következe­tes és megalkuvást nem ismerő küz­delmét a nyugatnémet imperializmus és militarizmus ellen. Ezzel egy­szersmind nagy mértékben támo­gatja a német nemzet békeszerető erőit. Mindkét fél meggyőződése, hogy az összes vitás nemzetközi kérdést az érdekelt fejek tárgyalása útján, az egyenjogúság alapján kell meg­oldani. Ha mindkét fél jóakaratot tanúsít, a kérdések megoldhatók lesznek. A jőszándéknak abban is meg kell nyilvánulnia, hogy a kor­mányok elvetnek mindent, ami gá­tolja a nemzetközi feszültség eny­hülését, vagy fenntartja, sőt kiélezi a hidegháborút. Valamennyi kormány a nemzetközi légkör már elért javulásának támo­gatására, a hidegháború teljes fel­számolására és a békés együttélés biztosítására törekedjék. Mindkét fél megállapítja, hogy még mindig vannak olyan erők, melyek továbbra is makacsul a nemzetközi feszültség enyhülési folyamatának feltartóztatására és a hidegháború politikájának folytatására töreked­nek. A mai nyugatnémet kormány vezető helyet foglal el ezen erők között. Minden eszközzel igyekszik meggátolni a csúcsértekezlet sike­res lebonyolítását. Kétségbeesett erőfeszítést tesz annak megakadá­lyozására, hogy a két tábor államai a második világháború következté­ben kialakult tények alapján meg­egyezzenek, bár az USA kormányá­nak mérvadó képviselői is ilyen meg­egyezés lehetőségét latolgatják. A nyugatnémet kormánykörök fe­lül akarják vizsgálni a második vi­lágháborúnak a népek vérével meg­pecsételt eredményeit. Előkészülete­ket tesznek a német militarizmus és imperializmus régi hódító cél­jainak megvalósítására. Ezért min­dent elkövetnek, hogy megőrizzék és kiélezzék a nemzetközi kapcso­latok feszült légkörét és gyorsan befejezzék a nyugatnémet hadsereg felszerelését tömegpusztító fegyve­rekkel. A tömegpusztító fegyverek ily módon azon militarista erők ke­zébe kerülnek, melyek szintén fe­lelősek a hitleri Németország bűnös politikájáért, ma a szövetségi köz­társaság államapparátusának vezető helyein működnek és ismét döntő szerepük van Nyugat-Németország közéletében. A szövetségi kormány, mely hitlerista szellemben betiltot­ta Németország Kommunista Pártját, és számos más demokratikus szer­vezetet, most a Náci rendszer Üldö­zöttéi Szövetségének betiltására ké­szül. így akarja félreállítani a nyugat­németországi antifasiszta békeerők egyik utolsó szervezetét. A bonni kormány viszont mindenkor védel­mébe veszi az olyan háborús és ná­cibűnösöket, mint Oberländer, aki annak ellenére, - hogy bebizonyítot­ták részvételét a második világhá­ború során elkövetett tqmeggyilkos­ságokban, továbbra is miniszter a bonni kormányban. A szövetségi köztársaságban nyíl­tan revansista területi követelések­kel lépnek fel számos európai or­szággal szemben. A két kormány a leghatározottabban elutasítja a nyu­gatnémet revansisták állandóan fo­kozódó provokációit. Elítélik, hogy a nyugatnémet kor­mány tagjai és az államapparátus vezető tisztviselői vezető funkciókat töltenek be a Csehszlovák Köztár­saság, a Lengyel Népköztársaság és más szocialista államok ellen inten­zív aknamunkát folytató revansista szervezetekben. Ez a revansista po­litika megkárosítja és veszélyezteti a nyugatnémet lakosság, köztük a volt áttelepültek létérdekeit. Az át­telepítetteket a német militaristák újabb agresszív háborújának előké­szítésére használják fel. A nyugatnémet militaristák és re­vansisták politikája nemcsak a szo­cialista államok .ellen irányul, hanem az összes európai népek biztonságát is veszélyezteti. Annak a veszély­nek teszi ki elsősorban az angol, francia és amerikai népet, hogy a német militaristák egy új világhá­borúba sodorják őket. Ez az imperialista politika az ázsiai és afrikai országok ellen is irányul. A Német Szövetségi Köztársaság nem gyarmatosító államként lép fel, s színleli, hogy állítólag érdeke ezek­nek az országoknak gazdasági fejlő­dése. Ez az úgynevezet segítség azonban a valóságban az említett országot népeinek félrevezetésére épülő, kizsákmányolásukra és végső következményeiben nemzeti felsza­badító mozgalmuk ellen irányuló im­perialista gazdasági terjeszkedés. A valamennyi néppel és állam­mal békés kapcsolatokra törekvő és önzetlen támogatásával az elmara­dott országok fejlődését elősegítő Német Demokratikus Köztársaság békeszerető politikája ezzel szöges ellentétben áll. Világos, hogy a bonni militaristák és revansisták zavaró politikája ku­darcra van ítélve, mert ellentmond a népek akaratának és nem számol a világ megváltozott erőviszonyával. Ha Nyugat-Németország kormány­körei végre levonnák a következ­tetést az erők jelenlegi nemzetközi viszonyából, véget vetnének a hideg­háborúnak, a megértés és a békés együttműködés útjára lépnének. Ez megfelelne a béke érdekeinek és a népek vágyának. II. A Csehszlovák Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság népeit, amelyeknek szoros baráti kapcsolatai a proletár hemzetköziség alapján fejlődnek, a marxizmus-leni­nizmus közös alapelvei, a szocializ­mus győzelméért és a világbéke meg­őrzéséért s megszilárdításáért vívott harc fűzi egybe. Ez kifejezésre jut a két ország forradalmi marxista-le­ninista pártjának politikájában, ame­lyek népeik új társadalmi rendjének és boldog jövőjének építésében ve­zető szerepet töltenek be. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak és Németország Szocialista Egy­ségpártjának képviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást, vélemény- és tapasztalatcserét folytattak pártjuk munkáját és hazájuk szocialista épí­tését illetőleg. Megtárgyalták a Cseh­szlovákia Kommunista Pártja és Né­metország Szocialista Egységpártja közötti további együttműködés, vala­mint a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseit. A két párt kép­viselői között lefolyt véleménycsere valamennyi megtárgyalt kérdésben a nézetek teljes egységéről tanúsko­dott. Mindkét fél megállapítja, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom a kommunista és munkáspártok 1957 novemberi moszkvai Deklarációjának jóváhagyása óta óriási arányban fej­lődött és hogy e Deklaráció helyes­ségét a gyakorlat teljes mértékben igazolta. Megelégedéssel állapítják meg, hogy a rendszeres véleménycse­re és kölcsönös tájékoztatás, vala­mint a Csehszlovákia Kommunista Pártja és Németország Szocialista Egységpártja közötti szoros együtt­működés mindkét fél javára szolgál. Mindkét párt kötelességének tartja védelmezni a marxizmus-leninizmus tisztaságát. A jövőben is elszántan és erélyesen harcolni fognak a revizio­nizmus és az opportunizmus minden megnyilvánulása ellen. Továbbra is elmélyítik a Csehszlovákia Kommu­nista Pártja és Németország Szocia­lista Egységpártja közötti harci szö­vetséget. Csehszlovákia Kommunista Pártja nagyra becsüli Németország Szocia­lista Egységpártjának ama törekvé­sét, hogy a szociáldemokrata dolgo­zókat és azok nyugat-németországi szervezeteit meggyőzze a munkásosz­tály akcióegységének szükségességé­ről. Az akcióegység az egész német munkásosztályt döntő tényezővé te­szi a német nemzet sorsának továb­bi kialakításában a béke, a demokrá­cia és a szocializmus szellemében. III. A két küldöttség kicserélte a ha­zájukban folyó szocialista építés ta­pasztalatait és megállapította, hogy országuk dolgozóinak kiváló alkotó teljesítménye és kezdeményezése azokat a nagy átalakulásokat tükrözi, amelyek az emberek gondolkodásá­ban és a szocialista viszonyok szi­lárdulásában állottak be. A szocializmus egységes táborára és elsősorban a Szovjetunió segítsé­gére támaszkodva a két ország dol­gozó népe marxista-leninista párt­jaik vezetésével nagy sikereket ért el a népgazdaság fejlesztésében és az életszínvonal emelésében. , A szocializmus építésének mai szakaszában mindkét ország számára egyre sürgősebb feladat hasonló problémákat megoldani. Mindkét fél elsőrendű feladatnak tartja a legma­gasabb munkatermelékenység eléré­sét a leghaladóbb tudomány és tech­nika bevezetésével a termelési folya­matba. A két ország pártjai és kor­mányai a dolgozókat arra mozgósít­ják, hogy alkotó kezdeményezésüket e feladatok teljesítésére irányítsák. A szocializmus építésének mai sza­kaszában mindkét országban rendkí­vül fontosak a szocialista kollektív munka új formái, a szocialista mun­kabrigádok mozgalma. A mezőgazdaság terén mindkét or­szágban sikeresen megvalósul az egyéni kisüzemi termelésről a szo­cialista nagyüzemi termelésre való áttérés folyamata a földműves ter­melőszövetkezetek alakítása és szi­lárdítása útján. A munkatermelékeny­ség és a termelés növelése a mező­gazdaságban jelentős mértékben hoz­zájárul a városi és falusi dolgozók életszínvonalának emeléséhez. Minkét országban a népi de­mokratikus állam a szocializmus győzelme megszervezésének esz­köze s a tömegekkel a legszorosabb kapcsolatban szüntelenül szilárdul és erősebbé válik. A szocializmus felé való gyors haladás szempontjából döntő jelentőségű a szocialista tábor államainak nemzetközi- testvéri együttműködése és kölcsönös segít­sége a népgazdasági tervek egybe­hangolása, a nemzetközi munkameg­osztás bővítése és tökéletesítése, a szakosítás, a kooperáció, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csa tagállamai között folyó tudomá­nyos-műszaki együttműködés alap­ján. A két küldöttség újból kijelenti, hogy mindkét ország megbonthatatlan barátsága a Szovjetunióval a cseh­szlovák és a német nép boldog jövő­jének és biztonság'ának szilárd alap­ját és biztosítékát képezi. Mindkét párt- és kormányküldött­ség megelégedéssel állapítja meg, hogy a marxista-leninista pártok ve­zetésével tovább fejlődtek a két or­szág közötti szoros baráti kapcso­latok, ami a fokozott együttműkö­désben nyilvánul meg a politikai, gazdasági és kulturális élet vala­mennyi szakaszán. Ez hozzájárul mindkét ország szocialista építésé­hez és ezáltal a szocialista tábor egységének és felzárkózottságának megerősítéséhez is. A két küldöttség pozitívan értékeli mindazokat az intézkedéseket, ame­lyekről a Csehszlovák Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségei között meg­egyezés jött létre 1950 júliusában és 1956 szeptemberében Prágában, valamint 1957 májusában Berlinben és kijelentik, hogy továbbra is min­dent megtesznek a Csehszlovák Köz­társaság és a Német Demokratikus Köztársaság népei baráti kapcsolatai­nak és testvéri együttműködésének megerősítéséért. A termelőerőknek a Csehszlovák Köztársaságban és a Német Demok­ratikus Köztársaságban való gyors növekedése alapján ma mindkét or­szág vezető helyet foglal el a leg­fejlettebb ipari országok sorában. Ez mindkét országban a legszemlélte­tőbben az egy lakosra eső termelés és fogyasztás növekedésében nyil­vánul meg számos fontos terméknél, de megnyilvánul a termelés műszaki színvonalában is. A termelőerők gyors növekedése szorosan összefügg a kölcsönös gaz­dasági együttműködés állandó bő­vülésével. Á két küldöttség megelé­gedéssel állapította meg, hogy a köl­csönös árucsere terjedelme 1950-nel szemben kb. ötszörösére emelkedett. A két ország tervezési szervei, va­lamint a csehszlovák-német gazda­sági együttműködési bizottság kö­zött az 1965-ös évig terjedő gazda­sági együttműködésről a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagálla­mai kommunista és munkáspártjainak 1958 májusi értekezletén elfogadott határozatok alapján és e tanács ja­vaslataival összhangban folytatott el­vi megbeszélések azt bizonyítják, hogy a két otszág gazdasági erejé­nek növekedésével arányban a gaz­dasági együttműködés egyre nagyobb lehetőségei nyílnak. A gazdasági és tudományos-mü­szaki együttműködés bővülésével összhangban tovább növekszik majd a külkereskedelem terjedelme. Ez fő­leg az 1965-ig terjedő időszakra szó­ló hosszútartamú kereskedelmi egyezményben nyilvánul meg, ame­lyet a két küldöttség megegyezése alapján 1960 első negyedének végéig megkötnek. A tárgyalások folyamán kereske­delmi és hajózási szerződést írtak alá a Csehszlovák Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között. Ez a szerződés elősegíti a két ország kölcsönös külkereskedelmének további fejlődését. A termelőerők elért színvonalából, valamint a termelés szakosítása és kooperációja terén folytatott gazda­sági együttműködés eddigi ered­ményeiből és tapasztalataiból ki­indulva a tudományos-technikai együttműködés és a külkereske­delem tapasztalatai alapján a két ország állami tervbizottságainak elnökei a tárgyalások folyamán egyezményt írtak alá a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés további fejlesztésének fő irányelvei­ről a további időszakban. Ez az egyezmény alapul szolgál a csehszlo­vák-német gazdasági együttműködés további elmélyítésének. Az együtt­működés elsősorban a népgazdaság­fejlesztés hétéves tervében kitűzött, valamint a Német Demokratikus Köz­társaság ipara szocialista átszervezési tervében kitűzött fő feladatok, ugyan­akkor a Csehszlovák Köztársaság 1960-1965. évi népgazdaságfejlesz­tési tervének irányvonalai által meg­határozott fő feladatok teljesítésére irányul. Az együttműködés bővítése és el­mélyítése mindenekelőtt a termelés szakosítására és kooperációjára, va­lamint a műszaki fejlődés egybehan­golására irányul a gépipar, a vegyi­ipar és a közszükségleti ipar legfon­tosabb szakaszain úgy, hogy azok a leghatékonyabban felhasználják a két ország anyagi és pénzeszközeit, így pl. a gépiparban a termelés fej­lesztésével szoros összhangban to­vább szakosítják a nagy öntvények, gépek és vegyiipari berendezések gyártását, a szerszám- és formagé­pek, az erősáramú elektrotechnikai berendezések, mérő-, ellenőrző, sza­bályozó és próbaműszerek gyártását, valamint a közszükségleti iparcikkek termelését is. A legnagyobb mérték­ben kölcsönösen egybehangolják azo­kat az intézkedéseket, amelyeket a két országban a termelés szakaszán szerveznek, valamint a félvezetők al­kalmazását az elektronikában. A két ország lakossága egyre növekvő szükségleteinek jobb kielégítése ér­dekében különös figyelmet szentel­nek a közszükségleti iparcikkek ter­melésében és kölcsönös szállításában való együttműködésnek. Megegyezés jött létre e termelés szakosításának elmélyítésére úgy, hogy mindkét or­szágban bővüljön e termékek válasz­téka és javuljon minőségük. A tudományos-műszaki együttmű­ködés szakaszán megegyezés jött létre abban, hogy tovább fejlesztik a közvetlen tervszerű kapcsolatokat a kutató, fejlesztő és tervezési in­tézmények között, valamint a két ország egyes fontos iparvállalatai kö­zött a kutatás, a fejlesztés, a terve­zés, a termelési technológia és az ésszerűsítés kérdéseiben. Ennek az együttműködésnek a célja valameny­nyi lehetőség jobb kihasználása a termelés gépesítésének és automa­tizálásának gyors bevezetésére, va­lamint a termelés és beruházások hatékonyságának fokozására. A gaz­dasági együttműködés terén kifej­tett közös erőfeszítés hozzájárul ah- • hoz, hogy egyre több termék érje el a műszaki és minőségi világszín­vonalat, miáltal pozitívan befolyá­solja a szocialista és a tőkés rend­szer közötti gazdasági verseny ered­ményeit a szocializmus javára. (Folytatás a 3. oldalon) ÜJ SZÓ 2 * 1959. november 27.

Next

/
Thumbnails
Contents