Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-25 / 326. szám, szerda

A trebišovi Élelmiszeripari Kombinát csokoládégyárában 150 féle kitűnő minőségű csokoládét és egyéb édességet gyártanak, melyek' közül több különlegességet külföldre is szállítunk. A gyárban 34 vagon édességet készítenek a karácsonyi piac számára. Ez a mennyiség Í40 ezer karácsonyfa feldíszítésére elegendő. ČTK-felvétele Ismerkedünk a jövő feladataival A nyitrai kerület a vegyiipar egyik központja lesz A harmadik ötéves terv célkitűzései merész távlatokat nyitnak a nyitrai kerület iparosításában. Elsősorban nagy jelentőségű a vegyiipar nagyarányú fejlesztése és újabb vegyiipari üzemek létesítése. Ez érthető is, hiszen egy tonnányi plasztikus műanyag a gép-, autó- és közszükségleti iparban négy tonnának megfelelő importált színes fémet pótol. A vas, színes fém, fa, gyapjú stb. helyett a vegyiipar új termékel lépnek előtérbe. így például csupán a kábelgyártás terén az ólomnak plasztikus anyaggal való helyettesítése öt év múlva csaknem 65 millió korona megtakarítást fog évente eredményezni. A Nyíjrán felépülő (műanyagot feldolgozó kombinát, a vágsellyei Duslo, a párkányi celluioze-papírkombinát, valamint a novákyi vegyikombinát nagyarányú bővítése hozzájárul ahhoz, hogy vegyiiparunk termelése a harmadik ötéves terv végén 1960-hoz viszonyítva országos viszonylatban 86 százalékkal növekedjék. A novákyi vegyikombinát alapvetően emeli a plasztikus anyagok, a polivinilchlorid termelését és számos új termék termelését vezeti be, míg a vágsellyei Duslo a földgáz feldolgozásával, nitrogénműtrágya termelésével alapvetően emeli majd a kerület vegyiiparának jelentőségét a harmadik ötéves tervben. A kerület vegyiüzemeinek műtrágyatermelése mintegy 40 százalékkal lesz nagyobb, mint az egész ország vegyüparának * műtrágyatermelése volt 1958-ban. A műtrágya megfelelő alkalmazása mintegy 30 százalékkal emelj a terméshozamot. A Duslo építése mellett nagy figyelmet fordítanak a lakások építésére is a vegyiipar dolgozói számára. Ez idén már 30 lakást adtak át. A jövő év során 156 lakást építenek a vegyiipar dolgozó, számára. A vágsellyei vegyiipari kombinát felépítése után a község valóságos iparvárossá alakul át, s 18-20 000 lakosa lesz. Nemzetgazdasági szempontból jelentős szerepet tölt be a párkányi celluloze-papírkombinát, amely szintén hozzájárul ahhoz, hogy hazánkban 129 százalékkal növekedjék a papírgyártás. A kerület fejlődő veaviipara mintegy 16 000 új munkaerőt igényel a harmadik ötéves tervben. E kérdés szoros kapcsolatban áll a kerület falvainak szocializálásával. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés teljes győzelme és a gépesítés nyomán felszabaduló munkaerők az új iparban nyernek elhelyezést. PROBLÉMA AKAD ELÉG A népi kezdeményezést fejlesztő bizottság első tapasztalatai a Podbrezovai Vasművehben A PODBREZOVAI VASMÜVEKBEN az egészüzemi pártbizottság mellett működő, a népi kezdeményezést fejlesztő bizottság néhány tágjával beszélgettünk. Mintegy két és fél hete választották meg őket. A bizottság feladatait eddig csak hallásból, más üzemek tapasztalataiból ismerik. A választás, a megtiszteltetés persze mindannyiuk érdeklődését felkeltette és most szeretnék megállni helyüket. A dolgozók ötleteinek, javaslatainak alapos mérlegelésével, alkalmazásával nagyobb termelési eredményeket szeretnének elérni. Hogy ez sikerül, afelől nincs kétség. Az 1. számú martinkemence körül nagy a sürgés-forgás. Ömlik az acél a formákba. Aki naponta tízszer látja, az is megáll egy pillanatra, hogy elgyönyörködjék a csodálatos látványban. Forrón izzik az acél, magas fokra hágott a munkalendület. Több, jobb minőségű acélt a hazának — ezzel a jelszóval készülnek a martinászok a hazánk felszabadítása 15. évfordulójának ünnepségeire. És hogy ez nem puszta ígéret, azt világosan, kézzelfoghatóan bizonyítják az eredmények, a tervfeladatok túlteljesítése, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Vörös zászlaja, amelynek már három negyedéven át tulajdonosai. „S az utolsó negyedévben sem ad, juk ki kezünkből" — hallottuk a dolgozókkal való beszélgetésünk során. A szép eredmények elérésében különösen az 1. kemence olvasztárai vezetnek. Fegyelmezett, igyekvő és pontcs munkával érték el a versenyben a legnagyobb százalékarányt. De nem sokkal maradtak el mögöttük a többi kemence dolgozói sem. Az 1. számú kemencénél dolgozik Gustáv Javorčík, olvasztár, a kezdeményezésfejlesztő bizottság egyik tagja. Megkérdeztük, tudja-e már, mi lesz a feladata? Elmondta, hogy az első ülésen szó volt ugyan a kötelezettségvállalások teljesítésének akadályairól, de konkrét feladatot még nem kapott. Megpróbál azonban valamit csinálni. — Aki jól szétnéz az olvasztókemencéknél, a sok fiatal arcból körinyen megállapíthatja, hogy az Olvasztárok legtöbbje nemrégen hagyta el az ipariskolát. Az idősebbéin között is akadnak olyanok, akik azelőtt más foalalkozást űztek, s így ők is „fiatalok" e szakmában. Ezzel A TORNAIJAI GTÁ teljesítette kötelezettségvállalását Hazánk felszabadításának és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 42. évfordulójának tiszteletére a tornaijai GTÁ dolgozói 78 ezer korona értékű felajánlást tettek. A gépállomás párt- és szakszervezete jó szervező és agitációs munkájának következtében a traktorosok eredeti felajánlásukat 335 ezer koronával túlteljesítették. A szocialista versenybe a gépállomás 94 traktorosa nevezett be, akik a brigádokon kiváló teljesítmények elérésével vonták magukra a figyelmet. Az első helyen Lach Károly, a rimaszécsi brigád tagja végzett, aki a szántásban és a silózásban a legjobb eredményeket érte el. Utána Polacsek István, a szentkirályi brigád traktorosa következik, a harmadik helyen meg Nagy László helyezkedett el. Ez idő szerint a GTÁ^dolgozói előtt még nagy feladatok* állnak. A tél beállta előtt még 6 ezer 600 hektáron kell a mélyszántást elvégezniük. E feladat teljesítéséhez szükséges a lánctalpas traktorok kétváltásban való kihasználása. Fazekas Pál, Tornaija A CÉL ELŐTT Az utóbbi időben a csákányháziak is erősen hozzáfogtak az őszi munkálatok befejezéséhez. Az eredmény nem maradt el. A cukorrépa, burgonya, kukorica már biztonságban van. A rozs vetését elvégezték, búzát is már csak három, őszi keveréket pedig egy hektáron kell elvetniük. Tehát a csákányháziaknak nem sok van hátra, hogy elvégezzék az őszi munkálatokat. Csaba Zoltán, Ragyolc. csak azt akarom mondani, nagy szükség van arra, hoqy mi, tapasztaltabb szakmunkások még jobban segítsük kezdő, gyakorlatlan társainkat — fejezi be mondanivalóját. — Probléma akad elég, amelyeket a bizottságnak kell majd alaposan megtárgyalnia és megoldásukat elősegítenie — veszi át a beszélgetés fonalát Jozef Mistrík elvtárs, az üzem egyik legöregebb szakmunkása. — Nagy nehézséget okoz például a második kemence alacsony kéménye, mert gyenge a huzat. Három, sok esetben négy órával is kitolódik az olvasztás ideje. A KÜLSŐ ÉS BELSŐ fogyatékosságok elemzésekor Vincent Patus elvtárs, a pártalapszervezet elnöke j azonban megjegyezte, noha az acélműben akadozik a karbantartók munkája, és igen sok a tennivaló a technológiai' fegyelem betartása terén, az olvasztárok kötelezettségvállalásuk teljesítésével közel a felét pótolhatták volna a lemaradásnak. Szembetűnt, hogy a betonacélhengermű a gyár egyik legjobb üzemrészlege, számos műszaki feltétel hiánya ellenére is teljesítette mind a tervet, mindpedig a vállalást, A csőkészítő, illetve heqesztő-xészlegen sincs lemaradás, sőt vállalásaikat túlteljesítik. Menjünk a gépjavítóműhelybe. Ján Trnavský elvtárs, szintén a kezdeményezésfejlesztő bizottság tagja, feltalálta magát az új funkcióban. Itt-ott egyet-mást már elmondott vasesztergályos társainak. Nem sajnálja az időt. Kora reggel, a déli szünetben, vagy műszak után mindig talál néhány percet, amikor odaoda tud állni egyik-másik szaktársa mellé, s megkérdezi, mit szokott esténként olvasni. Persze, hogy nem megy könnyén. — Könyv? Tanultam, olvastam eleget az ipariskolában. Örülök, ha pihenhetek délután — ilyen megjegyzéseket is hall. De egyeseknél már sikerült megtörni a jeget. Négy embert nyert meg továbbtanulásra, a pártoktatásban való részvételre. Megmondta nekik, nem elég, ha belebújnak a vasba, az esztergapadba. Tanulni, művelődni is kell, úgy lesz jobb a munkájuk. Mesélt nekik a felületesen megjavított gépekről, amelyek fékezik az értékes elhatározások, kötelezettségvállalások valóra váltását. Ez mindannyiunk és az üzem kára is van. Trnavský élvtárs tapasztalata arról tanúskodik, hogy az első kudarc után nem szabad lemondani. Ügy igaz, ahogy a közmondás tartja: — A türelem rózsát terem. A példa is azt mutatja, hogy az eredményes nevelőmunkához nem elegendő csupán termelési kérdésekkel foglalkozni. Érdeklődni kell a dolgozó szórakozása felől, otthoni dolgairól. így az ember barátságba kerül a műhely, az üzemrészleg dolgozóival, akik ezután nem veszik kioktatásnak, ha segítünk. — Megéri a fáradságot. Érdemes velük foglalkozni. Üj nevek kerülnek a versenytáblára. Örülök ennek, mint a saját eredményeimnek — mondja kézszorítás közben Trnavský elvtárs. A HENGERMŰBEN szinte hegyekké növekedtek a gépek mellett a kész, megnyújtott, egyenesre vágott lemezek. Az üzemrészleg dolgozóinak jelentős része fiatal. Éppen azért itt talán még nagyobb a versenylendület, mint az üzem többi részlegén. Villámgyorsan forognak a hengerek, viszik, tolják előre a lemezzé hengerelt acélt. Űtját éber szemmel figyelik, irányítják a lemezhengerde dolgozói. Ezzel a lelkiismeretességgel érték el, hogy mind a takarékosságban, mind a többtermelési versenyben az elsők között haladnak. Itt dolgozik mint műszaki dolgozó Karol Balco elvtárs, a járási és egészüzemi kezdeményezésfejlesztő bizottság tagja. Talán a legnagyobb eredmény, hogy sikerült neki a szakszervezeti munka központjába állítani w önköltséggel és a termelékenységgé való foglalkozást. A munkaverseny szervezésénél is megváltozott a helyzet. A gazdasági vezetők rendszeresen ismertetik az FSZM műhelybizottságával, hogy mire morzgósítsák a dolgozókat a versenyben. így a mennyiségi termelés növelése mellett a dolgozók vállalásai ma már az anyagtakarékosságra, a minőség javítására is irányulnak. Sorolhatnánk a példákat tovább i6 annak bizonyítására, hogy az egészüzemi pártbizottság mellett működő kezdeményezésfejlesztő bizottság tagjai általános politikai és gazdasági kérdésekben már a kezdet kezdetén eredményes felvilágosító munkát végeznek. Nagyon érdekes és izgalmas dolog, amikor az emberek formálják, alakítják a vasat, a holt anyagot, De a bizottság nemcsak a dolgozók kezdeményezésének, az elhatározások valóra váltásának útját egyengeti, hanem arra is vállalkozott. hogy új embereket formáljon. Ez nagyon fontos. Meg kell még mondani, hogy a bizottság megválasztásával az üzemrészlegeken nem szűnt meg egy csapásra minden baj. Az üzem teljesíti a tervfeladatokat. Sőt, túl is teljesíti. Azonban a termelékenységet még jóval növelhetnék, ha jobban elosztanák a mtljjkát. Megtörténik, hogy várni kell az anyagokra, a munkára. Még mindig sok a selejt. Ez az egyik legnagyobb hiba. IGAZA VAN Bulla elvtársnak, a kezdeményezésfejlesztő bizottság elnökének, hogy a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívák tevékenysége hasznos segítője lesz az egészüzemi pártbizottságnak. Erdősi Ede UJ N

agy Sándor, az Ojmajori Állami'Gazdaság vezetője mostanában elég gyakran kerül szóba. Nagymegyeren is, az állami gazdaságok igazgatóságán is úgy emlegetik, mint az újítások emberét, aki mindig „spekulál" valamin, s ha újról esik szó, sohasem mond nemet. Egy kis ismerkedés céljából épp az iskola padjából húztuk ki. Nincs abban semmi különös, hogy ez a háromgyerekes apa még ma is szívesen ül az iskola padjában. Tanul, hogy mindazt, ami körülötte történik, jobban megértse, s a haladásnak részese lehessen. E komoly tekintetű, kemény szavú ember nem „született" gazdasági vezetőnek. Tíz évvel ezelőtt még állatgondozó volt ott, ahol ma már vezető. Közben a csoportvezetői tisztséggel járó munkát is megpróbálta. Szorgalma, vasakarata emelte ki az átlag-dolgozók soraiból s juttatta a gazdaság élére. A szorgalmas, jó munkásból kiváló vezető lett. Bár nem volt magasabb iskolai végzettsége - erre nem volt a múltban lehetősége - mégis rövidesen felfigyeltek tevékenységére. Ha alkalomadtán szóba került, hogy ez a Sanyi mégis csak jól dolgozik, érti a- dolgát, röviden válaszolt: „Szeretni és ismerni kell a földet, akkor terem az csak." Kocsink éles fordulattal gördült a gazdaság udvarába. Nagy Sándor otthonos mozdulattal tárta ki az iroda ajtaját. - Hát mire is volnának kíváncsiak? - kérdi. - Hallottuk, barátja az 'újnak. - Már ami jó - mosolyodik el. Még mondani akart valamit, áríi karcsú, barna lány lép az irodába. — Sanyi bácsi, a telefonhoz kérik, azt hiszem, a nagymegyeri tizenegyéves iskola... A nyitva hagyott ajtón keresztül tisztán hallom, amint ígéretet tesz: — Ha a jövö héten jönnek, egy-két órát szívesen nekik szánok ... Amikor újból helyet foglal, így magyarázkodik. — Arra kér az iskola vezetője, hogy a nagyobb diákoknak itt a helyszínen mondjak valamit az új módszerekről. Néhány pillanatig hallgat, úgy tűnik, mélyen gondolkozik. Majd mintha máris a diákok népes csoportjának beszélne, harsány hangon kezdi. — Aki elzárkózik az új elöl, rosszat cselekszik. Nekünk kommunistáknak az a feladatunk, hogy egyre jobb életet teremtsünk. Kevesebb munkáról, kulturáltabb életről beszélünk. Hát lehetséges ez anélkül, hogy ne ragaszkodnánk minden újhoz, ami jó és hasznos? Buta ember az, aki nem így cselekszik ... Úgy érzem, már találkoztam valahol ezzel az emberrel. Most, hogy ilyen hévvel, lelkesedéssel beszél, egyre határozottabban emlékszem rá. Ügy öt-hat évvel ezelőtt egy igazgatósági munkaértekezleten a vetésforgók jelentőségéről beszélt ilyen határozott hangon. Igen, ám akkor még csak tagjelöltje volt a pártnak. Nincs azonban sok idő az emlékezésre, ha figyelemmel akarom kísérni minden szavát. — Itt van ez a kukorica-história is. Mindenki előtt ismeretes, hogy kiváló takarmány, csak sok munkával jár. A kapálás foglalta le eddig a legtöbb munkaerőt. S ami a legrosszabb, ez a munka éppen a takarmányok betakarításával esik egyidöbe. Hát nem adott ez okot az elgondolkodásra? Míg a szakemberek vitatkoztak, jó-e a vegyszeres gyomirtás, mi a gyakorlatban próbáltuk ki. Akár hiszi, akár nem, igen jól bevált. Az idén már 19 hektáron termeltünk kukoricát egyetlen kapavágás nélkül. Egyelni sem kellett, mert a vetőgépet ennek megfelelően állítottuk be. A kopottas íróasztal fiókjából papírt, ceruzát vett elő. Egy darabig, számolt, majd így folytatta. - A kapáláshoz képest játék a vegyszeres gyomirtás.. Jóformán csak a gép dolgozik és a termelési költség is lényegesen csökken. Egy hektár kukorica megkapálása 650 koronába kerül, a vegyszeres gyomirtás mindössze 45 koronába. A termés sem lett kevesebb. Morzsolt állapotban 49 és félmázsás átlagtermést értünk el. De ha érdekli az új, mutathatok még egyebet is. Hallotte már a nagydüri istállóról ? Amikor tagadólag intettem, szinte parancsoló hangon mondta: - Akkor hát gyerünk. Talán negyedóráig döcöghettünk a hepe-hupás határúton, amikor egy tanya bukkant elénk. Nagy Sándor figyelmeztetett. - Ha nem tudná, ez a nagydüri gazdaság. Az istálló pedig itt épül. Más nevet nem tudtunk kitalálni neki, azért neveztük el nagydüri istállónak. Ez az első az országban. Még a térképen is a nagydüri nevet viseli. Egy hatalmas betonoszlop mellett állunk meg, s Nagy Sándor feléje bök. - Tizennégy méter magas. A betonoszlop körül egy 34 méter átmérőjű betonszegélyű kör záródik be. A betonkarikán bizonyos távolságban vaskampók rozsdásodnak. Ugyanilyenek látszanak fenn az ég felé meredő oszlopon is. — Ha nem tévedek, olyan lesz ez, akár egy sátor - kockáztatom meg a véleménynyilvánítást. — Eltalálta. Akár egy nagy sátor. A kifeszített drótköteleket dróthálókkal^ kötjük össze, arra nádat rakunk, elk'észítjük a mélyalmot, s máris kész az istálló. A takarmányt és a silót az istálló előtt raktározzuk el. A jószág szabadon járhat-kelhet, akkor ehet, amikor éppen jól esik neki. Az építkezés gazdasági részére terelve a szót, Nagy Sándor kicsit elgondolkozik, majd így válaszol. — Ha valamit csinálunk, mindig azt tartjuk szem előtt, mennyivel teszi könnyebbé az ember munkáját és mennyibe kerül. Ez esetben mind a kettő fennáll. Az embernek itt egyéb gondja sem lesz, mint felügyelni a jószágra. No de el ne felejtsem. Ennek az istállónak a párja is rövidesen fölépül. A kettőben háromszáz növendékállat ot helyezünk el. A háromszázat egy ember gondozza. A régebbi istállókban ennyi jószághoz legalább 14 ember kellett. Ezt véve alapul csak a munkabéren 150-170 ezer koronát takarítunk meg egy év alatt. Az építkezés is sokkal olcsóbb. „Stabil" istálló enynyi jószág számára több mint egymillió koronába kerülne, így meg 100-120 ezer koronából felépítjük. S

zürke, szinte átláthatatlan köd ereszkedik a tájra. Az istálló gerincét képező betonoszlop csúcsát már alig-alig látjuk, amikor kezet rázunk, s a félhomály lassan elnyeli a távolodó Nagy Sándort is, az új emberét. SZARKA ISTVÁN ÜJ SZÖ 4 * Í959- november 25-