Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-03 / 304. szám, kedd

' A csehszlovákiai magyar tankönyvkiadás feladatai A csehszlovákiai általános művelt­séget nyújtó iskolák és a szakisko­lák reformja, amely az 1959/1960-as években valósul meg hazánkban, a tankönyvkiadó vállalatok dolgozóit is fokozott feladatok elé állítja. Az is­kolareform célja, hogy közelebb hoz­za az iskolát, az ifjúságot az élet­hez. Az új feltételeknek megfelelően a tankönyvkiadás feladatai is meg­változtak. A Csehszlovák Kommu­nista Párt XI. kongresszusának ha­tározata szellemében a Szlovákiai Pedagógiai Könyvkiadó magyar szer­kesztőségének dolgozói legjobb te­hetségükkel hozzájárulnak a párt­kongresszus határozatának teljesíté­séhez, a magyar iskolák tankönyvei­nek színvonalbeli emeléséhez. Á tan­könyvek színvonalának emelésével a kiadóvállalat dolgozói hozzájárulnak a csehszlovákiai magyar dolgozók, különösen az ifjúság marxista-le­ninista szellemében és a szocialis­ta hazafiság szellemében való ne­veléséhez. Ennek érdekében a kiadó­vállalat magyar szerkesztősége biz­tosította a tankönyvek és az iskolai segédkönyvek mellett a politechni­kai tankönyvek, politikai és kultu­rális jellegű műveknek, köztUk a legjelentősebbnek, a magyar-szlovák kulturális kapcsolatok antológiájának kiadását. Az 1960 —61-es tanévben a cseh­szlovákiai magyar iskolák kb. 64 tan­könyvet és segédkönyvet kapnak újabb kiadásban a tanév kezdetén, részben hazai magyar szerzőktől, részben fordításokat cseh és szlovák tankönyvek alapján. A nyelvi tár­gyakon és az iskolai segédkönyveken kívül tankönyveink jelentős része fordítás. Szerkesztőségünk évről-év­re, az adott lehetőségek között, mind több tanítót kapcsol be a magyar tankönyvek szerkesztésének munká­jába. Mind több gyakorlati pedagó­gus, szakember vesz részt a magyar tankönyvek összeállításában, mint szerző, fordító és bíráló. A tanítók szélesebbkörű érdeklődése nagyban hozzájárul a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák könyvei módszer­tani, politikai és szakmai színvona­lának emeléséhez. Az Iskolareformmal párhuzamosan különböző tankönyvek jelennek meg az iskolák fokozatának megfelelően. Kiadóvállalatunk tankönyveket és Pesterzsébeti munkáskórus Ipolyságon Kedves vendégei voltak a napok­ban Ipolyságnak. A Járási Művelő­dési Otthon meghívására vendégsze­repelt a városban a Magyar Népköz­társaság egyik jeles munkáskórusa, a pesterzsébeti Vörös Csillag Mun­kás kórus. Velük együtt látogatott el Ipolyságra a pesterzsébeti Kisipa­ri Szövetkezetek Erkel Ferenc Mű­vészegyüttese is táncegyüttesével és szólistáival. A pesterzsébeti csoport több mint kétórás igen színvonalas előadással szórakoztatta az ipolysági közönséget. Műsoruk egyes számai megérdemelten nagy sikert arattak. A Vörös Csillag Munkáskórus gazdag repertoárjával, fejlett interpretáló készségével, harmonikus és fegyel­mezett együttműködésével lepte meg a közönséget. Bartók-, Bárdos- és Halmos-népdalfeldolgozások, Verdi­operakőrusok, magyar és szovjet kó­rusművek váltakoztak műsorában, amely méltó módon képviselte a Ma­gyar Népköztársaság műkedvelő, kó­rusainak magas színvonalát. A műkedvelői szintet jóval túl­szárnyaló teljesítményt nyújtott a pesterzsébeti együttes kiváló zongo­raszőlistája, Finta Éva, aki Chopin; Rahmanyinov- és Liszt-szerzemé­nyeket adott elő. bravúros techniká­val, művészi átérzéssel. Hatalmas sikert aratott Gellért Klára szóló­énekesnő, akit a közönség szűnni nem akaró tapsvihara szinte le sem engedett a színpadról. A remek hanganyaggal, és fejlett előadókész­séggel rendelkező Gellért Klára va­lóban művészi teljesítményt nyúj­tott, s mindaz, amit előadott, mesz­szemenően felülmúlta még a legjobb műkedvelői színvonalat is. Személyé­ben, kiforrott tehetséget volt alkal­ma megismerni az ipolysági közön­ségnek. Gábriel Zoltán, az együttes férfiszólistája szintén szép sikerrel szerepelt. Az előadott Schubert- és Brahms-dallal bebizonyította, hogy fejlődőképes, kellemes hangú éne­kes. A nagysikerű műsorban fellépett a pesterzsébeti Kisipari Szövetkeze­tek Erkel Ferenc Művészegyüttesé­nek táncegyüttese és népi zenekara is Radnay Zoltán vezetésével. Sike­res számaikkal nagyban hozzájárul­tak a műsor tarkításához. Az előadás szünetében módunkban állt beszélgetni az együttes művé­szeti vezetőivel. Elmondották, hogy a pesterzsébeti Vörös Csillag Mun­káskőrus jövőre fogja ünnepelni fennállásának negyvenedik évfordu­lóját. A kórus karnagya Kopecky Alajos zenetanár, akinek kiváló mun­kájáról az énekkar nagyszerű telje­sítménye tanúskodik. A kórus eddig 23 első helyezést ért el a Magyar Népköztársaság,, prszágos dalverse­nyein. Az idén;mír 34 alkalommai szerepeltek a nagyközönség előtt odahaza, a párt, a szövekezetek és a Hazafias Népfront különféle rendez­vényein. Beszélgetésünk során megtudtuk, hogy a kórus tagjai nagy többsé­gükben a cipész-kisiparosok, akik min­dennapi munkájuk után az ének- és kórusművészet iránti lelkesedéstől fűtve vesznek részt a kórus mun­kájában. Vége szakad a beszélgetésnek. Kezdődik a műsor második része. Ismét ott áll a közönség előtt a csaknem 40 tagú kórus. Egyszerű munkásemberek, a szomszédos Ma­gyar Népköztársaságból érkezett ba­rátaink ajkáról ismét száll az ének. A békéről, a népek barátságáról... Sági Tóth Tibor segédkönyveket ad ki a következő iskolai évre a tizenegyéves iskolák és a tizenkétéves iskolák számára. A tizenegyéves iskolák tanulói szá­mára megmaradnak a régi tanköny­vek újabb kiadásban. A tizedik osz­tály számára új tanulmányi szöve­gek jelennek meg magyar, szlovák és orosz nyelvből. A tizenkétéves iskolák számára fokozatosan vezetik be a végleges tankönyveket. A következő tanévben az első és a második osztály szá­mára végleges tankönyvek jelen­nek meg. Hatodik osztályban rész­ben végleges tankönyveket és rész­ben egy évig kísérleti könyveket kap­nak a tanulók. Végleges tankönyvek jelennek meg a hatodik osztály szá­mára a zenei nevelésből, földrajz­ból, mértanból és mennyiségtanból. A többi tárgyakból kísérleti tanköny­veket fognak használni a hato­dik osztály tanulói egy évig az összes iskolákban. A tizenkétéves is­kolák tizedik és tizenegyedik osztály számára új tankönyvek és segéd­könyvek jelennek meg magyar, szlo­vák és orosz nyelvből. A többi tan­tárgyakból megmaradnak az 1959 60­as iskolai évben megjelent új tan­könyvek. A tizenkettedik osztály számára 1961-ben jelennek meg az új tankönyvek. A következő iskolai évben meg­jelennek a politechnikai nevelés tan­tárgyai magyar nyelven a 6 — 9 osz­tály számára. Az 1960-as év folya­mán a 10 — 12. osztály számára ma­gyar nyelvű politechnikai szótár je­lenik meg. A nyelvi tárgyakat kivéve az év végéig megjelenik a tizen­egyéves iskolák tanterve a 9—11. osztályok számára. A tizenkétéves iskolák tanterveit fokozatosan a kö­vetkező év folyamán adjuk ki. 1960. tavaszán megjelenik az első, máso­dik és hatodik osztály tanterve ma­gyar nyelven. A csehszlovákiai magyar tankönyv­kiadás javulása mellett még nincs megoldva a tankönyvek célszerű elosz­tása, amit a Slovenská kniha részben saját hibáján kívül nem tud meg­oldani. Helyesebb volna, ha az isko­lák a tankönyveket közvetlenül a Slovenská kniha központi raktárából rendelnék meg, elkerülve a járási elosztók közvetítését. Csak így le­hetne elkerülni, hogy szeptember elsején egyes járásokban nem lehet tankönyveket kapni, habár a tan­könyvek tízezres példányszámban jelennek meg. Ezt a kérdést az ille­tékes iskolaügyi szerveknek is fi­gyelembe kellene venni, hogy a kö­vetkező tanév elején elkerüljük a közelmúltban még előforduló aka­dályokat a tankönyvek elosztása és kiadása terén. A fentvázoltak alapján tanítósá­gunk és vidéki iskolaügyi szerveink rövid áttekintést kaptak a csehszlo­vákiai magyar tankönyvkiadás leg­közelebbi feladatairól, és vélemény nyilvánításukkal hozzájárulhatnak a tankönyvkiadás minőségi javításához. HAMAR KÄLMÄN, a Szlovákiai Pedagógiai könyvkiadó magyar szerkesztőségének vezetője. \ NEGYVEN EVES v a Kolozsvári Állami Román Opera; Díszelőadás színhelye volt az elmúlt napokban a Kolozsvári Ál­lami Román Opera: ünnepélyes keretek között megnyitották az opera negyvenedik évadját. Ez alkalomból hazai szerző, Sabin Dragoi Napasta című dalművét mutatta be a nagyközönségnek a jubiláló társulat. Négy évtizedes pályafutása so­rán a kolozsvári román opera je­lentős fejlődést tett meg és rendkívül nagy szerepe volt — különösen az elmúl másfél évti­zedben — a tömegek kulturális nevelésében. Az elmúlt évek fo­lyamán az együttes nem kevesebb, mint 28 hazai operát tűzött mű­sorára és ugyanakkor repertoár­ján több mint 50 klasszikus dal­mű is szerepelt. Gounod Faust­jától kezdve, Verdi, Puccini mű­vein keresztül Smetana Eladott mennyasszonyáig és Suchoň, szlovák zeneszerzőnek az idén bemutatott népi operájáig a leg­jelentősebb klasszikus és népi operák megtalálhatók a Kolozs­vári Állami Román Opera műso­rán. Nagyrészt fiatal, de szerfölött tehetséges fiatalok alkotják az opera ének-, balett- és zene-ka­rát. Az énekművészek közül olyan ismertek énekelnek a kolozsvári színpadon, mint a Scalában is vendégszerepelt Lya Hubic (szop­rán), Ion Piso, Alexandru Racolta államdijasok és innen indult el az ország egyik jelenlegi leg­nagyobb baritonistája, Dávid Oha­nesian államdíjas is, aki fiatal kora (alig 32 esztendős) ellenére számos sikert aratott külföldön is. Jelenleg a Szovjetunióban vendégszerepel osztatlan siker­rel. Számos külföldi vendég keresi fel évente a kolozsvári társulatot. Olasz, szovjet, csehszlovák, ma­gyar, bolgár, lengyel, német, gö­rög karmesterek és énekesek mu­tatkoztak be itt a nagyközönség­nek. Anatol Chisadji, az opera igazgatója találóan jegyezte meg, hogy a külföldi vendégek szívesen látogatnak ide, mert a hálás ko­lozsvári közönség méltányolni tudja művészetüket. Oj évad kezdődött a kolozsvári román operában, remélhetőleg az újabb sikerek évadja ... László Ferenc, Kolozsvár Jó úton a politechnikai nevelés A Komáromi Tizen­kétéves Középiskola az 1959-60. tanévben fia­talos lendülettel fogott hozzá a politechnikai nevelés elmélyítéséhez. Az elmúlt tanévek ta­pasztalatai alapján szakképzett pedagógu­saink ma már mélyebb tudást nyújthatnak ta­nulóinknak e fontos tantárgyban. A politechnikai ne­velést a második fo­kon (6.-9. osztályok­ban) két csoportra osztottuk: műhely- és kerti munkára. A mű­helymunkát tanulóink az iskola műhelyeiben végzik. Már van jól felszerelt asztalos- és lakatosműhelyünk. Az említett műhelyekben szakképzett tanítók végzik a tanítást. A műhelyek berendezése kissé hiányos, de ezt is rövidesen pótoljuk az iskolák építésének megsegítésére létesí­tett „Z" akció kereté­ben. A közeljövőben 2 lakatos-, 2 asztalos- és egy gépészeti műhelyt építünk 380 ezer korona költséggel. En­nek megvalósításához a JNB iskolaügyi osz­tálya 110 ezer korona segítséget nyújt. A to­vábbi segítséget a védnökségi üzemektől és a szülői munkakö­zösségtől kapjuk. A kerti munkát 11 ár területen végzik tanu­lóink, amelyet — terv szerint — ebben az év­ben 18 árral bővítünk. A kertben végzett munkák sikeréhez nagymértékben hozzá­járul a védnökségi üzemek segítsége, ame­lyek vetőmagot, trá­gyát és melegágyat ad­tak ískoláriknak. Az említett tényekből lát­hatjuk, hogy a 6. — 9 osztályokban sokoldalú a politechnikai nevelés. A politechnikai ne­velés a 10.-12. osztá­lyokban a termelés alapjai elnevezést kap­ta. Ezen a fokon is két ágazatot létesítettünk: gépészeti és mezőgaz­dasági ágazatot. A gépészeti ágazat tanulói a hajógyárban szakképzett mesterek irányításával bekapcso­lódnak a termelésbe. A gépészeti ágazaton az elméleti oktatást tapasztalattal rendel­kező mérnökök végzik. Az elméleti oktatás *szlovák nyelven folyik annak érdekében, hogy az iskola elvégzése után a termelésbe lé­pő és az egyetemre ke­rülő maqyar diákok nyelvi nehézség nélkül bekapcsolódhassanak a termelésbe, illetve a tanulásba. Iskolánkban a poli­technikai nevelésben sokat segítettek a véd­nökségi üzemek, ösz­szesen hat üzemmel kötöttünk védnöksécjf szerződést. Ki kell emelni a Május 9 és a Doprastav üzemeket, melyek megértették a CSKP Központi Bizott­ságának az iskolaügy­gyei kapcsolatos ápri« íisi határozatát. Ratimorszky Gyula, Komárom. A modern kínai irodalom három legolvasottabb regényének színes filmváltozatát készíti a pekingi film­gyár. „A családom" című regény, ame lyet Tao Cseng fiatal író írt, az im­perializmus és a feudalizmus ellen fellázadt kínai parasztokról szól. Jang Mo „Áz ifjúság dala" című re­génye az Északkelet-Kínába betört japán hódítókkal vívott harcokat ele­veníti fel. Mao Tum-nak a kínai szénbányászok életét bemutató re­gényét a legkiválóbb drámai színé­szek közreműködésével forgatják, i K özismert tény, hogy a szerel­mi hév nemcsak Földünkre s az emberi szívekre korlátozódik. A szerelmi hev kozmikus méretek­ben és világűr-viszonylatban is isme­retes fogalom. Hogy csillagászaink erről mindeddig semmit sem, vagy csak nagyon keveset tudnak, csupán azt a sajnálatos tényt bizonyítja, hogy a csillagászattal fantázianélküli emberek foglalkoznak. Nemrég történt, hogy - kozmikus szinten — szerelembe esett a Vízön­tő. Kissé hideg egyéniség ugyan ­bár az ő jegyében született emberek az ellenkezőjét állítják —, de a sze-. relem végeredményben a hűvösebb természetek felett is győzedelmeske­dik, s itt a földön például a szerelem megnyilvánulása matematikusok és szakszervezeti titkárok közt is fellel­hető. A Vízöntő szerelme úgy került napvilágra, hogy csillag-tekintetét ál­landóan arra a pontra szegezte, ahol a Pegazus csillagkép fénylik. Ebben a rendkívül költői csillagképben gyul­ladt ki az a csillag, amely elbű­völte az öreg Vízöntőt, s ennek kö­vetkeztében szökött fel rendkívüli módon a szíve körül elhelyezkedő csillagok hőmérséklete. Nyílt titok­volt, hogy míg eddig a Vízöntő szí­vének (természetesen színképelem­zéssel mért) hőfoka 8000 fok körül mozgott, s ennek következtében fehér fényben izzott, most 11000 fokra emelkedett és kékesfehérre változott - az ,,A" fényerősségi csillag osztály­nak megfelelően. A Vízöntő termé­szetesen egy csöppet sem törődött azzal, milyen gondot okoz a csilla­jiRí MARÉK : Örök szerele m gászoknak hőfoka átértékelése, hanem csak nézte, nézte a világűr végtelen sötétjét, amelyből a Pegazus csilla­kép ismeretlen s mégis rendkívül bá­jos csillaga fénylett feléje. Mindenki tudta ugyan, hogy az új kisasszony nem büszkélkedhetik valami különös családfával, arról is suttogtak, hogy kifejezetten nova, vagyis új csillag, amely isten tudja, hogyan keletkezett. Ezt a világürbeliek ősi és tisztes családjában mindig olyasminek tar­tották, ami egy jobb családban nem fordulhat elő, s a jól nevelt csillagok szinte megbotránkozva fordultak fél­re. Ez a nova csavarta el az idős és hűvös Vízöntő fejét, és senki sem tudott rajta segíteni. Egyszóval: olyan igazi világűr-botrány szaga volt az egész esetnek, amilyen a • földön is elég gyakran előfordul. A Vízöntő olyan szerelmes lett, hogy már azzal sem törődött, hány ember születik az ő jegyében, sőt azt beszelték róla, hogy fütyül minden horoszkópra. - Meglátjátok, a végén ez a no­v a még belebolondul ebbe a vén­emberbe és feléje repül — rémüldö­zött a Hattyú. - Szép kis katasztró­fába sodorhatja az egész minden­séget. - Még csak az hiányzik — fujta­tott a Bika. - Kikérem magamnak'. El tudjátok-e egyáltalában képzelni, milyen pánik lenne ebből a földön? Vásárlási láz, a részvények tőzsdei áresése, újabb atombomba-kísérle­tek ... Ne fessetek az ördögöt a falra! — Beszélni kellene vele, — sut­togta az egyik Iker, de testvére rá­kiáltott, hogy ne dugja az orrát olyasmibe, amihez semmi köze. A Vízöntő mit sem törődött ezzel, csak kitartóan nézte az új csillagot és időnként halk sóhajt hallatott. Természetesen a szerelem megnyilvá­nulásaként. A csillagok közt vannak közkedvelt üstökösök, amelyek berepülik a világ­űrt és értesülnek minden csekélység­ről. Az állócsillagokkal szemben nagy előnyt jelent mozgékonyságuk, így ők látják el a helyi hírszolgálatot. Ugyanakkor persze rágalmakat és társadalmi pletykákat is terjesztenek, de ezzel úgyis számol mindenki. Egy arrarepülö üstökös elhíresztel­te, hogy az az új csillag a Pegazus­bari! csak látszólag kékesfehér, a való­ságban közelről nézve egy kissé vö­röses, s azonkívül szeplős az orra. A csillagok sziszegtek a csodálkozás­tól és a kárörömtől, de a Vízöntő mozdulatlanul bámult tovább szerel­me felé — arra a gyönyörű új csil­lagra, amely elbűvölte öreg szívét. Nemsokára azonban egy másik üs­tökös repült el a Vízöntő mellett, nem afféle pletykahordozó, mint az előbbi, hanem a komoly és köztisz­teletnek örvendő Halley-üstökös. Te­kintélyének tudatában magasan hord­ta a csóváját és egy pillanatra meg­állt a Vízöntő mellett. Bizalmasan feléje intett és így szólt: - Drága, öreg barátom — szólt az előkelő hölgy - kötelességemnek tartom, hogy felnyissam a szemét. Tudja, a magamfajta régi vándor­nak mindenütt vannak ismerősei, sok mindent megtud. A maga imádotta már nincsen. Széthullott. A Vízöntő izgatottan nyelt egyet: - Hogy értsem ezt? - Megesik az ilyesmi a világűr­ben. Tudja, ezek az új csillagok rendszerint rossz anyagból készülnek, rendesen keringeni sem tudnak, más mozgásról nem is beszélve - így hát megint csillagköddé hullanak szét. Ez történt a maga ... - De bocsásson meg, nagyságos asszonyom - dadogott a Vízöntő, ­ez talán csak tévedés ... Hiszen ... Hiszen én látom szerelmetes csillag­páromat. - Kedves barátom, engedje meg nekem, mint csillagászatilag képzett üstökösnek, hogy felvilágosítsam. A Pegazus, csillagkép, amelyben az ön szerelme van, illetve bocsánat: volt, 3 500 000 fényév távolságban van in­nen. Ez azt jelenti, hogy három és félmillió évig repül ide szerelmének sugara. Nem szívesen okozok fájdal­mat, de a helyzet világos. A hölgy százezer évvel ezelőtt széthullott. Pon­tosan hárommillió négyszázezer év múlva jut el önhöz utoljára annak a pillanatnak a sugara, s akkor ön is meglátja a végét. De ó maga már régen nincs ott. Higyje el nekem, én tanultam csillagászatot, s jó kapcso­lataim vannak. A Vízöntő dermedten nézie csilla­gát. Az üstökös felsóhajtott és nagy­világi égitesthez illően, együttérzés­sel suttogta: — Megértéssel vagyok fájdalma iránt. Fogadja részvétemet. — Egy pillanatra, nagyságos asz­szonyom — tért magához a Vízöntő - ez tehát azt jelenti, hogy még 3 400 000 évig láthatom szerelmemet? — A képét — helyesbített az üs­tökös és leeresztette csóváját. — Akkor rendben van. Sót, boldog vagyok - válaszolta a Vízöntő, s pil­lantása ismét szerelmesen meredt a Pegazus csillagkép felé. Az üstökös gondolt valamit az öre­gedő férfiakról és tovaszállt, A zóta a csillagok mély szána­lommal pillantgatnak az öreg Vízöntőre, a sajnálatra méltó vén bo­londra. De a Vízöntő, míg pillantása kedvesének képét issza, ezt suttogja bajusza alatt: — Milyen jó, hogy láthatom, s amellett biztos lehetek benne, hogy nem hagy el, mert voltaképpen már nem is létezik. Hárommillió négyszáz­ezer fényév alatt pedig majd csak találok valaki mást. Mit lehet tudni egy ilyen világűrben .., Sz. I. fordítása (JJ SZÖ 5 * 1959. november 3,

Next

/
Thumbnails
Contents