Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-21 / 322. szám, szombat

BHSS m a Föld meghódítására Ujabb lépés Gát a Bering-szorosban A világűr meghódításának lélegzetelállítóan izgalmas kísérletei sem terelhetik el figyelmünket — a Föld meghódításáról. A Földön is van még sok meghódítani való. Például P. M. Boriszov Sztálin-díjas szovjet mérnök tervet készített a Bering-szorosban létesítendő ha­talmas gát felépítésére, amelynek segítségével, a terv szerzője sze­rint, meg lehet változtatni a sarkvidéki területek klímáját, s a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Kanada területén fekvő hatalmas ki­terjedésű. örök fagytól megbénított térségeket termő talajjá lehet változtatni. A Lityeraturnaja Gazeta tudósítója felkereste Boriszov mérnököt. A vele folytatott beszélgetésből idézzük ezeket az érdekes részlete­ket. Az ábránd megszületése Hol és mikor született meg a gondolat, hogy meg kell javítani a klímát? — A húszas évek végén, amikor befe­jeztem tanulmányaimat a moszkvai bányá­szati akadémián és Észak-Szahalinra utaz­tam olajat keresni. A fagyos talajon ne­hezen ment a fúrás és az építkezés. A ke­mény hideg az embereket is megviselte. Mennyit ábrándoztunk a melegről . .. Vessünk egy pillantást a térképre '— Mielőtt a gátról beszélnénk — mond­ja Boriszov — először rövid földrajzi ismertetést szeretnék adni. Nézzen csak ide ... (íróasztalán kiteregette a hatalmas világtérképet, amelynek középső részét a körülbelül 13 millió négyzetkilométeren elterülő Északi-jegestenger foglalja el.) A Szovjetuniót délről, délnyugatról és dél­keletről magas hegyek koszorúja veszi kö­rül. Ez azt jelenti, hogy a hegyek három oldalról elzárják az országot a meleg déli légáramlatok elől. A negyedik oldalon, északon viszont szabad az út az északi­sarki medence hideg légtömegei előtt. Ez az oka, hogy a Szovjetunió területének 47 százaléka az örök fagy vidéke. A hideg és száraz levegő, amely a hóval és jéggel bo­rított óceán felől húzódik be az országba, nyáron a síkságokon felhevül és kiszívja a nedvességet a talajból és a növényekből. Ezért van gyakran aszály a Volga-vidéken, a Kaukázus vidéki síkságokon és más területeken. A hideg nagy adószedő És még egy dolog: a hideg kegyetlen rabló, óriási anyagi eszközöket vesz el az országtól. A Szovjetunió északkeleti részein és más országok hasonló klímájú vidékein az üzemek, villanytelepek, bányák stb. építése másfél-kétszer annyiba kerül, mint a mérsékelt éghajlatú vidékeken. A Szovjetunióban a beruházások mintegy 10 százalékát a hideg nyeli el. A hétéves tervre előirányzott beruházás összege 1940 milliárd rubel. Ebből tíz- és tízmilliárd rubel — adó a hidegnek. És milyen káro­kat okoz, hogy a téli időszakban minden évben leáll a tengeri és a folyami közleke­dés! És mibe kerül az északi-tengeri út, a világ legnehezebb és legdrágább tengeri közlekedése!... Ez a helyzet a Szovjetunióban. Most nézzük meg, mi van külföldön. Nagyrészt az Északi-jegestenger az oka, hogy Japán északi részén gyakran nem érik be a rizs, hogy befagy a Sárga-tenger északi része; s gyakran okoz károkat a franciaországi szőlősgazdáknak, mennyi bajt csinál Né­metországban, Olaszországban. Kanadában is hatalmas térségeken örök fagy uralko­dik. Az Északi-jegestenger megnehezíti az amerikaiak életét is. Alaszka: a kegyetlen fagyok hazája. Területének 70 százalékát örök fagy veri bilincsbe. Még az Egyesült Államok szívében is megmutatja hatását az északi-sarki medence rideg klimája. A Szent Lőrinc-öböl az Egyesült Államok legnagyobb iparvidékéről, a Nagy Tavak környékéről utat nyit az Atlanti-óceánhoz. A tavak hosszú hónapokon át hajózhatóak, de az Atlanti-óceánra kijárást biztosító öböl vizét az évnek csaknem a felében vastag jégpáncél borítja, s az amerikaiak óriási összegeket költenek a jég elleni küzdelemre. A Föld „vízfűtése" Először vizegáljuk meg, miért ke­letkezett ez a jég, - folytatja Bo­riszov. - Nem azért, mert az óceán vize hideg. Egyáltalán nem. Távol­ról sem az Öceán a „bűnös", hanem a belé ömlő folyók. Az Ob, a Lena, a Jenyiszej stb., folyók édes vize könnyebb az óceán sós vizénél. Az óceánba jutva egy felső, édesebb ré­teget alkotnak s ez a réteg jéggé fagy. A jég visszaszorítja a mélyen fekvő vízrétegek melegét, amely fel­melegíthetné a hideg, sarkvidéki le­vegőt. Tehát meg kell szüntetni a jég­páncélt. De hogyan? Ezt megtehetné a meleg Golf-áram, amely az Atlan­ti-óceánból kerül az Északi-jeges­tengerbe. Ha érintetlenül jutna az északi sarkvidékre, gyorsan felol­vasztaná a jeget. Az Északi-jeges­tenger azonban az atlanti bejáratnál hideg áramlatokkal fogadja a Golf­áramot - közülük a Labrador-áram és a kelet-grönlandi áram a leg­erősebb. Ezek együtt annyira lehűtik és elerőtlenítik a Golf-áramot, hogy az szinte egyáltalán nem tesz kárt a jégtakaróban. Vizet szivattyúzni a Jeges-tengerből a Csendes-óceánba Semlegesíteni kell tehát a hideg áramlatokat, szabad utat kell enged­ni a Golf-áramnak. Mégpedig a Be­ring-szoroson keresztül! Ha itt szi­vattyúkkal felszerelt hatalmas gátat építenének s átszivattyúznák a vizet az Északi-Jegestengerből a Csendes­óceánba, a hideg áramlatok megbé­nulnának, nem találkozhatnának és vegyülhetnének a Golf-árammal. Ezek a szivattyúk ugyanakkor fo­koznák a Golf-áram meleg vizének áramlását is. A melegét megőrző felszabadult Golf-áram egyenes úton jutna keresztül az Északi-jegesten­geren és hiánytalanul leadhatná me­legét. A meleg és a hideg áramlatok szembeáramlása helyett — ami je­lenleg fenntartja és megújítja a jégtakarót — a meleg atlanti víz közvetlenül, egyenes úton jutna el az északi-sarki medencén keresztül a Csendes-óceánba s felolvasztaná a jeget. De nemcsak ez befolyásolná az ég­hajlat felmelegedését. A jég és a hó ugyanis a nap melegének 90 százalé­kát visszaveri a világűrbe. A víz ez­zel szemben elnyeli a meleget. Ha egy pillanatra feltételezzük, hogy az Északi-jegestenger jégpáncélja már felolvadt, akkor a tenger vize által elnyelt meleg körülbelül 150-szer nagyobb, mint a földünkön egy év alatt bányászott, szénben, olajban és gázban rejlő hő. Földünk így hason­líthatatlanul melegebb és csapadék­dúsabb lenne. Az álom megvalósítható! — Ezek után — mondja Boriszov mérnök — áttérhetünk a Bering­szoros gátjának problémájára. (Pjotr Mihajlovics elővesz egy vastag dosz­sziét, amely több száz gépírásos la­pot, rengeteg vázlatot, sémát, rajzot, számítást tartalmaz. Üjra a térképre mutat... Itt a Bering-szoros. Ez a keskeny két csík köti össze a szibé­riai Csukcs-félszigetet az amerikai Alaszkával. Véleménye szerint itt kell gátat építeni.) Hogy hogyan lehet megvalósítani egy ilyen gigászi építkezést? Ho­gyan lehet elzárni a 74 kilométer hosszú s átlag 50 méter mély szo­rost? — Természetesen összeszerelt gát lenne — magyarázza a mérnök. — Körülbelül így nézne ki. (Kiterít egy ív papírt, amely vasbeton-pontonok több emeletes lépcsősorát ábrázolja). A pontonokba lennének beszerelve a szivattyúk, helyesebben szólva a víz­hajtó csavarok. A pontonokat például Vlagyivosztokban és az amerikai part­vidéken lehetne megépíteni, azután a Bering-szoroshoz vontatni és itt, a helyszínen összeszerelni. .Csak" 70 milliárd rubel Ehhez valószínűleg több száz mil­liárd rubelre lenne szükség — pró­bálja az újságíró kipuhatolni, meny­nyibe is kerülhet egy ilyen építke­zés, amelyet még nem ismer az em­beri történelem. — Ugyan már, mit képzel! — cso­dálkozik Pjotr Mihajlovics. — Hozzá­vetőleges számítások szerint a gát körülbelül 70 milliárd rubelbe kerülne. Ha figyelembe vesszük, hogy a szűz­földek megművelésére körülbelül 31 milliárdot költöttünk és ez az összeg már bőségesen megtérült, akkor nem tekinthetjük túlságosan nagy kiadás­nak ezt a 70 milliárdot, amellyel több száz millió hektár földet lehetne hasznossá tenni. Egyes tudósok szemében a terv ma még utópisztikus ábránd. De nem is olyan régen a holdrakétát is fantáziá­nak tekintették. Más tudósok és tu­dományos kutatóintézetek — miután megismerkedtek a Bering-szoros gát­jának tervével — teljesen reálisnak tartják az elgondolást. A villamos energia előteremtése Minden építkezéshez villamos energia szükséges. Honnan veszik majd az áramot a Bering-szorosban, ezen a távoli lakatlan területen? — Igen, ez nehéz probléma — bó­lintott Pjotr Mihajlovics. — De meg lehet oldani. Aránylag sok villamos energiára lenne szükség, — körülbelül annyira, mint amennyit négy sztálin­grádi vagy két bratszki erőmű termel. Hogy honnan vegyük ezt az energiát? Először is az atomkorszakban néhány tucat úszó atomerőmű is szóba kerül­het. De nem ez az egyetlen lehetőség. Az Északi-jegestengert körülvevő ha­talmas területek igen gazdagok szén­ben, gázban és olajban. Sajnos, e terü­letek természeti kincseiről még nincs alapos ismeretünk. De a viljuji me­dencében, a Léna partján már tár­tunk fel gázlelőhelyeket. Számításaim szerint háromezer-háromezerötszáz kilométer hosszúságú gázvezetékkel meg lehet oldani az energiaproblémát. Azután meg: az amerikaiak Alaszká­ban, a szoros közelében olajat keres­nek és kétségkívül találnak is. De vegyük a legrosszabb esetet: sem nekünk, sem az amerikaiaknak nincs viszonylag közel sem atomenergiánk, sem szenünk, olajunk vagy gázunk. Ebben az esetben is volna megoldás. Ma, amikor már többezer kilométerre tudjuk vezetékeken továbbítani a vil­lamosenergiát, nem nehéz elképzelni, hogy Szibériából, Kanadából árbocok vezetnek a Bering-szorosig ... Amikor enyhébb lesz a klíma Ml történik, ha a ma még papíron lévő terv betonná és acéllá válik? Pjotr Mihajlovics csodálatos dolgok­ról ábrándozik: jakutföldi gyümöl­csöskertekről. Arról az időről álmo­dozik, amikor az Északi-jegesten­ger partján egészen a Vrangel-szi­getig januárban körülbelül ugyan­olyan lesz a hőmérséklet mint Uk­rajnában és a hajók egész évben akadálymentesen közlekedhetnek. Arról álmodozik, hogy a Szovjet­unióban is, Kanadában is, Alaszká­ban is fokozatosan megszűnik az örök fagy és a kihalt tundra gazdag legelőkké és mezőkké változik. A francia szőlősgazdák és a japán rizstermelők nyugodtan hajthatják álomra fejüket. — Amint látja — folytatta Pjotr Mi­hajlovics rövid szünet után — a gát tervei korunk reális műszaki lehető­ségeinek számbavételével készültek. De azért nem szabad leegyszerűsíteni a dolgot. Nem az a lényeg, hogy hány milliárdba kerül az építkezés, hiszen a befektetés aránylag gyorsan megté­rülne. De a munkakörülmények! A Bering-szoros lakatlan vidék. Az­után a rendkívüli méretek ... Ilyen hatalmas problémát egy államnak szinte lehetetlen megoldania, akármi­lyen erős. Közös erőfeszítésekre, sok állam együttes alkotó munkájára van szükség. Csaknem az egész északi félteke, elsősorban Kanada, az Egye­sült Államok északkeleti része, egész Skandinávia, Németország, Lengyelor­szág, Kína, Japán északi része hason­líthatatlanul előnyösebb helyzetbe ke­rülne az északi sarkvidék klímájának megváltoztatásával. Természetesen valamennyien hozzájárulhatnak és hozzá is kell járulniok az építkezés­hez. De a terv megvalósításának leg­főbb gondja mégis a két legnagyobb hatalomra, a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra hárulna. És ezzel kapcsolatban — ragyog fel Pjotr Mihajlovics tekintete — még vala­miről ábrándozom: e két állam vezetői nemrégen Washingtonban találkoztak, s a közeljövőben találkoznak Moszkvában Is, hogy folytassák a Washingtonban megkez­dett beszélgetést az egész emberiséget érintő számos problémáról. Megbeszélésük legfőbb tárgya természetesen a politikai légkör enyhébbé tétele. Amikor bekövet­kezik ez az enyhülés és elolvad a „hideg­háború" jege, szélesre tárul majd az út az Északi-jegestenger örök jegének felol­vasztását szolgáló közös munkálatok előtt is. A SZOVJET TERV AMERIKAI VISSZHANGJA Az amerikai közvéleményben nagy . ér­deklődést keltett a Lityeraturnaja Gazetá­ban megjelent cikk. A New York Times, a New York Herald Tribúne stb. részletesen ismertették Boriszov mérnök tervét. Egyes amerikai tudósok — írja * New York Times — úgy vélik, hogyha a gát puszta felépítése megszüntetné a víznek a szoroson keresztül történő átáramlását, ez a gáttól északra és délre növelné a hő­mérséklet-különbséget. Ez melegebbé te­hetné a Bering-tengert és a nyugati sze­lek révén enyhíthetné Dél-Alaszka hideg klímáját. Ugyanakkor — — vélekednek egyes tudósok — Észak-Alaszkában és Szi­bériában erősödne a hideg. Az amerikai tudósok — hangsúlyozza a lap — csak a terv „részletes tanulmányozása után" mondják ki végső véleményüket. A Boriszov-féle terv alapos tanulmányo­zásának szükségességéről nyilatkozott dr. Harry Waxler, az Egyesült Államok Időjá­rástanl Intézete meteorológiai kutatóosz­tályának vezetője, dr. Dressler, az Orszá­gos Tudományos Alap atmoszférakutatási programjának vezetője stb. P. M. Boriszov terve természetesen még nem tekinthető befejezettnek. Ez csak egyik megoldási lehetősége annak a prob­lémának, amelyen sok szovjet tudós és mérnök dolgozott. Boriszov mérnök tervét kétségtelenül gondosan tanulmányozni kell, s tekintélyes szakértők véleményére és kiegészítéseire van szükség. Az azonban kétségtelen, hogy ha megszűnik a „hideg­háború" és a világ tudósai egyesíthetik erőfeszítéseiket, akkor megvalósíthatják a Föld klímájának megjavítására vonatkozó műszaki terveket. Ez az eszme alkotta a szovjet mérnök tervének alapját, s így értelmezte azt Ernst Grünlng alaszkai de­mokrata szenátor is, aki kijelentette: — üdvözölnünk kell minden olyan ja­vaslatot, amely lehetővé teszi a tudomá­nyos együttműködést az oroszokkal^.., A közeljövőben meg kell szervezni a terv­vel kapcsolatos területeken működő vezető szovjet és amerikai tudósok találkozóját... Grüning arra szólította fel az Egyesült Államokat, hogy Boriszov tervét „haladék­talan és rokonszenvező vizsgálatnak" vesse alá. A szenátor kijelentette: januárban meg akarja szerezni a kongresszus beleegyezé­sét, hogy a szovjet és az amerikai fél kö­zösen tanulmányozza ezt a tervet. Mi a helyzet a színes televízió terén? A legutóbbi időben egyre gyakrab­ban hangzik el az a kérdés, hogy mi a helyzet a színes televízió fejlődése terén és hazánkban mikorra várhat­juk a televízió színes adásait? Ezen­kívül az a kérdés is gyakori, milyen elv szerint készült a már forgalom­ba került színszűrő készülék és mi­lyen az általa közvetített színek mi­nősége. S. Stoklásek mérnök, a rá­dió és a televízió kísérleti részlegé­nek dolgozója e kérdésekre a követ­kező választ adta: A CSKP Központi Bizottságának és a Csehszlovák Köztársaság kormányának az 1961—1965. évi népgazdaságfejlesztési harmadik ötéves terv kidolgozására vonat­kozó irányelvei a közlekedési és a táv­összeköttetési hálózat fejlesztéséről szó­ló III. fejezetben előirányozzák a fehér­fekete képekből álló első műsor adá­sáról gondoskodó televíziós adóállomások s egyben a bel- sé külföldi átvételi állo­mások építésének befejezését. A harma­dik ötéves terv utolsó évében bevezetjük a prágai körzetben a második televíziós •műsor kísérleti adásait és megalapozzuk a színes televízió kísérleti adásainak (meg­kezdését is. Az említett irányelvekkel összhangban már megtettük az előkészületeket a kí­sérleti adások kipróbálása és fejlesztése érdekében. Ha figyelembe vesszük a je­lenlegi helyzetet és a színes televízió már végrehajtott kísérleti adásai terén szerzett tapasztalatokat, le kell szögez­nünk, hogy a színes televízió nagyarányú fejlesztése elsősorban olcsó és megbíz­hatóan működő vevőkészülékek forgalom­ba hozásától függ. Az erre irányuló mun­kálatok azonban mindeddig csak kísér­leti jellegűek és még korántsem hidaltuk ét a tömeges gyártásra alkalmas vevő­készülékek fejlesztése terén felmerülő nehézségeket. A harmadik ötéves terv utolsó évére tervezett színes televíziós adás ezért — amennyiben addig nem dol­gozzuk ki a vevőkészülékek új, az eddi­ginél jobb módszerét — kizárólag kísér­leti jellegű lesz. ÜJ SZÖ 8 * 1959- november 19.

Next

/
Thumbnails
Contents