Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)

1959-10-01 / 272. szám, csütörtök

A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG 1 Tibeti hajnalhasadás CE

A?UNG

; IFJÚKOR Tibetben a csillagok nagyobbak, szebben ragyognak. A nap is mintha közelebb lenne a földhöz. A ritka, tiszta levegő átengedi éltető sugarait, mely erőt ad a gabonaszemeknek, hogy e magas fekvésű országban is kicsírázhassanak és kenyeret adhassanak az embernek. A nap forrón tüz, perzsel. A házak lépcsőin a gyapjúfonó nők az erős napsugár ellen védekezve a tea feketeszínű főzetével kenik be arcukat. Igaza volt Tedzsinek, amikor azt állította, hogy a nap Tibetben valamikor csak az uraknak sijtött. Tedzsi a Lhassza környékén levő Dzsajkungtan faluban működő földmüvesszövetkezet bizottságának alelnöke. Ismeri az életet. Ezt arca is elárulja, mely öregebbnek tünteti fel. mint amilyen. Tedzsi 35 éves, tudja, hogy milyen volt a tibeti jobbágyélet és ha azt mondja, hogy a nap valamikor csak az uraknak sütött, ezt el kell neki hinnünk. Dzsajkungtan ura, Khmej Szomangvandi, kegyetlen úr volt. A leggazdagabbak közé tartozott egész Tibetben, de a legrosszabbak közé Is. Ö volt a tibeti hadsereg parancsnoka és a márciusi zendülés egyik vezére. Abból a kevésből, ami a nap sugarai nyomán sarjadt jobbágyainak csak annyit adott, hogy ne haljanak éhen. A többit magtáraiba hordatta. Mindenkinek az úrra kellett dolgoznia, az úrnak kel lett az adóságok után uzsorakamatot fizetni, külön kellett megfizetni azért, hogy engedélyezze házasságok kötését. Az úr nem engedte meg, hogy a gyerekek iskolába járjanak, avagy mesterséget tanuljanak. A jószágigazgató egyszer besúgta az úrnak, hogy Tedzsi férje balfüle cinipájában fülbevalót hord. Ezt a diszt a tibeti férfiak, nemes emberek és jobbágyok egyaránt viselik. A fülbevalót néhány garasért megvehetik. Khmej azonban gyanút fogott, hogy Tedzsi családja tollasodik és ezért szorosra fogta a gyeplőt. Khmej egyike volt azoknak, akik 1951 májusában aláírták azt az okiratot, melynek egyik fejezetében a következő áll: „A Központi hivatalok a reform kérdéseit Illetőleg nem alkalmaznak Tibetben semmi néven nevezendő nyomást. A reformokat a helyi tibeti kormány önként valósítja meg és ha a nép kíván reformokat, úgy ezt a kérdést a tibeti vezető személyiségek jelenlétében remlerett tanácskozásokon oldják meg." A Tibet békés úton történt felszabadításáról szóló egyezményt aláíró másik fél, a Kínai Népköztársaság kormányának képviselői betartották adott szavukat. De Khmej és a tibeti halalmon levő réteg hozzá hasonló tagjai megtettek mindent a legutóbbi nyolc év folyamán, hogy a kegyetlen hűbéres rend semmiben sem változzék, hogy a nép azon a színvonalon maradjon, amelyen volt, hogy a jobbágyok ne követelhessék szabadságukat. Segítő eszközeik a vallási előítéletekkel való rémítgetések és az uszító ócsárlások voltak. Ehhez később a fegyveres ellenforradalom is hozzájárult, mely azonban a reakcionáriusok utolsó próbálkozása volt; az ellenforradalom elnyomásával kezdődött az a fordulat, amely a tibeti nép új életének kezdetét is jelentette. Khmejnek nyoma veszett. Dzsajkunqtanban most a földművesszövetkezet bizottsága gazdálkodik, mely éppen öt nappal megérkezésünk előtt vette kezébe jogai érvényesítését és kötelességei teljesítését; annak a mozgalomnak a szülötte, mely a demokratikus reformokért szállt síkra és legfőbb eredményeként kiharcolta a jobbágyi személyes függés megszüntetését. A második fő feladatot az új bizottságnak kell teljesítenie. Elő kell készítenie és végre kell hajtania a földosztást. A vidéken ugyanúgy, mint Lhaszszában sok minden történt — mondotta Dzsujko Tendzsucer tibeti nemesember, a helyi kormány volt titkára aki most a katonai ellenőrző bizottság alelnöke, igen sok érdekeset mondott el; e helyen legalább néhány legfontosabb adatot sorolok fel. A városban 3340 munkanélküli kapott munkát. 189 árva és agg jutott hajlékhoz, több mint 50 tonna gabonát osztottak szét az ínségesek között és további 1000 tonát kamatmentesen kölcsönöztek azoknak, akiknek vetőmagra volt szükségük. Az iskolákat ma már kétszerannyl gyermek látogatja, mint a zendülés előtt, a poliklinika kiterjesztette szolgálatait és 40 ezer esetben ingyen kezelt betegeket. A lokai körzetben, amelyet az ellenforradalmárok fő támaszpontjukul választottak, beérik a gabona, de a demokratikus reform megvalósításának ideje is megérett. A reform megvalósítása terén itt észlelhető a legnagyobbfokú haladás, a falvakból énekszóval, táncolva mentek a parasztok a földekre, hogy kijelöljék a nékik kiosztott parcellákat. A vidéken iskolákat létesítettek, ami eddig teljesen ismeretlen és még nemrég elképzelhetetlen volt. Sigace községben egy reggel annak a háznak az udvarán, amelyben laktunk, nagy halom vasekét láttunk. Éjjel 30 tehergépkocsi hozta ide az ekéket. De nem maradtak sokáig az udvaron. Itt Is beérik az árpa és itt is küszöbön áll a földosztás. Tárgyalások folynak a földesurakkal, akik nem lettek árulókká és úgy tűnik, hogy nem sokáig várat magára a földjük megvételéről szóló egyezmény megkötése. A tavaszi zivatar megtisztította a levegőt. Márciusban szabaddá lett az előre vezető út. El a múlttal, és vlsszamaradottsággal és a szenvedéssel. Tibet meg tette az első lépéseket, elérte első céljait.. Amikor visszatértünk Tibetből Kína már nagy ünnepélyre készülődött. Szlning és Szian, Csinghaj és Sensi tartományok fővárosai, ahol félbeszakítottuk utunkat, ünnepi díszbe öltöztek. Eszünkbe juttatták hogy közeledik egyúttal annak a napnak az évfordulója, mely a tibeti népnek Is meghozta a szabadságot. Felidéztük emlékezetünkben azokat a szavakat, amelyekkel Lhassza közelében Tedzsi elvtársnő vett tőlünk búcsút. „A boldogság napja most már ránk is süt". ZBYNÉK MÁLÉK, tibeti tudósító Állok, őszi bámészkodó északnak lejt a Sjan folyó, nézem Csü-ce-co szigetről a tízezer vörös hegyet, már az erdő átpiruló, átderengő zöld a folyó. Tolong száz kis dzsunka, hajó, hasít a sas messze tájig, hal suhan a sekély partnál, verseng a sok vízi-lakó. Karcsú torony a Can-lju-ko, innen kérdd e tág világban: mi emel föl és mi ejt le? Elhoztam száz ifjú társam, múltat idéz a hely, a szó. Fiatal mind, tettre-való, rokonok széllel, virággal, szép emléket gyűjtögetnek, tekintetük messze-ható. Emez hegyre-nézegető, amaz verset-szavalgató. Lesznek akik sokra viszik, s tán e percet emlegetik: csónak, habon átsuhanó, WEÖRES SÁNDORí sebesen rohan a folyó. FORDÍTÁSA Kínai fény kép kiállítás Prágában A Kínai Népköztársaság megalakulása 10. évfordulójának alkalmából a prágai Waldstejn-palotában fényképkiállítás nyílt A Kínai Népköztársaság sikeres építésének tíz éve címen. A kiállítást a párt és a kormány képviselőinek, a diplomáciai testület több tagjának, közéletünk vezető személyiségeinek ' jelenlétében dr. František Kahuda, az iskola- és kulturális ügyek minisztere nyitotta meg. Cao Jinnek, a Kínai Népköztársaság prágai nagykövetének üdvözlő szavai után a karlini pionírház ének- és zenekara színes műsorral kedveskedett a megjelenteknek, akik ezután nagy érdeklődéssel te.kigtetfék meg a Kínai Népköztársaság fejlődéséről hű képet adó kiállítást. Az öt tematikus egységbe csoportosított nagyszerű felvételek a szépségekben gazdag kínai tájat, az ország gazdasági fejlődését, kulturális életét, a nép munkáját és a baráti nemzetközi kapcsolatokat mutatják be. Az ipart ábrázoló fényképekből kitűnik, hogy nincs az iparnak olyan ágazata, amely ma már a népi Kínában ne lenne kifejlődve. A hatalmas kokszolókemencéktől, olajfinomítótól kezdve, repülő- és hajógyártó, selyemfeldolgozó, teher- és személyautókat gyártó üzemekig mindenhol korszerű gépekkel folyik a termelés. Egyébként a statisztikai adatok világosan beszélnek: míg 1949-ben az össztermelés 30,1 százalékát tette ki az ipari és 69,9 százalékát a mezőgazdasági termelés, addig 1958-ban az ipar 63,6, a mezőgazdaság 36,4 százalékát teszi ki. Ez persze nem azt jelenti, logy a mezőgazdaság egy helyben topog. Hiszen csak 1958ban 1957-hez viszonyítva 35 százalékkal nőtt a gabona-, 28 százalékkal a gyapottermelés. Ha pedig az idei év első "elének gazdasági eredményeit tesszük figyelembe, meggyőződünk róla, hogy a tavalyi „nagy ugrás" szinte elképzelnetetlen iramban folytatódik. Az ipari termelés a múlt év első feléhez viszonyítva 65 százalékkal, a vasúti teherszállítmányok mennyisége 49 százalékkal emelkedett. A terv szerint az idén 12 millió tonna lesz az acéltermelés (a „házi" kohók termelésén kívül), 335 millió tonna a széntermelés. A mostanáig elért eredmények arra engednek következtetni, hogy az acél-, szén-, fa-, kohászati és energetikai berendezések, szerszámgépek-, papír-, só- és gyapottermelés még az idén elérik az 1962-es évre tervezett mutatószámokat, ami azt jelenti, hogy az 1957-ben kitűzött feladatot: 15 év alatt elérni Angliát az ipar legfontosabb ágazataiban — a nehézségektől vissza nem riadó szorgalmas kínai nép 10 év alatt teljesíti. A felvételek egész sora a népi kommunák életét mutatja be. Az életszínvonal emelkedése a Kínai Népköztársaságban nagymértékben a népi kommunáknak köszönhető. Az egyik fényképről jól táplált gyereksereg mosolyog ránk. A népi kommunák bölcsödéinek, óvodáinak neveltjei. A másik képen három öregember, arcukról a megelégedettség sugárzik. A népi kommunák által eltartott aggok házának lakói. Amott azt az öntöző művet, azt a gátat a kommunák tagjai építették. A műtrágyagyár is a kommunáé. A tudományos kutatásokban sem marad el a Kínai Népköztársaság. Atomreaktorok, modern kutatóintézetek, főiskolák épültek, ahol több százezer fiatal tanul vagy végez tudományos munkát. A kórházakban, szanatóriumokban a betegek szakszerű kezelésben részesülnek. Nagy súlyt fektetnek a higiénia propagálására és a higiénia követelményeinek betartására. A Kínai Népköztársaságban a diákokat a munka iránti szeretet jegyében nevelik. Mint ahogi^ a iiépek bizonyítják, ott nem új dolog az elméleti oktatás és i gyakorlati tevékenység öszszekapcsolása. Évezredes hagyományokat 5rző kultúrájuk, rohamosan fejlődő filmgyártásuk, a különböző sportágakban elért kiváló eredményeik nem hagynak kétséget afelől, hogy az elkövetkező években ez a hatszázötven milliós nemzet az elmúlt tíz esztendő sikereit minden téren megsokszorozza. Tíz éves a Kínai Népköztársaság. S ha valaki figyelmesen végignézi ezt a nem nagy, de annál kifejezpbb kiállítást, it^,, fogó képet nyer ezen tíz esztendő sikereiről. KIS ÉVA Kínai népdal népet iparcikkekkel, maga viseli például a szállítási költségeket, amelyek néhányszorosan felülmúlják a portéka alapárát. Régebben mindenféle kalmárok istentelenül kihasználták a jünnani nép elmaradottságát, busásan megfizettették vele „fáradságukat"; a varrótű ára például egy tyúk volt, az ablaküvegé egy tehén. Szinte hihetetlen, de tény, hogy mindezek az iparcikkek itt nagy ritkaságnak számítottak, és határtalan volt a törzsek tagjainak vágyakozása utánuk. Az alkalmi csereüzleteken kívül más kereskedelem, más piac nem létezett. Rövid néhány esztendő alatt a viszonyok gyökeresen megváltoztak. Mindenféle szövetkezetek alakultak, a nemzetiségek családjainak 70 százaléka szövetkezeti tag lett, kommunákat is szerveztek, megnőtt a föld hozama. A termelés néhányszorosára emelkedett. Szerény és harcos törekvés a termelés fokozására — ez volt a nemzetiségi politika legfontosabb, de nem egyedüli tényezőié. Az egyes nemzetiségek elmaradottsága, különböző fejlettségi foka további bonyolult társadalmi és politikai problémákat vetett fel. Ha egyszerűen azt mondjuk „ősközösségi társadalom", ez távolról sem tükrözi híven a való helyzetet, az egyes nemzetiségek a társadalmi fejlődés különböző átmeneti fokain voltak, amikor a kommunisták megkezdték munkájukat. Valamennyi törzsben — a tulung nemzetiség és a nászi nép egy részének kivételével — patriarkális családokat találunk. Ezeknek a nemzetiségeknek azonban nem voltak semmiféle törvényeik és a társadalmi viszonyokat vallási szokásaik szabályozták. A családok, nemzetiségek között kitört viszályokban a törzs „feje" döntött. Ezek a viták nagyon érdekesen mentek végbe: ha az egyik vagy a másik család, illetve törzs egy érvet hozott fel a maga igaza mellett, a törzsfő egy-egy követ rakott az előtte levő két kupac valamelyikéhez, amelyek a vitázók igazságát jelképezték. Az a fél kerekedett felül, amelynek a kupacában több kődarab volt. A legtöbb esetben azonban már megkezdődött a nép kizsákmányolása a törzsfők (vangsz, thusz ~ király, főnök) által, különböző formákban és különféle címeken. A törzs családtagjai például évente 10—15 kilogramm rizst vagy más gabonát voltak kötelesek beszolgáltatni a „főnöknek". Hat-kilenc napig dolgoztak földjein, és az elejtett vadból is részt kellett adniuk a törzsfőnöknek — a tigris bundáját, a vaddisznó fejét stb. Másutt a „főnök" kizárólagos joga volt, hogy gazdálkodjék az öntözött földeken, s ezt a jogát busás árenda fejében adta át másoknak. — Bár létezett kizsákmányolás, s ellentétet is idézett elő az emberek között, a fő ellentét a nyomorban, az éhségben, az elmaradottságban jutott kifejezésre, s ezt kellett elsősorban megszüntetnünk, — magyarázta Vang elvtárs, a tartományi pártbizottság titkárának helyettese, amikor Jün-nanban elbeszélgettünk vele a párt nemzetiségi politikájáról. Az állam ezért nagy anyagi segítséget nyújtott_ a tartomány lakosságának, a párt igyekezett megnyerni az embereket közvetlenül a szövetkezeteknek (ennek kedvező feltételei is voltak), hogy így biztosítsa a közvetlen átmenetet földreform nélkül. A kommunisták türelmesen igyekeztek megértetni az egyszerű néppel mindazt az újat, ami falvaikba, településeikre áramlik és rohamosan kiszabadítja őket az ősközösségi társadalom elmaradottságából. A megváltozott termelés, munkafolyamat- és élet színvonal változásokra vezettek a nemzetiségeken és törzseken belül is. Ugyanakkor azonban éreztetniök kellett hatásukat a „törzsfőnökökre" is. Meg kellett érteniök, hogy értelmetlen volna védelmezni a régi rendet, és tovább folytatni a nép kizsákmányolását. Sok esetben a „törzsfönököket" különleges oktatásban, iskoláztatásban részesítették. Ha lemondanak „előjogaikról", a kormány bizonyos pénzbeli juttatásokat folyósít nekik, s ebből a pénzből gondtalanul élhetnek. Hasonló a helyzet a sámánokkal, a varázsló papokkal is, akiknek kuruzslásokból, bűvölésekből eredő jövedelme nagyon megcsappant, s az elejtett vagy levágott állatokból sem kapnak már sápot. A törzsfőnök befolyása a törzsek tagjaira napról napra gyöngül. Ebben nagy szerepet játszott és a jövőben még nagyobb szerepet játszik a termelőerők gyarapodása. Nem egy főnök, „vangsz" akad azonban, aki érezvén, hogy a tömegek egyre inkább eltávolodnak tőle, régi befolyását minden eszközzel, még terrorral is meg akarja tartani. A hagyományos törzsi és vallási kötelékek (főleg az idősebbek szokták mondani és manapság is: „Rossz ember, de a mi fajtánk") és a nép elmaradottsága még mindig lehetőséget nyújt számukra, hogy befolyásolják törzsbelieiket. A kommunistáknak ezért napról napra, szüntelenül figyelniök kell a fejlődést, azonnal válaszolniok kell minden fellépő mozzanatra. Politikai tekintetben másfajta megoldást kívánnak a kha-va nemzetiség egyes törzseinek társadalmi viszonyai. Ennél a népnél dívik például az ún. családi rabszolgaság. A rabszolgának engedelme skedenie kellett a „családfőnek", aki büntetlenül akár meg is üthette. Másrészt azonban a családfő kénytelen volt feleségül adni hozzá leányát, ételt adni neki, ha éhezett, megvédeni a rabszolgát és küzdeni érte, ha veszedelembe került. Ez a társadalmi formáció kifejezésre juttatja az ősközösségi társadalom és a rabszolgaság között fennálló különbséget. A legbonyolultabb a helyzet — kínai elvtársaink véleménye szerint — a kis vadásztörzsek esetében, amelyeket még nem sikerült megnyerni a földmüvelésnek. Elsősorban vadlovakra és vadbivalyokra vadásznak, amelyekért a piacon nagy árat fizetnek. Jelenleg még van elég vad, vadászatuk azonban nem biztosit állandó megélhetést. A vadászok ezt egyelőre nem hajlandók megérteni. A haladás azonban utat tör hozzájuk is. OLDRICH ŠVESTKA Tegnapelőtt még agyagos dombon jártunk / Melyen vad gyomnövény burjánzott. / Unalmas, kietlen volt e tájék, / Ebből mi haszon származhatnék?/ Tegnap is agyagos dombon jártunk, / melye* emberek s lovak sokasága rajzott. / Összetartás, serény munka, buzgalom, / Teraszos kertet varázsolt az emberi szorgalom. / Ma újból az agyagos dombon jártunk, / Már lányajkak vidám dalolása hangzott. / öröm a munka: erről zeng a dal, / Bő termést ont az agyagos domboldal. / Szecsuan tartomány, Miao Di rajza. ÜJ SZÖ 5 * 1959- Október 1. V