Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)

1959-10-31 / 301. szám, szombat

——— '•' •• "• zrprzi C/ U _ Áz angol hadsereg nehézségei „A 24. angol gyaloghadosztályt a ke­nyai hadgyakorlatok során ellentelel a védőállásokba szorították vissza. Őfel­sége hadseregének legújabb műszaki- és taktikai vívmányai is csődöt mondtak. Az ellenfél azt sem értette meg, hogy mi­lyen jelentősége van Kenyának, mint a birodalom katonai támaszpontjának. Az első támadást dorongokkal fel­fegyverzett páviánok hadserege intézte a katonák ellen. A majmok elűzték állo­máshelyéről a King's regimént (királyi ezred) első zászlóalját, melynek tagjai többnyire manchesteriek és liverpoliak. Ezt követően nyomban riadót rendel­tek el a King's Afričan Rlfles (afrikai királyi lövészek) harmadik zászlóaljá­ban, mivel — a hadvezetőség nézete szerint —, szemmel láthatóan támadó szándékú oroszlánok, bivalyok és orr­szarvúak nagyszámú csoportjai jelentek meg a csapat háta mögött. A Coldstream (hidegáramlat) gárda osztagainak táborhelyét hívatlanul kro­kodilusok látogatták meg. Keresztülha­toltak a távakadályokon és a sátorok kö­zött jelenlétükkel nagy riadalmat kel­tettek, míg sikerült őket agyonlőni. Végül elefántosztag intézett oldaltá­madást. A felderítő osztagnak nehezen sikerült páncélautón elmenekülnie. Az elefántok szétmorzsolták a brigád egész frontját. Sem a vaktöltények, sem a rakéták nem tudták visszaűzni az óriási állatokat. Az elefántok csak akkor hagyták el a hadszinteret, amikor harci repülőgépek jelentek meg és nyaktörő köröket írtak le fejük felett. Ez az utolsó eszköz tette lehetővé az angoloknak, hogy kilábaljanak a Hannibál után kétezer évvel vívott elefántcsa­tából. Glos pracy című lengyel lap, Furcsa törvények „Az angolok végre elszánták magu­kat annak a törvénynek hatályon kívül helyezésére, amely előírta, hogy min­den taxisofőrnek állandóan zsineget kell tartania a kezében. Természetesen ezt a rendelkezést már évtizedek óta nem tartják be, de a törvénykönyvben ma is az áll, hogy a zsineg egyik végét a sofőr, másik végét az utas tartja kezében, hogy veszély esetén az utas a zsinórt megránthassa". A „Daily He­rald" hajtóvadászatot indított azok ellen a képtelen rendelkezések ellen, amelyek még ma is a törvénykönyvben díszelegnek. Senkinek sem szabad Ang­liában ablakdeszkára felállani vagy va­lakit erre biztatni, az utcán autót mos­ni, barátjának külön engedély nélkül bélyeget eladni (ellenkező esetben 20 font büntetést fizet), az utcán egy gőz­hajó-szirénát megszólaltatni, „saját f e lesége után szaladni az u,tcán, ha ezért az asszony dühös". (Schweizer Illustrierte. 1959. október 15.) ÁTSZERELIK LENIN AUTÓJÁT A Lihacsov Autógyár kísérleti tizem­részlegének dolgozói nagy gonddal és pontossággal megkezdték Lenin élete utolsó éveiben használt személyautójá­nak rendbehozását. A gép 1924 után még sokáig üzemben volt. Többször átalakí­tották. A tapasztalt autógyári dolgozók most visszaadják régi formáját, amilyen Lenin életében volt. Az autógyár labo­ratóriumának munkaközössége felkereste a Népbiztosok Tanácsa garázsának volt soförjelt, tanulmányozta az régi autók fényképeit, alkatrészeit, a típusok jegy­zékét és szerkezeteik vázlatait. A gumi­abroncsipari tudományos kutatóintézet különleges megrendelésre elkészíti a hú­szas években használt gumiábroncsokat. A rendbehozott autót becses ereklye­ként a Központi Lenin Múzeumban állít­ják majd kl. (A moszkvai Pravda október 29. sz.) A magyarországi nemzetiségek helyzete Ml a helyzet a Kulturális egyenjogúság kérdésében? 1945. óta ezen a téren Is óriási fejlődést értünk el. Részben köz­vetlenül a felszabadulás, részben a pro­letárdiktatúra kivívása után megalakul­tak az első nemzetiségi általános és kö­zépiskolák, majd az első nemzetiségi kultúrcsoportok. Általában ebben az Idő­ben alkuitak ki azok a kulturális intéz­mények és szervezeti formák — Igv a nemzetiségi szövetségek is —, amelyek lehetővé tették a nemzetiségek számára, hogy megfelelő szocialista tartalmú mun­kával eredményesen segítsék a dolgozók szocialista nevelését. De nézzünk néhány számot! Az 1938— 1959-es tanévben például 47 nemzetiségi óvoda működött 1626 tanulóval és 53 óvónővel; 32 nemzetiségi általános isko­lában tanítottunk minden tantárgyat nem­zetiségi nyelven. Ezekben az iskolákban 2384 tanuló tanult 169 tanár vezetésé­vel. 306 általános Iskolában 453 nevelő 24 098 gyermeknek tanította heti három órában a nemzetiségi anyanyelvet. Ugyan­csak ebben a tanévben nyolc nemzetiségi gimnázium, három tanítóképző és két óvónőképző működött. Főiskoláinkon, egyetemeinken nemzetiségi tanszékek vannak, nemzetiségi tanulóink számára több mint 300 féle tankönyvet adtunk ki. (Magyar Nentzet 1959. október 29). Soron levő feladat a Szovjetunióban: a mezőgazdasági termeiét nagyarányú fejlesztése A SZOVJET NÉP, a kolhozok, szov­hozok, gépjavító állomások dolgozói, a tudományos és műszaki dolgozók alkotó lelkesedéssel készülnek az SZKP KB plénumának ülésére, mely novemberben vagy decemberben a mezőgazdasági termelés további rendkívül nagyarányú fejlesztéséről és az ezzel kapcsolatos műszaki­szervezési intézkedésekről fog tár­gyalni. Jelentőségét az is bizonyítja, hogy az 1953 szeptemberében tar­tott plénumhoz hasonlítják, mely a szűzföldek megművelésének politiká­jával nagy fordulatot eredményezett a szovjet mezőgazdaságban. Az SZKP KB mostani plénuma konkréten fog­lalkozik a XXI. pártkongresszuson ki tűzött feladatok teljesítésével és szervesen kapcsolódik a júniusi ple náris üléshez, mely az automatizálás és a teljes gépesítés kérdéséről tár­gyalt. A szovjet mezőgazdasági dol­gozók minden fórumot kihasználnak véleményük kifejtésére, jó tapaszta­lataik átadására, az iparral szemben támasztott követelményeik hangoz­tatására és ezzel országos alapon elő­készítik a plénum sikeres munkáját. A hétéves terv fő feladatai a mezőgazdaságban A XXI. kongresszuson jóváhagyott hétéves népgazdaságfejlesztési terv szerint a szovjetország gabonater­melése 1965-ben eléri a 10-11 mil­liárd pudot és kétszeresen szárnyal­ja túl az USA termelését. Ugyanak­kor a hústermelés 16 millió tonnára (vágottsúlyban), a tejtermelés 100­105 millió tonnára, a gyapjútermelés 548 ezer tonnára, a tojástermelés pedig 37 milliárd darabra kell hogy növekedjék. Mindezt a nagyobbfokú gépesítés (a mezőgazdaság a hétéves tervben több mint egymillió traktort és sok egyéb gépet kap, 27 milliárd 200 millió kWóra villanyáramot hasz­nál el), a munkatermelékenységnek a szovhozokban 60 — 65 százalékos, a kolhozokban pedig kétszeres növeke­dése alapján kell elérni. A gépiparé a döntő szó A XXI. pártkongresszus határozata értelmében megkezdik a mezőgaz­daság teljes gépesítését. A fárasztó és kevésbé termelékeny mezei és állattenyésztési munkák megkönnyí­tésében az egyes munkák elvégzésé­re fordított idő és erő megtakarítá­sában következésképpen a növényi és állati eredetű termékek önköltsé­geinek csökkentésében tükröződik majd vissza a munkatermelékenység növekedése. A teljes gépesítést szol­gálják az úgynevezett technológiai művelettervlapok, melyeket tapasz talt mérnökök, technikusok, agronó musok, szervezők állítanak össze az egyes termelési ágak munkafolyama­tainak teljes gépesítésére. Természetesen új, egyes növények­nek legjobban megfelelő gépek szer­kesztésén van a hangsúly. A gépipari vállalatok feladata nemcsak növelni a mezőgazdasági gépek gyártását, hanem bővíteni új, célszerű, köny­nyebb, könnyűfémből és elasztikus anyagból szerkesztett gépezetek kí­sérleti előállítását és kipróbálását A rosztovi mezőgazdasági gépgyár például olyan újfajta kombájnt szer kesztett, mely a régi vontatott kom bájnnál 700 kg-al könnyebb, és így egy hektár kukoricaföld betakarítása 46, egy hektár gabona learatása pedig 11 rubellel olcsóbb. A gyárban most terepjáró futóművek szerkesztésén dolgoznak, hogy a szovjetország egyes vidékeinek különböző viszonyai közepette is egész éven át több célt szolgálhassanak. Ezzel kapcsolatban nagyon kiemel­te a kutatás szerepét Joffe akadé­mikus. Rámutatotť a gépipar, a ve­gyiipar nagy szerepére a mezőgazda­ság fejlesztését elősegítő további ku­tatásban. így például egy félvezető rendszerű új műszer bizonyos „fel­tételes reflexeket" képes kialakítani a növényekben. A poliamid és más műanyagokból készült üvegágyi fe­dőlapok kedvezőbb hő- és fényviszo­nyokat teremtenek a növények nö­vekedésére, mint az üveg; a paradi­csom például 60 nap alatt beérik, s többször is terem egy évben. Az ilyen fedett üvegágyban négyzetmé­terenként 16 és fél kilogramm zöld­ség, egy év alatt pedig 100 kg zöld­ség is megterem, s magasabb a vi­tamin- és cukortartalmuk. Hatásosan alkalmazhatnak vegyszert például a futóhomok megkötésére. A bitumen­emulzió alkalmazásával már jó ta­pasztalatokat szereztek Türkmenisz­tánban és a Dnyepr vidékén. Most volt egy tudományos értekezlet a rádióaktív izotópok szervezett fel­használásáról a mezőgazdaságban. Kisebb ráfordítással több terméket Az önköltségek kérdése a mező­gazdaság valamennyi problémája kö­zött előtérben áll. Vonatkozik ez mind az új gépszerkezetekre, mind a kolhozok saját építkezéseire. A go­meli terület Lenin kolhoza például hagyományos téglalapalakú építmé­nyek helyett köralakú épületeket épí­tett. Az ilyen módszerrel épített marhaistállók és sertéshizlaldák sok­kal kevesebbe kerültek és a köralakú építményben sokkal több állatot tud­tak elhelyezni. A Hazáért nevű kol­hozban, mely szintén átvette e mód­szert, például 90 ezer rubel helyett 27 ezer rubelbe került egy köralakú tehénistálló felépítése, úgyhogy 3 — 4 is kitellik egy régi árából. Megemlí­tendő, hogy olcsó nyersanyagot, sa­lakbetont, és helyi forrású könnyített építőanyagokat alkalmaznak, ami szintén jóval olcsóbbá teszi az építé­si költségeket. A fő feladat és az emberek Az új technika és a tudományos ismeretek érvényesítése a szovhozok és kolhozok dolgozóitól is több szak­értelmet követel. Azonkívül, hogy gépipari mérnökök és technikusok tömeqével jelentkeznek a mezőgaz­daságba, a kolhozok megsegítésére, a kolhozok egyre több szakembert kérnek a főiskoláktól, ugyanakkor a termelés legkiválóbbjait tovább ta­níttatják. Közismert Nyikolaj Bre­gyuk újdonsült mérnök példája. A csernyigovi terület bereznai Pracia kolhozában mint segédmunkás dol­gozott. Kiváló eredményeket ért el a cséplőgépnél: 150 tonna gabonát csépelt ki egy óra alatt. A kolhoz ki­tanítatta. Most mint agromérnök visszatért kolhozába, hogy szervezze a munkák gépesítését. Természetesen az eredményesebb munkát a műszaki ellátottságon kívül a jó szervezés is befolyásolja. Több ukrajnai kolhoz példája igazolja, hogy ott, ahol az irányító pártszer­vek, a kolhozvezetőség élén tapasz­talt, kitűnő szakismeretekkel rendel­kező és az új győzelméért mindenkor lelkesedő elvtársak állnak, az ered­mény törvényszerűen megmutatkozik a növekvő termelési sikerekben. Ä szovjet mezőgazdasági dolgozók lelkes alkotóversennyel üdvözlik az SZKP KB küszöbön álló plénumát. Versenyük eddigi szép eredményeiről küldött büszke jelentéseik, — me­lyekről a Legfelső Tanács ülésszakán is említést tettek, — azt a biztos tudatot fejezik ki, hogy a szovjet nép eléri, sőt túlszárnyalja a hét­éves terv célkitűzéseit. Lőrincz László ********** *****•***** ******-**• *-***** ** ** ******** ** ******** ** **************** *** ********* *** **************** ** ******** ***************** Az egész világ a szovjet tudo­mány sikereinek jegyében él. A boly­góközi önműködő űrállomás útjának eredményeiről kiadott jelentések csupán megerősítik, mily óriási ha­ladást ért el a szovjet tudomány az utóbbi időben valamennyi szakaszon. Tudományos körökben is csak keve­sen tételezték fel, hogy a Hold lát­hatatlan részének fényképét televí­zió segítségével a Földre továbbít­hatják. Ugyanígy azt hitték, hogy a nyert felvételeket csupán akkor fog­ják közvetíteni, amikor az űrállomás megközelíti a Földet. S íme 470 ezer kilométer távolságból sikerült a lát­hatatlan Hold-fél képét eljuttatni a Földre! Világszerte óriási szenzációt kel­tettek a harmadik szovjet mestersé­ges Hold űrállomása által készített fényképek. A szocialista országokban, valamint ezekkel az országokkal ro­konszenvező országokban hatalmas lelkesedést, s a kapitalista világban aggodalommal és irigységgel vegyes elismerést váltott ki a szovjet tudo­mány újabb kimagasló sikere. A" Combat tudományos kommen­tárjában kénytelen megállapítani: „Nem leplezhetjük csodálatunkat. Eddig azt mondták, hogy a Szovjet­unió többéves előnyre tett szert, de most már látjuk, hogy évtizedek elő­nyéről van szó. Az évszázad legszebb technikai vívmánya valósult meg." Ugyanígy az amerikai sajtó is, amely szintén vezető helyen, hasábos címek alatt számolt be a Hold túlsó olda­lának sikeres lefényképezéséről, fel­hívja a figyelmet a felvételek elké­szítését és sikeres továbbítását biz­tosító szovjet fényképező berende­zés tökéletességére. Ugyanakkor nem szűkölködnek saját űrhajózási szakembereik címére a keserű szem­rehányásokkal, amiért ennyire lema­radnak a szovjet tudományos ered­mények mögött. Az amerikai hadügyminsztérium megbízottja ke­serűen volt kénytelen bevallani: „El­vesztettük a fejünket abbeli kétség­beesett igyekezetünkben, hogy utol­érjük az oroszokat." Ki hitte volna akárcsak egy esztendővel ezelőtt is, az ún. berli­ni válság kirobbanásának előestéjén, hogy egy évvel később az Egyesült Nemzetek Szervezetében a világpoli­tika legfontosabb, döntő kérdésében, az általános és teljes leszerelés kér­désében közös szovjet-amerikai ja­vaslatot terjesztenek be az ENSZ plénumának és azt az utóbbi egy­hangúan, vagyis 80 szavazattal el­fogadja. Tényleg, minduntalan a közelmúlt helyzetére, az akkori álla­potokra kell gondolnunk, hogy a ha­ladást — ezúttal jó és kedvező irányban - felmérhessük. A közös szovjet-amerikai javaslat benyújtása természetesen még nem jelenti magát a leszerelést, de igen­is jelenti a leszerelési tárgyalások megkezdését záros határidőn belül és egy olyan fórupion, amely már al­kalmasabb konkrét eredmények el­érésére, mint az ENSZ-nek a múltban működött leszerelési albizottsá­ga. Jó jel az is, hogy a közös hatá­rozat a' tárgyalások alapjául Hrus­csov elvtársnak amerikai útja alkal­mával az ENSZ közgyűlésén szemé­lyesen előterjesztett, majd a szovjet kormány hivatalos jegyzékében konk­retizált leszerelési javaslatát jelöli meg. Nem változtat ezen a tényen az sem, hogy az új tizes bizottság ter­mészetszerűleg az időközben beter­jesztett egyéb javaslatokat, pl. az angol leszerelési javaslatot is tekin­tetbe veszi. Ugyanakkor bíztató jel az is, hogy a közös nyilatkozat a szovjet indítványok értelmében álta­lános és teljes leszerelési tárgyalá­sokról beszél, nem pedig, mint a többi javaslat, amelyek holmi rész­megoldásokkal való szemfényvesztés révén akarják lecsillapítani az ered­ményes tárgyalásokat követelő, tel­jes leszerelést óhajtó közvéleményü­ket. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az egész nyugati világ megbolygatott méhkashoz ha­sonlít. Nincsen nap, hogy a Szovjet­unió és személyesen Hruscsov elv­társ által kiváltott közvetlen tárgya­lási politika újabb eredményeket ne hozna. Ezek közé tartozik mindenek­előtt az immár 1960 első évnegyedé­re megállapított hivatalos szovjet lá­togatás Franciaországban s ennek kapcsán a személyes Hruscsov —de Gaulle találkozó. Ugyanakkor meg­hívták Indonéziába is hivatalos láto­gatásra Hruscsov elvtársat és a hí­rek szerint tárgyalások folynak Gronchi olasz köztársasági elnöknek a közeljövőben megvalósítandó szov­jetunióbeli útjára. Kétségtelen, hogy mindezek a lépések, amennyiben megvalósulnak és a további hasonló találkozások, amelyek valószínűen sorra kerülnek, a közvetlen tárgya­lások révén hozzájárulnak egyrészt a feszültség csökkentéséhez, más­részt az elzárkózás, tehát a hideg­háború mérsékléséhez. Ezekkel, a két tábor közötti békés verseny és a békés együttélés ügyét szolgáló látogatásokkal párhuzamosan másfajta látogatások lavinája is meg­indult, amelyek már nem szolgálják °ly egyértelműen a béke és a meg­egyezés ügyét. Ütra kel ugyanis a közeljövőben Adenauer, hogy London­ba és Párizsba látogasson és ment­se a hidegháborúból mindazt, ami még számára menthető. A nemzet­közi feszültség fenntartásának hívei taktikázásukkal elérték, hogy az eredetileg már november végére, de­cember elejére tervezett négyhatal­mi csúcsértekezlet helyett egyelőre — éppen Adenauer közvetett vagy közvetlen bevonásával — előbb a há­rom nyugati nagyhatalom képviselői­nek értekezlete valósul meg előre­láthatólag december közepén Párizs­ban. Mi sem jellemzi jobban ennek jellegét, mint az a tény, hogy a tervek szerint ezt közvetlenül meg­előzően az imperializmus nyugat­európai támadó szervezete, a NATO tartja meg szokásos évvégi tanács­kozását. Mint mondottuk, ezeknek a közbe­jött tárgyalásoknak fő célja az igazi csúcsértekezlet halogatása, a hideg­háborúnak minél hosszabb ideig való fenntartása. Emellett azonban lát­nunk kell azt is, hogy a nyugati hatalmak között számos kérdésben véleménykülönbség, sőt meghasonlás áll fenn, ami előre megnehezíti hely­zetüket a kelet-nyugati csúcsérte­kezleten való eredményes részvétel­ben. Messze vezetne ezeknek az el­lentéteknek akárcsak puszta felso­rolása is. Annyi azonban megállapít­ható, hogy a halogató taktikának fő motorja a nyugatnémet revansista körök állásfoglalása és az a körül­mény, hogy ezt a politikát de Gaulle új francia imperialista politikája gazdasági függőségében kiszolgálni kényszerül. Emellett de Gaulle min­dent elkövet, hogy a legközeleb­bi négyhatalmi értekezleten már mint atombomba-tulajdonos nagyha­talom ülhessen a tárgyalóasztalhoz. Ehhez pedig elsősorban időre van szüksége a francia politikának. Október 31-én, éppen ma van pontosan öt éve annak, hogy Algériá­ban kezdetét vette az imperializmus történelmének egyik legpiszkosabb gyarmati háborúja. Alig néhány hó­nappal azután, hogy a Hátsó-Indiában csúfosan megvert francia imperializ­musnak 1954 nyarán, az ún. második genfi tárgyalások folyamán ki kellett ürítenie gyarmati pozícióit egész Észak-Vietnamban és helyét a hazai népi kormánynak kellett átadnia, a Hátsó-Indiából hazatóduló gyarmato­sító körök s az ott bevetett idegen­légió maradványai Franciaország tő­szomszédságában, Észak-Afrikában váltottak ki gyarmati háborút. Ma már világosan látjuk, hogy milyen francia erők mesterkedésének lehe­tett köszönni azt, hogy az algériai, amúgyis túlnyomórészt leírhatatlan nyomorban tengődő arab és berber nép végső kétségbeesésében fegy­verhez nyúlt legelemibb emberi jo­gainak megvédésére, majd később hazája szabadságának kivívására. .Az elmúlt gyászos öt év folyamán egy ízben, az 1956. január 2-i fran­ciaországi általános választások után, amely a baloldal egyértelmű győzel­mét hozta, úgy látszott, hogy a mi­niszterelnöki székbe kerülő Guy Mol­let szocialista miniszterelnök válasz­tási ígéreteihez híven véget vet a saját szavai szerint is „szégyenletes és értelmetlen algériai háborúnak." A jobboldali szociáldemokratának azonban elég volt az algériai fasisz­ták néhány záptojása és rothadt pa­radicsoma, amellyel 1956. február 6­án, első algériai látogatása alkalmá­val megdobálták, hogy a reformista szociáldemokrácia történelmének egyik legszégyenletesebb pálfordulá­sával a francia imperializmus érde­keinek maradéktalan kiszolgálójává váljék. A szocialista Guy Mollett­kormány hajtotta végre a „totális mozgósítást", sok százezer főnyi had­sereg bevetését Észak-Afrikában. A hadsereg fasiszta elemei ezt a melegágyat használták aztán ki 1958. május 13-i puccsuk végrehajtására, amely de Gaullet, annak új-imperia­lista rendszerét hozta uralomra. De Gaulle taktizásból és kato­nai eredménytelensége következtében legújabban az ígérgetés politikájához folyamodott. A Francia Kommunista Párt megállapítása szerint addig nem lesz béke Algériában, amíg az ígér­getések hazug politikáját a két fél tényleges tárgyalásai fel nem váltják. P. J. ÜJ SZÖ 4 * 195 9- október 17..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents