Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)

1959-10-27 / 297. szám, kedd

NY. SZ. HRUSCSOV a Román Népköztársaságban Moszkva (ČTK) - A TASZSZ jelenti: Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SZKP KB első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Ro­mán Munkáspárt Központi Bizottsága és a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének meghívására október 19-e és 25-e között nem hivatalos látogatást tett a Román Népköztársaságban, ahol rövid pihenőt töltött. Ny. Sz. Hruscsov a Román Népköz­társaságban való tartózkodása alatt összejött a párt és a köztársaság kormánya vezető képviselőivel és megbeszéléseket folytatott velük, amelyeket rendkívüli szívélyesség jel­lemzett. Ny. Sz. Hruscsov meglátogatott számos történelmi nevezetességű he­lyet Romániában. Űtján elkísérte Gheorghe Gheorghiu Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Chivu Stoica, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Ion George Maurer, a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének elnöke, továbbá a párt KB politikai irodájának más tagjai és miniszterek, valamint A. Jepisev, a Szovjetunió Román Népköztársaság­beli nagykövete. A Román Munkáspárt KB, a kor­mány és a Nagy Nemzetgyűlés El­nöksége október 24-én Ny. Sz. Hrus­csov tiszteletére vacsorát adott, j amelyen részt vettek a Román Mun- | káspárt Központi Bizottsága politi­kai irodájának tagjai, a miniszterek, a Nagy Nemzetgyűlés elnökségi tagjai és mások. A vacsora folyamán Ny. Sz. Hrus­csov, valamint a román pártdolgozók és államférfiak között szívélyes ba­ráti beszélgetés folyt le. Gh. Ghe­orghiu Dej és Hruscsov beszédet mondottak. Ny. Sz. Hruscsov október 25-én Bukarestből repülőgépen visszatért Moszkvába. A repülőgép fedélzetéről, amelyen Moszkvába utazott, Ny. Sz. Hruscsov táviratban köszönte meg a Román Munkáspárt és a román kormány meghívását és azt a szívélyes ven­dégszeretet, amelyben romániai rövid üdülése alatt részesítették, s mely mélyen meghatotta őt. Kijlönös örö­mét fejezte ki a román tényezők­kel folytatott megbeszélései felett s az egész román népnek jó egész­séget és további sikereket kívánt a szocializmus építésében. A francia közvélemény örömmel üdvözli Ny. Sz. Hruscsov franciaországi látogatását Párizs (ČTK) - A francia közvé­lemény nagy megelégedéssel fogadta azt a hírt, hogy Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke elfogadta de Gaulle tábornok, francia - elnök meghívását, hogy hivatalos látogatást tegyen Pá­rizsban. Altalános a vélemény, hogy Ny. Sz. Hruscsov és de Gaulle talál­kozása hozzájárul a nemzetközi fe­szültség további enyhüléséhez és a két ország közötti kapcsolatok javu­lásához. A „Francia-Szovjet Társaság" veze­tősége nyilatkozatot tett közzé, amelyben „örömmel üdvözli Hruscscv miniszterelnök küszöbönálló francia­országi látogatását" és hozzáteszi: „Ennek a látogatásnak hozzá kell já­rulnia a két ország közötti gazda­sági, politikai és kulturális kapcso­latok alapvető javulásához." A francia szenátorok négytagú cso­portja, amely a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodik látogatá­son, üdvözölte Ny. Sz. Hruscsov fran­ciaországi látogatását. Az ADN sajtóiroda jelentése sze­rint a francia szenátorok kifejezték reményüket, hogy Ny. Sz. Hruscsov látogatása és de Gaulle elnökkel való találkozása elősegíti a nemzetközi fe­szültség további enyhülését. A. I. Mikojan Helsinkiben Helsinki (ČTK) — A. I. Mikojan, a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese szombaton meglátogatott egy kábelgyárat, azután pedig részt vett a Leningrád nevű új jégtörő ünnepélyes vlz­rebocsátásánál. Ezt a jégtörőt Finnország­ban készítették a Szovjetunió számára. A „Värtsilä" konszern hajógyárának meglátogatása során, ahol a Leningrád jégtörő épül, A. I. Mikojant elkísérte Szuk­szalainen finn miniszterelnök és számos más személyiség. A szovjet vendégek je­lenlétében ünnepélyesen vízrebocsátott jég­törő keresztelőjét Ny. Sz. Patolicsev. a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere végezte. A „Värtsilä" konszern igazgatója A. I. Mikojan és a többi szovjet vendég tisz­teletére ünnepi ebédet adott. Az ebéd folyamán A. I. Mikojan pohárköszöntőt mondott, amelyben megállapította, hogy a Szovjetunió és Finnország között fejlődő kapcsolatok jó példáját aďják a különböző társadalmi rendszer békés együttélésének és a kölcsönös előnyös termékeny együtt­működésnek. Szovjet ifjúsági küldöttség utazott az USA-ba Moszkva (ČTK) —Vasárnap Moszk­vábóll az USA-ba utazott a szovjet ifjúság 24 tagú küldöttsége Vlagyi­mir Loginovval az élén. A küldöttség a Diák Utasforgalom Tanácsának meghívására egy hónapot tölt az Egyesült Államokban. Körutat tesz az USA-ban, megismerkedik az ame­rikai ifjúság életfeltételeivel és ta­nulmányi módszereivel, valamint az amerikai ifjúsági szervezetek tevé­kenységével. A küldöttség ott-tar­tózkodása során új kapcsolatokat lé­tesít az amerikai ifjúsággal. CSOU EN-LAJ, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke október 25-én fogadta Kenza Macumurát, a Japán De­mokrata Párt tanácsadóját, aki jelenleg Pekingben tartózkodik. (ČTK) A KOREAI Népi demokratikus Köz­társaság Legfelső Népgyűlésének határo­zata alapján a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság új külügyminiszterévé Pak Szung Dzsult nevezték kl s ugyanakkor Nam Irt felmentették külügyminiszteri tisztsége alól. (ČTK) SEKOU TOURÉ. a Guineai Köztársaság elnöke október 25-én hivatalos látoga­tásra az Egyesült i Államokba érkezett. Washingtonban fogadta őt D. Eisenhower amerikai elnök. (ČTK) A TOKIÓI RÁDIÓ jelentése szerint ok­tóber 26-án a Micubisl japán társaság szénbányájának több mint 9000 dolgozója 24 órás tiltakozó sztrájkba lépett a töme­ges elbocsátások ellen. (ČTK) SZÓFIÁBAN október 26-án megkezdő­dött a Bolgár Kommunista Párt KB ple­náris ülése, amely az építőipar kérdései­ről tárgyal. (ČTK) JAPÁNBAN szüntelenül emelkedik az élelmiszerek ára és a szolgáltatások dí­jazása. A japán sajtó szerint az utóbbi időben főleg a hűs és zöldségárak emel­kedtek. (ČTK) A SWANSENI „Richard Thcmas et Bald­win" kohászati társaság 750 kohásza há­romnapos sztrájk után elhatározta, hogy a jövő hét kezdetén ismét munkába lép, mert az üzem vezetősége szombaton ele­get tett a sztrájkolók bérkövetelésének. (ČTK) Közlemény az Albán Népköztársaság tervteljesítéséről Tirana (ČTK) - Az Albán Nép­köztársaság Állami Tervbizottsága mellett működő Statisztikai Hivatal közölte, hogy az ipari termelés ter­vét kilenc hónap alatt 103,9 száza­lékra teljesítették. A múlt év ugyanezen időszakával szemben a villanyáramtermelés 18,3, a kőolajtermelés 14,1 százalékkal emelkedett stb. Ugyancsak nagy si­kereket értek el a mezőgazdaság te­rén. Az Algériai Köztársaság kormánya hajlandó beszüntetni a tűzet Kairó (TASZSZ) — Az Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya ok­tóber 25-én hivatalos nyilatkozatot tett közzé, amely szerint hajlandó az algériai nemzeti felszabadító hadse­regnek azonnal parancsot adni a harc beszüntetésére, ha a francia kormány is beszünteti katonai ak­cióit Algériában. „Ha Franciaország erre nem haj­landó — hangsúlyozza az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának nyilatkozata — az algériai háború folytatásáért a felelősség a francia kormányra hárul". Tiltakozások Franciaország-szerte a szaharai atomrobbantás terve ellen Párizs (ČTK) - A TASZSZ pári­zsi tudósítójának jelentése sze­rint a Francia Békemozgalom Nem­zeti Tanácsának kezdeményezésé­re az egész országban széleskörű tiltakozó mozgalom folyik a fran­cia kormány tervezett szaharai atombombakísérlete ellen. Vasárnap, október 25-én sok ezer párizsi lakos vett részt Villeuif pá­rizsi elővárosban az atom- és hidro­génfegyverkísérletek ellen rendezett tiltakozó gyűlésen. A gyűlés elnök­ségében neves politikai és közéleti tényezők vettek részt, közöttük Mau­rice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára. A gyűlés résztvevői felhívták a francia kormányt, tegyen le veszélyes szándékáról s mondjon le a szaharai atom'-ombarobbantásról. A gyűlés résztvevői viharos tapssal fogadták Albert Chatelesnek, a pári­zsi egyetem tiszteletbeli dékánjának ama kijelentését, hogv „Franciaor­szág nem a feavverkezési versenyben, hanem a békeharcban növelheti te­kintélyét. A francia lakosok tiltakozó gyűlé­seket tartottak Marcoule atomkutató­központ közelében is. E gyűlésen szá­mos küldöttség vett részt a délfran­cia megyékből. Seine megye békehíveinek küldött­sége vasárnap felkereste a párizsi vá­rosházát s a városi tanács képvise­lőinek tiltakozó határozatot adott át a tervezett francia atombombakísér­lett ellen. Tiltakozó gyűlések zajlottak le va­sárnap az ország számos további ré­szében is, főleg Pas-de-Calais, Bou­ches du-Rhone, Cher, Var, Gironde és Rhone megyékben. r Ujabb tények a Mitterrand elleni merénylet kivizsgálásában Párizs (ČTK) — A Francois Mitterrand szenátor elleni merénylet kivizsgálása ok­tóber 22-én és 23-án újabb fázisába lépett. Megállapították ama férfi személyazonos­ságát, aki az október 15-ről 16-ra virra­dó éjszaka Mitterrand autójára lőtt. Ezt a férfit Abel Dahuronnak hívják, Pesquet volt pujadeista képviselő birtokán ispán. Pesquet azzal vádolta Mitterrandot, hogy maga rendezte meg a személye elleni me­rényletet. Pesquetnek, akinek nagyon rossz híre van, nyilatkozatában azonban ellentmondások mutatkoztak, amelyek azt a benyomást keltették, hogy Mitterrand ellen valóban provokációt szerveztek. Mitterrand a sajtó képviselőinek október 23-án a reggeli órákban adott nyilatkoza­tában hangsúlyozta, hogy valóban provo­káció áldozatává vált és Pesquet ellen be­csületsértés címén vádat emel. Azt mon­dotta, hogy Pesquet „szélsőséges elem a szélsőséges elemek között", szolgálatát még Salan tábornok is elutasította tavaly a május 13-1 jobboldali puccs alkalmával. Mitterrand rámutatott, hogy most ellene ugyanolyan emberek lépnek fel és ugyan­olyan módszereket alkalmaznak, mint ami­kor beli és igazságügyminiszter volt és amikor e tisztségében alkalma volt bete­kintést nyernie a felforgató akciókba. Revansista provokáció Nyugat-Berlinben Berlin (ČTK) — Vasárnap, október 25-én Nyugat-Berlinben revansista manifesztá­ció zajlott le a Szudétanémet Szövetség megalapításának 10. évfordulója alkalmá­ból. Az évfordulóra külön jelvényt adtak ki Csehország és Morvaország térképével, amely feltünteti az elszakított ún. szudéta kerületeket, valamint Szilézia egy részét Brno és Jihlava vidékének egy részével. Oberländer, Seebohm és Lemmer, a bon­ni kormány miniszterei a berlini revansis­tákhoz üdvözlő táviratot intéztek, Lemmer A kanadai külügyminiszter a kormányfői értekezlet mellett Kanada külügyminisztere október 24-én a kanadai rádióban és televí­zióban beszédet mondott, amelyben röviden értékelte a nemzetközi hely­zetet tíznapos párizsi és londoni útja előtt. Többek között kijelentette, hogy Kanada teljes mértékben támogatja a csúcsértekezlet mielőbbi összehívásá­nak gondolatát s szó szerint a követ­kezőket mondotta: „Valamennyi fő problémát csupán a kormányfői talál­kozón lehet megoldani. A szovjet mi­niszterelnök nemrégi amerikai láto­gatása kedvező feltételeket teremtett az ilyen értekezlet összehívására." miniszter táviratában nyíltan követelte „a szudétanémet kérdés újabb megoldását." A revansista manifesztáció fő szónoka Wenzel Jaksch, a szövetségi parlament szociáldemokrata képviselője, a szudéta­német szövetségi gyűlés elnöke volt. Be­széde bevezető részében őva intett a j német békeszerződés megkötésétől. A szu­détanémetek kitelepítését „az emberiesség elleni gaztettnek" minősítette. Éppúgy, mint a többi szónok, Jaksch is felhívást intézett arra, hogy a revansista szellemet tartsák ébren az áttelepített If­júság körében is. PHENJANBAN október 26-án megkez­dődött a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság Legfelső Népgyűlésének ülése, amelyen Nam Ir, a Minisztertanács alel­nöke beszámolót tart Korea békés egye­sítéséről. (ČTK) len volt a rendőrség útján közbelépni el­lene. Színhely: FRANCIAORSZÁG Ny. Sz. Hruscsov Egyesült Alla­mok-beli útja, Eisenhower elnökkel folytatott tárgyalásai és a Camp Da­vid-i záróközlemény mély hatást gyakorolt az egész nemzetközi lég­körre. A békés együttélés és a békés verseny gondolata, valamint minden vitás kérdés tárgyalások útján való megoldásának gondolata erőteljes haladást tett. A világpolitikában eme új áramlat jeleivel különféle „ré­gimódi" mozzanatoktól eltekintve (a „tibeti" provokáció az ENSZ-ben, a Kelet-Európa képviseletének meg­akadályozására irányuló törekvések a Biztonsági Tanácsban stb.) jófor­mán mindenütt találkozunk. Különö­sen érdekes az, hogy ezeket Nyugat­Németország és Franciaország ural­kodó köreiben is megfigyelhetjük, a nyugati szövetség szélső jobb Szár­nyán, ami méltatlan és meg nem felelő főleg Franciaország, a régi demokratikus és haladó hagyomá­nyok hazája számára. Foglalkoztunk már Adenauer kan­cellárnak az október 17-i sajtóérte­kezleten elhangzott néhány új kilen­tésével, amikor a kancellár legszű­kebb környezetének meglepődésére kijelentette, hogy a „háborúért meg kell fizetni". Ezt általában a 85 éves kancellár csendes előkészületének tartották ahhoz, hogy a nemzetközi fejlődés újabb szakaszában más hangot kell majd megütni a Német Szövetségi Köztársaság területi kö­veteléseit illetően. Nem lehet csodálkozni azon sem, hogy az egész jelenlegi világhelyzet hatására, amely újabb mérlegelésre késztet, meggyorsul bizonyos válto­zások üteme is a francia külpolitiká­ban. Egyébként igazságtalan volna a francia kormánnyal és de Gaulle tábornokkal szemben elhallgatni azt, hogy a Bonnal való szoros együtt­működés szellemében folytatott hi­vatalos irányvonal kemény kérge alatt Franciaországban újabb folya­mat jelel kezdtek mutatkozni, még­pedig előbb, mint a Rajna másik oldalán. A francia politika már évek óta az algériai gyarmati uralom fenntartását követi. Hogy ez a prob­léma milyen erővel hat Francia­ország politikai viszonyaira, jól meg­ítélhető a tavaly tavasszal lezajlott eseményekből, amikor is Párizsban de Gaulle tábornok rendszere került hatalomra. A rendszerváltozás célja az volt, hogy elhalassza a belső válságot s megerősítse az algériai háború híveinek pozícióit. Ezzel kapcsolat­ban emlékeztetnünk kell arra is, hogy Franciaország fő szövetsége­seinek — a briteknek és amerikaiak­nak növekvő elégedetlensége az al­gériai kérdésben folytatott francia politikával szemben az V. köztársa­ságot arra késztette, hogy nagyon kétséges támaszt keressen a bonni militaristák személyében. így történt, hogy ama ország ural­kodó körei, amelyet rövid 80 év alatt háromszor támadtak meg és fosztot­tak ki a német militaristák — ha­marosan a bonni revansista rendszer bizalmas barátjai lettek. Annak a rendszernek barátjai, amelynek ter­veiben nem hiányzik Franciaország további „gyarmatosításának" elkép­zelése sem. Le kell szögezni, hogy az Adenauerrel való szoros szövet­ség irányzata Franciaországban so­hasem talált tömeges támogatásra és hogy ezt az irányvonalat az ország demokratikus erői, főleg a francia kommunisták akarata ellenére foly­tatták. A kommunisták mindig azt követelték, hogy a német kérdésben folytatott francia politika a német militarizmussal szerzett keserű nemzeti tapasztalatokra épüljön. A német kérdésben folytatott káros politikáján kívül a francia kormány gá­tolja a nemzetközi feszültség enyhítésé­re irányuló törekvéseket, sőt az atom­kísérletek beszüntetését is. Ennek fő ma­gyarázata ismét Algériában keresendő. A „hidegháború" meghosszabbításával akarták megkönnyíteni az ún. pacifikálás befejezését. A saját atombomba kipróbá­lásával akartak súlyt adni annak az ér­velésnek, hogy „Algéria francia". Ma az európai francia politika fejlő­dését sajnos egybe kell kapcsolni az al­gériai kérdésben folytatott politika fejlő­désével. Az utóbbi évek tapasztalatai mind erre köteleznek. Ezért jó jel az, hogy változás mutatkozik ebben a kér­désben is, amely a jelenlegi francia po­litika alfája és ómegája. De Gaulle tá­bornok szeptember 16-án legalább elmé­letben elismerte Algéria önrendelkezési jogát és ugyanakkor változás jelei mu­tatkoznak az Izrael állam iránti francia álláspontban is. A változások kezdetét bi­zonyltja a szélsőséges jobboldal nyug­talansága, amely oly mértékben aktivizá­lódott, hogy a francia kormány kényte­Ny. Sz. Hruscsovnak Franciaországba való meghívásával tetőfokukat érik el azon előjelek, hogy a francia kormány és személyesen de Gaulle elnök gyakorlati útra készülnek lépni s a francia hagyo­mányokhoz méltó, Franciaország tapasz­talatainak és nagyhatalmi helyzetének megfelelő politikát akarnak folytatni. A francia politikai színpadra vetett te­kintetből nyilvánvaló, hogy ez a változás egyrészt nemcsak a nemzetközi általá­nos fejlődés gyümölcse leszi hanem a kommunisták vezette francia baloldal lan­kadatlan harcának eredménye a francia külpolitika békés irányzatáért. Másrészt bizonyos, hogy ez nem megy ilyen vagy amolyan formában való konfliktus nélkül a jobboldali tábor keretében a realisz­tikus és az elvakult erők között. A Szovjetunió és Franciaország kö­zötti megértés elérése nagyon szüksé­ges. Ebben az irányban ugyan jelentős lépés történt 1956 tavaszán, amikor az akkori francia kormány képviselői, Mol­let és Pineau — Moszkvában Időztek és ott reményteljes közleményt adtak ki, amely kifejezi a két fél szilárd akaratát arra, hogy a béke ügyének javára mun­kálkodjanak. A francia politika azonban e kötelezettségétől később jelentősen el­tért és ez nem szolgál sem Európa, sem Franciaország érdekének javára. A szovjet-francia kapcsolatokban az új viszony megteremtésének kilátásai most kedvezőbbek, mert ez elősegíti az egész világon uralkodó enyhébb légkört. Ha te­hát a küszöbönálló nemzetközi tárgya­lások keretében belátható időn belül sor kerül a legmagasabb szintű szovjet-fran­cia találkozóra, ez csak őszintén üdvözöl­hető. A világ elvárja, hogy a „hidegháború" felszámolására irányuló törekvésekben és a békés együttélés megteremtésében ez­után már nem kell nélkülöznie a francia kormány aktív hozzájárulását. J. H. Harmincöt éves az Üzbég és a Turkméo Szovjet Szocialista Köztársaság Harmincöt esztendővel ezelőtt, 1924. október 27-én alakult meg Ázsia szívében a több mint hatmil­lió lakost számláló Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság, valamint a Kaspi-tenger és az Amu-Darja fo­lyók között elterülő Turkmén Szov­jet Szocialista Köztársaság. A hatalmas Szovjetunió e két ré­szének az elmúlt 35 évben végbe­ment óriási fejlődése a napnál is világosabban bizonyítja a lenini nemzetiségi politika áldásos ered­ményeit. A forradalom előtti Oroszország­ban Üzbegisztán gyarmati sorban sínylődő peremterület volt, amely elsősorban mezőgazdasági nyers­anyagot, főként gyapotot szolgálta­tott. Ipara alig volt és csupán az ország mezőgazdasági terményeinek feldolgozására szorítkozott. A szocia­lista országépítés alapjaiban változ­tatta meg a köztársaság gazdasági képét. Gyors ütemben fejlődik vala­mennyi iparága, a szén, kőolaj, a vil­lanyenergia termelése, az építő­anyagipar stb. Nem csekélyebb a fellendülés kulturális téren sem. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom előtt az üzbégeknek alig 2 — 3 százaléka tudott írni-olvasni. Ma pe­dig mintegy 30 főiskola működik és élénk tudományos élet folyik az or­szágban. Hasonló gazdasági jellegű a szom­szédos Turkménia, amely egyike a fő gyapottermesztő központoknak és a híres karakuli juhtenyészet hazája. A szocialista országépítés 35 esz­tendeje alatt gyorsan fejlődött kő­olajipara, valamint vegyiipara és a mezőgazdasági nyersanyagokat fel­dolgozó iparágak. Igen jelentős Turkménia öntöző gazdálkodása is. Mindkét szovjet köztársaság emlí­tett adatai is szemléltető képet ad­nak arról, hogy a következetesen megvalósított lenini nemzetiségi po­litika révén a nagy Szovjetunió va­lamennyi nemzete mily hatalmas eredményeket ér el. (pj) ÜJ SZÖ 167 * 1959- október 17..

Next

/
Thumbnails
Contents