Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)

1959-10-03 / 274. szám, szombat

HOVA? Monoszlóy M. Dezső: Csak egyszer élünk A mű mindig hü képet ad alkotójáról. A művön lemérhető, ki hozta világra és miért. A mű tanúskodik szerzője világnézetéről, arról, hogy sziklán áll-e vagy homokon. De másról is számot ad. Világosan beszél arról, vajon létrehozója ismeri-e az életet avagy nem, forgatagában élve avagy perifériájára sodródva szemléli-e. S a mű elárulja szerzőjének tehetségét vagy tehetségtelenségét is. Ezek a kérdések szoros kapcsolatban állnak egymással. Teljes képet csak akkor nyerhetünk a művészi alkotásról és megteremtőjéről, ha elválaszthatatlan egységben vizsgáljuk és méltatjuk ezt az egymásbafonódó három tényezőt. A döntő mérce mindig az, hogy az adott mű, a kulturális élet bármily alkotói megnyilvánulása mennyiben szolgálja társadalmunk ügyét. Akár a világnézeti tisztaság, akár az életismeret vagy a tehetség hiányzik is, nem jöhet létre olyan alkotás, amely javára válhatna céljainknak, amely betölthetné szerepét, küldetését az új ember nevelésében, lakókörének tágításában, öntudatának szilárdításában, szépérzékének kifinomításában. Monoszlóy M. Dezső Csak egyszer élünk című verses kötetét méltatva arra a kézenfekvő megállapításra jut a bíráló és az olvasó, hogy az utolsó versciklus egy kezünk ujjain megszámlálható versei és egy-két más költemény jelenti a szerző zenitjét, az általa eddig elért legmagasabb pontot. Az Ezer Picasso festi a vágyunk című versben nagy hévvel veszi célba a nyárspolgárt, de úgy érzem, hogy indulata konkrét személyt ostoroz, nem tud szélesebb skálát átfogni, nem sebezheti meg általában a nyárspolgárt. A Győztes bolygó, amely az első szovjet szputnyik kilövését énekli meg, a szerző legjobb versei közé tartozik, mert meggyőzően tanúskodik arról, hogy a költőt felrázta, magával ragadta ez a korszakalkotó esemény és lendületes, gondolatgazdag mondanivalójához megtalálta a legkifejezőbb formát. Az Eppur si muove egy késői hitvallás arról, hogy az élet fejlődik, az emberi munka formálja s ezt végre a költő is meglátja. Szép, őszinte sorokat olvashatunk itt: „s bár rég mozgat: a hinni-szándék, / a látni vágyás: bárhalátnék, / csak állt alattam, állt a múlt. / De most akár az ujjam érzem, / amit ökölbe zárok néha, / hogy valóság ez, nem holmi példa, / s a föld keringhet bármiképpen, / holnap már égbe épül város." Az Üdvözlégy ember című vers a múlt dzsungelját hosszú út után elhagyó s mind feljebb törő embert dicsőíti. Az utolsó költemény a kötet több versében tapasztalható belső vita és vívódás pozitív kicsúcsosodása. A költő eljutott egy földi hittanig, elveti a metafizikát s a materializmus partjainál köt ki. Ennél a versnél két oknál fogva, meg kell állnunk egy pillanatra. Vajon szerencsés ötlet volt-e az, hogy Monoszlóy ennek a lényegében helyes és haladó gondolatot tartalmazó versének a címét, a Csak egyszer élünket adta kötete címéül? Ha a kötetben csak egyszer fordul elő ez a „csak egyszer élünk" gondolat, méghozzá olyan formában, mint ebben az utolsó versben, akkor talán nem volna semmi hiba. De Monoszlóynak e kötetben szereplő más verseiben is találkozunk vele, mégpedig olyan világszemléletet tükrözően, amely nagyonnagyon távol áll tőlünk. Ilyen például a 18. oldalon olvasható Hát nem érted? című vers, amely hangulatában és mondanivalójában kísértetiesen hasonlít a Horthy-korszak egyik kimondottan polgári dekadenciát árasztó slágeréhez, a Csak egy nap a világ-hoz. S ha még ehhez hozzáteszszük, hogy a kötet sok más versében is érvényesül a költő kispolgári életérzése és szemlélete, az „élvezd ki a mát" gondolata, akkor világossá válik, hogy a legjobb esetben is tévedésnek mondható a címválasztás. A Csak egyszer élünk c. vers még egy oknál fogva elgondolkoztat. A költő hitet tesz a materializmus mellett és verse két utolsó sorában nagy biztosan kijelenti: „Elég felelősséget rejt e hit, minek keverni hígabb oldatot?" S habár inkább kijelentő, mint kérdő mondatról van itt szó, nem hagyhatjuk válaszadás nélkül. Ügy hisszük ugyanis, hogy Monoszlóy „oldata" sokkal, de sokkal töményebb lehetne. Habár az ő költészetében ez az elért pont is viszonylagos eredmény, mégis „híg oldatnak" kell tartanunk. A ma költőjének, még ha nem is áll a leghaladóbb világnézet talaján, sokkal messzebb kell tartania, sokkal többről kell tanúságot tennie. Monoszlóy mondanivalójával elmarad nemcsak a társadalmi haladást elismerő mai liberális polgári költészet mögött, hanem az évtizedekkel ezelőtti haladó polgári líránál is bátortalanabb, halkszavúbb és kevesebbet mondó. Vessünk egy pillantást szerelmi lírájára, amely jelentős helyet foglal el kötetében. Egy-két kimagasló vers mellett, amilyen például a Szeretsz-e még, néhány felfigyeltető és elismerésre késztető, találó és színes költői képet is meglelünk, itt-ott magával ragad a ritmus, s a dallam, megfog egy-egy gondolat. De ha szerelmi verseinek összességét nézzük, hidegen csap meg egy idegen életfelfogás szele. A szerelem, a költészet örök, de mégis állandóan tartalmat változtató témája. A társadalom és vele az ember átalakulása törvényszerűen kihat erre az érzésre is. S éppen ezt a változást, ezt a minőségi átlényegülést hiába keressük Monoszlóy verseiben. Fáradt és kiégett, szenvedélyében naturalizmusba és dekadenciába torkolló embert tükröz ezeknek a költeményeknek a zöme. Az olvasó egy ilyen jellegű költőtől, akit eszmei éretlensége megakadályoz abban, hogy elérje a szocialista költészet széles kilátást nyújtó csúcsait, joggal elvárja legalább azt, hogy eszméljen és eszméltessen korunk legnagyobb viadalában, hogy a béke erőinek harcba hívó harsonája legyen. S a kötetben csak két verset találunk, még a felszabadulás előtt írottakat, melyek a szürrealizmus és a szimbolizmus leplébe burkolódzva, csak jelképesen, csak homályosan emelnek szót az Apokalipszis ellen. Hány más költő — és nemcsak szocialista költő — sokkal merészebben, nyíltabban, kitárt mellel mondta ki a Nem-et. Monoszlóynak még a pacifizmusa is fogatlan, erőtlen. S ezután még utalásban is alig merül fel ez a nagy, ez az életbevágóan fontos téma. Miért hallgat a költő, most már rébuszokban sem kellene beszélnie, nyíltan világgá kiálthatná háborúellenességét, miért nem áll csatasorba ? A Szén és a galamb ciklusban néhány munkáskörnyezetből vett témával találkozunk. Nagyszerűen lemérhető itt, hogy az életismeret és az eszmei tisztánlátás elválaszthatatlan egymástól, kölcsönösen feltételezik egymást, egyik sem hiányozhat. Monoszióy itt a máról és a ma emberéről ír. Legalábbis ez a szándéka. Bányászversein érzed a közvetlen élményt, azt, hogy dolgozott a föld méhében. Ő maga mondja: „ott voltál, láttad, mondd, kiáltsad!" és egy másik helyen: „ahogy éreztél akkor, írd meg!" És biztos a dolgában, hogy úgy igaz, ahogy ő látta, ő érezte. írjál című versében, ahonnan a két fenti idézetet vettük, nagy adag gúnnyal, megvetéssel fordul szembe azokkal, akik netán másként látnák a dolgot: „Mert addig fényes asztalok / mögött / jelszókat gyártó hörcsögök / csacsognak léhán, vértelen / s amit nem próbáltak, sose / láttak, / szavalják, mint híg csodákat, / el nem hinnéd, hisz végtelen varázsa új életünknek / hív, csábít, hogy látva lássál, / de nem Te, ők írnak róla, / s veled csak oly mesemódra / jó királyként értekeznek. / Tokájuk nő — és a versek / arca — rímekkel kifestett —, / giccsbe torzulva fintorog." Hát vállalom a „jelszókat gyártó hörcsögök" nem éppen hízelgő megbélyegzést is, de meg kell mondanom, hogy Monoszlóy bányászverseiben nem mond igazat, mert hiába volt ott ki tudja mennyi ideig, roszszul látott s ezért torz, hazug képet festett. Aki a bányában csak patkánylyukakat, mocskot és sarat lát, akinek füle csak idegetpattantó zajt •és ricsajt fog fel, az bármennyire is furcsán hangzik: vak és süket. Monoszlóy undorral, félelemmel tekint erre a földalatti világra és ezért nem fedezi fel hőseit. Monoszlóy híven visszaadja akkori érzéseit és ebből a szempontból egyetlen egy sorában sem mond valótlant, ö így látta, ő így érezte, de ez nem a munka értelmét, célját felfogó ember szemlélete, hanem a munkába „degradált" ember tudatos és tudatalatti viszolygása és tiltakozása, A Betonozó munkásokban hasonló hangot üt meg, amely arról tanúskodik, hogy mi sem áll tőle távolabb, mint a testi munka világa. „Hol itt a vágy és a gondolat?" - így kiált fel, majd következő versében A vasraktárban címűben újra feltör belőle a munkára késztetett nyárspolgár hangja: „Mi az, amire vágyhat itt az ember? / Tán gondolatra, melyet munkából lopott, / vagy a rozsdaporba vésni a neved / s édesen röhögni, mint a kamaszok." / Ha a bányász, az építőmunkás, a raktári dolgozó úgy gondolkodna, mint Monoszlóy, akkor nemigen találnánk embereket ezekre a munkahelyekre. Szerencsére dolgozóink összehasonlíthatatlanul többet látnak meg a költőnél, mert tudják miért serénykednek, mert az új életet építő ember ^érzése hevíti őket, mert öntudatuk toronymagason Monoszlóy fölé helyezi őket. Menjen a költő közéjük ezekkel a róluk szóló versekkel és méltó választ kap mindarra, amiben nemcsak hamis hangot üt meg, hanem a dolgozó embert sértőt is. Mi pedig e versciklus alapján teljes felelősségtudattal leszögezhetjük, hogy a költő ilyen életszemlélettel, ilyen világnézettel akár egy emberöltőt is eltölthetne bányában vagy bárhol másutt a munkásemberek között, akkor sem ismerhetné meg teljében az igaz életet, akkor sem ábrázolhatná hűen, el nem ferdítetten. A mi életünkkel azonosulni kell, a mi életünkért lelkesedni kell, látni kell értelmét és célját, csak akkor lehet megénekelni szépségeit és csak akkor fájhatnak igazán fonákságai. A költő csak így válhat költővé, a szépség, a haladás fáklyavívőjévé. Ez döntő követelmény és ez Monoszlóynál hiányzik. Ezen a szűken értelmezett tehetség — amely Monosatóytól elvitathatatlan — lényegbevágóan nem segíthet. Még két dolgot kell megemlítenünk. Az egyik az, hogy a Csak egyszer élünk — gyökértelen könyv. A költő egyik versében ezt mondja: „befelé nézni elég volt már, / de most kifelé nézz, te ember". / Sajnos, ez néhány kivételtől eltekintve csak elhatározás, amelyet tett nem követ. Monoszlóy nem tud betelni azzal, amit az „Én dzsungele rejthet". De a költő a szubjektív, az önmagába merülő lírában is legalább utalhatna a hazai tájra, a szülőföldre. Valamilyen szlovákiai vagy más helyhez kötöttséget azonban hiába keresnénk a kötetben. És az igazán nem mindegy, hogy ez a versgyűjtemény megjelenhetett volna éppúgy húsz-harminc évvel ezelőtt, mint most (illetve a verseknek jelentős része inkább akkor) Nyugaton éppúgy, mint nálunk. A másik kérdés a költő formanyelve. A már példaképpen említett pozitívumok mellett számos versen kirívóan kiütközik az öncélúság. Sorolhatnánk a verseket, amelyeknél a formai hókusz-pókusz miatt elveszik a lényeg, érthetetlenné, vagy teljesen kétértelművé válik a gondolat, a tartalom. Brechtnek egyik anekdotája jut az embernek ennek kapcsán az eszébe. Keuner úrnak a kertész ollót ad a kezébe, hogy nyírja gömbformára az egyik babérfát. Hozzálátott a nyesegetéshez, nagyon-nagyon igyekezett, de egyszer itt, máskor amott vágott le túl sokat. Végre befejezte a munkát. A kertész ránézett a fára és ezt m<ffl"dta: „Jó, a gömb megvolna, de hol van a babér? Monoszlóynak lényegében ott kellett volna megkezdenie verskötetét, ahol abbahagyta. Nem kívánunk beleturkálni a szennyesbe és kiteregetni mindazt, ami ennek a kötetnek a kiadását megelőzte, de a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztőségének ezzel tisztában kellett volna lennie. Mert Monoszlóynak ez a kötete ugyan hű képét adja alkotójának, de rossz mestert tükröz. A mércét magától a szerzőtől kértük kölcsön, aki Ars poeticájában nagyon szépen deklarálja: „Fúró és véső, rajta hát, faragjuk széppé a mát, mert rossz mester, ki tétlenül, a szebbért, jobbért nem hevül." GÄLY IVÄN A csehszlovák-szovjet barátság havának filmműsora Októberben, a csehszlovák szovjet barátság hónapjában számos politikai, kulturális és társadalmi megmozdulás mellett az idén is sor kerül a szovjet filmművészet legújabb alkotásainak nagyméretű bemutatására. A Csehszlovák Állami Film dolgozói tájékoztatták az újságírókat arról, mit tűztek ki mozijaink műsorukra ebből az alkalomból. A Barátság havában hazánkban összesen 12 új szovjet filmet mutatnak be. Ezenkívül műsoron lesznek az u tóbbi évek legsikeresebb szovjet filmtermékei és a némafilm korszakából is láthatnak dolgozóink néhány híres művet. Az új filmek közt szerepel a „Rettenetes Iván" című történelmi tárgyú film első és második része, több új film a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hősi harcairól, mint az „Andrejka", a „Tíz nap", továbbá számos mai témájú szovjet film és több vidám és kalandos jellegű film az ifjúság számára. „A huszadik század" címmel érdekes új, egész estet betöltő dokumentumfilm ad képet a világ társadalmi és technikai fejlődéséről. Újból bemutatásra kerülnek a szovjet filmművészet remekei: „Szállnak a darvak", a „Múló évek", Gorkij „Az Anya" című regényének filmváltozata, a „Vihar Ázsia felett", című film és mások. Az egyes kerületi filmvállalatok az idén körülményeiknek megfelelően Önálló rendezvényeket terveznek. A žilinai kerületben például Szovjet Filmhetet tartanak majd kerületi méretben a járásokban és az ipari központokban pedig Szovjet Filmnapot rendeznek. Több helyen vitaesteket tartanak majd a mozilátogatókkal egy-egy szovjet filmről. A bratislavai kerület nagyobb községeiben Szovjet Gyermekfilm-napot is rendeznek. A Központi Filmkölcsönző az egész estet betöltő filmeken kívül nagyszámú szovjet rövid tudományos-, népszerűsítő- és dokumentumfilmet bocsát októberben a mozik rendelkezésére, amelyek a Szovjetunió és Csehszlovákia történelmi kapcsolatait és a szovjet tudomány, ipar, mezőgazdaság, művészet fejlődését dokumentálják. (f. v.) Elmondhatjuk, hogy a múlt heti műsort is átlagos színvonalon felül álló filmek jellemezték. Ezt állíthatjuk a bolgár filmgyártás ELITÉLTEK SZIGETE című, az idei dolgozók filmfesztiválján bemutatott műről is, mely megrázó drámai erővel ábrázolja az elitélt forradalmárok tragikus sorsát, dicsőítve a mai szabad élet új napokat megélt úttörőit. A FÉRFI, AKI ÁTMEGY A FALON című francia vígjáték fantasztikumával és helyzetkomikumával hatott a 'nézőkre, ám semmilyen komoly eszmei értéket nem képvisel. Egy felújított régi cseh film, ILYEN AZ ÉLET keltett erős benyomást a mozilátogatókban, miután oly megdöbbentő hatással érzékeltette egy külvárosi, lumpenproletár család lezüllését. Egyes kritikusok az Éjjeli menedékhely alakjaihoz, vagy Zola regényhőseihez hasonlítják szereplőit. Végül egy romantikus Puskin-regény elevenedett meg szélesvásznú filmen. A KAPITÁNY LÁNYA, az oroszországi forradalmi mozgalom dicső történelmi fejezetét képező Pugacsov lázadás idején játszódik le. V. Kaplunovszkij, a rendező filmjében meggyőző erővel állította előtérbe a lázadó parasztok vezérének alakját. Noha a filmtörténet egy' szerelmi háromszög (Grinyev — Másenyka — Svabrin) körül játszódik le, az író a figyelmet ezen keresztül a lázadó paraszttömegekre akarta terelni, s ez a filmben ki is domborodik. A leghatásosabb mű, a most bemutatott filmalkotások között Vasziljev rendező izgalmas kémfilmje: KÉMEK A TISZÁNÁL. A forgatókönyv Avgyejenko szovjet író azonos című regénye alapján készült. A derék szovjet határőrök életveszélyes hivatását, a haza határainak védelmében teljesített, egész embert kívánó önfeláldozó szolgálatát örökíti meg. Eszmei és művészi erősségei teszik vonzóvá és lebilincselővé. Ilyen eszmei erőssége például a határőrök és a nép kapcsolatának helyes kidomborítása, mely az országba behatoló külföldi ügynökök elleni védelem sikerének biztos Az Elítéltek szigete című film egyik jelenete alapja. A film művészi erejét emelik a jó szerepalakítások. Megjegyzendő, hogy a film forgatásakor sok nehézséget kellett a rendezőnek és az operatőrnek leküzdenie. Sőt a szereplőktől is sok fáradságot követelt, mert például az izgalmas kémüldözési jelenetekben nagy magasságból kell leugrani, azonkívül atlétikai mutatványnak beillő „sportteljesítményt" nyújtanak. A film a történet eleven nyelvén beszél a nézőhöz. Fölösleges kommentár nélkül mutatja be a határőrkatona hivatásának fontosságát és szolgálatáhak nehézségét, s azt hogy mindenekelőtt a lakosság a dolgozó nép segítségére van utalva. Másodszor a haza önfeláldozó szolgálatának példáját állítja eszményképül a szocialista állam polgárai elé. A kitűnő felvételek, melyeknek nagy része a vadregényes Kárpátokat, a felső Tisza folyását örökíti meg, Bolsakov operatőr jó munkáját dicsérik. L. L. • • • Lenin tiszteletére új, nagy zenemű alkotását tervezi Dimitrij Sosztakovics, a világhírű szovjet zeneszerző. A müvet jövő év április 21-re, Vlagyimir Iljics születésének 90. évfordulójára akarja befejezni. * A délafrikai kormány hivatalos lapja a Gouvernement Gazette közzétette a tiltott művek 26-ik jegyzékét. Dél-Afrikában börtönbüntetés terhe mellett tilos olvasni — még Bertrand Russelnek, a Nobel-díjas angal tudósnak egy müvét is. HAZÄNKBM VENDÉGSZEREPEL a Vietnami Dal és Tánccgyimiis A Vietnami Dal- és Táncegyüttes bratislavai nagysikerű bemutatóján készült ez a két felvétel. Az egyiken a bambusz-tánc, a másikon a gyertya tánc egy-egy jelenetét láthatjuk (J. Herec és ČTK felvétel) ÜJ SZŐ 3 * 1959. októ"-r 3.