Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)

1959-10-22 / 293. szám, csütörtök

Nemcsak a mának, a holnapnak is élünk Hónapokkal ezelőtt olvashattuk a lapokban, hogy Prágában, a stnichovi Tatra-vagongyárban a II. részleg lakatosai az SZKP XXI. kongresszusa tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy elnyerik a szocialista munkabrigád címet. Az adott szót tett követte. A május elsejei felvonuláson a brigád tagjai büszkén emelték magasba a transzparenst, mely azt hirdette: Az első szocialista munkabrigád a Tatra-vagongyárban. De nemcsak az üzemben, hanem Prágában és országos viszonylatban is az elsők között büszkélkedtek ezzel a címmel. Dicsekedhetnek is jó munkájukkal, állandóan túlteljesítik tervüket. Fontos dolog ez, de még fontosabb a brigád jellemalakító ereje, ami az újabb, az eddiginél még nagyobb sikerek elérésének alapja. Hogy sikerült ezt a Tatra-vagongyárban elérni? "W'ladimír Burda lakatos az emlí- gyezze csak fel, " tett szocialista munkabrigád mester elvtárs! vezetője. Műhelyükben készítik az Másnap megkérdj vasúti- és villamoskocsik ablakait, dezték tőle, eleget Burda kommunista, részlegük pártszervezetének elnöke. Műhelyük az év elején az utolsók között kullogott. S mint az elmaradóknál szokás, baj volt az anyagellátás körül, a műhelyben rendetlenség uralkodott, alig lehetett az egyik munkahelytől a másikhoz jutni. így gyakori volt a baleset is. A pártszervezet elnökének a brigádot! Másfél nem volt mivel büszkélkednie. S a hónapig tartott ez lakatosoknak állandó szégyenérzettel kellett dolgozniok, mert a szerelók a hátuk mögött állva várakoztak türelmetlenül az új ablakkeretekre. Burda ekkor állt elö javaslatával: alakítsanak szocialista munkabrigádot! Elfogadták. A mester, Anton Hotett-e kérésüknek? Csak részben. Nem mehet ez így tovább, mester elvtárs, nem a brigádnak kell a mestert irányítani, hanem a mesternek a huzavona, amíg a mester megEgy fiatal humoristánk írásai A brigád „szíve". Ennek nevezik a szocialista munkabrigád tizenötperces beszélgetéseit, melyeken megvitatják a termelési győződött arról, problémákat s ismertetik a hajai és külföldi eseményeket. hogy a brigádnak igaza van. Hogy neki is új módon közül már 16 kommunista. S a töbkell élnie, irányítania, s vállalnia a biek? Róluk sem feledkeznek meg. A tizenötperceseken pártunk politikájáról beszélnek nekik, a gazdasági | ces beszélgetéseken a brigád tagjai vezetők, szakszervezeti funkcionáriuelé áll, ismerteti a nemzetközi hely- sok a gazdasági problémákat magya- ' šek is lelkesen támogatta a 35 tagú nagyobb felelősséget. S vállalta. Ma kollektíva elhatározását. Első dolguk az uzsonna-szünetben, a tizenötpervolt a rendcsinálás. Arra nem is I «--••—- - -> gondoltak, hogy a kollektíva összetételén változtassanak, a gyengébben ^tet, beszél a részleg problémáiról rázzák. A brigád pártonkívüli tagjai dolgozók helyére jobb szakembereket s megértéssel jegyzi fel a munkások ban így felkeltették a politikai és , . gazdasági kérdések iránti érdeklődést, s az elmúlt hetekben maguktól jöt- \ tek azzal a kéréssel, hogy osszák be őket a pártoktatásba, gyarapítani szervezzenek. A gyengébbeknek is el kéréseit, észrevételeit. Másnap meg azzal jön hozzájuk: mindennek eleget tett! Ma már senki sem csodálkozik azon, miért megy olyan könynyen a tervteljesítés Burdáék mühe- akarják politikai és gazdasági isme rint kezdtek'dolgozni. A szomszédos lyében. Ma már ők zaklatják a szere- reteiket. műhelyekből „terepszemlére" jöttek löket, vigyék el már a kész ablako- A brigád a kíváncsiak. „Mit csináltok, talán a ka

t- mert nem tudják hová tenni az f\ normákat szilárdítjátok?" - kérdez- újabbakat. kell érniök a legjobbak színvonalát, tanuljanak! Maguk közé hívták a normázót, csináljon rendet a normák körül. Műszakilag indokolt normák szegették. „Igen." „El kellene benneteket• náspángolni." Elkezdődött a szapulás. Minden új nehezen születik. Tudták ezt Burdáék. Nem hagyták magukat, kon. Tovább mennek, hogy necsak a S aztán az történt, amire még ál- munkában, hanem a gondolkodásban tagjai különböző szaktanfolyamokra, üzemi js-. kólába, műszaki iskolába járnak. TaE

z nagy siker. Napról napra nulnak. Érdekes, hogyan szánták el I nőtt a brigád tekintélye. magukat a műszaki rajzok olvasúsá- | S Burdáék nem pihennek babérai- ra oktató tanfolyam látogatására. Így történt: A brigád egyik tagjának, Tonda Nem akarták kiközösíteni a brigádból, öt is újjá akarták nevelni. Hogy meg-1 inukban sem mertek gondolni. Cser- is újak, jobbak legyenek. S tni eh- Zonek — becsületes jó szakmunkásbenhagyta őket a mesterük, kerék- hez az első lépés ? A biztos önérzet, nalc — egyedüli gyengéje az ivás volt. | kötő lett. Megszaporodott a gondja a felelősségtudat felismerése, annak a brigáddal, s ez nem tetszett neki. a tudata, hogy nemcsak a mának, a Ha az egyik munkás kért valamit holnapnak is élünk, munkánkkal mutassák, milyen bizalommal vannak j tőle, megígérte, hogy elintézi, de a nemcsak a szocializmust, hanem a iránta, megválasztották a brigádve-' szó csak ígéret maradt. A mester jövő kommunista társadalmat is továbbra is a régi módon élt és gon- építjük, melyben nem élhetünk majd Abbahagyta az ivást. De egy napon j dolkozott. Azt gondolhatta, hogy mulasztásaiért nem fogják felelősségre vonni. A brigád létezése előtt így is nevelnünk. S ez nem könnyű feladat, zárják' ki körükből. Nem zárták ki, j volt. Most másképp alakult a hely- Ehhez nagy akaratra van szükség. zető helyettesévé. Ez hatott Tondára. | Abbahagyta az ivást. De egy napon; a régi módon. Nem várhatjuk, hogy megszegte ígéretét, újra ivott. A briújjászülessünk, magunkat kell újjá gád előtt beismerte hibáját s kérte,' zet, A brigádban megalakították a csak megfosztották a helyettesi tiszt-, Burdáéknak meg is van ehhez az ségtöl. Később Tonda újra lerészegeakaratuk. Hogy mit dett. Most már a brigád tagjai mat esznek? Egysze rűnek tűnő kicsiségeket, mégis guk követelték Tonda kizárását. | A brigád becsülete forog kockán, melyek A brigád becsülete! Ujjal fognak rá- ' alapjában juk mutogatni, hogy részeges embe-1 változtatják meg rek vannak a brigádban. Tondát ki j kell zárni! Nem fog rajta a jó szó szólt a határozat. Nagy dolog ez, az ember gondolkodásmódját, jellemét. Néhány példa mert azelőtt, amikor a mester azzal erre: jött, hogy részegeskedőkre nincs j e g szűnt ették szüksége a műhelyben, munkatársukat | ívi a mű vele- nem engedték tek közötti ellenengedték máshová helyezni. Most y pedig maguk követelték ezt. Tonda, i őrzést. S az ered- ha leszokik az ivásról, egy év múlva' meny? A brigád visszajöhet közéjük! A rossz nyelvek \ minden egyes tag- újra kerepeltek: eldobják maguktól ( ja nagyobb felelős- a legjobb szakembert, bedöglik a briséget érez munká- gád. A munkások között egyedül' jukért, a legjobbat Tonda értett a műszáki rajzok olva- I nyújtja. Bevezették a „hármas retid•Vz üzemi orvos védnökséget vállalt a brigád felett, s együttműködésének köszönhető, hogy Burdáék műhelyében több egészségvédelmi intézkedést vezettek be. Képünkön dr. O. Pokorný Marcella Podobrskának magyarázza, hogyan védekezzék a csiszoló gép zaja ellen. (R. Vítek felvételei.) pártcsoportot, mely a brigád politikai irányítója lett. A csoportvezető, Zdenék Cýrus így vélekedett: „Szocialista módon élni nem könnyű. A jó kollektíva kialakítása megköveteli, hogy kölcsönösen segítsük egymást, egységbe tömörüljünk. Közösen könnyebben leküzdhetjük nehézségeinket ..." E szavak szerint csesásához. A brigádtagok, újra határoztak: megtanulják ők is a műszaki) rajzok olvasását! Nem ismernek le-< szert". Ez meg mi hetetlent, csak tanulni és tanulni j lehet? A pártcso- kell, hogy előre haladhassanak és t célkitűzése: még nagyobb megbecsülést szerez- 1 hessenek brigádjuknak. port egységbe tömöríte ni a brigád tagjait. S hogy lehet egység, ahol az emberek egymás háta mögött „pletykáznak"? Ez széthúzást jelent. Az elvtársak kieszelték a hármas rendszert. A három embert — a megszólót, a „pletyka" átvevőjét részrehajlás nélkül s a megszólottat — összehívták, máskülönben vége M

inden siker a jó vezetésen múlik. Vladimír Burda jó és ] gondos vezető. Mondja is: — A brigádvezetőnek következetesnek, igazságosnak kell lennie, jól kell ismernie a brigád minden egyes tagját. Ha ellentét támad közöttük, kell döntenie, a bizalomnak. 1 Mondják meg egymás szemébe az S még egy, ami nagyon fontos. A veigazságot. Csak kezdetben volt erre zetönek előre kell látnia... Célokat \ szükség, mert ma már a tizenötper- kell magunk elé tűzni, hogy egyszer j ceseken még a legkényesebb kérdést azt mondhassuk, a szocialista munlekedtek. Míg mások a délelőtti is nyíltan feltárják az egész kollek- kabrigád kommunista munkabrigáddá uzsonna-szünetben kis csoportokban csak falatozták, társalogtak, ők tíva előtt. A műhelyben a brigád létezése előtt változott... A kommunisták olyan emberek, i evés közben is a brigád gondjairól nem igen volt szó párttagjelöltek akik elképzeléseiket az utolsó pontig Icezdtek beszélni. Szükséges volt ez, felvételéről. Rosszúl ment a termelés, sok volt a gondjuk, mindent közösen gyenge volt a pártmunka is. S most, kellett megvitatniok, hogy jobban hogy látják, a pártcsoport, a komtudjanak dolgozni. Maguk közé hív- munisták mindennel tőrödnek, a munták a mestert is. Különös, de így kával, az emberekkel, a legjobb dolvolt: a munkások diktálták a tetn- gozók felvételüket kérték a pártba, pót, erre és erre van szükségük, je- Egyszerre öten! A harmincöt dolgozó valóra váltják. Vladimír Burda is | ilyen ember. Kommunista, aki nem j fél célokat kitűzni maga elé, mert, biztos abban, hogy a kollektíva se- J gítségével a legmerészebb terveket is j valóra válhatja. Petrőci Bálint; Duba Gyula könyvének (kiadta a Szlovákiai Szépirodalmi könyvkiadó, 1959. 79 oldal) borítéklapján A NEVETŐ EMBER és egyéb vidám írások cím láttára az a benyomás támad az olvasóban, hogy a nevető ember megjelölésnek tulajdonképpen hármas értelme van. Jelenti azokat, akiket az író mint valóságosan nevetőket bemutat (mindjárt a kötet legelején levő írásban), továbbá akiket a bemutatással és ennek tudomásulvételével, mint olvasókat megnevettet és végül jelenti magát a szerzőt, akiről nem képzelhető, hogy másokban nevetést keltene, gerjesztene, indukálna, ha alakjaival és olvasóival együtt maga is ne lenne hajlamos nevetésre. A könyv kellemes olvasmány, néhány karcolat vagy derűs történet ismerősünk abból az időből, amikor a szerző még mint' középiskolás diák — lehet legalább jó öt éve — Kassáról elküldte őket kéziratban elolvasásra. Örvendetes benyomásukról annak idején a Fáklya hozott néhány sort. Már akkor feltűnt, hogy Duba olyan hangot szólaltat meg, amilyet ritkán hallunk, de sűrűbben szeretnénk hallani: a humoros igazmondásnak kellemesen ható, amellett szükséges és hasznos hangját. A társadalmi jelenségek tömkelegében melyik az a csoport vagy szektor, amely Dubát arra hangolja, hogy vele foglalkozzék, találjon benne vagy elemzés útján fűzzön hozza valamit, ami felvidít? És milyen árnyalatú a nevetés, amelyet megfigyelései nyomán elindít? A kötet címlapján szereplő „vidám" jelző önjellemzés a szerzőtől saját dolgaira, lehet mondani önvallomás. A maga humorista mivoltáról vall vele. írásai között azonban akadnak szatírák is, mert a humor területe, határos a szatíráéval. A szatírairó és a humorista közeli rokonok és mégis alaposan különböznek egymástól. Rokonná teszi őket érdeklődésük irányának közössége, az irány pedig a társadalomban élő ember kollektív és egyéni körülményei felé mutat. Ahol baj van, a szatirikus felháborodásában szinte operáló szerszámot készül elővenni, a humorista nyugodtan állapítja meg azt, ami a szatira-írót felindulásba hozná. De akiben humoros véna van, beavatkozásról nem beszél, mert úgy gondolja, majd maga a természet hozza meg a javulást a régi orvosi bölcsesség szerint: natura sanat. A szatirikus leplezetlenül, szépítgetés nélkül képes az igazságot feltárni, a humorista ugyanazt fátyolozottan teszi, de az igazság a fátyolon át is szembetűnő marad. A humorista olyan mint egy kitűnő felvevőgéppel dolgozó hivatásos film-fotografus, — divatos szóval camera-man, — gépe ugyanazzal a jellegzetes aránylással örökiti meg a térben végbemenő jelenségeket, minden kívánatos és szükséges részleteivel egyetemben. Amint ez az árnyalás ismétlődik, arra kell ügyelni, nehogy a benyomás egyhangúvá váljék, a humor fénykévéje ne legyen bágyadt vagy bágyasztó, mintha irányításában szándékoltság vagy mesterkéltség érvényesülne. Duba írásaiban pontos és jellegzetes felvételeket találunk, csak néha mutatkozik valami csekély egyhangúság abban, hogy ugyanazt a témát, vagy egymással közei-rokon témákat visz ismétlődve az olvasó elé. (így az iskolai vizsgákról, a kritikáról, a szatirikus kéziratokról.) Ő tisztában van vele, hogy a szatíra és a humor a szocialista eszmeiségű ember életének nélkülözhetetlen szellemi tápláléka, legalább is fűszere. A szocialista hitből és eszmeiségből kell erednie az építés egészét támogató, mert a részleteken javítani akaró bírálatnak. A szatírát ne tegye élvezhetetlenül keserűvé a kívülállásból táplálkozó rosszindulat, a humor pedig ne váljon vizenyős élcelődéssé, öncélúvá, tétován mosolygóvá, vagy gyanúsan elnézővé. Ebben a tekintetben Duba írásaival szemben, melyek a kispolgári világból fennmaradt furcsaságokat, balkezességet és hibás magatartást vagy cselekvést a groteszk komikum síkjára vetítve tesznek nevetségessé, nem merülhet fel kifogás. Ötven, egyenként külön címmel ellátott írás sorakozik egymáshoz a kötetben. Műfajilag hogyan lehetne őket jellemezni? Tegyünk próbát meghatározással: jellemképpé vagy novellás cselekményűvé formálódó rajz a legtöbb. Az első írás valóban szívderítő a zsúfolt villamosnak „csúcsforgalmi halmazállapot"-ban levő utasaival, a halmazállapotról nem lehet megállapítani, szilárd, cseppfolyós vagy légnemű-e, lehet, hogy mindhárom keveréke. Az utolsó írás: beszélgetés egy atommaggal — nem mondható, legfeljebb minimális mértékben - vidámnak, de eszmeiség* — az atomkutatás eredményeinek békés célokra való felhasználását követeli az ész és a józan gondolkodás nevében — emelkedett és magasrendű. Az első és az utolsó írás közötti darabokban két téma dominál. 1. A diákok élete 2. Az újságírás, meg általában az írók világa. Tantermekben és szerkesztőségekben fordulunk meg minduntalan, ezeken a helyeken Duba láthatóan otthonosan érzi magát, biztosan vezet bennünket a tollával, melyet epébe ugyan nem márt, de itt-ott szúrni tud vele. Duba Gyula iróniát kedvelő képzeletét foglalkoztatják kispolgári típusok, akikben szórakozottság, apró dolgokat felfújó fontoskodás, fecsegő felszínesség és képzelgés sűrűsödnek nevetségessé. A bürokrácia méltán megkapja a magáét, van olyan tisztviselő, aki a hozzá forduló egyetlen ügyfelet is álldogállni hagyja, de nem utolsó eset az sem, amikor az újságíró a maga nevében vidékről felhívja szerkesztőségét Bratislavában, azonban az összeköttetést csak akkor kapja meg, amikor már hazatért és a szerkesztőségben ül. Duba groteszk komikum iránti érzékéről tanúskodik az elképzelhetetlenül újszerű automaták felállítására vonatkozó javaslata, vagy a kirándulók extravagáns viselkedésének bemutatása, vagy a részeg borbély borotvájától rettegő borotválkozónak izgalma, s végül egy esti lap szerkesztéséről és tartalmáról felvázolt tréfás ismertetés. A földművesszövetkezetek is szóba kerülnek, megörökítve találunk egy traktorost, aki megbízást kapott a brigádvezető helyettesítésére átmenetileg, s a megbízástól megkótyagosodva oly módon bánik munkástársaival, hogy ezek mindenkorra megútálják hetvenkedéséért. Más alkalommal a szövetkezet búzájából eltulajdonító két tag éjszakai lopakodásának leszünk tanúi és annak, hogy az éjjeli őr a rajtakapott tolvajokat futni engedi. % Az újságárús kipellengérezése, aki a vásárlónak a visszajáró összegnél valamivel mindig kevesebbet ad vissza, hasznos figyelmeztetés korrekt viselkedésre ilyen tekintetben, de valahogy nem találó ezt az apró nyerészkedőt, még gúnyos értelemben sem Shylocknak nevezni. Túlnyomóan férfiak, mégpedig fiatalemberek szerepelnek Duba írásaiban, nők közül inkább az idősebb évjáratokhoz tartozók. És velük kapcsolatban többször ironikus kedvre hangolódik a szerző. A villamoson például egy idősebb nénike — olvassuk — a tolongásban elszántan küzd egy pocak ellen. Sára asszony, aki a bosszúállás angyala diszítő jelzőt kapja, energikus öklében levélborítékot tart férje orra alá, aki havi fizetésének bizonyos hányadát el akarta előtte titkolni. Potocskáné a maga száz kilójával terebélyesedik a diákmenzán az ételkihordó pult mögött. A sipító hangú Karolina néni kiránduláson sziláján — ugrabugrált, s utóbb, amikor ájultságba esett a kimerültségtől, és fqlöntözték, olyan volt mint egy ázott ürge. Nem mondjuk, hogy a matrónák ellen irányuló megjegyzések mizogün hajlamból vagy szándékosságból erednek, mert fiatal lányok kedves tapintattal, de csak suhanva tűnnek fel elég ritkán. Az elmondottak nem befolyásolhatják azt a megállapítást, hogy Dubát mértéktartó, a jó ízlés határaira jellemző vidámság jellemzi. Vannak igen ötletes tréfás szólásai: valaki például egészségével hivalkodón „exportminőségű idegekről" beszél, a biciklista olyan ember, akinek „az átlagosnál több kereke" van, a makaróni pedig a „tüzes olaszok lyukas eledele". Néhol természetes frissességgel szöknek magasba az ötletek, mint a ránkherlányi szökőforrás vízsugara, de arra is van — kisszámú — példa, hogy elbágyadva alig-alig csörgedeznek, mint az elapadó forrás levezető vízerecskéje. Dubában van bőven eredtiség, humorizálása nem kiagyalt szerepjátszás, hanem természetesen adódó és megmutatkozó képesség! Persze irodalmi hatások is érték, példák, mintaképek nélkül nincs fejlődés. így került Karinthy Frigyes (és talán Molnár Ferenc) humoros írásainak hatása alá. Nem ártó befolyás volt ez, de éppen Karinthy Frigyes varázsa talán mélyebb nyomokat hagyott írásain, tartósabbakat, mint amilyet az egyéniség szabad kibontakozása és fejlődése érdekében kívánatosnak lehet tartani. SAS ANDOR ÜJ SZÖ 6 * 1959- október 17..