Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-30 / 271. szám, szerda

A CSEHSZLOVÁK GÉPIPAR ÉS KOHÁSZAT FELADATAI a népgazdaságfejlesztési harmadik ötéves tervben (Folytatás a 6. oldalról) tosítva gazdaságosan termeljék a szakosított üzemekben. Sajnos a jelenlegi helyzet mást mutat. A ČKD Prahában dolgozó elvtársak felhívták a figyelmet arra a tényre, hogy a vállalatok és a minisztériumok felelős dolgozói nem tudnak megegyezni a •szakosítás kérdésében és ennek következtében például egy bizonyos alkatrész gyártására négy üzem (plzeni Lenin Müvek, ČKD Praha, a dubnicai Vorosilov Művek és a bohumini Vasművek) rendezkedtek be. Vajon miként gondolkodhatnak az ilyen felelős dolgozók? „Gazdálkodásuk" vajon nem áll-e ellentétben a népgazdaság hatékonysága növelésének érdekével? Ha a felelős dolgozók a szakosítás helyett szervezetten szétforgácsolják a termelést, akkor a komplex gépesítés és automatizálás bevezetésében nem érünk el jelentősebb sikereket! A Nehézgépipari és Általános Ipari Minisztériumnak, valamint a termelési egységeknek azonnal elemezniök kell és ki kell dolgozniok a szakosítás és az együttműködés kérdését, meg keli határozniok a gyakorlati végrehajtás koncepcióját és azonnal hozzá kell látniok • megvalósításhoz. A gépesítés és az atomatizálás bevezetésében egyes élenjáró gépipari üzemeink tapasztalatai, valamint a szovjet elvtársak tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a gépipari vállalatokban célszerű a magas szakképzettséggel bíró műszaki dolgozókkal ellátott szakosított üzemrészlegek létesítése. Ezek a technikusok a legszorosabban együttműködve a munkások, az újítók és a mesterek kollektívájával, feldolgozzák a gépesítéssel, az automatizálással, a korszerűsítéssel stb. kapcsolafos elképzeléseket és állandó gondot fordítanak megvalósításukra. Az ilyen üzemrészleg munkájának alapját a gépesítés és az automatizálás, avagy a korszerűsítés és az automatizálás terve fogja képezni. Ezen üzemrészleg vezető dolgozóit anyagilag érdekeltekké kell tenni a fentemlitett tervek feladatainak megvalósítása által elért eredményekben. 4. Elvtársak, most a beruházás néhány kérdésével szeretnék foglalkozni. ^— A harmadik ötéves tervben az új üzemek építésére, a korszerűsítésre és az átépítésre fordított eszközök mind ez ideig példátlan méretűek. Ez lehetővé teszi az új technika gyors bevezetését, a gépesítést és az automatizálást minden ágazatban. A gépipari minisztériumok az 1956-1960-as évekhez viszonyítva 75 százalékkal több gépet adnak a beruházási építkezés céljaira. A népgazdaság összberuházásainak majdnem 71 százalékát a döntő ágazatok, a kohászat, a vegyiipar, az energetika, az építészet, a gépipar, a mezőgazdaság és a közlekedés kapja. Ennek segítségével számos kulcsfontosságú létesítményt építünk. Rendkívül időszerű feladat az, hogy az óriási beruházási eszközöket hatékonyan használjuk fel, hogy a gépipar a legmagasabb szintet elérő gépeket és berendezéseket szállítson, hogy csökkentsük a be nem fejezett objektumok számára az építési határidőket és komplett módon a határidőt betartva adjuk át rendeltetésüknek az új létesítményeket. Mind ez ideig azonban komoly fogyatékosság az. hogy_eszközeinket inkább az építkezésre összpontosítjuk és nem a gépekre és a berendezésekre. Ebben a vonatkozásban ki nem elégítő módón teljesítik pártunk Központi Bizottságának irányvonalát, amely előírja azt, hogy a népgazdaság összberuházásaiből jobban kell részesedniök a gépekre és a berendezésekre fordított beruházásoknak. A harmadik ötéves tervben gépiparunknak és építészetünknek minden beruházást a legmagasabb szinten, műszaki- gazdasági mutatókban kell realizálni. Mindmáig azonban fennállnak a már többször bírált fogyatékosságok. A beruházási építkezést szolgáló gépek és berendezések gyakran műszaki szempontból elavultak, alacsony a paraméterük, a munkatermelékenységük és magas az üzemeltetési költségük. A Nehézgépipari Minisztérium és vállalatai gyakran hónapokon keresztül képtelenek komplex módon átadni a berendezést a rendeltetésének. Igy például a Klement Gottwald Üj Kohóművek nagy jelentőségű új hengerdéi mindmáig nincsenek rendben. A CSKP KB poltikai irodájának figyelmeztetése ellenére még mindig nem fedezik megfelelő mértékben a hengerdék berendezési szükségleteit. Nem kell elvtársak hangsúlyoznom hogy az ilyen hengerdei berendezés elkészítése a gépipar jől megfontolt saját érdeke. Ha nem készíti el elég gyorsan a hengerdei berendezést, akkor a gépipar nem kap megfelelő mennyiségben anyagot és hiába fognak a gépipari vállalatok panaszt emelni a kohászati anyag szállításának nem teljesítéséért. A felelős miniszter elvtársak azonban minden bizonnyal más nézetet vallanak. Ez év tavaszától tárgyalnak, az idő telik és lerövidül a berendezés gyártásához szükséges idő. Mai ülésünkön határozottan hangsúlyoznunk kell, hogy az egyes létesítmények időbeli üzembe állítása döntő jelentőségű a bővített szocialista újratermelés szempontjából. Ez elvi kérdés és csak komplex megoldása. a jó minőségű tervezési előkészület, termelés és szerelés, a magas műszaki színvonalú gépek és berendezések zavartalan és megbízható üzembehelyezése biztosítja népgazdaságunk további sikeres fejlesztését. Nem kevésbé fontos feladat mezőgazdaságunkat gépekkel ellátni. Annak ellenére. hogy a CSKP Központi Bizottsága már több ízben foglalkozott a mezőgazdaság gépesítésének kérdésével, meg kell állapítanunk, hogy a mezőgazdasági gépeket gyártó üzemek a termelésben nem értek el átütő sikereket. Mindmáig az a helyzet, hogy a műszaki színvonal és minőség nem áll összhangban mezőgazdasági nagyüzemi termelésünk szükségleteivel. A CSKP KB politikai irodája az utóbbi napokban elvi jelentőségű határozatot fogadott el, amelyben feldolgozza a mezőgazdaság gépesítésének konkrét feladatait. Elvárjuk a mezőgazdasági gépeket gyártó üzemek dolgozóitól, hogy nagy igyekezetet fejtsenek ki és földműveseinket teljes mértékben ellássák magas műszaki sz'nvonalú és jó minőségű gépekkel. 5. A gépiparra nagy szerep hárul a szocialista tábor országaival, főleg a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködés kibővítésében. A nemzetközi gazdasági együttműködés, a tervszerű és ésszerű szocialista munkamegosztáson alapul, amely kölcsönösen egybekapcsolja az egyes országok érdekeit az eqész szocialista tábor érdekeivel. Gépiparunk jelentós mértékben hozzájárult a nemzetközi szocialista munkamegosztás fejlesztéséhez és gyártmányai nagy segítséget nyújtottak a szocializmus anyagi-műszaki alapjának építésében, különösen az európai népi demokratikus országokban. A szocialista tábor valamennyi országa népgazdaságának gyors fellendülése megteremti annak kedvező feltételeit, hogy a lehető legjobban kihasználjuk a számunkra objektíve nélkülözhetetlen nemzetközi szocialista munkamegosztást. Az egyes országok szocialista építésének fejlesztésében és közös feladatunk teljesítésében, a legfejlettebb tőkés államok utolérésében és megelőzésében annál jobb eredményeket érünk el, minél tökéletesebb, technikailag jobb gépeket és berendezéseket termelünk és minél jobban elmélyítjük kölcsönös kicserélésüket. A népi demokratikus országok többsége fejleszti gépipari termeléset. Ez az egész szocialista tábor szempontjából és a mi saját szempontunkból is nagyon kedvező jelenség, amelyet felhasználhatunk és fel is kell használnunk ahhoz, hogv a gépipari termelésbon csökkentsük a gyártott fajták mennyiségét, mivel a túlbő választék gyakran fékezi a gyártmányok műszaki színvonalának és a termelés technológiája minőségének emelését. A nemzetközi együttműködésben nund nagyobb szerepet tölt be a gépek és • berendezések exportja. A harmadik ötéves terv irányelvtervezete számol azzal, hogy 1965-ben a gépek és a berendezések kivitelének részesedése az összkivitelben 50°i-nál nagyobb lesz. Rontó jelentősegű a Szovjetunióba irányuló gépkivitel, mely 1965-ben eléri az 1957-es évi szintnek majdnem a négyszeresét. Emellett fontos dolog az, hogy e kiviteli mennyiségnek majdnem 60*i-át néhány fontos termékfajta képezi majd, így például mozdonyok, vegyiipari berendezések, hajók, hengerdei berendezések, szerszámgépek, hűtő-gépkocsik. Igy létrejönnek a termelés fejlesztésének nagyszerit feltételei, és ez az exportfeladat számos gépipari vállalatunkban a termelési program gerincét fogja képezni. 1965-ig gépkivitelünk biztosítva van és ezt arra kell felhasználnunk, hogy gépiparunk műszaki fejlődését előrelendítsük. Jelenleg fontos feladat, hogv kidolgozzuk a szakosítás kérdését és hozzájáruljunk a szocialista országok nemzetközi munkamegosztásának fejlesztéséhez. Az 1961—1965-ös években számítunk a kapitalista államokba irányuló gépkivitel növekedésére is. Gépiparunk fontos feladatot teljesít majd komplett ipari berendezések szállításával a gazdaságilag kevésbé fejlett országokba. 6. A népgazdaságunk szükségleteit és a szocialista tábor országaival folytatott gazdasági együttműködésünk szükségleteit maximális m.ódon kielégítő, legmagasabb műszaki-gazdasági színvonalú gépek és berendezések gyártásának biztosítása megkívánja a gépipari termelés szerkezetének jelentós megjavítását. A szerkezet tökéletesítése hosszan tartó állandó tolyamat, amelynek mozgató motorja a műszaki fejlődés. E» az egyes időszakokban számos olyan intézkedést követel meg, amelyeknek célja az új kapacitások létrehozása, > régiek átalakítása, a káderek nevelé»e, az új szervezési formák és az ÚJ Irányítási mód szerek bevezetése. (iabár már hosszabb ideje tisztáztuk a gépipari termelés azerkezete megváltoztatásának szükséges voltát, és ezzel hangsúlyozottan foglalkozott a párt XI kongresszusa, a gépipar termelését nem egyezteti össze elég gyorsan a népgazdaság szükségletéivé!. Ennek ellenére a harmadik ötéves terv valamennyi döntő .klentoségú feladatát, beleértve a külkereskedelmi feladatokat, teljes mértekben teljesíthetjük. Ez megkívánja a vegyiipari és az energetikai berendezéseket. a hengerdéket, az építkezési gépeket, stb gyártó üzemek teljes kihasználását, esetleges kibővítését. I e kell azonban küzdenünk egyes vezető dolgozók maradiságát, amely abban nyilvánul meg, hogy lassan idomulnak hozzá az új szükségletekhez és abban, hog.y a már megszokott termelés fenntartására törekednek. Gépiparunk továbbra is nagyon gyorsan fog leilodni. Annak érdekében, hogy a gépipari termelés a lehető legjobban fedezze a népgazdaság fejlesztésének szükségleteit, valamint a szocialista tábor országaival és különösképpen a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködésünk követelményeit feltétlenül szükséges kidolgozni a csehszlovák gépipar fejlciztesének hosszú időtartamra szóló egységes koncepcióját. A távlati tervezés, a baráti országokkal folytatott szoros együttműködés megter<mti annak alapvető feltételeit, hogy létrejöjjön ilyen hosszú időtartamra szóló ós a gépipari termelés fejlesztésének problematikáját felölelő koncepció. Ennek kidolgozása az állami tervbizottságra és a n pipán minisztériumokra hárul. 7. A termelőerők helyes elhelyezése érdekében rendkívüli figyelmet kell fordítani Szovákiában és egyes határmenti járásokban a gépipari termelés fejlesztésére. A CSKP XI. kongresszusa határozatával összhangban a harmadik ötéves terv során Szlovákiában az 1957-es évhez viszonyítva 260 százalékkal kell növelni a gépipari termelést és így jelentős mértékben hozzájárulni a hazánk egyes területeinek gazdasági és kulturális színvonala közötti különbségek kiegyenlítéséhez. A szlovákiai gépipari termelés gyors ütemű fejlesztésével együtt új létesítményeket.' kell építenünk egyes határmehti

: járásokban. A említett feladatok teljesítése érdekében a gépipari minisztériumoknak hatékony segítséget kell nyújtaniok különösen azzal, hogy a szlovákiai és a határmenti üzemekbe tapasztalt műszaki dolgozókat, különféle szakmájú szakképzett élmunkásokat, s a termelés bevált tervezőit küldjék el. Elvtársak, a gépipar egyes fő feladatairól beszéltem elsősorban, szem előtt tartva azt, hogy mi a küldetése a népgazdaság többi ágazatával szemben. Nem kevésbé fontos magának a gépipari termelésnek a problematikája, vagyis az üzemek kihasználásának, a termelés korszerűsítésének. a legmagasabb technika és technológia alkalmazásának, a termékek minőségének és árainak kérdései. 8. Általánosan emeljük a gépipari | termelés színvonalát. Rá kell mutatni egyes eddig megoldatlan alapvető problémákra, s rájuk kell összpontosítani a gépipari üzemek dolgozóinak, valamint pártés szakszervezeteinek egész figyelmét. a) Elsősorban teljes felelősségtudattal és határozottsággal kell megoldanunk a kapacitások maximális felhasználásának kérdését. Az elmúlt években sok új üzemet építettünk és sokat korszerűsítettünk. A harmadik ötéves tervben 15 milliárd korinát meghaladó további nagy eszközöket fordítunk új kapacitások építésére, ami azt jelenti, hogy az álló alapok 1958.-hoz viszonyítva több mint 67 százalékkal emelkednek. A szocialista gazdaságnak a tőkés gazdasággal szemben kitűnő előnye éppen abban az objektív lehetőségben van. hogy maximális mértékben kihasználhatjuk az összes termelőeszközöket. Az említett elvnek ellentmond az a tény, hogy a gépipari üzemek túl.nyomó többségében egyáltalán nem használják ki megfelelően a gépeket, berendezéseket és termelési területeket. Igy például még mindig nagyon alacsony fokú a gépek időbeni kihasználása és átlagban nem haladja meg a 60-70 százalékot. A gépipari üzemek dolgozóinak 70—75 százaléka első műszakban dolgozik a második és harmadik műszakban a géj pek és berendezések túlnyomó többsége pihen. Különösen aggasztó a termelési területek alacsony fokú kihasználtsága a nehéz darabok termelésében, a szállítóberendezések, vegyiipari és hengerdei berendezések, nehéz szerszámgépek stb. termelésében, ami nagyon szűk keresztmetszetet jelent. Egyes dolgozóknak az a törekvése, hogy a termelés technológiai színvonalának emelése érdekében kifejtett mindennapi szorgalmas szervező munka helyett újabb beruházások alaptalan követelményeivel lépnek fel, teljesen ellentmond a legszigorúbb gazdaságosság és a tartalékok maximális mozgósítása követelményének. Gyakran még a pártszervezeteket is megnyerik e helytelen törekvések támogatására. Olyan nézetek ütik fel a fejüket, hogy a kapacitások teljes kihasználásának és a műszakbeosztás növelésének kérdését csak azzal a feltétellel oldhatják meg. ha lényegesen emelkedik a munkaerők száma. Aki csak egy kissé is ismeri korlátozott munkaerőlehetőségeinket, tisztában van vele, hogy hasonló érvelés lényegében elodázza e komoly gazdasági feladat gyors és hatékony megoldását. A fő út az üzemek komplex gépesítésének tervszerű megvalósítása legyen, ami mint ismeretes, lehetővé teszi, hogy rövid időn belül aránylag kevés beruházási költséggel és nagy munkaerőkövetelmények nélkül a termelés és a munkatermelékenység jelentős növekedését érjék el. Igy például a rožnovi Tesla nemzeti vállalat a televíziós készülékek képernyői gyártásának célszerű korszerűsítésével ma hatszor annyi képernyőt gyárt. Az egy alkalmazottra jutó munkatermelékenység 2,8 szer emelkedett, a képernyő átlagos gyártási ideje pedig az eredeti idő egytized részére csökkent. Egy képernyőn 28 korona termelési költséget takarítanak meg. A berendezéseken tavaly 29 millió korona költséget és 10 millió korona termelési költséget takarítottak meg. A minisztériumok azonban nem általánosítják kellóképpen e tapasztalatokat és kevéssé használják fel a beruházási politika helyes irányítására. A gépiparban egészségtelenül szétforgácsolják az eszközöket, a korszerűsítést gyakran célszerűtlenül valósítják meg. A miniszter elvtársaknak bíztosítaniok kellene, hogy a gazdasagi egységek tervszerűen kezdjék meg egész műhelyek, üzemek, £szlegek teljes gépesítését. A korszerűsítés alapja a szükségletek részletes gazdasági elemzéseiből kiinduló és a tervbevett korszerűsítés hatékonyságát kifejező számításokkal alátámasztott teljes technológiai tervek kidolgozása legyen. Más vállalatok, például a bratislavai BEZ tapasztalatai rámutatnak a kapacitasok jobb kihasználásának és a műszakok növelésének azokra a lehetőségeire, amelyek a termelés megszervezésének tökéletesítésében rejlenek. Az a vállalat, mely éveken át nem teljesítette termelési feladatait, jól megfontolt akciót hajtott végre a forgógépek és transzformátorok két műszakos szerelésének bevezetésében. Öt hónap eltelte után a következő eredményeket érte el: A termelés azonos területen 50 százalékkal, egy szerelőmunkásra eső termelékenység 23 százalékkal, a műszakok számának növekedése terén pedig 1,73-ra növekedett. A bratislavai BEZ és más üzemek példája azt bizonyítja, hogy gépiparunknak nagy kapacitástartalékai vannak. A gépiparban nagy munkaerőtartalékaink vannak az üzemek belső szállítórendszerében és az anyagkezelésben. A munka alacsonyfokú gépesítése következtében e szakaszokon mintegy százezer dolgozót foglalkoztatnak a gépiparban. Az üzemek belső közlekedési rendszerének korszerűsítésével és gépesítésével, az emberek jelentós részét felszabadíthatnánk a termelószakaszok céljaira. Kétségtelen, hogy az ilyen megoldjs lehetővé teszi a műszakok számának növekedését. Az említett példák igazolják, hogy a kapacitások kihasználásának problémait rövid idon belül megoldhatjuk. Ez nagyon komoly gazdasági és politikai feladat, melynek végrehajtását erőteljesen vegyék kezükbe a pártszervezetek, a szakszervezetek és a gazdasági vezetőségek. Helyesnek tartjuk annak az elvnek a kitűzését, hogy a gépiparban a termelési tartalékok maximális mozgósítása mellett biztosítsuk valamennyi üzem teljes két műszakos üzemeltetését. Haladéktalanul át kell térni a nehézipari csarnokok és a népgazdasági szempontból különös jelentőségű termelőrészlegek teljes két műszakos üzemeltetésére. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy azokban az üzemekben, amelyek nem használják ki teljes mértékben a kapacitást, nem engedélyezhető a további beruházási építés, sem a munkaidő lerövidítése. Rendkívül fontos, hogy a gépipari minisztériumok részletesen tovább dolgozzák fel az egyes üzemeknek a kapacitások teljes kihasználására és a műszakok számának növelésére teendő intézkedéseit és a megoldást a harmadik ötéves terv tervezetével együtt terjesszék elő. b) A gépipari termelésben az új technika és technológia bevezetésében is alapvető fordulatot kell elérni, mert egyes részleges sikerek ellenére még mindig komoly fogyatékosságok fordulnak elő. A CSKP Központi Bizottságának és a kormánynak az ipar további műszaki fejlesztésére vonatkozó téziseiben a párt idejében rámutatott az orvoslás módjára. A párt Központi Bizottságának és a kormánynak számos fontos határozata és intézkedése épült e tézisekre. Megoldották a mérnökök és műszaki dolgozók fizetését, intézkedéseket tettek az anyagi érdekeltség fokozására, az új technikával kapcsolatban megalakult a műszaki fejlesztés állami bizottsága. Az irányítás, tervezés és pénzellátás új megszervezése jelentős mértékben bővítette a termelési gazdasági egységek jogkörét. Az állam évente nagyon jelentős eszközöket fordít a műszaki fejlődésre. Ennek ellenére a helyzet nem igen javult. A gépipari termelésben az új technika bevezetése nagyon lassan halad efőre és nem felel meg lehetőségeinknek. Igy például az egy dolgozóra jutó gépek számában már túlszárnyaltuk az USÁ-t, viszont a termelékenységben lemaradtunk. Gépiparunknak körülbelül 178 ezer megmunkáló- és formázó gépe van. Mintegy másfél munkás jut egy gépre. A gépeknek azonban csak mintegy 21 százaléka áll a gépesítés és automatizálás magasabb fokán, míg az USÄ-ban a gépek 40 százaléka. A gépek kedvezőtlen összetétele nálunk magasabb költségekben és lényegesen alacsonyabb munkatermelékenységben tükröződik. Ezért széles fronton nagyon hatékony intézkedéseket kell foganatosítanunk, hogy elsősorban az elavult gépipar nagyarányú korszerűsítésével, új rendkívUl termelékeny gépek, félautomaták, automaták, programvezérlésű gépek, építőipari és egy célt szolgáló. gépek stb. alkalmazásával a gépip'ari termelés műszaki színvonalának lényeges emelését érjük el. A termelési folyamatba minél előbb legalább 12 ezer új automata és félautomata szerszámgépet, s legalább 7500 programvezérlésű gépet kell bekapcsolnunk. A nagy sorazatokban végzett gyártásban több mint 3000 egycélú gépet, több automatagépsort és legalább 1000 automataformázógépet, további 1000 automata és félautomata hegesztőberendezést kell bevezetnünk. A harmadik ötéves terv folyamán egyszersmind biztosítanunk kell a gépek és berendezéseik kiegészítő berendezéssel való fokozatos korszerűsítését. Rendkívül nagy gondot kell fordítanunk a gépipari technológia tökéletesítésére. E téren igazán van mit pótolnunk. Gépipari termelésünk* technológiáját még mindig a kézzel végzett nagy arányszáma, az alakítás és hegesztés alacsony részaránya jellemzi. Sok dolgozó még mindig helytelenül a technikát, a gyakorlat és a gyakorlati dolgozók ügyének tartja, és nem látja, hogy a gépipari technológia ma nagyon bonyolult és szélesen elágazó tudomány, mely a munkaigényesség és a termelési önköltségek csökkentése problémáinak megoldásával foglalkozik.. Vegyük például a munkaigényesség csökkentésének kérdését. A termelés technológiája és megszervezése alacsony színvonalának következtében a gyártott gépek egész soránál túl nagy a munkaigényesség, az anyagfogyasztás és a két kézi munkák részaránya. A nehézgépiparban például a két kézi munkák részaránya 50 — 60 százalék. Egyes termelékek előállításában ez a részarány még nagyobb, mint például daruk, gőzkazánok, turbinák, hajók stb. gyártásában. A szerszámgépek gyártásában a gép; munka részaránya 40 -50 százalék, ezzel szemben más Országokban 75 — 80 százalék között mozog. A technológia megjavításának rendkívül nagy jelentősége van az anyagkészletek ésszerű kihasználása és a gazdaságosság fokozása szempontjából. (Folytatás a 8. oldalon) TJJ SZÖ 7 * 1959. szeptember 20.