Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-29 / 270. szám, kedd

Ny. Sz. Hruscsov beszéde az amerikai televízióban JÖ ESTÉT, AMERIKAI BARÁTAIM! örülök, hogy hazautazásom előtt beszélhetek önökkel. Tetszettek gyönyörű városaik, kitűnő útjaik és főként az őszinte és barátságos emberek. Ne tekintsék szavaimat a vendég vendéglátói iránti szokásos udvariasságanak és tiszteletének. A Szovjetunióban járt emberek bizonyára - elmondták, milyen őszinte meleg érzéssel viseltetik önök iránt a szovjet nép, mennyire békében és barátságban óhajt élni önökkel. Most azzal a szilárd meggyőződéssel távozom, hogy önök is hasonló érzelmeket táplálnák a szovjet emberek iránt. Ezt megmondom a szovjet embereknek. Nagyon kellemes beszélgetéseket folytattam Dwight Eisenhower elnökkel. Megbeszéléseink során valamennyi érintett kérdésben a helyzet értékelését, valamint országaink viszonya megjavításának fontosságát illetően .sok irányban közös megértésre jutottunk. Önök megértik, hogy nem könnyű dolog egyszerre leküzdeni mindazt, ami a hidegháború évei alatt felgyülemlett. Hány olyan beszéd hangzott el, mely nem hoqy elősegítette volna viszonyunk javulását, hanem ellenkezőleg, elmérgesítette ezt. Ezért nem számíthatunk a helyzet gyors megváltozására. Államaink viszonyának megjavulása mindkét féltől sok igyekezetet, türelmet és mindenekelőtt jóakaratot követel olyan feltételek megteremtésére, melyek elősegítenék azt. hogv a jelenlegi feszültség helyett rendes kapcsolatok alakuljanak ki, majd létrejöjjön barátságunk az egész világbéke megszilárdulása érdekében. A Szovjetunió, melynek kormányát és népét képviselem, a népek közötti béke és barátsáq megszilárdításának érdekeit tartja szem előtt. Minden erőfeszítésünk a hidegháború felszámolására és országaink viszonyának javulására irányult és irányul. A legkisebb kételyünk sincs afelől, hogy az elnök úr is őszintén óhajtja országaink viszonyának javulását. Ogy látom, hogy az USA elnöke nehezebb helyzetben van, mint én. Az Amerikai Egyesült Államokban szemmel láthatóan befolyása van még azoknak az érőknek, melyek akadályozzák országaink viszonyának javulását, a nemzetközi feszültség enyhülését. Ezt tekintetbe kell venni Mégis azt hiszem, hogy a józan ész végül sugalmazni fogja a nemzetközi problémák megoldásának helyes irányát. Az egyedüli helyes irány pedig a hidegháború felszámolása, a világbéke megszilárdítása. De a nemzetközi feszültség felszámolása nemcsak két állam igyekezetétől függ. Minden államnak erre kell igyekeznie és törekednie. Amíg a két legerősebb nagyhatalom között nincs meg az egyetértés, a világ nem érezheti magát biztonságban és nyuqalomban. Képzeljék el, két szomszéd él egymás mellett. Eqviküknek sem tetszik a másik házirendje és életmódja. Ezért kerítést vontak egymás között és családjaikkal együtt éjjel-nappal szidalmazzák eqvmást. Jó-e az ilyen szomszédok élete? Mindenki azt mondja, hoqy rossz. Előbb, vaqy utóbb viszály törhet ki köztük. A rossz szomszédoknak ugyanis csak egy kiútjuk van: Egyikük eladhatja a házát és elköltözhet. De mit teqvenek az államok? Máshova nem költözhetnek. Hol itt a kiút? Önök kapitalizmusban élnek, mi szocializmusban. Ezért haragudjunk egymásra és odáig vigyük a dolqot, hogy eqy viláqbonyodalom támadjon ? Vagy rendes kapcsolatokat teremtünk és mindegyikünk a maqa módián békében fog élni? Á Szovjetunióban mindenki annak a híve, hogy békében éljünk, a békés egymás mellett élés alapján. Nem gondolkoztak még e kérdés fölött: Ha sem mi. sem önök nem akarnak hadakozni, akkor miért van szükség arra, hoqy önöknek és nekünk is annyi fegyverzetünk legyen? Valaki azt mondotta nekem, hoqy hazájuk évente átlag több mint 40 milliárd dollárt fordít fegyverkezésre. És mi ? Nincs mit titkolni, évente körülbelül 25 milliárd dollárt fordítunk e célra. Nem lehetne jobban felhasználni a nép pénzét? Természetesen egyetlen államnak sem könnyű elhatároznia a leszerelést. amíq nem tudja biztosan,, hoqy a többi állam is ezt cselekszi. Minden állam fél, hogy valaki megtámadhatja. Bizonyára tudják, hoqy a szovjet kormány egv héttel ezelőtt általános és teljes leszerelésre és a leqsziqorúbb. sokoldalú ellenőrzésre vonatkozó iavaslatot terjesztett az Egyesült Nemzetek Szervezete elé. Mi a szándékunk? Teljesen megszüntetni a fegyveres erőket. Megsemmisíteni a feqvverzet minden nemét, közte az atom-, hidrogén- és rakétafegyvert is. Az államoknak csak könnyű lőfegyverrel felszerelt, szigorúan korlátozott létszámú rendfenntartó alakulatokat hagyni. Ha tárgyalótársaink nem egyeznek bele e nagyszabású intézkedésekbe, kezdetnek hajlandók vagyunk részleges leszerelési intézkedésekről is megegyezni. Örülünk, hoqy sok államférfi és politikus figyelmet szentel javaslatainknak és lépéseket tesz arra, hoqy elérjék az elengedhetetlenül szükséges leszerelési egyezményt. Sajnos, akadnak méq egyének, akik nem tudnak megválni a hidegháború éveiben alkalmazott érveléstől. Szeretnénk remélni, hoqy az USA és a többi ország kormányai helyesen fogják értelmezni békeszerető javaslatainkat és megfelelő lépéseket tesznek ez irányban. , Elnökükkel folytatott meqbeszéléseink során részletesen megtárgyaltuk e problémát. Az elnököt — éppúgy mint engem — aggasztja. hoqy sehogyan sem sikerül véqet vetni a lázas feqvverkezésnek. Azzal az eredménnyel térek vissza hazámba, hoqy az USA kormányának sikerül majd leküzdeni az elavult előítéleteket, s hoqv előbb-utóbb minden állammal együtt meqtalál.iuk a leszerelési problémák megoldásának helves módját. Más, ma annyira felgyülemlett időszerű kérdésekről is tárgyaltunk. Mindenekelőtt a második világháború maradványai kiküszöbölésének problémáját emelem ki. Sokan kérdik: Miért aggasztja a Szovjetuniót annyira a második világháború maradványai felszámolásának kérdése? Hisz ez régi dolog! Kereken kijelentem: Nem félünk a német militarizmustól, de jól ismerjük embertelen szokásait és erkölcsét. Az a tény, hoqy a békeszerződést még nem kötötték meg, a revansista hangulatnak kedvező légkört teremt. Szeretném ha meqértenének: ha a békét akarjuk, nem maradhatnak fenn a háború maradványai. A Szovjetunió javasolta, zárjuk le a második viláqháború számláját. Ezt a német békeszerződés aláírásával tehetjük és kell mígtennünk. Néha ilyen ellenvetéseket tesznek: Mivel a háború valaha Németország mint egyséqes állam ellen folyt, a békeszerződés is csak akkor köthető majd meq, ha Németország ismét egyesül. De hisz jól tudjuk, hoqy ma két német állam létezik és mindegyikük a maqa módján él. Sem az eqyik, sem a másik német áliam nem akar lemondani társadalmi rendszeréről. Elvéqre eqyik német államot sem fogjuk erőszakkal kényszeríteni, hogy hódoljon be a másiknak! Döntsék el maquk a németek, hogyan akarnak élni, és hogyan akarják építeni kölcsönös kapcsolataikat. Nem volna jobb további huzavona nélkül meqkötni a békeszerződést mindkét német állammal és így mindjárt kezdetben elfojtani a szikrákat. nehoqy újabb tűzvészt okozzanak? A békeszerződés megkötése a Nyugat-Berlinben lappangó szikrát is elfojtaná és ennek következtében rendeződne a helyzet. A német békeszerződés megkötésének kérdése, valamint a leszerelés kérdése egyáltalán nem könnyű. Viszont éppen azért, mert nehéz kérdések, huzavona nélkül meqoldandók. Hazájukban jártamban meqismertem az amerikai nép életét, amenynyire ez ily rövid idő alatt lehetséges volt; sokat láttam és hallottam. Rendkívül hálás vagyok szívélyes és őszinte vendégszeretetükért, mély irányomban, mint a szovjet kormány feje és a kíséretemben levő elvtársak iránt megnyilvánult. Igazolást nyert meggyőződésünk, Hoqy az amerikai nép baráti viszonyt akar teremteni népünkkel, hogy szereti a békét, szereti hazáját. Nagy gazdagságot hozott létre és maqas az életszínvonala. A szovjet nép éppúqy szereti hazáját, mint önök, békét óhajt és barátságban akar élni népükkel s a világ minden népével. A Szovjetunió népei a szocializmus győzelme révén nagy sikereket arattak. Noha még nem vagyunk olyan gazdagok, mint önök, helyes úton haladunk a lehető legmagasabb életszínvonal elérésére. Népünk erre törekszik és ezt el is éri! A társadalmi és államrendszer kérdése, tehát az a kérdés: szocializmusban, vaqy kapitalizmusban éljen-e valamely nép, minden nép belügye. Szigorúan be kell tartani azt az elvet, hogy egyetlen állam se avatkozzék más államok belügyeibe. Ha minden állam ezeket az elveket fogja szem előtt tartani, nem lesz nehéz a népek békéjének biztosítása. Jobban meg kell egymást ismernünk, hogy békében éljünk. Engedjék meg, hogy legalább röviden beszéljek országunkról, népünk életéről és jövő terveiről. Remélem, megértenek, ha azt mondom, hogy az itt szerzett benyomásaim, sőt az is, ami tetszett önöknél, nem ingatta meg azt a meggyőződésemet, hogy a Szovjetunió állami, gazdasági és társadalmi rendszere a legigazságosabb és leghaladóbb. A Szovjetunió a dolgozók állama. Nincsenek kapitalistáink. Gyáraink és üzemeink a nép tulajdonát képeNY. SZ. HRUSCSOV zik. A föld a maga kincsével a népé. A parasztok kollektív gazdaságokban dolgoznak a földön. Mindenki munkája, nem pedig befektetett tőkéje szerint tesz szert jövedelemre. A szocializmusban a dolgozó ember munkadíját a társadalom érdekében végzett munkájának mennyisége és minősége szabja meg. Ha még jobban kifejlesztjük termelésünket, még több gazdaságot halmozunk fel, akkor majd áttérünk a javak kommunista elosztására. Mindenki képességei szerint fog dolgozni és szükségletei szerint fogja élvezni az összes javakat. Államunk alkotmánya valóban a legdemokratikusabb. Biztosítja a törvényhozó szervek általános, egyenlő, közvetlen és titkos választását, biztosítja a munkához, művelődéshez és pihenéshez való jogot. Nálunk a forradalom előtt az volt a helyzet, hogy akinek tőkéje volt, az agyafúrt is volt. A történelem során hazánkban valósult meg az az igazságos elv, hogy a társadalom is nagyrabecsüli azt. aki jól dolgozik. Nézzék például a Szovjetunió legfelső államhatalmi szervének, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának összetételét. Összesen 1378 képviselőt, köztük 366 nőt választottak a Szovjetunió Legfelső Tanácsába. Több mint ezer képviselő közvetlenül az iparban, vagy mezőgazdaságban dolgozik mint munkás, mérnök, kolhozparaszt, agronőmus. A többiek államférfiak és közéleti tényezők, tudományos, kulturális, irodalmi és művészeti dolgozók, tanítók, orvosok. Mint látják, hazánkban nincsenek tőkések és képviselőik sincsenek a Legfelső Tanácsban. A mi kormányunkban a dolgozók soraiból származó emberek ülnek. Néhány szót szólok magamról. Nagyapám Írástudatlan jobbágyparaszt volt. Földesurának tulajdonát képezte, aki eladhatta, vagy — és ez gyakran előfordult —, egy kutyáért elcserélhette. Apám bányász volt. Én is bányalakatos voltam. Részt vettem a polgárháborúban. A szovjet kormány később munkásfőiskolára, majd ipari akadémiára küldött tanulni. A nép most a Minisztertanács elnökének magas tisztségével bízott meg. Nem régen önöknél járt két első helyettesem: Anasztasz Mikojan és Frol Koz<lov. Kik ők? Anasztasz Mikojan ácsnak, Frol Kozlov kovácsnak a fia, maga is munkás volt és később mérnök lett. Hazánkban sem a tőke, sem a vezető helyek nem örökölhetők. A szovjet társadalomban minden ember igazi szabadságot élvez. A ž egyetlen dolog, ami nincs nálunk, ez más munkája kizsákmányolásának szabadsága, üzemek, föld, vagy bankok magántulajdona. Mi, az idősebb nemzedék tagjai a kapitalizmusban kezdtünk élni. De miért valljuk, hogy a szocialista út igazságosabb? Az emberiség évszázadokig olyan viszonyok között élt, hogy a kisebbség kisajátította a többség alkotta gazdagságot. Az emberek a társadalom felépítésének jobb formáját keresték mindenkor, hogy egyik ember ne zsákmányolhassa ki a másikat. Hálásak vagyunk Marxnak, Engelsnek és Leninnek, akik felfedezték az ilyen társadalomhoz vezető utat. Mi erre az útra tértünk. Utánunk Európa és Ázsia számos népe is rátért a mi utunkra. A munkásnép kezébe vette a hatalmat és véget vetett minden olyan törekvésnek, mely más munkáján akar nyerészkedni. Hisz szörnyű az emberi kapzsiság. Mcgtörtént-e már valaha, hogy egy milliomos nem akart milliárdos lenni? Szeretném, ha helyesen értenének. Egészen más dolog az, mikor az embernek egy pár cipője van és még akar két-három pár cipőt, ha egy rend ruhája van és még néhányat akar, van egy háza. de jobbat akar építeni. Természetesen jogos a törekvése. A szocializmus nem korlátozza az emberek kedvteléseit és szükségleteit. De egészen más dolog az, ha az embernek egy gyára van és kettőt akar. Egy gyár tulajdonosa, de ő tizet akar szerezni. Világos, hogy nincs olyan ember, aki családjával együtt — még ha több életet élhetne is le — saját munkájával egymillió, annál kevésbé egymilliárd dollárt kereshetne. Ezt csak idegen munka kihasználásával érheti el. De hisz ez ellentmond az emberi lelkiismeretnek! Önök tudják, hogy még a bibliában is szó van arról, hogy Krisztus korbáccsal kergette ki a kufárokat, amikor uzsorások és pénzváltók házává tették a templomot. Ezért a hívők ne legyenek ellenségei az új szocialista rendszernek, ha (az ő erkölcsük szempontjából) a világbéke és a felebaráti szeretet elveit követik. Hisz ez a rendszer erősíti a társadalom legemberibb, valóban igazságos viszonyait. Hogy megértsék, miért vagyunk büszkék szovjet hazánkra, néhány szót kell szólnom forradalom előtti múltunkról. Nagyon nehéz volt akkor a nép élete. A lakosság 80 százaléka nem tudott írni, olvasni, sok millió ember halt meg éhség és kórok következtében. Most jobban megértik, miért örülnek annyira a szovjet emberek annak, hogy hazájuk rövid időn belül a világ második ipari nagyhatalma lett. Harminchatszorosára emeltük ipari termelésünket, megszüntettük az írástudatlanságot és évente háromszor annyi mérnök kerül ki iskoláinkból, mint az USA-ban. Népünk ma még jobban élne, ha az elmúlt negyven év alatt nemzeti jövedelmünknek legalább felét nem fordítottuk volna a ránk kényszerített háborúra és a népgazdaság háború utáni helyreállítására. Tudják-e, hogy a német fasiszta hódítók a háború idején 1710 várost és több mint 70 ezer falvat pusztítottak el és égettek fel, hogy mintegy 25 millió embert tettek hajléktalanná ? Sok millió embert vesztettünk és körülbelül 500 milliárd dollár anyagi kárt szenvedtünk. Ha nem lett volna ez a szörnyű kár és veszteség, bizonyára már a termelés terjedelmében és a lakosság életszínvonalában is utóiértük volna az Amerikai Egyesült Államokat. Népünk most a hétéves terv teljesítésén munkálkodik. A hétéves tervben ipari termelésünk megkétszereződik. Ez alatt az idő alatt az önök pénznemére átszámítva körülbelül 750 milliárd dollárt fordítunk a népgazdaságra. Ma az Egyesült Államok a gazdaságilag legfejlettebb hatalom. Az önök országának mutatói legmagasabbak az egész tőkés világban. Gondoljanak azonban arra, hogy a Szovjetunió ipari fejlődésének átlagos évi üteme 3—5-szörte gyorsabb, mint önöknél. Ezért az elkövetkező 10-12 éven belül mind az ipar abszolút terjedelmében, mint az egy lakosra jutó termelésben túlszárnyaljuk az Egyesült Államokat. A mezőgazdaságban sokkal előbb oldjuk meg ezt a feladatot. Hazánkban nagyon sok lakás épül. Példát említek. Moszkvában csak a legutóbbi nyolc év alatt annyi lakás épült, mint a forradalom előtti történetének 800 éve alatt. A moszkvaiak jövőre annyi lakást kapnak, hogy területük meghaladja fővárosunk forradalom előtti lakásalapjának egy negyedét. Az elkövetkező hét év folyamán a városokban körülbelül 15 millió, a falvakon pedig 7 millió lakást építünk. Ez körülbelül annyinak felel m^g, mintha most 50 olyan új nagyváros épülne, mint San Francisco. Fontos tudni, hogy világviszonylatban nálunk vannak a legalacsonyabb lakbérek, egy család költségvetésének csak 4—5 százalékát képezik. Arról is gondoskodunk, hogy egyre több legyen a jól berendezett lakás, hogy a szovjet emberek több jó fogyasztási cikket kapjanak. Szavaink nem mondanak ellent tetteinknek. Mezőgazdaságunk a legutóbbi hat év folyamán háromszor annyi húst és több mint kétszer annyi tejet juttatott piacra a városi lakoság számára. A közeljövőben eltöröljük, ismétlem: eltöröljük a lakosság által fizetett összes adókat. Azt hiszem, jól felfogják ennek az intézkedésnek jelentőségét. A kommunista párt, a szovjet kormány és a szakszervezetek gondoskodnak minden szovjet ember életéről. A szovjet embert nem nyugtala-. nítják a munkanélküliséghez hasonló jelenségek. A „munkanélküliség" szót nálunk már régen elfelejtették. A Szovjetunióban nem az ember keresi a munkát, hanem a munka keresi az embert. Gyermekeink mind iskolába járnak. A Szovjetunióban nemcsak a középiskolai, hanem a főiskolai oktatás is ingyenes. A diákok állami ösztöndíjat kapnak. Mi különben is nagyon nagy figyelmet szentelünk a gyermeknevelésnek. Bölcsődék, óvoda, teljes ellátást nyújtó bennlakásos iskola, majd belépés az életbe — ez a felserdülő nemzedék fényes útja. Közismertek a szovjet iskólarendszer előnyei. A szovjet iskolák végzett növendékei — tudósok, mérnökök, műszakiak és munkások a föld első mesterséges bolygóival csodálatba ejtették az egész világot. Büszkék vagyunk arrs, hogy a „szputnyik" és „lunnyik" orosz szavak világszerte fordítás nélkül érthetők. Kétmillió tanító és mintegy 400 ezer orvos törődik a szovjet ember jólétével. Gondoskodunk népünk egészségéről. Nálunk a megbetegedések száma jelentősen csökkent, világviszonylatban nálunk a legkisebb a halandóság. Minden munkás és alkalmazott évente államilag fizetett szabadságot élvez. A dolgozók pihenésére a legjobb szanatóriumokat, fürdőket és üdülőhelyeket bocsátottuk rendelkezésre. Minden szovjet ember díjtalan gyógykezeltetésben részesül. Sem a legegyszerűbb, sem a legbonyolultabb műtét nem jár kiadással a beteg részéről. Önök néha nem értik meg életmódunk egyes oldalait. A szovjet ember számára viszont érthetetlen, hogyan lehetséges az, hogy ha egy családot szerencsétlenség ér, ha valaki súlyosan megbetegszik, műtétre vagy kórházi kezelésre van szüksége, ezért fizetni kell. S mi van akkor, ha nincs péo^ľ Mitévő legyen? Dőljön ágynak és haljon meg ? Ha'nálunk valaki beteg és nem dolgozik, bérét ugyanúgy megkapja. Ha beköszönt az emberi kor alkonya, nem érzi, hogy fölösleges, senkinek sincs rá szüksége. Biztosítva van állami nyugdíja. A parasztok szövetkezeteiktől.^, papnak nyugdíjat. Azt kérdezhetnék: Talán nálunk minden olyan jól és simán megy? Sajnos nem. Vannak nehézségeink, bajaink és megoldatlan kérdéseink. Biztosíthatom önöket, hogy fogyatékosságaink legélesebb és légehgesztelhetétlenebb bírálói mi vagyunk. szovjet emberek. Tisztelt amerikai polgártársaim! Repülőgépem néhány óra múlva elhagyja Amerika földjét. Szeretném még egyszer megköszönni az amerikai népnek, Eisenhower elnöknek és az Amerikai Egyesült Államok kormányának vendégszerető és szívélyes fogadtatásunkat. Ügy vélem, az a szívélyesség és figyelem, melyet irányomban, mint a Szovjetunió kormányának feje iránt tanúsítottak, hazám népét illeti. Ittlétem idején ezrével kaptam üdvözlő leveleket és táviratokat az amerikai lakosságtól, akik a szovjet nép iránt táplált baráti érzelmeiket fejezték ki. Sokan otthonaik meglátogatására, családjaikkal és gyermekeikkel való találkozóra hívtak meg engem és elvtársaimat. Szeretpék mindenüvé eljutni, ahova meghívtak. Sajnos, nem tehetem. TÚL sokáig kellene itt tartózkodnom. Ezt pedig, — bizonyára megértik, — nem tehetem. Engedjék meg, hogy szívből jövő- köszönetemet fejezzem ki azoknak, akik barátian meghívtak minket és mindazoknak, akik irántunk érzett barátságuk tanújelét adták. Engedjék meg, hogy végül virágzást és boldogságot kívánjak az amerikai népnek és azt a reményemet fejezzem ki: nemcsak az amerikai és szovjet nép, hanem az egész világ úgy fogadja az Egyesült Államokban tett látogatásunkat és Dwight Eisenhower elnök küszöbönálló szovjetunióbeli látogatását, mint annak a közös igyekezetünknek kezdetét, hogy megtaláljuk államaink közeledésének, a világbr/ megszilárdításának útját. Good bye, Good luck, friends! (Viszontlátásra, sok szerencsét, barátaim!) ÜJ SZÖ 2 * 1959- szeptember 17.